Trubadúr Kiadó strana 5 z 11

Charles Bukowski (19201994) egy kicsit kilóg a huszadik század amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és bölcsességgel. Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak és rajonganak érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is. És bár első ránézésre felháborító(nak tűnő) életmódja miatt sokan viszolyogtak és viszolyognak tőle, hogyan is ne lenne kultusza egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: Dont try, azaz: ne próbáld, csináld. Próbáltam rábeszélni Jimmyt, hogy olyan helyre menjünk a parton, ahol nincs túl sok ember. Az ingem nélkül elég hülyén éreztem magam. Irigyeltem azokat, akik ott fürödtek, és semmi bajuk sem volt. Utáltam az összes rohadt köcsögöt, aki napozott, úszott, aludt, beszélgetett vagy labdázott. Utáltam a hátukat, az arcukat, a könyöküket, a szemüket, a köldöküket és a fürdőruhájukat. A víz tele volt emberekkel. Miért is olyan jó ez a tengerpartozás? Senkinek sincs jobb dolga ennél? Gondolj bele, egy csomó nő megy a vízbe, és belepisálnak. Igen, te meg megiszod. Tudtam, hogy én soha nem fogok tudni emberek között normálisan élni. Talán a legjobb lesz, ha szerzetesnek megyek. Majd úgy teszek, mintha hinnék Istenben, eléldegélek egy kis hálófülkében, orgonán játszom, és egyfolytában misebort vedelek. Hónapokig is a szobámban maradhatok meditálni, közben senkinek se kell a fejét néznem, és csak beküldik nekem a bort. A gond csak az volt, hogy a szerzetesruha tiszta gyapjú. Ami még rosszabb, mint a katonai kiképző egyenruha. Azt képtelen lennék hordani. Valami mást kell kitalálnom.

Az Antikrisztusban Nietzsche - annak ellenére, hogy művét a főbb európai nyelveken ő egyenként milliós példányszámban szerette volna megjelentetni, ami enyhén szólva ellentmond az Előszó kezdősorának, hogy a mű "azokhoz szól, kiknek száma a legkevesebb" - egy, a világból távozó ember és gondolkodó benyomását kelti; radikálisan eltávolodik kora - és a mi korunk - mindhárom jelentős eszmerendszerétől: a kereszténységtől, a liberalizmustól és a szocializmustól. Nézeteinek érvényesítésére két kitörési pont maradt csupán: vagy a heroikus-ezoterikus arisztokratizmus vagy pedig a rasszista populizmus. Hogy tanait és nézeteit a későbbiek során kik és milyen célokra használták fel, abban neki magának is felelőssége van. S bizonyos az is, hogy Az Antikrisztus sem mentes a hibáktól és a fogyatékosságoktól. Azonban rá magára is érvényesnek érezzük azt, amit Nietzsche huszonhárom esztendős korában vetett papírra: a nagy emberek tévedései olykor termékenyebbek, mint a kisszerűek igazságai. Csejtei Dezső

"Gondolkodj tisztességesen! Gyakorolj keményen! Próbálj ki minél több művészetet! Ismerj meg minél több mesterséget! Értsd meg alaposan a dolgok előnyeit és hátrányait!"

A háború művészete című kötet három, az ókori Kínában született klasszikus hadtudományi művet (A háború művészete, A hadviselés szabályai és A tábornagy metódusa) tár az olvasó elé. Mindhárom tekinthető egyszerre politikaelméleti, filozófiai és pszichológiai alkotásnak. Útmutatót adnak nemcsak a hadviseléshez, hanem a helyes kormányzáshoz, konfliktuskezeléshez és ahhoz, hogyan érvényesítsük érdekeinket. A több mint 2000 évvel ezelőtt született A háború művészete a mai napig különböző államok stratégiai gondolkodásának alappillére, és az élet számos területén tanítják és alkalmazzák versenyhelyzetben az általa kínált taktikákat és stratégiákat.

"Sherlock Holmes ismeretei: 1. irodalom - semmi. 2. filozófia - semmi. 3. asztronómia - semmi. 4. politika - nagyon kevés. 5. botanika - sok minden a belladonnáról, ópiumról, digitaliszról s általában a mérges növényekről. A gyakorlati növénytan, kertészet - semmi."

"Mellőzhetetlen, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy a "férfiasság" és a "nőiesség" fogalma, melyeknek tartalmát a közfelfogás oly kétségtelennek véli, a tudományban a legzavarosabbak közé tartozik, s legalábbis háromféleképpen határozható meg."

Bajnok. Túlélő. Hős. Legenda. Ebben az inspiratív, nagy hatású könyvben egy igazi háborús hős, Louis Zamperini avatja be olvasóit tapasztalataiba, titkaiba és fantasztikus élményeiből leszűrt felismeréseibe. Louie elképzelhetetlen körülmények között küzdött meg az életben maradásért: erről a küzdelemről szól Laura Hillenbrand róla írt könyve, valamint ennek filmes adaptációja, a Rendíthetetlen. Miközben egyik csapás a másik után érte - repülőgépe lezuhant a II. világháborúban, hosszan sodródott a Csendes-óceán cápáktól hemzsegő vizein, majd egy brutális japán hadifogolytáborban kötött ki -, ezerszer is feladhatta volna. Ehelyett minden megpróbáltatást kihívásnak tekintett, és elszántan igyekezett nekik megfelelni. Kilencvenhét éves korában bekövetkezett haláláig rettenthetetlen, vidám, éles eszű és egészséges ember volt, aki mindvégig a legteljesebb életet élte, és tapasztalatait mások, elsősorban problémás kamaszok megsegítésére használta fel. A Ne add fel, ne törj meg!-ben Zamperini olyan történeteket mesél el, amelyek először itt jelennek meg, s amelyek magukban foglalják sikerének egyszerű, mégis lényeges titkait: azt, hogy Istennel való kapcsolata, mindig pozitív attitűdje, eredményorientáltsága - és egy jó adag csibészség - hogyan tették lehetővé, hogy hosszú, boldog életet éljen, és másokat is hozzásegítsen ehhez. Hogyan lesz egy bevándorló családba született olasz-amerikai fiatalember alig húszéves korára az USA futóolimpikonja? Miként válik a környék rémeként ismert, piti kaliforniai bűnözőpalánta felnőtt korára a problémás fiatalok elkötelezett segítőjévé? Mily módon lehetséges feldolgozni az elszenvedett megaláztatásokat, testi-lelki gyötrelmeket, és a gyűlöleten, bosszúvágyon túllépve eljutni magunk és mások elfogadásáig, a megbocsátásig? Mindez kiderül közelmúltunk egyik igazi hőse (vagy ahogy Billy Graham tiszteletes nevezte, "modern korunk csodája"), Louis Zamperini önéletírásából. "Gyakran megkérdezik tőlem, hogy ha lehetőséget kapnék rá, ugyanígy élném-e le az életem. Gondolkodtam ezen is - úgy öt másodpercet. Ha ifjúkoromban elkövetett bűneimre, sérelmeimre, kiállott gyötrelmeimre, és arra gondolok, hogy hányszor jártam a halál mezsgyéjén, a válasz határozott nem. Őrültség lenne igennel felelnem. Természetesen az, hogy ennyi mindent álltam ki és éltem túl, sok éven át pozitív hatást gyakorolt rám, amely hozzájárult, hogy "semlegesítsem" a katasztrófákat, végül pedig nagyszerű jutalmakban részesüljek. Hihetetlen kalandok és alkalmak jutottak osztályrészemül, csodálatos családom lett, barátaim és rajongóim a világ minden táján. Ezt örömmel megismételném. Nyilvánvaló, hogy a történet egyik fele nem eshetett volna meg a másik nélkül. És így is fogadom el mindezt." (a Szerző)