Najnovšie - Svetová beletria strana 127 z 453

A két steril pohár és Az úr pantallója után a Szeméremékszerek prózafolyamának harmadik kötetében tovább gyarapodnak az ÚJ TOLNAI VILÁGLEXIKON szócikkei. Köztük mindent átható jelentésével ott az irodalmi piercing fogalma: fájdalmasan felékszerezett, „új, ékes nyelv” ez, amelyen egy palicsi világpolgár, kisebbségi infaustus azonos regiszteren képes egybemesélni a helyi közösség csodabogarainak és az európai kultúra héroszainak eseteit. Úgy teszünk nagy utazást a világban, ahogy Tolnai egyik hőse: a szafari-lakókocsijával távoli kirándulásokat tervez a szélrózsa minden irányába, s amikor valóban elindulna, csak áthajtja járművét a tó mellé, a vitorlásklub és a halászcsárda közé. „Sosem szebb hajnalt”, mint ott. A Szeméremékszerek első kötetében a szerzőnek, úgy érezte, sikerült előre „fixálnia valamit” a folytatásból, s gondosan sorrendbe rakta várakozó iratmegőrzőit. Azóta ugyanilyen gondosan újra és újra szétszedte-összeállította őket (Fáy András nyomán: „a romankák egybekötött csokrát”), de az életben tartó történetek szépsége és tétje nem változott: „kihajolva mindig a kisebbségi stratégiákból”.

Hanya Yanagihara merész és briliáns regénye három évszázadot ölel fel, három alternatív Amerikában mesél szeretőkről, családról, veszteségről és az utópia mindig elillanó ígéretéről.1893, New York, Szabad Államok. Az Egyesült Államokon belül létrejött, önálló Szabad Államokban a polgárok úgy és azzal élnek, akivel akarnak. Kívülről legalább is így tűnik. A város legelőkelőbb családjának sarja nem találja helyét a világban, ráadásul titokzatos betegség is gyötri. Nagyapja vagyonos kérőt szemel ki neki, ám ő leküzdhetetlen vonzalmat táplál egy zenetanár iránt.1993, Manhattan. Az AIDS-járvány sújtotta városban egy fiatal hawaii férfi viszonyt kezd jóval idősebb és tehetősebb főnökével. De nem csak a külvilág előtt kell titkolózniuk; a királyi vérből származó David igyekszik társa előtt leplezni zaklatott gyerekkorát és apja szerencsétlen sorsát is.2093, New York. Egy totalitárius rendszer mindennapjainak részévé válnak a természeti katasztrófák és a járványok. Az egyik nagyhatalmú tudós sérült unokája nagyapja nélkül próbál boldogulni az életben - és rájönni férje eltűnéseinek rejtélyére.Hanya Yanagihara sokarcú triptichonjának részletei lebilincselően fonódnak össze és íródnak egymásra, visszatérő szereplői, témái és motívumai szakadatlanul újraértelmezik és gazdagítják egymást. A korábban szilárdnak hitt fogalmak - betegség, gyógyulás, rassz, család, nemzet, hatalom - viszonylagossá és cseppfolyóssá válnak, s olyan örvénybe rántják az olvasót, amelyben kénytelen lesz ő maga is újragondolni világképe sarokköveit. A paradicsomba csodálatosan megírt századvégi regény, de mindenekfelett egy érzelmi géniusz munkája. Yanagihara ismeri a kényszerítő vágyat, hogy megvédjük szeretteinket - partnerünket, szeretőnket, gyermekeinket, barátainkat, családunkat, sőt polgártársainkat is -, és azt a fájdalmat is, ha mindez nem lehetséges. A paradicsomba grandiózus gondolatkísérlet, az ember lehetőségeinek és határainak szabad szellemű, ugyanakkor könyörtelen feltérképezése."Csak azok akarnak ilyen megszállottan halhatatlanok lenni, akik eséllyel reménykednek abban, hogy halhatatlanná váljanak a történelemben. Mi, többiek túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy túléljük a következő napot."

A csillagok világa családregény. Vámos Miklós ezúttal kevéssé követi e műfaj hagyományait. A szöveg trialógus, hárman beszélnek. Később négyen, végül hatan, noha a beszélők személye nem változik. Az apa, aki történetesen tengerjogász, kitalált mesékkel szórakoztatja a két kisfiát, miközben nagy léptekkel végigrohan a világirodalom legszebb történetein. Odüsszeusz, Don Quijote, Gulliver és Robinson jól megfér Jézus Krisztussal, Julius Caesarral, Lancelottal és István királlyal vagy Micimackóval, a kis herceggel, a tücsökkel-hangyával, a klónokkal, Nils Holgerssonnal és más kedves ismerőseinkkel. Akinek jobb családja van, mint a tengerjogásznak, méltán lehet büszke magára. Akinek rosszabb, ne szomorkodjék, a családi boldogság vagy boldogtalanság - akár a földi élet - mindig átmenet csupán, bármivel kábítson bennünket a szépirodalom és más tanok termése. Ha sírunk, örvendezhetünk, hiszen akkor hamarosan nevetni fogunk. A szerző sziklaszilárd makacssággal vallja, hogy az olvasás, illetve a történetek fabrikálása és hallgatása még családi bajokra is lehet jobbféle orvosság, mint a hivatalos lélekgyógyászat fortélyai vagy pirulái. Vámos Miklós 2010-ben megjelent regénye új kiadásban.

Vörösmarty ?hatalmas életművéből a lírai és epikai költemények összessége a kötet. Az összeállítás fele a rövidebb, másik része a hosszabb költeményeket tartalmazza, ezen belül az elrendezés időrendi.

Hogyan lesz Kukorica Jancsiból János vitéz, miképp győzi le a zsiványokat, boszorkányokat, óriásokat, hogyan szabadítja ki a francia királylányt a török karmaiból? És legfőképpen: hogyan találja meg elveszett Iluskáját és nyeri el az örök boldogságot? A János vitéz több, mint százötven esztendeje gyerekeknek, felnőtteknek egyik legkedvesebb olvasmánya.

„Ne vedd rossz néven, édes Marosym! hogy levelemet még eddig se vetted, noha már egy­nehány napja, hogy itt múlatok. Annyi felé kellett kapnom, hogy rá nem értem eddig. Magad tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre megyen, ahol barátjai, vagy attyafiai vannak. Egyszerre akarja minden látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment miatt alig tudja az ember, mit csináljon. – S ezen felül egy más oka is van a dolognak; – szegény! eljött a lyánykájától, s mindég a’ van az eszében, s szája többnyire pityergő formán áll.”

Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.)[2] főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.

A mű ma olvasva elsősorban szerelmi drámának hat, hősének igaz nagysága érzékenységében, érzelmi élete mélységében és intenzitásában ragadható meg. Katona drámaírói géniusza abban is zseniálisnak mutatkozik, hogy Bánkén kívül még több kisebb tragédiát is belesűrített a művébe, melyek a főhős konfliktusaival és egymással bonyolult, dinamikus rendszert alkotnak (Gertrudisé, Melindáé, Peturé és bizonyos szempontból Tiborcé is). A Bánk Bánban olyan lélekismeret, a szenvedély oly megértése nyilvánul meg, amely túlmutat a mű keletkezésének korán.

Benedek Elek ebben a könyvben összefoglalja a magyr történelmet és bemutatja a magyarok életét a 19-ik század végén.

A nagy mesemondó Benedek Elek ismét szűkebb pátriájának, Erdélyországnak a kultúrkincséből válogat. Mondák-e vagy mesék ezek? Elek apó ajkain a mondák mesékké színesednek. Rövid történetek ezek, melyek meseként és a magyar mondakincs részeként felnőttnek-gyermeknek egyaránt élményt hoznak.  Ajánljuk napi meseadagként is, hiszen a történetek rövidek, néhány perces meseként is szórakoztatók, lefekvés előtt beragyogva a gyermek estéjét, fölgyújtva fantáziáját

Ezt írja Benedek Elek: "Bokrétát ?kötöttem a székely népballada-költészet legszebb virágaiból és szeretettel nyújtom át nektek, magyar testvérek… Lássátok, milyen gazdaglelkű nép ez s a világ minden népe közül a legszomorúbb.. Vidámsága fölött is ott borong az egetverő zord hegyek közé szorult, életét, földjét, házát védő székelység mélabúja." 

A regény történelmi környezetben játszódik, romantikus, népmondai ihletésű. Pajzán históriája, érdekes-szép meséje Mátyás király alakja köré fonódik: a török elleni harcok miatt férfi nélkül maradt szelistyei asszonyok nem nyugszanak bele helyzetükbe, és új férfiakat kérnek a királytól. El is küldenek hozzá "mustrába" három gyönyörű asszonyt, igaz, egyik sem szelistyei. Mikszáth lebilincselő közvetlenséggel meséli el a rájuk váró eseményeket, a csalás kiderülését és következményét.

A Gavallérok című kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.

Madame Szilvássy bécsi leánynevelő intézetében csütörtökre estek a kimenőnapok. Hogy várta ezeket a vidám délutánokat Kovács Ilonka, vagy ahogyan társnői nevezték: a kis Búzavirág! Pedig hosszú éveken keresztül csak egyetlen igazi látógatója akadt: Akli Miklós úr, császári és királyi udvari mulattató. Ilonka a kedves látógatót eleinte „Akli papának” szólította, de ahogy teltek az évek, Búzavirágból szép sudár nagylány lett, aki már csak „Klipi-Lipi”-nek becézi fiatal pártfogóját…

A ?költő-Jókai élethíven tűnik elénk ebből a regényből. Szinte kilép belőle. Nem az a konvencionális Jókai, aki a tömeg képzeletében él, s minden kirakat képes levelezőlapjain látható. Egy egészen új ember, kinek a gyengeség az erőssége. Egy hatalmas és ingadozó óriás, aki kedves és szeretetre méltó, de társaságban félszeg, és sohasem melegedik fel. Egy álomfejedelem, ki ha az ősidőkben él, bíborszőnyeget kap lábai alá., a vértes, vasas vitézek is meghódolnak neki, és királyok lesznek szolgáivá. S látjuk őt gyerekkorától fogva furcsa szeszélyeivel és derűs egyszerűségével. Beteges, leányos, álmodó s a többiek „Móric kisasszony” – nak csúfolják. Lázas fantáziájával törpékről, medúzafejekről, csodaszörnyekről álmodik. Mindenki bámulja a csodagyereket, a halhatatlanságra készülőt, s majdnem úgy nevelik, mint egy trónörököst: a magyar költészet trónjának elfoglalóját és királyát. Látjuk azután, mint ütközik be az arisztokratikus, finom lélek az élet durva gerendáiba. A csodagyerek észreveszi, hogy az életben nincs minden kipárnázva, mint otthon és az álmok puha fészkében. Jön a viszály a szülői házzal, a politikai harcok, a honfibú, a lejáró váltók s az öregedő feleség a lenmagfőztes rongyokkal, a kámforos flastrommal s azután még sok-sok más, de minden elmúlik, s Jókai marad az, aki volt, álmodó, költő, a poézis fellegein lebegő.

Igazi posztumusz regény ez a romantikus szerelmi történet, amely egy ifjú mérnök életútját követi végig az utolsó egyetemi évek végétől a Don-kanyar pusztító csatáin, a börtönkórház és fogolytábor gyötrelmes időszakán át a szerencsés hazatérésig. A magyar széppróza nagy szerencséje, hogy a szó szerint kézírású kéziratban fennmaradt könyv most először jelenhet meg könyvkiadásunk történetében.

Az első világháborús regénytrilógia (Virágzik a mandula.., Ne sárgulj fűzfa!) befejező része ez a mű. Fűzfa, vagyis ma az író a hiteles szemtanú szerepében számol be a történelem sorsfordító, véres eseményeiről: a vesztes Monarchia széteséséről, a háborút hősiesen vévigharcoló és túlélő katonák kiábrándultságáról, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság véresen viharos eseményeiről. Az író cselekményes beszámolójából az is kiderül, hogy miért és hogyan jutott el Magyarország a teljes összeomlásig, amely később a trianoni katasztrófához vezetett.

Hogyan lesz a bácskai földesúr fiából a cigányok bárója, hogyan találja meg az apja által elrejtett mérhetetlen kincsen kívül a boldogságot is egy gyönyörű török lány oldalán? – ezt meséli el Jókai ebben a kisregényében, amelyet a belőle készült operett tett világhírűvé.

A regény cselekménye a Rákóczi-szabadságharc utolsó hónapjaiban, majd a szatmári békekötést követő időszakban játszódik. Főhőse, Karponayné Ghéczy Julianna jellegzetesen romantikus Jókai-nőalak. Démoni szenvedély munkál benne; kisfiát akarja nagyúrrá, arisztokratává tenni. Ezért adja Lőcse városát egy titkos rejtekút elárulásával labancok kezére, ezért lesz hűtlen férjéhez, a fejedelmet még a szatmári béke után is szolgáló kuruckapitányhoz. A császári udvar, s különösen az odasereglő áruló magyar főurak azonban szatmári békekötés után nem hajlandók fiának megadni az ígért birtokot és címet, érdemeiről már nem vesznek tudomást.