Najnovšie - Svetová beletria strana 447 z 451

"Carlottám, a keserű narancsnak én csak a töviseit ismerem, de többé már nem okoznak fájdalmat nekem. Fehér virágának illata a tiéd, ez nem más, mint a szabadság illata." Három rendkívüli főhősnő szembesül az egyik legnagyobb kihívással: megtalálni a női lét értelmét egy olyan világban, amelyben folyton helyettük döntenek. Az édes és türelmes Nardina arról álmodik, hogy diplomát szerez, de végül örökre a feleség szerepében ragad. A vad és büszke Sabedda azt kívánja, bárcsak maga dönthetne sorsának alakulásáról, ám mivel szegénynek született, ezt nem teheti. A büszke és elszánt Carlotta ügyvéd szeretne lenni egy olyan korban, amikor a férfiak úgy vélik, ez a hivatás az ő kizárólagos privilégiumuk. És van egy titkuk, amely belevész az éjszakába, amikor a három nő sorsa örökre összefonódik.A XX. század húszas és hatvanas éveinek Szicíliájában Sabedda, Nardina és Carlotta kitartóan harcol és szeret a folyamatosan változó világban, amely az olasz fasizmus és a háború csapásain át jut el a reményteli újjáépítés korszakába. Az élet mindegyikük számára kemény megpróbáltatásokat tartogat, ám megtapasztalhatják az elsöprő erejű szerelmet is, mely még az emberek ítéleténél is hatalmasabb. Milena Palminteri igaz történet alapján írta, debütáló regényét, melynek szereplői fájdalmas büszkeséggel néznek szembe a sors megpróbáltatásaival.  

#1 Az évszázad regénye - The New York Times ,,A tetralógia látszólag két nő barátságának története, annál viszont sokkal több: egy korszak és egy város regénye, egy sajátos szabályok szerint működő közösségé, egyúttal egy kapcsolat dinamikájának és egy kreatív életpálya kibontakozásának a krónikája is." (Könyves Magazin) Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született. Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni. A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat. ELENA FERRANTE a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, a Nő a sötétben (Az elveszett lány) és A felnőttek hazug élete szerzője. 2007-ben egy mesekönyve, 2019-ben Véletlen találatok címen esszékötete is megjelent. Gomolygás című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte egybe. Legismertebb műve, a Nápolyi regények (2011-2014), amelyből sikeres HBO-sorozat készült, eddig 15 millió példányban kelt el. A tetralógia zárókötete, Az elvesztett gyerek története 2016-ban a Nemzetközi Man Booker-díj finalistái között szerepelt. A Briliáns barátnőm 2024-ben a The New York Times szerint az évszázad regénye. Elena Ferrantét a Time magazin 2016-ban az év száz legbefolyásosabb személye közé választotta.  

Casanova életének talán leghíresebb kalandja, emlékiratainak egyik csúcspontja,szökése a velencei Ólombörtönből ,,kész regény" a szó minden értelmében. A koncepciós letartóztatás áldozata nem ismeri sem a vádat, sem az ítéletet-az egykori és a jelenbeli diktatúrák módszerei nem sokat változtak -, egy hírhedett kalandor viszont mindezeken nem sokat töri a fejét, bebörtönzése pillanatától kezdve keresi és meg is leli a kiutat. Szökésének lebilincselő történetét Európa-szerte utazgatva sokszor elmesélte,ki tudja, hány és hány előkelő társaságban, mire végül írott formába öntötte, és az lett belőle, amit ma ismerünk: izgalmas, szórakoztató kalandregény, amelynek egyik legfőbb értéke, hogy kajánul fityiszt mutat a mindenkori sótlan, humortalan és kegyetlen hatalmasságoknak.

AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARAVannak azok a szerencsétlenek, akik egyszerűen nem hajlandóak beletörőd­ni abba, hogy az idő történetesen előre halad, akiknek minden lélegzetvétellel azt a fájdalmat kell megélniük, hogy az ifjúság édes madara valahol a messzi távolban tojik már rájuk, akik képte­lenek felhőtlenül repesni az örömtől, hogy szaporodnak a ráncaik és szét­porladnak az emlékeik. Ez egy látszólag egyszerű időutazós történet, ám még­sem akar sci-fi lenni, hanem a mindent elborító, gyötrő nosztalgiát idézi meg, amikor a főhős fájdalmasan abban re­ménykedik, hogy sikerül megtalálnia azt a gyanútlan, naív énjét, aminek az újraélésére annyira vágyott fogatlan matuzsálemként. Ám csodák nincse­nek, az ilyen gondolatkísérletek nem nagyon sikerülhetnek, a nosztalgia hiú ábránd csupán. A francba!

Mi marad utánunk? Egy elhagyott jegyzetfüzet? Egy dallamtalan vers? Vagy egy név, amit valaki még egyszer, utoljára kiejt? Deák Máté költészete brutálisan őszinte: nem fél az érzelmektől, nem kíméli a szívet. Szerelem, fájdalom, emlékek – minden szó egy kísértet, amely az olvasóban kel életre. Ez a könyv nem csupán olvasásra való – megérzésre, újraélésre, elengedésre készült.  

"Minden tér szűk nekem." Krasznahorkai a Neumann-képek terébe férkőzve alkotja lesújtó, maga alá gyötrő és egyszerre gyönyörű mondatait. Akár a festmények állata, az áradó szöveg is kitörni készül, vagy legalábbis bekebelezni minden gondolatot, amely írás közben adódik. Nehéz eldönteni, melyik volt előbb, kép vagy a szöveg: viszonyuk szerves egész. A "szűk" kis kötet pedig végül mindenkit lenyűgöz túlcsorduló gazdagságával.  

Tokió egyik külkerületében, amelyet helyiérdekű vasútvonal szel át, macskák és gazdáik élik az életüket, próbálnak úrrá lenni a felmerülő nehézségeken. Egy Chobi nevű macska néma bátorítást sugároz egy fiatal nőnek, igyekszik rábírni, hogy lépjen ki működésképtelen párkapcsolatából. Egy tehetséges festő teljesen félreérti, hogy a főnöke miért érdeklődik a képei iránt. Egy mangarajongó a barátja halála után bezárkózik. A macskája, Cookie tervet sző, hogyan csalogassa ki a lakásból.Egy nő, aki távol levő férjének szenteli az életét, a macskájától kap leckét, hogyan függetlenedjen.  Az Ő és a macskája a mindennapok szelíd varázsát kelti életre. A háttérben a vasút zaja, emberi sorsok, köznapi gondok. Ezt az éleslátó, meghitt hangulatú könyvet olvasva ráébredünk, hogy a legkilátástalanabb helyzetekbe is derűt visz, ha megoszthatjuk valakivel, ha kapcsolódunk valakihez – legyen az egy barát, vagy a háziállatunk.   Több „ő” és több macska népesíti be ezt a csodálatos regényt, amelyet már megelőzött a híre. ...Mennyi emberség van ezekben a bonyolult, gondoskodó, találékony négylábúakban. – BooklistHóbortos, megindító történet. Úgy ábrázolja emberek és macskák barátságát, hogy az olvasó őszintén elálmélkodik. Nagyon olvasmányos. – Publishers WeeklyMennyi teher nyomja az emberek vállát a mai világban. Sokszor nincs is kinek elmondaniuk. Az elszigeteltségen enyhít az állatok közelsége – gazdagítja, boldogabbá teszi az életet. – Shelf AwarenessMakoto Shinkai japán animációsfilm-rendező. Legismertebb alkotásai: Your Name, Weathering with You, Suzume.Naruki Nagakawa regényíró, játékok és anime filmek forgatókönyvírója. Legismertebb alkotásai: a Ketsugou Danshi című játék forgatókönyve, illetve a Pokémon és Shikizakura című animék forgatókönyvei.  Az Ő és a macskája (She and Her Cat) Makoto Shinkai azonos című, dínyertes animéje alapján készült. Írója Nagakawa. Ez a könyv világ számtalan országában megjelent és zajos sikert aratott.

Ki ne emlékezne Huckleberry Finnre? Igen, ő Tom Sawyer csavargó barátja, aki az apjától való félelmében megrendezi saját halálát, majd a Jackson-szigetre menekül. Ott váratlanul a rabszolga Jimbe botlik, aki szökéssel próbálja megakadályozni, hogy gazdája elszakítsa imádott családjától. Jim és Huck találkozásával azonban veszélyes kalandok egész sora veszi kezdetét, egy viszontagságos út a szabadság bizonytalan ígérete felé. Ismerjük a történetet - de vajon ismerjük-e egészen?Briliáns művében Percival Everett radikálisan újragondolja Mark Twain klasszikusát. Az eseményeket ezúttal a jólelkű Jim szemszögéből követve kiderül, hogy a bőrszínük révén ostobának vélt és tulajdonnak számító szolgák valójában művelt és éleselméjű emberek, akik csak a bolondját járatják a fehérekkel. A James humoros, ironikus, ugyanakkor szívszorító és mélyen emberi regény - kulturális jelentőséggel bíró irodalmi bravúr."A várakozás sok időt vesz el a rabszolgák életéből: várakozni, aztán várni, hogy várakozhassunk még egy keveset. Várni a járandóságunkra. Várni az élelemre. Várni a napok végét. Várni a megérdemelt, igazságos keresztény jutalomra, amikor ez az egész véget ér."PERCIVAL EVERETT amerikai író, költő, irodalomprofesszor (1956). Műveit számtalan elismerésben részesítették, Erasure című regényéből 2023-ban film készült Cord Jefferson rendezésében és Jeffrey Wright főszereplésével, melyet Amerikai irodalom címmel Magyarországon is bemutattak.

Ez a regény keresi a fényt. Felkapcsolja a gyerekkor lámpáit és bejárja azt a valaha biztonságos világot, ahol még minden rendben volt. Apa, anya, nagyapa, nagymama – akkor még pont az volt, ami akarva volt. Csak később akar a gyerekkor szereplője valami mást. Másnak lenni, nem olyannak, mint akiket ismer.El akarom hagyni a biztonságot, oda akarok menni, ahol van szabadság, ahol nyitva a világ minden ajtaja.És odakerül, és elindul a vergődés, csatározás a tanárokkal, csatározás a felnőttekkel, különösen az apával, akinek ez a valaha sokat ígérő gyerek most a kudarc, a csalódás.Amint megjelenik a vágy, elvész a biztonság. Gimi, Budapest, egyedüllét. Sok ellenséges felnőtt és sok új barát. Az első nagy élményeket, az ismerkedést az önálló élettel egy félelmetes társ kíséri, a szorongás.Lesz-e belőlem valami, mondjuk ha más nem, legalább felnőtt?A regény folyamatosan átjár a biztonságból a támaszokat és segítőket vesztett kamaszkorba és vissza. Közben persze sokat nevetünk és néha sírunk is, de a fogainkat nem csikorgatjuk, mert a sors forgatagos eseményein könnyedén és boldogan siklunk, mert pontosan ismerjük, velünk is ez volt. És minden nehézség mögött felsejlik az az érzés, hogy de jó, hogy vagyunk.A csokimikulásos lány nyomot hagy a szíven, egy turistajelzést, hogy ne tévedjünk el, amikor magunkhoz akarunk közel kerülni.

Varga István versei nem csak szavak – ezek életlen fényképek a lélekről, kíméletlen pillanatképek a való­ságról, és reszkető hangulatfestmények az időn túli emberi állapotról. Az Eső blues nem csupán egy kötet, hanem utazás – a miskolci utcák csillogó pocsolyáitól az elfeledett rózsaligetekig, a szeretett nők illatától a sárkányölő legendákig. A szerző a fájdalom, a magány és a remény váltakozó hangjain keresztül tárja fel a modern férfi lélek tájait, miközben múltat és jelent egyaránt felmutat.Ez a kötet egy évtizedeken át formálódó életmű gyűj­teménye: a hajléktalan utcaseprőtől a magányos szerelmesig, a vándorló vitéztől az áldozatává váló köl­tőig terjed a hangok sora. Az irónia és a keserédesség itt kéz a kézben jár, ahogy a szakrális emelkedettség és a városi nyersesség is megfér egy lapon.Az Eső blues azoknak szól, akik még hisznek abban, hogy a költészet nem a dísz, hanem a túlélés eszköze. Akik nem félnek attól, hogy a világ moraján túl meghallják egy ember szívének bluesát.

A bálna nem motívum paradigmatikus indulása után második verseskötetében Zilahi Anna az emberi érintkezés és megismerés határait, természetes és mesterséges eszközeit, lehetőségeit és vakfoltjait kutatja tovább. Mit is jelent önmagán túl a megszólítás, az odafordulás, az elhallgatás, vagy éppen a visszhang? Ahogy egyik versében írja: ,,egymás szavait visszhangozzuk, így válunk magunk is visszaverődéssé." De hol húzódnak az én vagy a te természetes határai? Zilahi Annát a beszéd és a csend lélektana és akusztikája érdekli. Empatikus humorral és következetes játékossággal mutatja meg azt a szerteágazó természeti rendszert, amelynek az ember - hiába hiszi, hogy az irányítója, sőt megteremtője - legjobb esetben is csak a részese. Hol a másik közel engedése, hol az én eltávolítása nyit új perspektívákat, így lesz a figyelem és a gyász mellett a címadó gyengédség is a könyv fontos motívuma. A képzőművészként is alkotó Zilahi Anna verseiben tükröződik a művészetközi érdeklődés: a képversek mellett zenei utalásokkal is találkozhatunk a kötetben, amely az archaikus és a posztmodern végpontjai között, éppen a múltunk kultúrtörténeti leletein keresztül nézve, a bizonytalan, félelmetes, helyenként mégis káprázatos jövő horizontja felé pillant.

 „Mennyire (premodern fontoskodással) önéletrajziihletésű a mű?Semennyire. Vagy magatényleg azt hiszi, hogy Ady Endre a Góg és Magóg nevezetű urak nászából született?”Egy könnyfakasztóan zseniális novelláskötet – Arról, hogy milyen nehéz –, egy, a kritikusokat levegő után kapkodásra, az olvasókatpedig önfeledt visongásra késztetően tökéletes, mellesleg díjnyertes regényt – Jozefát úr, avagy a regénykedés –, és egy újabb, mennyei novelláskötetet – Nagyapánk tudott repülni – követően ezennel mi, Nagy Koppány Tömzsi, letesszük az asztalra eddigi életünk főművét, ezt a kortársainkból méltán irigy sárgulást és sárga irigyülést kiváltó könyvet, amelyben Ekler Ágostra emlékezünk.Soka kínlódtunk, hogy ez ne látsszon rajta.Mint azt már megszokhatták, két részből áll a mestermű: az egyik az „emlékezünk” (csak szólunk: új műfaj vidéki irodalmunkban), a másik pedig a lírai punk, mely nem píszí – miért is volna az? –, de saját élményekből felbuggyanó, fájdalmasan vigasztaló vallomás.Ezenkívül van benne minden, mi olvasónak ingere: élet ezerféleképpen elmesélve, játék, mely különös, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható,és szimpatikus szerzői attitűd, mely összekacsint: akiknek a borítón látható képhez hasonló alkotás díszíti a nappalijuk falát – azokkal azért; akiket pedig a keret iróniája csábít el – azokkal meg azért.

„Ha nő lennék, azt szeretném, ha Varró Dani szerelmes lenne belém :-) Legalábbis a versei alapján. Távolról, ismeretlenül is. Rímesen, kedvesen, dadogósan túlbeszélősen, cseten, esemesben. Fontosnak érezném magam. Varró Dani kötete azt a kis csodát képes nyújtani, hogy az olvasó ezeket a szerelmetes verseket olvasva egyszerre érezheti magát felnőttnek és gondtalan kamasznak. Szeretsz, szeretlek, mily reménytelen, írja Nemes Nagy Ágnes megdöbbentő soraiban. Varró Dani meg mintha hozzátenné: ebben a reménytelenségben van ám valami játékosság is! És tényleg. A kötet versei bizonyítják. Az meg szinte mellékes is, olyan természetes, hogy bámulatra méltó formai bravúrral és biztonsággal megírt versek ezek, régóta nem látott, gondtalan játékkal megkomponált képversek és szimpatikus önkényességgel megbontott sorok és szabályok. A szíved az enyémmel nem kompatibilis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivételes tehetséggel megírt versek sem segítenek." - Jónás Tamás.

Peter Flower kötetében négy rövidebb és egy hosszabb lélegzetű történet található. Öt különböző család, öt különböző élethelyzet, de mind olyan valóságosnak tűnik, hogy az olvasó együtt lélegzik a szereplőkkel.Ez a kötet öt történetben mutatja be a család és a szeretet erejét, megvilágítva, hogy ezek az érzések hogyan segítenek áthidalni a legmélyebb szakadékokat is. A kötet lapjain életre kel egy vágytól izzó nő, aki évtizedeken át az igaz szerelmet keresi, miközben több kapcsolata is kudarcba fullad; egy szegény vidéki család mindennapos küzdése az életben maradásért; egy férfi, aki egy focimeccs miatt inkább a hajléktalan életet választja Olaszországban; egy nyomozó, akit egy tűzesethez riasztanak, de ő gyilkosságra gyanakszik, és végül egy elveszett apa, aki az italba menekül, mert elvesztette a családját, és nem tudja, hogyan hozza helyre a kapcsolatát a gyerekeivel.

Hollywood, 1935. Maratoni táncverseny, egyfajta túlélőshow a nagy gazdasági válság idején. A fődíj ezer dollár, de a résztvevők többsége a verseny idejére ingyen biztosított koszt és kvártély miatt van itt. Már 855 órája táncolnak torzsalkodások, verekedések, botrányok közepette, de a show-nak mindhalálig folytatódnia kell. Erről a hollywoodi haláltáncról Sydney Pollack készített Oscar-díjas filmet 1969-ben."Az Anyák a Jó Erkölcsökért Egyesület elítéli a maguk versenyét - jelentette ki Mrs. Higby. - Véleményünk szerint, alantas és lealacsonyító, káros hatással van a társadalomra.""Egyébként nem is tudom, hogy a férfi vagy a női sztároktól kaphatnék-e több segítséget. Azok alapján, amiket mostanában láttam, azt hiszem, inkább a nőknek kellene hagynom, hogy...""A terem közepére helyeztük a priccseket, az ápolók és edzők itt állnak készenlétben narancsszeletekkel, nedves törölközőkkel, repülősóval, és az orvos irányításával gondoskodnak róla, hogy a gyerekek közül csak az folytassa a versenyt, aki megfelelő fizikai állapotban van.""Két másik edző jött be, egy újabb eszméletlen versenyzőt hoztak, Pedro Ortegát. Odavitték a tartályhoz és beledobták.- Velem is ez történt? - kérdeztem.- Pontosan - felelte az edző. - Elájultál, amikor kiléptél a parkettről...""Általában ez történik az ilyen erkölcscsőszök lányaival - folytatta Gloria. - Előbb vagy utóbb mind lefekszik valakivel, és a legtöbbjük annyira tudatlan, hogy simán felcsinálják őket."

Cassi nem mindig ivott PET-palackból instant kávét reggelire, és nem mindig bódította el magát esténként dobozos borral. Nem is olyan régen még igazi perfekcionista volt, aki főnökként, a konditeremben, a barátok között és a szerelemben is jól teljesített. Most azonban már más idők járnak: még a bérelt alagsori szobájából is kilakoltatják. Cassi vásárol magának egy Isten háta mögötti, lepusztult tanyát; ám mire beköltözik, a faluban már elterjedt róla, hogy tapasztalt guru. Maga sem tudja, miért, egyre több felkérést vállal el, barátokat szerez és a közösség részévé válik. Ám sosem menekülhetünk a múlt és az egykori énünk elől... Egy regény, amely humorral és komolysággal beszél arról, milyen a mélypontra jutni, majd visszatalálni onnan önmagunkhoz. "Sziporkázó, vicces, de mindenekelőtt együttérző ábrázolása az egyetlen dolognak, ami minden emberben valóban közös: a magánynak." - Fredrik Backman.  

Buda egyik csendes utcájában áll egy omladozó ház. A homlokzati nagy erkély két oldalán egy-egy szépséges angyal magasodik, kezükben leeresztett pallos - mintha csak a házat vigyáznák mindenfajta veszedelemtől. Bizony, van is mitől óvni-védeni, mert le akarják bontani, hogy szállodát építsenek a helyére. A lakók azonban mozgalmat indítanak a patinás épület megmentésére, vezetőjüket, Zsuzsát pedig szoros szálak és emlékek fűzik a házhoz: annak idején, egyetemista korában rendszeresen látogatta ott a csaknem százéves Hilda nénit, aki elmesélte neki az életét.Paál Hildának szavai életre keltik az 1910-es éveket, amikor az angyalos ház a fénykorát élte. Hilda, Klári, Manci és Lina, a négy barátnő együtt élik át a századelőn a felnőtté válás, és persze a szerelem, valamint az elkerülhetetlen csalódások édes-fájdalmas élményeit. Az angyalos ház azonban titkokat is rejt: az egyik emeleti lakásba rejtélyes új lakó költözik, és esténként különös vendégek fordulnak meg nála. A lányokat furdalja a kíváncsiság, és amikor nyomozni kezdenek, akaratukon kívül még a kor politikai cselszövéseibe is belekeverednek. A ház története ezzel nem ér véget, tovább folytatódik-bonyolódik a kötet végére beillesztett két novellában. A Karácsony a ligetben egy félszeg, édes-bús, tragédiába torkolló szerelmet idéz, a Rozmaring pedig a némafilm korának Amerikájába, a Broadway színpadjaira és a New York-i filmstúdiókba vezeti a regény egyik szereplőjét és az olvasót.

Gabriel García Márquezt csodálatos írásművészete életében klasszikussá avatta. Már három éve nincs velünk, a minden leírt sorából lüktető vitalitás, a műveit átjáró életigenlés mégis időtlen kortársunkká eleveníti. Regényeit olvasva újabb és újabb rétegek és dimenziók tárulnak fel, titkai az idő múlásával egyre sejtelmesebbek és izgalmasabbak. A Nobel-díjas kolumbiai író epikai univerzuma, Macondo-világa egyszerre klasszikus és kortárs. A Magvető Kiadó ezt a karakteres kettősséget szeretné jobban megmutatni az életműkiadás dizájnjával. A Bánatos kurváim emlékezete a szerző időskori remeke, amelyben a főszerep az öregedés gyászáé és a kortalan szerelem ünnepéé. A regény egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karibi kisvárosi környezetben játszódó történet a képzelet műve, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. A könyv 2004-ben jelent meg spanyolul, a magyar fordítás pedig néhány hónappal később látott napvilágot először az író életművét legjobban ismerő Székács Vera érzékeny, nagyszerű műfordításában.  

Minden család egy regény, de csak néhány családból lesz valóban regény. Most ennek a ritka pillanatnak vagyunk tanúi, Völgyi Lajos előző könyvének központjában „Májbro” állt, a disszidens báty, aki a langymeleg Kádár-korszak helyett a napfényes Ausztráliát választja. Most ennek a családnak minden további tagját megismerjük, mondhatnám, apraja-nagyját. A faluról érkező anyukát, Annát, aki előbb egy híres író cselédje lesz, majd rövid időre Moszkvába kerül. A „focibuzi” öcsit, aki „a nyár fővárosában” találja meg a számítását. Májbro lányát, akit Münchenig repít a karrierje. De ők csak a főalakok, a „nagyja”, mellettük a család számos mellékszereplője felbukkan, ők az „apraja”. A díszletek meglehetősen színesek: az ötvenes évek Szovjetuniójától a szocialista Balatonig, Ausztráliától Németországig. Zakatol velünk a családvonat a Rákosi-korszaktól a gulyáskommunizmuson át a rendszerváltás utáni időkig, szinte napjainkig, amikor is egy újabb Anna bukkan fel – Annától Annáig tart a történet.   „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – kezdi Tolsztoj az Anna Kareninát. Hogy Májbro családja boldog vagy boldogtalan, azt nem tudnám megmondani, de hogy a maga módján az, ez kétségtelen. Cserna-Szabó András