Najnovšie - Svetová beletria strana 7 z 451

"Erdős Gáspár 65 esztendős mezőtúri zsidó polgárt 1944 júniusában deportálták Szolnokról. Feleségével együtt azon szerencsések közé tartozott, akiket nem Auschwitzba, hanem ausztriai kényszermunkára vittek. Bécs környékén írt naplója egyedi forrása holokausztkutatás e viszonylag új területén. Erdős kitűnő tollú krónikásnak bizonyul, az események pontos rögzítésére gondosan ügyel, a fogolytársakkal töltött mindennapokat testközelből, szinte filmforgatókönyv-szerű plaszticitással ábrázolja. Deportálásuk addigi stációit is feleleveníti üzlete bezárásától a mezőtúri gettóba költözésen át a szolnoki cukorgyári gyűjtőtáborban átélt szörnyűségekig. A napló íve e mélységből, a Bécs környéki gazdaságban, majd egy betonüzemben végigdolgozott hónapok krónikája után jut el a felszabadulás eufóriájáig. Olvasunk a hazajutás kálváriájáról, a hullámzó front életveszélyes helyzeteiről, és arról is, miként vészelte át a házaspár a hazautat egy vonat huzatos fékbódéjában. A naplószöveget Erdős Gáspár életútjáról, valamint a bécsi deportálásokról szóló tanulmányok egészítik ki. A kötet külön érdekessége, hogy helyet kap benne egy ,,ki kicsoda?""a naplóban említett személyek - fogolytársak, mezőtúri szomszédok és mások - elő- és utóéletével. A számos megőrzött feljegyzés, irat, fénykép és levélközlése még élőbbé teszi a szövegeket. "

,,Picoult sodró lendületű regényei rosszul működő családokról, árulásról és jóvátételről mesélnek... Picoult kivételes módon ábrázolja a felnőtté válás mozzanatait: nem borzad el, nem ítélkezik, abszolút lenyűgöző. - The Washington Post Jodi Picoult első regényében öt részletesen kidolgozott elbeszélői hangot sző egybe, ezeken keresztül mesél a szerelemről, a veszteségről és önmagunk felfedezéséről. Egy anya, a lánya, és három nagyon különböző férfi hangján szól hozzánk. Jane mindig is mások árnyékában élt. Bántalmazó családja elől menekülve hozzámegy az óceánkutató Oliver Joneshoz, ám hamar második helyre szorul férje egyre inkább felívelő karrierje mögött. Ám amikor lányát, Rebeccát sérelem éri, Jane határozott fellépése mindenkit megdöbbent. Jane és Rebecca maguk mögött hagyják San Diegót, és vele Olivert, hogy Amerikát átszelve eljussanak a menedéket nyújtó massachusettsi almáskertbe, ahol Jane öccse, Joley dolgozik. Leveleivel, amelyek különböző postahivatalokban várják a húgát, ő segíti át Jane-t az Államokon. Minden egyes levél útba igazítja a következő postához, és esélyt ad számára, hogy elgondolkodjon elfelejtett múltján. Olivernek, aki hatalmas óceánokon át kutatja a hím hosszúszárnyú bálnák nyomait, most egy kontinensen keresztül kell követnie kiszámíthatatlan feleségét. Ez csak úgy megy, ha megtanulja a felesége szemével nézni a világot - és önmagát. A bálna éneke erőteljes és érzékeny regény a családi életről, amely azt járja körül, hogyan adja át a dalokat egyik férfimesélő a másiknak, és azt is, hogy hogyan örökítik át tudat alatt az anyák a figyelő hallgatás női hagyományát a lányaiknak.

Zelenka Richárd Töredék című verseskötete mélyen személyes és filozófiai ihletésű lírai művek gyűjteménye, amelyek a költő belső világát, érzelmeit és gondolatait tárják az olvasók elé. A kötet címe arra utal, hogy az itt szereplő versek mind egy-egy „töredéket” képviselnek a költő életéből és lelki világából, amelyek különböző időszakok és tapasztalatok lenyomatai.A versek témái változatosak: a természet szépségei, a modern világ kritikája, az emberi lélek küzdelmei, a szeretet, az elmúlás és a magány érzése mind megjelennek a kötetben. Egyes művek letisztult, rövid formában közvetítik az élet szépségeit és nehézségeit, míg mások hosszabb, filozófiai elmélkedések, melyek a lét nagy kérdéseit boncolgatják.A költő gyakran használ szimbólumokat és metaforákat, hogy a hétköznapi jelenségek mögött rejlő mélyebb igazságokat megvilágítsa. A verseskötetben a költészet mint az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze jelenik meg, melyen keresztül a szerző kapcsolatot teremt a saját belső világával és az olvasóval is.

„A személyes borzalmakon átsugárzik az élni vágyás, fel-felcsillan a humor... Ráadásul ezek a mi saját, magyar történeteink.”Hetényi Zsuzsa előszavából „Ha mind az áldott történetre vágyunk, miért nincs az átkozottnak vége már…”Schäffer Erzsébet zárszavábólTúlélők és Világ Igaza címmel kitüntetett embermentők idézik fel 80+8 történetben, mit jelentett gyerekként vagy fiatal felnőttként a zsidóüldözés idején élni Magyarországon, vagy ott, ahová a vészkorszak kiszámíthatatlan eseményei sodorták őket. Hétköznapi tárgyak kapcsán felbukkanó emlékeik különös erővel elevenítik fel nemcsak a munkaszolgálat, a koncentrációs táborok, a német megszállás, a nyilas uralom vagy éppen Budapest ostroma és a gettó mindennapjait, hanem bemutatják a vészkorszak félelmeit és reményeit, tragikus vagy megkönnyebbülést hozó pillanatait. A személyes elbeszéléseket családi fotók és egy rendhagyó, 300 kifejezést tartalmazó fogalomtár egészíti ki, hogy az olvasó könnyebben értelmezhesse az epizódokat.Sziklainé Lengyel Zsófia interjúiból olyan kötet született, amely egyszerre őriz emlékeket, tanít, kérdez és válaszol arra, hogy lehetett túlélni, segíteni, emberségesnek maradni az embertelenségben. Könyve mindazokhoz szól, akik szeretnék megismerni az 1944–45-ös események egy fontos szeletét – méghozzá nem a tankönyvekből, hanem az azokat átélők saját hangján.

,,Egyszerre szívfájdító és gyógyító erejű." – People ,,Brutálisan őszinte, nyers, mégis felemelő könyv... Gilbert kétségkívül maga a természeti erő." -- Boston Globe ,,Azoknak írok, akik érzik, hogy az életnek többet kell tartogatnia. Ez a könyv arról szól, hogyan lehet elveszni a szerelem és a boldogság keresése közben. És arról is, hogyan lehet visszatalálni ebből az elveszettségből." -- Elizabeth Gilbert Korunk egyik legnagyobb hatású írónője, Elizabeth Gilbert, aki megtanított minket arra, hogyan éljünk önazonosan (Ízek, imák, szerelmek), szenvedélyesen (New York lányai) és kreatívan (Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül), ezúttal azt mutatja meg, hogyan legyünk szabadok. Új könyve szerelmi történet - a halál árnyékában. Elizabeth 2000-ben ismerkedett meg Rayya Eliasszal, akivel előbb barátok, majd legjobb barátnők, végül egymás elválaszthatatlan társai lettek. Mindketten szenvedélybetegek voltak, akiket a függés a katasztrófa felé sodort. Az igazságra, hogy szerelmesek egymásba, akkor derült fény, amikor Rayyanál visszafordíthatatlan betegséget diagnosztizáltak. Elizabeth ekkor szívére hallgatva kilépetta házasságából, és felvállalta a döntését: halálos kórral küzdő barátnőjét elkíséri, egészen a végéig... De mit tegyünk, ha életünk legszebb szerelmi története egy idő után a legborzalmasabb rémálomba csap át? Ha a drága barát, aki olyan sok mindenre megtanított bennünket az önpusztító hajlamainkkal kapcsolatban, a betegsége elhatalmasodásával elviselhetetlen partnerré válik? És vajon min múlik, hogy ebben a szorongatott helyzetben a szívfájdalom elemészt vagy utat nyit a legnagyobb ébredésünk felé? Elizabeth Gilbert Várlak majd a folyónál című kötete radikális, a műfaj határait feszegető memoár, amely bárki szívéig elér, aki valaha is a szerelem - vagy más elementáris erejű függőség - rabságában vergődött, és aki végre-valahára felszabadulásra vágyik.  

Különös könyv, olvasható regényként és olvasható versek gyűjteményeként, amelyből történetek bontakoznak ki. Hat szereplő lírai monológjai, halljuk és látni véljük őket, oratórium a színpadon. Az üres tér magánya, mindegyikük maga elé beszél, csak az arcok világítanak, mint pontszerű fények a sötétben. Verssorokba tört mondatok, fájdalomszilánkok: a Délvidék tragikus történései 1920-tól 2020-ig, száz év, szétfutnak és egymásba érnek. Változó országhatárok és örök hontalanság, idegenné vált saját és sajáttá vált idegen. Kegyetlenség és kiszolgáltatottság, szépség és szomorúság, erőszak és szerelem. Történeti olvasókönyv, melyből a kisebbségi lét fájdalma szól, annak az embernek a hangján, akinek saját országában sem adatik meg, hogy otthon érezze magát. Szajbély Mihály Terék Anna, költő, pszichológus. 1984-ben született Topolyán, Vajdaságban, Jugoszláviában. 2003 óta Budapesten él és dolgozik. 2019-ben Sziveri-díjjal, 2020-ban Füst Milán-díjjal tüntették ki.  

,,Azt mondják, a mély fájdalom csupán az ember mély boldogságra való képességének tükörképe. Én ezt pont fordítva látom. Boldog vagyok, de egy részem mindig is szenvedni fog Yan-yeh elvesztése miatt. Ennyi év után ez az érzés olyasféle társsá vált, mint a gyermekkel élő barát. Táplált, és rákényszerített, hogy lélegezzek, amikor annyira könnyű lett volna feladni. A szenvedés tisztánlátást hozott az életembe. Talán a velem történtek az előző életemben elkövetett dolgok büntetései, talán a sors vagy a végzet okozta őket, vagy talán egyszerűen a természetes körforgás részei, mint a látványos, de rövid életű cseresznyevirágok tavasszal, vagy a lehulló levelek ősszel."Megrendítő történet egy fiatal kínai nőről, aki ősei csodálatos teatermesztési hagyományában találja meg élete célját.A világtól elzárt hegyi faluban Li-yan és családjának életét az évszakok váltakozása és a teatermesztés határozza meg. Az ősi rituálék világába zárt akha emberek generációk óta ugyanúgy élnek, míg nem váratlanul megjelenik a falu kapujában egy idegen férfi...Az idegen érkezésének nyomán minden felbolydul, s semmi sem lehet már ugyanúgy, mint régen. Li-yan, aki egyike a közösség kevés tanult lányának, elkezdi elutasítani azokat a szokásokat, amelyek addigi életét formálták. Amikor pedig házasságon kívüli gyermeke születik, súlyos döntésre szánja rá magát: szembefordul az ősi hagyományokkal...Vajon begyógyulhatnak-e fájó lelki sebeink, s átírhatjuk-e a tradíciók által ránk kényszerített szerepeket? A Tealevelek szárnyán gyönyörűen megírt történet gyökerekről, kultúrákról, gyászról és a láthatatlan, ám elszakíthatatlan érzelmi kötelékekről.,,- Különleges képességeid vannak - folytatja. - Nem úgy értem, hogy boszorkány vagy rókaszellem lennél. És sosem vonzódtál túlzottan a gyógyításhoz vagy a mágiához sem. Inkább A-ma Matára hasonlítasz, aki életet adott az akháknak, aki lerázta a béklyóit, és azt mondta: ,,Nem fogadom el a balszerencsémet". Aki az éles elméje, jó szíve és kitartása révén minden akadályt legyőzött."

Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen az a kényszerűen elhagyott haza, a felfedezésre váró ismeretlen vagy éppen a másik ember iránti sóvárgás. Miközben a versekben ott kísért a férfiszerepekkel való kíméletlen, mégis empatikus számvetés, a kötetben egy drámai szöveg is olvasható, amely egy emigráns görög család magyarországi otthonteremtésén keresztül az idegenség és kívülállás megannyi változatát mutatja be.

Új verseskötetében hősünk, Mihály András (aki egyébként öreg, vidéki tanító) kísérletet tesz arra, hogy értelmezze saját életét, emlékeit, gyermekkorát, magyarságát és felnőtt életének meghatározó eseményeit. Ebből az értelmezésből szeretne mások számára is használható tanulságokat vonni. Meghatározó eseményei a születés, a halál, a szerelem, a ba­rátság és a szeretett ember elvesztése. Ezek helyszíne, a lakóhely, a szülői ház és a szülők emlékezete adják az alapvető kereteket. Fontosak az átélt fenyegetések, korlátozások, a sikerek, vagy éppen a szabadság kiteljesedése. Isten jelenléte, a sátán ígéretei, a hazugság és ellenségeink megismerése igazítják utunkat. Ha éppen úttalannak és céltalannak érezzük magunkat, akkor pillantsunk vissza arra az útra, amelyen születésünk óta járunk. Ezt az útvonalat képzeletben hosszabbítsuk meg a jövő felé, és meg fogjuk találni a következő lépéseink irányát. Célunk is ott van, az út végén.

Két testvér története, akik egy század viharai között is kitartanak egymás mellett. Anna és Ilona fiatalkorukban még a tanyavilág békéjét élik, de hamar belép életükbe a történelem: háború, veszteség, szerelem és sorsfordító döntések formálják útjukat. Egyazon gyökér, közös múlt és megtartó szeretet köti őket össze, miközben körülöttük változik a világ. A regény az 1930-as évektől az ezredfordulóig vezet végig: a háborús évek sötét árnyaitól az államosítás kegyetlenségén és a titkos reményeken át a rendszerváltás felszabadító napjaiig, majd a hazatérés csendes öröméig. Árnyékban és fényben egy nagyívű családregény a szeretetről, a veszteség elviseléséről, a túlélésről és az újrakezdés erejéről. Egy emlékezés és tanúságtétel arról, hogy bár a történelem vihara elsodorhatja az embereket, a föld, a ház, a múlt emlékei és a családi kötelékek árnyékban és fényben is megmaradnak.    

Szeletnyi univerzummá állnak össze Falcsik Mari elmúlt években született versei. Messziről kiragyognak belőle a nagy versek: a szülei szerelmét, saját születését, a "vegyülő két anyagból" létrejött önnönmagának "gazdag hordásos árját" - s közben József Attilát is - megidéző "Eredet-óda"; az elmúlt évtizedek Magyarországának búját-keservét saját szabadságreményű útkeresésén átszűrő "Szabadságbújócska"; a beteljesült és beteljesületlen nagy szerelmeket már-már élveboncolóan őszinte vers, a "Megnemvalósulások dicsérete", amely az egész kötetre kitáguló értelemmel címadóvá lett... És körülöttük megannyi kiscsillag, bolygó, üstökös, aszteroida, egy hittel megszentelt világ harmóniájában keringve-száguldozva: a családtörténet ágbogai, a költőtestvérekre és -elődökre való boldog-szomorú emlékezés Térey Jánostól Kántor Péteren át vissza Aranyig; olykor meg csupán egy porszemnyi rácsodálkozás valamire, bármire, néha csak a nyelvre, néha arra, hogy mi van "odaát". Mert leginkább talán mégis erről szól ez a kötet, ha a meg nem történtek titkát faggatja, ha az élethatáron túliét: hogy mi van "odaát".Föl-alá járkálok.Görcsbe görbedő kerítésekközé feszíti lépteim, hogy élek.Kívül világnyi káosz.Már belém költözik.A tó fölszíne alatti sötét rétegárnyékába fulladó fények.Éles tavaszi ég: a fákonleplezhetetlen semmi,koronától tövig.FALCSIK MARI költő 1956-ban született Budapesten. 1980-ban diplomázott az ELTE Bölcsészkarán. 1982-től szellemi szabadfoglalkozásúként a tudatos kívülálló életformáját választotta az 1990-es rendszerváltásig. Könyvkiadóknak dolgozik műfordítóként, szerkesztőként.Költői pályája az ezredfordulón indult, azóta folyamatosan publikál irodalmi lapokban s lép fel versestjeivel. Több nyelvre fordítottak már lírájából. 2018-ban a Salvatore Quasimodo emlékdíj fődíjasa lett.Eddig hét verseskötete és egy prózakötete jelent meg.

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Egy nap a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy csavargó megtalálja, és visszaadja neki. A meggyötört férfi, bár a múltját elfeledte, pontosan tisztában van a jó és a rossz közti különbséggel.A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.

1887. Az Egyesült Államok határvidéke. A városokban nő a feszültség, a törvény ereje meggyengül, az emberek pedig egyre kétségbeesettebb döntésekre kényszerülnek. Egy napon egy ismeretlen lovas érkezik a városba. Nem hirdeti magát, nem keres társaságot, mégis felkavarja az állóvizet. Megjelenése nyomán régi sérelmek, elhallgatott bűnök és veszélyes érdekek kerülnek felszínre, miközben a közösség egyre inkább kettészakad. A Vérrel és mocsokkal sötét hangulatú, nyers westernregény, amely a vadnyugat romantikája helyett annak kegyetlen valóságát mutatja meg. Történet hatalomról, kiszolgáltatottságról és erkölcsi határvonalakról – arról, mi történik, amikor a túlélés mindennél fontosabbá válik, és az igazság ára vérben mérhető.

A tó vize sohasem édes szerzőjétőlLoris fiatal, művelt, céltudatos. Egy sikeres könyvkiadóban dolgozik, a párkapcsolata rendezett, élete a felszínen éppoly stabil, mint amilyenre vágyik. Mégis minden szétesik körülötte. A teste jelzéseket küld, de az orvosi vizsgálatok szerint minden rendben. Csakhogy semmi sincs rendben. A mélypont felé közeledve Loris lassan rájön, hogy nem a gyógyulást, hanem önmaga megértését kell keresnie.Caminito írásaiban a társadalmi különbségek, a női tapasztalat és a fiatal generációk láthatatlan terhei állnak középpontban. Új regénye pontosan ábrázolja a modern élet láthatatlan kríziseit: a szorongást, a túlterheltséget, a csendes lemondást, amit senki sem nevez betegségnek. A Tünetek egy generáció belső összeomlásának története, amely fájdalmasan ismerős lehet mindannyiunk számára.,,És ekkor észrevesz valamit: a fájdalom kezd feláramlani a mellkasába és a bal karjába, zuhanásérzet fogja el, közeledik a pánik, és hamarosan infarktustünetei lesznek, amiken nem tud úrrá lenni, sőt biztosra veszi majd, hogy infarktust kapott. Miért hazudik nekem ez a test, kérdi magától, miért képes a legszörnyűbb bajokat is szimulálni?"Giulia Caminito olasz író, szerkesztő 1988-ban született Rómában. Politikafilozófiát tanult, 2016-ban jelent meg La grande A című első regénye, amely elnyerte a Bagutta-díjat. Harmadik regénye, A tó vize sohasem édes 2021-ben a Premio Strega-díj jelöltjei közé került, elnyerte a Premio Strega Off- és a Premio Campiello-díjat, és Olaszországban bestseller lett. Több mint húsz nyelvre fordították le.

Huszonöt beszélgetés ugyanarról A cím megtévesztő: Krasznahorkaitól sokan kérdeznek sokat, ő pedig alázattal és nagy körültekintéssel válaszol. A kötet több mint két évtized interjúiból készített gazdag válogatás. Aki ismerős a Krasznahorkai-univerzumban, izgalmas részletkérdésekre, műveken átívelő jelenségekre és problémákra figyelhet fel; aki pedig még csak ennek a misztikus-különleges világnak a bejáratánál tartózkodik, jobb kalauzt nem is kaphatna útitársul. A beszélgetésekben műhelytitkok, keletkezéstörténeti érdekességek ugyanúgy szóba, és Krasznahorkai-mondatba kerülnek, mint a hagyománnyal, a kelettel, a válsággal, a sikerrel kapcsolatos reflexiók. Megismerhetjük az írót és a magánembert is. És Krasznahorkai nemcsak válaszol, hanem kérdez is. Magától és mindnyájunktól. A beszélgetés végtelen. 

Emma Cole fiatal régészhallgató számára egy egyetemi előadás mindent megváltoztat. Egy név hangzik el, amelynek nem szabadna léteznie: Neb-Kemhet, az ismeretlen fáraó, akit a történelem mintha szándékosan törölt volna ki. Egy poros térkép, titokzatos hieroglifák és egy különös vonzás elindítanak egy láncreakciót, amely hamarosan veszélyes expedícióvá válik.Emma két különös szövetségessel – a zseniális, ám szétszórt Hart professzorral és a könyvtári mélyről előlépő, önjelölt egyiptológussal, Mex Felonnal – a Sínai-félsziget felé veszi az irányt. Ám az út nemcsak fizikai értelemben vezet az ismeretlenbe. Furcsa álmok, baljós jelek és egy ősi titok árnyéka kíséri őket, mintha maga Neb-Kemhet sem akarná, hogy nyugalmát megzavarják.Kaland, rejtély és misztikum fonódik össze ebben a történetben, ahol a múlt nem halott – csak figyel.Szeretettel és hálávalHorváth Gábor

Azt mondják, minden egyes Isztambul utcáin és terein megtett lépés egy addig el nem mondott mesét tár elénk. Az Efendi Sorozat első kötetéből megismert karakterek története most itt, ebben a sokarcú városban folytatódik, ami olykor csupa fény és varázslat, máskor azonban árnyakkal teli rejtélyeket súg.Vajon miként alakul a két hírhedt oligarcha, Haydar Yildirim és Metin Çelik sorsa? Mit forgat a fejében a sejtelmes Ayşe asszony, és milyen titkokat őriz Iskender? Megmenekülhet-e, akit halálra ítéltek? Élhet-e, akit korábban halottnak hittek? Megváltoztatja-e egy új élet jövetele a szív szavát?A Boszporusz partján, mecsetek és minaretek ölelésében bolyongva, simitet eszegetve és rakit kortyolva – néha bizony élet és halál mezsgyéjén járva – e kérdésekre kapunk választ a sorozat második kötetében.A Rejtélyes Isztambul című könyv az Efendi sorozat II. része.Az I.. rész címe: Találkozunk Isztambulban!A III. rész címe: Visszatérés Isztambulba

Sziszüphosznak csak egyetlen próbatétel marad nehezebb, mint a hegyre való örökös küzdés:a visszaút.

Milbacher Róbert kötete két kisregényt tartalmaz. A két művet nem csak az irodalomtörténész szerző tizenkilencedik századi jártassága köti össze, hanem az a kíváncsiság és kísérletezés, hogy ismert történeteket miképpen lehet más nézőpontból vagy más hangszerelésben elbeszélni, újra mesélni. Ám míg a P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez című kisregény Petőfi Sándor halála után játszódik és a költő eltűnésének és legendájának az utóéletével és hatástörténetével foglalkozik, addig a másik kisregény, a Kései tudósítás egy törvényszéki eljárásról, mely városunk utolsó, boszorkányosnak mondott asszonyszemélye ügyében tartatott éppen a klasszikus Arany János-ballada a Vörös Rébék előzménytörténetét dolgozza fel, az 1808-as ténylegesen lezajlott nagyszalontai pert veszi alapul, eredeti bírósági forrásokból rekonstruálja a történteket.