Najnovšie - Filozofia strana 15 z 18

Filozofie je univerzální nauka o podstatě světa a nejobecnějších souvislostech v něm, které se týkají pojetí absolutna, přírody, kultury, člověka, dějin i samého poznání, myšlení a jednání. Do struktury filozofie patří kromě teoretické a aplikované oblasti filozofie i praktická oblast v podobě etiky a estetiky. Navazuje na Filozofii 1. díl – Teoretická část systematické filozofie a etika. Filozofie 1. díl obsahuje problematiku: ontologie (metafyziky, filozofie bytí), gnozeologie (noetiky, epistemologie, filozofie poznání), axiologie (filozofie hodnot a hodnocení), antropologie (filozofie člověka) a etiky. Neřeší průběh dějin filozofie (dějiny filozofie budou součástí Filozofie 3. díl). Jako učebnice (učební pomůcka) není a nemůže být klasické filozofické dílo (osobní, specifický, subjektivní názor na určitou problematiku a její subjektivní, jednostranné hodnocení), protože se jedná o podání objektivního (nezaujatého) pohledu na danou problematiku v rámci studijní (učební) literatury.

Naša Zem je najkrajším miestom pre život, ktoré poznáme, žiaľ s najtemnejším pozadím, ktoré nepoznáme. Priepasť medzi chudobou a bohatstvom je v súčasnosti najrozsiahlejšou akú sa kedy ľudstvu podarilo dosiahnuť. A neustále sa zväčšuje. Pokiaľ tento vývoj nezastavíme, z našej civilizácie sa stane čisto otrokárska spoločnosť a ľudstvo sa samozrejme nevyhne nepredstaviteľným katastrofám. Existujú ale alternatívy ako to zmeniť. Jednou z nich môže byť aj táto kniha. V úvode v nej autor analyzuje ľudské spoločenstvá, poznatky o nich a správanie sa človeka, ktoré vyplýva zo základných princípov a zákonov prírody, v súlade s ktorými sa milióny rokov vyvíjal. Na základe týchto poznatkov sa snaží vyselektovať faktory vedúce k morálnemu a materiálnemu úpadku hodnôt samotného života. Následne ponúka hypotetický model spoločnosti postavený na piatich základných pilieroch vo forme zákonov, alebo princípov, bez ktorých v nej nie je možné dospieť k akýmkoľvek zmenám pozitívnym smerom. Prvým a najdôležitejším z princípov je bezpodmienečné angažovanie inteligenčných špičiek populácie vo vedení ľudstva, rozložených v celej politickej štruktúre systémov spoločenstiev. Nasledujú princípy o obmedzení množstva vlastníctva jednotlivca a úprava dedičského zákona, ktoré majú viesť k definitívnemu odstráneniu vrstvy najbohatších ľudí planéty, ktorí sú podľa autora svojim vplyvom tvorcami najväčšieho zla, ktoré sa vo svete deje celé tisícročia. Ďalšími dôležitými princípmi sú regulácia trhu, primeranosti zisku a zmena bankovej a menovej politiky, ktoré sú rovnako bezpodmienečne potrebné pre vnesenie etiky do finančného a obchodného života ľudstva, pretože v samotnej podstate riadia všetko na tejto planéte. Uvedených 5 princípov či zákonov ale v žiadnom prípade nepredstavuje definitívne množstvo potrebné pre aplikovanie do reálneho života v spoločnosti vedúcej k pozitívnym zmenám smerovania civilizácie. Sú ale podľa autora základom, bez ktorého nie je možné pokračovať k ďalším nevyhnutným krokom pre záchranu ľudstva a samozrejme aj samotnej planéty na ktorej žijeme. V súčasnosti autor pracuje na pokračovaní knihy, v ktorej sa bude snažiť predostrieť ďalšie nevyhnutné spoločenské princípy a zmeny, ktoré môžu zabrániť mnohým katastrofám či dokonca reálnej hrozbe zániku života na našej planéte, spôsobenej neutíchajúcou činnosťou mamonu.

Ayn ?Rand korszakalkotó regénye – amely először 1957-ben jelent meg – több mint négy évtizede bestseller, és egyúttal intellektuális mérföldkő. Olyan emberről szól, aki azt mondta, hogy megállítja a világ motorját – és megtette. Vajon pusztító vagy a legnagyobb felszabadító volt? Miért kellett az ellenségei helyett azokkal megvívnia a csatáját, akik leginkább hiányolták – és miért kellett legkeményebb csatáját az ellen a nő ellen megvívnia, akit szeretett? Mi egyáltalán a világ motorja – és minden ember hajtóereje? Ez a roppant távlatokat átölelő regény emberi életek és sorsok bámulatba ejtő panorámáját tárja elénk: az értéktelen világfivá váló teremtő géniusztól… a nagy acélgyárosig, aki nem tudja, hogy saját pusztulásáért dolgozik… a filozófusig, aki kalózzá válik… a zeneszerzőig, aki megdicsőülése éjszakáján mond le a karrierjéről… a nőig, aki egy transzkontinentális vasutat irányít… a pályaudvar alagútjainak legalacsonyabb pályamunkásáig. Az emberfeletti hősök és gazemberek kavalkádja, a jó és a rossz feltornyosuló kérdéseit feszegető Veszett világ Ayn Rand mesterműve. Ez a regény valóságos filozófiai forradalom, akció-thriller formában elbeszélve.

Mi nők mi mindent megteszünk nap mint nap az valami hihetetlen. Szóljon ez minden nőnek, merítsetek belőle erőt vagy töltsön el titeket a büszkeség.

Druhý svazek populárně naučné edice Munice nás zavede do labyrintu filozofického tázání na téma ČAS. Necháme se vést úvahami řady velikánů, od Aristotela po Prigogina, dokud nedospějeme k nevyhnutelné křižovatce: čas je buď nejdůležitější element vesmíru, nebo vůbec neexistuje. Autor knihy, profesor Josef Krob, působí na Katedře filozofie FF MU a otázkám času, prostoru a smyslu se věnuje dlouhodobě. Jeho text je opět protkán osobitými ilustracemi výtvarnice Nikoly Kalinové.

A ?huszadik század egyik meghatározó irodalmi alkotása, Az ősforrás 1943-as megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend. A romantikus és filozofikus mű az 1930-as évek pezsgő időszakában, New York világvárossá válásának idején játszódik. Főhőse, Howard Roark, az alkotó szellemű, megalkuvást nem tűrő építész fáradhatatlanul harcol mindazok ellen, akik alávetik saját énjüket mások akaratának. Megingathatatlan személyiségének és kiállásának köszönhetően folyamatosan konfliktusokba keveredik riválisaival, leginkább az ambiciózus Dominique Franconnal, aki mindent megtenne azért, hogy háttérbe szorítsa őt. Rand nagyszabású regénye óda az individualizmushoz mint az előrelépés nélkülözhetetlen alapeleméhez, és az egyénhez, amely az emberi haladás mindenkori ősforrása.A szerző a következőképpen foglalta össze írásaiban is megnyilvánuló gondolatvilágát:"Filozófiám, lényegét tekintve, azon az elképzelésen alapul, miszerint az ember hősi lény, aki élete erkölcsi céljának saját boldogságát tekinti, legnemesebb tevékenységének alkotó teljesítményét tartja, és akinek egyetlen abszolútuma az értelem."

Noam Chomsky könyve a nyelvész, filozófus és politikai gondolkodó rendkívül szerteágazó életművének rövid összefoglalója, amelyben saját nyelvészeti téziseiből kiindulva kísérletet tesz az emberi természet különböző összetevőinek feltárására. Hogy működik az emberi elme? Melyek a gondolkodásunk legfőbb összetevői? Mi az, amit megismerhetünk a világban, és mi az, ami már meghaladja képességeinket? Mi a közjó, milyen politikai rendszerek szolgálják, és melyek állnak szembe vele? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Chomsky könyve, amely egyszerre összegzi az amerikai gondolkodó életművét és nyújt bevezetést legfőbb tanainak tanulmányozásához.

Vajon Arthur Schopenhauer képes meggyógyítani az összetört szívet? Meggyőzhet bennünket Arisztotelész arról, hogy a kortárs művészet klassz dolog? John Stuart Mill szerint tényleg jobb Shakespeare, mint „A Simpson család”? Különböző korok legnagyobb elméitől – például Platóntól, de Beauvoirtól, Marxtól és másoktól – kaphatunk tanácsokat és gyorstalpaló filozófiaképzést ebben a filozófusokat és elméleteiket bemutató útikalauzban. Az egyedi és humoros könyvből azt is megtudhatjuk, miért vagyunk azok, akik vagyunk, és mi áll cselekedeteink hátterében. Eredeti és gondolatébresztő válaszok mindennapi életünk kérdéseire: • A barátnőmet megcsalja a párja. Szóljak neki? • Elgázoltam a szomszéd kutyáját, hogy elkerüljek egy karambolt… Legyen emiatt bűntudatom? • A barátom a szabadideje nagy részét számítógépes játékokkal vagy a közösségi oldalakon tölti. Mit tegyek? • Árthatok-e másoknak a várva várt előléptetés érdekében? • Miért kell túlóráznom a megélhetésemért, amikor mások a kisujjukat se mozdítják, mégis egy vagyont keresnek? • Nem akarok önálló életre képtelen, magatehetetlen öregemberként élni. Csak adjatok egy adag gyógyszert! • Nem gáz, ha hiszek a homeopátiában? • Drogok segítségével jobban megérthetem az életet, a világmindenséget meg mindent? • Ha Isten azt akarta, hogy vegetáriánusok legyünk, akkor miért húsból teremtette az állatokat? • Hogy lehetnék én is jófiú? • Félek a haláltól. Ez normális? • Miért veszi mindenki olyan komolyan az életet? Én csak jól akarom érezni magam. • Miért értéktelenedik el azonnal a 10 millió dolláros festmény, amint kiderül róla, hogy hamisítvány? • A kedvenc énekesemet elítélték családon belüli erőszak miatt. Letöröljem a dalait az okostelefonomról? • Miért nem adnak soha egyenes válaszokat a politikusok? Marcus Weeks több könyv szerzője, aktív szerepet vállalt többek között A pszichológia nagykönyve és A filozófia nagykönyve című művek megírásában.

Kniha nabízí komplexní a vzájemně provázaný pohled na klíčové filosofické otázky, které se objevují v současné fyzice. Kombinuje přitom historiografický přístup popisu vývoje jednotlivých fenoménů s hlubší analýzou vybraných problémů s důrazem právě na jejich vztah ke konkrétním dějinným souvislostem. Reflektuje témata metodologie fyziky, časoprostoru a antropického principu, přičemž upozorňuje jak na klasické problémy, tak také především na myšlenkové posuny ve vědě po roce 1905, které jsou spojené s kvantovou fyzikou a obecnou teorií relativity, ale také s rozpínáním vesmíru nebo s postupem v oblasti řešení paradoxů ve vědě. Je tak nejen exkurzí do dějin lidského myšlení v oblasti fyziky, ale věnuje se řadě současných problémů. V publikaci je možné nalézt originální diskuzi vztahu temné hmoty a energie a antropického principu, kritickou analýzu finálního antropického principu nebo jeho vlastní definici. Text je nejkomplexnějším pojednáním o filosofických otázkách fyziky, který je v češtině k dispozici.

Minek köszönhető Marx töretlen népszerűsége – teszik fel sokan a kérdést születésének 200. évfordulóján. A kötet szerzői-szerkesztői szerint ebben döntő szerepe van annak, hogy örökségéből az értelmezések, irányzatok és iskolák mérhetetlenül széles skálája alakult ki az idők során. Azt láthatjuk, hogy napjainkban a legtöbben először ezek kapcsán találkoznak a német gondolkodó nevével, és ennek hatása sugárzik vissza azután magára Marxra is. Az a gazdag szellemi-politikai muníció tehát, amelyet követői és örökösei felhalmoztak, végérvényesen beékelődik Marx időszaka és a mai olvasó kora közé. A tanulmánykötet annak bemutatását tekinti elsődleges feladatának, hogy milyen formában kínál Marx „találkozási pontokat”. A három részre tagolt kötet egyes írásaiból megismerhetők azok a marxi gyökerű alapfogalmak, paradigmák és elméletek, amelyek megkerülhetetlenné váltak az idők során: a politikai gazdaságtan, formációelmélet, elidegenedés- és hegemónia, a történelmi materializmus, osztályelmélet, rendszerelmélet, értékkritika és világrendszer-elemzés. Az elemzésekből feltárul, hogy miért oly vonzó sokak számára napjainkban azoknak az irányzatoknak a szellemi klímája, mint amilyen a maoizmus, a szituacionalizmus, a kritikai elmélet, a magyarországi Budapesti Iskola, az analitikus marxizmus, a Szocializmus, vagy Barbárság köre avagy a posztmarxizmus. Végezetül megérthető, hogy a közgazdaságtan, a szociológia, a politikaelmélet, a pszichológia, a pedagógia, a feminizmus vagy az ökológia területein hogyan vannak jelen azok „kritikai” vagy „marxista” változatai. A szerzők-szerkesztők szándéka szerint a szaktudományok művelőin túl a világ dolgai iránt érdeklődők, az egyetemisták és a terepen dolgozó aktivisták számára is hasznos, hiánypótló kötet abban is segít, hogy eligazodjunk Marx életművével kapcsolatban a túlegyszerűsítő, egydimenziós magyarázatok, az egymásnak is gyakorta ellentmondó és politikailag sokszor elfogult állítások tengerében. A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének tanulmánykötete Karl Marx születésének 200. évfordulója alkalmából jelent meg 2018 őszén.

Prijímať informácie o situácii ľudstva a života vôbec na tejto planéte, skladať z nich a aj zo skúseností z vlastných zážitkov obraz reality našej i širšej, hľadať ich zmysel a význam, to robia mnohí. Autor Textov to vzal ako svoju hlavnú životnú náplň či azda dokonca prijal ako úlohu.

Kniha, s ktorou sa práve oboznamujete a ktorú si možno objednáte, patrí do malej skupinky slovenských kníh, ktoré neslúžia len na zábavu či ponaučenie, ale prichádzajú s návodom, ako tento svet zmeniť k lepšiemu. Ak to chcete urobiť, musíte dobre poznať dve knihy, ktorými sa vo svojom správaní inšpiruje väčšina ľudstva, a to svätú Bibliu a svätý Korán. Obidve knihy pritom prichádzajú s veľmi podobným posolstvom, ktorému však môžete porozumieť len v prípade, ak disponujete požadovanými filozofickými a kozmologickými poznatkami. Na Slovensku sme doteraz nemali knihu, ktorá by takéto poznatky dávala do vzťahu s týmito svätými knihami a na ich základe ich fundovane alebo odborne posudzovala. Tých niekoľko pokusov bolo tak úbohých a nekompetentných, že si naozaj nezaslúžia, aby som ich presne citoval. Najcennejšie na ponúkanej knihe však podľa mňa nie je to, čo sa v nej skrýva, ale spôsob, akým je napísaná. V prvých troch kapitolách totiž účinne využívam Dostojevským objavenú metódu dialógu, pretože rovnako ako on nechávam v nich prehovoriť „hlasy“, t. j. čo najmenej skresľované „vnútorné obsahy“ vedomia autorov, ktorí buď pevne veria v Božiu existenciu, alebo ju odmietajú. Medzi obidvomi krajnými názorovými pólmi pritom existuje akési prechodné pásmo, reprezentované napríklad tzv. agnostikmi, ktorí na otázku o Božej existencii odmietajú z rôznych (najmä poznávacích) dôvodov jednoznačne odpovedať. Ešte zaujímavejší je kontrast medzi tými, ktorí odmietajú akúkoľvek naturalizáciu Boha, a preto aj modernú vedu (napríklad darvinizmus) považujú za falošnú teológiu, a tými, ktorí sa snažia súčasný vedecký obraz sveta čo najviac zosúladiť s myšlienkou Božej existencie a pripúšťajú teda, že obidva tieto druhy ľudského poznania sú navzájom kompatibilné (ako to robia najmä W. L. Craig, A. Peacocke a i.). Slovenskí čitatelia tiež doteraz nemali možnosť dôkladne sa oboznámiť s najznámejšími filozofickými argumentmi v prospech Božej existencie (vrátane Anselmovho, Descartovho a pod.), ani s ich vyvrátením špičkovými anglosaskými filozofmi, ako sú M. Martin, N. Everitt, R. M. Gale či J. H. Sobel. Mnohých z nich bude podľa všetkého zaujímať aj diskusia o troch hlavných funkciách náboženstva, ktoré zároveň objasňujú, prečo tu s nami tieto sväté knihy vydržali tak dlho, a presvedčivo ukazujú, prečo sú už dnes len zbytočnými a škodlivými historickými reliktmi. Prvá funkcia náboženstva sa totiž vzťahuje priamo k jedincovi, k jeho behaviorálnej neistote v zložitom a ťažko predvídateľnom svete, do ktorého náboženská viera konkrétnym (hoci vymysleným) obrazom sveta vnáša určitý poriadok. V rámci druhej funkcie už náboženstvo tohto jedinca definuje ako súčasť určitej skupiny ľudí, ktorá bola Bohom vybraná pre určitú úlohu (na rozdiel od iných skupín ľudí) a ako taká sa cíti nielenže nadradená nad ostatné skupiny, ale aj oprávnená rozmnožovať sa viac a rýchlejšie ako ostatné (v jej Boha neveriace) skupiny, ba dokonca ich aj likvidovať či vraždiť. V tomto zmysle možno tvrdiť, že náboženstvo slúži prenesene aj na ochranu života ako takého. Tretia hlavná funkcia náboženstva sa tak vzťahuje aj k ľudskej smrti, ktorá sa však opäť netýka prednostne ľudského jedinca, ale celého veriaceho kolektívu, do ktorého patrí, pretože zmŕtvychvstanie a posledný súd sú vyslovene kolektívnou záležitosťou, v rámci ktorej však Boh vždy uprednostňuje na základe určitých kritérií niektorú skupinu ľudí (ako je v Biblii 144 000 panicov z 12 izraelitských kmeňov). Ešte dôležitejšie je, že pri poslednom súde tak v Biblii, ako aj v Koráne prechádzajú ľudia zásadnou telesnou premenou, pričom tí, ktorí sú toho hodní, na základe apriórnej Božej voľby (a nie súboru dodatočných dobrých či zlých skutkov, ako sa veľmi mylne domnievajú príliš sebavedomí veriaci, trúfajúci si myslieť a rozhodovať za samotného Boha) potom nadobúdajú úplne novú telesnú i duševnú podobu a prechádzajú do ideálneho nebeského sveta, v ktorom niet žiadnych pozemských starostí, ale len pozemské a nadpozemské radosti.

Staroveký manuál rozvoja osobnosti a správneho prístupu k životu. Filozof Epiktétos, oslobodený otrok a známa osobnosť svojej doby, sa prostredníctvom Manuálu prihovára k čitateľovi ako k svojmu žiakovi, ktorý sa rozhodol zmeniť a zlepšiť svoj život. Ponúka súbor rád a pravidiel, ktoré, ak správne aplikované, mu majú priniesť duševný kľud a šťastie. Manuál sa snaží odhaliť, kde skutočne leží ľudská sloboda a čo je príčinou ľudského utrpenia. Epiktétos, narodený v chudobe a otroctve, neskôr velebený verejnosťou a stretávajúci sa i so samotným rímskym cisárom, dospel k hlbokému porozumeniu toho, ako nakladať so životnými strasťami a ako pristupovať k svojmu osudu. Epiktétov Manuál bol svojho času nazývaný srdcom stoickej filozofie a dodnes patrí k svetovo najčítanejším dielam klasickej literatúry. Na rozdiel od dobovej literatúry sa ale vyznačuje nebývalou jasnosťou a stručnosťou. Text nie je nijako štylisticky zaťažený historickými postupmi a útvarmi. Bol napísaný výlučne ako súbor poznámok z Epiktétových prednášok, preto je strohý a priamy. Počas dvoch tisícročí od svojho vzniku, Epiktétovo dielo preukázateľne pomohlo mnohým tým, ktorí sa do neho začítali, nájsť svoj smer v živote, postaviť sa na vlastné nohy a uspieť. Jeho idey sa navždy stali súčasťou filozofie osobnostného rozvoja a jeho ideologická príbuznosť s východnou filozofiou výstižne ilustruje jeho univerzálnosť a autenticitu.

„Értelmiségi ?válaszutak 1945 után” volt a címe és tárgya a Magyar Tudományos Akadémia 2017. évi közgyűlése idején a Filozófiai és Történettudományok Osztálya által tartott egész napos tudományos ülésnek. E rendezvény bizonyos értelemben folytatása és kiteljesítése volt a két évvel korábban tartott – ugyancsak a „History könyvek” sorozatban közreadott – konferenciának, amely „A konzervatív társadalomtudósok politikai válaszútja az 1930-as és 40-es években” címet viselte. Az a második világháborús összeomlásig követte a magyar értelmiség számottevő, korszakos jelentőségű csoportját, amely belül is meghasadt és ritka kivételektől eltekintve el is veszítette társadalmi pozícióját. Ennek megbeszélése után logikusan következik az a kérdés, hogy a fasizmusba torkolló autokratikus rendszernek a humanista-demokrata értelmiségi ellenzéke milyen utakat keresett és talált a második világháború után, amikor a demokrácia reményei megelevenedtek, de az országot az antifasiszta koalíció bolsevik világhatalma tartotta megszállása és közvetlen befolyása alatt. Kényes és fontos kérdés ez, mert Magyarország ritka és töredékes demokratikus közjogi és politikai hagyományai között lehet és kell számon tartanunk az 1945 és 1948 közötti néhány évet, mint ahogy ezt tették a rendszerváltó pártok, a jogalkotás és kormányzat. Ugyanakkor a bekövetkező társadalmi változások iránya, a politikatörténeti tények, az egyéni karrierutak elágazásai rendre mind tanúsítják, hogy a külső adottságként felfogható világtörténeti konstellációban ezek az évek mintegy fokozatos átmenetet jelentettek a hazai bolsevik diktatúra felé.

A szerző eddigi írásaihoz képest végtelenül (ön)ironikus hangvételű regény a pszichiáterek becsaphatóságát mutatja be, vagyis azt, hogy a pszichiáterek valójában egyáltalán nem jó emberismerők. Igen könnyen át lehet verni őket, ami elsősorban jól fejlett nárcizmusuknak köszönhető. A regény mindkét főhőse pszichoterapeuta. A fiatalabb, idealista Ernest új módszerrel kísérletezik: mi történik, ha nyílt és őszinte a pácienssel, a terápiás munkában egyenrangú félként vesz részt, nem tagadja le saját érzéseit. Az idősebb Marshal viszont a végletekig konzervatív, szigorúan a tankönyvekben leírt szabályokhoz tartja magát. Mindketten olyan páciensekkel akadnak össze, akik kezdettől fogva becsapják őket, amit ők persze az utolsó percig nem vesznek észre. Mindkettőjüket a leggyengébb pontjuk viszi bajba: Ernest nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy egy nő páciense mérhetetlenül vonzó férfinak találja; Marshal pedig önnön becsvágya és anyagi mohósága áldozata lesz. A tekervényes történet végére persze mindenki jobban lesz kicsit.

Miért tölt el elégedettséggel a politikusok bukása? Mitől olyan izgalmas a híres emberek szerelmi élete? Miért hagynak hidegen a távoli országok konfliktusai? A sajtó ugyanolyan domináns helyet foglal el a modern társadalomban, mint egykoron a vallás, mégsem vagyunk tisztában életünkre gyakorolt hatásaival. Alain de Botton a repülőgép-szerencsétlenségektől a gyilkosságokon és celebinterjúkon át a politikai botrányokig a hírek huszonöt alaptípusát teszi szokatlanul beható vizsgálat tárgyává. Az író-filozófus De Botton könyve nyugalmat, megértést és némi józan mérlegelést hoz a hírgépezetekkel való állandó érintkezésünkbe: tökéletes használati útmutató a média által bekebelezett világunkhoz.

„TANÁR tanítványt keres. Határozott vágy a világ megmentésére elengedhetetlen. Jelentkezni személyesen.” Ezzel a hirdetéssel indul Daniel Quinn díjnyertes, világhírű regénye, az Izmael – de ugyanezen a ponton kezdődik Az én Izmaelem története is. A különbség mindössze annyi, hogy a bölcs gorilla újsághirdetésére ezúttal nem egy kiégett, cinikus bölcsész jelentkezik, hanem egy kislány. Izmael zavarba is jön a váratlan kihívástól; azzal próbál kitérni előle, hogy az ő tanítása nem gyerekeknek való. Julie azonban a sarkára áll: ha tizenkét éve elég ahhoz, hogy autót lophasson, abortusza lehessen vagy épp drogokkal kereskedhessen, akkor elég idős ahhoz is, hogy a világ megmentéséről halljon. Izmael végül kötélnek áll: ugyanazt tanítja Julie-nak, mint első tanítványának, az Izmael szerzőjének – mégis teljesen másról, és persze másképp beszél. Az új példázatok nyomán a civilizációkritika meglepő mélységei tárulnak fel előttünk. Megértjük, hogy az emberiség 17 másodpercben összefoglalható történelmében hol rejlik az eredendő hazugság. Tízezer éves távlat segítségével ismerjük fel, mi az alapvető baj az iskolarendszerünkkel. Sőt: hogy az egész iskolaügynek mi a valódi, ki nem mondott célja. Merthogy nem a tudás átadása a lényeg, az nyilvánvaló mindenki számára, aki valaha próbált már felnőttként visszaemlékezni arra, hogy mi az ördögöt is tanult éveken keresztül a suliban. Világossá válik, hogy a törzsi kultúrák elpusztításával nem holmi elvont, muzeális értékek semmisültek meg, hanem olyan valódi tudás és bölcsesség, amelynek birtoklása nélkülözhetetlen, ha az emberiség egy ideig szeretne még megmaradni a Föld nevű bolygón. Mi ez a – korántsem titkos, számunkra mégis elveszett – tudás? Hogyan lehet visszaszerezni? Kinek a feladata ez? Erre keresi a választ tanár és tanítvány, akik a leckék során azzal is kénytelenek szembesülni, hogy igencsak szorítja őket az idő.

Kniha Brána smrti rozvíjí stejnojmenný seriál České televize a dané téma zachycuje ve větší ploše. Jednotlivé poznatky a zkušenosti tu jsou v nezkráceném působivějším vyznění a nabízejí jiný pohled na smrt, než je běžné. Mezi stovkou osobností je i R. Moody, S. Grof, M. Stingl, F. A. Wolf, 14. dalajlama… Většina lidí má ze smrti strach, je to pro ni téma depresivní a schovává se před ní. Zde však poznáme, že lidé napříč historií i kulturami většinou pojímají život a smrt jako proměny našeho věčného bytí. K pokračování života po smrti se hlásí i mnozí moderní vědci a odborníci – zjišťují, že po smrti je to vlastně mnohem zajímavější… Zároveň v knize najdeme inspiraci, jak se vypořádat s odchodem blízkých, jak se připravit na vlastní smrt i jak vlastně žít.

With this second book in his planned series Krishna in Vrindavan, Sivarama Swami again inundates our hearts with the nectar of pastimes and conversations from the transcendental land of Braja. Based on the commentaries of Srila Prabhupada and the previous acaryas. Na Paraye ‘Ham explains some of the principles of transcendental love – describing Sri Krishna’s love, Sri Caitanya Mahaprabhu’s love, and Srimati Radharani’s love, respectively. Their love flows like great rivers into the ocean of prema, and by the mercy of our predecessor acaryas, devotees can touch the shores of that ocean and savor some drops of its nectar.