Najnovšie - Svetové dejiny, dejiny štátov strana 10 z 20

Kdo předešel Kryštofa Kolumba? Amerika byla odnepaměti navštěvována příslušníky různých národů světa. Proč ale byly zprávy o těchto cestách utajovány? A kdo vlastně jako první Ameriku objevil? Kniha ukazuje, že Kryštof Kolumbus mohl být až poslední v řadě. Autor nás uvádí do světa „zapomenutých“ námořních objevů a seznamuje nás se záhadami obestírajícími původ starých amerických civilizací.

Velká říjnová socialistická revoluce v Rusku nebyla založena na ideálech komunismu, ale na německých penězích. U nás byla až do r. 1989, tedy předlouhých 72 let, prezentována jako „vítězství pracujícího lidu“ a to jak nad carem, tak i nad buržoazií. Přitom šlo pouze o obchod, trochu neobvyklý, hodně špinavý, ale jen obchod. Lidé německého císaře Viléma II. nabídli panu Uljanovovi značnou sumu německých marek a německý souhlas s tím, aby v Rusku převzal absolutní moc, a pan Uljanov slíbil, že odstraní ruskou Prozatímní vládu a po převzetí moci uzavře s Německem mír. Pootevření ruských archivů nám umožnilo podívat se, jak příběh revoluce opravdu vypadal.

Autor Vlado Bis zhrnul svoje poznatky o Divokom západe 19. storočia. Čitateľ tak má jedinečnú možnosť prečítať si biografické údaje o najväčších náčelníkoch, pištoľníkoch či osobnostiach a zoznámiť sa s ich životom, poslaním a smrťou. Mnohými z nich sa inšpirovali aj tvorcovia kultových westernov, a to aj napriek tomu, že neboli kladní hrdinovia v pravom zmysle slova. Mená ako Jesse James, Wild Bill Hickok, Wyatt Earp, Buffalo Bill či generál Custer, ale aj Sitting Bull, Crazy Horse, Red Cloud či Geronimo sú dodnes ikonami Divokého západu, synonymom hrdinskosti a dobrodružného života. Kniha je doplnená o unikátne fotografie, citáty indiánskych osobností a bonusovú poviedku autora. To všetko ako celok akiste prispeje k skvelému čitateľskému zážitku.

Dramatické dějiny balkánských národů ve 20. století sleduje kniha českých a bulharských historiků pod vedením Jana Rychlíka. Geograficky je záběr knihy vystižen dvojicí měst v názvu, Terstem na západním pomezí Balkánu a Istanbulem, někdejší metropolí osmanského impéria, která se ve 20. století stává hlavním městem nově vzniklé turecké republiky. První polovinu knihy tvoří navzájem propojené osudy národů bývalé Jugoslávie, zahrnující dramata druhé světové války a konfliktů, které propukly po rozpadu Jugoslávie. V knize jsou postupně představeny dějiny Slovinska, Chorvatska, Srbska, Bosny a Hercegoviny, Černé Hory, Makedonie (dnes oficiálně Severní Makedonie) a Kosova. V dalších kapitolách se dostane na Albánii, Rumunsko, Bulharsko, Řecko a Turecko. Červenou nití procházející celou knihou je obtížné dědictví mnohonárodnostní osmanské říše, které v epoše navzájem soupeřících nacionalismů znamenalo utrpení pro mnoho národnostních menšin. Kniha navazuje na podobně zaměřený titul Mezi Vídní a Cařihradem (Vyšehrad 2009), který se věnoval balkánským národům od 16. století do 1. světové války.

A történelemben nincs „ha“ - szól az unásig ismert közhely. De az irodalomban van! Sőt, az irodalom csupa „ha“: fikció, képzelgés, játék. A trianoni békeszerződés 100. évfordulója előtt a HÉVÍZ művészeti folyóirat szerkesztői arra kértek tizenegy szerzőt (nemzeti 11!), hogy rugaszkodjanak el a makacs tényektől, és írjanak olyan novellát, melyben a trianoni döntés valahogy másként alakul. Írják meg a másik Trianont! Mi lett volna, ha…? Nem akarjuk lelőni a poénokat, de annyit elárulunk, hogy a történetekben felbukkan Lenin, Esterházy Péter, Drakula vagy éppen Ady Endre is. Az olvasó talán már érzi a vállalkozás izgalmát. Íróink birtokba vették a történelmet, és fantáziájuk kénye-kedve szerint alakították: hajlítgatták erre-arra, gyúrták, faragták.A kötethez Ablonczy Balázs történész írt előszót, utószónak pedig a román historikus, Lucian Boia egyik könyvéből választottunk részletet. Az illusztrációkat - főként a Fortepan képeit felhasználva - Palásti Kovács András készítette.

A könyv nem regény, hanem erős idegzetű olvasóknak való dokumentumkötet. Minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosáról szól, aki Magyarország legnagyobb földesurának özvegye volt. Hatalmas birtokán kínzókamrákat készíttetett, és százával ölette meg áldozatait. Véreskezű szörnyeteg, könyörtelen tömeggyilkos…? Vagy csak egy szerencsétlen asszony, akinek tudatát a kicsapongó és elmebajos ősök terhelték meg?

Épp tíz éve hozzáférhető a Fortepan és a nagylelkű adományozók jóvoltából egy immár százezernél is több képet tartalmazó fotóarchívum. Az online gyűjteményben kisebbségben vannak a művészi fotográfiák vagy műtermi beállítások – a képek döntő többsége amatőr munka, amelyek épp személyes indíttatásuk miatt izgalmasak, még ha technikailag nem is tökéletesek.E hatalmas és lenyűgözően változatos anyagból merít ez az album. A kiindulásként kiválogatott négy-ötszáz képből Nádasdy Ádám jelölte ki azt a 100 fényképet – az 1890 és 1989 közti száz esztendőből évenként egyet-egyet –, amelyek őt „megszólították”, majd szubjektív lencséjén átszűrve újra megelevenítette ezeket az objektív által leképezett pillanatokat. Nádasdy „félpercesei” tele vannak személyes emlékekkel és benyomásokkal, s gyakorta el is kanyarodnak a fotón megörökített valóságtól. A képen látható személyről, tárgyról, helyszínről, eseményről eszébe jut valami, majd továbbfűzi azt – akár egy kötetlen beszélgetésben. Az asszociációs gondolatfüzéreket pedig ki-ki kedvére folytathatja!   „Valamikor a ’70-es években olasz barátaimat kalauzoltam Budapesten. Nem sok látnivaló volt, kopott volt a város és szegényes, különösen este, a nagy nyugati fényességhez szokott ember szemében. Foghíjak, félig romos házak is voltak. Az olasz barátok – lévén baloldaliak – leginkább a társadalom alakulására, a szocializmus lehetőségeire voltak kíváncsiak (a „létező szocializmusra”, ahogy mondták, szembeállítva az ideálissal). Nagyokat nevettek azon – ami nekem föl se tűnt –, hogy a Royal (azaz királyi!) Szállóban laknak, amely a Lenin körúton áll. Fölvittem őket a Várba. Véletlenül úgy szálltak le a buszról a Szentháromság téren, hogy háttal álltak a Mátyás-templomnak, csak az érdektelen, túl széles Tárnok utcát látták. Leereszkedő mosollyal néztek rám, ez az a nagy látnivaló? „Forduljatok meg!” – mondtam. Felkiáltottak a meglepetéstől: ott pompázott a templom. Tudom, van ennél szebb is, nagyobb is a világban, de nagyon jól van elhelyezve és nagyon hatásos. A képen épp azt látjuk, a

Vajon tudunk-e mindent a magyar történelem különös eseteiről? Egy királyunk nyomtalan eltűnéséről, méreggel és más eszközökkel küzdő trónkövetelőkről, némelyik uralkodónk furcsa haláláról, homályos összeesküvésekről? Ebben a könyvben történelmünk első ötszáz évének efféle eseményeiről találunk pontos beszámolókat.

Harminc évvel ezelőtt felfordult a világ, és benne Magyarország: szétesett egy birodalom, vereséget szenvedett egy megváltásnak szánt, de végül diktatúrát hozó eszme, és a magyarok lehetőséget kaptak egy új jövőre. Ez a könyv csak látszólag szól a múltról, tükör inkább, amibe ma belenézhetünk. A változástól erősen tartó Spiró György, az ellenzékből jövő Rajk László, a Nemzeti Bank élén a politika forgatagában egymást váltó Surányi György és Bod Péter Ákos, a fideszes nemzedék tanára, Kéri László, a Népszabadságot a hatalompártról leválasztó Eötvös Pál, a három pártban is igazságát kereső Elek István, a sorból mindig kilógó Beer Miklós katolikus püspök, két hosszú, régi titkokat is feltáró beszélgetésben Németh Miklós, a rendszerváltás miniszterelnöke, és még sokan mások tesznek tanúságot az időről, ami elmúlt, és ami mégis itt van velünk.

Ormos Mária ebben a könyvében az 1918 és 1920 közötti időszak magyar sorskérdéséről, az ország számára készülő trianoni békeszerződés kialakulásáról és emberi, társadalmi, gazdasági, országszerkezeti következményeiről szól. Az eredeti levéltári anyagok alapján készült mű a békeszerződést a különböző előjelű legendák, mítoszok, emóciók és indulatok dzsungeléből átemeli a történelmi realitás száraz szigetére.Választ ad olyan kérdésekre, hogy miért írt alá Henrys francia tábornok 1918. november 13-án egy olyan katonai konvenciót, amelyet nem tudott betartani? Miért készítette elő Budapest megszállását, ha oda végül is nem vonult be soha? Mi volt a háttere, lényege és célja az úgynevezett Vix-jegyzéknek? Hogyan próbálta Fernand Vix alezredes betartatni az 1918. novemberi belgrádi katonai konvenciót és eközben milyen kalandokba keveredett stb.Mint tudjuk, a békeszerződés értelmében Magyarország elvesztette a magyar lakosság egyharmadát, és korábbi területének mintegy kétharmadát. Elveszett a két legértékesebb gabonatermelő régió, továbbá a polgári és polgárosodó kisebb és nagyobb városok, azaz megszűntek a polgári gondolkodás és életmód fészkei.A békeszerződés tehát társadalmi szempontból eltorzította az ország arculatát, gazdasági szempontból viszont aláásta a kiegyezést követő ipari építkezés egész rendszerét. Ráadásul az ország gyakorlatilag védtelenné vált.Nem nyújt vigaszt, hogy a békerendszernek nemcsak a Magyarországra vonatkozó része, hanem az egésze irreális, meggondolatlan és végtelenül káros volt, méghozzá nemcsak a közvetlenül érintettek szempontjából, de egész Európára, sőt az egész világra nézve is. Nem az észszerű kiegyezés, hanem a vak bosszú és szerzésvágy vezérelte, a nemzeti eszme hangoztatása közepette a békeszerzők fütyültek az etnikai viszonyokra, és mindez együttvéve úgyszólván törvényszerűen vezetett az új konfliktusokhoz és végül a második világháborúhoz.

Csunderlik Péter a magyarországi baloldali radikális mozgalmak és a Tanácsköztársaság történetének és emlékezetének kutatója, sokat dolgozó, író és vitatkozó történész, aki nemcsak tudományos folyóiratokban, de újságokban és hetilapokban is rendszeresen publikál. Az 1918-1919-es forradalmak centenáriumán „tudományos publicisztikák” sorában hadakozott a közkeletű történelmi tévedésekkel, vagy egyenesen hazugságokkal, és bírálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének emlékezetpolitikáját. A kötet válogatást ad a fiatal történész elmúlt években született szórakoztató, sokszor provokatív, de mindig elgondolkodtató írásaiból: „rövidlátó Supermanként” elevenedik meg Tisza István, megismerhetjük Károlyi Mihályt, aki köztársasági elnökként a saját birtokán kezdte a földosztást, vagy éppen Jászi Oszkárt, akinek tévedéseiben is igaza volt. Megtudhatjuk, hogy mit konspirált valójában a démonizált Galilei Kör, hogy miért tört ki az őszirózsás forradalom, és hogy milyen volt a proletárdiktatúra 133 napos „vörös farsangja”, a vörösterror, majd az azt követő fehérterror, Horthy Miklósról pedig kiderül, hogy miért méltatlan a kultuszára. Úgy lehet olvasni ezt a gyűjteményes kötetet, mint egy regényt.

A XX. századi magyar történelem egyik sokat idézett, politikai vitákat kiváltó eseménye volt a 2. magyar hadsereg tragikus története 1942–43-ban. A szerző feltárta a fennmaradt és elérhető levéltári forrásokat, felkereste a még élő résztvevők többségét, és a feledés homályába merült korabeli naplókat, feljegyzéseket is bemutat. A könyv a 2. magyar hadsereg történetét az adott kor politikai és katonapolitikai viszonyai közé beágyazva elemzi. Nem ad közre felemás, ellenőrizhetetlen, több kézen keresztülment legendákat – a forrásokból merít. A kötet szakszerűségével, a legapróbb részletekre történő kitekintéssel a magyar hadtörténetírás jelentős vállalkozása, a napjainkig tudatunkban élő, az egész nemzetet megrázó tragédia őszinte és kritikus bemutatása. E fontos, múltunkat hitelesen ábrázoló mű, emléket állít mintegy 120 ezer katona és munkaszolgálatos soha nem feledhető tragédiájának. A kötet immár negyedik, teljesen átdolgozott, frissített illusztrációs anyaggal, számos, eddig nem publikált fényképpel ellátott kiadásban jelenik meg.

A neves történészprofesszor a nemzet fogalmának európai szintű meghatározása után a magyar nemzet kialakulásának középkori előzményeit vizsgálja. A könyv újszerű megközelítésben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a magyar nemzet középkori előképei folytonosságot vagy megszakítottságot mutatnak-e a mai fogalmaink szerinti nemzettel. A szerző a magyar őstörténet utolsó szakaszát és az Árpád-kort tanulmányozza, elsősorban a nyugat-európai források tükrében.

Minden idők egyik legnépszerűbb magyar riportere, Kulcsár István történelmi regénnyel lepte meg rajongóit. Velkó Péter, egy tizenhét esztendős kölyök, 1947 nyarán azzal a kéréssel állít be a Szabad Nép szerkesztőségébe, hogy vegyék fel gyakornoknak. Ígéretet is kap erre, de azzal a feltétellel, hogy az érettségiig lejegyez mindent, ami vele és körülötte történt és történik. Így kezdődik egy élményekben és eseményekben kivételesen gazdag történet, melyben a szerző csalhatatlan realitásérzékkel és keserű humorral eleveníti meg a háború borzalmait és a háború után következő évek szörnyűségeit. A különleges megfigyelőképességgel megáldott fiatalember előtt sorra tárulnak fel a Horthy korszak, majd a csalárdságban elődjével is vetekedő Rákosi-korszak illúziói és bűnei, prominenseinek tettei és áldozatainak mindennapjai. A cím egyszerre utal szerelmi csalódásra és politikai kiábrándulásra, de Kulcsár ezzel az önéletrajzi ihletésű regénnyel az emlékek felidézésén messze túlmenő feladatot teljesít. Olyan hiteles korrajzot fest a negyvenes és a korai ötvenes évek izzó szenvedélyekkel, vakhittel és gyűlölködéssel is teli Magyarországáról, ami csakis személyes élmények és megfigyelések alapján állhatott össze.

Az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elveszítette területének 67 és lakosságának 58 százalékát. Ha a Magyar Királyságon belül területi és politikai autonómiát élvező Horvátországot is beszámítjuk, akkor a területi veszteség 71 százalékra szökik, a népességé pedig 63 százalékra. Az elcsatolt területeken élő több mint 10 millió ember közül 3,2 millió volt magyar. Ezek mintegy fele közvetlenül az új határok túloldalán élt. A hatalmas veszteségek, a nemzetiségi elv tökéletlen alkalmazása és a kisebbségi sorba került magyarság helyzete miatt a trianoni békeszerződés a magyar történelmi tudat egyik legneuralgikusabb pontjává vált. A napjainkban is tapasztalható érzékenységek mellett erre utalnak a döntés okaival és körülményeivel foglalkozó, nagyszámban burjánzó tévhitek és legendák is.

Bizánc. Fényűző pompa, sötét ármányok, vérre menő teológiai viták, kifinomult művészet - egy birodalom ezeréves története sűrűsödik össze ebben a szóban. Ám annak mára már elhalványult az emlékezete, hogy ez a birodalom évszázadokon át milyen fontos szerepet játszott északi szomszédja, a Magyar Királyság történetében. E könyv ennek a bonyolult és ellentmondásos viszonynak egy részletét, a 11-12. századi magyar-bizánci küzdelmek történetét idézi fel, méghozzá széles politikai és kultúrtörténeti keretbe ágyazva. Eközben betekintést nyerhetünk Európa két évszázadának hatalmi politikájába, végigkövethetjük Árpád-házi királyaink dinasztikus politikáját, családi viszályait - és erejük, tekintélyük lassú gyarapodását is. A kötet szerzője, B. Szabó János hadtörténész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa. A hadviselő felek fegyverzetét, viseletét, felszerelését bemutató tanulmányt Boldog Zoltán régész-fegyvertörténész írta és illusztrálta.

„Ebben a könyvecskében írom meg dióhéjban a személyes történetemet a háború végéig. Naplót csak 1916-ban kezdtem írni, amikor másodszor indultam a harcztérre, és egészen 1919-ig vezettem, míg csak teljesen haza nem kerültem családom körébe…” A napló, ahogy szerzője maga utal rá, előbb rövid feljegyzések formájában született meg, majd a jegyzetekből az 1916–18 közötti időszakot részletesen kidolgozta – ahogy itt most, helyesírási és nyelvtani korszerűsítések után, de némely akkori írásmódbeli sajátosság megőrzésével, olvasható. A későbbi részek vagy el sem készültek, vagy elkallódtak. Megmaradt viszont a családi hagyatékban Kállay József levelezése (több mint félszáz megírt és célba érkezett levelezőlap), amely felöleli a háború teljes tartamát, és a hozzá írt sorokon túl tartalmazza a feleségéhez általa címzetteket is. Mivel ezek érdekes adalékokkal szolgálnak, és a naplóban kirajzolódó nézőponttól eltérőeket is felvillantanak, érdemesnek tartottuk néhányukat a kötetbe illeszteni.

Nemigen vitatja senki, hogy a magyarságba török ajkú közösségek különböző időszakokban beolvadtak. Gondoljunk csupán a honfoglalás korban a kabarokra, és az ezt követő évszázadokban például az úzokra, besenyőkre, majd a kunokra. A kunok esete korántsem elszigetelt jelenség, hasonló népességtörténeti folyamatok mindig is voltak, és ma is vannak. Ezzel párhuzamosan joggal merül fel a kérdés: vajon hova lettek a keleten maradt magyarok? A Julianus utazásáról szóló Ricardus-jelentés – és más középkori források – ugyanis tanúskodnak róla, hogy kisebb-nagyobb tömbökben maradtak magyarok Kelet-Európában, sőt akár Ázsiában (például a Kaukázusban) is. Tekintélyes részük a népvándorlás során a sztyeppeövezetet és az attól északra eső erdőövezet nagy térségeit benépesítő törökségben oldódhatott fel. Így tehát a kipcsakok között is méltán kereshetünk asszimilált magyar néprészeket. Az utóbbi időben heves tudományos vitát kavart a kazakisztáni madijarok és más, a magyarsággal összefüggésbe hozott közösségek kérdése. A vita ma is folyik, de még a turkológusok és a történészek sem képviselnek egységes álláspontot. A „keleti magyarok” kérdéskörének ered nyomába a szerző, aki a kipcsakok és a magyarok középkori etnokulturális kapcsolatait hangsúlyozza és elemzi. A magyar szakirodalomban sokszor máshogy interpretálunk problémákat és máshogy válaszolunk meg kérdéseket, mint az orosz nyelvű szakirodalom nagyjai. Ajbolat Kuskumbajev nemzetközi hírű kazak történész, aki főleg oroszul és kazakul publikál. Bár néhány kérdésben más véleményen van, mint sok magyarországi kollégája, de már csak az Audiatur et altera pars! elve alapján is meg kell ismerni az érintett másik fél, jelen esetben a kazakság tudományos vélekedését. Ott ugyanis tényként kezelik, hogy magyar csoportok tagozódtak be a kazak népbe, és ezt etnikus és kulturális kapcsolataink legfőbb alapjának tekintik. A kötethez Erdélyi István írt előszót a kérdés legújabb magyar szakirodalmát felvázolva

A könyv a magyarság sokat vitatott kezdeteiről, származásáról, vándorlásairól és letelepedéséről szól. A szerző igyekszik leszámolni a hiteltelen, „tudományos” vagy annak látszó eredet-történetekkel és legendákkal. Hiteles krónikások, régészeti adatok és más kutatások fényében, röviden és élvezetes stílusban ismerteti őseink hosszú vándorlását.