Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 62 z 83

Az alanyok listája önmagáért beszél. Az interjú hátterét, elő- és utóéletet bevezetés és prológus teszi közérthetővé. A híres emberek listája: Adolf Hitler, Joszif Sztálin, Federico García Lorca, Mao Ce-tung, Walt Disney, Coco Chanel, Mahátma Gandhi, Enzo Ferrari, Albert Einstein, Alfred Hitchcock, Salvador Dalí, Francisco Franco, Fidel Castro, Nelson Mandela, Norman Mailer, John F. Kennedy, The Beatles, Jasszer Arafat, Margaret Thatcher, Stanley Kubrick

Nem először jelenik meg Magyarországon, de sosem várták ennyien, és a Könyvhétre jön az Éva lányom (A piros bicikli) című gettónapló, melyet hosszú ideje hiába keresünk a boltokban. Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul és héberül is, de magyarul, 1948 óta egyszer sem. Éva, aki körül napról napra esett szét megszokott világa, az utolsó pillanatig próbálta élni a kamaszlányok szokásos életét: szerelem, barátságok, család... Azután a napló 1944. május 30-adikán félbeszakad... "- No, nézd csak - üvöltött Mengele -, még rühes is vagy, te béka! Mars fel az autóra! Mengele sárga színűre festett teherautóval szállíttatta az emberanyagot krematóriumai számára. Évát, szemtanúk szerint, maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra. Így végződött a tizenhárom éves Éva élete, éppen Lengyelországban, amitől 1941 óta félt. "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!" A könyv új kiadásban A piros bicikli címmel jelent meg 2015-ben. Heyman Éva naplója a nemzetközi könyvpiacon is megjelent, Németország, Ausztria, Svájc, Franciaország és Spanyolország után, Olaszországban is kiadóra talált. Eva Stories alapjáúl szolgáló napló A család elhurcolásáról Zsolt Béla Kilenc koffer című könyvében írt, melyet „Az emberi becstelenség krónikája”-ként tart számon a The Observer.

„Amióta végigzúgott szerencsétlen hazánkon a vörös orkán, alig van hét, hogy meg ne jelenne egy-két füzet vagy könyv, amely az októberi forradalomtól a proletárdiktatúra bukásáig lezajlott eseményekkel foglalkozik” – írták 1919 késő őszén a Tanácsköztársaság bukása után is még évekig áradó kiadványtengerről. A kiadványok között voltak rövid propagandafüzetek, szenzációhajhász bulvárkiadványok és részletes beszámolók is. Ezek különböző céllal születtek, de mind egy addig példátlan tapasztalat, a proletárdiktatúra értelmezésére tettek kísérletet akkor, amikor még nem jött létre a kommün történetének „hivatalos” elbeszélése. Így alakulásukban követhetjük nyomon a Tanácsköztársaság ellenforradalmi toposzait. A tartalmi elemeket és a használt stilisztikai eszközöket is feltáró elemzés kitér a kiadványok szerzőire és céljaikra, hogy miként magyarázták a Tanácsköztársaság létrejöttét és bukását, milyen torzképet rajzoltak a kommün vezetőiről és miként értékelték a Forradalmi Kormányzótanács intézkedéseit. Külön fejezet foglalkozik a kommün alatti terror és a Vörös Hadsereg harcainak ábrázolásaival is.

Csunderlik Péter történész és Pető Péter újságíró lassan már hosszabb ideje működik együtt, mint a Lennon-McCartney-páros, közösen írják a Page Not Found történelmi stúdióblogot, amelyen tízes listákban szintetizálják a történelem legfontosabb, legszebb, legaljasabb vagy éppen leghitványabb eseményeit, szereplőit és termékeit. Mivel a toplistáikból közölt 2017-es első válogatáskötet akkora siker volt, hogy a menekültválságnál is jobban felforgatta Európát, nagyobb igény lett a folytatásra, mint a Magyar Liberális Pártra. Az Újabb TOP 10-es történelmi slágerlisták című kötetükben ezúttal a Nemzeti Együttműködés Rendszerének „elmúlt nyolc évét” tekintik át, és listázzák a megkerülhetetlen csúcseseményeit a rezsicsökkentéstől a Soros-ellenes kampány meghirdetéséig, Pumped Gabo táncától a határokat és identitásokat elmosó székelykáposztás pizza megjelenéséig. A NER történetének bemutatása mellett, amely garantáltan befolyásolja majd a Freedom House jövő évi Magyarország-értékelését, klasszikusabb történelmi top tenek is helyet kaptak a könyvben, amelyben ezúttal is minden megtörténhet, miközben felidézik a magyar és a világtörténelem legnagyobb párbajait, vagy éppen elszámoltatják a legnagyobb árulóit.

1945. április 30. A történelemkönyvekből úgy tudjuk, ezen a napon követett el öngyilkosságot Adolf Hitler a Vörös Hadsereg által körülzárt Berlinben. Ciánkapszulát vett be, majd főbe lőtte magát, a testét pedig végakaratának megfelelően elégették az emberei. Az elszenesedett állkapocs- és koponyadarabokat néhány nappal később találták meg szovjet katonák. Azonnal összeesküvés-elméletek és álhírek tucatjai kezdtek terjedni Hitler halálával kapcsolatban, a tárgyi bizonyítékokat és a bizonyító erejű dokumentumokat pedig a szovjet, majd orosz állami szervek az archívumok legmélyére, titkos aktákba száműzték. Jean-Christophe Brisard tényfeltáró újságíró és Lana Parshina dokumentumfilmes kitartóan küzdöttek azért, hogy hozzáférhessenek ezekhez a titkosított anyagokhoz. Könyvükben szemtanúk eddig ismeretlen vallomásait, korábban hozzáférhetetlen fotókat és kihallgatási jegyzőkönyveket tárnak elénk, és beszámolnak annak az egyedülálló törvényszéki vizsgálatnak az eredményéről is, amelyet a bunkerben talált földi maradványokon végeztek el. Lebilincselő nyomozásuknak köszönhetően egészen új megvilágításba kerül a náci diktátor halála.

A Harmadik Birodalom kegyetlen kísérleteket folytatott a koncentrációs táboraiban. Emellett más hadviselő államok is folytattak hasonló - biológiai, vegyi és technikai - programokat, például Japán. The Third Reich has carried out cruel experiments in its concentration camps. In addition, other warring states have also pursued similar biological, chemical and technical programs, such as Japan.

A Somorjai Lajos életét meghatározó, maga szabta négy alapelvhez: őszinteség, jóindulat, intelligencia és szorgalom, bízvást hozzátehetjük ötödikként: emberség. Sohasem hangoztatta, de mindenkor meghatározta cselekedeteit. A fronton is, életveszedelemben is, társulva a hippokratészi eskü szellemével. Orvosként is ember volt: egyformán gondjaiba vette az orosz hadifoglyot és a lezuhant német pilótát, magyar túlélőt keresett a holtak között a partizánok járta erdőségben, mert „az orvosnak az kötelessége”. Katonaként is ember maradt: nem bántotta, futni hagyta a fegyvertelen ellenséget, s örült, hogy jót tett vele. És emberként is igazolta humánumát a körülötte dúló embertelenségben: megindult a lelke a halálra ítélt, élő pajzsként fogva tartott oroszok és az elgyötört zsidó munkaszolgálatosok láttán, s párás szemmel hallgatta a súlyos sebbel a műtőasztalán fekvő, családját szólító magyar bakát, miközben bátorította, pedig tudta, hogy menthetetlen. Mindennél jobban ragaszkodott feleségéhez és gyermekeihez. Már-már követelve óhajtotta a szeretetet, mert az jelentette számára az egyetlen kapaszkodót a túléléshez a végletekig elfajult világban. S amikor testileg-lelkileg meggyötörve kikerült az urivi hídfőcsata poklából, az első simogató szóra feladta érte a házastársi hűséget. De később nem szégyellte megvallani gyengeségét. Gyakorlatias gondolkodása és tisztánlátása nemcsak reménytelennek tűnő helyzetekből mentette ki, hanem képessé tette átfogó katonai és politikai összefüggések felismerésére is. Már 1942 nyarán, a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája előtt látta, hogy Hitler nem nyerheti meg a háborút, főként nem az oroszok ellen. A magyaroknak pedig semmi közük hozzá, valamennyien eszközök és áldozatok az idegen célok oltárán. Latolgatta hazája sorsát: vajon szerbek, oroszok, esetleg angolok szállják-e meg a vereség után? Tárgyilagosan ítélte meg a magyar hadsereget, a német szövetségest és az ellenséget. Kárhoztatta a magyar hadvezetés I. világháború idejét idéző felfogását, a csapatoknak a német és az orosz erőkéhez mérten korszerűtlen fegyverzetét, felszerelését és akadozó ellátását. Elismerte ugyan a németek katonai felkészültségét, jó szervezettségét és modern haditechnikáját, de nehezen viselte el gőgjüket. Ugyanakkor érdeklődéssel – és nem az ellenség elfogultságával – fordult Oroszország felé, s megértette, sőt méltányolta az orosz mentalitást. A „nyugati kultúrfölény” szemszögéből vélekedett a városi és a még szembetűnőbb falusi elmaradottságról, de lenyűgözte az orosz táj és az ortodox templomok látványa. Sajnálkozott a kolhoz gondolatával félrevezetett, nyomorult paraszton, és elvi felsőségének tudatában folytatott vitát a kommunizmus eszméjét meggyőződéssel valló pilótanővel, de tisztelettel szólt a mezítlábas, elhanyagolt külsejű tanítóról és az autószerelőről, aki Tolsztojt olvasott, s jól ismerte a világirodalom klasszikusait is. Megértéssel szólt a szülőföldjéért harcoló orosz katona fanatizmusáról, az utolsó előtti töltényig ellenálló s az utolsót magának szánó lezuhant repülőről. Elborzadt a partizánok kegyetlensége láttán, amikor senkinek sem irgalmaztak, de hősöknek kijáró tisztelettel szólt róluk, amikor nem kértek maguknak kegyelmet. A napló eleven, jó tollal megírt, érdekfeszítő olvasmány. Somorjai Lajos adott helyen és időpontban élte meg az eseményeket, azonnal vagy néhány napos késéssel rögzítette a történteket, s mivel jó megfigyelő volt, a történelmi hitelességhez többnyire nem fér kétség. Legfeljebb az innen-onnan érkezett rémhíreket érheti kritika, amelyek között nem tett – nem is tehetett – különbséget a szerző. A szövegen a lehető legkevesebb változtatást hajtottuk végre. Mindenekelőtt az elmúlt évtizedekben megváltozott helyesírási szabályok szerint igazítottunk rajta. A katonai alakulatok és a rangfokozatok rövidítését feloldottuk az érthetőség kedvéért – szögletes zárójelbe téve a kiegés

A Háborúk, járványok, technikák a világtörténelem alapvető kérdéseire keresi a választ: Hogyan lettek ennyire különbözőek napjaink társadalmai? Miért az eurázsiai népek hódították meg a világ nagy részét, és miért nem az őslakos ausztrálok, amerikaiak vagy afrikaiak gyarmatosították a világ többi részét? Mi az oka annak, hogy egyes országok gazdagok, mások pedig szegények? Jared Diamond klasszikussá vált könyve betekintést enged a mezőgazdaság, a technológia, az írásbeliség, a kormányzás és a vallás fejlődésébe, és átfogó elméletet kínál az emberi történelemről, amely legalább olyan lebilincselő, mint a dinoszauruszok és gleccserek története. ÚJ UTÓSZÓ: Gazdag és szegény országok A közgazdaságtan egyik központi kérdése a nemzetek gazdagságára és szegénységre vonatkozik. Egyeseknek sokkal jobban megy másoknál: az Egyesült Államokhoz vagy Norvégiához hasonló leggazdagabb országokban a lakosság évi átlagjövedelme akár négyszázszor nagyobb, mint a Tanzániához vagy Jemenhez hasonló legszegényebbekben. Vajon mi az oka az ilyen különbségeknek?

This eBook explores the life and legacy of the famous pirate, Edward Teach, also known as Blackbeard.

This book explores the life and legacy of Carlos Hathcock, the legendary Marine Corps sniper.

This eBook provides a brief analysis of the battle for Iwo Jima, and examines both the strategy and tactics undertaken by American and Japanese forces to secure victory.  

Hogyan éltek a kommunista vezetők a hétköznapokban, mik voltak a legfontosabb kiváltságaik? Miképp jutottak luxuslakáshoz, hogyan zajlottak a hírhedt vadászatok? Valóban elkártyázták a helyi hatalmasságok a mezőtúri téeszt? Mennyi pénz volt a hortobágyi libáztatásban? Volt-e gátja a korban a visszaéléseknek, a korrupciónak, és követte-e a bűnt olykor büntetés is?A kötet írásai a kommunista korszak politikusainak életvitelét, hatalmi túlkapásait elemzik, miközben megdöbbentő képeket villantanak fel a közelmúltból és a kommunista kiskirályok mindennapjairól: fényűző villák, féktelen italozások, színlelt szerződések, strómanok, gyarapodó magánvagyonok...A könyv történész és levéltáros szerzői e történetek kapcsán elemzik a korszak hatalmi viszonyait, társadalmát, és általánosabb kérdéseket is megfogalmaznak a hatalom természetéről. Kutatásaik korábban eltitkolt, mindmáig ismeretlen eseteket tárnak elénk a diktatúra mindennapjaiból.

Crowley legújabb könyvében az aprócska Portugália 16. század eleji gyors és lélegzetelállító felemelkedését meséli el. A portugálok ritka tengerhajózási bravúrt hajtottak végre, amikor a Jóreménység fokát megkerülve felfedezték az Indiába vezető tengeri útvonalat. Gyarmatosító hadjáratokat vezettek a muzulmán uralkodók ellen, és a velencei kereskedőket háttérbe szorítva ellenőrzésük alá vonták a fűszerkereskedelmet. „Szerencsés” Mánuel király, a zsákmányszerző portyákat vezető Afonso de Albuquerque és a felfedező Vasco da Gama ügyesen lavíroztak személyes becsvágyuk és a birodalmi célkitűzések között. Eltökélt szándékuk volt, hogy kíméletlenül eltöröljék az iszlám kultúrát, és egy keresztény birodalmat hozzanak létre az Indiai-óceán térségében. A rákövetkező évszázadban egyetlen európai birodalom sem volt ambiciózusabb, egyetlen uralkodó sem bizonyult mohóbbnak Portugáliánál és királyainál. „A portugálok beindították a világméretű, kultúraközi interakciók láncolatát. Meghonosították a lőfegyvereket és a kenyeret Japánban, az asztrolábiumot és a zöldbabot Kínában, afrikai rabszolgákat szállítottak az amerikai kontinensre, teát Angliába, borsot az Újvilágba, kínai selymet és indiai orvosságokat egész Európába, és megajándékozták a pápát egy elefánttal. A történelem folyamán első ízben egymás látóterébe emelték a világ legtávolabbi népeit, és ámuldozó leírások sorára adtak alkalmat. A japán festők dagadozó nadrágokban és tarka kalpagokkal ábrázolták különös látogatóikat. A szingalézeket elképesztették a jövevények étkezési szokásai és természetükből fakadó nyughatatlansága, s a portugálokat »igen fehér és szépséges« emberekként írták le, akik »vas fejfedőket és csizmákat viselnek, sosem maradhatnak veszteg, s egyfajta fehér követ esznek, és vért isznak hozzá«. Az efféle képzetek, benyomások és persze a kereskedelem mélyen és tartósan hatottak bolygónk kultúráira, nyelveire, étkezési szokásaira, növényvilágára, történelmére és művészetére. S egyben a Nyugat ötszáz esztendőn át tartó uralmának kezdetét jelezték, ami csak napjainkban kezd visszaszorulni.”

Magyar Királyság, 1061. A 11. század derekára a fiatal magyar királyság területén elterjedt az új hit, a kereszténység. Már csak egyetlen, tiszántúli törzs őrzi a régi rendet. Innen robban ki 1061-ben az utolsó pogánylázadás. I. Béla király ,,uruszágában"" színlelt béke honol. Bélának már csak egyetlen pogány törzset kell megtörnie, hogy végre teljesen a keresztény Európa része legyen a fiatal magyar királyság. Ám Bélának, a kegyetlen reálpolitikusnak legnagyobb harcát saját múltjával kell megvívnia: minél buzgóbban építi nagy művét, titokban annál kétségbeesettebben keresi a visszautat gyermekkora valaha volt pogány világába. Vata fia János, az utolsó pogány - régi magyar nyelven: szár - törzsfő Bélához hasonlóan meghasonlott ember. Látja, ahogy világa lassan széthullik, és népére a sorstalan pusztulás vár. Látszólag szilárdan uralja törzsét, ám belül már régen nem hisz istenében. Egy ideje már csak úgy tud elaludni, ha egy meztelen tőrt tesz ki a pamlaga mellé: ha valaki a törzsi szokás szerint fel akarja őt áldozni, azt könnyen megtehesse. Adelardó fiatal hispániai szerzetes, jogtudós és magyar tolmács. Szerzetessé válása óta keresi a világban Isten igazságát, de az egyetlen, amiben hinni tud, saját emlékezete: hiszi, hogy ez tartja életben azokat, akik a világban pusztulásra ítéltettek. A Vata fia a kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör elemei alapján íródott drámai események izgalmas láncolata: az utolsó pogánylázadás kitörésének, majd leverésének és a magyarság ősi pusztai kultúrájának végleges eltűnésének krónikája. Mintha egy film peregne előttünk: régi magyarokról szól, ám a mai magyaroknak: a 11. századi történet közben felsejlenek a messziről jött, Európában azóta is a helyét kereső magyar nép mai dilemmái, sorskérdései.

Nápolyi Johanna tinédzserkorú udvarhölgye, Chiara, nemcsak a tolvajlásban, a méregkeverésben és az intrikákban vetélkedhet a korszak legelvetemültebb gonosztevőivel. Irigyelt nyelvtudásával, éles eszével és magyar tanítójától eredő műveltségével Chiara arra is példa, mekkora befolyásra tettek szert a magyarok a középkori Itáliában. A lány abban az időben kerül a Castel Nuovo udvarhölgyei közé, amikor a királyság főbírója egy másik gyermekkorú udvarhölgy, Anna hercegnő kegyetlen meggyilkolása ügyében nyomoz. Chiara és Giancarlo, a nagybátyja, valamint Váradi Péter, aki szintén Anna hercegnő gyilkosa után kutat, s persze a királynő és a környezetében lévő főnemesek, valamennyien valóságos történelmi személyek.  Bökös Borbála vérbő és váratlan fordulatokban gazdag történelmi krimivel lepte meg olvasóit. A kiadó női regénypályázatán közel háromszáz pályázót megelőző szerző ""civilben"" a nagyváradi egyetem tanszékvezetője, rengeteg tudományos publikációval és elismeréssel. A középkori nápolyi királyi udvarban tett látogatása már csak ezért is figyelmet érdemel, hiszen a sebesen pörgő cselekmény mellett is hiteles beszámoló lehet az európai történelem egyik legzüllöttebb, és persze legizgalmasabb minibirodalmának életéről.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy hazánk sorsát évszázadokon át kizárólag szerencsétlen fordulatok alakították. Gyakran hivatkozunk kedvezőtlen nemzetközi erőviszonyokra, kegyetlen hódítókra, megbízhatatlan szövetségesekre. Abban az időszakban azonban, amelyet a könyv eseményei felölelnek, a szerencse kifejezetten kedvezett hazánknak. A 17-18. század fordulóján járunk, amikor a legkülönbözőbb államok uralkodói, arisztokratái, főtisztviselői, papjai, udvarhölgyei, pénzkölcsönzői és katonái akarva vagy akaratlanul, közvetlenül vagy közvetett módon, Britanniától a Krím-félszigetig, Svédországtól a Földközi-tengerig Magyarország érdekében tevékenykedtek. Huszonnégy történelmi személyiség – köztük Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Savoyai Jenő – tevékenységének felidézésével ismerhetjük meg azt a korszakot, amelyben uralkodók, tábornokok, császárok, dózsék és cárok összefogva vagy egymással vetélkedve úgy formálták a történelmet, hogy az Magyarországnak kedvezzen.

Aki olvasta a Grősz-per vádiratát, aki hallgatta a vádlottak vallomásait, aki figyelemmel kísérte a napilapok részletes tudósításait, azokon úrrá lett a döbbenet: újabb politikai "bűntény" lepleződött le. A kalocsai érsek pere 1951-ben az egész magyar katolicizmust hozta sokkal előnytelenebb helyzetbe. A kormányzat ugyanakkor figyelmeztetésnek szánta a pert mindazok számára, akik csak részben működtek együtt velük. A cél az volt, hogy a rendszer a megfélemlített katolikus egyházat immár végérvényesen és teljesen ellenőrzése alá vonja. Azt kívánta, hogy a katolikus egyház ne csupán elszenvedje, hanem támogassa is a szocializmus építését, támogason minden aktuális politikai feladatot. A főpapok, a püspökök közül már senki nem érezhette magát biztonságban...

A Salzburgban lakók nem sok ügyet vetettek arra a leponyvázott amerikai katonai teherautóra, amely 1945. október 3-án a repülőtér felé vette az útját. Pedig olyan emberek voltak rajta, akiknek a szavától, akaratától nem oly rég nagyon sokak sorsa függött... Most az amerikai hadsereg rabjai ők, akiket azért visznek a repülőtérre, hogy átadják honfitársaiknak - azok tegyék mérlegre viselt dolgaik súlyát. E foglyok egyike Bárdossy László volt külügyminiszter-miniszterelnök... Budapesten már várják őket. A kötetben a szerző meggyőző érveléssel, álláspontja sokoldalú dokumentálásával igyekszik eloszlatni azt a tévhitet, amely olyan "gonosz" személynek láttatta Bárdossy Lászlót, aki "az egész világtörténelemben nem található" bűncselekményeket követett el. Az olvasó a közölt források segítségével nyerhet teljes képet erről a politikai perről, amely még ma is a viták kereszttüzében áll.

Mítosz című könyvében Stephen Fry újrameséli a görög mitológiát a kezdetektől Midász király történetéig. Az angol humorista e művében sem fukarkodik a szellemességgel: modern nyelvezetű előadásában a klasszikus történetek olykor felhőtlenül vidámak, máskor meghatóan szépek vagy éppen szívbe markolóan szomorúak, és kivétel nélkül rendkívül szellemesek.   A könyv élvezetéhez nem szükséges háttérismeret vagy klasszikus műveltség: épp úgy nincs benne tudományoskodás vagy elvont bölcselkedés, mint ahogy a görög mitológiában sincs, „csak rabul ejtő, szórakoztató, közérthető és lenyűgözően emberi történetek halmaza”.   Mennyiben más Stephen Fry könyve, mint a hasonló témájú kötetek? A szerző arra vállalkozik, hogy közelebb hozza a mai ember számára az ókori görögséget, és a mítoszokat újramesélve rávilágítson, mennyire sokszínű, szórakoztató és élő történetek ezek. A szerző sok-sok olvasmányt, antik forrásokat és modern szakirodalmat felhasználva mesél, a mű azonban egy pillanatra sem lesz „tankönyvízű”. A Mítosz eleven, humoros, olykor félelmetes, máskor megható vagy pajzán, erotikus elbeszélések gyűjteménye, amely a világ létrejöttétől a titánok és az istenek harcán, az olümposzi rend létrejöttén keresztül az ember teremtéséig és az emberi világ arany- és ezüstkoráig követi végig a mítoszokat.    Stephen Fry (1957–) angol író, színész, humorista, televíziós műsorvezető. Anyai ágon magyar származású, anyai nagyapja a mai Szlovákia területén lévő Nagysurányban élt. Fry a Cambridge-i Egyetemen tanult, itt csatlakozott a Footlights nevű amatőr színjátszó csoporthoz, ahol olyan majdani hírességekkel barátkozott össze, mint a később Oscar-díjas Emma Thompson vagy Hugh Laurie, akit a Dr. House című sorozat jövőbeni sztárjaként ismerhetünk.   Utóbbival nemcsak szoros barátságot kötött, hanem az 1980-as években saját tévésorozatot is indítottak Egy kis Fry & Laurie (Bit of Fry & Laurie