Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 66 z 83

Povesťami opradené hrady a zámky neustále pútajú pozornosť malých i veľkýchVyberte sa s našou knižkou na výlet po Slovensku a od západu na východ navštívte 24 hradov, zámkov či zrúcanín. A i keď na mieste niektorých z nich už nájdete len nepatrné pozostatky, stále z nich dýcha dávna história a sú opradené svojimi povesťami o láske, nenávisti, statočnosti aj zrade. Znovu pred vami ožije Pajštún, Čabraď, Ľubovňa, Modrý Kameň a mnohé ďalšie. Kniha je doplnená krásnymi ilustráciami na každej strane. Odporúčame aj pre najmladších čitateľov ako prvé čítanie.

Nagy György (1953–2017), legendás televíziós műsorvezető, szerkesztő, újságíró, író, aki hosszú évtizedeken át a klasszikus elveket képviselte a magyar televíziózásban. Olyan műsorokat szerkesztett és vezetett, mint a Hol-Mi?, az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Nagy Vita, a Rocklexikon, a Hogy volt?, a Magyar Televízió ötvenéves történetét felelevenítő sorozat, a Szabadság tér 17., a magyar tájak és városok iránti érdeklődést felkeltő Főtér, vagy a hazánk történetét bemutató Magyarország története című, negyvenhat részes sorozat, melynek forgatókönyvírója és vezetője volt. Sok-sok éven át ő kommentálta többek között a fontos állami ünnepi eseményeket, a pápalátogatást, a Forma–1-es versenyeket. Írásai az Élet és Irodalomban, a Képes 7-ben, a Ridikül magazinban jelentek meg. Kötetünk tematikus válogatás írásaiból – történelmi személyiségek, híres magyar emberek, feltalálók, művészek életéről és sorsáról, a mágikus számokról, a népi mondások igazságtartalmáról, asszonyokról, lányokról, a párkeresés művészetéről, a század eleji esküvőkről, a zenéről, az utazásról térben és időben –, a műsorokhoz készített cikkeiből, interjúiból, amelyek emlékezetünkbe idézik sokoldalú érdeklődését, hihetetlen munkabírását, szaktekintélyét, életkedvét, humorát, kedvességét és mosolyát.

A keresztes háborúk korában virágzó katonai rendek között a templomos lovagrend volt a leggazdagabb, a leghatalmasabb és a legtitokzatosabb.Történetüket végigkísérve nem csak a középkor legnagyobb nemzetközi konfliktusával ismerkedhet meg az olvasó, hanem azzal a folyamattal is, hogy miként alakította ki a rend globális pénzügyi hálózatát, hogyan ívelt pályája üstökösként a magasba és vált pápák, királyok, császárok tárgyalófelévé és üzlettársává, és végül hogyan következett be szégyenletes bukása, amelyet máglyák tüze világított be.Dan Jones a templomosok 200 éves históriájának minden egyes állomását bemutatja: a 12. század elején történt alapításukat azzal a céllal, hogy védelmezzék a Szentföldre látogató zarándokok tömegeit; elitegységként megvívott küzdelmeiket a keresztes hadjáratok összecsapásaiban a szaracénok, mongolok és a mórok ellen; bankári szerepüket, melynek során nem csak a keresztény országok nemeseinek, hanem fejedelmeinek is kölcsönöket folyósítottak, végül pedig végső romlásukat és a rend megszüntetését, amelyet a vagyonukra és kincseikre áhítozó Szép Fülöp francia király V. Kelemen pápa segítségével idézett elő.

Ki mondta ki először, hogy „Nem! Nem! Soha!”? Kik ölték meg Tisza Istvánt? Miért Károlyi Mihály lett a forradalom vezére? Harcosokat vagy fosztogatókat nem akart látni Linder Béla? Sikkasztott-e Kun Béla? Puccs vagy forradalom? – Milyen viccek terjedtek a kommün idején? Átadta-e a hatalmat Károlyi Mihály? Mondta-e Ady a halálos ágyán, hogy „ez nem az én forradalmam”? Magyar forradalmár volt-e Josef Tiso? Mi volt a „szovjetsör”? Miért Garbai Sándor lett a Forradalmi Kormányzótanács elnöke? Különbözött-e a nők elleni erőszak forradalomban és ellenforradalomban? Mit ettek a népbiztosok? Valóban mozikká akarták-e alakítani a templomokat a kommünben? Hogyan kerültek korábbi császári, honvéd- és későbbi horthysta tisztek a Vörös Hadsereg élére? Az első világháborús vereség, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése és a katonai és gazdasági összeomlás elsöpörte 1918 őszén a régi, díszmagyarba öltözött politikai elitet: egy szocialistává lett „vörös gróf” mellett kopott zakós baloldali újságírók, értelmiségiek és szakszervezeti vezetők kerültek az ország élére. Feladatuk talán nehezebb volt, mint bárkinek addig a magyar történelemben, és a válaszkísérleteik is példátlanok voltak. Az őszirózsás forradalom résztvevőinek és a Tanácsköztársaság népbiztosainak tevékenysége máig heves indulatokat vált ki a magyar közvéleményben. A kötetet jegyző történészek „harag és részrehajlás nélkül” igyekeznek ismertetni a legfontosabb 1918–1919-es magyarországi eseményeket, teszik pontosabbá ismereteinket és megfelelő helyenként cáfolják a kerengő tévhiteket.

Több mint harminc év nagy anyagi, és emberi áldozatokat követelő fejlesztései és kísérletezései után a XIX. század végére kialakult a tengerek új ura, a kor legmodernebb technológiai vívmányait magában egyesítő, modern értelemben vett csatahajó. A hatalmas, félelmetes acélmonstrumok lenyűgözték a kortársakat. Ezek a hajók voltak az őket birtokló ország erejének és nagyhatalmi státuszának szimbólumai, a nemzeti büszkeség megtestesítői. Bennük jutott kifejezésre megépíttetőiknek gazdasági fejlettsége, ipari teljesítőképessége, valamint a szándék, hogy a világ vezető nagyhatalmainak sorába tartozzanak. Világszerte minden nagyobb haditengerészet ezek köré a páncélos óriások köré szerveződött, melyek teljes fegyverzetben állva várták, hogy országuk érdekeinek védelmében rendeltetésüknek megfelelően harcba szálljanak az ellenfél hasonló páncélosai ellen, s bizonyítsák létezésük értelmét, és a rájuk költött hatalmas összegek megtérülését. Talán az új idők kezdetének szimbolikus jelzéseként fogható fel, hogy erre az alkalomra végül nem a világot uraló európai országok vizein, hanem messze keleten, egy feltörekvő, és nem az európai kultúrkörbe tartozó új nagyhatalom partjai közelében került sor.

Az ókori Róma fontos számunkra, hiszen még ma is a birodalom, annak hódításai és túlzásai történetével mérjük össze magunkat, és a polgárjogról, a terrorizmusról meg az egyéni jogokról Rómában folytatott viták a mai napig befolyásolják a polgári szabadságról alkotott felfogásunkat. A római történelem ezer esztendejét átfogó S.P.Q.R. megkapó részletességgel mutatja be, hogyan vált Róma egy közép-itáliai jelentéktelen kis porfészekből a világ első szuperhatalmává. Miközben új megvilágításban mutatja be a római kultúrát a folyóvíztől a demokrácia intézményéig és a rabszolgaságtól a migrációig, Mary Beard azt is elénk tárja, hogyan gondolkoztak a rómaiak magukról és az elért vívmányaikról. A rómaiak által használt S.P.Q.R. rövidítés az államukat jelöli: Senatus PopulusQue Romanus, „a római senatus és nép” – és e nagyszerű könyv az ő történetükről nyújt lebilincselő és minden részletre kiterjedő beszámolót.  „Igazi mestermű!... A népszerűsítő történetírás ragyogó példája, amely az olvasót magával ragadja, de tárgyát soha nem egyszerűsíti le, és a nagy erővonalak felvázolása mellett azokat az apró részleteket is szemünk elé tárja, amelyek a távoli múltba életet lehelnek.” – Economist „Beard a város sikerének titkát olyan éles, mindent megvilágító fényben tárja föl, amelyet mindeddig sehol másutt nem tapasztaltam.” – The New York Times „Ha Mary Beard annak idején támaszuk lehetett volna, a Római Birodalom

Trianon - második Mohács. Így látta a korabeli magyar közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést. E kötet korabeli naplókon, visszaemlékezéseken és más személyes jellegű, többségükben eddig kiadatlan történelmi forrásokon keresztül mutatja be az első világháború befejezését követő impériumváltások hatásait. A történelmi Magyarország legkülönbözőbb pontjairól arisztokraták és kisemberek, nők és férfiak, felnőttek és gyermekek, magyarok és más nemzetiségűek vallanak benyomásaikról, érzéseikről, valamint arról, hogy saját személyes sorsukban milyen változásokat hozott az 1918-1920 közötti időszak. Ugyanazt az eseménysort különböző szempontokból és eltérő élethelyzetekből szemlélve olvasóink előtt izgalmas kép rajzolódik ki a Monarchia felbomlását átélő társadalomról.

„Kevés olyan expedíciós beszámolót olvastam, amely annyira részévé tudott tenni az eseményeknek, mint A Déli-sark foglyai. Éreztem közben a süvítő szél metsző hidegét, hallottam a jég ropogását, a hajótest utolsó reccsenéseit... Hiteles, emberi, megrázó... Köszönöm, hogy olvashattam."Gál József, a Szent Jupát és az Equator kétszeres földkerülő vitorlázója Az 1914-es brit Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció tagjai, miután hajójuk elsüllyedt, hónapokig sodródtak reményvesztetten a jégtáblákon, míg megannyi viszontagság után sikeresen megmenekültek. Alfred Lansing az expedíció még életben lévő tíz tagjával 1959-ben folytatott interjúk, a fennmaradt naplók és feljegyzések alapján írta meg lebilincselően izgalmas dokumentumregényét. A lélegzetelállító történet - melyet az expedíció ausztrál fotósának, Frank Hurley-nek szenzációs felvételei illusztrálnak - az emberi tudásvágy, elszántság és akaraterő megrázó erejű szimbóluma. „Délután ötkor kiadták a parancsot, hogy mindenki hagyja el a hajót. Nemigen volt szükség parancsra, hiszen már mindannyian tudták, hogy ideje abbahagyni a kétségbeesett küzdelmet: a hajónak befellegzett. Senkit sem rendített meg a hír. Szinte közönyösen fogadták a vereséget. Túlságosan ki voltak merülve, semhogy keseregjenek rajta.A hatalmas külső erő lassan zúzta szét a hajótestet; nem egyszerre, hanem apránként törte össze. Ahogy az oldalának feszülő tízmillió tonnányi jég egyre jobban behorpasztotta, a haldokló hajó zokogva panaszolta fájdalmát. Bordái, eresztékei, roppant gerendái (köztük majdnem emberderék-vastagságúak is) recsegtek-ropogtak a kérlelhetetlenül fokozódó nyomás alatt, míg végül megadták magukat, és sortűzszerű ropogással elpattantak.Frank Wild másodparancsnok bedugta a fejét a legénységi hálóba.- Vége, fiúk - mondta halkan. - Ideje szedelődzködni."

2018-2019 a magyar emlékezetkultúrában többszörösen kerek évforduló. Száz évvel ezelőtt, 1918 őszén fejeződött be az első világháború, amely addig nem tapasztalt mértékű anyagi és emberi veszteségekkel járt. Az ellenségeskedés megszűnésével párhuzamosan felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, és idegen hadseregek kezdték megszállni a történelmi Magyarország részben nemzetiségek által lakott peremterületeit. Eközben két forradalom söpört végig az országon: először, 1918 októberétől a Károlyi Mihály vezette demokratikus jellegű, majd 1919 márciusától a Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú. Mindkettő elbukott, és 1919 őszétől a konzervatív-nemzeti beállítottságú Horthy-rendszer kezdett kialakulni. Nagy sikerű életműsorozatának harmadik kötetében Romsics Ignác a 20. századi magyar történelem eme sorsdöntő eseményeivel foglalkozik - a tőle megszokott tárgyilagossággal és kiegyensúlyozottsággal. A könyv néhány tanulmánya még a rendszerváltás előtt, az 1970-es években született, míg a többi - így például a Nagy Háborúval foglalkozó és a Magyarország 1918-1919-ben című írása - az utóbbi években.

Michael Herr az Esquire magazin haditudósítójaként utazott Vietnámba 1967-ben. Egy olyan igaz történettel tért haza, amely testközelből mutatja be a csatatér tébolyát és poklát, és átélhetővé teszi, a háború miért gyakorolt olyan vonzó és pusztító hatást fiatal férfiak egy teljes generációjára. Beszámolóját nem is igazán erőszakossága, mint inkább őszintesége teszi hátborzongatóvá. Az eredetileg 1977-ben megjelent könyv az úgynevezett új újságírás irányzatának úttörő képviselője, és a mai napig a vietnámi háborús tematika egyik legnagyobb klasszikusának tartják. Részben Herr műve ihlette Stanley Kubrick Acéllövedék című filmjét, amelynek a szerző társ-forgatókönyvírója volt.

Lucian Boia az idén évszázados múltra visszatekintő modern román állam megalakulásának körülményeire világít rá úgy, hogy tágabb – európai, sőt világpolitikai –értelmezési mezőben értékeli a kor eseményeit, az azok közötti összefüggéseket. Eddigi munkásságát meghatározó szemléletéhez híven Boia ezúttal is lerántja a történelmi mítoszokról a már rájuk kérgesedett leplet: jelen kötetében a román nemzeti egység több évszázados eszméjét hirdető elméletet és annak holdudvarát dekonstruálja. Ezzel mintegy szembemegy a román történésztársadalom kommunizmusban szocializálódott és pályát teremtő részének többségével, illetve a hivatalos történelemoktatás még ma is uralkodó trendjével. A gyakran publikáló történészprofesszor újabb kötete 2017 decemberében jelent meg a bukaresti Humanitas Kiadó gondozásában, és piacra kerülése után már az első hónapban az egyik legkelendőbb kiadványként tartották számon. The translation was kindly supported by the Fund for Central and Eastern European Book Projects, Amsterdam.

Az ismert történész, Robert Crowley sodró lendületű mesélőkedvvel tárja elénk, hogyan építette fel 1000 és 1500 között Velence a Földközi-tenger keleti medencéjét magában foglaló birodalmát, melyet aztán apránként elragadott tőle a felemelkedő Oszmán Birodalom. Keresztes lovagok, hajóskapitányok és kereskedők beszámolóiból és korabeli feljegyzésekből rajzolódik ki a nyüzsgő városi élet, az élénk kereskedelmi kapcsolatok, a hajóskapitányok és kalózok világa, nagy tengeri ütközetek az Adriai-tengertől Alexandriáig, Krétától Konstantinápolyig és a Fekete-tengerig húzódó vizeken.

Aki nem tudja, honnan jött, az azt sem tudja, hová megy. A sztyeppei lovasnomád népek családjába tartozó magyarság két évezredes kulturális és etnikai közösségben a lovasnépekkel a sztyeppei civilizáció részese volt; nyelvünk ősi rokonainak közösségeitől távol, évezredeken át a szkítákkal, hunokkal, avarokkal és megannyi más néppel együtt élt a sztyeppén. Olyan organikus kulturális egységben éltek elődeink, hogy a sztyeppei népeket méltán tekinthetjük rokonainknak, hiszen különböző mértékben etnikai, kulturális és történelmi kapcsolatban vagyunk mindegyikükkel. Valaha egy-egy közösségben a legnagyobb büntetések közé tartozott az ún. kiközösítés. Amennyiben pedig magát közösítette ki valaki, azzal az öngyilkosság egy lassúbb, keservesebb formáját választotta. Azonban nem ezt teszi-e a magyarság néhány csoportja akkor, amikor – az őstörténeti „bulvársajtónak” felülve – megpróbálja magát kiközösíteni a reá rajongva néző finnugor rokon népek, nyelvrokonai közül? A közösségvállalás a finnugor népekkel nem jelenti azt, hogy a magyarság ne lehetett volna a sztyeppei lovasnomadizálás kezdeteitől részese a nagy, sztyeppei civilizációnak és etnokulturális folyamatoknak! És nem éppen ezt az „önkiközösítést” végzi-e a magyarság néhány más, az újító tudományosságot nem ismerő, szűk látókörű, több évtizede megcáfolt „eredményeket” szajkózó csoportja, amikor Bálint Csanád, Czeglédy Károly, Erdélyi István, Fodor István, Györffy György, Harmatta János, Rédei Károly, Róna-Tas András, Vásáry István és Veres Péter, illetve oly sok más kutató újabb eredményeit visszhangtalanul hagyva oktrojál a régészeti adatokkal és a történelmi forrásokkal ellentmondó halász-vadász és gyűjtögető életmódot, illetve képtelen élőhelyeket a magyarság számára?! A szerző a tudatlanság mindkét válfajával szembeszáll.

A Krisztus születése körüli századokban a sztyeppei lovasnomád népek körül oszlani kezd a köd, számunkra egyre kézzelfoghatóbb antik források keletkeznek Kínában, majd Ázsia más vidékein, később Indiában és Európában is. A koraközépkorra elérkezünk a sztyeppei magaskultúra, az összetett államalakulatok és birodalomépítés klasszikus korszakához. A hagyományos történetírás azonban túl földhözragadt, sokszor retrospektívnek tűnő zárt nép-fogalma és egysíkú identitás-kategóriái ezekre és az ezt követő évszázadok sztyeppei lovasnomád társadalmára alig illenek. Az identitás kutatása a kortárs történettudomány és történeti antropológia alapkérdései közé tartozik. Hiszen még a ma emberét is joggal foglalkoztatja a kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk kérdése, amelyből a kik vagyunk mi kérdésre adott válaszokat újra és újrafogalmazzuk. A sztyeppei népek „mi” kategóriája, ennek tartalma az alapvető témája a jelen kötetnek is. Melyek voltak a sztyeppei lovas népeket másoktól elválasztó „mi” kategória összetevői, elemei, melyek voltak a társadalmon kívüli és a társadalmon belüli „más” kategóriájának alapjai? Ezeket az elméletinek tűnő kérdéseket a méltán nemzetközi hírű bolgár szerző, az Ohridai Szent Kelemen Egyetem (Szófia) tanára monográfiájában konkrét adatokon és megannyi példán keresztül vizsgálja és elemzi. Kínai és szogd, türk, görög, latin és más források elemzésén keresztül vezet ez a hatalmas szellemi utazás Eurázsia sztyeppéire, vissza a koraközépkorba. A történettudomány, a történeti antropológia, a klasszika filológia módszereit egyaránt felsorakoztató mű merőben újszerűen veszi sorra a Krisztus utáni első évezred második felében – általa a „sztyeppei birodalmak aranykoraként” említett időszakban – a hunok, türkök, ujgurok, kazárok, avarok, bolgárok államalakulatainak, egyes esetekben birodalmainak sorát; főleg a kívülállóktól megkülönböztető identitást vizsgálva, majd a belső identitás-kategóriákat (nők, foglalkozási egységek, vallási csoportok stb.) ismertetve. Azok számára, akik a magyar őstörténet kérdését a mai napig intenzíven kutatják, komoly jelentősége lehet ennek az újszerű megközelítésű és rendkívül adatgazdag műnek.

Ernst Gombrich egyike a 20. század nagy tudósainak. Ezenkívül azzal az egyedülálló képességgel rendelkezett, hogy az összefüggéseket nem a tudással bíró, hanem a tudni vágyó szemszögéből szemlélte. Mindössze 25 évesen, 1935-ben, arra vállalkozott, hogy megírja a világ történetét kifejezetten fiatal olvasók számára. Anélkül, hogy valaha is terjengőssé vált volna, izgalmasan és figyelmes pillantását az emberiség fejlődésének bonyolult részleteire irányítva, ábrázolta a történelmet az ősembertől az első világháborúig. Harminc év elteltével ismét felfigyeltek nagyszerű könyvére, és újra kiadták, kibővítve egy a szerző által írt fejezettel, mely az első kiadás óta eltelt idő eseményeit összegzi. Azóta számtalan nyelvre fordították le – így magyarra is. A könyv ez utóbbi változat még tovább bővített, Gombrich által tökéletesített, és leánya posztumusz előszavával ellátott mű.Az emberiség története úgy, ahogy egy nagy tudós beszéli el, olyan lebilincselő, mint egy regény és olyan adatgazdag, mint egy enciklopédia. Ernst H. Gombrich Rövid világtörténelme már rég klasszikussá vált.

1944. szeptember 17-én Kurt Student tábornok, a náci Németország ejtőernyős erőinek megalapítója repülőgépmotorok egyre erősödő moraját hallotta. Kiment az erkélyére, és Dél-Hollandia lapos tája fölött Dakotákból és vitorlázó repülőgépekből álló hatalmas légi armadát pillantott meg, amely a brit 1. légideszant-hadosztályt és az amerikai 101., illetve 82. légideszant-hadosztályt szállította. Irigykedve nézett fel a valaha látott legnagyobb ejtőernyős erő felvonulására. A Market Garden hadművelet az Alsó-Rajnához vezető hidak elfoglalásával akart véget vetni a háborúnak. Merész elképzelés volt, az amerikaiak egyenesen túl merésznek tartották Montgomery tábornagy számára. A kudarcért azonban borzalmas árat kellett fizetni, elsősorban a hollandoknak, akik mindent kockára tettek, hogy segítsenek. A német megtorlás könyörtelen volt és egészen a háború végéig tartott. A britek rajongása a hősies kudarcért a mítoszok ködébe burkolta Arnhem történetét, nem mintha a Montgomery és „Boy” Browning tábornok által kierőszakolt, kezdettől fogva bukásra ítélt terv egy pillanatig is a győzelem reményével kecsegetett volna. Antony Beevor számos, eddig nem vizsgált és újonnan felfedezett holland, brit, amerikai, lengyel és német levéltári forrás alapján rekonstruálta ennek az epikus összecsapásnak a szörnyű valóságát. Mégis, a szerző utánozhatatlan, magával ragadó stílusában megírt könyve sokkal többről szól, mint egyetlen drámai csatáról: magának a háborúnak a természetére világít rá.

Közelmúltunk történelmét, sőt a jelenünket sem lehet megérteni, ha nem ismerjük a Kádár nevével fémjelzett évtizedeket. Kádár János harminckét éven át állt az ország élén. Ilyen hosszú ideig csak kevés történelmi személyiség határozhatta meg Magyarország sorsát a modern korban. Kádár alakja talán ezért is foglalkoztatja mind a mai napig a közvéleményt, és ezért tartozhat a legnépszerűbb múlt századi magyar politikusok közé. Vannak, akik rajongtak érte, ám legalább ekkora azok tábora, akik véreskezű diktátornak, hazaárulónak tartják. Majtényi György történész korabeli fotókkal illusztrált kötetében olvasmányos stílusban, ugyanakkor tudományos alapossággal mutatja be a Kádár-kor és a "legvidámabb barakk" valóságát, valamint a Kádárhoz kapcsolódó legendákat és mítoszokat. 

Nehéz elképzelni, hogy a történelem híres alakjai egykor ugyanolyan gyerekek voltak, mint bárki. Nem fogadtak szót, rugdalóztak a pad alatt, csúfolódtak, verekedtek. Sokukról feljegyezték, mit tanult, milyen játékokkal játszott, mely gyerekbetegségeken esett át. Hánykor kelt iskoláskorában Napóleon, és hány babája volt Viktória királynőnek? Milyen ruhában ment iskolába Lincoln az első tanítási napon, és mivel ríkatta meg kisöccsét Lenin? Mit csinált Hitler a bizonyítványával, miután három tárgyból megbukott? Hány öltéssel varrták össze Kennedy biciklizés közben szerzett sebeit? Kinek az osztályát jutalmazta a tanár whiskyvel vagy bagóval? Kit itattak másnaposság ellen tejben és csokoládéban felvert tojással, és kit tartóztattak le egyetlen éjszaka alatt négyszer? Lehet, hogy a nagy emberek eleve „nagynak” születtek, és gyermekkorukban is kiemelkedő képességekkel bírtak? Vagy neveltetésük, környezetük tette őket naggyá? Miből lesz a cserebogár? Többek között erre a kérdésre keresi a választ ez a kötet.

Ormos Mária széles történelmi keretbe ágyazva vizsgálja a hitleri személyiség kibontakozását és meghatározottságait. Szól Hitler családjáról, ifjúkoráról, részvételéről az első világháborúban, első lépéseiról a politikában és a Mein Kampf megírásáról. Taglalja, hogyan lett Hitlerből vezér és kancellár, hogyan sikerült megnyernie a társadalom támogatását. Bemutatja Hitlert sikerei csúcsán, és az emberi roncsot, miután fordult a kocka.  A magyar közönségnek szüksége van bőségesebb tájékozódásra Hitler eszmerendszerében, alkati sajátosságaiban, életútjában, céljaiban, mivel a marxistának nevezett ismeretterjesztés révén – valójában minden tényszerű alap nélkül – a pojáca-diktátor képe terjedt el leginkább, ami magában rejti a diktátorok és diktátorjelöltek alaptalan és veszedelmes lebecsülését. Ha a diktátorok ilyesfajta bábok lettek volna, aligha lennénk abban a helyzetben, hogy egyáltalán beszélnünk kelljen róluk.