Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 66 z 82

Československý východní odboj bez cenzury a legend: Karpatsko-dukelská operace Tzv. karpatsko-dukelskou operaci mnozí účastníci označovali za zbytečná lidská jatka. V bojové sestavě sovětských vojsk se této operace zúčastnily i jednotky šestnáctitisícového 1. čs. armádního sboru v SSSR, které v průběhu urputných bojů vstoupily 6. října 1944 Dukelským průsmykem na území vlasti. Tato kniha přináší objevná, často až překvapivě neznámá fakta nejen o „apokalypse v Karpatech“, ale i o jejích širších souvislostech. Díky názorové svobodě, zpřístupnění nejutajovanějších archivních dokumentů a možnosti většího časového nadhledu se autorovi podařilo vrátit této významné kapitole dějin Čechů a Slováků historickou pravdivost. Ukazuje nejen obětavost a neokázalé hrdinství bojovníků, ale odhaluje i zákulisí diplomacie, intrik, rozporuplného vedení… To, co komunistický režim vždy účelově měnil a cenzuroval, nyní vidíme ve světle seriózního průsečíku mnoha svědectví. Autor do sugestivního obrazu formou literatury faktu zapojil výpovědi desítek pamětníků včetně jejich poválečných, často velmi pohnutých osudů. Knize předchází dílo Přes krvavé řeky, ztvárňující čs. východní odboj od jeho vzniku po Duklu.

Vydajme sa do tajomného sveta starovekého Orientu, kolísky najstarších civilizácií ľudstva, do podivuhodných čias rozľahlých starovekých ríš. Uvedené mýty, báje, legendy, poviedky a rozprávky, ktoré nás oboznamujú s veľkými témami, osobnosťami a príbehmi, patria do pokladnice svetového písomníctva a kultúry. Kniha prináša najznámejšie texty z piatich základných geograficko-kultúrnych oblastí starovekého Orientu: egyptskej, mezopotámskej, izraelsko-arabskej, perzskej a indickej. Patria medzi ne príbehy o egyptskom dvoranovi Sinuhetovi, sumerskom hrdinskom kráľovi Gilgamešovi, asýrskej kráľovnej Semiramis, o izraelskom silákovi Samsonovi, kráľovi Šalamúnovi a kráľovnej zo Sáby, statočnom indickom princovi Rámovi a princeznej Síte a o mnohých ďalších. V starých príbehoch, ktoré sa po dlhé tisícročia prenášali z generácie na generáciu, nájdeme všetku múdrosť a skúsenosť vekov a nespočetné množstvo príkladov hrdinstva, odvahy, obetavosti i mnohých ďalších rýdzich hodnôt skutočnej ľudskosti, ktoré majú svoje uplatnenie a význam aj v dnešnom modernom svete.

Martin M. Šimečka je burič aj tíšiteľ, provokatér aj mysliteľ, spytujúci sa aj rozprávač, najmä je to však rýdzi intelektuál, akých má stredná Európa málo. Vždy je totiž najprísnejší sám k sebe, a keď premýšľa o svete, skôr či neskôr začne hľadať svoju zodpovednosť za jeho podobu. Už dvakrát sa stal „nepriateľom štátu“, prvý raz to bolo za komunizmu, druhý v období mečiarizmu, a táto skúsenosť mu umožňuje nazerať na Slovensko z unikátnej perspektívy. Je možné milovať krajinu, ktorá vás zavrhne len preto, lebo chcete žiť slobodne? A čo vlastne určuje váš vzťah k spoločnosti? Martin vo svojej knihe prejavuje lásku k Slovensku tým najlepším možným spôsobom – je k nemu kritický. Jeho vzťah totiž neurčujú štátne hranice, národné piesne či trepotajúce vlajky, ale opäť onen pocit zodpovednosti. A z toho plynie nádej. Kniha, ktorú držíte v ruke, je pozvánkou na debatu a závidím vám, že vás jej prečítanie ešte len čaká. Erik Tabery, šéfredaktor českého týždenníka Respekt a člen redakčnej rady Denníka N.

Už sám běžně používaný název tohoto dramatického dění, sevřeného v létě 1934 do několika desítek hodin, je paradoxem: převážná část událostí, včetně hromadných poprav, se totiž odehrála ve dne. Adolf Hitler a jeho souputníci se tehdy postarali o dějinný unikát. Jediným děsivým úderem nejenže zlikvidovali opozici ve vlastních řadách, ale podle hesla, že vraždit je dovoleno, se postarali i o umlčení každého, kdo tak či onak překážel. Ublížil nám kdysi v minulosti? Zabít! Mohl by dělat těžkosti v budoucnu? Zabít! Je příliš ctižádostivý? Zabít! Ví toho nebezpečně mnoho? Zabít! Složitá spleť příčin, záměrů a důsledků, ale jednoduché řešení. Prostě zabíjet. Přesně v duchu vyjádření důstojníka Heydrichovy bezpečnostní služby SS Kurta Ilgese: „Víte, co znamená krvavé opojení? Mám pocit, že se smím brodit v krvi.“ Bezcitná podstata nacistického hnutí se tehdy varovným, leč ve světě nedostatečně vyslyšeným způsobem ukázala v plné nahotě. Většina v knize popisovaných událostí se vztahuje k hitlerovské „třetí říši“ a odehrává se na jejím území. Nás se týká například Československo coby poválečné dějiště spravedlivého potrestání některých zmiňovaných nacistů či prominentní emigrant Otto Strasser, který si útěkem do Prahy zachránil život – na rozdíl od zavražděného bratra Gregora. Ovšem hlavní poselství, které platí i pro naše novodobé dějiny, tkví v Cílkově přesném a zasvěceném vylíčení raných kroků, jež podniká totalitní moc v zájmu upevnění své existence. Zločiny nacistů v onom pro Německo osudovém roce 1934 se totiž až příliš podobají těm, které na počátku své diktatury páchali českoslovenští komunisté. A proto se domníváme, že i tato publikace patří do naší Edice Český ČAS. Abychom nezapomněli…

Czechtek byl největším festivalem freetekno scény v České republice. Konal se každoročně od roku 1994 pravidelně poslední víkend v červenci. Zatím poslední byl Czechtek 2006. Czechtek se dostal do celostátních médií v roce 2005 v souvislosti s brutálním zásahem policie, která účastníky a účastnice festivalu rozehnala. Zmíněný zásah je zde podrobně zaznamenán, tato kronika však zdaleka nepojednává jen o něm. Naopak, má být připomínkou fascinujícího fenoménu svobodné kultury, v němž onen nepřiměřený policejní zásah byl pouze krátkou nešťastnou epizodou. Jedna kapitola této knihy odpovídá jednomu ročníku Czechteku a má pevnou strukturu, začíná se základními daty, po kterém následuje leták, mapa a fotografie. V části „Mapa“ je vždy link na odpovídající interaktivní mapu se všemi soundsystémy na netu. V části „Fotky“ je link na galerii s dalšími fotografiemi z toho kterého ročníku, které se nevešly do této knihy.

Príslovia a porekadlá sú vyjadrením ľudovej múdrosti, skúsenosti, ľudové pravdy i zaužívané rečové zvraty. Vo svojej zbierke slovenského národného literárneho bohatstva Chrástek vydal príslovia, porekadlá a podobenstvá, ktoré medzi ľudom zozbieral predovšetkým P. Dobšinský, P. Krupa a F. Sasinek. Klasika zo Zlatého fondu SME.

Slavista, folklorista a etnograf Jiří Polívka urobil dôkladný rozbor a prehľad slovenských ľudových rozprávok a povestí. V tejto knihe sú hádam všetky povesti o obroch, zbojníkoch, rytieroch, drakoch, vodníkoch, o pokladoch, hradoch, zvonoch, studničkách…, čo si kedy ľud na Slovensku rozprával. Klasika zo Zlatého fondu SME.

Vstúpme do otvorených dverí bájok s profesormi morálky – zvieratami. Sme s nimi konfrontovaní v povahe ľudských mravov, v správaní sa. V každej bájke sú ukryté poklady, ktoré obohacujú a robia ľudí lepšími, úprimnejšími predovšetkým k sebe. La Fontainove bájky sú staré už tri storočia a stále sú najaktuálnejším čítaním, aké si dokážeme predstaviť. Knihu dopĺňajú nádherné ilustrácie Mira Regitka.

Victor Dupuy byl členem francouzského lehkého jezdectva a stejně lehce se čtou jeho poutavé paměti. Začínal v 11. mysliveckém pluku, s kterým se účastnil ještě "revolučních" válek i prvotních Napoleonových tažení v letech 1805 až 1807. V nadcházejících kampaních byl pobočníkem generála Jacquinota, velitele lehkého jezdectva, s kterým zažíval boje proti Rakousku roku 1809 a zejména kruté ruské tažení. Od roku 1813 se stal velitelem eskadron u 7. husarského pluku. Na čas se dostal do zajetí a poté se se zmiňovaným plukem účastnil bitvy u Waterloo. Kniha je doplněna o čtyři nákresy uniforem, které mohl v různém období nosit. Bonusem jsou ukázky z již vydané knihy (napoleonské obléhání - Toruň) a z připravované publikace: Napoleonské dialogy - Rusko 1812.

Németh Miklós és Pozsgay Imre egy kötetben! Mellettük pedig Mayer Péter, Markovics Ferenc, Arató István, Kajli Béla, Kerezsi István és még sokan mások. Ismert, közismert és kevésbé ismert nevek egy beszélgetőkönyvben, amely a munkásőrség történetét öleli fel. A szerzők megfogalmazásában: több szempontból sem hagyományos interjúkötetet készítettünk, vállalva ennek előnyeit és hátrányait egyaránt. Köszönhető volt ez annak is, hogy a könyv megírását megelőzte egy, a testület teljes történetét feldolgozó kétrészes, összesen közel egyórás dokumentumfilm elkészítése a Munkásőrség - Egy párthadsereg története címmel. A munkásőrök nehéz ládát cipelnek. Amikor letették, hogy megpihenjenek, épp arra jön János bácsi, a téesz juhásza és megkérdi: Mit cipelnek fiaim? Hadititok!, feleli az egyik munkásőr. És nagyon nehéz a láda? Már hogyne lenne nehéz, mikor tele van kézigránáttal?, válaszol az egyik munkásőr. A korabeli viccben és többek emlékezetében is úgy él a Munkásőrség, mint egy kissé esetlen, sokszor idős embereknek a gyűjtőhelye vagy klubja. De a valóságban ez egyáltalán nem így volt. Az '56-os forradalom leverését követően létrehozott szervezet feladata sokáig kizárólag a rend(szer) védelmének a biztosítása volt. A kádári állam kiépülését követően kidolgozták háborús, határőrizeti és polgári védelmi feladataikat is. A kezdetben harminc-, majd hatvanezer fős párthadsereg létszámát tekintve a korabeli Magyar Néphadseregéhez képest is jelentős volt! A rendszerváltás során a hatalom részéről felmerült a testület átmentése is, de erre végül nem került sor. A Munkásőrség felszámolását 1989-ben a teljes ellenzék követelte, leszerelésük jelentős izgalommal töltötte el a magyar társadalmat. De hogy látták mindezt a korabeli vezető politikusok, katonák, és nem utolsó sorban maguk a munkásőrök? Az interjúkötet erre próbál választ találni.

Bár a Horthy-rendszer immár több mint két emberöltő óta a múlté, emlékezete és megítélése napjainkban is élénk viták tárgya. Vannak, akik a tényekre fittyet hányva még ma is fasiszta diktatúrának tartják, míg mások idealizálják, és a parlamentáris demokráciákkal rokonítják. A Helikon Kiadó ezért határozott úgy, hogy Romsics Ignác életműsorozatát a neves történész Horthy-korszakkal foglalkozó fontosabb írásainak kötetbe gyűjtésével és együttes újrakiadásukkal indítja útjára. Jóllehet a válogatás időben első (1982) és utolsó tanulmányának (2016) megjelenése között harmincnégy év telt el, azokat olyan mérvű gondolati azonosság köti össze, hogy egy-két apró - minden esetben jelzett - módosítástól eltekintve nemcsak a szerző újabb, hanem régebbi, pályája kezdetén írt tanulmányait is változtatás nélkül közöljük. Bízunk benne, hogy az az elfogulatlan, távolságtartó és tényszerű megközelítésmód, amely Romsics minden munkájához hasonlóan ezeket az írásait is jellemzi, sokakat fog hozzásegíteni a Trianon utáni negyedszázad eredményeinek és kudarcainak, fény- és árnyoldalainak fel- és megismeréséhez.

Publikace prezentuje příspěvky z mezinárodní doktorandské vědecké konference „Interdisciplinarity and New Approaches in the Research on The Iron Age“, která proběhla v roce 2015 na keltském oppidu Bibracte (Francie) za spoluúčasti organizátorů z Masarykovy univerzity (Brno), Université de Bourgogne (Dijon) a Université François-Rabelais (Tours). Setkání, jehož se účastnilo více než 60 mladých vědců z třinácti evropských zemí, mělo za cíl představit a diskutovat inovativní, interdisciplinární a epistemologické otázky týkající se výzkumu doby železné v širším evropském měřítku. Publikace pokrývá široké spektrum otázek týkajících se jednotlivých aspektů archeologického bádání doby železné. V díle jsou diskutovány procesy urbanizace, přeměny archeologických struktur v čase, otázky kontaktů mezi jednotlivými aktéry doby železné, stejně jako aspekty funerální archeologie a role nových metod studia archeologických struktur a artefaktů.

Egy új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában. Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul. Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.

Vajon a forradalom és a diktatúra elválaszthatatlanul összefonódik? Csak erőszakkal lehet tartós és mélyreható társadalmi változásokat elérni? Megengedhető az erőszak, ha egy jobb jövőt szolgál? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a kötet, miközben bemutatja a világtörténelem legfontosabb forradalmainak kiváltó okait, menetét, következményeit és vezéregyéniségeit. A forradalmi események főszereplői általában diktátorokká váltak, vagy legalábbis mindent elkövettek ennek érdekében. Cromwell úgy gondolta, azért ő számolhatja fel a régi világot és építhet újat a helyére, mert Isten a kegyelmébe fogadta. Robespierre a néppel azonosította magát, Napóleon pedig kijelentette, hogy ő a francia nemzet igazi képviselője. Washington, Bolívar és Garibaldi nem tekintette kiválasztottnak magát, a későbbi korok forradalmárai viszont, mint például Lenin és követői, a tudománnyal indokolták meg kiválasztottságukat. Egy dolog biztos: a társadalmak totális ellenőrzésére és irányítására tett kísérletek rettenetes következményekkel jártak.

A náci Harmadik Birodalom vezetői, és maga az antialkoholista, vegetariánus Hitler látszólag esküdt ellenségei voltak a „tiszta” árja népre a kábítószer formájában leselkedő veszélynek. Amikor viszont Norman Ohler, a Totális kábulat szerzője elkezdte kutatni a nácik és a kábítószerek kapcsolatát, lassan rádöbbent arra, hogy a Harmadik Birodalom története elválaszthatatlan az erős tudatmódosító szerek, elsősorban a ma „kristálymet” néven közismert metamfetamin történetétől. Németek milliói már a háború kitörése előtt elképesztő mennyiségben fogyasztották a teljesítményüket megsokszorozó, hangulatukat feljavító, ám súlyos függőséget okozó és testi-lelki leépüléshez vezető szert, a háború pedig csak tovább rontott a helyzeten. Ohler szerint a fél Európa leigázásához vezető villámháború sikerei is nagyrészt a hadseregben a tábornokoktól a közkatonákig mindenkinek kiosztott „varázslatos” tablettákra vezethetők vissza. Az eufóriát azonban hamar követte a kijózanodás, a hadszíntereken is – de a drogokat változatlan mennyiségben, felsőbb jóváhagyással tömték magukba a végsőkig való kitartásra felszólított katonák. És mi van a népéért fáradhatatlanul dolgozó, aszketikus Vezérrel? Ohler fáradtságos munkával fejtette meg Hitler háziorvosa, a korábban jelentéktelen figurának tartott dr. Morell feljegyzéseit és arra jutott, hogy a Führer a háború második felére már súlyos kábítószerfüggőségben szenvedett. A diktátor fokozatosan és teljesen elszakadt az egyre elviselhetetlenebbnek látszó valóságtól, birodalmának összeomlását pedig teljes bódultságban, a saját maga teremtette, kábítószer fűtötte álomvilágban töltötte. Katonái viszont milliószámra áldozták életüket ennek az álomnak az oltárán, ahogy milliószámra pusztultak el a birodalom végvonaglásai közben a meghódított területeken élő zsidók és más kisebbségek tagjai is.  Lehet, hogy a Harmadik Birodalom történetét egyfajta drogos kábulatban elkövetett ámokfutásként kéne kezelnünk? Hitler őrült

A ?kötet a szerző 2014-ben megjelent Háborúk, forradalmak és a fasizmus kora című műve folytatása. A 33 írás többsége még nem jelent meg máshol. A Háborúk könyve sok éves kutatómunka első része. Anyagait a szerző Londoban, Washingtonban és Moszkvában gyűjtötte. A Viták, megjegyzések című rész 14 rövidebb írásában visszatér fő kutatási területéhez,a hitleri Németországhoz, jelezve, hogy Adolf Hitler korántsem demokratikus, parlamentáris módon került hatalomra. Ezt vitacikkek követik Kis Jánossal, illetve Mogyorósi Géza berlini tudósítóval. A szerző megjegyzésket fűz a Kádár-korszak bemutatásáhóz, a Romsics Ignác és Gerő András nevével fémjelzett antiszemitizmus-vitához, valamint a 2010-es évtized új emlékműveihez, a Veritas Intézet körüli eseményekhez, Ságvári Endre utóéletéhez, s világunk mai állapotához. Az Előadások, beszélgetések című rész hat írása két tematikába sorolható: előadások a szerző által kutatott történelmi támákról (háborúk, Komintern, Németország), valamint a történelem oktatásáról. Ez utóbbi olvasmányosabbá tételében Majoros István, Knausz Imre, Szakály Sándor, Miklósi László és Nagy Péter Tibor voltak a szerző segítségére. A szerzőtől megjelent: Háborúk, forradalmak és a fasizmus kora (pdf formátumban)

Ha áthaladunk az Anker közön, a második szám kapualja előtt, ma már nyomát sem találjuk annak, hogy 1910 és 1919 között itt működött a híres-hírhedt ateista-materialista diákegyesület, a Galilei Kör. 1990-ben kalapáccsal verték le a Galilei Kör Anker közi emléktábláját (ma már csak az egykori második emeleti klubhelyiséget jelző, belső emléktábla látható), mindez szokatlan indulat egy diákegyesülettel kapcsolatban. Miért?1919 után a radikális szabadkőműves páholyok támogatását élvező diákegyesületre elsősorban a Tanácsköztársaság funkcionáriusainak „keltetőjeként” emlékeztek, és bár a Galilei Körből valóban kikerültek népbiztosok, népbiztos-helyettesek és népbiztossági funkcionáriusok, de a diákegyesület 1908-as alapításakor mint hangsúlyozottan apolitikus, szabadgondolkodó, az önképzésre és a tudományra esküdő társaság indult útjára, amely az oktatás világiasodásáért és korszerűsítéséért állt ki. Ady Endre a „Láznak ifjú serege” címmel illette a galileistákat, versek sorát dedikálta a Galilei Körnek, Jászi Oszkár pedig abban bízott, hogy ők vezethetik át Magyarországot a „Balkánból Nyugat-Európába”. A kör jelentősége ellenére azonban 1960 óta lényegében nem jelent meg tudományos monográfia a nemzetközi hírű tudósok sorát adó diákegyesület történetéről.Csunderlik Péter levéltári anyagokra, kiadott és kiadatlan visszaemlékezésekre, a Galilei Kör kiadványaira és a korabeli sajtóanyagra építő munkája ezt a hiányt kívánja betölteni, elsősorban a diákegyesület történetének 1908–1914 közti „nagy korszakára” koncentrálva, de ismertetve a galileisták 1914 utáni, a Galilei Kör 1918. januári bezárásához vezető antimilitarista tevékenységét is. A galileisták 1918–1919-es eseményekben játszott szerepéről tudottakat is eddig nem ismert részletekkel gazdagítja a diákegyesület történetének feldolgozása.

A dzsihádista szervezetekkel összefonódó embercsempész csoportok bevándorlók és menekültek áradatát juttatják el Európába. Ezt a sok milliárd dolláros üzleti hálózatot több mint egy évtized alatt építették fel fegyveres szervezetek és bűnbandák az elrabolt külföldiekért követelt váltságdíjakból. Loretta Napoleoni, Az iszlamista főnix című bestseller szerzője ezúttal nemcsak az emberrablás és az embercsempészet közötti összefüggést leplezi le, hanem a terrorizmus új jelenségét, a bűnözői dzsihádizmust is bemutatja. Izgalmas könyve, az Emberkereskedők menekültekkel, emberkereskedőkkel, a váltságdíjjal kapcsolatos alkudozásokban és mentőakciókban aktívan részt vevő túsztárgyalókkal, terrorelhárító szakértőkkel, a biztonsági szolgálatok tagjaival és egykori túszokkal készített exkluzív interjúkra épül. „Loretta Napoleoni felfedi előttünk azt a nyugtalanító folyamatot, amelynek során az évi több millió dolláros forgalmat bonyolító közel-keleti bűnöző és dzsihádista emberrabló-hálózatok az Európába irányuló menekültcsempészet még jövedelmezőbb üzletére nyergelnek át. Az emberkereskedők havonta mintegy 100 millió dollárt csikarnak ki kétségbeesett családok tízezreitől. Ezek az emberkereskedők pedig a mi teremtményeink, az ipari méreteket öltő halál és pusztítás logikus következményei, a működésképtelenné vált államok és az eluralkodó káosz termékei. Mi vagyunk a felelősek. És a kielégíthetetlen mohóság, amelyet ezekbe a két lábon járó ragadozókba oltottunk, nem fog megelégedni az emberrablással és emberkereskedelemmel. Ez jelenti az új világrendet.” - Chris Hedges, a Wages of Rebellion szerzője és a The New York Times volt közel-keleti irodavezetője

A neves francia történész a hazai elfogultságoktól és történelmi „emlékezetzavaroktól” mentesen, tárgyilagos távolságtartással ad teljes képet Horthy személyes, katonai és politikusi életútjáról. Eddig sem magyarul, sem más nyelveken nem született korszerű szemléletű, tudományos igényű monográfia a XX. századi Magyarország tragikus negyedszázadának meghatározó alakjáról. Catherine Horel terjedelmes kötete objektíven elemzi Horthy személyiségének ellentmondásait, történelmi szerepét és felelősségét. A forrásmunkákat illetően Horel dolgozta fel először a vatikáni levéltár anyagait, és a korábbiaknál mélyebben tárgyalja Horthy portugáliai emigrációjának időszakát is. A szerzőt Horthy életpályájának feldolgozásában mindenekelőtt az a folyamat érdekelte, hogy a dualizmus korában szocializálódott, XIX. századi értékrendet valló katonaember a XX. század történelmi viharaiban hogyan változott meg, és hogyan nem volt képes mégsem alkalmazkodni azokhoz a politikai kihívásokhoz, amelyekkel szembesült.