Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 70 z 82

Historický kalendár – Slovensko je unikátne encyklopedické dielo od I. Mrvu a T. Lengyelovej. Usporadúva udalosti slovenskej histórie chronologicky podľa jednotlivých dní v roku, počnúc 1. januárom a končiac 31. decembrom. K najvýznamnejším udalostiam a osobnostiam je priradená širšia informácia vo forme medailóna. Pomocný aparát (registre miestne, menné i register udalostí), umožní ľahkú orientáciu. Atraktivitu titulu zvyšuje bohatý obrazový materiál.

Najdôležitejšia kniha, ktorá sa zaoberá výrokmi imáma ‘Aliho, známou osobnosťou islámskych a arabských dejín, je práve „Nahdž al-balaga“ t.j. Cesta výrečnosti. Táto knižka je prekladom 366 výrokov tejto knihy z arabského jazyka do slovenčiny. Knižka je plodom dlhých hodín práce mimo pôvodného odboru autora, avšak blízko jeho srdci. Je určená širokej aj odbornej verejnosti so zámerom oboznámiť ju s autentickou arabskou a islámskou literatúrou a históriou.

V mýtickej krajine bohov a múz sa odohráva nádherný príbeh lásky Orfea a Eurydiky, ktorá neutícha ani po smrti. Putovanie Orfea do podsvetia, aby vyslobodil svoju milú, je jedným z najkrajších rozprávaní starogréckych mýtov. Stvárňovali ho mnohí výtvarníci, sochári, hudobníci na celom svete, lebo ľudia od nepamäti verili, že láska je silnejšia než smrť. Nádherné ilustrácie Ingrid Zámečníkovej podnecujú bohatšie vnútorné prežívanie príbehu starodávnych čias. Kniha patrí do edície Múzy.

Kniha, která vám umožní číst egyptské hieroglyfy, poznat nejčastější gramatické jevy a porozumět staroegyptskému myšlení, je zarámována do příbehu mladého Martina, který se učí hieroglyfy u svého prítele Theodora. Theodor nejprve Martina seznamuje se symbolikou egyptských znaku, která muže být podkladem pro všeobecná životní zamyšlení. Postupně je výuka doplňována informacemi ze skutečného staroegyptského světa. Čtenář se seznámí s nejznámějšími egyptskými mýty, s královskou titulaturou či s pradávným kalendářem. Zdrojem hieroglyfických cvičení je velmi často egyptská kniha mrtvých. Martin se učí od jednodušších věcí ke složitejším, a to na příkladech, u kterých nepotřebuje znát velké množství slovíček. Jednotlivé lekce se snaží zachovat logickou kontinuitu a počítají pouze s tím, co Martin dosud poznal. Hieroglyfická domácí cvičení jsou doprovázena malým slovníčkem a vysvětlením neznámých znaků.

Blíží se písemka z dějáku a jste dutí jako pařez? Pak jsou tu pro vás naše Taháky. Všechny důležité výpisky a data na formátu A6, aby se daly vytisknout a schovat před zraky učitele nebo nahrát do mobilu a nenápadně během písemky zobrazit. Vždy jedna stránka na jedno téma z učebnice. Ke každému tématu je pak pro těch pár, které to zajímá, i krátké shrnutí toho, co má z daného tématu cenu si zapamatovat. Obvykle toho není moc.

Praha vznikla postupným spojováním desítek vesniček, vsí, městysů i měst, jejichž hranice se v průběhu času měnily. Územně stabilními celky tak do určité míry zůstávaly jen související farní obvody. Proto dějiny částí Prahy jsou v této publikaci pojaty jako dějiny 80 farních obvodů (farností). Pokud se nezměnil farní kostel, významné místo setkávání obyvatel, neměnilo se ani jméno farnosti, odvozované ze zasvěcení farního kostela. - Rozhodujícím činitelem ve farnosti většinou nebýval farář, nýbrž místní vrchnost. Proto jsou dějiny částí ve své podstatě dějinami místních vrchností, jimiž byly šlechtické rody anebo některé významné církevní instituce, jako církevní řády, Kapitula vyšehradská, Metropolitní kapitula při kostele sv. Víta, Václava a Vojtěcha. Výjimkou mezi vrchností nebyli ani přední pražští patriciové. Jména mnohých z nich už byla dávno vymazána z paměti, přestože ve své době je znal každý. - Kniha je tak pokusem o nahlédnutí do života pražských částí pokud možno od okamžiku, kdy tuto část poprvé zmínila listina panovníka, papeže ad. Mezním dějinným rokem všech částí Prahy byl revoluční rok 1848, v němž role vrchností skončila, a v řadě případů též rok 1920, v němž spojením s Prahou zanikla jejich samostatnost a specifičnost.

Ön is úgy véli, hogy a bumeráng ausztrál találmány? Biztos benne, hogy a második világháború a Lengyelország elleni támadással kezdődött? Úgy tudja, hogy a torinói lepel Jézus testének nyomait őrzi? Akkor lapozza fel harmadik, történelmi tévhitekkel foglalkozó kötetünket. Ezúttal is olyan, széles körben elterjedt „tényekre” hívjuk fel a figyelmet, amelyeket a történettudomány már megcáfolt, vagy legalábbis megkérdőjelezett, ám a köztudatban még élénken élnek. A szerző szerint a történész feladata kissé a kertészére emlékeztet: ugyanúgy irtania kell néha az elszaporodott tévhiteket, legendákat és pletykákat, ahogy a kertésznek a gyomokat. Még akkor is, ha tudja: jövőre újra kisarjadnak...

A kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak. A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Szun-ce és társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét. A Helikon Zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Miért omlott össze a hatalom? Hány napot ért meg Nagy Imre koalíciós kormánya? Hogyan zajlott a szovjet bevonulás? Hányan és hová emigráltak a forradalom leverése után? Miért forradalom ötvenhat? Kérdések és válaszok sorozatunk e darabjával olyan, új szemléletű, áttekintő munkát vehet a kezébe az olvasó – az iskolában és azon kívül egyaránt –, amelyből megbízhatóan tájékozódhat e máig lezáratlan és nehezen feldolgozható időszakról, az 1956-os forradalom és szabadságharcról. A benne helyet kapott írások amellett, hogy a jobb megértést elősegítendő felvázolják az előzményeket és a háttérben zajló eseményeket is, a legfontosabb mozzanatokra koncentrálva, az objektivitáshoz ragaszkodva foglalják össze dióhéjban a történteket, megkísérelve értelmezve bemutatni a magyar történelem e jelentős eseményét. Egyértelmű választ kaphatunk egyebek közt azokra a gyakran felmerülő kérdésekre, hogy hol maradt az amerikai segítség, hogy hívta-e valaki a szovjet csapatokat, hogy hogyan lett az ellenforradalmi bandák támadásából népünk dicsőséges felkelése. Ugyancsak foglalkozik a kötet a közbeszédben megőrződött mítoszokkal, kitér mindazokra az ikonikus alakokra, elhíresült idézetekre, helyszínekre és szimbólumokra, melyeket 56-hoz kötünk, de még azt is megtudhatjuk, milyen vicceket meséltek, forradalmi „flash mobokat” szerveztek az emberek.

Az Iszlám Állam Abú Múszab al-Zarkávi terroristavezér dzsihadista vágyálmaként fogant az 1990-es években. A szervezet - amely az évek során különböző neveket vett fel - napjainkra hatalmas terrorgépezetté nőtt: a saría-törvénykezést önkényes kegyetlenkedésre használja, átrajzolja a Közel-Kelet határait, és nagyobb területet ural, mint Nagy-Britannia. Loretta Napoleoni, a terrorizmus nemzetközileg elismert szakértője bebizonyítja, hogy az Iszlám Állam több, mint a nyugati média ábrázolta bűnözői szervezet: valójában az államépítés új modelljét mintázza. Bár hagyományos hódító háborúkkal szerez területeket, hogy létrehozza a középkori kalifátus 21. századi változatát, a legkorszerűbb technikákkal toboroz katonákat, pénzügyi támogatást gyűjt és a lakosságot is bevonja az új állam napi ügyeibe. "Az Iszlám Állam tevékenységét figyelmen kívül hagyni nemcsak félrevezető, de veszélyes is. A terrorizmus elleni harcban is legfontosabb a régi igazság: ismerd meg az ellenséged!"

Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Így lett Éva naplója a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezelőtti, Éva lányom című, magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is. "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!" A család elhurcolásáról Zsolt Béla: Kilenc koffer c. könyvében írt, melyet "Az emberi becstelenség krónikája" - ként tart számon a The Observer.

A D-nap még Sztálint is csodálattal töltötte el. „Az egész háború folyamán nem került sor ehhez hasonló vállalkozásra” – írta Churchillnek. Akik részt vettek a La Manche túlsó partjáról indított invázióban, legyenek katonák, tengerészek vagy repülősök, sohasem fogják elfelejteni a látványt. Természetesen a német védők sem, akiket csak az utolsó pillanatban riadóztattak a normandiai partokon. Ez volt a valaha összegyűjtött legnagyobb inváziós flotta. A vállalkozás nagysága és az aprólékos tervezés példa nélkül álló volt, és bár a hídfőállásokat a tervek szerint sikerült elfoglalni, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a csata következő fázisa sokkal nehezebb lesz, mint azt bárki gondolta volna. Normandia vastag sövényei a védőknek kedveztek, és a németek, különösen a Waffen-SS hadosztályok ravaszul és kétségbeesett vadsággal küzdöttek. Ahogy egyre mélyebben hatoltak a szárazföld belsejébe, a brit, kanadai és amerikai erők olyan harcokba keveredtek, melyek ádázságukban gyakran felvették a versenyt a keleti fronton vívott ütközetekkel. A veszteségek egyre nőttek, akárcsak a feszültség mindkét oldal parancsnokai között. A harcmezők között vagy a szövetségesek bombázásaiban csapdába esett francia civilek elmondhatatlan gyötrelmeken mentek keresztül. Még a felszabadulás örömének is megvolt az árnyas oldala. A Franciaország északi részén vívott csata nem csak egy generációt jelölt meg, hanem az egész háború utáni világot, és nagymértékben befolyásolta az Amerika és Európa közötti kapcsolatokat. A D-nap eddig mellőzött, új dokumentumokat használ fel fél tucat ország több mint harminc archívumából, és így válik a normandiai csata eddigi legszemléletesebb, legalaposabb beszámolójává. Akárcsak a Sztálingrád és a Berlin, 1945 – Az összeomlás esetében, Antony Beevor magával ragadó narratívája hűen közvetíti a valódi háborús tapasztalatokat.

A magyar könyvkiadás legnagyobb adósságainak egyike ez a könyv. A világ több országában a holokausztirodalom egyik legjelentősebb remekműveként tartják számon, Magyarországon 1982-ben jelent meg utoljára. Zsolt Béla, nagyváradi író, újságíró, a zsidótörvények után nem folytathatta a pályáját. Munkaszolgálatra Ukrajnába került, az út onnan haza, majd a váradi gettóba, később Bergen-Belsenbe vezetett, egészen a szabadulásig. Zsolt Béla regénye nem artisztikus memoár. Vad, olykor az elviselhetőség határáig kegyetlen és őszinte visszaemlékezés, felzaklató olvasmány. Az olykor egymás kínjának is örülő társairól. Az elmebajig kegyetlen, egyszersmind a megtorlástól rettegő csendőrökről. Árulásról, kétségbeesésről, az újra és újra feltámadó hamis reményről, és mindennek okáról és céljáról: a zsidók kifosztásáról. Aki elolvassa a Kilenc koffert, megérti, miért nem tud a rémálomból eszmélni sok európai ország azóta sem. Zsolt Béla feleségének egész családja odaveszett, köztük az a Heyman Éva, akinek gettónaplója megjelent már több nyelven, magyarul Piros bicikli címen.

Az első honalapító, a Trójából száműzött és Venus által szült Aeneas történetétől a második városalapító, Camillus regényes históriájáig ível ebben a könyvben a naggyá növekvő Róma regékkel dús történelme. A kötet regéi a világbirodalommá terebélyesedő Róma mitikus előzményeit beszélik el félezer év történésein ívelve át. E legendás történetek ereje nem annyira a valósághoz való hűségükben, mint inkább abban rejlik, hogy felfedik, miképp gondolkodott a római nép történelmének kezdeteiről. A könyv élvezetes elbeszélő stílusban tárja elénk a trójai háború nyomán Itáliába vándorló és ott új hazát alapító Aeneas históriáját, Róma városának megalapítását, a római királyok korát, majd a köztársaság megalapítását és első küzdelmes évtizedeit, ezen belül a plebejusok polgárjogi harcának kezdeteit, amivel a regék már átnyúlnak a megbízható történelem korába is. A histórikus elemeket tartalmazó hagyományban történetileg hiteles és nem hiteles mozzanatok alkotnak izgalmas elegyet. A szerző közérthetően, ugyanakkor a legújabb szakirodalom eredményeit hasznosítva különbözteti meg a regék valós és meseszerű elemeit. Az antik elbeszélők stílusát és dikcióját idéző elbeszélés-sorozat az antik irodalom legnagyobb alakjainak (Vergilius, Livius, Plutarkhosz) műveit és más kortársak történeti munkáit, költeményeit, életrajzait is felhasználja, s ezek együttesen szolgáltatják azt a színes alapanyagot, amelyből a szerző megalkotja a korai Rómának és népének lebilincselő históriáját.

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. - Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, vallás- és közoktatásügyi miniszter, képviselőházi elnök. Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke, a bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője. Háborús naplója kivételes kordokumentum, mely a napi belpolitikai események mögött felsejlő nagyhatalmi politikai játszmák története is. Berzeviczy beszámol a hátország háború alatti mindennapjairól is. Leírja, hogy már 1914 augusztusában felborult a vasúti menetrend, és szeptemberre megteltek a pályaudvarok a frontokról visszatérő sebesültekkel. 1915 áprilisában pedig, amikor Bécsbe látogatott, azzal szembesült, hogy a császárvárosban bevezették a kenyérjegyeket, amivel Budapesten addig még nem találkozott. A következő év őszén nagy fájdalommal járt számára - akárcsak a többi falubélinek -, hogy a berzevicei templom harangjait ágyúöntés céljából levették és elszállították, neki pedig csak hosszas közbenjárás után sikerült a legnagyobbat megmentenie. Berzeviczy háború alatti lelkiállapota türközi a magyar társadalom viszonyát a konfliktushoz. Az oroszok ellen a Kossuth-nótát énekelve hadba vonuló katonák láttán még elérzékenyült, könnybe lábadt a szeme, és bizakodva tekintett a jövőbe. Az elhúzódó harcok, a nélkülözés és az óriási veszteségek azonban később csak fokozták a kiábrándultságát és a békevágyát. Felismerte, hogy ez az első olyan háború az emberiség történetében, amelyben nem a katonák száma és egyéni bátorsága, hanem a hadseregek mögött álló anyagi erő fogja eldönteni a konfliktus kimenetelét. Berzeviczy naplófeljegyzéseinek nagyjából kétharmadát az 1914-1916 közötti események leírása teszi ki, ám viszonylagos töredékessége ellenére naplója további része is rendkívül érdekes. A közelgő katasztrófát érzékelve egyre pesszimistábbá vált, és aggodalommal töltötték el az 1917 utáni belpolitikai események fejleményei is: sem az Esterházy- sem pedig a harmadik Wekerle-kormányt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy az országot kivezesse a nehéz helyzetből, a választójog - szerinte - radikális reformját pedig ellenezte. Mivel az írást a világháború befejeztével sem hagyta abba, ezért képet kaphatunk arról, hogy miként élte meg a polgári demokratikus forradalom, majd az 1919 augusztusa és novembere között hatalmon lévő Friedrich-kormány időszakát, 1920 tavaszán pedig Horthy kormányzóvá választását. „Ebben a nagy háborúban az ember eltűnődni kénytelen afölött, hogy tulajdonképpen mi értéke van az igazságnak vagy inkább, hogy létezik-e emberi dolgokban általában abszolút igazság? Látjuk, hogy ma milliók ontják vérüket a legellentétesebb igazságokért, s látjuk, hogy ki a becsületes és okos ember - mert hiszen lehetetlen, hogy az ellenséges külföldiek ne volnának -, ki igaznak tart olyan dolgokat, amelyek ellen a mi lelkünk föllázad, és hazugnak, álnoknak, gonosznak tart sok olyat, aminek igazságáért, becsületes és helyes voltáért mi életünket tesszük kockára! Szomorú bizonyossággal kell koncentrálnunk, hogy az egész világon a mi igazságunknak sokkal kevesebb híve van, mint annak, amit ellenségeink tartanak igaznak!"

Honnan jött az Iszlám Állam, és hogyan tudott ilyen rövid idő alatt ekkora rombolást véghezvinni? Az IÁ mára óriási területeket vont ellenőrzése alá, és a nemzetközi önkéntesekkel megerősített, a világot vérengző videókkal sokkoló dzsihádisták megalapították a szigorú saría törvénykezésen nyugvó új kalifátust. A szerzők, Hassan Hassan szír elemző - aki abban a határ menti városban született, amely régóta az Irakba tartó dzsihádisták gyülekezőhelye - és Michael Weiss amerikai újságíró - aki sokáig egy a jelenleg az IÁ irányítása alatt álló városrészből tudósított Aleppóban - bepillantást nyújtanak a világ legveszedelmesebb terroristacsoportjának működésébe. Bemutatják, kik a játszma kulcsszereplői, honnan ered a szervezet, miképpen szerzett helyi és globális támogatást, illetve milyen pénzügyi forrásokkal rendelkezik. Egykori amerikai katonákkal és jelenlegi dzsihádistákkal készült interjúk segítségével feltárják a szervezet belső konfliktusait és megvilágítják a síiták ellen irányuló gyűlölet okát, amely újabb felekezeti alapú háborút robbantott ki a térségben.

A mű Magyarország második világháborús történetének sajátos feldolgozása: szubjektív források – naplók, visszaemlékezések – alapján azt kísérli meg bemutatni, hogyan élték meg az 1942-ben a keleti hadszíntérre vezényelt magyar katonák ezt a történelmi kataklizmát. Az általuk ránk hagyományozott kéziratok kutatásának célja ezúttal nem a harci cselekmények bemutatása. Szerzőik hétköznapi emberek, akik a fronton rendkívüli körülmények közé kerültek, ahol az állandó életveszély mindennapi élménnyé vált, és a legegyszerűbb hétköznapi cselekvések is különleges dimenziót kaptak. Nem annyira alakítói, mint inkább szemlélői, átélői és elszenvedői voltak az eseményeknek. Naplóik, emlékirataik “történelem alulnézetből” helyzetleírások arról, hogyan éreztek, gondolkodtak, milyen erkölcsi, politikai, nemzeti értékrendhez igazodtak egy adott időszakban, mennyiben próbálták – vagy nem – összhangba hozni a kor eszméit saját élettapasztalataikkal, neveltetésükkel. A fennmaradt források leginkább társadalomtörténeti szempontból értékesek, mert a pusztulás és az esetleges életben maradás legközvetlenebb egyedi sorsdokumentumai a Don-kanyarban elszenvedett tragédiának.A kötet Pihurik Judit 2007-ben megjelent, azonos című könyvének második, javított kiadása.

Létezett-e olyan, hogy Horthy-rendszer? Kollaboráns vagy németellenes ellenálló volt-e Horthy Miklós? Mi a zsidó? Rémületet keltett-e az erdélyi és a felvidéki szellem? Milyen feminizmus volt a keresztény-konzervatív világban? Miért nem lett olajsejkség Zalából? Hány millió koldus országa volt Magyarország? Bűnös város volt-e Budapest? Amerikanizálódott-e a kultúra? Hová lett a budai világítótorony? Ki volt az igazi Trebitsch? – és így tovább. E kötetben egymás után sorakoznak a legkülönfélébb kérdésekre adott válaszok egy olyan korszakról, amelyről az utóbbi években nemcsak a történészek vitáznak, hanem közéleti diskurzusokban is folyamatosan jelen van.Ezt a könyvet sokféleképp lehet olvasni. Akár hagyományosan, az elejétől a végéig, akár tematikus kérdéscsoportonként: a politika, gazdaság, társadalom, kultúra, mindennapi élet és további egységek szerint, vagy akár tetszőleges kérdéstől elindulva a kereszthivatkozásokat követve, mindig új és újabb kérdésekhez és válaszokhoz jutva. Vagy csak az éppen minket érdeklő kérdést elolvasva, bárhol és bármikor, amikor épp egy kérdés-válasznyi időnk van.De olvashatjuk többféleképpen egyéni beállítódásunk szerint is: saját vagy családi sérelmeink, jó és rossz tapasztalataink, a büszkeség – ki mindenkit és mi mindent adtunk a világnak –, vagy természetes előítéleteink mentén. És mert minden könyvben kérdéseinkre keressük a választ, ez a kötet megkísérli, hogy néhány sokak fejében ott bujkáló kérdést szakszerűen és röviden megválaszoljon a sokféle igazság mögött rejlő történeti valóságot kutatva. Ízelítő a kötet által megválaszolt kérdésekből:Gazdasági felzárkózás, helyben járás vagy lemaradás?Miért írták alá a trianoni békeszerződést?Kutat vagy politizál egy szociográfus?Imitátor volt-e Gömbös Gyula?Mire ébredtek rá a „magyarok”?Német nyomás, befolyás vagy hatás?Méltóságos volt-e a méltóságos úr, tekintetes-e a ténsasszony?Kiket szolgáltak a cselédek?„Mindent vissza” vagy etnikai revízió?Lebbencsleves, puliszka és kenyér: miből állt a szegények étrendje?Fogyott-e a magyar?A „zsidók” jóval gazdagabbak voltak, mint mások?Hová tűnt a száz koronás bankjegy?Milyen kapitalizmus volt a Horthy-korban?Ki mit akart „csinálnil” a zsidósággal, avagy hányféle antiszemitizmus volt?Hol termett a nyilas?Hogyan segítette a természetjárás a munkásöntudatot?Társadalombiztosítás vagy karitatív tevékenység?Kiknek épültek a modern villák a budai hegyoldalakon?Magyarország a béke szigete volt 1944-ig?Könnyen vicceltek-e havi 200 pengő fixszel?Új idők focija: a zsidók tehettek az „egyiptomi csapás”-ról?Mitől volt egyedülálló a pesti kabaré?Hanyas volt a „kettős társadalom”?Mikor ért véget a Horthy-korszak?

Sokáig azt hittük, hogy Heinrich Himmlernek a feleségéhez, Margához írott levelei – akárcsak a Reichsführer-SS egyéb más iratai – végérvényesen eltűntek. Több évtizeddel öngyilkossága és a II. világháború befejezése után Azonban a levelek napvilágra kerültek Tel-Avivban. Ezek az iratok – amelyek tökéletesen kiegészítik Margának a Koblenzi Szövetségi Levéltárban őrzött leveleit, és amelyeket Michael Wildt és Katrin Himmler tett közzé – a hitleri Németország egyik legfontosabb szereplőjének a magánéletét helyezik teljesen új megvilágításba.Amikor Heinrich Himmler és Marga Siegroth 1927-ben megismerkednek egymással, őszinte érzelmeket táplálnak egymás iránt. A házaspárt szoros egységbe forrasztja a közös vidéki életről szövögetett álmuk, valamint mélységes zsidógyűlöletük. Himmler, a náci pártfunkcionárius, gyakran a „vezérrel” együtt van úton, és a messzi távolból „kis szerelmének” azt tanácsolja, hogy „lekvárt főzzön a bodzabogyóból, mire föl Marga arról számolt be, hogy a otthonuk az „összes nemzetiszocialista lakos találkozóhelyévé” vált. 1933 után Himmler a birodalom a második leghatalmasabb vezetőjévé emelkedik; az SS Reichsführereként és a német rendőrség fejeként a „zsidókérdés végleges megoldásával” foglalkozik, miközben „aranyos kis asszonykájának” anyák napjára „sok-sok jókívánságát küldi”, és fényképeket mellékel az SS-Einsatzgruppéknál és a Waffen-SS alakulatainál tett látogatásairól. Ám e levelek csak látszólag ártatlan írások: a kispolgári díszlet mögül előbukkan a Himmler magánéletére is jellemző brutalitás és érzéketlenség.