Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 71 z 83

Kniha Politické systémy anglosaských zemí představuje pokus o nahlédnutí na ústavní a politické systémy vybraných anglosaských zemí - Spojeného království Velké Británie a Severního Irska, Australského svazu, Nového Zélandu, Irska, Jihoafrické republiky, Kanady a Spojených států amerických - z institucionální perspektivy. Uvedená skupina zemí sdílí společnou historii v rámci britského koloniálního impéria, což vede (mimo jiné) k označování těchto zemí za anglosaské (s výhradami u Irska a Jihoafrické republiky). Společná minulost se různým způsobem promítla do podoby ústavních a politických systémů, a je tedy namístě se ptát, do jaké míry a z jakých důvodů jsou si politické systémy anglosaských zemí v institucionální perspektivě podobné.

Předkládaná kniha se věnuje fenoménu nastupujících mocností globálního Jihu, jejichž emancipace jsme svědky od konce studené války. Globální hospodářská krize pak ukazuje, nakolik je vzestup nezápadních zemí významnou součástí soudobého mezinárodního řádu a nakolik svou existencí ovlivňují jeho podobu. Autoři se snaží zachytit jak strukturální faktory stojící za vzestupem nových mocností, tak přiblížit specifika pětice zemí, které jsou v souvislosti s daným tématem často diskutovány. Jednotlivé studie jsou věnovány Číně, Indii, Brazílii, Jihoafrické republice a Indonésii, na nichž jsou představeny klíčové faktory stojící za politicko-ekonomickým rozmachem těchto zemí.

Tato publikace svým stylem volně navazuje na knihu S Theodorem o hieroglyfech. Je tedy psána jako dialog mezi mladým Martinem a moudrým Theodorem, který tentokráte medituje nad staroegyptským uměním doprovázeným krátkými hieroglyfickými nápisy. V prvních dvou kapitolách je čtenár uváděn do samých počátků egyptského umění, seznamuje se s nejstaršími jeskynními malbami v oblasti Sahary a poznává hlavní rysy a symboliku egyptského umění včetne symboliky barev a pravidel při malování. V následujících dvou kapitolách se Theodor podrobně zamýšlí nad zlatým Tutanchamonovým trůnem a nad reliéfem z chrámu Sethiho I. v Abydu. Při svých meditacích se moudrý učitel dostává také k dalším důležitým tématům egyptské ríše, jako je rituál otevírání úst, putování zemřelého podsvětím nebo mumifikace. Jak je už pro Theodora typické, snaží se některými staroegyptskými myšlenkami inspirovat i človeka dnešní doby. Kniha není gramatickou učebnicí a nevyzývá k výuce jako její předchůdkyně, proto je mnohem stravitelnější a přístupnější. Tabulky s minislovníčkem a vysvětlením hieroglyfických znaků umožňují čtenáři bezprostřední kontakt se staroegyptským písmem, nicméně mohou být přeskočeny, aniž by utrpěla četba. V knize se nachází mnoho barevných fotografií, které nejsou pouze doplňujícím materiálem, ale nedílnou součástí textu. Jsou jakýmsi obrázkovým písmem v duchu staroegyptského umění. Čtenář si u nich může odpočinout a načerpat z jejich duchovního náboje.

Kniha a výkresová dokumentace ponorek je určena jednak pro širokou veřejnost a jednak pro modeláře. Materiály o ponorkách byly donedávna velmi málo přístupné. To, co bylo dostupné, bylo velmi nepřesné a často záměrně zkreslené, i když se jednalo o velmi staré konstrukce. Nebyly uváděny problémy při vývoji a stavbě, chyby konstrukcí, konstrukční prvky, dějiny té které lodě a další doklady. Tak byl uveřejňován vlastně jen bezcenný balast, navíc často jednostranně upravený a idealizovaný. Zapomínalo se na to, že námořníci plavící se na ponorkách trpěli omezeným prostorem, vydýchaným a zkaženým vzduchem páchnoucím zplodinami z výfuků naftových motorů, kyseliny, nedostatkem hygieny, vlhkostí a podobně. Tito lidé – u všech válčících stran – nejen přinášeli utrpení druhým, ale i sami trpěli a případně i umírali za podmínek, kdy jejich šance na záchranu a přežití byla mizivá. V zimě trpěli stálou vlhkostí a chladem, v létě nadměrným teplem, za plavby nedostatkem spánku a hlavně obrovským psychickým vypětím. Tím vším nemíním ospravedlňovat, co část posádek napáchala mimo běžné válečné akce ve všech válečných konfliktech, které se na naší planetě odehrávaly a odehrávají. Je často pouze věcí náhledu historiků zúčastněných stran a jejich subjektivního názoru, jak hodnotí uplynulé události i jejich aktéry a jakým způsobem je vylíčí. Faktem je, že postupem času a vývojem techniky docházelo průběžně k pozvolnému vylepšování životních podmínek posádek. Záleželo na konkrétní zemi, která ponorky vyráběla, jakým způsobem se její konstruktéři stavěli k tomu, že lidé musí na ponorkách nejen bojovat, ale i žít. Výsledkem jsou dnešní atomové giganty, kde posádky nejvíce ohrožuje případná porucha atomových reaktorů, požár nebo selhávající lidský faktor. Tyto okolnosti způsobily v posledních letech velké množství různě těžkých havárií včetně ztrát lodí u všech námořnictev. Pro modeláře by kniha a plánky v ní měly být povzbuzením ke stavbě modelů ponorek i přes bodový hendikep na soutěžích maket, kde jsou právě ponorky hodnoceny podstatně méně pro menší množství detailů. Z tohoto důvodu doposud staví tento typ lodí málo modelářů a na soutěžích se objeví maximálně jedna či dvě lodě. Ty pak nemohou soutěžit mezi sebou a jsou přiřazeny k jinému typu lodí, kde je jejich šance snížena i přes velmi pečlivé provedení. Ponorka svým způsobem připomíná letadlo již z důvodu, že se rovněž pohybuje v třírozměrném prostoru, ale svým provedením leteckou techniku předstihla.

Kolik Číňanů znáte jménem? Dva? Tři? Aj Wej-wej bude s velkou pravděpodobností jedním z nich. V říjnu 2010 vystavil v londýnské galerii Tate Modern instalaci nazvanou Slunečnicová semínka. V dubnu 2011 byl uvězněn a déle než dva měsíce strávil v nelidských podmínkách. Nejslavnější žijící čínský umělec a aktivista je osobností s mimořádným univerzálním talentem, odvahou a lidskou integritou. Je schopen navrhnout dům, natočit film, psát si každý den internetový blog, rozbít vázu z dynastie Chan s nevyčíslitelnou historickou hodnotou či pomáhat obětem zemětřesení. Od začátku své umělecké dráhy otevřeně vystupuje proti nejmocnějšímu totalitnímu režimu současnosti. Činí tak nejen slovy, ale i svou tvorbou – je autorem mnohých z nejkrásnějších a nejzáhadnějších uměleckých děl naší doby, děl, která oslovila miliony lidí po celém světě. Když byl Aj Wejwej propuštěn z nezákonné vazby, přiletěl za ním do Pekingu spisovatel a novinář Barnaby Martin. Zajímal se o jeho uvěznění a zároveň se chtěl dozvědět více o tom, co se vlastně děje v zákulisí nejvyšších pater čínské komunistické strany. Rozhovory obou mužů a Martinovy rozsáhlé osobní zkušenosti s Čínou daly vzniknout této knize. Viselec je sondou do Ajova života, umění i aktivistických postojů, zároveň jde ovšem i o úvahu nad kreativním procesem a vývojem umění v moderní Číně. Barvitě vypráví o dětství stráveném v zemljance na poušti Gobi, dospívání během kulturní revoluce i o tom, co chce svými díly sdělit. Potvrzuje se zde, že Aj není namyšleným umělcem, kterému jde pouze o vystavování svých děl v západních institucích zvučných jmen. Nepatří mezi ty, kteří se kvůli slávě otočí zády k vlastní zemi. Přináší svědectví o stále silnějším čínském boji za demokracii a otevřenou společnost. Je to kniha o odvaze a naději v místech, kde svoboda a spravedlnost stále chybí.

Historický kalendár – Slovensko je unikátne encyklopedické dielo od I. Mrvu a T. Lengyelovej. Usporadúva udalosti slovenskej histórie chronologicky podľa jednotlivých dní v roku, počnúc 1. januárom a končiac 31. decembrom. K najvýznamnejším udalostiam a osobnostiam je priradená širšia informácia vo forme medailóna. Pomocný aparát (registre miestne, menné i register udalostí), umožní ľahkú orientáciu. Atraktivitu titulu zvyšuje bohatý obrazový materiál.

Najdôležitejšia kniha, ktorá sa zaoberá výrokmi imáma ‘Aliho, známou osobnosťou islámskych a arabských dejín, je práve „Nahdž al-balaga“ t.j. Cesta výrečnosti. Táto knižka je prekladom 366 výrokov tejto knihy z arabského jazyka do slovenčiny. Knižka je plodom dlhých hodín práce mimo pôvodného odboru autora, avšak blízko jeho srdci. Je určená širokej aj odbornej verejnosti so zámerom oboznámiť ju s autentickou arabskou a islámskou literatúrou a históriou.

V mýtickej krajine bohov a múz sa odohráva nádherný príbeh lásky Orfea a Eurydiky, ktorá neutícha ani po smrti. Putovanie Orfea do podsvetia, aby vyslobodil svoju milú, je jedným z najkrajších rozprávaní starogréckych mýtov. Stvárňovali ho mnohí výtvarníci, sochári, hudobníci na celom svete, lebo ľudia od nepamäti verili, že láska je silnejšia než smrť. Nádherné ilustrácie Ingrid Zámečníkovej podnecujú bohatšie vnútorné prežívanie príbehu starodávnych čias. Kniha patrí do edície Múzy.

Kniha, která vám umožní číst egyptské hieroglyfy, poznat nejčastější gramatické jevy a porozumět staroegyptskému myšlení, je zarámována do příbehu mladého Martina, který se učí hieroglyfy u svého prítele Theodora. Theodor nejprve Martina seznamuje se symbolikou egyptských znaku, která muže být podkladem pro všeobecná životní zamyšlení. Postupně je výuka doplňována informacemi ze skutečného staroegyptského světa. Čtenář se seznámí s nejznámějšími egyptskými mýty, s královskou titulaturou či s pradávným kalendářem. Zdrojem hieroglyfických cvičení je velmi často egyptská kniha mrtvých. Martin se učí od jednodušších věcí ke složitejším, a to na příkladech, u kterých nepotřebuje znát velké množství slovíček. Jednotlivé lekce se snaží zachovat logickou kontinuitu a počítají pouze s tím, co Martin dosud poznal. Hieroglyfická domácí cvičení jsou doprovázena malým slovníčkem a vysvětlením neznámých znaků.

Blíží se písemka z dějáku a jste dutí jako pařez? Pak jsou tu pro vás naše Taháky. Všechny důležité výpisky a data na formátu A6, aby se daly vytisknout a schovat před zraky učitele nebo nahrát do mobilu a nenápadně během písemky zobrazit. Vždy jedna stránka na jedno téma z učebnice. Ke každému tématu je pak pro těch pár, které to zajímá, i krátké shrnutí toho, co má z daného tématu cenu si zapamatovat. Obvykle toho není moc.

Praha vznikla postupným spojováním desítek vesniček, vsí, městysů i měst, jejichž hranice se v průběhu času měnily. Územně stabilními celky tak do určité míry zůstávaly jen související farní obvody. Proto dějiny částí Prahy jsou v této publikaci pojaty jako dějiny 80 farních obvodů (farností). Pokud se nezměnil farní kostel, významné místo setkávání obyvatel, neměnilo se ani jméno farnosti, odvozované ze zasvěcení farního kostela. - Rozhodujícím činitelem ve farnosti většinou nebýval farář, nýbrž místní vrchnost. Proto jsou dějiny částí ve své podstatě dějinami místních vrchností, jimiž byly šlechtické rody anebo některé významné církevní instituce, jako církevní řády, Kapitula vyšehradská, Metropolitní kapitula při kostele sv. Víta, Václava a Vojtěcha. Výjimkou mezi vrchností nebyli ani přední pražští patriciové. Jména mnohých z nich už byla dávno vymazána z paměti, přestože ve své době je znal každý. - Kniha je tak pokusem o nahlédnutí do života pražských částí pokud možno od okamžiku, kdy tuto část poprvé zmínila listina panovníka, papeže ad. Mezním dějinným rokem všech částí Prahy byl revoluční rok 1848, v němž role vrchností skončila, a v řadě případů též rok 1920, v němž spojením s Prahou zanikla jejich samostatnost a specifičnost.

Ön is úgy véli, hogy a bumeráng ausztrál találmány? Biztos benne, hogy a második világháború a Lengyelország elleni támadással kezdődött? Úgy tudja, hogy a torinói lepel Jézus testének nyomait őrzi? Akkor lapozza fel harmadik, történelmi tévhitekkel foglalkozó kötetünket. Ezúttal is olyan, széles körben elterjedt „tényekre” hívjuk fel a figyelmet, amelyeket a történettudomány már megcáfolt, vagy legalábbis megkérdőjelezett, ám a köztudatban még élénken élnek. A szerző szerint a történész feladata kissé a kertészére emlékeztet: ugyanúgy irtania kell néha az elszaporodott tévhiteket, legendákat és pletykákat, ahogy a kertésznek a gyomokat. Még akkor is, ha tudja: jövőre újra kisarjadnak...

A kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak. A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Szun-ce és társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét. A Helikon Zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Az Iszlám Állam Abú Múszab al-Zarkávi terroristavezér dzsihadista vágyálmaként fogant az 1990-es években. A szervezet - amely az évek során különböző neveket vett fel - napjainkra hatalmas terrorgépezetté nőtt: a saría-törvénykezést önkényes kegyetlenkedésre használja, átrajzolja a Közel-Kelet határait, és nagyobb területet ural, mint Nagy-Britannia. Loretta Napoleoni, a terrorizmus nemzetközileg elismert szakértője bebizonyítja, hogy az Iszlám Állam több, mint a nyugati média ábrázolta bűnözői szervezet: valójában az államépítés új modelljét mintázza. Bár hagyományos hódító háborúkkal szerez területeket, hogy létrehozza a középkori kalifátus 21. századi változatát, a legkorszerűbb technikákkal toboroz katonákat, pénzügyi támogatást gyűjt és a lakosságot is bevonja az új állam napi ügyeibe. "Az Iszlám Állam tevékenységét figyelmen kívül hagyni nemcsak félrevezető, de veszélyes is. A terrorizmus elleni harcban is legfontosabb a régi igazság: ismerd meg az ellenséged!"

Heyman Évát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták előbb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki könyvvé formálta, és kiadta. Így lett Éva naplója a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezelőtti, Éva lányom című, magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is. "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!" A család elhurcolásáról Zsolt Béla: Kilenc koffer c. könyvében írt, melyet "Az emberi becstelenség krónikája" - ként tart számon a The Observer.

Miért omlott össze a hatalom? Hány napot ért meg Nagy Imre koalíciós kormánya? Hogyan zajlott a szovjet bevonulás? Hányan és hová emigráltak a forradalom leverése után? Miért forradalom ötvenhat? Kérdések és válaszok sorozatunk e darabjával olyan, új szemléletű, áttekintő munkát vehet a kezébe az olvasó – az iskolában és azon kívül egyaránt –, amelyből megbízhatóan tájékozódhat e máig lezáratlan és nehezen feldolgozható időszakról, az 1956-os forradalom és szabadságharcról. A benne helyet kapott írások amellett, hogy a jobb megértést elősegítendő felvázolják az előzményeket és a háttérben zajló eseményeket is, a legfontosabb mozzanatokra koncentrálva, az objektivitáshoz ragaszkodva foglalják össze dióhéjban a történteket, megkísérelve értelmezve bemutatni a magyar történelem e jelentős eseményét. Egyértelmű választ kaphatunk egyebek közt azokra a gyakran felmerülő kérdésekre, hogy hol maradt az amerikai segítség, hogy hívta-e valaki a szovjet csapatokat, hogy hogyan lett az ellenforradalmi bandák támadásából népünk dicsőséges felkelése. Ugyancsak foglalkozik a kötet a közbeszédben megőrződött mítoszokkal, kitér mindazokra az ikonikus alakokra, elhíresült idézetekre, helyszínekre és szimbólumokra, melyeket 56-hoz kötünk, de még azt is megtudhatjuk, milyen vicceket meséltek, forradalmi „flash mobokat” szerveztek az emberek.

A magyar könyvkiadás legnagyobb adósságainak egyike ez a könyv. A világ több országában a holokausztirodalom egyik legjelentősebb remekműveként tartják számon, Magyarországon 1982-ben jelent meg utoljára. Zsolt Béla, nagyváradi író, újságíró, a zsidótörvények után nem folytathatta a pályáját. Munkaszolgálatra Ukrajnába került, az út onnan haza, majd a váradi gettóba, később Bergen-Belsenbe vezetett, egészen a szabadulásig. Zsolt Béla regénye nem artisztikus memoár. Vad, olykor az elviselhetőség határáig kegyetlen és őszinte visszaemlékezés, felzaklató olvasmány. Az olykor egymás kínjának is örülő társairól. Az elmebajig kegyetlen, egyszersmind a megtorlástól rettegő csendőrökről. Árulásról, kétségbeesésről, az újra és újra feltámadó hamis reményről, és mindennek okáról és céljáról: a zsidók kifosztásáról. Aki elolvassa a Kilenc koffert, megérti, miért nem tud a rémálomból eszmélni sok európai ország azóta sem. Zsolt Béla feleségének egész családja odaveszett, köztük az a Heyman Éva, akinek gettónaplója megjelent már több nyelven, magyarul Piros bicikli címen.

Az első honalapító, a Trójából száműzött és Venus által szült Aeneas történetétől a második városalapító, Camillus regényes históriájáig ível ebben a könyvben a naggyá növekvő Róma regékkel dús történelme. A kötet regéi a világbirodalommá terebélyesedő Róma mitikus előzményeit beszélik el félezer év történésein ívelve át. E legendás történetek ereje nem annyira a valósághoz való hűségükben, mint inkább abban rejlik, hogy felfedik, miképp gondolkodott a római nép történelmének kezdeteiről. A könyv élvezetes elbeszélő stílusban tárja elénk a trójai háború nyomán Itáliába vándorló és ott új hazát alapító Aeneas históriáját, Róma városának megalapítását, a római királyok korát, majd a köztársaság megalapítását és első küzdelmes évtizedeit, ezen belül a plebejusok polgárjogi harcának kezdeteit, amivel a regék már átnyúlnak a megbízható történelem korába is. A histórikus elemeket tartalmazó hagyományban történetileg hiteles és nem hiteles mozzanatok alkotnak izgalmas elegyet. A szerző közérthetően, ugyanakkor a legújabb szakirodalom eredményeit hasznosítva különbözteti meg a regék valós és meseszerű elemeit. Az antik elbeszélők stílusát és dikcióját idéző elbeszélés-sorozat az antik irodalom legnagyobb alakjainak (Vergilius, Livius, Plutarkhosz) műveit és más kortársak történeti munkáit, költeményeit, életrajzait is felhasználja, s ezek együttesen szolgáltatják azt a színes alapanyagot, amelyből a szerző megalkotja a korai Rómának és népének lebilincselő históriáját.

Berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. - Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, vallás- és közoktatásügyi miniszter, képviselőházi elnök. Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke, a bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője. Háborús naplója kivételes kordokumentum, mely a napi belpolitikai események mögött felsejlő nagyhatalmi politikai játszmák története is. Berzeviczy beszámol a hátország háború alatti mindennapjairól is. Leírja, hogy már 1914 augusztusában felborult a vasúti menetrend, és szeptemberre megteltek a pályaudvarok a frontokról visszatérő sebesültekkel. 1915 áprilisában pedig, amikor Bécsbe látogatott, azzal szembesült, hogy a császárvárosban bevezették a kenyérjegyeket, amivel Budapesten addig még nem találkozott. A következő év őszén nagy fájdalommal járt számára - akárcsak a többi falubélinek -, hogy a berzevicei templom harangjait ágyúöntés céljából levették és elszállították, neki pedig csak hosszas közbenjárás után sikerült a legnagyobbat megmentenie. Berzeviczy háború alatti lelkiállapota türközi a magyar társadalom viszonyát a konfliktushoz. Az oroszok ellen a Kossuth-nótát énekelve hadba vonuló katonák láttán még elérzékenyült, könnybe lábadt a szeme, és bizakodva tekintett a jövőbe. Az elhúzódó harcok, a nélkülözés és az óriási veszteségek azonban később csak fokozták a kiábrándultságát és a békevágyát. Felismerte, hogy ez az első olyan háború az emberiség történetében, amelyben nem a katonák száma és egyéni bátorsága, hanem a hadseregek mögött álló anyagi erő fogja eldönteni a konfliktus kimenetelét. Berzeviczy naplófeljegyzéseinek nagyjából kétharmadát az 1914-1916 közötti események leírása teszi ki, ám viszonylagos töredékessége ellenére naplója további része is rendkívül érdekes. A közelgő katasztrófát érzékelve egyre pesszimistábbá vált, és aggodalommal töltötték el az 1917 utáni belpolitikai események fejleményei is: sem az Esterházy- sem pedig a harmadik Wekerle-kormányt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy az országot kivezesse a nehéz helyzetből, a választójog - szerinte - radikális reformját pedig ellenezte. Mivel az írást a világháború befejeztével sem hagyta abba, ezért képet kaphatunk arról, hogy miként élte meg a polgári demokratikus forradalom, majd az 1919 augusztusa és novembere között hatalmon lévő Friedrich-kormány időszakát, 1920 tavaszán pedig Horthy kormányzóvá választását. „Ebben a nagy háborúban az ember eltűnődni kénytelen afölött, hogy tulajdonképpen mi értéke van az igazságnak vagy inkább, hogy létezik-e emberi dolgokban általában abszolút igazság? Látjuk, hogy ma milliók ontják vérüket a legellentétesebb igazságokért, s látjuk, hogy ki a becsületes és okos ember - mert hiszen lehetetlen, hogy az ellenséges külföldiek ne volnának -, ki igaznak tart olyan dolgokat, amelyek ellen a mi lelkünk föllázad, és hazugnak, álnoknak, gonosznak tart sok olyat, aminek igazságáért, becsületes és helyes voltáért mi életünket tesszük kockára! Szomorú bizonyossággal kell koncentrálnunk, hogy az egész világon a mi igazságunknak sokkal kevesebb híve van, mint annak, amit ellenségeink tartanak igaznak!"