Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 68 z 82

Výbor 109 příběhů o Krakonošovi byl pořízen z knih Paula Johannesa Praetoria, a to z třísvazkového díla Daemonologia Rubenzalii Silezii (Lipsko, 1662-1665) a z knihy Satyrus Etymologicus (Lipsko, 1672). Tento autor podle obecně přijímaného názoru zachovává nejvěrohodněji nejstarší Krakonošovu podobu, jak se o ní vypravovalo mezi českými a německými obyvateli celé oblasti Krkonoš, v severovýchodních Čechách a v přilehlé části Slezska. V příbězích o Krakonošovi Praetorius organicky skloubil naivně realistický pohled na skutečnost se smyslem pro grotesknost situací, jejich vtipné zápletky a jadrný, lidový humor. Obratně střídá příběhy, v nichž vítězí lidová moudrost, étos lidu s jeho názorem na vítězství dobra nad zlem, spravedlnosti nad křivdou a podvodem, s příběhy, které ukazují hrůzu, úděs, démonii, zlo.

Kniha je trpkým zmierením sa (autorky) s mýtom o Švédsku tridsiatych rokov ako o krajine rovnosti, solidarity a pokroku, pre ktorú však niekoľko stoviek "rasovo cudzích" utečencov predstavuje ohrozenie spoločenského blahobytu. Švédsky antisemitizmus tridsiatych rokov nie je žiadnym tajomstvom, ale až kniha Elisabeth Asbrink ukázala, akými samozrejmými, všeobecne necitlivými a krutými činmi sa prejavoval. Poukazuje taktiež na to, do akej miery sa švédskej, ale nielen švédskej spoločnosti podarilo vytlačiť z povedomia zodpovednosť za holokaust. A vo Viedenskom lese stále stoja stromy je tiež knihou o súčasnosti, keďže "poukazovanie na hanebnú minulosť prebúdza citlivosť na drámu, ktorá sa odohráva pred našimi očami - drámu utečencov v súčasnom svete". Rasizmus neumrel, len zmenil jazyk. Pojem "horšej rasy" nahradila "cudzia kultúra".

Nobelova cena 2015! Kniha Vojna nemá ženskú tvár najčerstvejšej držiteľky Nobelovej ceny za literatúru Svetlany Alexijevič vychádza v slovenskom preklade už druhý raz. Oproti prvému vydaniu z roku 1990 však ide o rozšírenú verziu, objavujú sa v nej pasáže vyškrtnuté bdelým sovietskym cenzorom i celkom nové výpovede pamätníčok Veľkej vlasteneckej vojny. Svetlana Alexijevič pátra po inej tvári vojny. Nezaujímajú ju medaily a rady a vyznamenania, v pamätiach stoviek žien, ktoré zažili vojnu ako jej priame účastníčky so zbraňou v ruke, loví to, čo je neprenosné, to najosobnejšie – zážitky, ktoré utkveli na kožiach vojačiek i zdravotníčok, zážitky, ktorých sa nemožno zbaviť, nemožno ich vytesniť z pamäti, ani zo snov. Hrôza vojny sa v dokumentárnej koláži Svetlany Alexijevič strieda s prekvapujúcou ľudskosťou a odkrýva tak celkom inú tvár vojny, tvár, ktorú by sme v kusých kapitolách učebníc dejepisu hľadali len márne. Počúvam, keď rozprávajú... Počúvam, keď mlčia... Aj slová, aj mlčanie - sú pre mňa text.

Táto kniha je celkom netradičná. Viete prečo? Pretože v jednej knižnej väzbe sú dve knihy. Prvá z nich sa číta úplne normálne odpredu a druhá je otočená celkom naopak. Bláznivé však? A o čom sú tieto úžasné knižky pre deti a mládež? Prvá obsahuje povesti o hradoch, zámkoch a zrúcaninách z celého Slovenska. Tie sú opradené tajomstvami a historickými udalosťami. Súčasťou sú fotografie a reálie o hradoch, zámkoch, zrúcaninách a interaktívne úlohy pre mladého čitateľa, ktorého knižka sprevádza na ceste objavovania. Druhá kniha je veselé čítanie o strašidlách na zámku Červená Lehota od obľúbeného českého autora Jiřího Holuba v preklade Marty Hlušíkovej. Chcete sa dozvedieť, prečo Edmund a Eulália žijú už 365 rokov na zámku? Alebo či sa Kristína z rybníka dočká svojho rytiera a pán Pivonka ostane na zámku naďalej kastelánom? Obe knižky dopĺňajú ilustrácie skvelého výtvarníka Juraja Martišku a fotografie Vladimíra Fecka. Povesti a iné zvesti o hradoch a zámkoch Autorka: Renáta Matúšková Ilustrácie: Juraj Martiška Fotografie: Vladimír Fecko Vzbura strašidiel Autor: Jiří Holub Preklad: Marta Hlušíková Ilustrácie: Juraj Martiška

Ďalšie vydanie encyklopédie antickej mytológie, ktorej pozoruhodná forma "slovníka na čítanie" približuje bohov a hrdinov antických bájí zaujímavým, čítavým a dramatickým opisom ich osudov.

A II. világháború 1939 augusztusában kezdődött Mandzsúria peremén, és hat évvel később, Észak-Kína szovjet inváziójával ugyanott is ért véget. Az európai háború látszólag teljesen külön zajlott a csendes-óceánitól és kínaitól, a világ két felén történő események mégis kihatottak egymásra. A történelem legnagyobb katasztrófája globális hatásaival sokkal jobban uralta a későbbi generációk életét és világnézetét, mint bármelyik másik konfliktus. Antony Beevor a Sztálingrád, Berlin és D-nap című nemzetközi bestsellerekben már megszokott lendülettel, teljesen újszerű módon vizsgálja meg az esemény különböző aspektusait. A legfrissebb kutatásokat és tanulmányokat felhasználva, érthetően és nagy beleérzéssel rakja össze a képet, lenyűgöző narratívával jeleníti meg az eseményeket az Atlanti-óceán északi felétől a Csendes-óceán déli részéig, a hó borította sztyeppéket, Észak-Afrika homoksivatagait, a burmai dzsungelt, a határvidéken tevékenykedő SS-Einsatzgruppékat, a büntetőzászlóaljakba besorozott Gulag-foglyokat, a kínai–japán háború elmondhatatlan borzalmait. Minden emberi dráma alapja a morális választás, és a történelem egyetlen másik periódusa sem állította nagyobb dilemma elé a vezetőket és az átlagembereket, nem mutatott ilyen példákat egyéni és tömeges tragédiákra, a hatalmi politika korrupciójára, ideológiai képmutatásra, a parancsnokok egoizmusára, árulásra, perverzióra, önfeláldozásra, elképzelhetetlen szadizmusra és példa nélkül álló törődésre. Bár epikus méretekben vázolja fel a történéseket, Beevor könyve egy pillanatra sem téveszti szem elől azoknak az átlagos katonáknak és polgároknak a sorsát, akiknek az életét eltiporta a történelem legborzalmasabb háborújában szabadjára engedett titáni erő.

A Corvina kiadásában megjelent A mohácsi csata című nagy sikerű könyv szerzője, B. Szabó János hadtörténész újabb munkájában ezúttal a 13. századba, a tatárjárás korszakába kalauzolja el az olvasót. A könyv az 1241-1242. évi magyarországi események ismertetésén túl választ keres arra a kérdésre is, hogy miért hívjuk tatárjárásnak a mongol inváziót, hogyan kerültek a mongol hadak Ázsia szívéből Magyarországra, miként sikerülhetett nekik meghódítani egész Kelet-Európát. Mindennek tükrében újszerű válaszok születtek azokra a sokszor tárgyalt felvetésekre is, hogy lehetett-e esélye a sikeres ellenállásnak Magyarországon, IV. Bélát, illetve az ország belpolitikai feszültségeit okolhatjuk-e a kudarcokért. Végül a Nagy Mongol Birodalom és a Magyar Királyság további kapcsolatait is felvázolva, a könyv magyarázatot keres arra is, hogy a magyarság miként kerülhette el a kelet-európai népek jelentős részét "eltüntető" vagy átformáló mongol hódítás legsúlyosabb következményeit.

A klasszikus nemzetközi bestseller a II. világháború fordulópontjáról Antony Beevor világsikerű, nagy ívű összefoglaló munkája a II. világháború egyik legnagyobb fordulópontjáról a szerző kiterjedt német és orosz levéltári kutatásainak köszönhetően egyszerre tárja olvasói elé a történelmi tényeket, és azt, ahogyan a történelmet a szereplői – a legfelsőbb német és orosz vezérkaron át a hódítókból bekerített éhezőkké váló, vagy éppen a mai szemmel már elképzelhetetlennek tűnő nehézségek ellenére kitartó katonák és a minden háború legtöbb szenvedését viselő civilek – megélték. Beevor egy kalandregény izgalmával és feszültségével kelti életre fantasztikus ismeretanyagát.  „Sztálingrád nemcsak a II. világháborús szovjet hősiesség nagyszerű jelképeként fontos, hanem a háború lélektani fordulópontjaként is. (A geopolitikai fordulópont korábban, 1941 decemberében következett be, amikor Hitler erőit visszavetették Moszkva alól és Amerika belépett a háborúba.) Paulus fegyverletételének a híre bejárta az egész világot, meggyőzve a népeket arról, hogy a nácik soha nem diadalmaskodhatnak. És hirtelen a németeknek is szembe kellett nézniük a jövőjükkel: a háború azzal fog véget érni, hogy a Vörös Hadsereg elfoglalja Berlint. És mindmáig látható a Reichstag falán meghagyott cirill betűs graffiti: Sztálingrád–Berlin.”

Hogyan egyesítsük a kis csapatokra jellemző rugalmasságot és összetartást a nagy szervezetek lehetőségeivel és erőforrásaival? Stanley McChrystal tábornok óriási, nemzetközi szövetségesekből álló, hierarchikus felépítésű, fegyelmezett hadi gépezetet vezetett, ám az al-Káidával szemben mit sem számított létszámbeli, felszerelésben és kiképzettségben megmutatkozó fölényük. A hadsereg hagyományos működése nem felelt meg napjaink hadviselésének, ezért McChrystal a háború kellős közepén átláthatóan kommunikáló, decentralizált hálózattá alakította csapatait. A háborúban tapasztalt kihívások tanulságai az üzleti vállalkozások, nonprofit és egyéb szervezetek számára is példaértékűek. A könyv által ismertetett stratégia minden területen működőképes, akár egy kórházról, akár a NASA-ról van szó, és a vezetők akkor cselekednek a legbölcsebben, ha kísérletezési szabadsággal és szervezeti szintű rálátással ruházzák fel csapataikat. Stanley McChrystal harmincnégy évnyi katonai szolgálat után, az Afganisztánban harcoló Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (International Security Assistance Force, ISAF) amerikai és NATO-csapatainak parancsnokaként 2010 júliusában négycsillagos tábornokként vonult nyugállományba. Korábban az amerikai Egyesített Vezérkar vezetője volt, valamint majdnem öt évig az Egyesített Különleges Műveleti Parancsnokság parancsnokaként szolgált. Vezetése idején fogták el Szaddám Huszeint, illetve győzték le az Iraki al-Káidát Abu Muszab az-Zarkávi megölésével. A parancsnok My Share of the Task című visszaemlékezése, akárcsak új könyve, a Csapatok csapata bestseller lett. Jelenleg a Yale Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó Jackson Intézetének főmunkatársa, és a McChrystal Group társtulajdonosaként felső vezetőket oktat a szervezeti szintű alkalmazkodóképességre. Feleségével, Annie-vel Virginia államban él.

Peter Unwin, brit diplomata 1956 júliusában, azon a napon kezdett el dolgozni a londoni külügyminisztériumban, amelyen Nasszer államosította a Szuezi-csatornát. 1958-ban, egy hónappal Nagy Imre kivégzése után került harmadtitkárként a budapesti brit külképviseletre, és első – 1991-ben magyarul is megjelent – könyvét Nagy Imréről írta. Később, 1983-ban nagykövetként tért vissza a budapesti brit nagykövetségre és három évig töltötte be ezt a posztot. 1986-ban a dániai brit nagykövetség élére nevezték ki. 1989-től 1993-ig Londonban a Brit Nemzetközösség főtitkárhelyettese ként dolgozott, és 1989. június 16-án részt vett Nagy Imre és társai újratemetésén. • • • Ez a könyv egy esztendőről szól. 1956-ról, amely megrengette a világot; és teljes átfogó képet ad róla. Úgy, hogy részletező pontossággal adja közre a magyar forradalom és szabadságharc krónikáját, valamint az ezzel kapcsolatos világpolitikai „játszmákat”. Megtudhatjuk, hogy ki volt az a tíz politikus, aki döntő szerepet játszott az akkori világpolitikai események kialakulásában, illetve, hogy ezek a tragikus, megrázó események milyen hatással voltak az azóta eltelt évtizedekre. A szerző első kézből szerzett, személyes élményeivel fűszerezett történeteiből, elemzéseibőlkulisszatitkokat ismerhetünk meg: hogy miként függött össze az 56-os magyar forradalom sorsa az SZKP XX. Kongresszusán elmondott titkos Hruscsov-beszéddel, az izraeli–brit–francia erők szuezi beavatkozásával, az amerikai elnökválasztással vagy azzal, hogy Gomułka került a lengyel kommunista párt élére és a poznańi felkelés kérdésében volt mersze dacolni Hruscsovval. Miként történhetett meg, hogy az Egyesült Államok háta mögött Izrael, majd Nagy-Britannia és Franciaország is megtámadta Egyiptomot, és Fidel Castro egy kis csapat élén partra szállt Kubában.A brit diplomata elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a szerencsétlen időzítésű szuezi válsággal foglalkozó Nyugat – a világháború kockázata nélkül – semmit nem tudott volna tenni és nem is akart semmit tenni a magyar függetlenség támogatá

„Csúrikám, én szeretlek, és szeretni foglak öt év múlva is, akár kommunistább leszel, akár nem. De legyen számodra most nálam és minden másnál fontosabb az iskola, a Párt - hidd el, hogy nagyobb és szebb dolog ez, mint az, hogy szeretsz, és hogy szeretlek, ne törődj most velem, akarj bolsi lenni!" Az 1945 utáni Magyarországon létrejött politikai hatalom és társadalmi rend új szerepeket, új kényszereket és új nyelvet követelt magának. György Péter ezt a világot mutatja be: az intim szféra és a nyilvánosság közötti válaszfalak elmosódásának folyamatát és következményeit, a rítusokat és gyónásokat, a csapdák elkerülésének lépésrendjét. Milyen eszméktől átfűtött nyelvet használnak levelezésükben fiatal kommunista szerelmesek? Hogyan lesz megrendezett játékká a magyarországi zsidóság különféle irányzatainak 1950-es egyesülési vitája, és ,,performansszá"" a Sántha Kálmán ideggyógyász professzor elleni per? S végül: hogyan állítja a feje tetejére mindezt a maradék avantgárd értelmiség maroknyi csoportja a maga házi ,,rendezvényein""? Új könyvében György Péter leveleket, naplókat, jegyzőkönyveket, ügynökjelentéseket és korábban sehol nem publikált fényképeket közöl és kommentál, hogy megint valamit megértsünk abból, ami történt. Az ismeretlen nyelv a megértés és az emlékezés elválaszthatatlanságának újabb bizonyítéka.

"A címben megfogalmazott Magyar Korona alatt nem csupán a Magyar Szent Koronát értem, hanem mindazt az államalakulatot, amelyik másfél ezer éve, a negyedik században a Kárpát-medencében létrejött. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen évezredeken át számos nép ittléte és átvándorlása készítette elő a talajt. Jelen munkámban, bár kifejezetten az Anjou-kor előtti 1300 év kárpát-medencei történelmére helyeztem a hangsúlyt, az első fejezetekben ennél régebbi korokra nyúló visszatekintést is tettem. A Magyar Korona fémjelezte államalakulat történetét egy Európára vonatkozó magyar külpolitikai kontextusban is megvizsgáltam (370-1241 között) tárgyalva, sokszor újraértelmezve megannyi történelmi korszakot és eseményt is, majd a tatárjárás utáni időszakban már kifejezetten csak a Magyar Szent Korona néven ismert ötvöstárgy és a köré kialakult kultusz vizsgálatával foglalkoztam, amely a hiedelem szerint ma az Országház Kupolacsarnokában van. A történelmi vizsgálatokkal azt az évezredes hömpölygést, ritmust is láttatni szeretném, amelynek csak egy epizódja a 895-ben végbement „honfoglalás”. Meglátásom szerint a kárpát-medencei népek sok évezredes történetét ritmusában és átfogó logikájában kell szemlélni, nem pedig véletlenszerű népáradatok céltalan vándor-lásaiként. (…) Jelen munkámban nemcsak egy átfogó, magyar történelmi áttekintést kívántam adni, hanem bemutatni mindazokat a logikai anomáliákat, amelyeket a Magyar Szent Korona kapcsán a kutatásaim során felfedeztem." Kozsdi Tamás

Átütő II. Világháborús dokumentum - egy lebilincselő nyomozás történetébe csomagolva. Az ördög naplója az Alfred Rosenberg náci államhivatalnok és filozófus (Hitler jó barátja) által papírra vetett személyes napló eltűnésének körülményeit vizsgálja, és feltárja annak titkos lapjait, hogy egy teljesen új, eddig sosem hallott történetet meséljen el a nemzeti szocialisták hatalomra jutásáról és a Holokauszt eredetéről. Alfred Rosenberg a kezdetektől fogva Adolf Hitler legbelsőbb bizalmi köréhez tartozott. Azzal szerzett hírnevet magának, hogy aljas koncepciókat gyártott és terjesztett a zsidóság társadalomból kiűzésének és megsemmisítésének szükségszerűségéről. A Harmadik Birodalom hajnalán adta ki főművét, A huszadik század mítosza című esszét, amely a náci társadalomszemlélet egyik pillérévé vált.

A szovjet hírszerzés Darabont fedőnevű ügynöke 1942-től rádión jelenti Moszkvának a magyar politikai és katonai vezetés legféltettebb titkait. A jóképű, huszonéves fiatalember divatos fotográfusként tűnik fel Pesten. Nappal eljegyzéseken és díszebédeken fényképez, esténként a háborúról az utolsó pillanatig illúziókat kergető felső középosztály sírva vigadó életét éli. Szinte természetes, hogy jónéhány pesti úrihölgy ágyában is megfordul a fiatal férfiak javarészétől megfosztott fővárosban, mígnem a parancsnokság kifejezett tilalma ellenére utoléri az igazi szerelem. Emberek és hadseregek sorsára kiható értesüléseit Darabont eleinte a Lipótvárosi Kaszinóban szerzi. Később a híres Arizóna mulató rendszeres látogatójaként is hozzájut fontos dokumentumokhoz a doni veszteségekről, Horthy kiugrási próbálkozásairól, a Zrínyi rohamlöveg fejlesztéséről, továbbá a zsidókérdés „megoldásáról”, a védelmi építkezésekről. A csellel, pénzzel, zsarolással megszerzett információk forrásai között van Horthy Miklós hajdani tengerészcimborája, de van köztük jól értesült aranyifjú, titkos ügykezelő, hadiüzemi főmérnök is. A szerző kivételesen alapos kutatómunkájának köszönhetően ez az első magyarul megjelent, történelmi forrásanyagként is értékes írás arról, hogy 1942 és 1944 között hogyan működhetett nálunk csaknem zavartalanul a szovjet katonai hírszerzés.   ""Az olvasó azzal a jóleső érzéssel csukja be Mihail Kamjanyicin, alias szentmiklósi Miklóssy Ivor romantikus kalandregénynek álcázott tényregényét, netán tényregénynek álcázott romantikus kalandregényét, hogy remekül szórakozott, és még gazdagodott is. Lehet-e bármi fontosabb és több ennél, amikor egy irodalmi műről ítélünk?"". (Olvass Bele - a kultúrakirakat)

Csehszlovákia történetéről ez ideig nem jelent meg sem tudományos igényű monográfia, sem a nagyközönség számára íródott népszerűsítő munka. Mindez egy negyed évszázada még létező, ráadásul szomszédos ország esetén érdekes, sokatmondó jelenség. Az érdeklődők és különösen a témával foglalkozó egyetemi hallgatók számára azonban az is nehezíti az egykori állam történetének tanulmányozását, hogy a legalapvetőbb források, eredeti dokumentumok közül is csak részben találunk olyanokat, amelyek magyarul is olvashatók. Szöveggyűjteményünk e hiány pótlására vállalkozik, a benne olvasható körülbelül százhetven dokumentumnak nagyjából a fele első alkalommal áll magyarul az olvasók rendelkezésére. A magyarul már másutt megjelent szövegek jelentős része ráadásul évtizedekkel ezelőtt látott napvilágot, ma már alig fellelhető kiadványokban. A dokumentumokból egy volt szomszédos ország történelmének legfőbb eseményei bontakoznak ki. A források megértését nagyban megkönnyíti, hogy minden dokumentum előtt rövid bevezető található, amelyből az olvasó a szövegek történelmi hátteréről, keletkezésének körülményeiről tájékozódhat. A könyv elején olvasható bevezető tanulmányban a szerző a magyar és a csehszlovák történelem párhuzamos és eltérő vonásainak kiemelésére, rövid összehasonlítására vállalkozik. A kötetben szereplő történelmi személyek rövid életrajzi vázlatai, valamint a legfontosabb cseh és szlovák politikai vezetők – államfők, kormányfők, külügyminiszterek, pártvezérek – felsorolása révén e munka hasznos kézikönyvként is forgatható.

Felszabadulás vagy megszállás volt 1945? Bábkormányt vezetett-e dálnoki Miklós Béla? Miért nem lett háborús bűnös Horthy Miklós? Mi volt a Dévaványai és a Vésztői Köztársaság? Kik voltak a kisnyilasok és mi lett velük? Miért volt szükség államformaváltásra 1946-ban? Ki milyen demokráciát képzelt el? Lehetett-e élni élelmiszerjegy nélkül? Új nyelven beszélt a politika? Miért a Kossuth-címer lett az ország jelképe? Kolhozok voltak-e a szövetkezetek? Mit gondolt a politikáról az utca embere? Ki volt az úr a Balkánon? Hogyan alakult a vallásszabadság ügye? Az ifjúság megforgatta az egész világot? Foglyul ejtette-e a politika a sportot? Kérdések és válaszok sorozatunk újabb kötetében több mint 120 kérdésre talál választ az olvasó a magyar történelem 1944–1949 közötti éveiről. Sajátos helyzetet jelentettek ezek az évek történelmünkben. A világháború utolsó szakaszában a szó szoros értelmében kettészakadt az ország: két kormánya és két parlamentje volt. Annak ellenére, hogy külföldi csapatok állomásoztak itt és ellenőrizték szinte minden lépésünket, a függetlenség visszaszerzésével és a demokrácia bevezetésével, köztársasággal kísérletezett az ország és vezetői. Sajnos csak néhány évig: Magyarország két diktatúra – a náci és a sztálinista – közé szorult. Mostanság az akkor történteket besorolják Rákosi Mátyás uralmának előkészítésébe, ahogy ő is szívesen beszélt így a koalíciós évekről. Persze nem így volt ez; pártharcok dúltak, miközben igazi demokratikus politikusokat ismert meg a közvélemény. Az embereket mindeközben lefoglalta a háború utáni hétköznapi élet számos gondja, baja, bánata, sikere. A II. világháború rettenete és a nyilas gyilkos tobzódás szörnyűségei után valami más következett. Ez a kis könyv dióhéjban igyekszik beszámolni az akkori élet legkülönbözőbb területeiről, köztük az eredményekről és a derűs pillanatokról is.

E szenvedélyes könyv lapjain a Harvard Egyetem jogi karának professzora, Alan Dershowitz választ ad Izrael lármás támadóinak vádjaira – és ennek keretében kifejti, hogy bár Izrael messze nem tökéletes, mégis joga van létezni és megvédeni önmagát. A szerző rendkívül mély kutatásaira és páratlan szószólói képességeire hagyatkozva meggyőzően érvel 32 különálló rágalom, becsmérlés és félreértés tekintetében, amik Izrael ellen irányultak az elmúlt években. Megismerhetjük a valóságot többek között olyan vádakkal kapcsolatban, miszerint „A zsidók mindig is elutasították a konfliktus kétállami megoldását” vagy „Izrael okolható a palesztin menekültválság kialakulásáért”, illetve olyan javaslatokkal szemben kapunk állásfoglalást, mint hogy „Egyetemi tőkekivonásra van szükség Izraelből.” Az Izrael védelmében c. könyv provokatív, lényegbevágóan érvel és éppen ezért mélyre üt! Alapvető fontosságú munka mindazoknak, akiket érdekel a Közel-Kelet máig tartó konfliktusa. „Egy lendületesen és nagy hévvel megírt sortűzirat Izrael egyre epésebb kritikusai ellen.” Washington Post könyvajánló „Szenvedélyes érvek (…) az összhatás leleplező és meggyőző.” The Times (London) „Dershowitz jól tudja, miként építse föl érvrendszerét. (…) Különös hatékonysággal leplezi le számos Izrael-kritikus képmutatását.” New York Times könyvszemle Alan Dershowitz, a Harvard Egyetem Jogi Karának professzora egyúttal Amerika egyik legkeresettebb fellebbviteli ügyvédje, aki nagy érdemeket szerzett a polgári szabadságjogok érvényesítése és védelme terén. Gyakran hívják televíziós műsorokba, publikált a New York Times hasábjain és még számos más lapban. Számos könyve közül olyanok kerültek az előbb megnevezett lap bestseller listájának élére, mint a Chutzpah és a The Vanishing American Jew (Az eltűnő amerikai zsidó).

A könyveknek van saját élete, mely nem mindig követi a szerzői szándékot. "Nincs szándékomban sem történelemkönyvet, sem családregényt az olvasó kezébe adni" írta a szerző az első kiadás megjelenése alkalmából. Márpedig a Cserepek családregény, s ha nem is történelemkönyv, de nagyon alapos és mély elemzése a magyar zsidóság és a mindenkori államhatalom közötti bonyolult, sokszor tragikus, máskor egyenesen végzetes, megint máskor ellentmondásos viszonyról a 12. századtól napjainkig. Lénárt György annak a sok ezer zsidó családnak állít emléket avatott tollal és példás felkészültséggel, melyek száz-kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt, vagy még régebben telepedtek le ebben a hazában, s részesei, de sokszor alkotói is lettek történelmünknek. Ő maga cserepeknek nevezi információdarabkáit a magyar zsidóság történetéről, az olvasó azonban meglepetéssel tapasztalja, hogy ezek a cserepek értékes emléktárggyá állnak össze. Azokra a magyar zsidókra emlékeztet a könyv, akik mindenkor arra törekedtek, hogy beilleszkedjenek a magyar társadalomba, s nem rajtuk múlt, hogy ez sokszor nem sikerült.

Mátyás király történelmi alakja a néphagyománynak köszönhetően eggyé vált az igazságos, bölcs és a szegények védelmében kiálló király idealizált képével, aki népe gondjának-bajának megismerésétől vezérelve, álruhában járja az országot. Közszájon forgó mondák, mesék, közmondások, anekdoták maradtak fenn tetteiről, melyekben igazságot tesz: megleckézteti és megbünteti a hatalmukkal visszaélő, kapzsi urakat; bőkezűen megajándékozza a jókat és rátermetteket; nevetségessé teszi a kevélyeket, és megjutalmazza a furfangosokat, találékonyakat. Kötetünk a Mátyás-kultuszt bemutató gazdag hagyományból merít. Ezek a tréfás történetek rávilágítanak arra, hogy miért alakult ki már a XVI. században, közvetlenül legendás uralkodónk halála után az a közismert szólás, hogy meghalt Mátyás király, oda az igazság.