Najnovšie - Odborná a populárno-náučná literatúra strana 481 z 500

Ez az összeállítás egy kis körkép kíván lenni az elektronikus könyvek iránt érdeklődők részére. Azt mutatja be, hogy az e-book ugyan természetesen számítástechnikai platformon jeleníti meg a szöveget, de ez az egyszerű tény nem jelenti azt, hogy kompjuteres jártasságra van szüksége az olvasónak. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy milyen formátumok futnak a különböző e-könyv-olvasó készülékeken. Főleg azért, hogy ne lepődjön meg a vásárlást tervező könyvbarát, ha meglátja a kínált eszköz-portéka dobozán a felsorolt formátumokat. Mivel esetleg nem ismeri mindegyiket – nem is kell ismerje természetesen – könnyen arra gondolhat, az e-book egzotikus, máshol nem használt platformokkal operál. Ez nem így van, a számítógépről vagy más eszközről minden könyv-állomány áttölthető az e-reader-re, vagy éppen fordítva: minden e-könyv olvasható bármilyen számítástechnikai eszközzel, legyen az telefon, táblagép, PC, okos tévé, intelligens karóra. A könyv bemutatja a két legismertebb formátumot az ePub-ot és a PRC-t (Kindle). Ugyanakkor részletesen ismerteti a hagyományos, jól ismert szövegplatformokat is, mint a PDF, vagy a Word. A könyv szemlélteti a szöveg-átalakítási lehetőségeket is. A megértést ábrák, folyamatleírások segítik.

Az emberiség, a környezetet erősen károsító tevékenysége miatt, válaszúthoz érkezett. Gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontból egyaránt fontos, hogy sürgősen döntsön, merre halad tovább: egy fenntartható jövő vagy az összeomlás felé? A helyes út kiválasztása tőlünk függ, még időben tudunk cselekedni, ha a fenntarthatóság kívánalmait nem fenyegetésnek, hanem iránymutatásnak tekintjük egy jobb, holisztikus jövő felé.

Mészáros Tamás könyve időrendi eseménytörténet, de nem is szakad el a konkrét sztoriktól, amelyek meglehetős pontossággal rajzolják meg az Orbán-rezsim természetét. Új könyvében a szerző nem az ismert ügyek leltárát végzi el, hanem tematikai csomópontokat keres. Ilyenek például az alkotmányozás (annak jellege, módja, szellemisége), az Európai Unió és a magyar kormány viszonya, a külpolitika zsákutcái (keleti nyitás, az amerikai kapcsolat, a németekkel való konfrontáció), az unortodox gazdaságirányítás eredményei, a szociális krízis, a kulturális rombolás és a többi.Mészáros Tamás könyve nem a politikatudomány, és nem is a szociológia, avagy közgazdaságtan szakmai igényével lép fel; az elemzések egy sokat publikáló, népszerű közíró vállaltan szubjektív eszmefuttatásai.

A Legendás tizenkettő, Gavin Mortimer újságíró legújabb könyve a második világháborúban küzdő 12 legendás hírű különleges műveleti parancsnok haditetteit eleveníti föl, akiknek taktikai tehetsége, látnoki képessége a háborúk megvívásának a módját egyszer s mindenkorra megváltoztatta. A második világháború kitörését megelőzően ugyanis a „különleges műveleti erők” fogalma egyszerűen nem létezett. E történeti munka 12 hőse nemcsak a hadművészet elméleti részét formálta át, hanem személyesen vezették alakulataikat az Észak-Afrikában, vagy a D-nap után Normandiában zajló harcok sűrűjében, mélyen az ellenség vonalai mögött hajtva végre a rájuk bízott feladatot. E parancsnokok mindegyike – akiket katonáik tűzön-vízen át, hűségesen követtek – az igazi vezér képességeinek és bátorságának a megtestesítője volt, valami olyasminek, amit Winston Churchill „a legfőbb emberi tulajdonságoknak” nevezett. A könyv lapjain a világháborúban egymással szemben álló két fél legnevesebb parancsnokai közül kelnek tizenketten életre, közöttük David Stirling, Ralph Bagnold, Orde Wingate, Friedrich von der Heydte, Junio Valerio Borghese herceg és Adrian von Fölkersam báró. Mortimer elemzi parancsnoki tevékenységük jellemző sajátosságait, és bemutatja, hogyan befolyásolták a saját maguk, illetve az alakulataik által véghezvitt haditettek a háború végső kimenetelét, és mennyiben voltak hatással a különleges műveleti erőknek korunk hadseregeiben való széles körű elterjedésére.

A magyarországi települések némi önállósággal rendelkező részei voltak a tizedek, utcák, járások és fertályok, amelyek élén a tizedesek, utcakapitányok, kapitányok, fertálymesterek álltak. A 19. század közepéig hivatali jogkörrel rendelkeztek városrészükben, amit választással nyertek. Ők tájékoztatták a lakosságot, beszedték az adókat, szervezték a közmunkákat, vigyáztak a közrendre és a tűzvédelemre. A 19. század közepén a polgári közigazgatás megszüntette ezeket a népi önkormányzati tisztségeket. A mai Magyarország területén a fertálymesterség egyedül Egerben élte meg a 20. századot, amikor tisztes társadalmi tevékenységként negyedeik szószólói voltak, segítették a szegényeket, és gondot viseltek a helyi értékekre. A szocializmus kényszerű szünete után 1996-ban újraélesztett intézmény az egri indentitás részévé vált. A könyv áttekintést nyújt a fertálymesterség országos elterjedtségéről, majd a 20. század elsõ felében született publikációk eredményeire is építve a levéltári és új típusú források (fertálymesteri naplók, tárgyak, sajtótermékek) felhasználásával tárja fel a tisztség helyi jellemzőit. Bemutatja az egri fertálymesterség korszakait, funkcióváltozásait, szervezeti kereteit, jelképeinek, társadalmi kapcsolatrendszerének változatos formáit, valamint a hagyományőrző tevékenységben megnyilvánuló tradicionális elemeket és a 20. századtól napjainkig jellemző újításokat.

„Sokat látott öregembertől gyakran kérdezik, hogy miért nem írja meg élete történetét. Tőlem is sokszor kérdik, hogy miért nem tettem. Mert kevesen vannak ma már, akik mindig a frontvonalban küzdötték, vagyis inkább küszködték végig az elmúlt évtizedek nagy fordulatait, 1943/44-et, 1945-öt, 1956-ot, akik ott voltak a kádári idők belső ellenállásának szinte minden szakaszában, az 1990-es rendszerváltásban és utána a zsenge magyar demokrácia valamennyi küzdelmében. Részt vettem sok harcban, többször közel álltam a győztesekhez, de a végén többnyire a sem nem győztesek, sem nem vesztesek csoportjába kerültem. Ám a győztesek sem maradtak sokáig a helyükön – és akkor kezdődött minden elölről.”

Václav Havel a 20. század egyik legkiemelkedőbb alakja volt: tekintélyromboló értelmiségi, közismert drámaíróból lett politikai disszidens, egy egyesült, s azután két részre bomló nemzet elnöke, mindemellett elkötelezett emberi jogi aktivista. Egész életében kívülállónak látta magát – ennek gyökerei kiváltságos prágai gyermekkorába nyúlnak vissza, ám szemléletmódja tovább erősödött, amikor családja az 1948-as kommunista hatalomátvétel után feketelistára került. Ifjúkorában az elszigeteltségből és számkivetettségből bontakozott ki költészete, s ez indította el esszé- és drámaírói pályáján is – Havel abszurd drámákat kezdett írni társadalomkritikaként. Mivel részt vállalt a prágai tavasz eseményeiben, műveit szigorúan cenzúrázták, emberi jogi tevékenysége miatt pedig ötévi börtönbüntetésre ítélték. Havel vakmerő és látnoki képességű férfi volt, személyiségében súlyos ellentétek feszültek, gyakran mardosták kételyek, és hajlamos volt az önostorozásra. Ám mindig minden körülmények között hű maradt önmagához. A Charta ’77 élén betöltött pozíciója, a kiszolgáltatottak hatalmába vetett lankadatlan hite és felvillanyozó személyisége 1989-ben kulcsfontosságú szerephez juttatta a bársonyos forradalom egyik vezetőjeként. A következő 13 esztendő folyamán Havel Csehszlovákia utolsó, majd a Cseh Köztársaság első elnökeként nemcsak az országon belüli megbékélést szorgalmazta, hanem a szomszédokkal való jó viszonyt is. Žantovsky Havel egyik legközelebbi barátja volt, akivel a későbbi elnök még a demokratikus ellenzék tagjaként ismerkedett meg a kommunizmus idején. Havel első hivatali éveiben Žantovsky látta el mellette a sajtófőnök, tanácsadó és politikai igazgató tisztségét, és barátságuk egészen 2011-ig, Havel haláláig töretlenül folytatódott. Žantovsky e rendkívüli életút kisszámú avatott szemtanúinak egyikeként megvilágosító erejű – egészen közeli és személyes – portrét fest Havel emberléptékűnél nagyobb alakjáról és a zűrzavaros időkről, amelyekben győzelemre vitte ügyét.

Naponta több mint kétszáz, étellel kapcsolatos döntést hozunk, ám ezek 90%-a nem tudatos. Miért hagyjuk a végére a legjobb falatot? Miként érhetnénk el végre, hogy tényleg fogyjunk, ha fogyókúrázunk? Finomabbnak találunk egy ételt, ha hangzatos a neve? Sötétben tényleg nem tudjuk, mit eszünk? Vajon hogyan befolyásolja a csomagolás, a márkajelzés, a tányérunk mérete vagy az étterem színvilága azt, hogy mit és mennyit eszünk? Brian Wansink táplálkozáspszichológus szórakoztató kísérletek alapján mutatja be, miként ismerhetjük fel azokat az észrevétlen tényezőket, amelyek evésre késztetnek bennünket, akár éhesek vagyunk, akár nem. Hasznos tanácsai segítségével erőfeszítés nélkül tehetjük élvezetesebbé és egészségesebbé táplálkozásunkat.

"Az a baj, hogy nincs önbizalmam" - halljuk úton-útfélen, még olyan emberek szájából is, akikről adottságaik és körülményeik alapján nem gondolnánk, hogy ilyen problémával küzdenek. Mások nem vallják be, hogy így éreznek, sőt épp az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni lehengerlő viselkedésükkel, ám arroganciájuk mögött gyakran szintén belső bizonytalanság, az önelfogadás hiánya húzódik meg. Bár egész modern kultúránk énközpontú, narcisztikus, a lelkünk mélyén sokan nem szeretjük magunkat, és félünk, hogy mások is kevésnek, elégtelennek, értéktelennek találnak minket. Éppen ezért védekező pozíciót veszünk fel, visszahúzódunk, nehogy még jobban megsérüljünk - vagy éppen minden erőnkkel bizonyítani próbáljuk, hogy igenis érünk valamit. Ám a bennünk lévő kétséget a külső sikerek csak átmenetileg enyhítik. Ráadásul saját magunkkal kapcsolatos elégedetlenségünket hajlamosak vagyunk környezetünkre is kivetíteni, ezért rossz közérzetet és türelmetlenséget terjesztünk magunk körül. Tiszta szívből szeretni és becsülni önmagunkat azonban nem könnyű, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük, ha mások bántó, lekicsinylő mondatai belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá: minden gyöngeségünkkel együtt is értékes és szeretetreméltó emberi lények vagyunk. Ebben igyekeznek segítséget nyújtani a kötet kiváló szerzői is.

Ezt a könyvet a meghívás és kihívás szándéka hozta létre mindazok felé, akiket foglalkoztat a romák helyzete, hogy a kulcsfogalmak azonosítása céljából megvitassuk a kulcsfontosságú kérdéseket. Ideális esetben az ilyen kritikus eszmecsere a roma integrációt akadályozó, látszólag megoldhatatlan problémák hatékonyabb kezelését előidéző stratégiák kidolgozásához és alkalmazásához vezet egy olyan időszakban, amikor a romákat segítő EU-s intézkedések egyre nagyobb fenyegetésekkel néznek szembe.A projekt egy hároméves periódus során alakult ki. A folyamat Bíró András észrevételeivel vette kezdetét, melyeket a posztkommunista demokrácia elvileg liberálisabb légkörében több mint húsz évig folytatott aktivizmus kiábrándító eredményei váltottak ki. Ezeket a gondolatokat éleslátó válaszok követték Nicolae Gheorghe és Martin Kovats részéről. A szerzők nem riadnak vissza attól, hogy nyíltan kifejtsék nézeteiket például arról az ellentmondásról, mely bizonyos emberi jogi értékek és a némelyek által „hagyományosnak” tekintett roma kultúra között feszül, vagy azokról a problémákról és félreértésekről, melyek a „roma” kifejezés használatával járnak együtt, de ritkán kerülnek felszínre. Szó esik arról is, milyen előnyei vannak az etnikai alapú roma pártoknak szemben a civil megközelítéssel.Ez a három fejezet formálja a könyv vezérfonalát, de mivel a cél a szélesebb vita kiváltása volt, egy lépéssel továbbmenve aktivisták és értelmiségiek között terjesztettük a szövegeket, akikkel azután megvitattuk őket egy kétnapos műhelykonferencián. A könyv negyedik fejezete ennek az eszmecserének a szerkesztett kivonata. A sort Željko Jovanović, a neves roma aktivista írása zárja, egy lehetséges előre vezető utat vázolva fel. Bár a könyv nem kínál egyszerű megoldásokat, a három esszé szerzőjének jelentősége és a konferencia élénk vitái során elhangzó érvek mégis garantálják, hogy a jövendőbeli viták alapköve lesz.BÍRÓ ANDRÁS hivatásos újságíró, főként a harmadik világ társadalmainak fejlődési folyamatai foglalkoztatták. Alapító tagja volt az ENSZ fejlesztési magazinjainak, majd Latin-Amerikában indított az alulról szerveződő részvétel kutatásával kapcsolatos kezdeményezést. Ezenkívül a fejlődő világban sok helyen vett részt helyi fejlesztési projektekben tanácsadóként. Miután 30 külföldön töltött év után visszatért hazájába, Magyarországra, útjára indította és irányította az Aut

Találó a cím: Felcsuti Péter írásainak nagy vonzereje, hogy nem akarja véleményét az egyedül igaz álláspontnak láttatni. Egyszerűen csak elmondja, hogy az előző héten mi bosszantotta fel, mi az az irracionalitás vagy igazságtalanság, amit nem hagyhat szó nélkül. Igazi pesti kávéházi hangulatuk van az írásainak - morfondírozások a minket körülvevő világról. És mivel Felcsuti alapvetően a pénzügyekhez, a gazdasághoz értő szakember, volt bankár, a legtöbb írás a bankműködés (manapság inkább ,,zombi" jellegű nem működés), a pénzügyek (különösen a devizahitelek) és a gazdaság (vagyis inkább a gazdasági válság) körül kóricál. Felcsuti mondja a magáét, mi vitatkozunk vele, és azt vesszük észre, hogy már válaszol is ellenérveinkre - mintha csak egy pergő párbeszédbe csöppennénk. Merthogy szerzőnk az a gondolkodó, aki önmagával is vitázik - az érvek pro és kontra sorjáznak az írásokban. Mindent tolerál - a buta csökönyösséget nehezen. Ha egy gazdaságpolitikus láthatólag nem tanul hibáiból, ha egy törvényhozó nem akarja megérteni, mi zajlik körülötte, ha egy politikus merő tahóságból két lábbal gázol a már elfogadott társadalmi normákba - olyankor Felcsuti felemeli a tollát és ír. És nem csak bankról, nem csak pénzügyekről, nem csak monetáris politikáról. Hanem igazságról és igazságtalanságról - megosztva mit olvasott ezzel kapcsolatban, meddig jutott a gondolkodásban, és milyen tett követte a gondolatot. Mert a megélt szociális igazságtalanság vezette a szerzőt a Kiút program legaktívabb támogatói, ,,tulajdonosai", szponzorai közé. Emlékszem, amikor először kérdezte, hallottam-e már a Yunus-féle Grameen Bankról, mert ő olyat szeretne itthon csinálni. És én, aki hallottam, olvastam erről a programról, minden kételyemet előadva próbáltam elmesélni neki, miért nem sikerülhet itthon. Meghallgatott, majd több hasonló gondolkodású emberrel belevágott. Ennek a programnak a sikereiről és kudarcairól szól az írások második blokkja. Felcsuti legendás bankvezető volt. Kollégái mesélték egyszer „ ha Péter azt kérné, hogy ugorjunk le egy tizenöt emeletes ház tetejéről, akkor a csapat egyik fele azonnal ugrana, a másik fele esetleg visszakérdezne, de utána úgyszintén ugrana " -, és miközben mesélték, megálltak egy pillanatra, egymásra néztek, bólintottak, és hozzátették: „ csak tudod, ilyen marhaságot ő sosem kérne tőlünk " . Azt a vezetői filozófiát, ami ezt a csodaszép történetet eredményezte, a kötet harmadik részéből ismerhetik meg. Egy vezetőtől, akivel egy bank megélte a csillagokba történő száguldást és a válság előidézte vesszőfutást is. Király Júlia

Vajon miként zajlott az első találkozás az ember és a kutya őse között? Honnan ered a kutyák hűsége? Hogyan és mire neveljük kedvencünket? Tud-e hazudni egy eb? Kihez milyen kutya illik? Az állati viselkedés kutatásának úttörője, Konrad Lorenz Ember és kutya című munkájában olyan kérdésekre ad választ, amelyek minden kutyabarátban megfogalmazódnak. Tudományos igényű válaszok ezek, az illusztrálásukra elmesélt szórakoztató és megható történetek azonban a kutyák iránti végtelen szeretetről tanúskodnak. A tanulságos anekdoták a világhírű tudós egykori kedvenceit idézik meg, így Stasi, Susi vagy Bully szinte személyes ismerősünk lesz, miközben a velük történtekből rengeteget tanulhatunk a kutyák viselkedéséről, általában. Hiszen minden egyes kutyában egy egész nemzetség rejlik: „mindannyiszor, amikor csendes, vízparti ösvényeken, poros országutakon vagy a nagyváros aszfaltján nyomon követ, összes érzékével arra ügyelve, hogy el ne veszítsen, ő minden kutya - az első hozzánk szegődött aranysakáltól kezdve ahány csak valaha is gazdája nyomában poroszkált -, a felmérhetetlen mennyiségű hűség és szeretet!" Ez a könyv Konrad Lorenz kétségtelenül legnépszerűbb írása. Amikor írta, még nem volt kutyaetológia, sőt az etológia maga is éppen csak formálódott kezei között, de azok a tulajdonságai, amelyek segítségével e tudományterületet is kialakította, már gyermekkorában megvoltak. Nem különös képességek; „csupán" az állatok szeretete, minden állaté, és szüntelen, aprólékos megfigyelésük. Ezekből lett az etológia, mert Lorenz mindig képes volt arra, hogy néhány éles szemű megfigyelésből szakszerű tudományos elméletet faragjon. Számtalan kutyája volt, és szinte mindent tudott ezekről az állatokról, amit manapság csak sok bonyolult kísérlettel tudunk tudományosan is igazolni. Neki tűnt fel az is, hogy a kutyák sokszor a majmokat is felülmúlják az emberhez kapcsolódó szociális tulajdonságaikban. Ő már sejtette, hogy a kutyák „szőrös gyerekek". Csányi Vilmos

Csatlakozzon Őszentségéhez, a Dalai Lámához egy spirituális utazásra! A tibeti vallási vezető megmutatja, hogyan élhetünk valódi, jelentéssel teli életet úgy, hogy születésünktől halálunk percéig elmélyülten meditálunk tudatunk valódi természetéről, az úgynevezett tisztafényről. Ahogy feltérképezzük e belső birodalmat, képesek leszünk rá, hogy megbecsüljük és értékeljük a nekünk kiszabott idő minden pillanatát, és előrehaladjunk a megvilágosodás ösvényén. A sorsfordító kaland itt kezdődik, a Tisztafényű tudat lapjain.

A forradalom, amely megváltoztatja az életünket, a munkánkat és a gondolkodásunkat; Beszéljenek az adatok! A nagy adatgyűjtés, A következtetés művészete Megbüntethetnek-e minket olyasmiért, amit el sem követtünk?Hogyan kémkednek utánunk az okos elektromos mérőórák?Milyen összefüggés van a hurrikánok és a félkész epres sütemény eladása között?Milyen színű használt autót érdemes vásárolnunk?Hogyan leplezhető le a sportban a bundázás? A válaszokat a big data módszere, vagyis az óriási adattömeg rendszerezése és elemzése rejti, amely révén meghökkentő következtetésekre juthatunk. Nincsenek többé titkok: az adatok mindent elárulnak az életünkről.A big data forradalma a következő években megváltoztatja majd az üzleti világgal, az egészségüggyel, a politikával, az oktatással és az innovációval kapcsolatos gondolkodásmódunkat, és alkalmazása az élet egyre több területén elterjed. Helytelen felhasználása azonban új veszélyeket is hordoz: fenyegetheti például a személyiségi jogokat, sőt még az is előfordulhat, hogy valakit olyasmiért ítélnek el, amit el sem követett, egyszerűen azért, mert a big data képes előre jelezni a jövőbeli viselkedést.Ebben a kristálytiszta logikával felépített, rengeteg meglepő ismeretet tartalmazó könyvben két zseniális szakember magyarázza el, mi is a big data, hogyan változtatja meg életünket, és mit tehetünk azért, hogy megvédjük magunkat a veszélyeitől.

V České republice došlo po roce 1989 ke klíčové proměně společenského i mediálního systému. Průběh a podoba takzvané strukturální transformace českých médií jsou zatím zmapovány pouze okrajově, a to především se zaměřením na politické a ekonomické aspekty této proměny a na celostátní média. Subsystém lokálního a regionálního tisku je spíše opomíjený, ačkoliv právě na jeho úrovni dochází k silné identifikaci čtenářů s danými médii a k zásadním změnám, které otevírají nové teoretické i empirické otázky. Publikace hledá odpověď především na otázku, zda se v rámci strukturální transformace lokálního a regionálního tisku nerozmělňují jeho lokální charakteristiky.

"Gyűjteményes kötet NICOLAE CEAUŞESCU lelkesítőbeszédeiből, amelyekben az ifjúság számárafogalmaz meg gondolatokat, elvárásokat, követendőmagatartásmintákat a demokratikus Románia felépítésébenvaló részvételükhöz.A könyv külön fejezetekben tartalmazza a pártszervezetekfiatal aktivistáinak (KISZ, pionírok), a falusi,a munkásfiatalok, az iparban dolgozók, a tanulók, ifjúkutatók és katonák számára szóló gondolatsorokat." 

Jan Karski (1914–2000) a varsói gettó és a haláltáborok hírnöke. Karskira méltán lehetnek büszkék a lengyelek, mert nemcsak hazafiságból, de emberségből is példát mutatott korának. Nem véletlen, hogy az idei, 2014-es esztendő – amellett, hogy a holokauszt 70. évfordulója – az ő személyének szentelt emlékév Lengyelországban. A náci uralom alá került Európában páratlan lengyel földalatti ellenállás ambiciózus diplomáciai futáraként kezdte pályáját. Üzeneteket vitt a megszállt Varsó és az emigráns lengyel kormány váltakozó székhelyei – előbb Párizs, majd Angers, végül London – között. Ezek a küldetések egyáltalán nem voltak veszélytelenek, az egyik ilyen útja során letartóztatta a Gestapo, de sikerült megszöknie. Mivel Karski nemcsak jó megfigyelő és kitűnő elemző volt, hanem egészen kiemelkedő kommunikációs képességekkel is rendelkezett, egyre komolyabb feladatokkal bízták meg. A londoni emigráns kormány az Egyesült Államokba küldte, hogy beszámoljon Roosevelt elnöknek a lengyel földalatti mozgalomról és a szovjet partizántevékenységről. De nem tartozott hivatalos közlendőinek körébe az, amit saját elhatározásából – mintegy „magánszorgalomból” – a segítség reményében mégis megosztott az elnökkel, hogy a lengyelországi zsidókat a nácik tömegesen semmisítik meg. Karski ehhez az információhoz a lengyelországi zsidó földalatti ellenállás tagjai révén jutott, akiknek segítségével – élete kockáztatása árán – többször is látogatást tett a varsói gettóban és a bełżeci (egyes történészi vélemények szerint izbicai) haláltáborban. Hiába próbálta azonban felnyitni a szövetségesek szemét, csak a közönnyel találkozott. Amerikában A titkos állam története című óriási sikerű könyve tette elismert szerzővé, de Claude Lanzmann Soá című filmje révén világszerte is ismertté vált. Jan Karskit a Georgetowni Egyetem díszdoktorává avatta, a Virtuti Militari és a Világ Igaza kitüntetések birtokosa lett.

Mi lenne, ha írnék egy beszámolót arról, hogy a foci csodálatos gazdag világa miképp bővül egy új elemmel? A stadionokon kívüli meccsnézés őrületéről van szó. Gyakran többen nézik a mérkőzéseket fan zónákban, mint bent a stadionokban – fűzi gondolatait Zimányi Róbert G.  Németországban – ahol a fiatal szerző gyakornokként dolgozhatott egy nagy multinál - megismerte az új sport-buli helyszíneket. A felvetésből valóság lett. Végül elkészült egy könyv, címe: Góóól-öröm. Sikerlistás írás lett. Hogyan készült a könyv, az első kötetes szerző milyen nehézségekkel találkozott az írás és a kiadás kapcsán? Kitől kapott segítséget? Milyen csalódások, és egyben pozitív meglepetések érték? Erről számol be ez a rövid összefoglaló: személyes átéléssel, a tanácsnyújtás szándékával, az őszinte segíteniakarás hitével. Részlet a bevezetőből: „Bízzunk benne, hogy minél több emberhez eljut művünk (ennek érdekében tennünk is kell); a várható olvasók elgondolkodnak írásainkon és talán valamelyest mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy világunk jobb legyen, és több értékkel rendelkezzen a ma élő és a jövő emberei számára egyaránt!”

Ez a kötet, melyet kezében tart a Kedves Olvasó, elsőként összegzi a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom történetét. Kitűnő segítséget nyújt mindazoknak, aki a gazdag gyermek- és ifjúsági irodalmunkban kívánnak eligazodni, tájékozódni, felfedezni, újra felfedezni. Tanácsokat ad a szülőknek: milyen könyveket adjanak a gyerekeik kezébe. Emellett kiemelten ajánljuk, a pedagógusok, könyvtárosok és művelődési szakemberek, s az olvasni szerető fiatalok figyelmébe és szeretetébe.