Európa strana 12 z 47

Egy rendes fickó rossz munkakörben. Billy Summers bérgyilkos, a legjobb a szakmájában. Kitüntetett iraki háborús veterán, a világ legjobb mesterlövészei közé tartozik. Munka után viszont felszívódik. Erkölcsi kódexe szerint csak az igazán rossz emberekre vadászik. Billy végleg ki akar szállni, előbb azonban vár még rá egy utolsó munka.Ugyan mi sülhetne el rosszul? Persze hogy minden. És miközben Billy megpróbálja összerakni szétesett világát, megmenti a fiatal Alice-t is, és végül együtt indulnak megbosszulni egy rendkívül gonosz ember bűneit. A láttató erejű, izgalmas könyv részben háborús történet, részben óda az amerikai kisvárosokhoz és az ott élő emberekhez, ráadásul a King-próza egyik leglenyűgözőbb és legmeglepőbb párosát mutatja be. Regény a szeretetről, szerencséről, sorsról és egy olyan összetett hősről, aki mindössze egy utolsó lövésre van a megváltástól.

Mérgezés, élve befalazás, hordóba rekesztés – Krakennek, azaz Unai López de Ayala nyomozónak ezúttal egy titokzatos történelmi regényben elkövetett gyilkosságokat másoló tettest kell kézre kerítenie: egyszerre kell megküzdenie a múlt és a jelen kíméletlen árnyaival és mitológiai szörnyetegeivel. A tét pedig nem kevés: a családja élete – a jövőben. A fehér város-trilógia befejező része az előző kötetek izgalmát továbbörökítve, lenyűgöző módon vegyíti a középkori krónikák és a modern bűnügyi történetek világát egyetlen nagyívű, időtlen elbeszéléssé.

Mindjárt negyven leszel, vagy már el is múltál, és kétségbeestél, mert még/újra párt keresel?Szeretnél szenvedélyesen szeretni, szerelembe esni, randevúzni, együttélést, családot tervezni, igaz?Szakítás, válás, csalódás után vágnál bele – de hogyan és hol találhatod meg a nagy Őt? A negyvenesekhez szóló barátnős sorozatunk első kötetében nyolc személyes történeten keresztül, hiteles szakértők segítségével igyekszünk megoldásokat mutatni a sok-sok belső és külső akadály leküzdéséhez. A könyvben rengeteg praktikus tanácsot is találsz, hogy a csalódások után rátalálhass önmagadra és a vágyott társadra! „Ne nézz vissza, változtasd meg a sorsod!”

Evaristo rendkívüli érzékenységgel mutatja meg egy emberi élet sokféleségét, sokszínűségét és hogy senki nem fekete-fehér – még akkor sem, ha azt történetesen mi gondoljuk annak. Azokra a dolgokra emlékeztet bennünket, amik összekötnek minket az ismerőseinkkel és a szomszédainkkal, még azokban az időkben is, amikor arra biztatnak bennünket, hogy inkább forduljunk el egymástól.A lány, a nő, a többiek a kortárs brit nők egymással összefonódó közösségének megindító és reményteli története, és a jelenkori Nagy-Britannia egyszerre szórakoztató és megrázó tablóképe.A sokhangú regény tizenkét szereplője nagyon eltérő életet él: Amma leszbikus színházi rendező éppen élete nagy lehetőségére, darabjának premierjére készül a Nemzeti Színházban; régi barátja, Shirley tanár, több évtizedes munka után is london egyik pénzhiányos iskolájában rekedt, egyik volt hallgatója, Carole mégis sikeres befektetési bankár lesz. Bummi takarítóként dolgozik, és nyilvánvaló eredményei ellenére aggódik, hogy lánya végképp elszakítja nigériai gyökereit. Az észak-angliai tanyán élő 93 éves GG viszont nehezen lép túl a múlt árnyékán. Míg LaTisha a három különböző férfitól származó gyerekének keresi a megfelelő apát, Megan a nemi identitásában bizonytalan, és a közösségi médiában próbál válaszokat találni. Csupa felejthetetlen karakter, akik számos ponton keresztezik egymás életét, a rokonságban, szomszédságban, vagy éppenséggel a különböző problémákban, a szexualitástól a társadalmi helyzetig.Evaristo rendkívüli érzékenységgel mutatja meg egy emberi élet sokféleségét, sokszínűségét és hogy senki nem fekete-fehér – még akkor sem, ha azt történetesen mi gondoljuk annak. Azokra a dolgokra emlékeztet bennünket, amik összekötnek minket az ismerőseinkkel és a szomszédainkkal, még azokban az időkben is, amikor arra biztatnak bennünket, hogy inkább forduljunk el egymástól.

Robert J. Szmidt társadalomkritikával fűszerezett, nagyszabású regénytrilógiájának második kötete, a Mélység egyenes folytatása, újabb elképesztő és borzongató kalandok sorozatát kínálja a lengyel város, Wrocław föld alatti útvesztőjében, ahol az emberfaló szörnyetegek nem csak a vadállatok soraiból kerülnek ki. A Torony Szmidt Metró-trilógiájának második kötete.2033 - húsz évvel az atomháború után Wrocław csatornajáratokba kényszerült túlélőit nemcsak a sugárbetegségek, a mutáns állatok és növények, valamint a járványok tizedelik, de az enklávékba tömörült közösségek egymás ellen is könyörtelen csatákat vívnak az erőforrásokért. Ahol már végképp kifogytak az élelemből, az emberek kannibalizmusra vetemednek. A legendás Fekete Skorpiók nevű katonai alakulat egykori főhadnagya, Szellem, bár az utóbbi tizenöt évét Tanítóként, nyugalomban és békességben töltötte, fiát nevelgetve, kénytelen újra csatasorba állni és megküzdeni nemcsak a saját, de az egész föld alá szorított emberiségmaradék sorsáért, mivel a második világháborúban a város alá alagutakat építő nácik felsőbbrendűséget hirdető eszméi tovább élnek a korábbi kiváltságaikat mindenáron érvényesíteni kívánó elit által. Manipuláció, árulás, biológiai fegyverek bevetése - semmi sem állhat az útjukba… Egyedül a múltjának démonaitól zaklatott és jelenének kihívásaitól szinte őrületbe kergetett, bosszúszomjas Szellem. Ám az még az ő képzeletét is messze felülmúlja, miféle borzalmak várnak rá menet közben a Toronyhoz…Robert J. Szmidt társadalomkritikával fűszerezett, nagyszabású regénytrilógiájának második kötete, a Mélység egyenes folytatása, újabb elképesztő és borzongató kalandok sorozatát kínálja a lengyel város, Wrocław föld alatti útvesztőjében, ahol az emberfaló szörnyetegek nem csak a vadállatok soraiból kerülnek ki.A Torony Szmidt Metró-trilógiájának második kötete.

Castle ?Rock kisvárosában él az Emelkedés főszereplője, Scott Carey, az elvált belsőépítész. Scott látszólag nem különbözik másoktól, mégis különös dolgok történnek vele. Napról napra egyenletesen veszít a súlyából, hamarosan nem marad olyan fizikai erő, amely a földön tartsa. Mielőtt végleg kifutna az időből, megpróbál a város előítéleteivel küzdő szomszédainak segíteni új éttermük megmentésében. Az Emelkedés különleges mese a megértésről, az elfogadásról, a segítésről, de a jelenkor amerikai mindennapjairól is. Maine partjainál, egy szigeten halott férfit találnak. Nincs nála irat, testén nincs ismertetőjegy, így személyazonossága megállapíthatatlan. A rendőrség hamar lezárja az ügyet. Csupán a helyi lap két újságírója és egy végzős diák szívós munkájának köszönhető, hogy több mint egy év után fény derül az áldozat kilétére. És itt kezdődik az igazi rejtély. Ugyanis minél többet tudnak meg az áldozatról, illetve halálának körülményeiről, annál kevésbé érthető az eset. Mi ez? Képtelen bűnügy? Vagy valami még ennél is furcsább? Évtizedekkel később Vince és Dave, a két megöregedett hírlapíró a fiatal újságírótanonc, Stephanie kedvéért elevenítik fel újra A coloradói kölyök megoldatlan rejtélyét. Stephen King két szokatlan kisregényében a krimi és a fantasztikus irodalom műfajához nyúl, hogy a tőle megszokott módon, pillanatnyi lazítást sem engedélyezve kalauzolja az olvasót a lélek sötét mélyére.

A korán elhallgató, titokzatos Salinger csekély terjedelmű, de nagy hatású életműve ma is eleven: ezt bizonyítják az új kiadások is, melyek sorában közvetlen előzménye, a Franny és Zooey után most az utolsó két nagy elbeszélés, a Magasabbra a tetőt, ácsok és a Seymour: Bemutatás jelenik meg.Az első részben a hét Glass gyerek közül a második, Buddy, a sokféle művészi tehetséget felmutató család egyetlen író tagja a legidősebb testvér, a tragikusan rövid életű Seymour esküvőjének szomorúan groteszk történetét beszéli el.A második elbeszélés már egészében próbálja megidézni az élet prózájához túlságosan érzékeny, túlságosan költő Seymour alakját, és egyben Buddy, az író küzdelmét mutatja be a reménytelennek tetsző feladattal, bonyolult és gazdag hangszerelésben.

Jeden z najzásadnejších spisov nemeckej filozofky a rehoľníčky Edity Steinovej (1891 – 1942). Filozofické základy psychológie a duchovných vied tvoria dve štúdie: Psychická kauzalita (1918) a Indivíduum a spoločenstvo (1919). Pôvodne boli zamýšľané ako habilitačná práca a v roku 1922 publikované v Husserlovej Ročenke pre filozofiu a fenomenologický výskum. Autorka v nich pokračuje v skúmaní problémov načrtnutých vo svojej doktorskej práci. V prvej štúdii sa prostredníctvom fenomenologických prístupov venuje analýze osoby, jej štruktúry a fungovania, aby sa pokúsila o vlastné teoretické zdôvodnenie nového chápania psychológie a systematizáciu duchovných vied. V druhej sa venuje vzťahu indivídua a spoločenstva na základe chápania vzťahu tela, duše a ducha. Skúma význam nadindividuálnych vzťahov, sociálneho konania, intersubjektivity, slobody indivídua vo vzťahu k spoločenstvu a mechanizmov, ktoré v tomto vzťahu fungujú. Spolu s niekoľkými ďalšími textami však zároveň predstavujú záver jednej etapy jej fenomenologických skúmaní a postupný prechod k spájaniu husserlovskej fenomenológie s filozofiu Tomáša Akvinského a kresťanským chápaním sveta i človeka.

Jeden z najzásadnejších spisov nemeckej filozofky a rehoľníčky Edity Steinovej (1891 – 1942). Filozofické základy psychológie a duchovných vied tvoria dve štúdie: Psychická kauzalita (1918) a Indivíduum a spoločenstvo (1919). Pôvodne boli zamýšľané ako habilitačná práca a v roku 1922 publikované v Husserlovej Ročenke pre filozofiu a fenomenologický výskum. Autorka v nich pokračuje v skúmaní problémov načrtnutých vo svojej doktorskej práci. V prvej štúdii sa prostredníctvom fenomenologických prístupov venuje analýze osoby, jej štruktúry a fungovania, aby sa pokúsila o vlastné teoretické zdôvodnenie nového chápania psychológie a systematizáciu duchovných vied. V druhej sa venuje vzťahu indivídua a spoločenstva na základe chápania vzťahu tela, duše a ducha. Skúma význam nadindividuálnych vzťahov, sociálneho konania, intersubjektivity, slobody indivídua vo vzťahu k spoločenstvu a mechanizmov, ktoré v tomto vzťahu fungujú. Spolu s niekoľkými ďalšími textami však zároveň predstavujú záver jednej etapy jej fenomenologických skúmaní a postupný prechod k spájaniu husserlovskej fenomenológie s filozofiu Tomáša Akvinského a kresťanským chápaním sveta i človeka.

Outsider nizozemskej literatúry Jan Arends (Den Haag 1925 - Amstedam 1974) vytvoril rozsahom neveľké dielo, ktoré vypovedá o jeho vlastných skúsenostiach duševne narušeného a častého návštevníka psychiatrických zariadení. Dva útle zväzky jeho minimalistickej poézie (Básne, 1965 a Básne z obednej prestávky, 1974) sa často považujú za autorové psychogramy a jeho zbierka poviedok Keefman, ktorá vyšla po prvý raz v roku 1972, sa zvykne uvádzať do súvislosti s antipsychiatrickým hnutím sedemdesiatych rokov 20. storočia, svedčí však aj o plodnej konfrontácii s dielom Franza Kafku. Arendsov Keefman vychádza v slovenčine po prvý raz.

Súmračná krajina je v mnohom podobná tej našej, no dá sa do nej vstúpiť len v snoch. Žijú v nej bohabojní a mierumilovní ľudia, ktorí však z času na čas podľahnú márnomyseľnosti a hriechu. Vďaka ôsmim fantazijným poviedkam z pera slávneho írskeho dramatika a spisovateľa Brama Stokera (1847– 1912) ju teraz môžeme navštíviť aj my a spoznať nástrahy, ktorým musia obyvatelia tejto nezvyčajnej krajiny čeliť. Ako všetky dobré rozprávky majú aj tieto príbehy mravoučný charakter, no autor ikonického románu Dracula ich navyše zaplnil množstvom hrôzostrašných situácií a krvilačných bytostí. Nie je v nich teda núdza o roztrieštené lebky, potoky krvi, hnijúce mŕtvoly, či zlovoľných duchov, neľútostných obrov, zákerné obludy i dobrotivých strážnych anjelov. Rozprávková zbierka Súmrak dňa (Under the Sunset) vyšla po prvý raz v roku 1881. Niektoré z poviedok sa už predtým objavili v literárnom časopise pre dospievajúcu mládež The Boys Own Paper, ale pre knižné vydanie boli čiastočne upravené a zjemnené. Slovenský preklad vychádza z pôvodných verzií, ktoré majú oveľa hororovejší charakter a niektorí viktoriánski literárni kritici ich dokonca označili za nevhodné pre deti. „Necenzurovaný“ text, ktorý je doslova prešpikovaný množstvom fantazijných a nonsensových prvkov, nám tak umožňuje vnímať autora najslávnejšieho „upírskeho“ románu aj ako spoluzakladateľa žánru fantasy.

Súmračná krajina je v mnohom podobná tej našej, no dá sa do nej vstúpiť len v snoch. Žijú v nej bohabojní a mierumilovní ľudia, ktorí však z času na čas podľahnú márnomyseľnosti a hriechu. Vďaka ôsmim fantazijným poviedkam z pera slávneho írskeho dramatika a spisovateľa Brama Stokera (1847 – 1912) ju teraz môžeme navštíviť aj my a spoznať nástrahy, ktorým musia obyvatelia tejto nezvyčajnej krajiny čeliť. Ako všetky dobré rozprávky majú aj tieto príbehy mravoučný charakter, no autor ikonického románu Dracula ich navyše zaplnil množstvom hrôzostrašných situácií a krvilačných bytostí. Nie je v nich teda núdza o roztrieštené lebky, potoky krvi, hnijúce mŕtvoly, či zlovoľných duchov, neľútostných obrov, zákerné obludy i dobrotivých strážnych anjelov. Rozprávková zbierka Súmrak dňa (Under the Sunset) vyšla po prvý raz v roku 1881. Niektoré z poviedok sa už predtým objavili v literárnom časopise pre dospievajúcu mládež The Boy's Own Paper, ale pre knižné vydanie boli čiastočne upravené a zjemnené. Slovenský preklad vychádza z pôvodných verzií, ktoré majú oveľa hororovejší charakter a niektorí viktoriánski literárni kritici ich dokonca označili za nevhodné pre deti. „Necenzurovaný“ text, ktorý je doslova prešpikovaný množstvom fantazijných a nonsensových prvkov, nám tak umožňuje vnímať autora najslávnejšieho „upírskeho“ románu aj ako spoluzakladateľa žánru fantasy.

V novele Sny Márie Duninovej (1896) sa rozprávač – archeológ v divadle vnorí za oponu sna a uteká za neznámou dievčinou. Stretáva ju však v skutočnosti. Mária Duninová žije celý svoj život v snovej realite. Má čudesné sny, v ktorých ju prenasleduje záhadná postava neznámeho muža. Snové vidiny či telepatia? Archeológ jej sny analyzuje a usiluje sa polapiť snového fantóma v skutočnom svete. Sám sa zároveň ocitá v spároch akejsi tajnej spoločnosti, spájajúcej sa s osobami v okolí Márie Duninovej. Námestie sa v noci mení na svätyňu. Tajomné podzemie v bani, zvon a nositelia tajomstva. V hre nie je nič menšie ako svet. Tajomná symbolistická próza s nečakaným vyústením. Fantastické poviedky z prelomu 19. a 20. storočia prinášajú témy prielomu do inej skutočnosti. Vlakový vozeň so zatajeným číslom ako miesto prieniku s astrálnou ríšou. A, samozrejme, s knižkou Stefana Grabińského v ruke pasažiera. Láska až za hrob ústi v pokuse vyrobiť upíra, alebo v psychologických experimentoch dekadenta s vyvolávaním ducha a navodzovaním halucinačných stavov. Záhadná bytosť v hodinách nad smrteľnou posteľou, melódia pulzujúca na rozhraní nášho a druhého sveta. Môže osamotený hrdina v hotelovej izbe prežiť milostný vzťah druhých ľudí? Karol Irzykowski nás cez štrbinu pootvoreného okna pozýva na výlet do ďalekého sveta...

V novele Sny Márie Duninovej (1896) sa rozprávač – archeológ v divadle vnorí za oponu sna a uteká za neznámou dievčinou. Stretáva ju však v skutočnosti. Mária Duninová žije celý svoj život v snovej realite. Má čudesné sny, v ktorých ju prenasleduje záhadná postava neznámeho muža. Snové vidiny či telepatia? Archeológ jej sny analyzuje a usiluje sa polapiť snového fantóma v skutočnom svete. Sám sa zároveň ocitá v spároch akejsi tajnej spoločnosti, spájajúcej sa s osobami v okolí Márie Duninovej. Námestie sa v noci mení na svätyňu. Tajomné podzemie v bani, zvon a nositelia tajomstva. V hre nie je nič menšie ako svet. Tajomná symbolistická próza s nečakaným vyústením. Fantastické poviedky z prelomu 19. a 20. storočia prinášajú témy prielomu do inej skutočnosti. Vlakový vozeň so zatajeným číslom ako miesto prieniku s astrálnou ríšou. A, samozrejme, s knižkou Stefana Grabińského v ruke pasažiera. Láska až za hrob ústi v pokuse vyrobiť upíra, alebo v psychologických experimentoch dekadenta s vyvolávaním ducha a navodzovaním halucinačných stavov. Záhadná bytosť v hodinách nad smrteľnou posteľou, melódia pulzujúca na rozhraní nášho a druhého sveta. Môže osamotený hrdina v hotelovej izbe prežiť milostný vzťah druhých ľudí? Karol Irzykowski nás cez štrbinu pootvoreného okna pozýva na výlet do ďalekého sveta...

V Bazileji narodený a prevažne po francúzsky píšuci Frithjof Schuon (1907 – 1998) patrí spolu s Francúzom Reném Guénonom, Švajčiarom Titom Burckhardtom a britsko-cejlónskym historikom umenia Anandom Coomaraswamym k hlavným predstaviteľom myšlienkového prúdu nazývaného perennializmus. Je autorom takmer tridsiatich kníh, v ktorých sa zaoberal náboženským fenoménom, metafyzikou, spiritualitou a umením. Bol súfijským šejkom, ale aj básnikom a maliarom. Podľa profesora washingtonskej univerzity S. H. Nasra bol Schuon zároveň „metafyzikom, teológom, filozofom a logikom (...) zaoberajúcim sa komparatívnym štúdiom náboženstiev (...) a vedou o spoločnosti a o človeku, interpretom tradičného umenia a civilizácií, duchovným vodcom a kritikom moderného sveta (...) v jeho praktických aspektoch (...) a filozofických a vedeckých rozmeroch“. Kniha O transcendentnej jednote náboženstiev z roku 1948 je prvým významným Schuonovým dielom, vďaka ktorému okamžite vošiel do povedomia záujemcov o štúdium duchovných tradícií. Predstavuje v nej dva základné princípy svojej perspektívy: univerzálnosť a vnútornú neohraničenosť božského Princípu, transcendujúceho každý pojmový výraz, a ekonómiu náboženských zjavení v ich rozdielnosti, komplementárnosti a čiastkovosti. Tento prístup prekonáva náboženský exkluzivizmus, ktorý je však zároveň odôvodnený ako dočasne legitímny. Na rozdiel od prístupu autorov, ktorí zmiešavajú prvky rôznorodého pôvodu, aby mohli vytvoriť viac či menej nesúrodý synkretizmus a údajné „univerzálne náboženstvo“, Schuon vychádza z metafyzických právd, aby osvetlil podstatnú jednotu, skrývajúcu sa za zdanlivou protikladnosťou rôznych ortodoxných učení. Poznanie, ktoré podľa neho umožňuje rozpoznať túto jednotu, nevyžaduje odmietnutie odlišnosti medzi rôznymi tradičnými učeniami, ale je naopak jediným platným prostriedkom na vysvetlenie ich rozdielov a na ich začlenenie do skutočnej syntézy, ktorá dokáže uchrániť ich originálnosť. Dielo Frithjofa Schuona sa slovenskému čitateľovi predstavuje po prvý raz. Súčasťou prekladu knihy je aj preklad štúdie o Schuonovom živote a diele od J.-B. Aymarda.

V Bazileji narodený a prevažne po francúzsky píšuci Frithjof Schuon (1907 – 1998) patrí spolu s Francúzom Reném Guénonom, Švajčiarom Titom Burckhardtom a britsko-cejlónskym historikom umenia Anandom Coomaraswamym k hlavným predstaviteľom myšlienkového prúdu nazývaného perennializmus. Je autorom takmer tridsiatich kníh, v ktorých sa zaoberal náboženským fenoménom, metafyzikou, spiritualitou a umením. Bol súfijským šejkom, ale aj básnikom a maliarom. Podľa profesora washingtonskej univerzity S. H. Nasra bol Schuon zároveň „metafyzikom, teológom, filozofom a logikom (...) zaoberajúcim sa komparatívnym štúdiom náboženstiev (...) a vedou o spoločnosti a o človeku, interpretom tradičného umenia a civilizácií, duchovným vodcom a kritikom moderného sveta (...) v jeho praktických aspektoch (...) a filozofických a vedeckých rozmeroch“. Kniha O transcendentnej jednote náboženstiev z roku 1948 je prvým významným Schuonovým dielom, vďaka ktorému okamžite vošiel do povedomia záujemcov o štúdium duchovných tradícií. Predstavuje v nej dva základné princípy svojej perspektívy: univerzálnosť a vnútornú neohraničenosť božského Princípu, transcendujúceho každý pojmový výraz, a ekonómiu náboženských zjavení v ich rozdielnosti, komplementárnosti a čiastkovosti. Tento prístup prekonáva náboženský exkluzivizmus, ktorý je však zároveň odôvodnený ako dočasne legitímny. Na rozdiel od prístupu autorov, ktorí zmiešavajú prvky rôznorodého pôvodu, aby mohli vytvoriť viac či menej nesúrodý synkretizmus a údajné „univerzálne náboženstvo“, Schuon vychádza z metafyzických právd, aby osvetlil podstatnú jednotu, skrývajúcu sa za zdanlivou protikladnosťou rôznych ortodoxných učení. Poznanie, ktoré podľa neho umožňuje rozpoznať túto jednotu, nevyžaduje odmietnutie odlišnosti medzi rôznymi tradičnými učeniami, ale je naopak jediným platným prostriedkom na vysvetlenie ich rozdielov a na ich začlenenie do skutočnej syntézy, ktorá dokáže uchrániť ich originálnosť. Dielo Frithjofa Schuona sa slovenskému čitateľovi predstavuje po prvý raz. Súčasťou prekladu knihy je aj preklad štúdie o Schuonovom živote a diele od J.-B. Aymarda. Preklad: Andrej Záthurecký Grafická úprava: Martin Vrabec