Európa strana 18 z 47

A második világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japán és a közelmúlt Angliája: a főszereplő Ecuko mindkét - egymásra semmiben sem hasonlító - világ részese. A szűkszavúan, visszafogott stílusban elbeszélt, mégis a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Ishiguro az olvasóra bízza, mit tart fontosnak a fojtott légkörből, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből. Csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, akinek tekintélyéből már alig maradt valami, a tiszteletet, sőt szolgai alázatot követelő férj, a gazdag család maradéka és a nevelés felelőssége elől egy semmirekellő amerikai ígéreteibe menekülő barátnő, a sérült kislány - a háború pusztítását túlélt városnegyedek, emberek körvonalai. Halvány látkép, de az olvasóban örökre megmarad. A dombok halvány képe, a japán származású angol író első regénye 1982-ben született, és rögtön komoly elismerést hozott szerzőjének. Második regénye, A lebegő világ művésze még szélesebb körben tette ismertté írója nevét, majd a világhírt a Napok romjai hozta meg számára, amelyből emlékezetes film készült. Negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták, 2017-ben Nobel-díjat kapott.

Isztambulból Oxfordba, és vissza Isztambulba – lebilincselő történet hűségről és barátságról, hagyományról és modernségről, szerelemről és árulásról.Peri gazdag háziasszony, éppen vacsoravendégségbe tart egy impozáns isztambuli házba a tengerparton, amikor egy koldus kis híján kitépi a kezéből a retiküljét. A dulakodás közben kihullik a táskából egy régi fénykép – három fiatal nőt és egy egyetemi oktatót ábrázol. Egy olyan szerelem régi emléke ez, amit Peri a legszívesebben kitörölne az emlékeiből. Peri tizennyolc éves korában Oxfordba került egyetemre – ekkor járt életében először külföldön. Az ateista Shirin és a buzgó muszlim Mona lettek a legjobb barátnői, akikkel az iszlámról és a feminizmusról vitatkoztak, kedvenc tanára pedig a lázadó szellemű Azur, aki Istenről beszélt hallgatóságának. És volt egy botrány is, amely véget vetett minden jónak...  Elif Shafak tizedik regénye különösen aktuális témát feszeget: egyszerre vallatja és védelmezi a muszlim identitást. Financial Times

Az emberiséget túlzottan magabiztossá és felfuvalkodottá teszi már a győzelem előérzete is. Pedig ha sikerülne végre együttműködnie a két civilizációnak, akkor talán újra lehetne írni a történelmet, mely nem a múltunk, nem a jelenünk, és nem is a jövőnk. „Ha az új univerzum valóban megszületik, számos, palackba zárt üzenet sodródik majd benne. Hihetőnek tűnt, hogy a palackok egy jelentős részében olyan tárolómechanizmusok működnek, melyek az adott civilizáció minden tagjának emlékeit és gondolatait magukba zárták, részletes biológiai jellemzőikkel együtt – talán ezek a feljegyzések elegendőnek számítanak majd ahhoz, hogy az új univerzumban egy új civilizáció új életre keltse azt a régi civilizációt.”

A Mr. Mercedes – Aki kapja, marja – Agykontroll trilógia után Stephen King – vagy ahogy rajongói világszerte emlegetik: a Mester - ismét egy hátborzongató thrillerrel hozza rá olvasóira az álmatlanságot. Az oklahomai kisváros, Flint City egyik parkjában brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestre bukkannak. Az áldozat Frank Peterson, egy fehér fiúgyermek, életkora 11 év. A felfoghatatlan tett elkövetője pedig szemtanúk állítása és több, cáfolhatatlan bizonyíték szerint Terry Maitland gimnáziumi irodalomtanár és baseballedző, azaz T. edző, egy mindenki által ismert, köztiszteletben álló ember, két kislány édesapja. Ralph Anderson nyomozó letartóztatja az edzőt, méghozzá a lehető legmegalázóbb módon: a Maitland csapata számára kulcsfontosságú meccs közben, a szurkolósereg szeme láttára. Anderson indulata érthető: az ő kamasz fia is T. edző keze alatt tanulta a sportot. Az igazságszolgáltatás folyamatában azonban fennakadást okoz, hogy Maitlandnek kikezdhetetlen alibije van: szemtanúk, ujjlenyomatok, sőt DNS-minta igazolják, hogy a gyilkosság idején egy másik, távoli városban tartózkodott. Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen? A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele. A kívülálló amellett, hogy a New York Times bestsellerlistájának élére került, a Goodreads-en 2018-ban kategóriájának legjobb könyve lett, és az HBO minisorozatot készít belőle.

Valahol a kaliforniai sivatag mélyén, egy titkos katonai laboratóriumban üzemzavar támad, s elszabadul egy gyilkos vírus. Az emberiség csupán egy kis csoportja éli túl a kórt. A túlélők két táborra oszlanak: vannak, akik Abagail anyát, a 108 éves idős asszonyt, és vannak, akik a baljós, sötét lényt, Randall Flagget követik. Míg az egyik csoport a társadalom újrafelépítésén fáradozik, a másik fegyverkezik és katonákat képez ki. Hamarosan elkerülhetetlenné válik az összecsapás. Stephen King klasszikussá vált monumentális regénye maga a figyelmeztetés: „Emberiség, vigyázz!” „Mutasson nekem egy magányos férfit vagy nőt, és én mutatok egy szentet. Adjon kettőt, egymásba szeretnek. Adjon hármat, és feltalálják a "társadalomnak" nevezett elbűvölő dolgot. Adjon négyet, és építeni fognak egy piramist. Adjon ötöt, és kirekesztenek egyet. Adjon hatot, és feltalálják az előítéletet. Adjon hetet, és hét éven belül újra föltalálják a hadviselést. Lehet, hogy az embert Isten képére alkották, de az emberi társadalmat az Ő ellenlábasáéra, és a társadalom folyton hazafelé igyekszik.”

Irodalomtörténet? Az is. Izgalmas oknyomozás, hogy valójában kik voltak ezek a valahai alkotók? Az is. Életútfeltárás, életműelemzés? Az is. Kor- és kórrajz? Az is. De legfőképp igazi Háy-próza. Tele humorral, gondolattal, a valahai életművek teljesen újszerű megközelítésével. Olyan könnyedén lép át más korok világába, olyan természetesen beszél a valahai alkotókról, hogy észre se vesszük, hány év választ el tőlük, s lelkesen vetjük bele magunkat ebbe a világba, aminek hősei a tankönyvekből jól ismert, sokszor unalmasnak vagy épp érdektelennek tartott alakok. „Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen.” (Háy János) A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni.

Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel! A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat. A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában."Akárhogy is, mongya, tudod, hogy van. Felteszel magadnak egy kérdést, tizenöt lesz belőlle. Kesztem tünődni minek is nekünk a szerelem. Minek szenvedünk. (...) Azt gondolom, azért vagyunk itt, hogy tünődjünk. Hogy kérdezzünk. És hogy miközbe tünődünk a nagy dolgokról és kérdezősködünk a nagy dolgokról, tanulunk a kicsinyekről, amúgy átabotába. De soha se tudd meg többet a nagy dolgokról mint amennyivel kiindultál. Minél többet tünődök, annál jobban szeretek, mongya." Ez a csodák könyve, durva nyelvezete és nehéz sorsú szereplői ellenére is. Tanúságtétel a szeretet ereje mellett. És amellett is, hogy mindannyiunknak ugyanolyan jogunk van az életre. Bármit is gondoljanak rólunk a többiek. Karafiáth Orsolya

„Halál rejtőzött mindenütt, de ez valamilyen más halál volt. Új maszkokat viselt, korábban ismeretlen külsőt öltött.” 1986. április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla...A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek - aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből. Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

A Malevil a katasztrófavíziós antiutópiák egyik legnagyszerűbb előképe, 1972-ből. A mű tulajdonképpen egy apokalipszisfreskó, amolyan klasszikus túlélőhistória, egy szélsőséges helyzetbe zárt közösség működésének és esélyeinek analízise, egyúttal lebilincselő kalandregény. Hősei arra ocsúdnak egy sziklafal védte dél-franciaországi várkastély borospincéjében, hogy pusztító atomkatasztrófát éltek túl. Vajon elegendő esélyt ad-e némi élelem, jószág és vetőmag, hogy ne pusztuljanak éhen? S ami legalább ilyen fontos: sikerül-e újjászervezniük az életüket és megvédeni magukat az új barbárság váratlanul felbukkanó erőivel szemben? A regénybeli sötét jövő dátuma, ahogy például Orwell 1984-es éve is, immár a múlté. De megnyugvásra semmi ok: a történet aligha ért véget.

Egy harmincas éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival. "Azt a nőt, aki egykor voltam, még mielőtt a fal beépült az életembe, már nem ismerném föl. De az a nő is idegen, aki május tizedikén a naptárba följegyezte, hogy aznap leltár. Jól tette, hogy jegyzeteket készített, hogy az emlékezetemben újra életre tudjam őt kelteni. Jut eszembe, a nevemet se írtam még le. Már majdnem elfelejtettem, de jobb is így. Nincs senki, aki a nevemen szólítana, akkor meg minek?" Marlen Haushofer osztrák írónő (1920-1970). Már harmincéves korában elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat, majd az Osztrák Állami Nagydíjat is. Írói stílusa és látásmódja nagy hatással volt a huszadik századi irodalomra. A fal alapján néhány éve a természet erejét és a belső magányt döbbenetes erővel ábrázoló - Magyarországon is vetített - film készült. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek Haushofernek ajánlotta egyik művét. A szintén Nobel-díjas Doris Lessing szerint kevés lebilincselő regényről állítható ennyire biztosan, hogy kizárólag nő tollából származhat: "A fal a Robinson Crusoe női változata. Arról a heroikus szeretetről szól, amivel a mindennapok csekélységei felé fordulunk, amikor minden megsemmisülni készül körülöttünk." Haushofer sikerkönyvét méltatói a civilizáció kritikájaként, a mágikus realizmus és a belső fogság ábrázolásának egyik csúcsteljesítményeként emlegetik. Disztópikus regénye nem a szabadulás kereséséről, hanem a túlélés lehetőségeiről szól. Arról, hogy mennyi mindent képes szeretni az ember, ha már semmije, még neve sem maradt.

Kötetünkkel Eraszt Fandorin három újabb kalandját veheti kézbe a magyar olvasó. A legendás magánnyomozó természetesen mindegyikben roppant nehéz kihívásokkal szembesül. Az akadályok leküzdéséhez minden tudására és képességére szükség van: a keleti harcművészetekben és bölcsességekben való jártasságára, kiemelkedő erejére és éles eszére. A kritikus helyzetekben ezúttal is nagy szerepet kap erkölcsi igényessége, nagyvonalúsága és kényes ízlése. Mindaz együtt van tehát, amivel a sztárszerzővé vált Borisz Akunyin (azaz Grigorij Cshartisvili) a Fandorin-sorozat korábbi regényeiben is oly vonzó, színes figurává avatta népszerű hősét. A lebilincselő izgalmakban, talányos epizódokban bővelkedő krimikből most sem hiányzik a már megszokott könnyed humor. A kegyetlenségek nyomasztó hatását pedig az író életszemléletének rezignált derűje enyhíti.

Román Strieborný holub rozpráva príbeh mladého ruského intelektuála, básnika a filológa Petra Dariaľského. Stojí pred dvomi životnými cestami, ktoré v autorovej predstave odrážajú odveké vajatanie Ruska medzi Západom a Východom. Získa lásku krásnej grófskej dievčina Kati, zasnúbi sa s ňou, a tak sa mu už črtá cesta žiarivej budúcnosti, naplnenej prepychom, európskou vzdelanosťou a kultúrou. Stane sa však niečo nečakané – Peter, obdivovateľ ľudu, ľudového života, prostonárodnej reči, vidiaci v pravoslávnej nábožnosti odkaz Byzancie a starovekej antiky, podľahne zvádzaniu primitívnej, živočíšnej dedinskej ženy Matriony. Netuší, že je členkou sekty holubov a nezvádza ho náhodou. Takto nevdojak vykročí po svojej druhej, osudnej ceste. Vôkol neho sa začne sťahovať sieť, ktorú mu sektári nastražili. Roztočenie neviditeľných koliesok ženie hrdinu do bezvýchodiskovej situácie, ktorá sa prehlbuje jeho neuvedomelosťou a naivitou. Symbolistický básnik a prozaik, ale aj ideológ a teoretik, predstaviteľ ruskej moderny Andrej Belyj (1880 – 1934) sa vlastným menom volal Boris Nikolajevič Bugajev. Do literatúry vstúpil v prvých rokoch 20. storočia ako autor štyroch experimentálnych symfónií, lyrických prozaických útvarov vytvorených na hudobnom princípe. Neskôr sa stal románopiscom a patril k tým, ktorí v svetovom meradle obrodzovali románový žáner. Zarovno so spisovateľmi ako James Joyce, Marcel Proust či Virginia Woolfová svojimi modernistickými dielami otváral brány k najväčším výdobytkom svetovej umeleckej prózy. Spomedzi jeho románov sa najviac cenia Strieborný holub (1909) a Peterburg (1911 – po 1913/14). Kým v Peterburgu umelecky spracoval tému západnej, európskej podstaty Ruska, jeho chladného, racionálneho prvopočiatku, ktorý podľa neho ubíja národnú mentalitu a odcudzuje ju samu sebe, v Striebornom holubovi sa zameral na iracionálnu živelnosť a temnosť, prichádzajúcu v autorových predstavách z Východu...

Prvé slovenské vydanie rozsiahleho románu významného ruského symbolistuRomán Strieborný holub rozpráva príbeh mladého ruského intelektuála, básnika a filológa Petra Dariaľského. Stojí pred dvomi životnými cestami, ktoré v autorovej predstave odrážajú odveké vajatanie Ruska medzi Západom a Východom. Získa lásku krásnej grófskej dievčina Kati, zasnúbi sa s ňou, a tak sa mu už črtá cesta žiarivej budúcnosti, naplnenej prepychom, európskou vzdelanosťou a kultúrou. Stane sa však niečo nečakané – Peter, obdivovateľ ľudu, ľudového života, prostonárodnej reči, vidiaci v pravoslávnej nábožnosti odkaz Byzancie a starovekej antiky, podľahne zvádzaniu primitívnej, živočíšnej dedinskej ženy Matriony. Netuší, že je členkou sekty holubov a nezvádza ho náhodou. Takto nevdojak vykročí po svojej druhej, osudnej ceste. Vôkol neho sa začne sťahovať sieť, ktorú mu sektári nastražili. Roztočenie neviditeľných koliesok ženie hrdinu do bezvýchodiskovej situácie, ktorá sa prehlbuje jeho neuvedomelosťou a naivitou.Symbolistický básnik a prozaik, ale aj ideológ a teoretik, predstaviteľ ruskej moderny Andrej Belyj (1880 – 1934) sa vlastným menom volal Boris Nikolajevič Bugajev. Do literatúry vstúpil v prvých rokoch 20. storočia ako autor štyroch experimentálnych symfónií, lyrických prozaických útvarov vytvorených na hudobnom princípe. Neskôr sa stal románopiscom a patril k tým, ktorí v svetovom meradle obrodzovali románový žáner. Zarovno so spisovateľmi ako James Joyce, Marcel Proust či Virginia Woolfová svojimi modernistickými dielami otváral brány k najväčším výdobytkom svetovej umeleckej prózy. Spomedzi jeho románov sa najviac cenia Strieborný holub (1909) a Peterburg (1911 – po 1913/14). Kým v Peterburgu umelecky spracoval tému západnej, európskej podstaty Ruska, jeho chladného, racionálneho prvopočiatku, ktorý podľa neho ubíja národnú mentalitu a odcudzuje ju samu sebe, v Striebornom holubovi sa zameral na iracionálnu živelnosť a temnosť, prichádzajúcu v autorových predstavách z Východu...

Carry van Bruggen (1881 – 1932) je poprednou nizozemskou prozaičkou a esejistkou medzivojnového obdobia, ktorá vo svojich dielach presadzovala citlivosť voči kultúrnym a názorovým menšinám. Vo svojich raných prózach V tieni (1907), Školička (1910), Opustený (1910) a Židáčik (1914), ovplyvnených literárnym naturalizmom, obrátila ako prvá Holanďanka pozornosť na otázku židovskej kultúrnej identity, v neskorších románoch Heleen (1913), Koketná žena (1915), Zo života mysliacej ženy (1920) a Eva (1927) sa predstavila ako modernistická spisovateľka a zároveň výrazná reprezentantka prvej vlny feminizmu. Jej literárno-filozofické diela Prometeus (1919) a Dnešný fetišizmus (1925) nastolili otázky individualizmu, modernej subjektivity a jazykového relativizmu.

Stefan Grabiński je dodnes najznámejším poľským autorom hororovej fantastiky (weird fiction). Až po svojej smrti (podľahol tuberkulóze takmer zabudnutý a osamotený) sa stal kultovým žánrovým autorom, známym i za hranicami svojej vlasti – výbery z jeho próz vyšli v Nemecku i USA, kde mu okamžite dali prídomok „poľský Poe". Bol predovšetkým majstrom fantasticko-psychologickej poviedky s temnou gradujúcou atmosférou a ostrou, no nejednoznačnou pointou: vydal napríklad poviedkové zbierky Démon pohybu (1919), Šialený pútnik (1920), Desivý príbeh (1922), Kniha ohňa (1922). Je tiež autorom temných okultistických románov Salamander (1924), Tieň Bafometa (1926) a Kláštor a more (1928). Jeho posledným románom bol Ostrov Itongo (časopisecky 1930 – 1931, knižne 1936). Podľa vlastných Grabińského slov je témou tohto diela boj hrdinu s predurčením a jeho porážka – boj o to ťažší, že proti hrdinovi stoja sily zásvetia, ktoré si ho vybrali za vykonávateľa svojich temných zámerov. Všetko sa začína jednej desivej noci v strašidelnom dome pri križovatke zabudnutých ciest. Zo šerosvitu interiérov starých domov a špiritistických seáns uteká hlavný hrdina Gniewosz na zaoceánsku loď: do okultného románu nečakane zavanie morský vietor exotiky južných morí v štýle próz Roberta L. Stevensona. Grabiński napája okultný román zo žriedla tej najlepšej tradície dobrodružných príbehov – sám svoj výtvor označil za fantasticko-exotický román. Ostrov Itongo, na ktorom hrdina stroskotá, je obývaný záhadnými domorodcami s ich čudesnými poverami a vierou v duchov. Tajomný ostrov však nepôsobí ako celkom z tohto sveta... Kto vlastne v skutočnosti ovláda dianie na ostrove? Podarí sa Gniewoszovi uniknúť? Stane sa jeho porážka zároveň jeho víťazstvom?

Fantasticko-exotický román slávneho majstra hororov známeho ako „poľský Edgar Allan Poe“Stefan Grabiński je dodnes najznámejším poľským autorom hororovej fantastiky (weird fiction). Až po svojej smrti (podľahol tuberkulóze takmer zabudnutý a osamotený) sa stal kultovým žánrovým autorom, známym i za hranicami svojej vlasti – výbery z jeho próz vyšli v Nemecku i USA, kde mu okamžite dali prídomok „poľský Poe". Bol predovšetkým majstrom fantasticko-psychologickej poviedky s temnou gradujúcou atmosférou a ostrou, no nejednoznačnou pointou: vydal napríklad poviedkové zbierky Démon pohybu (1919), Šialený pútnik (1920), Desivý príbeh (1922), Kniha ohňa (1922). Je tiež autorom temných okultistických románov Salamander (1924), Tieň Bafometa (1926) a Kláštor a more (1928).Jeho posledným románom bol Ostrov Itongo (časopisecky 1930 – 1931, knižne 1936). Podľa vlastných Grabińského slov je témou tohto diela boj hrdinu s predurčením a jeho porážka – boj o to ťažší, že proti hrdinovi stoja sily zásvetia, ktoré si ho vybrali za vykonávateľa svojich temných zámerov.Všetko sa začína jednej desivej noci v strašidelnom dome pri križovatke zabudnutých ciest. Zo šerosvitu interiérov starých domov a špiritistických seáns uteká hlavný hrdina Gniewosz na zaoceánsku loď: do okultného románu nečakane zavanie morský vietor exotiky južných morí v štýle próz Roberta L. Stevensona. Grabiński napája okultný román zo žriedla tej najlepšej tradície dobrodružných príbehov – sám svoj výtvor označil za fantasticko-exotický román. Ostrov Itongo, na ktorom hrdina stroskotá, je obývaný záhadnými domorodcami s ich čudesnými poverami a vierou v duchov. Tajomný ostrov však nepôsobí ako celkom z tohto sveta... Kto vlastne v skutočnosti ovláda dianie na ostrove? Podarí sa Gniewoszovi uniknúť? Stane sa jeho porážka zároveň jeho víťazstvom?Prvé slovenské vydanie.