Európa strana 18 z 47

Egy perccel a halála után Tequila Leila tudata elkezdett zsibbadni, olyan lassan és fokozatosan, ahogyan a visszahúzódó dagály hullámai csillapodnak. Mivel az agysejtjei nem jutottak vérhez, ekkorra már teljes oxigénhiányos állapot lépett fel. Az agyműködése mégsem állt le teljesen. Legalábbis nem azonnal. Mert a halál utáni percekben, miközben teste egy szemeteskonténerben hever, Leila elméje sorra előhívja az emlékeket: a fűszeres kecskepörkölt ízét, amivel kisöccse rég várt születését ünnepelték; a fortyogó citromos cukorgyanta látványát, amivel a nők szőrtelenítették a lábukat, míg a férfiak a mecsetbe mentek; a kardamomos kávé illatát, amit egy jóképű egyetemistával osztott meg a bordélyházban, ahol dolgozott. És minden emlék felidézi a barátokat, akikkel élete legfontosabb pillanatait megosztotta - a barátokat, akik most kétségbeesetten próbálják megtalálni őt… Elif Shafak legújabb regénye a modern Isztambul számkivetettjeit: prostituáltakat, transzvesztitákat, menekülteket, a családon belüli erőszak elől megszökő, napjaikat a becsületgyilkosságtól rettegve élő nőket mutatja be. Ám ebben a sötét, kegyetlen világban, melyben sem együttérzés, sem segítség nem adatik azoknak, akik nem törődnek bele isten, a sors vagy a hatalommal bíró férfiak rendelésébe, mégis van valami remény. A barátság és a szerelem, ha meg nem is váltja a szenvedésekből, de megajándékozza őket azzal a méltósággal és örömmel, ami az életet élhetővé, az embert emberré teszi.

Ishiguro első novelláskötete ugyanazzal a rendkívüli pontossággal és finomsággal építkezik, mint amit a Nobel-díjas szerző regényeiben már megszokhattunk. Ő maga úgy jellemezte könyvét, mint egy öt felvonásból álló zeneművet. És valóban, bár különálló történeteket olvashatunk, a kötet úgy ragad magával, akár egy lelkünknek kedves dallam: érzelmek, humor, szívfájdalom és érzelmek rétegződnek egymásra tökéletes harmóniában.   "Egy kedves, bölcs könyv az idő múlásáról és azokról a pillanatokról, melyek megszépítik az életet." (The Independent)   Kazuo Ishiguro 1954-ben született Nagaszakiban, hatéves kora óta él Angliában. 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Hét regény szerzője, amelyek közül hat olvasható magyar fordításban. A Noktürnök az első novelláskötete.

Athos Fadigati köztiszteletben álló ferrarai gégész, aki fiatalon a legszabályosabb és legnyugodalmasabb orvosi karrier elé nézett. Művelt, gazdag, finom úr, biztos egzisztencia. Jó parti. Már benne van a korban, mégsem kötelezte el magát. Eraldo Deliliers egyetemista. Társai körében bálványozott, kihívóan nyegle, szőke, sportos szépfiú, szegény anyja szeme fénye. Húszévesen már több nevezetes hódításon van túl, szerelmi öngyilkosságot is elkövettek érte. Unja a tanulást, elege van a pénztelenségből, élvezni akarja az életet, és csak arra vár, hogy valaki finanszírozza a vágyait. Kerül, amibe kerül. A kisregény egy szexuális és egy faji elszigetelődés párhuzamos krónikája. 1938-ban játszódik, az olaszországi zsidótörvények kibocsátásának idején. 1987-ben Philippe Noiret főszereplésével emlékezetes film készült belőle, amelyben a szerző alteregójának tekintett zsidó egyetemistát Rupert Everett alakítja. Giorgio Bassani (1916-2000) műveit világszerte kiadják, olvassák, becsülik és szeretik. Prózaírói és költői munkásságát rangos díjakkal ismerték el, közülük a legfontosabbnak számító Strega-díjat negyvenévesen kapta meg.

A nagybácsi feltámadt. Bogota légterében lezuhant a gépe, s vele együtt minden utas meghalt. A többiek ottmaradtak, ő viszont csak kilencvenhat percre nézett át a másvilágra. A meszticek hányták a keresztet: csoda történt! Mint a Bibliában. Krisztus, Lázár... Egy mérnök - a nagybácsi unokaöccse - és egy orvos fantáziáját úgy megmozgatja az eset, hogy kifejlesztenek egy ügyes kis szerkezetet, egy újraélesztési segédeszközt, amellyel fel lehetne támasztani a holtakat. Nem zombilét lenne ez, mindenki a saját lefagyott életét kapná vissza. Reset, restart. Ez az egyébként személyre szabott szerkezet egy óra. Egy diszkréten elegáns ékszer. Speciális beállításai révén a huszonéves medika, a kilencvenes úriasszony és a hatvanas cigányvajda is feltámadhatna - feltéve, ha friss halottak. Ezzel az ötlettel játszik el a fanyar humorú szerző szórakoztatóan és elgondolkodtatóan. Van-e orvosi módszerekkel előidézhető feltámadás? Mire lenne jó? Mit szólnak hozzá a nők? Egyáltalán kell ez nekünk?

Wallersee-Larisch grófnéról az újságolvasó közönség számontartotta, hogy nem csupán a világszép és extravagáns osztrák császárné és magyar királyné, Erzsébet unokahúga, de egyben az 1889 januárjában lejátszódó mayerlingi tragédiának, Rudolf trónörökös és Mary von Vetsera bárónő rejtélyes öngyilkosságának is egyik koronatanúja. A tragédia után kegyvesztett lett, és a bécsi előkelő társaság kiközösítette.A sokféle közvetett adatot összegereblyéző kutatók egy része súlyosan elmarasztalja őt, kerítőnek tekinti, aki romlott, pszichésen is beteg unokaöccse cinkosaként visszaélt a benne őszintén megbízó, fiatal bárókisasszony naivságával és szerelmi bódulatával. Mások szerint azonban ő csupán akaratlan közreműködő, sőt maga is áldozat volt, akit Rudolf manipulált, és semmiképp sem tekinthető felelősnek azért, amit Mary von Vetsera a maga felnőtt akaratából és elhatározásából végül megtett. Ha az előbbi igaz, akkor Marie Louise megérdemelte, hogy a társaság kitaszítsa köreiből - ám ha az utóbbi, akkor ez a büntetés túlzó volt és igazságtalan.Akit igazságtalanul bántanak, persze még nem kap felmentést, hogy ha emlékiratot ír, abban csúsztasson, manipuláljon, netán hazudjon. Mentség nincs - de van magyarázat, ami némiképp világosabbá teheti a hátsó szándékokat, belső motívumokat, mégiscsak növelve valamiképp a megértést az iránt, aki ha torz eszközökkel is, de talán valódi méltánytalanság ellen tiltakozik. Mert hát ezért is fogott tollat a kezébe az, akiről a pletyka és a bulvár a mayerlingi tragédia után már csak így volt hajlandó tudomást venni: "Az a Larisch grófné, aki..." ...aki ezzel az emlékirattal megpróbált szembeszállni az igazságtalannak érzett kirekesztettséggel és bosszút állni császári rokonságán. Csorba László

A második világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japán és a közelmúlt Angliája: a főszereplő Ecuko mindkét - egymásra semmiben sem hasonlító - világ részese. A szűkszavúan, visszafogott stílusban elbeszélt, mégis a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Ishiguro az olvasóra bízza, mit tart fontosnak a fojtott légkörből, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből. Csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, akinek tekintélyéből már alig maradt valami, a tiszteletet, sőt szolgai alázatot követelő férj, a gazdag család maradéka és a nevelés felelőssége elől egy semmirekellő amerikai ígéreteibe menekülő barátnő, a sérült kislány - a háború pusztítását túlélt városnegyedek, emberek körvonalai. Halvány látkép, de az olvasóban örökre megmarad. A dombok halvány képe, a japán származású angol író első regénye 1982-ben született, és rögtön komoly elismerést hozott szerzőjének. Második regénye, A lebegő világ művésze még szélesebb körben tette ismertté írója nevét, majd a világhírt a Napok romjai hozta meg számára, amelyből emlékezetes film készült. Negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták, 2017-ben Nobel-díjat kapott.

Isztambulból Oxfordba, és vissza Isztambulba – lebilincselő történet hűségről és barátságról, hagyományról és modernségről, szerelemről és árulásról.Peri gazdag háziasszony, éppen vacsoravendégségbe tart egy impozáns isztambuli házba a tengerparton, amikor egy koldus kis híján kitépi a kezéből a retiküljét. A dulakodás közben kihullik a táskából egy régi fénykép – három fiatal nőt és egy egyetemi oktatót ábrázol. Egy olyan szerelem régi emléke ez, amit Peri a legszívesebben kitörölne az emlékeiből. Peri tizennyolc éves korában Oxfordba került egyetemre – ekkor járt életében először külföldön. Az ateista Shirin és a buzgó muszlim Mona lettek a legjobb barátnői, akikkel az iszlámról és a feminizmusról vitatkoztak, kedvenc tanára pedig a lázadó szellemű Azur, aki Istenről beszélt hallgatóságának. És volt egy botrány is, amely véget vetett minden jónak...  Elif Shafak tizedik regénye különösen aktuális témát feszeget: egyszerre vallatja és védelmezi a muszlim identitást. Financial Times

Az emberiséget túlzottan magabiztossá és felfuvalkodottá teszi már a győzelem előérzete is. Pedig ha sikerülne végre együttműködnie a két civilizációnak, akkor talán újra lehetne írni a történelmet, mely nem a múltunk, nem a jelenünk, és nem is a jövőnk. „Ha az új univerzum valóban megszületik, számos, palackba zárt üzenet sodródik majd benne. Hihetőnek tűnt, hogy a palackok egy jelentős részében olyan tárolómechanizmusok működnek, melyek az adott civilizáció minden tagjának emlékeit és gondolatait magukba zárták, részletes biológiai jellemzőikkel együtt – talán ezek a feljegyzések elegendőnek számítanak majd ahhoz, hogy az új univerzumban egy új civilizáció új életre keltse azt a régi civilizációt.”

A Mr. Mercedes – Aki kapja, marja – Agykontroll trilógia után Stephen King – vagy ahogy rajongói világszerte emlegetik: a Mester - ismét egy hátborzongató thrillerrel hozza rá olvasóira az álmatlanságot. Az oklahomai kisváros, Flint City egyik parkjában brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestre bukkannak. Az áldozat Frank Peterson, egy fehér fiúgyermek, életkora 11 év. A felfoghatatlan tett elkövetője pedig szemtanúk állítása és több, cáfolhatatlan bizonyíték szerint Terry Maitland gimnáziumi irodalomtanár és baseballedző, azaz T. edző, egy mindenki által ismert, köztiszteletben álló ember, két kislány édesapja. Ralph Anderson nyomozó letartóztatja az edzőt, méghozzá a lehető legmegalázóbb módon: a Maitland csapata számára kulcsfontosságú meccs közben, a szurkolósereg szeme láttára. Anderson indulata érthető: az ő kamasz fia is T. edző keze alatt tanulta a sportot. Az igazságszolgáltatás folyamatában azonban fennakadást okoz, hogy Maitlandnek kikezdhetetlen alibije van: szemtanúk, ujjlenyomatok, sőt DNS-minta igazolják, hogy a gyilkosság idején egy másik, távoli városban tartózkodott. Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen? A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele. A kívülálló amellett, hogy a New York Times bestsellerlistájának élére került, a Goodreads-en 2018-ban kategóriájának legjobb könyve lett, és az HBO minisorozatot készít belőle.

Valahol a kaliforniai sivatag mélyén, egy titkos katonai laboratóriumban üzemzavar támad, s elszabadul egy gyilkos vírus. Az emberiség csupán egy kis csoportja éli túl a kórt. A túlélők két táborra oszlanak: vannak, akik Abagail anyát, a 108 éves idős asszonyt, és vannak, akik a baljós, sötét lényt, Randall Flagget követik. Míg az egyik csoport a társadalom újrafelépítésén fáradozik, a másik fegyverkezik és katonákat képez ki. Hamarosan elkerülhetetlenné válik az összecsapás. Stephen King klasszikussá vált monumentális regénye maga a figyelmeztetés: „Emberiség, vigyázz!” „Mutasson nekem egy magányos férfit vagy nőt, és én mutatok egy szentet. Adjon kettőt, egymásba szeretnek. Adjon hármat, és feltalálják a "társadalomnak" nevezett elbűvölő dolgot. Adjon négyet, és építeni fognak egy piramist. Adjon ötöt, és kirekesztenek egyet. Adjon hatot, és feltalálják az előítéletet. Adjon hetet, és hét éven belül újra föltalálják a hadviselést. Lehet, hogy az embert Isten képére alkották, de az emberi társadalmat az Ő ellenlábasáéra, és a társadalom folyton hazafelé igyekszik.”

Irodalomtörténet? Az is. Izgalmas oknyomozás, hogy valójában kik voltak ezek a valahai alkotók? Az is. Életútfeltárás, életműelemzés? Az is. Kor- és kórrajz? Az is. De legfőképp igazi Háy-próza. Tele humorral, gondolattal, a valahai életművek teljesen újszerű megközelítésével. Olyan könnyedén lép át más korok világába, olyan természetesen beszél a valahai alkotókról, hogy észre se vesszük, hány év választ el tőlük, s lelkesen vetjük bele magunkat ebbe a világba, aminek hősei a tankönyvekből jól ismert, sokszor unalmasnak vagy épp érdektelennek tartott alakok. „Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen.” (Háy János) A Kik vagytok ti? mint írói vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni.

Román Strieborný holub rozpráva príbeh mladého ruského intelektuála, básnika a filológa Petra Dariaľského. Stojí pred dvomi životnými cestami, ktoré v autorovej predstave odrážajú odveké vajatanie Ruska medzi Západom a Východom. Získa lásku krásnej grófskej dievčina Kati, zasnúbi sa s ňou, a tak sa mu už črtá cesta žiarivej budúcnosti, naplnenej prepychom, európskou vzdelanosťou a kultúrou. Stane sa však niečo nečakané – Peter, obdivovateľ ľudu, ľudového života, prostonárodnej reči, vidiaci v pravoslávnej nábožnosti odkaz Byzancie a starovekej antiky, podľahne zvádzaniu primitívnej, živočíšnej dedinskej ženy Matriony. Netuší, že je členkou sekty holubov a nezvádza ho náhodou. Takto nevdojak vykročí po svojej druhej, osudnej ceste. Vôkol neho sa začne sťahovať sieť, ktorú mu sektári nastražili. Roztočenie neviditeľných koliesok ženie hrdinu do bezvýchodiskovej situácie, ktorá sa prehlbuje jeho neuvedomelosťou a naivitou. Symbolistický básnik a prozaik, ale aj ideológ a teoretik, predstaviteľ ruskej moderny Andrej Belyj (1880 – 1934) sa vlastným menom volal Boris Nikolajevič Bugajev. Do literatúry vstúpil v prvých rokoch 20. storočia ako autor štyroch experimentálnych symfónií, lyrických prozaických útvarov vytvorených na hudobnom princípe. Neskôr sa stal románopiscom a patril k tým, ktorí v svetovom meradle obrodzovali románový žáner. Zarovno so spisovateľmi ako James Joyce, Marcel Proust či Virginia Woolfová svojimi modernistickými dielami otváral brány k najväčším výdobytkom svetovej umeleckej prózy. Spomedzi jeho románov sa najviac cenia Strieborný holub (1909) a Peterburg (1911 – po 1913/14). Kým v Peterburgu umelecky spracoval tému západnej, európskej podstaty Ruska, jeho chladného, racionálneho prvopočiatku, ktorý podľa neho ubíja národnú mentalitu a odcudzuje ju samu sebe, v Striebornom holubovi sa zameral na iracionálnu živelnosť a temnosť, prichádzajúcu v autorových predstavách z Východu...

Prvé slovenské vydanie rozsiahleho románu významného ruského symbolistuRomán Strieborný holub rozpráva príbeh mladého ruského intelektuála, básnika a filológa Petra Dariaľského. Stojí pred dvomi životnými cestami, ktoré v autorovej predstave odrážajú odveké vajatanie Ruska medzi Západom a Východom. Získa lásku krásnej grófskej dievčina Kati, zasnúbi sa s ňou, a tak sa mu už črtá cesta žiarivej budúcnosti, naplnenej prepychom, európskou vzdelanosťou a kultúrou. Stane sa však niečo nečakané – Peter, obdivovateľ ľudu, ľudového života, prostonárodnej reči, vidiaci v pravoslávnej nábožnosti odkaz Byzancie a starovekej antiky, podľahne zvádzaniu primitívnej, živočíšnej dedinskej ženy Matriony. Netuší, že je členkou sekty holubov a nezvádza ho náhodou. Takto nevdojak vykročí po svojej druhej, osudnej ceste. Vôkol neho sa začne sťahovať sieť, ktorú mu sektári nastražili. Roztočenie neviditeľných koliesok ženie hrdinu do bezvýchodiskovej situácie, ktorá sa prehlbuje jeho neuvedomelosťou a naivitou.Symbolistický básnik a prozaik, ale aj ideológ a teoretik, predstaviteľ ruskej moderny Andrej Belyj (1880 – 1934) sa vlastným menom volal Boris Nikolajevič Bugajev. Do literatúry vstúpil v prvých rokoch 20. storočia ako autor štyroch experimentálnych symfónií, lyrických prozaických útvarov vytvorených na hudobnom princípe. Neskôr sa stal románopiscom a patril k tým, ktorí v svetovom meradle obrodzovali románový žáner. Zarovno so spisovateľmi ako James Joyce, Marcel Proust či Virginia Woolfová svojimi modernistickými dielami otváral brány k najväčším výdobytkom svetovej umeleckej prózy. Spomedzi jeho románov sa najviac cenia Strieborný holub (1909) a Peterburg (1911 – po 1913/14). Kým v Peterburgu umelecky spracoval tému západnej, európskej podstaty Ruska, jeho chladného, racionálneho prvopočiatku, ktorý podľa neho ubíja národnú mentalitu a odcudzuje ju samu sebe, v Striebornom holubovi sa zameral na iracionálnu živelnosť a temnosť, prichádzajúcu v autorových predstavách z Východu...

Stefan Grabiński je dodnes najznámejším poľským autorom hororovej fantastiky (weird fiction). Až po svojej smrti (podľahol tuberkulóze takmer zabudnutý a osamotený) sa stal kultovým žánrovým autorom, známym i za hranicami svojej vlasti – výbery z jeho próz vyšli v Nemecku i USA, kde mu okamžite dali prídomok „poľský Poe". Bol predovšetkým majstrom fantasticko-psychologickej poviedky s temnou gradujúcou atmosférou a ostrou, no nejednoznačnou pointou: vydal napríklad poviedkové zbierky Démon pohybu (1919), Šialený pútnik (1920), Desivý príbeh (1922), Kniha ohňa (1922). Je tiež autorom temných okultistických románov Salamander (1924), Tieň Bafometa (1926) a Kláštor a more (1928). Jeho posledným románom bol Ostrov Itongo (časopisecky 1930 – 1931, knižne 1936). Podľa vlastných Grabińského slov je témou tohto diela boj hrdinu s predurčením a jeho porážka – boj o to ťažší, že proti hrdinovi stoja sily zásvetia, ktoré si ho vybrali za vykonávateľa svojich temných zámerov. Všetko sa začína jednej desivej noci v strašidelnom dome pri križovatke zabudnutých ciest. Zo šerosvitu interiérov starých domov a špiritistických seáns uteká hlavný hrdina Gniewosz na zaoceánsku loď: do okultného románu nečakane zavanie morský vietor exotiky južných morí v štýle próz Roberta L. Stevensona. Grabiński napája okultný román zo žriedla tej najlepšej tradície dobrodružných príbehov – sám svoj výtvor označil za fantasticko-exotický román. Ostrov Itongo, na ktorom hrdina stroskotá, je obývaný záhadnými domorodcami s ich čudesnými poverami a vierou v duchov. Tajomný ostrov však nepôsobí ako celkom z tohto sveta... Kto vlastne v skutočnosti ovláda dianie na ostrove? Podarí sa Gniewoszovi uniknúť? Stane sa jeho porážka zároveň jeho víťazstvom?

Carry van Bruggen (1881 – 1932) je poprednou nizozemskou prozaičkou a esejistkou medzivojnového obdobia, ktorá vo svojich dielach presadzovala citlivosť voči kultúrnym a názorovým menšinám. Vo svojich raných prózach V tieni (1907), Školička (1910), Opustený (1910) a Židáčik (1914), ovplyvnených literárnym naturalizmom, obrátila ako prvá Holanďanka pozornosť na otázku židovskej kultúrnej identity, v neskorších románoch Heleen (1913), Koketná žena (1915), Zo života mysliacej ženy (1920) a Eva (1927) sa predstavila ako modernistická spisovateľka a zároveň výrazná reprezentantka prvej vlny feminizmu. Jej literárno-filozofické diela Prometeus (1919) a Dnešný fetišizmus (1925) nastolili otázky individualizmu, modernej subjektivity a jazykového relativizmu.

Fantasticko-exotický román slávneho majstra hororov známeho ako „poľský Edgar Allan Poe“Stefan Grabiński je dodnes najznámejším poľským autorom hororovej fantastiky (weird fiction). Až po svojej smrti (podľahol tuberkulóze takmer zabudnutý a osamotený) sa stal kultovým žánrovým autorom, známym i za hranicami svojej vlasti – výbery z jeho próz vyšli v Nemecku i USA, kde mu okamžite dali prídomok „poľský Poe". Bol predovšetkým majstrom fantasticko-psychologickej poviedky s temnou gradujúcou atmosférou a ostrou, no nejednoznačnou pointou: vydal napríklad poviedkové zbierky Démon pohybu (1919), Šialený pútnik (1920), Desivý príbeh (1922), Kniha ohňa (1922). Je tiež autorom temných okultistických románov Salamander (1924), Tieň Bafometa (1926) a Kláštor a more (1928).Jeho posledným románom bol Ostrov Itongo (časopisecky 1930 – 1931, knižne 1936). Podľa vlastných Grabińského slov je témou tohto diela boj hrdinu s predurčením a jeho porážka – boj o to ťažší, že proti hrdinovi stoja sily zásvetia, ktoré si ho vybrali za vykonávateľa svojich temných zámerov.Všetko sa začína jednej desivej noci v strašidelnom dome pri križovatke zabudnutých ciest. Zo šerosvitu interiérov starých domov a špiritistických seáns uteká hlavný hrdina Gniewosz na zaoceánsku loď: do okultného románu nečakane zavanie morský vietor exotiky južných morí v štýle próz Roberta L. Stevensona. Grabiński napája okultný román zo žriedla tej najlepšej tradície dobrodružných príbehov – sám svoj výtvor označil za fantasticko-exotický román. Ostrov Itongo, na ktorom hrdina stroskotá, je obývaný záhadnými domorodcami s ich čudesnými poverami a vierou v duchov. Tajomný ostrov však nepôsobí ako celkom z tohto sveta... Kto vlastne v skutočnosti ovláda dianie na ostrove? Podarí sa Gniewoszovi uniknúť? Stane sa jeho porážka zároveň jeho víťazstvom?Prvé slovenské vydanie.