Helikon Kiadó strana 72 z 115

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben - ki ne emlékezne rá? -, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála... Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni - miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia... Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról - és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet.

A Karib-tenger partján fekvő Arany Pálma Szálló vendégei kellemes napokat töltenek az idilli környezetben. Kényelmükről a szálloda új tulajdonosa, egy fiatal házaspár, Molly és Tim Kendal gondoskodik. Egy nap az idős Palgrave őrnagy, szokásához híven, számtalan kalandjai egyikével traktálja kissé unott hallgatóságát. Váratlanul egy gyilkos fényképét húzza elő a tárcájából, hogy megmutassa az elképedt Miss Marple-nak, ám valami megzavarja... Másnap a gondterhelt Molly Palgrave halálhírét hozza: az őrnagy magas vérnyomásának áldozata lett. Miss Marple-nek azonban valami nagyon nem tetszik. Vajon összefügg a rejtélyes fénykép említése Palgrave hirtelen halálával? Lehet, hogy egy gyilkos ólálkodik a szálló vendégei között? Miss Marple maga veszi kezébe a dolgokat...

A 18. században Nagy Katalin cárnő biztatására németek tízezrei telepedtek le Oroszországban, a Volga mentén, megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, és példás szorgalommal művelték földjeiket. Guzel Jahina főhőse, Jakob Bach egyike a leszármazottaiknak, egy kis német telepen dolgozik tanítóként, és úgy tűnik, semmi izgalmas nem történhet az életében, mígnem… Mígnem egy nagy szerelem és a bolsevik forradalom fenekestül fel nem forgat mindent az oroszországi németek életében. A nagy világ egyszerre félelmetes hellyé változik, ahonnan Bach elmenekül a szerelmével együtt egy tanyára, majd egyedül neveli a gyermeket, a kis Antjét, aki vér szerint talán nem is az övé. De Antje mégiscsak a gyermek, akit védelmeznie kell, és Bach immár őt próbálja megóvni az összezavarodott új világ minden veszedelmétől. Bach közben meséket ír, s mindaz, amit kitalál, előbb csodálatos, majd riasztó módon megvalósul a világban…

A fiatal és roppant csinos Anne Beddingfeld apja halála után Londonba kerül, ahol szemtanúja lesz egy különös balesetnek: a földalattira vár, amikor egy férfi ijedtében a sínek közé esik és meghal. A helyszínen feltűnik egy titokzatos barna öltönyös alak, aki miután megvizsgálja a halottat, pillanatok alatt eltűnik - ám sietségében elveszít egy rejtélyes cédulát, amin öt szám és egy helységnév áll. Másnap a reggeli újságok hírül adják, hogy egy ismeretlen nő holttestére bukkantak Sir Pedler üresen álló Temze-parti házban. Ezt a házat akarta megnézni a balesetben elhunyt férfi is, ám a barna ruhás fiatalember megelőzte. Amikor Anne elhatározza, hogy utánajár a furcsa véletleneknek, addigi nyugodt, de eseménytelen élete hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Három nap múlva, a Daily Budget tudósítójaként már egy Cape Townba tartó óceánjárón találja magát...

Hogyan szerezhető, majd tartható meg a másokon való uralkodásra feljogosító hatalom? Alárendelhetők-e az erkölcs diktálta elvek a cél elérésének? Ezek a napjainkban is időszerű, feszültséget és vitákat kiváltó kérdések állnak a 16. századi olasz író, filozófus és politikus legismertebb és egyben legvitatottabb munkájának, A fejedelemnek a középpontjában. Az uralkodási típusoknak és a fejedelemségek hatékony irányítási lehetőségeinek számbavételéből kiderül, hogyan kormányozhatók azok a városok vagy országok, amelyeknek lakói valaha a maguk szabta törvények szerint éltek, és miként történhetett meg, hogy a Dareiosz birodalmát elfoglaló Nagy Sándor örökösei ellen nem lázadt fel a nép a hódító hadvezér halálát követően. Machiavelli emellett arról is szól, melyek az eszményi uralkodó, az ideális fejedelem ismérvei. Niccol Machiavelli korának egyik legnagyobb hatással bíró gondolkodója, egyben a modern politikai és társadalomfilozófia megalapítója. Csaknem 500 esztendővel ezelőtt alkotta meg a politika művészetének és tudományának megkerülhetetlen alapművét, amely a mai olvasót is állásfoglalásra készteti.

A kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak. A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Szun-ce és társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét.

Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre – ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal… és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik. Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet?

Lewis Carroll világhírű műve, a gyermekirodalmi klasszikusként is számon tartott Alice Csodaországban egyszerre kínálja a képzelet világában való elmerülést és a viktoriánus kori Anglia szórakoztató gúnyrajzát. Alice egy piros szemű, fehér nyuszit követve jut el abba a Csodaországba, ahol csakhamar a legképtelenebb figurákkal és helyzetekkel találja szembe magát. A Kalapos, Április Bolondja, a Szív Királynő és a Szív Király vagy a barátságtalan Hernyó mind-mind a korabeli Anglia egy-egy jellegzetes alakjának torzképe. Alice furcsa kalandjai azonban azok számára is izgalmassá és élvezetessé teszik az álomvilágbeli utazást, akik nem az angol történelem kifordítását keresik Carroll történetében. Lewis Carroll a 19. századi Anglia egyik legsokoldalúbb alkotója: papnak készült, de végül a matematika iránti rajongása letérítette erről az útról. Negyven éven keresztül tanított az Oxfordon, feltalált egy titkosírást, egy választási rendszert, a Scrabble nevű játék korai változatát, tehetséges fényképész volt, mindemellett írói vénával is rendelkezett. A szürrealizmus előfutáraként is emlegetett szerzőt gyermekírónak tartják, történetei azonban legalább olyan közel állnak a logika és a matematika világához is, így bármely korosztály számára élvezhetők. A HELIKON ZSEBKÖNYVEK az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

"Minden reggel úgy gondolj magadra, mintha már halott lennél. Mindennap, reggel, nyugodt lelkiállapotban gondold azt, hogy halott vagy. Rendszeresen gondolkozz halálod különféle módjain, és képzeld el az utolsó percedet..."

Az 1911-ben Romániában született Cioran az 1930-as évek végétől egészen haláláig Párizsban élt és alkotott, műveit franciául írta. A többek között Mircea Eliadéval, Eugéne Ionescóval és Samuel Beckett-tel szoros barátságot ápoló szkeptikus és nihilista filozófus műveiben az ember általános otthontalanságát hirdette, és munkásságával éppen azt igyekezett megmutatni, hogy az embereknek hogyan kell kezelniük, feldolgozniuk ezt az "idegenséget". Azt is mondhatnánk, hogy különböző "túlélési technikákat" próbált megismertetni olvasóival. A bomlás kézikönyve nem a szerző Franciaországban azonos címmel kiadott könyvének fordítása, hanem Cioran legfontosabb, legjellegzetesebb gondolatainak, aforizmáinak gyűjteménye. A szövegrészleteket nyolc, 1949 és 1987 között megjelent Cioran-műből válogatta össze Réz Pál, a kötet szerkesztője és fordítója.

A Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: "Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe." vagy ez: "Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott."

Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák. A llanvygani kastély végzete ébren van valamelyik teremben, a Pendragon-ház története megint egy súlyos fordulat előtt áll. A Pendragon-legenda, Szerb Antal 1934-ben megjelent műve bűnügyi regény, esszéregény és kísértethistória keveréke, és mindezeknek a paródiája is egyben. Maga az író filológiai detektívregénynek nevezte. A fiatal tudós, Bátky János a 17. század misztikusait kutatva belekeveredik az Earl of Gwynedd, a walesi Pendragon-család fejének titokzatos történetébe. Rózsakeresztesek, kísértetek, szélhámosok, gyönyörű nők, ősi rejtélyek, erotika és mindenekfölött a kultúrtörténet iránti olthatatlan szerelem kavarognak e mára kultuszregénnyé vált mű lapjain.

A Rejtő-regények világában járatos olvasók tudják, hogy a szerző előszeretettel öltözteti álruhába hőseit. A Vesztegzár a Grand Hotelben szereplőinek jó része is inkognitóban, álnév mögé és/vagy álruhába bújva vesz részt ebben az izgalmas és mulatságos trópusi kalandban. A főhőst, Van der Gullen Félixet azonban nemcsak káprázatos alkalmi öltözékei - pizsama s hozzá fejfedőként selyem lámpaernyő, pepita kabáthoz nadrágként viselt lepedő - miatt zárjuk a szívünkbe, hiszen a fiatalember mindent megtesz, hogy megmentsen a börtöntől egy csinos, ifjú hölgyet, s leleplezze a Grand Hotelben (természetesen álnéven) megbúvó veszélyes bűnözőt. Hogy ennek a derék ifjúnak mindezen hőstettek közepette hogyan sikerül elnyernie a "Jáva Réme" címet is? Nos, a regény végén erre a kérdésre is választ kapunk Elder főfelügyelőtől, a bennszülött királyok (és díszműárusok) szóra bírásának specialistájától.

Joseph O’Connor bámulatos regénye olyan mélyen ábrázolja a szerelmi kapcsolatok szövevényeit és a művészi kreativitás alkímiáját, mint nagyon kevés mű a világirodalom történetében – s egyúttal elmeséli a Drakula előtörténetét: a viktoriánus Londonban és Bram Stoker lelkében lejátszódó hátborzongató eseményeket, amelyek minden idők legnagyobb hatású horror-regényének megalkotásához vezettek. Három különleges művész élete kapcsolódik össze a londoni Lyceum Színházban az 1870-es évektől: Henry Irving, a Főnök a kor leghíresebb színésze – izzó szenvedélyekből, indulatokból, félelmekből és szeszélyekből szőtt rendkívüli ember; Ellen Terry, a rajongott színésznő csupa bölcsesség és nagylelkűség; Bram Stoker, a színház igazgatója pedig szinte észrevétlen mögöttük – ő mindig árnyékban van, a kulisszák mögött, de hármójuk szerelmi és művészi drámájának mégis főszereplője ő is.

Noha életében elkerülték a jelentősebb sikerek, Howard Phillips Lovecraftot (1890?1937) napjainkban már a modern horror műfajának egyik legnagyobb hatású alkotójaként tartja számon a tágabb irodalmi köztudat, műveit világszerte kultikus rajongás övezi. Neve elválaszthatatlanul összefonódott az általa megálmodott „Cthulhu-mítosz”-szal – ezzel a megannyi rémtörténetből felépülő, visszatérő elemekkel („Necronomicon”, „Cthulhu”, „Arkham” – ezek ma már a popkultúra bejáratott hívószavai) megszilárdított sötét szöveguniverzummal, amelynek alapzatát az ismeretlentől való ősi félelem szolgáltatja; annak iszonytató gyanúja, hogy az emberiség csupán jelentéktelen mellékszerepet játszik a modern világ díszletei mögött rejtőző kozmikus entitások mellett. A Helikon Zsebkönyvek második Lovecraft-válogatásában három hosszabb novellán (Cthulhu hívása, Árnyék Innsmouth fölött, A dolog a küszöbön) keresztül kaphatunk betekintést a „Cthulhu-mítosz” lebilincselő izgalmaiba

„Honfoglaláskor a nagy kavarodásban elveszett Mackó nevű komondorunk, kezes jószág. Mindenkinek a kezét tépi le. Először. A becsületes megtalálónak kézből fizetünk.” Nos, ez egy Facebook-bejegyzés a honfoglalás korából, épp csak példaképpen. Lackfi János új könyvét nem kell túl komolyan venni: bolondozás ez, a képzelet képtelen játéka – milyen posztok születhettek volna, ha van Facebook Jézus idejében, vagy a reformáció korában, vagy a francia forradalom alatt… De vannak a könyvben képzelt párbeszédek is, melyekben a magyar költészet jeles alakjai a zord és földhözragadt valósággal szembesülnek: Petőfi például a „Nemzeti dal” soraival biztatja egy honfitársát, aki ezt zaklatásnak veszi; Léda pedig egy kicsivel több aktivitást várni el Adytól a „Héjanász” borongós sorai helyett. Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a történelem nagy alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött a tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek humorérzék bújik meg.