Helikon Kiadó strana 74 z 115

Hogy Orwellnek ez a kevéssel a II. világháború vége után született regénye milyen "veszélyes" mű, már abból a tényből is látszik, hogy Magyarországon a rendszerváltásig kizárólag szamizdat formában volt hozzáférhető, s első legális kiadását csak 1989-ben vehették kézbe a hazai olvasók. A XX. század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a mindenható Párt folyamatosan újraírja a történelmet, és a hagyományos angol nyelv lerombolásával, illetve a "káros" gondolatok megszületését lehetetlenné tevő újbeszél kidolgozásával a polgárok gondolkodását is korlátok közé szorítja. A szerző nevét világszerte ismertté tevő disztópia számos mondata vagy mozzanata az egyetemes kultúra részévé vált, Big Brother alakja pedig még a show-bizniszben is felbukkant...

Noha az elmúlt másfél évtizedben egyre gyakrabban szolgáltatták új lemezek helyett legendás zenészek önéletrajzai az aktuális szenzációt a metálzene világában, a stílus alapegyütteséből, a Judas Priestből eddig még senki sem vállalkozott a memoárírásra. Ezt a hiányt pótolja Éjjel-nappal Judas Priest című kötetével a zenekar alapító gitárosa, K. K. Downing, és fel is nő az elvárásokhoz: könyve nyugodtan odatehető Ozzy Osbourne (Black Sabbath), Lemmy Kilmister (Motörhead) és Bruce Dickinson (Iron Maiden) önéletrajza mellé, amelyeket mostanra egytől egyig klasszikusként jegyez a közönség. A könyv a heavy metal történetének egyik legnagyobb sikersztoriját dolgozza fel, ami egyáltalán nem egy gondtalannak beállított pályafutás felhőtlen krónikája. Fő vonzerejét éppen az őszinteség adja: a klasszikus lemezek mögött álló kreatív munkát, a telt házas arénakoncerteket, az autó- és házvásárlásokat, a mindenre hajlandó rajongókkal való találkozásokat éppúgy átélhetővé teszi, mint a csapat gitárosai közti konfliktusokat és az elszalasztott lehetőségeket. A kellemes természetéről ismert elbeszélőnek pedig még arra is van gondja, hogy minden egyenessége mellett végig úriember maradjon – nem véletlen, hogy a Billboard magazin az angol nyelvű kiadást 2018 harmadik legjobb zenei témájú könyvének választott

La Bestia - A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje" felé. A „piszkos Amerikából" egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska - például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják - a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.  Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns" lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.  A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük - olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?

A lakomában Szókratész a tragédiaköltők társaságában az egyik ősi istennek: Erósznak tiszteleg. A szerelem istenének azonban két megjelenési formája is van: az egyik az égi Erósz, Aphrodité Úrania fia, aki az erények szolgálatában áll, a másik viszont Aphrodité Pandémosz (a "közönséges") sarja, aki csak a közönséges, testi szerelmet részesíti előnyben. Platón dialógusában szó esik az ember kettős (férfi és női) természetéről, továbbá a nemek történelmi korok előtti szétválásáról is. A Szókratész védőbeszéde azt a Kr. e. 399-ben lefolyt "koncepciós pert" ismerteti Szókratész szemszögéből, amelyben a sokak által bölcsnek tartott filozófust komédiaköltők mint közjogi vádlók a hitetlenség és a fiatalság megrontásának bűnével vádolnak. Szókratész mindvégig az igazság szemszögéből érvel, nem törődve a - valószínűleg politikai megrendelésre már előkészített - halálbüntetés egyre valószínűbb ítéletével.

A titokzatos stylesi eset, Agatha Christie első megjelent műve állítólag egy fogadásnak köszönhetően született, melynek tétje az volt, hogy az olvasó egészen az utolsó oldalakig még csak ne is sejtse, hogy ki lehet a gyilkos. Első méltatóinak egyike szerint az írónő minden bizonnyal megnyerte a fogadást. Az első világháború éveiben írt regényt egy angol kiadó elutasította, ezért New Yorkban jelent meg 1920-ban, éppen száz éve.  A váratlan fordulatokban bővelkedő, biztos kézzel megformált és eredeti karaktereket felvonultató cselekmény már azt az Agatha Christie-t állítja elénk, akit későbbi, klasszikussá vált alkotásaiból ismerünk, holott az írónő huszonhat évesen fogott neki e regénynek, és csupán egy azóta már elveszett kezdeti próbálkozás állt a háta mögött.  A titokzatos stylesi eset nem utolsósorban azért is jelentős darabja az életműnek, mert itt lép színre Poirot felügyelő, aki a háború elől menekült Angliába.

A Karib-tenger partján fekvő Arany Pálma Szálló vendégei kellemes napokat töltenek az idilli környezetben. Kényelmükről a szálloda új tulajdonosa, egy fiatal házaspár, Molly és Tim Kendal gondoskodik. Egy nap az idős Palgrave őrnagy, szokásához híven, számtalan kalandjai egyikével traktálja kissé unott hallgatóságát. Váratlanul egy gyilkos fényképét húzza elő a tárcájából, hogy megmutassa az elképedt Miss Marple-nak, ám valami megzavarja...  Másnap a gondterhelt Molly Palgrave halálhírét hozza: az őrnagy magas vérnyomásának áldozata lett. Miss Marple-nek azonban valami nagyon nem tetszik. Vajon összefügg a rejtélyes fénykép említése Palgrave hirtelen halálával? Lehet, hogy egy gyilkos ólálkodik a szálló vendégei között? Miss Marple maga veszi kezébe a dolgokat...

A Tibeti Halottaskönyv kétségkívül a tibeti irodalom legismertebb alkotása. Világhírét azonban nem annyira saját eredeti kultúrájában betöltött szerepének, mint inkább egy véletlennek köszönheti. E Tibetben viszonylag szűk körben ismert, ezoterikus szöveggyűjtemény a teozófus Y. Evans-Wentz által kiadott angol fordítás nyomán híresült el a XX. század második felében a Tibeti Halottaskönyvként. Noha a szöveg csak egy a számos, Tibetben használatos halotti szertartáskönyv közül, ez cseppet sem von le annak irodalmi értékéből. A mű valóban szuggesztív erővel jeleníti meg a haldoklás, a halál és az utána következő köztes lét folyamatait és történéseit, s mindemellett áttekintést nyújt a halállal kapcsolatos tibeti elképzelésekről is. A kötet Őszentsége, a Dalai Láma előszavával jelenik meg.

Akárcsak Rob a Pop, csajok, satöbbiben - ki ne emlékezne rá? -, az új Hornby-regény főhőse, Joseph is DJ szeretne lenni. De egyelőre csak egy hentesboltban dolgozik (egyéb részidős munkák mellett), és csak álmodozhat arról, hogy az első trackje bombasiker lesz. Emellett még arról a kedves, sötét hajú nőről szokott álmodozni, aki minden szombaton megjelenik a boltban; miközben tudja, hogy semmi értelme, hiszen a nő sokkal idősebb nála...  Igen, a kedves, sötét hajú nő Joseph miatt szeret ebbe a boltba járni - miközben tudja: semmi értelme, hogy akár csak elkezdjen fantáziálni róla. Mert neki a válás után most egy jóravaló, idősebb férfit kellene találnia...  Az Olyan, mint te azzal a meglepetéssel szolgál, hogy miközben ugyanolyan élvezetes és érzelmes komédia, mint a korábbiak, Hornby még mindig tud újat mondani a párkapcsolatokról - és mellesleg arról is, hogyan élték/élik át a brit emberek a Brexittel járó őrületet. 

A világtörténelem egyik leghíresebb házaspárjának életét bemutató, gazdagon illusztrált könyv minden korábbinál részletesebben tárja elénk Ferenc József és Sisi szerelmének tragédiákkal és sorsfordító eseményekkel tarkított történetét. Az alapos kutatómunkára alapozott mű szerzője, Jean des Cars jóvoltából megismerhetjük az uralkodópár nyilvános - politikai, diplomáciai és reprezentációs - tevékenységének mozgatórugóit, de emellett bepillantást nyerünk a koronás fők magánéletébe is, és láthatjuk, hogy az bizonyos esetekben miképpen hatott a világpolitikára.

A hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. "Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani" - írta Baricco a Selyemről -, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót. A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

Agatha Christie "másik nagy nyomozója", ahogy az előszóban nevezik, szerény, látszólag ártalmatlan vénkisasszony. De csak látszólag! Nem véletlenül tartja nagyra több megye rendőrfőnöke. Rózsás arca, fecsegése, kötögetése mohó kíváncsiságot, kérlelhetetlen logikát és állandó gyanakvást leplez. Ebben a kötetben megtalálható Miss Marple véleménye nagy és kis dolgokról: az emberi természetről, férfiakról és nőkről, a fiatalságról, önmagáról - és a gyilkosságról. És persze általában az életről, amihez "nagy adag bátorság kell". Tizenkét regényből és húsz novellából válogatták össze velős mondásait és szellemesen gonosz megjegyzéseit. A krimi királynőjének humora és bölcsessége érződik ki egyik kedvenc teremtményének szavaiból; a kötet végén pedig magyarul eddig soha meg nem jelent esszéjét olvashatjuk a női megérzések és a bűnüldözés kapcsolatáról.

Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében nyolc ember kap meghívást egy szigetre - és aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Tíz ember, aki mind megúszta, hogy elítéljék gyilkosságért, most együtt kénytelen tölteni néhány napot. Szerencsére a szakácsnő remekül főz, a portói bor kiváló, és a helyzet nem olyan rossz, mint várták. Egészen addig, amíg vacsora után fel nem hangzik egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. És az ebédlőasztalon a tíz kicsi porcelán négerfigurából eltörik egy... és egyikük meghal. Vajon miért van minden szobában a falon a gyerekvers a tíz kicsi négerről, és a vendégek közül hányan távoznak a szigetről végül?

Einsteinről mindenki halott, és mindenki maga elé tudja idézni a portréját - mégsem tudjuk igazán, ki is volt ő valójában. Walter Isaacson aprólékos kutatómunka eredményeképpen megszületett, világszerte nagy sikert aratott életrajzával nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megkíséreljen betekintést nyújtani a XX. század talán legnagyobb elméjének működésébe, egyúttal közelebbről is megismertesse olvasójával a korszakalkotó fizikus mögötti magánembert. Isaacson számos szakirodalmi forrást, kortársak visszaemlékezéseit, valamint Einstein saját feljegyzéseit és leveleit felhasználva tárja elénk ezt az egyedülálló, kihívásokkal és fordulatokkal teli, kalandos életutat.

Egy irodalomtörténeti jelentőségű "találmány" több évtizedes sikertörténetének újabb fejezeteként Örkény István egyperces novellái megjelennek a Helikon Kiadó Zsebkönyvtár sorozatában. Közülük is a legismertebbek, a közkedveltek olvashatók együtt, azok az írások, amelyek évtizedek alatt beívódtak a közösségi emlékezetbe, sőt jó néhányuk hivatkozási alap is lett a szűkebb vagy a tágabb közbeszédben. A kiválogatott írások egymásutánja - szinte észrevétlenül - elvezeti az olvasót a hagyományos, közismert anekdota műfajától a különlegesebb hangvételű, groteszk írásokon át az igazi, esszenciális egypercesekhez. Hogy ezt az írói utat minél plasztikusabban bemutathassuk, "menet közben" gazdagítottuk Reményi József Tamás szerkesztő kollégámmal együtt például az Anekdota ciklus választékát egy korai, teljesen hagyományos, de manapság egyre népszerűbb tárca-novellával, a Nápolyival. A groteszk felé ciklust is bővítettük néhány rövid írással. Radnóti Zsuzsa

A kötetben találunk két kisregényt, három Hercule Poirot-novellát és ráadásnak egyet Miss Marple főszereplésével. Lesz itt igazi angol karácsony, ellopott rubinnal és eltűnő holttesttel, természetfölöttinek látszó gyilkosság nagyon is földhöz ragadt megoldással és egy furcsa ház, furcsa lakókkal és furcsa gyilkossággal – de Christie népszerű hőseinek eszén nem jár túl egy gyilkos sem.

1975. július 30-án eltűnt Jimmy Hoffa ? s hogy mi lett vele, ki ölte meg (ha megölték), az évtizedeken át rejtély maradt. Hoffa neve a magyar olvasónak talán nem sokat mond, de fénykorában mindenkiismerte Amerikában: részben úgy, mint aki óriási érdemeket szerzett az amerikai szakszervezeti mozgalomban, részben pedig úgy, mint aki ? köztudottan ? jó kapcsolatokat ápol a maffiával,pontosabban ő az ország egyik legfőbb maffiózója.Charles Brandt könyvének elolvasása után az ember garantáltan máshogy fog tekinteni a XX. századi amerikai történelemre ? nemcsak Hoffa gyilkosát ismerjük meg belőle: egy olyan embert, aki a második világháborúban megtanult hidegvérrel ölni, s ezt a képességét a maffiával összefonódott szakszervezetek számtalanszor felhasználták; nemcsak azt, hogy egy profi gyilkos hogyan lehetegyúttal ? a maga módján ? mélyen érző ember; hanem azt is, hogy milyen megdöbbentő mértékben befolyásolták a mindenkori amerikai vezetés politikai döntéseit a szervezett bűnözés érdekei ?