Helikon Kiadó strana 76 z 115

Ortega hatása és későbbi tiltása különösen látványos volt a tömegember fogalmának esetében: Ortega elsősorban morálfilozófiai kategóriaként határozza meg ezt az embertípust, s azzal jellemzi, hogy az csak jogokat ismer, kötelezettséget nem, ráadásul "öntelt úrfiként" viselkedik, amikor gondtalan életét természetesnek veszi, saját magát pedig tökéletesnek tartja. E felfogás következményei katasztrofálisak lesznek - jövendölte a spanyol filozófus. Jóslatai sajnos helytállónak bizonyultak.

A klasszikus zenét megszállottként kedvelő, fiatalkorú Alex napjait a bandájával együtt elkövetett erőszakos cselekedetek sora tölti ki. Alex közvetlen hangnemben, szláv eredetű szavakkal átszőtt szlengjén élethűen írja le e bűncselekményeket, amelyek valójában az embert mechanikus szerkezetté degradáló, a szabad akaratának útjában álló törvények ellen irányulnak. A Ludovico-eljárás során Alexet olyan kezelésnek vetik alá, amelynek eredményeképp az erőszak gondolata rosszullétet vált ki belőle, és mivel a terápia során a gonosz tettek vetítését klasszikus zene kíséri, Alex ezután már a zenét sem tudja élvezni. Az állam ezzel a drasztikus eljárással ugyan rá tudja kényszeríteni, hogy a továbbiakban kerülje az erőszakot, ám valójában szabad akaratától fosztja meg Alexet, hiszen: "Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni". A Gépnarancs Anthony Burgess legismertebb és leghatásosabb műve, melyből Stanley Kubrick készített nagy sikerű filmet.

Kötetünk Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) - a Hadikereszttel, majd halála után Becsületrenddel is kitüntetett, utolsó bevetésén gépével a Földközi-tengerbe zuhant hivatásos pilóta és a Femina-díjat, illetve a Francia Akadémia Nagydíját is elnyerő író - négy, hosszabb-rövidebb művét tartalmazza. A már sok kiadást megért Éjszakai repülés és Az ember földje című kisregények ez alkalommal újraszerkesztett, javított szöveggel jelennek meg, míg a Levél egy túszhoz című írás - irodalmi és kortörténeti értéke mellett - azért kapott helyet a kötetben, mert ez az életmű egyik kevéssé ismert, csak nehezen beszerezhető darabja. Ami pedig igazán különlegessé teszi ezt a válogatást, az a Manon, a táncosnő című elbeszélés, amely bár Saint-Exupéry legkorábbi műveinek egyike, és közlésére egy francia irodalmi folyóirat már 1926-ban ígéretet tett a fiatal írónak, ezt a fájdalmasan szép történetet végül csak bő hetven évvel a szerzője halála után, 2007-ben publikálta a Gallimard kiadó, magyarul pedig most olvasható először.

Romsics Ignác új kötete a magyar történelem elmúlt ezer évének 11 lázadó, vagyis rebellis csoportjával foglalkozik, kezdve az utolsó pogányokkal és befejezve az 1989-es rendszerváltókkal. Minden egyes tanulmány három alapvető kérdés megválaszolására törekszik: szociálisan kik voltak, honnan jöttek a rebellisek; miért lázadtak fel; és mit akartak, mire törekedtek. A válaszok mélysége és bizonyítottsága döntően a forrásadottságok függvénye. Az "utolsó pogányok" és még a középkori paraszfelkelések vezetői és résztvevői esetében is nagy mértékben feltételezésekre vagyunk utalva. Időben előre haladva a források köre egyre bővül, s a 20. század esetében már szinte áttekinthetetlenül sok releváns dokumentum áll rendelkezésre. Ez az oka annak, hogy az utolsó három tanulmány, vagyis a 19-es népbiztosokkal, az 56-os felkelő vezérekkel és a 89-es rendszerváltókkal foglalkozók terjedelme két-háromszorosa a korábbiaknak. Számos más munkájához hasonlóan a szerző elsősorban ezt sem csak az egyes korszakok kutatóinak, hanem a magyar történelem iránt érdeklődök lehető legszélesebb körének szánja és ajánlja.

Már az első csapatában, a párizsi AS Bondy-ban "az új Henrynak" hívták a fociért élő-haló kissrácot, akinek szobája falát a nagy példakép, Cristiano Ronaldo poszterei díszítették. Kylian Mbappé azonban megdöntötte neves elődje, Henry rekordját: még nem volt 17 éves, amikor az AS Monaco színeiben debütált a francia élvonalban. Kimagasló tehetsége révén, bő egy év után már a francia válogatottban is a pályára léphetett, ezzel ő lett a második legfiatalabb játékos a nemzeti tizenegy történetében. Ám a hihetetlen rekordok tovább folytatódtak: Pelé után Mbappé lett a második focista, aki tinédzserként vébédöntőn gólt szerzett. Vajon hová ível még az ifjú francia szupersztár szerencsecsillaga?

Az Egy zseni naplójának bevezetésében Michel Déon francia akadémikus egyebek között azt írja, hogy ez a napló "emlékmű, amelyet Salvador Dalí önnön dicsőségére emel. Szerénységet hiába is keresnénk benne, annál megkapóbb az őszinte!sége." Nos, nehéz volna ennél rövidebben és pontosabban összefoglalni e könyv lényegét. Dalí valóban meggyőződéssel hitte és számta!lanszor kinyilatkoztatta: a szüleitől azért kapta a Salvador keresztnevet, mert az a küldetése, hogy a modern festészet megmentője, "megvál!tója" legyen. Naplóját olvasva azonban rádöbbe!nünk arra is, hogy mennyi munka, mennyi ötlet és micsoda ravaszság kellett ahhoz, hogy a világ ezt el is higgye neki.

"Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó. Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi? Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök!"

Kövi Pál, híres New York-i vendéglős a hetvenes években visszatért ifjúkorának helyszínére, Erdélybe, hogy összegyűjtse a régi magyar, székely, román, szász, zsidó, örmény, szombatos stb. recepteket. A szakácskönyvet azután megtöltötte irodalmi-gasztronómiai esszékkel, a kor erdélyi íróit kérte föl szerzőknek. A könyv először 1980-ban Bukarestben jelent meg magyarul (pár évvel később New York-ban angolul.) Mi most "újratöltöttük" Kövi alapművét: a receptek maradtak, az esszéket pedig újakra cseréltük. A kötet szerzői: Bächer Iván, Cserna-Szabó András, Darida Benedek, Demény Péter, Andrei Dósa , Esterházy Péter, Kali Kinga, Király Kinga Júlia, Nyáry Krisztián, Papp Sándor Zsigmond, Frank J. Prial, Saly Noémi, Szederkényi Olga, Tatár Zoltán, Tompa Imre, Ugron Zsolna, Váncsa István. Az új írásokban feltűnnek puliszkák és tokányok, az erdélyi zsidó és örmény konyha fogásai, kolozsvári káposzták és a marosvásárhelyi vargabélesek, nyomtatott szakácskönyvek és nagymamák kézzel írt receptfüzetei, útszéli sütödék és legendás vendéglők, ősi fogások és hamis műételek, csorbák és miccsek, zakuszkák és sajtok, szászok és románok - és ez a felsorolás csak egy kis ízelítő!

"Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: "Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én." Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze - és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. "Addig se iszik" - válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm...) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat - és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. "Tessék mosolyogni!" "

Mi egyéb nektek a karácsony, mint az az idő, amikor számlákkal kell fizetni pénz nélkül; amikor egy évvel öregebbek vagytok, de egy órával sem gazdagabbak? gúnyolódik Scrooge úr, minden idők irodalmának talán legfösvényebb, legkellemetlenebb figurája. Humbug mondja megvetően a nyomorultak szent áhítatára. Ám csodálatos látomásai nyomán a nagy Ünnepre még az ő gonoszsága is megváltásra lel, a múlt és a jövő képei rádöbbentik sivár jelenének ostobaságára

Joseph Campbell világhírű mitológia-kutató gondolatai nagy hatást gyakoroltak emberek százezreire, köztük George Lucasra is, a Star Wars univerzum megteremtőjére. Campbell – akinek a mítosz nem más, mint „a világegyetem dala, a szférák zenéje” – kötetlen beszélgetés formájában avat be régi korok, letűnt népek mítoszainak legfőbb motívumaiba, miközben rámutat az ezekből fakadó erőre, mely a modern társadalmakban is meghatározó szereppel bír. A mitikus narratíva és a szimbólumok mély értelme nemcsak az ókori világban adott különleges jelentéstartalmat születésnek és halálnak, szerelemnek és házasságnak, háborúnak és áldozatnak, Isten és ember kapcsolatának, de mindez – időn és téren átívelve, univerzális hatalma miatt – a ma emberét is képes megérinteni.

Az megvan, hogy Jo Nesbo, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!

Vajon mi a hosszú élet titka? Ha a 100. születésnapját ünneplő Bálint Györgytől, az ország "Bálint gazdá"-jától kérdezzük, nem számíthatunk az ilyenkor szokásos válaszokra. A hivatásos és az amatőr kertészek százezreinek mentora ebben a különleges önéletírásban arról mesél, hogyanélte túl a munkaszolgálatot és a mauthauseni haláltábor borzalmait; milyen következményei voltak annak, hogy kuláknak nyilvánították; mit érzett, mikor közölték vele, nincs szükség a tízezrek kedvencévé vált Kedves Húgom! címet viselő kertészeti tanácsadó rovatára; miként tette túl magát azon, hogy megszűnt a számára országos ismertséget hozó tévéműsor, az Ablak. Bálint gazda aprólékos részletességgel veszi sorra élete fontos eseményeit, miközben az átélt szenvedések és megpróbáltatások miatt soha senkit sem hibáztat. Egy százéves ember szavára mindig érdemes odafigyelni, Bálint György esetében ez különösen igaz, hiszen hosszú élete során emberpróbáló időket, sorsfordító éveket is megélt.

Az első írásait (zenei kritikáit) tizennégy évesen, első novelláskötetét (A varázsló kertje, 1908) pedig huszonegy éves korában publikáló Csáth Géza (1887-1919) tragikusan rövid élete során mintegy százhúsz - többnyire sötét tónusú - novellát, mesét és elbeszélést írt. Kosztolányi Dezső e tehetséges unokatestvére, az orvosi munkája mellett többek között a Nyugatnak is rendszeresen dolgozó Csáth Géza (akit maga Bródy Sándor biztatott írásra) már egészen fiatalon a morfium rabja lett, s több írásának is kábítószeres víziói szolgáltak alapanyagul. A Helikon Zsebkönyvtár sorozatban most megjelenő első Csáth-novellaválogatás (a második 2020-ban kerül majd a könyvesboltokba) az író legmegdöbbentőbb és leghátborzongatóbb elbeszéléseit tartalmazza, de az egyoldalú megközelítést elkerülendő a kötetbe bekerült néhány derűsebb, humoros hangvételű novella is.

New York Állam északi részén 1 tó partján 2 épület néz farkasszemet. Az egyik a Tarkington Egyetem, ahol Amerika leggazdagabb családjainak értelmi fogyatékos gyermekei is diplomát szerezhetnek. Odaát pedig az Athena börtön. Itt őrzik a sokszoros gyilkosokat. A fegyencek váratlanul kitörnek, átvágnak a befagyott tavon, és megszállják az egyetemet. Túszokat is ejtenek. Eugene Debs Hartke vietnami veterán. Az egyetem kirúgott fizikatanárából a börtön főfoglárja lesz. A regény pedig nem más, mint Hartke cédulákra rótt gyónása. Tárgyalására vár. Zendüléssel vádolják, és azzal, hogy ő tervelte ki és szervezte meg a foglyok kitörését. Vonnegut tizenharmadik regényében is bányakanári. Könyve: vészjelzés. Az emberiségre globális veszedelmek leselkednek. Hartke-Vonnegut ezért kondítja meg a toronyban a harangokat.

Erzsébet osztrák császárné–magyar királyné, aki nemcsak szépségéről, hanem lovaglótudásáról is híres, Angliába utazik, hogy hajtóvadászatokon vegyen részt. A vidéki nemesség izgatottan várja a világ legszebb asszonyának tartott Sisi érkezését. Bay Middleton kapitány, Anglia egyik legkiválóbb lovasa azonban nem osztozik az általános lelkesedésben, és nem akar a császárné kísérője lenni. Egészen más dolgokkal van elfoglalva: szeretné megkérni a Lennox-örökösnő, a jelentéktelen külsejű Charlotte Baird kezét. A lányt hiába figyelmeztetik a rokonai, hogy a jóképű és gáláns férfi valószínűleg hozományvadász, már késő: Miss Baird fülig beleszeret Baybe, az első olyan férfiba, aki a nőt látja meg benne, és nem a nagy vagyon várományosát. Ám Middleton kapitányt a sors végül mégis a császárné útjába sodorja, és a közös szenvedély – a vadászlovaglás – egyre közelebb hozza egymáshoz a különböző társadalmi rétegből származó Sisit és Bayt… Vajon Bay valóban hozományvadász? Képes lesz-e feladni a még 38 évesen is elbűvölő Sisi kísérgetését, hogy beváltsa a Charlotte-nak tett ígéretét? Szerencse vagy átok egy uralkodóné kegyeltjének lenni? A Sisi angol szerelme izgalmas olvasmány, amely betekintést enged a 19. századi arisztokrácia világába. Az idősödő Erzsébet legendás alakja olyan fényben tűnik most fel előttünk, amilyenben még nem láthattuk. Vajon az angolok is azt a lenyűgöző és kedves császárnét ismerték meg benne, mint mi, magyarok?