Helikon Kiadó strana 78 z 115

Hercule Poirot békésen vacsorázik, amikor a kávéházban egy fiatal nő azzal fordul hozzá, hogy nemsokára meg fogják őt, Jennie-t, ölni. Jennie retteg, de arra kéri Poirot-t, ne keresse és büntesse meg a gyilkosát. “Ha én meghalok, végre győz az igazság.” Aznap este Poirot megtudja, hogy egy divatos londoni szállodában megöltek három vendéget, és mindhármuk szájába egy mandzsettagombot tettek. Lehet bármi köze a rettegő fiatal nőnek a gyilkosságokhoz? Míg Poirot igyekszik a bizarr rejtély darabkáit összeilleszteni, a gyilkos elrendezi a szálloda egyik szobáját a negyedik gyilkossághoz…

Edgar Allan Poe lehelt életet a detektívtörténetekbe vélte Sir Arthur Conan Doyle. És ki lehetne nagyobb szakértő ez ügyben Sherlock Holmes kalandjainak megalkotójánál? A fekete macska és más történetek a krimi atyjának tartott Poe legjobb és leghíresebb novelláit adja közre: misztikum, titok és sötét erők elevenednek meg a hátborzongató (bűn)eseteket feldolgozó elbeszélésekben. A C. Auguste Dupin, a világirodalom megannyi zseniális detektívjének mintájául szolgáló alak különös gyilkosság nyomába ered A Morgue utcai kettős gyilkosságban, Az ellopott levélben pedig a királynő levelére kell rábukkannia. A kötet címadó novellája egy horrorisztikus eszközökkel elkövetett, szörnyű bűn feszéltséggel és félelemmel vegyes izgalommal teli lelepleződésének története, míg A vörös halál álarca és Az egy hordó amontillado már a tudományos-fantasztikus irodalomra emlékeztető írások. Poe a 19. századi amerikai irodalom legkülönösebb figurája, akit lírai-allegorikus költészete mellett a mesteri logikával megszerkesztett detektívtörténetei és bűnügyi novellái emeltek a világirodalom nagyjai közé.

"Miért nem szóltak Evansnak?" - ezt kérdezi a haldokló, akit Bobby Jones talál a népszerű golfpálya alatt, a völgyben. Bobby először is arra lenne kíváncsi, ki zuhant a szakadékba, és halt meg a szeme láttára, azonosító iratot ugyanis nem találnak a férfinál. Csak egy gyönyörűfiatal nő fényképét... Bobby nyomozni kezd,és hamarosan kiderül, hogy a végzetes baleset nem véletlen történt: ez bizony gyilkosság volt, mégpedig igen rejtélyes gyilkosság. Szerencsére Bobbynak merész segítőtársa is akad Lady Frances Derwent személyében. Frankie, ahogy az ifjú arisztokrata lányt mindenki nevezi, hatalmaslelkesedéssel veti bele magát a rejtélybe. Az sem riasztja vissza, hogy Bobbyt is, őt is megpróbálják eltenni láb alól. A meglepetésekben és kalandokban bővelkedő könyv végére kiderül, kicsoda Evans, miért nem szóltak neki, és hogy egy lelkész negyedik fia és egy arisztokrata lánya csak nyomozóként alkot-e nyerő párost.

Cincinnatus C.-t halálra ítélik, és bezárják egy erődítményben lévő börtönbe, mert ő egy "átlátszatlan" (igazi) ember, míg a többiek "átlátszó lények". Amíg kivégzésére várakozik, látogatókat fogad (az ügyvédjét, a feleségét, az anyját, Emmocskát, a börtönigazgató 12 éves lányát, a börtön könyvtárosát), leveleket ír, elmélkedik, illetve e fura nabokovi világbeli szokások megkövetelte módon összebarátkozik fogvatartóival (börtönőrével és a börtönigazgatóval), illetve majdani hóhérjával, a köpcös, joviális möszjő Pierre-rel. Cincinnatust valójában átverik: a szomszéd cellabeli rabként mutatják be neki a hóhért - ez megkönnyíti a barátkozást. Szürreális történések: egyes szereplők egy-egy beszélgetés közben átváltoznak valaki mássá, Cincinnatus a levegőben sétál, máskor megszökik, de az út utolsó szakasza visszaviszi őt a cellájába. Kivégzése után, amikor minden szétesik, szétfolyik körülötte, C. elindul, hogy megkeresse a hozzá hasonló "igazi" embereket.

A kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak. A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéritaktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Szun-ceés társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét.

A világ a maga korában igen sikeres írónak számító Max Brod nevezetes árulásának köszönhetően ismerhette meg az életében csak néhány novellát publikáló Franz Kafka (18831924) regényeit. Brod barátja végakaratával mit sem törődve ahelyett, hogy megsemmisítette volna Kafka hátramaradt kéziratait, sorra kiadatta azokat, elsőként az 1914-ben született A pert. Az idő igazolta Brod döntését: ezt az immár százéves regényt az irodalomtörténet a 20. század legfontosabb művei közé sorolja. A Josef K. bizarr kálváriáját (alaptalan) megvádolását, elítélését és kivégzését elmesélő könyv Kafka legismertebb műve, amelyet többek között Orson Welles is megfilmesített. A félelmetesen kiszámíthatatlan, egészen groteszk módon fellépő rejtélyes hatóságoknak kiszolgáltatott, eleinte a becsületéért, később pedig már a puszta életéért küzdő kisember tragikus történetét sajnos sokan a magukénak érezhették a totalitárius rendszereket hosszú ideig elszenvedni kényszerülő Közép- és Kelet-Európában. Kafka emblematikus regénye most Győrffy Miklós új fordításában kerül a könyvesboltokba és reményeink szerint a Helikon Zsebkönyvtár sorozat hűséges vásárlóinak könyvespolcaira.

Marcus Aurelius, a filozófuscsászár a sztoikus irányzat egyik legjelentősebb római képviselője. Görög nyelven írt naplójegyzeteiben az uralkodó, aki gyakorlatilag egész életét háborúskodással töltötte, a lemondásról, a kötelességteljesítésről, szolgálatról, erkölcsiségről fogalmazott meg ma is rendkívül értékes és népszerű gondolatokat. "Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted."

A Führer, Adolf Hitler egyszer s mindenkorra meghatározta, mi az SS becsülete, s meghatározását elitcsapatai jelmondatává tette. >>Becsületed - mondta - a hűség.

A független Izrael Állam 1948-as kikiáltását követő háborúban - melyek során az még postagalambok segítették a harctéri kommunikációt - egy halálosan megsebesült fiatal galambász útjára engedi utolsó madarát, különleges búcsúajándékot küldve távoli kedvesének. A "Csecsemő" becenévre hallgató fiú tragikus története szárnyra kap, és generációkon átívelve kíséri végig Jáir Mandelszon, egy középkorú, az ország madarait jól ismerő idegenvezető életét, aki kudarcba fulladó házasságából menekülve, haldokló édesanyja végakaratának engedelmeskedve épp álmai házát igyekszik megtalálni, melynek során újra találkozik rég nem látott egykori szerelmével. És a párhuzamosan kibontakozó, fél évszázaddal elválasztott két történet egyre közelebb kerül egymáshoz, ahogyan egymás után kirepülnek csontkalickájukból az emlékezet postagalambjai - felelevenítve megszakadt kapcsolatokat, összekötve messzi sorsokat, múltat és jelent...

Bazarov a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy "nihilista", aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet - aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg - profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi - cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát... ki tudja?

Ötödik regényében, a Swing Time-ban Zadie Smith ismét „hazai pályán játszik”, hiszen a könyv két főhőse, a névtelen narrátor és gyermekkori barátnője, Tracey abban a nyugat-londoni városnegyedben, Willesdenben nő fel, ahol az írónő született. Az olvasók már ismerhetik ezt a kevert lakosságú külvárosi vidéket a szerző két másik, részben szintén a származásnak, a fekete rasszhoz való tartozásnak az ember egész életútját meghatározó voltáról szóló regényéből, a Fehér fogakból és az NW-ből. A narrátor és Tracey egyaránt vegyes házasságból származó gyermek, ám Tracey családjában az anya, míg a narrátoréban az apa fehér. A két lány a helyi tánciskolában ismerkedik össze, s közös szenvedélyük szoros kapcsot teremt közöttük, ám útjaik hamarosan elválnak. A barátnőjénél tehetségesebb Tracey profi táncosként próbál karriert csinálni, míg a narrátor egy New Yorkban élő világsztár énekesnő (és táncos), Aimée személyi asszisztense lesz, és e minőségében – sok más feladata mellett – részt kell vennie az Aimée által egy kis gambiai faluban alapított iskola beindításának munkálataiban. A New York-i luxus után az afrikai szegénységgel és az ottani embereknek a legsötétebb kilátástalánságon is felülkerekedő életerejével szembesülő fiatal lány végül visszatér Londonba, ahol újra találkozik Tracey-vel… Zadie Smith, aki fiatal éveiben maga is táncolt, sőt jazzénekesként is színpadra lépett, könyve főszereplőinek életét egy folyton változó ritmusú táncként ábrázolja. A regény lapjain felbukkanó legendás táncosok – Ginger Rogers, Fred Astaire, Bill „Bojangles” Robinson, Michael Jackson és Jeni LeGon –, akiknek videóit Tracey lépésről lépésre kielemzi, illetve a gambiai falu „névtelen” lányai és asszonyai, kiknek törzsi tánca annyira lenyűgözi a narrátort, mind részesei annak az ősidőkből eredő tradíciónak és hitnek, amely szerint a tánclépések varázserővel bírnak, s képesek megváltoztatni az ember sorsát.

Rex Fortescue rosszul lesz az irodájában, a Cityben, és a kórházban meghal. "A tea..." - mondta a halála előtt. De a méreg, ami végzett vele, nem lehetett a teában. A zsebében pedig egy marék rozst találnak. Gyanúsítottban nincs hiány: a néhai pénzmágnás közutálatnak örvendett. Neele felügyelőnek a nyomozásban segítőtársa is akad hamarosan. A Tiszafa-kunyhóba, a Fortescue család házába megérkezik Miss Marple. Addigra már három hulla van: Adele, Rex felesége és Gladys, a szobalány is gyilkosság áldozata lett. Miss Marple, akinél Gladys régebben szolgált, az ő halála miatt ártja bele magát az ügybe. "Hat hatosról énekelj", idézi a gyerekverset, amelyben a pástétomba sütött feketerigókról is szó esik. Tiszafa-kunyhóban pedig néhány hete döglött rigókat találtak! Talán a legcsavarosabb eset ez, amellyel Jane Marple-nek meg kell birkóznia.

Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat. Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: "Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?... Maga elbaszott egy alak."

A ?Metro-trilógia és a Text szerzőjének fergeteges politikai szatírái új kiadásban nyolc új elbeszéléssel. „Oroszországot, ész, nem érted” – mintha ez a szállóigévé lett híres verssor visszhangzana Dmitry Glukhovsky sötét tónusú és humorú elbeszéléseiben. Az Orosz népellenes mesék ugyanis egy tagadhatatlanul ismerős, ugyanakkor végtelenül szürreális Oroszhon működésébe enged betekintést, ahol semmi sem az, aminek először gondolnánk. Itt az Állam Patyomkin-díszletei közt valójában egy nagyszabású, kegyetlen színjáték zajlik, főszerepben a személyi kultusszal övezett Nemzeti Vezetővel, aki egykori padtársait varázsütésre dúsgazdag oligarchákká változtatja, és akinek még a legjelentéktelenebb megnyilvánulásai is nagyobb hírértékkel bírnak a közmédiában, mint a földönkívüliek Moszkvába látogatása… Az Orosz népellenes mesék kimeríthetetlen fantáziáról árulkodó ötletek izgalmas tárháza, valamint minden sci-fibe hajló megoldásával együtt is tűpontos kritikai látlelet az ezredforduló utáni orosz (és ki tudja, talán nem csak az orosz) politikai hatalom egyszerre abszurd és abszolút jellegéről.

Van London szívében egy szálloda, amely száz éve semmit sem változott. Legalábbis így érzi Miss Marple, amikor kedves unokaöccse, Raymond befizeti a Bertramba egy hét nyaralásra. "Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen", gondolja a csavaros eszű vénkisasszony, mert tudja, hogy az életben minden változik. És mint megszokhattuk, neki mindig igaza van. A Bertram tényleg csak egy kulissza. Hogy mit takar, arra a londoni rendőrség is nagyon kíváncsi. Akárcsak arra, mi csábítja ide a dúsgazdag amerikaiakat, a koldusszegény angol arisztokratákat, a vidéki kanonokokat és Lady Sedgwicket, a hírhedt kalandort és férfifalót.

Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac - aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt - 1958-ban kiadott új regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig "úton" vannak - de ez a buddhizmus útja, a Dharmáé, vagyis az "Igazságé" -, és a lét illuzórikus voltát megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell. A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett - ez a "furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus" (ahogy önmagát jellemezte) egyszerre végtelen komolysággal és igéző öniróniával meséli el életének buddhista szakaszát, amikor le akart mondani az italról, a nőkről és minden ártalmas földi hívságról - hogy egyúttal megszabaduljon minden fájdalomtól és félelemtől. Mint sok más nyugati embernek, ez neki sem sikerült - de nagy irodalom született belőle.