Helikon Kiadó strana 85 z 115

Mit ér az ember, ha demokrata Magyarországon és Erdélyben? Lengyel László (1950) közgazdász-politológus és Markó Béla (1951) költő, politikus beszélget Erdélyről, nacionalizmusról és patriotizmusról, a magyar és a román rendszerváltásról, a parlamenti demokráciák kiépítéséről, működtetéséről, majd elapadásáról. Lengyel negyedszázada elemzi a politikát, Markó tizennyolc éven át vezette az erdélyi magyarok szövetségét. - Miközben nálunk fölépült egy autokrata rendszer, s hiába írtam, beszéltem a nyugati demokráciáért, aközben kiderült, hogy amíg te a magyar ügyekért harcolsz negyedszázadon át, a romániai rendszer is visszafordul, befordul egy zsákutcába, egy másféle tekintélyi rendszerbe. - Mégiscsak a fékek körül van a baj. Nálunk Romániában a kézifék is be van húzva, fékezünk is az egyik lábunkkal, és nyomjuk a másik lábunkkal a gázt tövig, de csak a motor bőg veszettül, a kocsi nem mozdul, nálatok meg fék nélkül rohan a rendszer neki a falnak

Ó, azok az ötvenes évek! Meg persze a hatvanasok! Ó, Amerika! A második világháború nagy győzteseinek országában hittel hitték, hogy a csodás álmok valóra válásának immár minden akadálya elhárult. Az időszak a vaskos családi magazinok aranykora. A novellák piacát a kereslet jellemezte. Kötetünk huszonnégy Vonnegut-meséje ama idők másodtermése. Peter Reed szüretelte őket. Szebbnél szebb történetek. Abszurdak, költőiek, érzelmesek. És persze szikrázóan szellemesek. Nemzedékek konfliktusai, házasság, a nő szerepe a családban, ha már nem dolgozhat - íme, az antológia főbb témái. Igen, és a keserves ébredés a rózsaszín amerikai álomból. A gyűjtemény összes gyöngyszeme: megannyi időutazás. Az Olvasó megrendülve, mosolyogva és talán némi szomorkás bölcsességgel szemlélheti ezt a varázslatos forgószínpadot. Az a világ mára elsüllyedt. Üzenetei azonban időszerűbbek, mint valaha. "Négy Tigris-tank gördült a parancsnokság bejárata elé. Két tucat német ugrott le róluk. Géppisztolyaikat ránk szegezték. - Mongyá mán valamit - parancsolta az ezredes. Csöppet sem félt. Végigpillantottam könyvecském bal oldali hasábján. Rátaláltam a mondatra, amely leghívebben fejezte ki érzelmeinket. - Ne lőjetek! - mondtam. Német páncélos tiszt csörtetett be, hogy szemügyre vegye a fogását. Kezében könyvecske. Valamivel kisebb volt, mint az enyém. - Hol vannak a tarackágyúitok? - kérdezte."

Arany János jól ismert balladáit újraolvasva mindig meglepetést okoznak modern, szaggatott-kihagyásos elbeszélésmódjukkal. A líra és az elbeszélés határait folyamatosan egymásba nyitva Arany új, távolságtartóbb, közvetettebb költői megszólalást hozott létre a romantika énközpontúságával szemben, ami alkalmat adott neki az elmélyült lélekábrázolásra is. Másrészt ezek a történetek a kísértethistóriák hagyományába illeszkednek, ami miatt a mai napig töretlen a népszerűségük. Mivel Arany esetében nem lehetséges a műfaj körülhatárolása - ő maga is bizonytalanságban hagyta az utókort arról, mely verseit tekintette balladának -, a kötet válogatója, Szilágyi Márton irodalomtörténész arra törekedett, hogy - a démonikus világ megjelenítésének tendenciáit szem előtt tartva - Arany legismertebb balladáinak körét ritkábban közölt szövegekkel tágítsa.

"Össze sem lehet számolni, mekkora költségekbe veri magát Isten csak azzal, hogy élelmet ad a madaraknak, s nem is csak a hasznosabbjának. Úgy gondolom, Istennek évente csak a verebek táplálása többe kerül a francia király egész évi jövedelménél; mit mondjunk akkor a többi teremtményről?" A kötet a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére jelenik meg.

J.R.R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete fő műve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfont az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítosz-ciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit című regények, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény – amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet. Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé. Az Elveszett Mesék Könyve II. része A szilmarilok mitológiaciklus legelső elbeszélésének folytatását tartalmazza. A szövegekből és jegyzetekből kibontakoznak a mitológia megírásának kezdetétől jelen lévő fő történetek legelső változatai: Beren és Lúthien páratlan regéje, Túrin és a Sárkány története, a Törpök Nyakláncának egyetlen teljes narratívája, Gondolin bukásának legrészletesebb változata, és Earendel utazásának korai változata.

A Férfikor hajnalán Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának második kötete. Míg a 2015-ben megjelent Srác a kakasülőn a gyermek- és ifjúkor, illetve a Színművészeti Főiskolán eltöltött évek krónikája, a folytatásban a színházi és filmes szerepek sokaságát eljátszó színművész életének következő évtizedeiről mesél. Huszti Péter történeteiben a színházi élet olyan legendás alakjaival találkozunk, mint Kiss Manyi, Psota Irén, Bessenyei Ferenc és Ádám Ottó (a sort még hosszasan folytathatnánk), és mindeközben megtudhatjuk azt is, hogy milyen forrásokból, tapasztalatokból és élményekből formálódik meg egy-egy szerep, hogyan válik a színész életének részévé, lényének egy darabjává az általa eljátszott figura, és hogyan lesz élethivatássá a nézőkből hol kacagást, hol döbbent némaságot kiváltó színházi játék.

A Férfikor hajnalán Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának második kötete. Míg a 2015-ben megjelent Srác a kakasülőn a gyermek- és ifjúkor, illetve a Színművészeti Főiskolán eltöltött évek krónikája, a folytatásban a színházi és filmes szerepek sokaságát eljátszó színművész életének következő évtizedeiről mesél. Huszti Péter történeteiben a színházi élet olyan legendás alakjaival találkozunk, mint Kiss Manyi, Psota Irén, Bessenyei Ferenc és Ádám Ottó (a sort még hosszasan folytathatnánk), és mindeközben megtudhatjuk azt is, hogy milyen forrásokból, tapasztalatokból és élményekből formálódik meg egy-egy szerep, hogyan válik a színész életének részévé, lényének egy darabjává az általa eljátszott figura, és hogyan lesz élethivatássá a nézőkből hol kacagást, hol döbbent némaságot kiváltó színházi játék.

J.R.R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete fő műve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfont az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítosz-ciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit című regények, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény – amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet. Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé. Az Elveszett Mesék Könyve I. része A szilmarilok mitológiaciklus legelső elbeszélésének bevezető történeteit tartalmazza. Kibontakozik a mitológiarendszer kiindulópontja, és nyomon követhetők páratlan fejlődésének kezdő lépései: a világ teremtése, a valák cselekedetei, a tündék ébredése, legnagyobb alkotásaik születése és Melko pusztító lázadása – ahogy azt maguk a tündék Eriolnak, a nyugati óceánon átkelő ember-hajósnak elmesélték.

1946. augusztus 12-én Lustig Ignác, a győri izraelita hitközség elöljárója rőfösüzletében egy csomagot adott át Gyarmati Fanninak. Ebben voltak azok a dokumentumok és tárgyak, amelyeket az abdai tömegsír exhumálásakor a 12-es számmal jegyzőkönyvezett holttest ruházatában találtak. Személyes iratok, igazolványok, levelek, fényképek és egy jegyzetfüzet, amely Radnóti Miklósnak a bori munkaszolgálatban 1944 júliusa és október 31. között szellemi erejének megfeszített koncentrációjával írt utolsó tíz versét tartalmazta. Kötetünk ennek a csomagnak a tartalmát közli, kiegészítve azzal az öt kézirattal, amelyet a munkatábor felszámolása előtt Radnóti Miklós barátjának, Szalai Sándornak adott át. A Bori notesz néven ismertté vált jegyzetfüzetben épp ennek az öt versnek a szövege rongálódott olvashatatlanná. Radnóti halálának tisztázatlan körülményei, a kéziratok története, az exhumáláskor előkerült különféle dokumentumok tartalma és állapota olyan kontextusba helyezi verseinek szövegét, amelyben léthelyzet és műalkotás kivételesen szoros kölcsönhatásba kerül. Ezért olyan értékesek azok a dokumentumok, amelyek testi pusztulásának nyomait és költői képzeletének utolsó fellobbanásait egyszerre őrzik.

E hányatott sorsú mű Salman Rushdie harmadik regénye. A szerzőre Az éjfél gyermekei világsikere és Booker-díja után derült égből csapott le a végzet Homeini ájatulláh személyében, aki A sátáni versek megjelenése nyomán és a műből kiragadott részletek alapján kimondta rá a fatvát, amely nem csupán kiközösítést jelent, hanem halált is. Nagy-Britannia ekkor úgy döntött, hogy a nyugati demokrácia nevében megvédi a szerzőt, aki jó tízéves bujkálásra kényszerült. A regény maga - lévén irodalom - természetesen senkit és semmit nem fenyeget. Remekmű, amely szól életről és hitről, szabadság- és istenkeresésről, Keletről és Nyugatról, valamint arról is, hogy az ember, bárhogy kapálódzik ellene, élete végéig ott hordozza magában a szülőföldjét. Mindezt Rushdie varázslatosan egyedi, mesemondó, a magyar Olvasók előtt már jól ismert nyelvén. S bár a fatva azóta sem szűnt meg, hiszen csak az vonhatja vissza, aki kimondta, ő pedig már nincs az élők sorában, a szerző nemcsak a szabadságát nyerte vissza, de újabb és újabb mesterművekkel örvendezteti meg olvasóit.

Párizsba nem akkor érkezik meg az ember, mikor leszáll az állomáson, sem pedig, mikor megfájdul nyaka a Louvre-ban, s beáll szemei mögött az a megalázó képtárémelygés, mely a civilizáció egyik legutálatosabb kísérő tünete. Egy kissé megérkezik, mikor rágyújt az első cigarettára. Mikor először megy néhány lépést egy nő után. Mikor a pincér először teszi egy vendéglőben eléje az étlapot. Márai Sándort élethosszig tartó, ellentmondásos kapcsolat fűzte Párizshoz. Fiatalkorában öt évet élt itt, majd többször is visszatért a francia fővárosba. Nagy hatással volt rá a város szellemisége, ugyanakkor kritikusan figyelte, hogy minden nyitottsága ellenére sem fogadja be az idegeneket. Itt vált újságíróvá; Párizs cikkeket, majd regényeket inspirált. Könyvünkben ezekből a hol szeretetteljes, hol aggódó vagy éppen ostorozó és kiábrándult hangú szövegekből válogattunk.

Ferenc pápa már a megválasztását követő napokban egyértelművé tette, hogy kiemelten fontos feladatának tekinti a hívőkkel való szoros, mindennapos kapcsolat kialakítását. Ezt a célt szolgálják a reggelente a hívők naponta változó kis csoportjának a Szent Márta-ház kápolnájában tartott pápai szentmisék és homíliák, melyeknek rövid összefoglalóját néhány óra múlva közzé is teszik - először a Vatikáni Rádióban és annak honlapján, majd más médiumokban is. A jelen kötetben, amelyet a patinás jezsuita folyóirat, a La Civiltá Cattolica főszerkesztője állított össze, a 2013 márciusa és júliusa közötti időszakban elhangzott pápai szentbeszédek kaptak helyet. Ezekből a reggeli prédikációkból egy, a felelősségét mélyen átérző, a világot hívők és nem hívők számára egyaránt jobbá tenni kívánó pápa portréja rajzolódik ki előttünk.

Schopenhauernek ez a világhírű tanulmánya 1844-ben jelent meg először, főműve, A világ mint akarat és képzet kiegészítő kötetének 44. fejezeteként. Minden szerelmi játéknak, akár vígjáték, akár tragédia, a végső célja valóban fontosabb minden más célnál az emberi életben, és éppen ezért teljesen méltó arra a mélységes komolyságra, amellyel ki-ki feléje tör. Nem kisebb dolog ugyanis az, amit ez a játék eldönt, mint a legközelebbi nemzedék összetétele.

Hercule Poirot ránézésre igazán nem emlékeztet egy antik görög hősre. Azonban - érvel a legendás nyomozó - ő is, mint Hercules, azt a feladatot vállalta magára, hogy megszabadítja a társadalmat annak legrémisztőbb szörnyetegeitől. Nyugdíjazásának békés napjaira készülődvén Poirot úgy dönt, hogy már csak tizenkét esetet vállal: ezek lesznek az ő személyes "herkulesi munkái", olyan különleges ügyek, amelyek méltók a kis belga zsenialitásához, és amelyek mind a következtetés művészetének hőstetteiként vonulnak majd be a bűnügyi krónikákba.

Sétahajókázás a Níluson, egy minden kényelemmel felszerelt gőzhajó fedélzetén, elegáns és izgalmas társaságban: tökéletes lehetőség a kikapcsolódásra, akár mézesheteit töltő, szerelmes ifjú leány, akár zsémbes, gazdag öregasszony - vagy épp sokat látott, briliáns magándetektív az utazó. A csöndes, enyhe egyiptomi nyáréjszaka békéjét azonban pisztolylövés döreje zúzza szét. Bár az áldozat túléli a merényletet, a kéjutazás légkörét a forrongó szenvedélyek és a hideg gyanakvás igencsak megrontja. Hercule Poirot, a legendás nyomozó nem tehet mást: kis szürke agysejtjeit az ősi Egyiptom misztériumainak megfejtése helyett a bűntett felderítésének szolgálatába állítja...

London, 1920-as évek. Sokkoló gyilkosság szennyezi be egy csinos városi kúria plüsskárpitjait. Az áldozat egy idős asszony, az elképesztően gazdag Emily French. Minden bizonyíték Leonard Vole-ra, a fiatal kalandorra mutat, akit az asszony örökösévé tett, és aki cserébe könyörtelenül elvette az életét. Legalábbis az asszony házvezetőnője ezt állítja a bíróságon. Leonard azonban ragaszkodik ártatlanságához, és biztos benne, hogy felesége igazolja majd az alibijét. A vád tanúja a krimikirálynő tizenkét izgalmas, hátborzongató detektívnovellájának gyűjteménye, amelyben nem mindig a rosszfiúk húzzák a rövidebbet...