Helikon Kiadó strana 84 z 115

Az okostelefon lassan a mindenünk: személyiségünk menedéke, lelkünk nagyfelbontású tükre, emlékeink szabadon bővíthető tárháza. Bizalmas vallomásaink és kisebb-nagyobb hazugságaink, örömeink és sérelmeink megbízhatónak vélt őrzője, amelynek nemcsak arról van tudomása, hogy az adott pillanatban hol tartózkodunk a térképen, hanem arról is, hol tartunk épp személyes kapcsolatainkban vagy karrierünkben. Ám miközben mobilunk egyfajta megnyugtató biztonságérzetet nyújt, egyúttal nagymértékű kiszolgáltatottságot is magában rejt - ha elveszítjük, egész privát életünk kerülhet illetéktelen kezekbe. Miután hét évet töltött ártatlanul börtönben, Ilja hazatér, hogy újra felfedezze magának Moszkvát - zsebében egy rendőr százados kalandos körülmények között megszerzett iPhone-jával. Ennek segítségével próbál tájékozódni az időközben idegenné lett városban, eligazodni a korrupt rendőrök és nehézsúlyú maffiózók sötét üzelmeiben, választani bosszú és megbocsátás között. Mindeközben egyre mélyebbre merül a telefonban talált képekben, videókban és üzenetekben - mivel sajátjától megfosztották, másvalaki kölcsönvett életét kezdi el élni. Fordulatokkal és tragédiákkal teli története egyszerre illúziómentes látlelet napjaink Oroszországáról, valamint sodró lendületű thriller, amely XXI. századi díszletek között eleveníti fel az orosz klasszikusok nagy történelmi és lélektani dilemmáit. Felesleges bűnök és hiábavaló bűnhődések magával ragadó, elgondolkodtató krónikája. Dmitry Glukhovsky (sz. 1979) az új orosz irodalom világszerte népszerű szerzője. Bemutatkozó regénye, a világvége utáni Moszkva földalattijában játszódó Metró 2033 számos országban bestseller lett. Posztapokaliptikus sikerkönyvét később trilógiává bővítette (Metró 2034 és 2035), de írt történelmi kalandregényt (Szürkület), nagyszabású negatív utópiát (Futu.re) és sci-fi elemekkel átszőtt szatirikus elbeszéléskötetet (Orosz népellenes mesék) is.

Az "egyperces" jelző már Örkény István életében közkedvelt kifejezéssé vált, s máig is temérdek szókapcsolatban idézik. Kevés olyan klasszikus írói lelemény akad, amely ennyire beépült volna nyelvünkbe, tudatunkba, mint az egyperces novella, Örkény műfaji találmánya. Humorán, prózatechnikáján, az irodalmi gondolkodást megújító szemléletén olvasónemzedékek sora nőtt fel. Magasfeszültség néhány oldalon, néhány sorban vagy csupán a címadásban. A huszadik század háborús-diktatúrás-forradalmas tapasztalatai, a jelenkor abszurditásai egy-egy villanásba sűrítve. Az írásokban ott az apró darabokra hullt közös ideák groteszk látványa - de megfordítva is: a banalitásokban az élet titokzatos szépsége. Mert Örkényt keserű nevetéssel ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább: történelmi méretű kiszolgáltatottságában milyen a mégiscsak pótolhatatlan ember. Az Egyperces novellák kurta mítoszaiban hősök születnek: Janász Jenő, a fronton elesett nótafaragó katona, akinek épp elkezdett szerzeményét senki sem képes befejezni; Wolfné, a nevét elnyerő hivatali rabszolga; Zetelaki, a holta után is játékra kész színész. És persze Varsányiné, aki az elpusztult Budapesten is egérirtást vállal.

Isten a szív csöndjében beszél. Munka közben is imádkozhattok. A munka nem akadályozza az imát, és az ima nem akadályozza a munkát. Csupán annyi kell, hogy elménket egy pillanatra Istenhez emeljük: "Szeretlek, Istenem, bízom benned. Hiszek benned, szükségem van most rád." Milyen apróságok, és milyen csodálatos imák. Teréz anyát mint a legszegényebbek gyámolítóját ismerjük. Mint mély és erős hitű embert, aki mindig alázattal lehajolt az elesettekért, segített nekik, vagy épp elkísérte őket a halálba: hite szerint a mennyország kapujáig. Ebből a könyvből, Teréz anya hol vigasztaló, hol biztató, hol elgondolkodtató szavaiból megtudhatjuk, hogy fáradhatatlan munkálkodása mély belső életből fakadt: részben a kételyekből, melyekkel meg kellett küzdenie, de abból is, hogy egész életén át gondolkodott, tűnődött, meditált azon: mit jelent az ima? Hogyan kell jól imádkozni? Teréz anya nemcsak odaadó, a hitéért és annak igazáért megküzdő katolikus volt, hanem az imádkozás ökumenikus tanítója is.

Lehetnek-e fontos gondolatai egy nagydarab biztonsági őrnek a modern művészetről? Naná, hogy lehetnek. A CiciKrisztus hőse bebizonyítja, hogy talán még érzékenyebb műértő is lehet, mint egy híres művész. Nick Hornby leghíresebb elbeszélése a népszerű regényekkel egyenértékű remekmű: sokak kedvence, olyan alapmű, amelyet itt-ott egyetemeken is tanítanak - akár mint kiváló novellát, akár mint gondolatébresztő bevezetést a mai képzőművészet megértéséhez. Akárcsak a CiciKrisztus, a kötet többi elbeszélése is meghökkentő alapötletre épül, hogy aztán Hornby a rá jellemző romantikus humorral bontsa ki a történetet. Megváltoztathatja-e az ember életét egy megszállott Arsenal-szurkoló? Mit tehet egy szülő, ha valami igazán - igazán? - szégyenletes dolog derül ki a fiáról? Mit tehet egy szegény férfi, ha volt felesége a világ elé tárja leggyalázatosabb tetteit? Muszáj-e játszani egy meccsen, ha utálod a focit, de nélküled nem tud kiállni a csapat? És mi lehet fontosabb annál, ha egy kamasz fiú életében először szexelhet

Te tudod, melyek voltak életed legfájdalmasabb szakításai? Rob tudja. De Laura, akivel éppen most szakított, nincsen köztük. Éppenséggel örül is (egy kicsit), hogy végre szabad: bármikor nyugodtan hallgathatja a kedvenc zenéit, átrendezheti a lemezgyűjteményét... és elmerenghet azon, vajon miért végződik minden kapcsolata szakítással. Sőt, meg is keresheti azokat a nőket, akik a legfájdalmasabb szakítások ötös listáján szerepelnek. De kiderül, hogy mégsem tud továbblépni. Mert a lemez elakadt Lauránál. A Pop, csajok, satöbbi sok millió példányban eladott bestseller, egy káprázatos film ihletője (John Cusack felejthetetlen alakításával), és ma már nyugodtan nevezhető a populáris irodalom klasszikusának. Több mint húsz évvel a megjelenése után kellemesen nosztalgiázhatunk is a regény el- vagy újraolvasásával: a nagy része egy olyan lemezboltban játszódik, ahol bakelitlemezek sorakoznak a polcokon, és egy igazi rajongó számára a "zene" - a jó zene! - a legfontosabb dolog az életben, mondjuk, a szerelem mellett.

A megtorpanó kéz halott kéz, a mozgó kéz élő kéz. Ezt vésd jól az eszedbe.

Az oroszok követelték, hogy Szolzsenyicin távozzék az országból Ivan Gyenyiszovics egy napja miatt. Egy olyan korban, mikor regények sora ütközött a hatalomba és a cenzúrába, Szolzsenyicin fontosat alkotott.

Márai Sándornak számos önálló írása van a borról, ilyen a már klasszikussá vált Magyar borok című, de az olyan híres műveiben, mint a Füves könyv vagy a Szindbád hazamegy vagy a Teljes Napló is sok helyütt előbukkan. Mint egy olyan téma, mely elválaszthatatlan Márai Sándortól íróként és emberként egyaránt. A Boros könyv a Helikon Kiadó gondozásában egy új sorozat részeként jelenik meg, melyben Márai életbölcsességeit olvashatjuk. A sorozat köteteit Kő Boldizsár csodálatos illusztrációi díszítik.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne. Kötetünkben Weöres Sándor életvezetési tanácsai, filozófiai lírájának tömör összefoglalásai találhatók: teljes költemények éppen úgy, mint vers- illetve prózarészletek. A tartalmi eligazodást szolgáló címek egy részét a szerkesztő Steinert Ágota adta, annak mintájára, ahogy a költő ezt tette A teljesség felé című munkájában. A Weöres Centenáriumi Év alkalmából kiadott könyv bepillantást enged Weöres Sándor tanításaiba: nincsenek hősök és nemes eszmék az ember nélkül. A kötetet Orosz István grafikái díszítik.

„Ha valaki netán meggyilkolná Protheroe ezredest, ugyancsak nagy szolgálatot tenne az emberiségnek” – jegyzi meg Mary St. Mead szelíd papja hússzeletelés közben. Igazán meggondolatlan kijelentés ez egy anglikán lelkésztől, főlegmivel néhány órával később az ezredest holtan találják – a paplak dolgozószobájában! Ahogy azonban Miss Jane Marple, a minden lében kanál vénkisasszony rámutat, szinte az egész falu érdekelt lehetett Protheroe idő előtti elhalálozásában. De vajon ki volt a tettes? És ki az a titokzatos, elegáns hölgy, aki nemrég bukkant fel az isten háta mögötti faluban, és miben mesterkednek ők ketten a jó Haydock doktorral? Megannyi rejtély, de Miss Marple hathatós segítségével a rendőrség végül minden szálat felgöngyölít.

Roger Ackroyd túl sokat tudott. Tudta, hogy a nő, akit szeret, megmérgezte az első férjét. Tudta, hogy valaki zsarolja az asszonyt, és azt is tudta, hogy ezért lett öngyilkos. Az esti postából pedig azt is megtudta, ki a titokzatos zsaroló – ám még mielőtt végigolvashatta volna a levelet, valaki elvágta a torkát… Hercule Poirot visszavonult. Úritököt termeszt a békés, álmos falucskában, King’s Abbotban. Az Ackroyd-gyilkosság azonban ismét mozgásba hozza „a kis szürke agysejtjeit”, és a legendás nyomozó a tettes nyomába ered…

Philip Roth 1979 és 1985 között három regényt (A szellem árnyékában, A megszabadított Zuckerman, Anatómialecke) és egy kisregényt (A prágai orgia) szentelt legismertebb prózai alteregójának, Nathan Zuckerman amerikai zsidó írónak. A ma már egyetlen kötetként számon tartott történet lényegét tekintve egy hányatott alkotói útkeresés nagyszabású krónikája, az elismerésre törő művészi akarat, valamint a fikció nyersanyagául szolgáló valóság kisebb-nagyobb körei (a főszereplőt övező politikai hatalom, zsidó közösség, család vagy éppenséggel tulajdon teste) közötti összetett viszonyok izgalmas és elgondolkodtató feltérképezése. A Helikon Kiadó Philip Roth-életműsorozatát útjára indító Zuckerman - Trilógia és epilógus sötét humorral és finom öniróniával árnyalt vallomás az írói hivatás (vagy ha úgy tetszik: hitvallás) állandó dilemmáiról és változó lehetőségeiről.

zufijá Zinóbiá elsőszülöttként szégyent hozott a családjára: fiúnak kellett volna születnie. Ezért szeretet nélkül nő fel. Beszédre képtelen, érzelmeit csupán pirulással, lángoló arcbőre színével tudja kifejezni. Mivel nem képes hazug álcát ölteni, a világ kiveti magából, és ő vérengző vadállattá válik, aki védtelenekre támad... Salman Rushdie harmadik regénye kegyetlen látlelet Pakisztánról, amely „nem Pakisztán, vagyis nem teljesen az - írja a szerző. - Két ország, egy valós és egy fiktív létezik egyazon, vagyis csaknem egyazon területen. Az én történetem, az én fiktív országom, mint jómagam is, valamilyen szöget zár be a valósággal. A magam részéről szükségesnek tartom ezt a kis defókuszálást, amelynek értéke egyébként természetesen vitatható. Én úgy látom, hogy nem csupán Pakisztánról írok." A Szégyen a második része Az éjfél gyermekeivel kezdődő és A sátáni versekkel záruló trilógiának.

"Hogy boldogok-e errefelé az emberek? Halovány fogalmam sincsen. Igazából azt sem tudom, mi az a boldogság. Persze fordulhatok filozófusokhoz, hogy megértsem, csakhogy a bölcselőhad elég kuszafejű népség. Összevissza magyaráznak, gyakran teljesen felfoghatatlan dolgokat mondanak, és amennyire szigorúak kollégáikhoz, éppen annyira elnézőek önmagukkal szemben. Az egyik hírhedt gondolkodó például azt írja: boldogság nincsen. Majd pontosan kifejti, hogyan kell boldognak lenni. Miközben összegyűjtjük a boldogság kellékeit, boldognak kell lennünk. Na, ez rendesen odabasz, mi?" Cserna-Szabó András 2008-as novellafüzére új kiadásban jelenik meg a Helikon Kiadó gondozásában.

Sorozatunk hatodik, egyben záró kötetében a honfoglalás kori magyarság műveltségének, szellemi kultúrájának nyomait igyekszünk számba venni. Minthogy egykorvolt elődeinktől nem maradtak fenn írások, valójában nem tudjuk, miről és mit gondoltak, hogyan látták a körülöttük lévő világot, miben hittek, mitől féltek, mit és miért találtak szépnek. A kutató - és vele az érdeklődő olvasó - éppen azzal szembesül, hogy elődeink gondolkodásáról, világlátásáról mennyire csekély tudással rendelkezünk. Ráadásul a honfoglalás és a megtelepedés időszaka, ez az oly nehezen megismerhető korszak felettébb inspiratívan hat mai világunkra. Ám minél kevesebbet tudunk - márpedig a szellemi kultúráról valójában nagyon keveset tudunk -, annál többet kell hozzátennünk saját kútfőből:így kerülünk egyre messzebb a hajdanvolt valóságától. A művészet eszközeivel nagyon sokféle megjelenítése születhet - és született is - e kornak, de bármilyen szemet gyönyörködtetőek vagy izgalmasak is ezek az elképzelések, többnyire mégis csak elképzelések. Az elmélyült, kellően fegyelmezett - ugyanakkor szeretetteljes - kutatói munka azonban megmutathatja azt is, hogy milyen eszközöket hívhatunk segítségül ahhoz, hogy a ránk maradt morzsákat mégis egy kicsit jobban megérthessük. Kötetünkben éppen ilyen kalandozásra indulunk.

A Helikon Zsebkönyvek sorozat nyitókötete a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének gondolkodásába enged bepillantást: Az uralkodás művészetében először olvashatók magyarul Bonaparte Napóleon szellemes, a Machiavellit megszégyenítő cinizmust sem nélkülöző, olykor pedig megdöbbentően aktuális gondolatai háborúról és békéről, politikáról és törvényhozásról, vallásról és társadalomról, családról és szerelemről. A korzikai kisnemesi család sarjaként született Bonaparte Napóleon (17691821) felemelkedését a győzedelmesen megvívott csaták mellett a francia forradalom biztosította, nem véletlenül tekintette önmagát a forradalom fiának, császárként pedig a forradalom örökösének, mondhatnánk, megkoronázójának. Tábornokként és uralkodóként Napóleon egyaránt a polgári jogegyenlőségen alapuló jövőt tartotta eszménynek: polgári törvénykönyve, amely a korabeli Európa legmodernebb jogi kódexe volt, óriási hatást gyakorolt az egész európai jogrendre és a későbbi jogalkotásra. Az uralkodás művészetében nemcsak a napóleoni törvényhozás és a bonapartista politika gondolati háttere tárul fel, hanem a hadvezér és államférfi mint ember testvér, apa, férj is megismerhetővé válik.