Helikon Kiadó strana 84 z 115

Roger Ackroyd túl sokat tudott. Tudta, hogy a nő, akit szeret, megmérgezte az első férjét. Tudta, hogy valaki zsarolja az asszonyt, és azt is tudta, hogy ezért lett öngyilkos. Az esti postából pedig azt is megtudta, ki a titokzatos zsaroló – ám még mielőtt végigolvashatta volna a levelet, valaki elvágta a torkát… Hercule Poirot visszavonult. Úritököt termeszt a békés, álmos falucskában, King’s Abbotban. Az Ackroyd-gyilkosság azonban ismét mozgásba hozza „a kis szürke agysejtjeit”, és a legendás nyomozó a tettes nyomába ered…

Philip Roth 1979 és 1985 között három regényt (A szellem árnyékában, A megszabadított Zuckerman, Anatómialecke) és egy kisregényt (A prágai orgia) szentelt legismertebb prózai alteregójának, Nathan Zuckerman amerikai zsidó írónak. A ma már egyetlen kötetként számon tartott történet lényegét tekintve egy hányatott alkotói útkeresés nagyszabású krónikája, az elismerésre törő művészi akarat, valamint a fikció nyersanyagául szolgáló valóság kisebb-nagyobb körei (a főszereplőt övező politikai hatalom, zsidó közösség, család vagy éppenséggel tulajdon teste) közötti összetett viszonyok izgalmas és elgondolkodtató feltérképezése. A Helikon Kiadó Philip Roth-életműsorozatát útjára indító Zuckerman - Trilógia és epilógus sötét humorral és finom öniróniával árnyalt vallomás az írói hivatás (vagy ha úgy tetszik: hitvallás) állandó dilemmáiról és változó lehetőségeiről.

zufijá Zinóbiá elsőszülöttként szégyent hozott a családjára: fiúnak kellett volna születnie. Ezért szeretet nélkül nő fel. Beszédre képtelen, érzelmeit csupán pirulással, lángoló arcbőre színével tudja kifejezni. Mivel nem képes hazug álcát ölteni, a világ kiveti magából, és ő vérengző vadállattá válik, aki védtelenekre támad... Salman Rushdie harmadik regénye kegyetlen látlelet Pakisztánról, amely „nem Pakisztán, vagyis nem teljesen az - írja a szerző. - Két ország, egy valós és egy fiktív létezik egyazon, vagyis csaknem egyazon területen. Az én történetem, az én fiktív országom, mint jómagam is, valamilyen szöget zár be a valósággal. A magam részéről szükségesnek tartom ezt a kis defókuszálást, amelynek értéke egyébként természetesen vitatható. Én úgy látom, hogy nem csupán Pakisztánról írok." A Szégyen a második része Az éjfél gyermekeivel kezdődő és A sátáni versekkel záruló trilógiának.

"Hogy boldogok-e errefelé az emberek? Halovány fogalmam sincsen. Igazából azt sem tudom, mi az a boldogság. Persze fordulhatok filozófusokhoz, hogy megértsem, csakhogy a bölcselőhad elég kuszafejű népség. Összevissza magyaráznak, gyakran teljesen felfoghatatlan dolgokat mondanak, és amennyire szigorúak kollégáikhoz, éppen annyira elnézőek önmagukkal szemben. Az egyik hírhedt gondolkodó például azt írja: boldogság nincsen. Majd pontosan kifejti, hogyan kell boldognak lenni. Miközben összegyűjtjük a boldogság kellékeit, boldognak kell lennünk. Na, ez rendesen odabasz, mi?" Cserna-Szabó András 2008-as novellafüzére új kiadásban jelenik meg a Helikon Kiadó gondozásában.

Sorozatunk hatodik, egyben záró kötetében a honfoglalás kori magyarság műveltségének, szellemi kultúrájának nyomait igyekszünk számba venni. Minthogy egykorvolt elődeinktől nem maradtak fenn írások, valójában nem tudjuk, miről és mit gondoltak, hogyan látták a körülöttük lévő világot, miben hittek, mitől féltek, mit és miért találtak szépnek. A kutató - és vele az érdeklődő olvasó - éppen azzal szembesül, hogy elődeink gondolkodásáról, világlátásáról mennyire csekély tudással rendelkezünk. Ráadásul a honfoglalás és a megtelepedés időszaka, ez az oly nehezen megismerhető korszak felettébb inspiratívan hat mai világunkra. Ám minél kevesebbet tudunk - márpedig a szellemi kultúráról valójában nagyon keveset tudunk -, annál többet kell hozzátennünk saját kútfőből:így kerülünk egyre messzebb a hajdanvolt valóságától. A művészet eszközeivel nagyon sokféle megjelenítése születhet - és született is - e kornak, de bármilyen szemet gyönyörködtetőek vagy izgalmasak is ezek az elképzelések, többnyire mégis csak elképzelések. Az elmélyült, kellően fegyelmezett - ugyanakkor szeretetteljes - kutatói munka azonban megmutathatja azt is, hogy milyen eszközöket hívhatunk segítségül ahhoz, hogy a ránk maradt morzsákat mégis egy kicsit jobban megérthessük. Kötetünkben éppen ilyen kalandozásra indulunk.

A Helikon Zsebkönyvek sorozat nyitókötete a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének gondolkodásába enged bepillantást: Az uralkodás művészetében először olvashatók magyarul Bonaparte Napóleon szellemes, a Machiavellit megszégyenítő cinizmust sem nélkülöző, olykor pedig megdöbbentően aktuális gondolatai háborúról és békéről, politikáról és törvényhozásról, vallásról és társadalomról, családról és szerelemről. A korzikai kisnemesi család sarjaként született Bonaparte Napóleon (17691821) felemelkedését a győzedelmesen megvívott csaták mellett a francia forradalom biztosította, nem véletlenül tekintette önmagát a forradalom fiának, császárként pedig a forradalom örökösének, mondhatnánk, megkoronázójának. Tábornokként és uralkodóként Napóleon egyaránt a polgári jogegyenlőségen alapuló jövőt tartotta eszménynek: polgári törvénykönyve, amely a korabeli Európa legmodernebb jogi kódexe volt, óriási hatást gyakorolt az egész európai jogrendre és a későbbi jogalkotásra. Az uralkodás művészetében nemcsak a napóleoni törvényhozás és a bonapartista politika gondolati háttere tárul fel, hanem a hadvezér és államférfi mint ember testvér, apa, férj is megismerhetővé válik.

Arany János jól ismert balladáit újraolvasva mindig meglepetést okoznak modern, szaggatott-kihagyásos elbeszélésmódjukkal. A líra és az elbeszélés határait folyamatosan egymásba nyitva Arany új, távolságtartóbb, közvetettebb költői megszólalást hozott létre a romantika énközpontúságával szemben, ami alkalmat adott neki az elmélyült lélekábrázolásra is. Másrészt ezek a történetek a kísértethistóriák hagyományába illeszkednek, ami miatt a mai napig töretlen a népszerűségük. Mivel Arany esetében nem lehetséges a műfaj körülhatárolása - ő maga is bizonytalanságban hagyta az utókort arról, mely verseit tekintette balladának -, a kötet válogatója, Szilágyi Márton irodalomtörténész arra törekedett, hogy - a démonikus világ megjelenítésének tendenciáit szem előtt tartva - Arany legismertebb balladáinak körét ritkábban közölt szövegekkel tágítsa.

Mit ér az ember, ha demokrata Magyarországon és Erdélyben? Lengyel László (1950) közgazdász-politológus és Markó Béla (1951) költő, politikus beszélget Erdélyről, nacionalizmusról és patriotizmusról, a magyar és a román rendszerváltásról, a parlamenti demokráciák kiépítéséről, működtetéséről, majd elapadásáról. Lengyel negyedszázada elemzi a politikát, Markó tizennyolc éven át vezette az erdélyi magyarok szövetségét. - Miközben nálunk fölépült egy autokrata rendszer, s hiába írtam, beszéltem a nyugati demokráciáért, aközben kiderült, hogy amíg te a magyar ügyekért harcolsz negyedszázadon át, a romániai rendszer is visszafordul, befordul egy zsákutcába, egy másféle tekintélyi rendszerbe. - Mégiscsak a fékek körül van a baj. Nálunk Romániában a kézifék is be van húzva, fékezünk is az egyik lábunkkal, és nyomjuk a másik lábunkkal a gázt tövig, de csak a motor bőg veszettül, a kocsi nem mozdul, nálatok meg fék nélkül rohan a rendszer neki a falnak

Ó, azok az ötvenes évek! Meg persze a hatvanasok! Ó, Amerika! A második világháború nagy győzteseinek országában hittel hitték, hogy a csodás álmok valóra válásának immár minden akadálya elhárult. Az időszak a vaskos családi magazinok aranykora. A novellák piacát a kereslet jellemezte. Kötetünk huszonnégy Vonnegut-meséje ama idők másodtermése. Peter Reed szüretelte őket. Szebbnél szebb történetek. Abszurdak, költőiek, érzelmesek. És persze szikrázóan szellemesek. Nemzedékek konfliktusai, házasság, a nő szerepe a családban, ha már nem dolgozhat - íme, az antológia főbb témái. Igen, és a keserves ébredés a rózsaszín amerikai álomból. A gyűjtemény összes gyöngyszeme: megannyi időutazás. Az Olvasó megrendülve, mosolyogva és talán némi szomorkás bölcsességgel szemlélheti ezt a varázslatos forgószínpadot. Az a világ mára elsüllyedt. Üzenetei azonban időszerűbbek, mint valaha. "Négy Tigris-tank gördült a parancsnokság bejárata elé. Két tucat német ugrott le róluk. Géppisztolyaikat ránk szegezték. - Mongyá mán valamit - parancsolta az ezredes. Csöppet sem félt. Végigpillantottam könyvecském bal oldali hasábján. Rátaláltam a mondatra, amely leghívebben fejezte ki érzelmeinket. - Ne lőjetek! - mondtam. Német páncélos tiszt csörtetett be, hogy szemügyre vegye a fogását. Kezében könyvecske. Valamivel kisebb volt, mint az enyém. - Hol vannak a tarackágyúitok? - kérdezte."

J.R.R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete fő műve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfont az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítosz-ciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit című regények, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény – amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet. Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé. Az Elveszett Mesék Könyve I. része A szilmarilok mitológiaciklus legelső elbeszélésének bevezető történeteit tartalmazza. Kibontakozik a mitológiarendszer kiindulópontja, és nyomon követhetők páratlan fejlődésének kezdő lépései: a világ teremtése, a valák cselekedetei, a tündék ébredése, legnagyobb alkotásaik születése és Melko pusztító lázadása – ahogy azt maguk a tündék Eriolnak, a nyugati óceánon átkelő ember-hajósnak elmesélték.

1946. augusztus 12-én Lustig Ignác, a győri izraelita hitközség elöljárója rőfösüzletében egy csomagot adott át Gyarmati Fanninak. Ebben voltak azok a dokumentumok és tárgyak, amelyeket az abdai tömegsír exhumálásakor a 12-es számmal jegyzőkönyvezett holttest ruházatában találtak. Személyes iratok, igazolványok, levelek, fényképek és egy jegyzetfüzet, amely Radnóti Miklósnak a bori munkaszolgálatban 1944 júliusa és október 31. között szellemi erejének megfeszített koncentrációjával írt utolsó tíz versét tartalmazta. Kötetünk ennek a csomagnak a tartalmát közli, kiegészítve azzal az öt kézirattal, amelyet a munkatábor felszámolása előtt Radnóti Miklós barátjának, Szalai Sándornak adott át. A Bori notesz néven ismertté vált jegyzetfüzetben épp ennek az öt versnek a szövege rongálódott olvashatatlanná. Radnóti halálának tisztázatlan körülményei, a kéziratok története, az exhumáláskor előkerült különféle dokumentumok tartalma és állapota olyan kontextusba helyezi verseinek szövegét, amelyben léthelyzet és műalkotás kivételesen szoros kölcsönhatásba kerül. Ezért olyan értékesek azok a dokumentumok, amelyek testi pusztulásának nyomait és költői képzeletének utolsó fellobbanásait egyszerre őrzik.

"Össze sem lehet számolni, mekkora költségekbe veri magát Isten csak azzal, hogy élelmet ad a madaraknak, s nem is csak a hasznosabbjának. Úgy gondolom, Istennek évente csak a verebek táplálása többe kerül a francia király egész évi jövedelménél; mit mondjunk akkor a többi teremtményről?" A kötet a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére jelenik meg.

J.R.R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete fő műve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfont az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítosz-ciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit című regények, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény – amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet. Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé. Az Elveszett Mesék Könyve II. része A szilmarilok mitológiaciklus legelső elbeszélésének folytatását tartalmazza. A szövegekből és jegyzetekből kibontakoznak a mitológia megírásának kezdetétől jelen lévő fő történetek legelső változatai: Beren és Lúthien páratlan regéje, Túrin és a Sárkány története, a Törpök Nyakláncának egyetlen teljes narratívája, Gondolin bukásának legrészletesebb változata, és Earendel utazásának korai változata.

A Férfikor hajnalán Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának második kötete. Míg a 2015-ben megjelent Srác a kakasülőn a gyermek- és ifjúkor, illetve a Színművészeti Főiskolán eltöltött évek krónikája, a folytatásban a színházi és filmes szerepek sokaságát eljátszó színművész életének következő évtizedeiről mesél. Huszti Péter történeteiben a színházi élet olyan legendás alakjaival találkozunk, mint Kiss Manyi, Psota Irén, Bessenyei Ferenc és Ádám Ottó (a sort még hosszasan folytathatnánk), és mindeközben megtudhatjuk azt is, hogy milyen forrásokból, tapasztalatokból és élményekből formálódik meg egy-egy szerep, hogyan válik a színész életének részévé, lényének egy darabjává az általa eljátszott figura, és hogyan lesz élethivatássá a nézőkből hol kacagást, hol döbbent némaságot kiváltó színházi játék.

A Férfikor hajnalán Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának második kötete. Míg a 2015-ben megjelent Srác a kakasülőn a gyermek- és ifjúkor, illetve a Színművészeti Főiskolán eltöltött évek krónikája, a folytatásban a színházi és filmes szerepek sokaságát eljátszó színművész életének következő évtizedeiről mesél. Huszti Péter történeteiben a színházi élet olyan legendás alakjaival találkozunk, mint Kiss Manyi, Psota Irén, Bessenyei Ferenc és Ádám Ottó (a sort még hosszasan folytathatnánk), és mindeközben megtudhatjuk azt is, hogy milyen forrásokból, tapasztalatokból és élményekből formálódik meg egy-egy szerep, hogyan válik a színész életének részévé, lényének egy darabjává az általa eljátszott figura, és hogyan lesz élethivatássá a nézőkből hol kacagást, hol döbbent némaságot kiváltó színházi játék.

E hányatott sorsú mű Salman Rushdie harmadik regénye. A szerzőre Az éjfél gyermekei világsikere és Booker-díja után derült égből csapott le a végzet Homeini ájatulláh személyében, aki A sátáni versek megjelenése nyomán és a műből kiragadott részletek alapján kimondta rá a fatvát, amely nem csupán kiközösítést jelent, hanem halált is. Nagy-Britannia ekkor úgy döntött, hogy a nyugati demokrácia nevében megvédi a szerzőt, aki jó tízéves bujkálásra kényszerült. A regény maga - lévén irodalom - természetesen senkit és semmit nem fenyeget. Remekmű, amely szól életről és hitről, szabadság- és istenkeresésről, Keletről és Nyugatról, valamint arról is, hogy az ember, bárhogy kapálódzik ellene, élete végéig ott hordozza magában a szülőföldjét. Mindezt Rushdie varázslatosan egyedi, mesemondó, a magyar Olvasók előtt már jól ismert nyelvén. S bár a fatva azóta sem szűnt meg, hiszen csak az vonhatja vissza, aki kimondta, ő pedig már nincs az élők sorában, a szerző nemcsak a szabadságát nyerte vissza, de újabb és újabb mesterművekkel örvendezteti meg olvasóit.