Helikon Kiadó strana 77 z 115

A Nobel-díjas Konrad Lorenznek, az orvostudományok és a filozófia doktorának szakterülete elsősorban az állatvilág tanulmányozása volt, munkásságát később terjesztette ki az emberiség etológiájára. 1972-ben írott könyvében azt vizsgálta, hogyan változtatja meg fejlődésünket az ember viselkedése, tevékenysége, s fő tézise az, hogy az orvostudomány és a technológia fejlődése, amitől a csodát várjuk, valójában civilizációnk megsemmisüléséhez vezet. Lorenz munkájában nyolc olyan, egymástól megkülönböztethető, jóllehet szoros okozati összefüggésben álló folyamatot tárgyal, amelyek pusztulással fenyegetik nemcsak modern kultúránkat, hanem az emberiséget mint fajt is. Ezek a következők: a túlnépesedés, az élettér pusztulása, a versenyfutás önmagunkkal, az érzelmek fagyhalála, a genetikai összeomlás, a tradíciók lerombolása, a dogmák ereje és az atomfegyverek. Konrad Lorenz könyve majd ötven év távlatából is megrázó és elgondolkodtató írás.

Íme 365 sistergő, friss, eleven, ropogósan vidám vagy maróan szomorú sztori. Vigyázat, a történetek fokozott mértékben tartalmaznak valóságot és abszurd humort! A bölcseket agyonverik, ugye? Esznek-e szőlőt a kannibálok? Ki tetoválja ki a halakat? Kit üssön el az önvezető autó? Mi lesz, ha kibombáznak a házamból? Hogyan találkozik Örkény és a DJ? Mi lesz, ha haza akarok menni a lövészárokból? Mi a program a Félpár Kesztyűk Éjszakáján és mit tegyünk a beszélő csirkecombokkal? Mi a baj az olvasó medvékkel, az adófizetőkkel és az illegális könyvtermesztőkkel? Az igazi férfi szilikon-izmokkal csábít? Az igazi nőt visszahozzák az UFÓk? Hogyan készítsünk piranhalevest magyarosan? Hófehérke evett-e mérgezett hamburgert? Mire képesít az OKJ-s Betyár- és Útonállóképző? Mit keres egy róka a véres alsógatyóban? Hol gyerek beszél, hol nyugdíjas, hol hentes, hol Mikes Kelemen, hol temetkezési vállalkozó, hol kockázatkezelő, hol kidobóember, hol egy német tanárnő, aki nem németet tanít... Hétköznapi őrületek a legváltozatosabb módokon elbeszélve. Íme 365 szavakból szőtt videoklip: az olvasó vagányul szörfözhet országokon, évszázadokon, bolygókon keresztül. A végtelenbe, és tovább!

Íme 365 sistergő, friss, eleven, ropogósan vidám vagy maróan szomorú sztori. Vigyázat, a történetek fokozott mértékben tartalmaznak valóságot és abszurd humort! A bölcseket agyonverik, ugye? Esznek-e szőlőt a kannibálok? Ki tetoválja ki a halakat? Kit üssön el az önvezető autó? Mi lesz, ha kibombáznak a házamból? Hogyan találkozik Örkény és a DJ? Mi lesz, ha haza akarok menni a lövészárokból? Mi a program a Félpár Kesztyűk Éjszakáján és mit tegyünk a beszélő csirkecombokkal? Mi a baj az olvasó medvékkel, az adófizetőkkel és az illegális könyvtermesztőkkel? Az igazi férfi szilikon-izmokkal csábít? Az igazi nőt visszahozzák az UFÓk? Hogyan készítsünk piranhalevest magyarosan? Hófehérke evett-e mérgezett hamburgert? Mire képesít az OKJ-s Betyár- és Útonállóképző? Mit keres egy róka a véres alsógatyóban? Hol gyerek beszél, hol nyugdíjas, hol hentes, hol Mikes Kelemen, hol temetkezési vállalkozó, hol kockázatkezelő, hol kidobóember, hol egy német tanárnő, aki nem németet tanít... Hétköznapi őrületek a legváltozatosabb módokon elbeszélve. Íme 365 szavakból szőtt videoklip: az olvasó vagányul szörfözhet országokon, évszázadokon, bolygókon keresztül. A végtelenbe, és tovább!

Howard Phillips Lovecraft (1890-1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allen Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett - a "kozmikus rettenet" irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg. Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel. Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.

Bob Dentet mint történészt és politikai gondolkodót régóta foglalkoztatja a kérdés: mi a magyarázata annak, hogy a később olyan borzalmakhoz, tömeggyilkosságokhoz vezető kommunista eszme a XX. század elején (és még sokáig) a legnagyobb elmék és a legnagyobb művészek közül is sokak számára annyira vonzó volt. Szinte tökéletes példája ennek a magyar Tanácsköztársaság története, amelyben kisebb vagy nagyobb lelkesedéssel az akkori magyar szellemi élet színe-java szerepet vállalt - Bartók és Kodály, Móricz és Balázs Béla... a kor legjelesebb festőművészei, írói, költői, színészei és filmesei.

A Mérgezett hajtűk az utóbbi évek egyik, ha nem a legszórakoztatóbb, legolvasmányosabb könyve, szinte provokálja az embert az olvasásra: olvastatja magát, de nagyon. Pedig még azt is nehéz eldönteni, hogy tulajdonképpen micsoda is ez, mit is tartunk a kezünkben valójában. A szövegek folyamatosan egyensúlyoznak a széppróza (a novella, a tárca) és az esszé határán, s hol erre, hol arra billen az egyensúly, az ún. mérleg nyelve. Igazság szerint jómagam inkább érzem közelebb e miniatűröket az epikus formákhoz, mint az értekező műfajokhoz. Cserna érzékletesen és érzékien beszél az irodalomról, legalábbis arról a szeletéről, melyen láthatóan imádattal csügg, s ez a szeretet szinte megbűvöli olvasóját, bevonja abba a körbe, amelyben nem lehet kérdés, hogy az irodalom a világ talán egyetlen figyelemre méltó jelensége. Az írói szemszögű, személyes és érzelmektől áthatott megközelítései, értelmezései nagyon gyakran telitalálatok, egyszerűen közelebb visznek egy mű vagy egy alkotói személyiség és munkássága megértéséhez, és Cserna-Szabónak ehhez néha elég egy halálpontos jelző, mint például amikor Hemingway szövegéről megjegyzi: "Ez egy barna novella..." A szöveg elementáris hatásának szinte lehetetlen ellenállni. Egy furcsa, különös, rendhagyó és kiváló (esszé-tárca)novellás kötet, és önarckép az írónak már nem kölyökkutya, hanem érett korából. Dérczy Péter

A szerző Bethlen Istváról írott életrajza 1991-ben jelent meg először, 1995-ben pedig angolul is kiadták az Amerikai Egyesül Államokban. Az első és az azóta megjelent változatok - így ezen kiadás - között egyetlen lényeges különbség van: az 1993-ban Moszkvából hazakerült iratok szükségessé tették az Epilógusban eredetileg írottak módosítását. Egyértelművé vált, hogy a szovjet vezetés nem azért vitette ki Bethlent Moszkvába, mert Erdélyben vagy Magyarországon politikai szerepet szánt neki, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy a magyarországi politikai életből mint zavaró tényezőt eltávolítsa. E kiadás utolsó oldalain a szerző röviden utal azokra a levelekre is, amelyeket 1944-1945-ös magyarországi szovjet házi őrizete idején Bethlen írt felnőtt- és időskori szerelmének, Széchenyi Andor Pálnénak. Ezeket a grófné leányunokája bocsátotta a szerző rendelkezésére 2015-ben.

1953. november 25-én - hatvanöt éve - a magyar labdarúgó válogatott "az évszázad mérkőzésén" 6:3-ra legyőzte az angolokat. David Bailey könyve ezzel a meccsel kezdődik: a Vasfüggönyön túlról jött "mágikus magyarok" nemcsak játékukkal nyűgözték le a zsúfolásig megtelt Wembley stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. És sok angol szurkoló akkor úgy érezte, nem lehet annyira rossz az a kommunista ország, amelynek ilyen ragyogó futballistái vannak. A Magyarországon élő David Bailey több mint tíz évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja az Aranycsapat történetét: meg akarta érteni, hogy ebben az országban - amely immár az otthona, s ahol futballrajongóként be kell érnie a gyengécske mai magyar focival - az ötvenes években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak? David Bailey könyve a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében egyszerre precíz és olvasmányos, és a kényes kérdések vagy furcsa ellentmondások feltárásától sem riad vissza. Leírja az akkori Magyarország, a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét, és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran köztudottan gyűlölték az új rendszert, hogyan tudtak együtt élni vele - és óriási sikereket aratni nemcsak a maguk és a magyar futballszurkolók, hanem a politikai vezetés számára is. Sok nagyszerű könyv jelent már meg az Aranycsapatról, de David Bailey-é az első olyan, amely ezt a történetet a maga minden ellentmondásával, furcsaságával, a politika és a sport összefonódásait is vizsgálva, az elejétől a végéig, regényesen elmeséli nekünk.

Immanuel Kant 1775-ben megjelent filozófiai esszéje a tartós ("örök") béke lehetségességét vizsgálja, pontosabban annak feltételeit igyekszik meghatározni. Nemcsak amellett érvel, hogy a politikai és az erkölcs összeegyeztethető, és hogy a gyakorlati ész korlátait és az ember gyarlóságait figyelembe véve is a háborúk teljes megszűnése felé haladhat az emberiség, hanem olyan kérdéseket is felvet, amelyek épp mostanában válnak igazán aktuálissá. Azt például, hogy az államok, miközben a föderalizmus elvei szerint államszövetségeket hoznak létre, átadják-e vagy sem szuverenitásuk egy részét egy új, magasabb szintű, végrehajtó és kényszerítő erővel is bíró államnak. Az egyik legfontosabb tétele pedig: hogy az államnak - a tartós béke érdekében is - biztosítania kell, hogy a "filozófusok" szabadon kifejthessék véleményüket a politikai ügyeiben. "Amiben ez a nagy és kiválóan józan gondolkodó egész komolyságával hinni tudott, az mégsem lehet csupa utópia és naivság" - írta Kant művének fordítója, Babits Mihály 1918-ban.

Az Edgar Allan Poe novelláiból készült két korábbi válogatás a Helikon Kiadó zsebkönyv sorozatának legsikeresebb, legkeresettebb darabjai közé tartozik. A kút és az inga címmel most megjelenő harmadik Poe-kötetben - az előzőkhöz hasonlóan - öt izgalmas, misztikus hangulatú novella olvasható. A jól ismert címadó darab a spanyol inkvizíció áldozatának az életben maradásért folytatott küzdelmét tárja elénk; a Dr. Kátrány és Toll professzor módszere című írás hőse egy elmegyógyintézetbe látogat el; A Maelström poklában című novellában szereplő halász testvérpár egy hatalmas tengeri vihart és egy pokoli örvényt igyekszik túlélni; a Történet a Rongyos hegyekből egy különös látomás döbbenetes következményeiről tudósít; a Metzengerstein két, évszázadok óta viszálykodó család harcának végkifejletét meséli el.

F. Scott Fitzgerald a XX. századi amerikai irodalom legragyogóbb stilisztája; halála óta számos írót nevezett már a kritika "új Fitzgeraldnak", de a lelki mélységeknek, a szív alkímiájának ábrázolásában azóta sincsen párja. Leghíresebb művének - a világirodalom egyik legszebb szerelmes regényének - hőse Jay Gatsby, a titokzatos milliomos: ő tündöklésének és bukásának történetében Fitzgerald óriási atmoszférateremtő erővel jeleníti meg a "dzsesszkorszakot", a húszas évek Amerikáját, amelyben egyszerre volt jelen valami édesbús dekadencia és fergeteges új dinamizmus. Maga a történet pedig az amerikai mitológia olyan nagy témáinak hatol a mélyére, mint az "amerikai álom" bűvölete és ára, a pénz és hatalom édessége és keserűsége. Gatsby, akiről sokáig csak sejtjük, hogy szegény sorból küzdötte fel magát, fanatikus akarással - s az eszközökben nem válogatva - vagyont szerez, és a New York-i társasági élet új sztárja lesz, csak hogy méltóvá váljon a szépséges Daisyhez, és elhódíthassa férjétől az asszonyt, akinek még a hangja is "csupa pénz". A klasszikus regény Baz Luhrmann 2013-as filmjének köszönhetően lett újra óriási siker világszerte.

Chimneys, ahol utoljára a herzoszlovák trónkövetelőt gyilkolták meg, ismét rejtélyes haláleset színhelye. Most sokkal kevésbé romantikus az ügy: a külügyminisztérium angyalarcú (és rossz nyelvek szerint angyali lustaságú) hivatalnoka egy reggel nem ébred fel. Ágya mellett vizespohár és altatószeres üvegcse. A következtetés egyértelmű, öngyilkosság történt. Batyu Brent, Lord Caterham leánya és Bill Eversleigh, akit a külügyminisztérium alkalmaz, de csak dísznek, akkor kezdenek nyomozni, amikor egy másik fiatalember is meghal. Az ő halálát nehéz lenne öngyilkosságnak álcázni, mert lelőtték. Utolsó szavai "a Hét Számlap". De micsoda is a Hét Számlap? Titkos társaság London közepén? És milyen nagyszabású gaztettre készülnek, ha ilyen olcsó nekik az emberélet? Batyu és Bill segítségére nem más siet, mint Battle főfelügyelő, a faarcú és pengeagyú Scotland Yard-i detektív.

Kedves Barátom, szegény barátom, derék barátom! Te a világegyetem Teremtőjének kísérleti alkotása vagy. Az egész világegyetemben te vagy az egyetlen teremtmény, akinek szabad akarata van. Te vagy az egyetlen, akinek ki kell találnia, mi lesz a következő cselekedete és miért. Mindenki más csak robot, gépezet. Bizonyára kíváncsi vagy rá, miért van az, hogy egyesek szemlátomást szeretnek, mások szemlátomást gyűlölnek. Nos, azok egyszerűen szerető- és gyűlölőgépek. Kimerült vagy és csüggedt. Miért is ne volnál? Természetesen kimerítő az, hogy folyton ésszerűen akarsz átlátni egy olyan világegyetemet, amelyet senki sem szánt ésszerűnek. Kilgore Trout: Nem titok többé A Bajnokok reggelije Az ötös számú vágóhíd méltó párja. A szerző által illusztrált történet látszólag a legismertebb Vonnegut-teremtmény, a különc regényíró, Kilgore Trout és Dwayne Hoover Pontiac-kereskedő találkozásának krónikája. Látszólag. Mert a világban téboly uralkodik, a bolygó pusztul, az emberiség meghibbant. És ezen vajmi keveset változtat, hogy Kilgore egy beomlott külszíni bányák és zagyva hirdetések kísérte úton éppen a világmindenség seggluka, Midland City felé tart Ez a könyv ajándék magamnak az ötvenedik születésnapomra. Ötvenévesen arra vagyok programozva, hogy gyerekesen viselkedjem hogy sértegessem a nemzeti himnuszt, hogy náci zászlót, segglukat és mindenféle egyebet rajzoljak filctollal. Azt hiszem, megpróbálok kisöpörni a fejemből minden benne levő kacatot a segglukakat, a zászlókat, a bugyikat. Bizony ebben a könyvben bugyiról is van kép. Kisöpröm a többi könyvemből való szereplőket is. Nem rendezek több bábjátékot. K. V. Jr. Annyira vagyunk egészségesek, amennyire a gondolataink humánusak. Kilgore Trout KURT VONNEGUT (1922-2007) amerikai regényíró és esszéista, a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotója, az amerikai modern irodalom kultikus figurája. Műveivel az ötvenes években mutatkozott be, de az igazi áttörést Az ötös számú vágóhíd (1969) hozta meg számára, sikere azóta is töretlen. Társadalomkritikáján, kíméletlen őszinteségén és szarkasztikus humorán generációk nőttek és nőnek fel a mai napig. Talán a legjobb kortárs amerikai író Graham Greene (1969) A fekete humor nagymesterének teljes életműve kerül az olvasók elé a Helikon Kiadó új sorozatában. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus.

"Átnézve 2018 eseményeit, felemelve népem nagy fazekáról a fedelet, úgy látom, hogy mindenből van bőségesen. Ma nem pénzből, ruhából, házból, autóból, továbbtanulási lehetőségből vagy akár szabadságból van kevés, hanem élő hitből, mindent beragyogó reményből, életünket megújító szeretetből, igen, egyszóval - én úgy látom - ma Istenből van kevés. 2019-re éppen ezért én a magam és a népem számára nem az ajándékot, hanem az Ajándékozót kérem. Nem bölcs tanítást keresek, hanem Mestert, magát a Tanítót szeretném megismerni, megismertetni veletek. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy nem gazdagságra vágyunk, hanem az egyetlen igaz értéket, Istent szeretnénk átölelni, mert nélküle semminek semmi értelme nincs." Csaba testvér

"Csak egyetlen embert nyúznak meg elevenen ebben a könyvben, és az én leszek. Nem szadizmusból vagy mazochizmusból teszem, hanem narcizmusból" - jelenti ki Salvador Dalí e könyv egyik fejezetében, és hinnünk kell neki, mert a XX. század egyik meghatározó művésze e zavarba ejtően őszinte önéletrajzi művének szinte minden lapján lényének és művészetének egyediségét és fontosságát hangsúlyozza. A szürrealizmust nem is annyira betetőző, mint inkább bevégző, illetve meghaladó Dalí maga is úgy látta, hogy két legfőbb tulajdonsága - őrültsége és zsenialitása - egy tőről fakad, ezért gondolta azt, hogy muszáj "mindennap kicsivel őrültebbnek lennie", zsenialitását - és szerénységét - pedig legjobban az a kijelentése érzékelteti, mely szerint egyetlen képe többet ér, mint Picasso egész életműve. Ha ezzel nem is ért egyet mindenki, az vitathatatlan, hogy a festészeten és szobrászaton kívül filmezéssel, ékszerkészítéssel, irodalommal - ráadásul paranoia-kritikával is - foglalkozó Dalí nemcsak a képzőművészetet, hanem az önreklámozás művészetét is forradalmasította.

1918. július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából - Lenintől és Szverdlovtól - érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat. A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát - miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi pontossággal a kivégzés minden hátborzongató részletét - felkutatva minden létező beszámolót az utolsó órákról. És soha senki nem ábrázolta még ennyire árnyaltan az utolsó orosz cárnak, feleségének, lányainak és beteg fiának személyiségét - minden hibájukkal, de ugyanakkor azzal a méltósággal együtt, ahogy sorsukat viselték. Rappaport könyve a precíz, de egyben érzelmekkel telített történetírás remekműve.