Helikon Kiadó strana 79 z 115

A Führer, Adolf Hitler egyszer s mindenkorra meghatározta, mi az SS becsülete, s meghatározását elitcsapatai jelmondatává tette. >>Becsületed - mondta - a hűség.

A független Izrael Állam 1948-as kikiáltását követő háborúban - melyek során az még postagalambok segítették a harctéri kommunikációt - egy halálosan megsebesült fiatal galambász útjára engedi utolsó madarát, különleges búcsúajándékot küldve távoli kedvesének. A "Csecsemő" becenévre hallgató fiú tragikus története szárnyra kap, és generációkon átívelve kíséri végig Jáir Mandelszon, egy középkorú, az ország madarait jól ismerő idegenvezető életét, aki kudarcba fulladó házasságából menekülve, haldokló édesanyja végakaratának engedelmeskedve épp álmai házát igyekszik megtalálni, melynek során újra találkozik rég nem látott egykori szerelmével. És a párhuzamosan kibontakozó, fél évszázaddal elválasztott két történet egyre közelebb kerül egymáshoz, ahogyan egymás után kirepülnek csontkalickájukból az emlékezet postagalambjai - felelevenítve megszakadt kapcsolatokat, összekötve messzi sorsokat, múltat és jelent...

Ötödik regényében, a Swing Time-ban Zadie Smith ismét „hazai pályán játszik”, hiszen a könyv két főhőse, a névtelen narrátor és gyermekkori barátnője, Tracey abban a nyugat-londoni városnegyedben, Willesdenben nő fel, ahol az írónő született. Az olvasók már ismerhetik ezt a kevert lakosságú külvárosi vidéket a szerző két másik, részben szintén a származásnak, a fekete rasszhoz való tartozásnak az ember egész életútját meghatározó voltáról szóló regényéből, a Fehér fogakból és az NW-ből. A narrátor és Tracey egyaránt vegyes házasságból származó gyermek, ám Tracey családjában az anya, míg a narrátoréban az apa fehér. A két lány a helyi tánciskolában ismerkedik össze, s közös szenvedélyük szoros kapcsot teremt közöttük, ám útjaik hamarosan elválnak. A barátnőjénél tehetségesebb Tracey profi táncosként próbál karriert csinálni, míg a narrátor egy New Yorkban élő világsztár énekesnő (és táncos), Aimée személyi asszisztense lesz, és e minőségében – sok más feladata mellett – részt kell vennie az Aimée által egy kis gambiai faluban alapított iskola beindításának munkálataiban. A New York-i luxus után az afrikai szegénységgel és az ottani embereknek a legsötétebb kilátástalánságon is felülkerekedő életerejével szembesülő fiatal lány végül visszatér Londonba, ahol újra találkozik Tracey-vel… Zadie Smith, aki fiatal éveiben maga is táncolt, sőt jazzénekesként is színpadra lépett, könyve főszereplőinek életét egy folyton változó ritmusú táncként ábrázolja. A regény lapjain felbukkanó legendás táncosok – Ginger Rogers, Fred Astaire, Bill „Bojangles” Robinson, Michael Jackson és Jeni LeGon –, akiknek videóit Tracey lépésről lépésre kielemzi, illetve a gambiai falu „névtelen” lányai és asszonyai, kiknek törzsi tánca annyira lenyűgözi a narrátort, mind részesei annak az ősidőkből eredő tradíciónak és hitnek, amely szerint a tánclépések varázserővel bírnak, s képesek megváltoztatni az ember sorsát.

Bazarov a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy "nihilista", aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet - aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg - profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi - cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát... ki tudja?

Rex Fortescue rosszul lesz az irodájában, a Cityben, és a kórházban meghal. "A tea..." - mondta a halála előtt. De a méreg, ami végzett vele, nem lehetett a teában. A zsebében pedig egy marék rozst találnak. Gyanúsítottban nincs hiány: a néhai pénzmágnás közutálatnak örvendett. Neele felügyelőnek a nyomozásban segítőtársa is akad hamarosan. A Tiszafa-kunyhóba, a Fortescue család házába megérkezik Miss Marple. Addigra már három hulla van: Adele, Rex felesége és Gladys, a szobalány is gyilkosság áldozata lett. Miss Marple, akinél Gladys régebben szolgált, az ő halála miatt ártja bele magát az ügybe. "Hat hatosról énekelj", idézi a gyerekverset, amelyben a pástétomba sütött feketerigókról is szó esik. Tiszafa-kunyhóban pedig néhány hete döglött rigókat találtak! Talán a legcsavarosabb eset ez, amellyel Jane Marple-nek meg kell birkóznia.

Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat. Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: "Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?... Maga elbaszott egy alak."

A ?Metro-trilógia és a Text szerzőjének fergeteges politikai szatírái új kiadásban nyolc új elbeszéléssel. „Oroszországot, ész, nem érted” – mintha ez a szállóigévé lett híres verssor visszhangzana Dmitry Glukhovsky sötét tónusú és humorú elbeszéléseiben. Az Orosz népellenes mesék ugyanis egy tagadhatatlanul ismerős, ugyanakkor végtelenül szürreális Oroszhon működésébe enged betekintést, ahol semmi sem az, aminek először gondolnánk. Itt az Állam Patyomkin-díszletei közt valójában egy nagyszabású, kegyetlen színjáték zajlik, főszerepben a személyi kultusszal övezett Nemzeti Vezetővel, aki egykori padtársait varázsütésre dúsgazdag oligarchákká változtatja, és akinek még a legjelentéktelenebb megnyilvánulásai is nagyobb hírértékkel bírnak a közmédiában, mint a földönkívüliek Moszkvába látogatása… Az Orosz népellenes mesék kimeríthetetlen fantáziáról árulkodó ötletek izgalmas tárháza, valamint minden sci-fibe hajló megoldásával együtt is tűpontos kritikai látlelet az ezredforduló utáni orosz (és ki tudja, talán nem csak az orosz) politikai hatalom egyszerre abszurd és abszolút jellegéről.

Van London szívében egy szálloda, amely száz éve semmit sem változott. Legalábbis így érzi Miss Marple, amikor kedves unokaöccse, Raymond befizeti a Bertramba egy hét nyaralásra. "Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen", gondolja a csavaros eszű vénkisasszony, mert tudja, hogy az életben minden változik. És mint megszokhattuk, neki mindig igaza van. A Bertram tényleg csak egy kulissza. Hogy mit takar, arra a londoni rendőrség is nagyon kíváncsi. Akárcsak arra, mi csábítja ide a dúsgazdag amerikaiakat, a koldusszegény angol arisztokratákat, a vidéki kanonokokat és Lady Sedgwicket, a hírhedt kalandort és férfifalót.

Nem sokkal az őrült száguldozások könyve, az Úton megjelenése után Kerouac - aki akkor már a beatnemzedék leghíresebb írója volt - 1958-ban kiadott új regényével bizonyította, hogy őt valóban nem a beatmozgalom felszínes divatja érdekli. Új hősei, Ray Smith és Japhy is mindig "úton" vannak - de ez a buddhizmus útja, a Dharmáé, vagyis az "Igazságé" -, és a lét illuzórikus voltát megtapasztalva próbálnak szembeszállni a hitvány világgal, amelyben élniük kell. A Dharma csavargói Keroauc másik maradandó remekműve az Úton mellett - ez a "furcsa, magányos, őrült, katolikus misztikus" (ahogy önmagát jellemezte) egyszerre végtelen komolysággal és igéző öniróniával meséli el életének buddhista szakaszát, amikor le akart mondani az italról, a nőkről és minden ártalmas földi hívságról - hogy egyúttal megszabaduljon minden fájdalomtól és félelemtől. Mint sok más nyugati embernek, ez neki sem sikerült - de nagy irodalom született belőle.

Edgar Allan Poe lehelt életet a detektívtörténetekbe - vélte Sir Arthur Conan Doyle. És ki lehetne nagyobb szakértő ez ügyben Sherlock Holmes kalandjainak megalkotójánál? Az aranybogár a krimi atyjának tartott Poe legjobb és leghíresebb novelláit adja közre: misztikum, titok és sötét erők elevenednek meg a hátborzongató (bűn)eseteket feldolgozó elbeszélésekben. A címadó novella egy kincskeresés hátborzongató története; A hosszúkás láda cselekménye egy titokzatos poggyász és annak tragikus tartalma körül forog; Az ovális arckép elbeszélője egy elhagyott kastélyban különös és gyönyörű női arcképre bukkan; Az áruló szív egy őrült gyilkos elbeszélése, akit Stephen King a világirodalom első szociopata gyilkosának nevezett; Az Usher-ház vége című novella pedig egy ősi arisztokrata családnak és otthonának a pusztulását meséli el. Poe a 19. századi amerikai irodalom legkülönösebb figurája, akit lírai-allegorikus költészete mellett a mesteri logikával megszerkesztett detektívtörténetei és bűnügyi novellái emeltek a világirodalom nagyjai közé. A HELIKON ZSEBKÖNYVEK az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Ahogy Weöres Sándor nyomán a mai magyar irodalom ismeri: Tao Te King, vagyis Az Út és Erény könyve az a könyv, amelyben a hagyomány szerint a filozófiai taoizmus alapítómestere, Lao-ce könnyen megjegyezhető formában összegezte a tao szerinti élet tanításait. A könyv legfontosabb üzenetea követendő úttal, a taóval való harmónia keresésének keretbe foglalása. A taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erőit mozgató teremtő őserővel, elérni a nem-cselekvés (Wu-wei) állapotát, és ezáltal megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást. A taoizmus egyik legismertebb mestere, Lao-ce a hagyomány szerint megvalósította ezt az állapotot, s miután a Tao-te-king tanításait lediktálta egy őt kérlelő határőrnek, elhagyta a civilizált világot, és halhatatlan remeteként élt tovább egy ismeretlen helyen.

Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák. A llanvygani kastély végzete ébren van valamelyik teremben, a Pendragon-ház története megint egy súlyos fordulat előtt áll. A Pendragon-legenda, Szerb Antal 1934-ben megjelent műve bűnügyi regény, esszéregény és kísértethistória keveréke, és mindezeknek a paródiája is egyben. Maga az író filológiai detektívregénynek nevezte. A fiatal tudós, Bátky János a 17. század misztikusait kutatva belekeveredik az Earl of Gwynedd, a walesi Pendragon-család fejének titokzatos történetébe. Rózsakeresztesek, kísértetek, szélhámosok, gyönyörű nők, ősi rejtélyek, erotika és mindenekfölött a kultúrtörténet iránti olthatatlan szerelem kavarognak e mára kultuszregénnyé vált mű lapjain.

Szerelem, barátság, társaság, magány. Vagy ezek tetszőleges sorrendben. Két férfi és egy nő története. Meg egy titok, aminek megfejtése elmaradt. Márai Sándor világsikerű regénye a késői leszámolás drámája. Mi történt akkor, azon a negyven évvel ezelőtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást? A kérdések, szenvedélyek mögött egy fiatal halott: Krisztina, egyikőjük szeretett felesége. Hasonló szenvedély volt a két barát részéről akkor, ugyanezen nő iránt. Az egyik csalt és menekült, a másik maradt, de nem nyújtott kezet a bajban Krisztinának. Most mindketten szembesülnek az árulással. Most, amikor már elfogytak a gyertyák. Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény az író stílusművészetének egyik remeke, melyet évtizedek óta játszanak a világ számos színházában vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe.

A kötetben találunk két kisregényt, három Hercule Poirot-novellát és ráadásnak egyet Miss Marple főszereplésével.  Lesz itt igazi angol karácsony, ellopott rubinnal és eltűnő holttesttel, természetfölöttinek látszó gyilkosság nagyon is földhöz ragadt megoldással és egy furcsa ház, furcsa lakókkal és furcsa gyilkossággal - de Christie népszerű hőseinek eszén nem jár túl egy gyilkos sem.

A világ a maga korában igen sikeres írónak számító Max Brod nevezetes árulásának köszönhetően ismerhette meg az életében csak néhány novellát publikáló Franz Kafka (1883-1924) regényeit. Brod barátja végakaratával mit sem törődve ahelyett, hogy megsemmisítette volna Kafka hátramaradt kéziratait, sorra kiadatta azokat, elsőként az 1914-ben született A pert. Az idő igazolta Brod döntését: ezt az immár százéves regényt az irodalomtörténet a 20. század legfontosabb művei közé sorolja. A Josef K. bizarr kálváriáját (alaptalan) megvádolását, elítélését és kivégzését elmesélő könyv Kafka legismertebb műve, amelyet többek között Orson Welles is megfilmesített. A félelmetesen kiszámíthatatlan, egészen groteszk módon fellépő rejtélyes hatóságoknak kiszolgáltatott, eleinte a becsületéért, később pedig már a puszta életéért küzdő kisember tragikus történetét sajnos sokan a magukénak érezhették a totalitárius rendszereket hosszú ideig elszenvedni kényszerülő Közép- és Kelet-Európában. Kafka emblematikus regénye most Győrffy Miklós új fordításában kerül a könyvesboltokba és reményeink szerint a Helikon Zsebkönyvtár sorozat hűséges vásárlóinak könyvespolcaira.

Van London szívében egy szálloda, amely száz éve semmit sem változott. Legalábbis így érzi Miss Marple, amikor kedves unokaöccse, Raymond befizeti a Bertramba egy hét nyaralásra. „Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen", gondolja a csavaros eszű vénkisasszony, mert tudja, hogy az életben minden változik. És mint megszokhattuk, neki mindig igaza van. A Bertram tényleg csak egy kulissza. Hogy mit takar, arra a londoni rendőrség is nagyon kíváncsi. Akárcsak arra, mi csábítja ide a dúsgazdag amerikaiakat, a koldusszegény angol arisztokratákat, a vidéki kanonokokat és Lady Sedgwicket, a hírhedt kalandort és férfifalót.