Helikon Kiadó strana 80 z 115

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: a világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

A szervezett bűnözésről talán még soha senki nem írt olyan döbbenetes leleplező könyvet, mint Roberto Saviano, ez az olasz fiatalember, aki eleinte csak kíváncsi volt arra, hogyan működik a nápolyi kikötő, ahol naponta gigantikus mennyiségű áru halad át - jó része illegálisan. Elszegődött hát dolgozni egy kínai üzletemberhez, s aztán lassanként szenvedélye lett, hogy mindent megtudjon a régió gazdaságát irányító Rendszerről. Mert a tagjai csak így nevezik a Camorrát, ezt a halálos maffiaszervezetet, melynek csápjai messze túlnyúlnak a régión, sőt Olaszországon is. Saviano egymás után keresi fel a bűncselekmények helyszíneit, látja a klánháborúk során meggyilkolt maffiózókat éppúgy, mint a hidegvérrel vagy épp borzalmas kegyetlenséggel megölt ártatlan embereket, akik épp csak a Rendszer útjában álltak. Mindent meg akar tudni, mindent meg akar érteni - legfőképpen azt, lehetséges-e hatékonyan szembeszállni ezzel a szervezettel, amely tönkretette szűkebb hazáját, Nápolyt és környékét, ahol a törvényeket a maffia a hozza, s ahol a hatalom, a pénz és a vér az élet szentháromsága. Ő maga - a Gomorrával és a többi könyvével - már megtett mindent, amit egy ember megtehet.

Robert Merle antiutópiájában halálos, de kizárólag a nemzőképes férfiakat fenyegető járvány söpör végig a világon. A kór a legnagyobb pusztítást az Egyesült Államokban végzi, ahol hamarosan egy férfigyűlölő elnökasszony kerül hatalomra. A fegyveres női milicisták által őrzött "védett zónák" egyikében, Blueville-ben tudósok kis csoportja kutatja a betegség ellenszerét - ők a címben szereplő "védett férfiak". A kutatást irányító Dr. Martinelli, miután megtudja, hogy az egyik szomszédos laborban egészen más jellegű kutatások folynak, kockázatos játszmába kezd, amelynek tétjét kezdetben valójában fel sem tudja mérni. Helyzetét tovább nehezíti, hogy vele van a fia, a tizenegy éves Dave is, s emiatt Martinelli igencsak sebezhető. A doktor - és általában a férfiak - szerencséjére nem minden nő osztja az elnökasszony radikális nézeteit, és az ellenállásnak Blueville-ben is van egy titkos sejtje. A járvány radikálisan átalakítja a társadalmat, s különösképpen a család intézményét, hiszen a férfiak tömeges pusztulása miatt a monogámia immár szinte bűnné válik. Ez számos tragikomikus incidenshez vezet, melyeket Merle megértő humorral tár az olvasó elé.

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni ez emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult. A Füves könyv a Helikon Kiadó gondozásában egy új sorozat részeként jelenik meg, melyben Márai életbölcsességeit olvashatjuk. A sorozat köteteit Kő Boldizsár csodálatos illusztrációi díszítik.

1969-ben jelent meg Kurt Vonnegut hatodik regénye, az Ötös számú vágóhíd. A szerző egy csapásra ünnepelt sztár lett. De mire rátalált a siker, Cape Cod-i háza kiürült. Gyermekei felnőttek és szétszóródtak a nagyvilágban. Házassága menthetetlenné vált. Ez az oka, hogy Vonnegut elhatározta: természetes családját "mesterséges nagycsaláddal" helyettesíti. "És körmöltem magamnak egy új családot, meg új fiatal férfikort. Ehhez színészeket kellett felfogadnom. A színészek a pénzemért azt mondták, amit mondatni akartam velük..." A Vonnegut-életmű "hivatalosan" egyetlen színműve még soha nem jelent meg magyarul, pedig a teljes életműkiadás a Wanda June nélkül aligha lehetne teljes. Az 1970-es bemutató óta közel fél évszázad telt el, de a darab szemernyit sem avult. Sőt! Aktuálisabb, mint valaha. Amerikától Angliáig folyamatosan előadják. A nézők új és új nemzedékei szeretnék tudni, ki lehet Wanda June. "Mr. Vonnegut könnyedén szökkent át a dráma műfajába. A dialógusok viccesek és hitelesek, a színpadi eszköztár eredeti és ötletes." Times Literary Supplement "A darab arról szól, hogy ma új típusú hősökre volna szükség. Meg arról is, hogy mennyire rettegünk a haláltól. Az új hős azonban színre lép. Attól új, és attól hős, hogy nem hajlandó ölni." Kurt Vonnegut

Leonardo bámulatos jegyzetfüzeteinek több ezer oldalát, s szintúgy az életét és munkásságát érintő legújabb felfedezéseket feldolgozva Walter Isaacson megírta azt a könyvet, amely nemcsak összefoglalja meglévő ismereteinket minden idők legsokoldalúbb zsenijéről, hanem igyekszik a titkot is megfejteni: miből fakad ez a szárnyaló kreativitás? Leonardo tudományos munkássága, ahogy azt a szerző számtalan példán át meggyőzően bemutatja, elválaszthatatlan művészi zsenijétől; s mindkettőt olyan tulajdonságok táplálták, melyeket mindannyian fejleszthetünk magunkban: mint a szenvedélyes kíváncsiság, a gondos megfigyelés és a féktelen, játékos fantázia. Leonardo alkotta minden idők két leghíresebb festményét, az Utolsó vacsorát és a Mona Lisát; ám ő önmagát legalább annyira tekintette tudósnak és mérnöknek. Néha már rögeszméssé váló szenvedéllyel kutatta az emberi anatómiát, a szív működését, botanikai, geológiai, optikai és ezerféle egyéb tanulmányokat folytatott, új fegyvereket tervezett… és repülni vágyott ember alkotta szerkezettel. Matematikailag vizsgálta az optikát, tanulmányozta a fény útját a szaruhártyán át, majd a változó perspektívák illúzióját alkotta meg az Utolsó vacsorán, amely ugyanakkor bámulatosan gazdag festmény-elbeszélés a bibliai történetről, és felülmúlhatatlanul mély Jézus-ábrázolás. Isaacson Leonardo minden nagy művét elemzi ebből a nézőpontból: ahogy a tudományos elme és az érző lélek együtt hozta létre az alkotás csodáját. Részben ez volt a leonardói zsenialitás receptje; részben pedig a különcsége – rengeteg dologban volt ő más, mint az emberek többsége: fattyú volt, vegetáriánus, homoszexuális, balkezes, gyakran támadtak eretnek gondolatai, és – az ő korában még egészen rendkívüli módon – nem tisztelt semmilyen tekintélyt: mindenről a saját szemével, a saját eszével, gyakran leleményes kísérletek révén akart meggyőződni.

Macskajáték: évtizedek óta új s új bemutatókon szerethető színdarab. Makk Károly és Tóth János klasszikus szépségű filmje. A nagyközönség kedvencei - mögöttük azonban a ritkábban emlegetett "eredeti" mű, a magyar próza egyik kiemelkedő alkotása áll. Vele párban, Örkény István életműsorozatának újabb kötetében egy másik kisregény is olvasható, a Glória. Főhőseik: egy szétfoszlott családból magára maradt özvegyasszony és egy feloszlatott rendjéből világra lökött apáca. Orbánné (az egykor önfeledt Szkalla lány) és Ilona (a korábban lelki békében élt Soror Glória). Vajon milyen szabályoknak és megszokásoknak kell engedelmeskedniük, s eközben mennyi lázadást, zabolátlanságot engedhetnek meg maguknak? A Macskajáték humor és tragikum egybekomponálásával az érett író remeke, a Glória hagyományosabb módon elmesélt, különös történet.

"Csodálatos lenne inkognitóban vezetni a Forma-1-ben" - mondja Kimi. De persze ő is tudja, hogy ilyen világ nem létezik, és nem létezhet. Lehet fűnyírót vezetni inkognitóban, de nem egy hétmillió eurós versenyautót. Kimi Räikkönen, a Jégember a Forma-1 világának egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja, és mégis jórészt ismeretlen: szűkszavú megnyilatkozásait imádják a rajongói, akik nyilván szeretnének többet is megtudni erről a fantasztikus sportolóról. Az egyik legnagyszerűbb - és legnépszerűbb - mai finn prózaíró, Kari Hotakainen erre vállalkozott: hogy megismerje az embert a csillogó, lélegzetelállító díszletek mögött. Könyve nem hagyományos sportolóéletrajz, hanem stílusával is magával ragadó irodalmi mű egy szerény származású - és a sztárallűröket máig is szerényen kerülő - emberről, aki világbajnok lett, dúsgazdag ember, a finnek bálványa, ikonja és valóságos brand. Egy világhírű, és mégis ismeretlen sportoló fantasztikus, humoros és megható portréja. Hotakainennek sikerül az, ami még senkinek: szóra bírta Kimit - de a képet kiegészítik a hozzá legközelebb álló emberek: anyja, testvére, felesége, barátai, pilótatársai, csapatfőnökei, szerelői is a visszaemlékezéseikkel és a sztorikkal, amelyek nemcsak Kimit, az embert varázsolják elénk, hanem a világot is, amelyben él: azoknak az embereknek a világát, akik irdatlan pénzeket keresve ugyan, de az életüket kockáztatják minden egyes versenyen.

A Gulag-szigetvilág 1-3.

Márai Sándor 1941-ben megjelent novelláskötetében magyar és egyetemes történeti hírességekről, hősökről szóló írások váltakoznak az egyszerű átlagemberek olykor különleges, máskor hétköznapiságuk ellenére is figyelemre érdemes kalandjait elénk táró elbeszélésekkel. De legyen szó akár Kazinczyról, Napóleonról, Shakespeare-ről, a spanyol II. Fülöp királyról - vagy egy új lakásba költöző házaspárról, a tombolán csodálatos versenyautót nyerő mérnökemberről, egy félelmet nem ismerő katonáról -, a mágia egyszer csak működésbe lép, és Márai szinte észrevétlenül elvezeti az olvasót az élet nagy titkainak küszöbéig.

"1941-45 között, az engem körülvevő, nem emberre méretezett borzalmak korában, amikor a világban az őrület uralkodott, számomra csak egy lehetőség maradt. Megéreztem, hogy a túlélés egyetlen módja, ha mániásan ragaszkodom gyerekkori álmom megvalósításához, nem törődve a környező világgal, vakon bízom a jövőben. Mindent meg kell tenni az olimpiai bajnokságért!" - írja Székely Éva, aki aztán meg is valósította álmát: 1952-ben, a helsinki olimpián aranyérmet szerzett. Könyve lebilincselő beszámoló arról, milyen elképesztő mennyiségű munka és mennyi elszántság kell egy ilyen győzelemhez. De sokkal több is annál, mert Székely Éva valóban embertelen körülmények között érte el sikereit: a második világháború alatt zsidó származása miatt nem versenyezhetett, és csodával határos módon maradt életben. 1956-ban pedig úgy szerzett ezüstérmet a melbourne-i olimpián, hogy nem tudhatta, mi történik otthon, a felbolydult Magyarországon, van-e még haza, ahová visszatérhet, és biztonságban van-e a kislánya, az akkor két és fél éves Andrea... Székely Éva, akit az ötvenes években "Pillangókisasszonyként" ismert a világ, az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert 200 méteres mellúszásban. Edzőként nagy sikereket ért el lányával, Gyarmati Andreával is, aki az 1972-es müncheni olimpián ezüst- és bronzérmet szerzett. 1981-ben, amikor először jelent meg önéletrajzi könyve, a Sírni csak a győztesnek szabad!, kiderült, hogy írónak is kiváló. Székely Éva a Nemzet Sportolója; Floridában pedig beiktatták "az úszósport halhatatlanjai" közé.

Amikor a gazdagok és szépek kedvence, a Kék Vonat befut Nizzába, a kalauz megpróbálja felébreszteni Ruth Ketteringet. Ám azzal szembesül, hogy a vagyonos amerikai örökösnő immár örök álomba szenderült - mi több, brutálisan meggyilkolták! Az ékszerei is mind eltűntek, köztük a legendás orosz rubin, a Tüzes szív is.

Shalott várának elvarázsolt kisasszonyát – Tennyson balladája szerint – az átok arra kárhoztatja, hogy a világból elzárva egyre csak szőjön, s ki se nézhessen az ablakon a folyóra, Camelot vára elé. A szerencsétlen várkisasszony szövi, szövi is a tarka kelmét, de egyszer aztán nem állja meg, kitekint az ablakon, s meglátja az arra lovagló Sir Lancelotot: és ekkor „lesújt az átok”… Shalott várkisasszonyának átoksújtott tekintetéhez fogható csak az a pillantás, amelyet a híres filmszínésznő Marina Gregg szemében jelenik meg hirtelen, miközben Gossington Hall lépcsőjén a Szent János Mentőszolgálat javára rendezett ünnepségre érkező vendégeit fogadja. Unalmat és rémületet, felismerést fejezett vajon ki ez a pillantás? És összefüggésben van-e a kisvártatva bekövetkezett gyilkosságokkal? A rejtélyt a „drága öreg Lord Tennyson” kiváló ismerője, Miss Marple oldja meg, akinek az orvos amúgy is, „egy jó kis gyilkosságot” írt fel kedélybetegsége ellen

"Ugye, te is belátod, hogy meg kell ölni?" E baljós mondat a jeruzsálemi Salamon Király Hotel folyosóján hangzik el, épp a zseniális nyomozó, Hercule Poirot szobája előtt, aki jól megérdemelt pihenését töltené a béke városában. De mit is jelenthet ez a mondat? Ki mondta? És vajon komolyan gondolta?

Az Örök éj Agatha Christie személyes kedvence saját művei közül, feszültséggel teli dráma, melynek fordulatai még a krimikirálynőtől is szokatlanul borzongatóak.

E könyv Agatha Christie utolsó Miss Marple regénye. A kedves, idős, kotnyeles hölgy búcsúzóul is kitesz magáért: nem mindennapi pszichológiai érzékkel derít fényt egy olyan bűntényre, amelynek létéről nincs is tudomása senkinek. Gwenda Reed esküvője után házat keres, ahol férjével nyugodt boldogságban élhetne. És megtalálja azt a villát, amelyről álmodott. Azt a házat, amelyet keresett… De az öröm, ami a költözködéssel és berendezkedéssel jár, hamar szertefoszlik. Gwendát nyugtalan, furcsa rémképek gyötrik, de nem talál rájuk magyarázatot. A hihetetlen és véletlen események egybeesése Miss Marple figyelmét is felkelti, s kitartó szívóssággal addig nyomoz, amíg fény nem derül a dél-angol udvarház rejtélyeire. Az olvasót mindvégig izgalomban tartó cselekmény feszültségét Agatha Christie páratlan hangulatot, atmoszférát teremtő előadása csak tovább fokozza.