Helikon Kiadó strana 87 z 115

A bíróság szerint Jacko Argyle egy piszkavassal brutálisan agyonverte anyját. Tettéért életfogytiglani börtön vár rá, ám nem raboskodik sokáig: tüdőgyulladás viszi el. Ekkor bukkan fel dr. Arthur Calgary, a fiatal kutató, aki épp most tért vissza antarktiszi expedíciójáról, és azt állítja, hogy Jacko biztosan ártatlan volt. Ugyanis van alibije, ami nem más, mint maga dr. Calgary... Akkor vajon ki ölte meg Mrs. Argyle-t? A gyilkost a családban kell keresni, de melyikük a bűnös? A kérdés felszakítja a régi sebeket, és a lehet, hogy a gyilkos ismét lecsap...

Az 1916 óta számtalan kiadást megélt Tanár úr kérem ez alkalommal több más Karinthy-humoreszkkel kiegészítve jelenik meg. A minden generáció "kötelező olvasmányává" lett novellafüzér darabjai az idők során klasszikussá nemesedtek, a Magyarázom a bizonyítványom egyes mondatai - "Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest" - szállóigévé váltak. És bizony furcsán néznek arra, aki nem tudja, hogy ki is az a Steinmann grófnő... "Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítványnap, az nem jelent semmit."

Bár a Horthy-rendszer immár több mint két emberöltő óta a múlté, emlékezete és megítélése napjainkban is élénk viták tárgya. Vannak, akik a tényekre fittyet hányva még ma is fasiszta diktatúrának tartják, míg mások idealizálják, és a parlamentáris demokráciákkal rokonítják. A Helikon Kiadó ezért határozott úgy, hogy Romsics Ignác életműsorozatát a neves történész Horthy-korszakkal foglalkozó fontosabb írásainak kötetbe gyűjtésével és együttes újrakiadásukkal indítja útjára. Jóllehet a válogatás időben első (1982) és utolsó tanulmányának (2016) megjelenése között harmincnégy év telt el, azokat olyan mérvű gondolati azonosság köti össze, hogy egy-két apró - minden esetben jelzett - módosítástól eltekintve nemcsak a szerző újabb, hanem régebbi, pályája kezdetén írt tanulmányait is változtatás nélkül közöljük. Bízunk benne, hogy az az elfogulatlan, távolságtartó és tényszerű megközelítésmód, amely Romsics minden munkájához hasonlóan ezeket az írásait is jellemzi, sokakat fog hozzásegíteni a Trianon utáni negyedszázad eredményeinek és kudarcainak, fény- és árnyoldalainak fel- és megismeréséhez.

Lorenznek rengeteg kutyája volt, és szinte mindent tudott ezekről az állatokról, számos megfigyelését csak manapság, bonyolult kísérletekkel tudjuk tudományosan is igazolni. Neki tűnt fel az is, hogy a kutyák sokszor a majmokat is felülmúlják az emberhez kapcsolódó szociális tulajdonságaikban. Ő már sejtette, hogy a kutyák "szőrös gyerekek". (Csányi Vilmos) "Tény, hogy az emberben a mai napig is tömérdek állati vonás van, ámde az állatban nincs semmiféle emberi."

S még mi mindenre vágyunk hasztalan! Mennyire ritka lett a szivárvány is. Vajon elvárható-e akár egy bűvös cipellőtől is, hogy működjék? Azt ígéri, hazavisz bennünket, de vajon föl tudja-e fogni az otthonlét metaforáit?

Mit mondjon ma egy magyar író nemzetének? Mit mondhat, ami nyilvánosságot kaphat, ami nem mákony, nem hazugság, nem a valóság és az igazság ferdítése? Mit mondhat, ami az irodalom, tehát a nemzeti, emberi lelkiismeret nagy hangszóróján át teljes felelősséggel tájékoztatja a nemzetet a valóságról, a közvetlen és távoli tennivalókról? Nem beleegyezni: ez a mi korunk különféle gyehennáiban az áldozatok egyik legerősebb fegyvere. Tragikus, hogy a legkülönb hősiesség, amire ennek a nemzedéknek módja van, gyakran nem a cselekvés, hanem az ellenállás hősiessége. Ez az újkori menekülttömeg, melynek kataszterét még hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani, földrészeken és óceánokon át vándorol a világban, s e milliós tömegek száma a múló idővel nem apad, hanem gyarapszik. Hazájukon belül éppen úgy élnek a vasfüggöny mögött belső emigráns embermilliók, mint mások, akik e vasfüggönyön innen hazátlanok. A displaced person, ahogy hivatalosan nevezik ezt a tömeget, melynek mi is egyik atomja vagyunk, ma világprobléma. Ulysses vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja. Márai Sándor ulyssesi bolyongásaiban rádiófelolvasásai jelentették a szellemi összeköttetést otthonával. Ezek 1954-1955-ös, New Yorkban született anyagát adjuk most közre, melyben hírkommentárjain keresztül kíméletlen véleményt mond a Sztálin halálát követő zűrzavaros évek magyar és világpolitikai eseményeiről. A rádiószereplések Márai számára a publicisztikát pótolták ekkor, és valóban: hangütésükben a kritikához állnak a legközelebb. Szigorú, gyakran nyers ítéletei mögött azonban feltárul saját zaklatottsága is. Aktuálpolitikai értelmezéseiben és éles portréiban újra és újra szembenéz önmaga tehetetlenségével, önigazolást keres emigránslétére. A felolvasások maguk is igazolásul szolgálhattak, hiszen hétről hétre szót emelt hazája ügyében. Saját hangján, engedmények nélkül ezt ekkor csakis egy New York-i stúdióban tehette meg.

"Életem legboldogabb pillanata volt, de nem vettem észre." Kemal, Isztambul egyik gazdag családjának sarja eljegyezni készül Sibelt, egy másik jómódú család szépséges leányát, amikor is egy véletlen találkozás egy húszéves lánnyal kizökkenti szépen elrendezett életéből. Füsun Kemalnak adja szüzességét, titkos szerelmi találkáik azonban veszélyesen távolítják őket attól az élettől, amit addig ismertek. Kemal kényszeresen gyűjti azokat a tárgyakat, amelyek Füsun szerelmére emlékeztetik, és "Az ártatlanság múzeuma" így válik hiteles krónikásává Isztambul színes és változó világának, a törtetők és lemaradók köreinek és egy férfi soha nem múló szerelmének. "Korunk kötelező olvasmánya... Pamuk rocksztár, guru, politikai szakértő és diagnoszta egy személyben, ő Törökország pulzusa." - The New York Times A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb írója. Munkásságát García Márquez, Umberto Eco, Kafka és Proust írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és a legrangosabb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben Európa és az iszlám Törökország találkozik.

Minél nagyobb és színesebb egy város, annál több zuga van, ahol bűneinket rejtegethetjük, s minél többen lakják, annál több esélyed van arra, hogy bűnöddel elkeveredj benne. Egy város okosságát nem tudósai, könyvtárai, miniátorai, kalligráfusai és medreszéi, hanem a sötét utcákon, évezredek folyamán alattomos módon elkövetett gyilkosságok mérik. Semmi kétségem afelől, hogy eszerint Isztambul a világ legeszesebb városa. A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett, isztambuli születésű és ma is Isztambulban élő Orhan Pamuk (1952-) a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja. Eredetileg építészmérnöknek készült, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. Műveit több mint 40 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Pamukot, akit a The Guardian beválasztott a 21. század huszonegy legjelentősebb írója közé, az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot. Egy gyilkosság ördögien összekuszált szálai, egy évtizedek óta emésztő szerelem tüze és a művészet mindent felülíró ereje szövődik egybe ebben a magával ragadó történetben. A nevem Piros meséjét a 16. századi Isztambul csillogó pompája mögött megbújó sötét intrikák mozgatják. A szultán titkos megbízást ad birodalma legkiválóbb miniatúrakészítőinek: az uralkodó dicsőségét hirdető könyvet kell készíteniük, amely a korabeli európai festészet stílusjegyeit viseli magán. Csakhogy az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást, a feladat tehát nemcsak izgalmas, hanem rendkívül veszélyes is. Amikor a könyvön dolgozó miniátorok egyikének nyoma vész, a kötet valódi céljairól mit sem sejtők körében kitör a pánik. A megoldást - avagy a gyilkost eláruló bűnjelet - a félig kész rajzok rejtik. A nevem Piros történelmi tablót, krimit, szerelmes elbeszélést és filozofikus elmélkedést vegyítő története kaleidoszkópszerűen rendezi újabb és újabb formákba a művészet, a vallás, a szerelem, a szexualitás és a hatalom össze-összekapcsolódó darabjait.

A mester mondotta: "Aki reggel megismerte az igazságot, az este akár meg is halhat."

A SZABADSÁG RABSÁGÁBAN

A regényeit többnyire P. Howard néven publikáló Rejtő Jenő (1905-1943) a magyar ponyvairodalom legismertebb és legnépszerűbb írója. Alvilági és légiós hősei - Fülig Jimmytől Rozsdásig, Vanek úrtól Galambig - az irodalmi köztudat részévé váltak, klasszikussá vált mondataikat ("Uram, a késemért jöttem!") mindenki ismeri. Az elveszett cirkáló című Rejtő-regény - fergeteges humorán túl - elsősorban arról nevezetes, hogy ebben bukkan fel először Piszkos Fred (a kapitány), aki rögtön az egyik alapító tagja lesz egy gyilkossággal vádolt ártatlan fiatalember megmentésére létrehozott részvénytársaságnak, nem sokkal ezután pedig már az általa elkötött cirkáló kapitányi hídjáról harsogja a szélbe legendás parancsát: "Sört!".

Így megy megy ez Vonnegut-életműkiadás a Helikon Kiadónál A fekete humor nagymesterének életműve új sorozatban kerül az olvasók elé, a Helikon Kiadó gondozásában. A sorozat kötetei akképp követik majd egymást, ahogy annak idején megjelentek. Időrendben. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus szerző. Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legnagyszerűbb háborúellenes regénye. Főhőse, Billy Pilgrim elszabadul az időben, és zsiráfok meg gyakorlózubbonyos csecsemők, bombák meg ellopott teáskannák társaságában nézi, amint halál és művészet járja szolgálati keringőjét, most, a múltban és mindig, a Földön és a Tralfamador bolygón. Hozzá madarak csicsergik: Nyitni-kék. Így megy ez..

Juan Pablo Escobar, jelenlegi nevén Juan Sebastián Marroquín Santos a világtörténelem legismertebb drogkereskedőjének a fia. Medellínben született 1977-ben. Építész és ipari tervezőmérnök. Mint pacifista, párbeszédet és megbékélést kezdeményezett azokkal, akik a nyolcvanas és kilencvenes években lettek apja drogkereskedelemmel kapcsolatos terrorizmusának áldozatai. Gyakran tart előadásokat, szerepelt az ENSZ Nemzetközi Békenapján bemutatott, díjnyertes dokumentumfilmben, amely "Apám bűnei" (Pecados de mi padre) címen jelent meg 2009-ben. A családi történeteket mindig hallgatás övezi, és csak az idő múlásával válik kimondhatóvá és meghallhatóvá az igazság. Azt hittük, hogy mostanra már mindent elmondtak Pablo Escobarról, a drogkereskedőről, Latin-Amerika valaha élt legszörnyűbb bűnözőjéről, de ezek a történetek mindig külső szemlélők történetei voltak, sosem az otthon melegéből mesélték el őket. Huszonegy évvel a Medellín kartell fejének halála utá, Juan Pablo Escobar utazásra indul a múltba, amit nem válaszhatott, ami elkerülhetetlenül a sajátja, hogy megmutathassa apja eddig ismeretlen oldalát: egy férfi, aki elképzelhetetlen kegyetlenségre volt képes, miközben a családját a végletekig szerette. Ez a fiú nem az apát próbálja mentegetni, nem megváltást keres számára, hiszen a saját története is az erőszak szövedékéből épül fel.

"Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj vagy szándék, vagy törvény, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit." A Helikon Zsebkönyvek 59. köteteként Márai Sándor egyik legnépszerűbb regényét adjuk közre.

A magyarság őstörténetének szentelt sorozat 4. kötete, a Honfoglalás és megtelepedés, a korábbiakhoz hasonlóan, több tudományág legfrissebb kutatási eredményeit felhasználva foglalja össze a honfoglaló magyar törzseknek a Kárpát-medence megszerzéséért folytatott küzdelmét. A szerzők a korabeli magyar és külföldi írott források elemzése mellett elsősorban a régészeti feltárások és a nyelvészeti kutatások nyújtotta ismeretekre támaszkodva mutatják be a Kárpát-medence IX. századi etnikai, társadalmi és politikai viszonyait, illetve a magyarság megtelepedésének katonai és politikai vonatkozásait. Külön fejezet foglalkozik Anonymus Gestájával, a László Gyula nevéhez köthető kettős honfoglalás elméletével, illetve a székelység eredetének máig sem tisztázott kérdésével.

A világirodalom egyik legszebb, de biztosan a legszürreálisabb, édes-bús szerelmi történetének szerzője így ír könyvéről előszócskájában: „Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki.”