Jaffa Kiadó strana 32 z 63

Mihez kezd az ember lánya, ha csalódik élete nagy szerelmében, és úgy érzi, darabokra hullik addig biztonságosnak hitt kis világa? Ha nagy a baj, lecseréli a ruhatárát és új frizurát csináltat. Ha még nagyobb, otthagy csapot-papot, és új életet kezd a világ egy távoli sarkában, túl az Óperencián. Így tesz Keményffy Kata is, aki szerelmi bánatát orvosolandó barátnõje rábeszélésére elszegõdik kozmetikusnak egy luxushajóra. Kezdetben úgy tûnik, menekülése jól sikerült. Bejárja a világ legszebb tájait Szingapúrtól Indiáig, Thaiföldtõl Malájziáig, nem szûkölködik pénzben, kalandokban és udvarlókban, sõt, a fedélzeten még a szerelem is újra rátalál. Ám Katában lassan felébred a kétely: lehet, hogy mégiscsak Budapesten hagyott szerelme jelenti számára az igazi férfit? Ráadásul az elegáns óceánjáró kellemetlen meglepetéseket rejteget, ahogyan súlyos titkokat õriz a bájos thaiföldi utcalány, Zilah is, akinek sorsa elválaszthatatlanul összefonódik Katáéval?

Tigrismester, azaz Wang Deqing ? Shi Xing Hong, ismertebb nevén Shibo. A mai kínai harcmûvészet egyik legragyogóbb csillaga, a shaolin kungfu utánozhatatlan mozgáskultúrájú bajnoka, akit gyorsabbnak tartanak a világhírû Bruce Lee-nél is. Ennek a rendkívüli férfinak az életét, érzelemvilágát, gondolkodásmódját ismerhetjük meg BALÓ JÚLIA új könyvébõl, valamint azt az izgalmas, buktatókkal és felfedezésekkel teli külsõ-belsõ utat, amelyen a szerzõvel vándorolhatunk. Kelet e csillagának életútja saját, misztikus idejében találkozott a könyv írójáéval, aki a film, a színház, a televízió, a média világából érkezett erre a csaknem egy évtizede tartó randevúra. Találkozásuk ugyanis nem kizárólag a kungfu elsajátításának gyakorlati szintjén zajlik: sokkal inkább intenzív szellemi kapcsolat ez két ember, két kultúra, két világ között. E könyvben való elmélyedés lehetõséget teremt a két meglehetõsen különbözõ tradíció kapcsolódási lehetõségeinek megismerésére ? gesztusainak, szokásainak megértésétõl az intenzív szellemi kapcsolat létesítéséig. És mi, olvasók, kedvet kaphatunk e különös randevú révén ahhoz is, hogy új, az életminõségünket alapvetõen jobbító gondolkodásmóddal és életszemlélettel gazdagodjunk.

Rájöttem, hogy nem azért jöttem vissza a halálból, mert olyan okos vagyok. Vagyis az akaratomnak semmi köze nem volt az élethez. Valami más intelligencia dolgozott, nem az enyém. Ha van egyáltalán valamiféle vallásom, az nem más, mint hit abban, hogy az én intelligenciám részt vesz egy másik, nagyobb intelligenciában. Tehát nem én vagyok okos, hanem valamiféleképpen rezonálok valamivel, ami okos. Részt veszek valamiben. Mindannyian a világmindenség gyümölcsei vagyunk. Ti is a világmindenség gyümölcsei vagytok. A gyümölcs se tudja, hogy õ miért érik olyan szép szilvává vagy õszibarackká, csak úgy csinálja, ahogy mi is csináljuk. Vagy a kisujjamban a sejtek. Õk is csak részt vesznek bennem, miközben nem ismerik Feldmár Andrást. Én sem ismerem azt, akinek én egy kis sejtje vagyok.

1920-ban a magyar történelem egyik legsúlyosabb krízise érkezett el. Nem csupán a történelmi Magyarország és hagyományos vezetõ rétegei találtattak könnyûnek: 1918 és 1919 forradalmaival együtt elbuktak a radikális reformokat szorgalmazó baloldali pártok is. Közel hat év háborús pusztítás után gazdasági, szociális, külpolitikai és mûvelõdési problémák sokasága halmozódott fel. Ekkor született meg a fiatal értelmiség reform iránt elkötelezett részébõl a magyar népi mozgalom. Az õ történetükrõl szól ez a könyv. A magyar népi mozgalomról meglepõen keveset tud a jelenkor emlékezete, és ismereteink jó része is leginkább félreértésekbõl és elõítéletekbõl táplálkozik. A népi mozgalom elitjéhez tartozók ? Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig ? megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legégetõbb kérdéseire, méghozzá nem a hagyományos ideológiák mentén, hanem egy általuk ?harmadik útnak? nevezett eszmeiség jegyében. Papp István kötete ? amely harminc év óta az elsõ modern szemléletû összefoglalása a témának ? elsõsorban azt kívánja bemutatni, hogyan és miért született meg a népi mozgalom, illetve hogy legfontosabb tagjai milyen elgondolásokat fogalmaztak meg, és milyen reformokat láttak szükségesnek 1945 elõtt és után.

A Buenos Aires-i hõségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezelõtt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal? Éjjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról eltûnik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy erõs vagyok. Ha egyszerûbben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azelõtt soha: követem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a hõség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd jött a meglepetés, hogy tetszem ? így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amirõl otthon már leszoktam. Túl az ötvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen NÕ vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra? Édesanyám könyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekkönyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan összenõttünk, a könyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki elõttem, amely tele van csodával. Igaz történeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is?

Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségbõl, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hûséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre a leginkább számítunk. A történet bizonyítja: a legnehezebb helyzetbõl is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erõt ad. Ennek köszönhetõen Rita felveszi a kesztyût, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását is. Visszakapja egészségét, normális életét, sõt a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer a régi helyett. ?Hamarosan hozzám is odajöttek. ? Ni, csak, a vicces kedvû hölgy. ? Engem is átraktak a kórtermi ágyamba. Megint elveszítettem az öntudatomat. Amikor végleg felébredtem, úgy éreztem, majd kicsattanok. Az ablaküvegen átfúródó napsugarak táncot jártak a szobában, minden sarokba jutott belõlük. Az ágynemûk a korábbinál is fehérebben vakítottak. Egy darabka mennyország dicsfénnyel és felhõkkel. Valóságos eufória lett úrrá rajtam. ? Élek, élek, élek! ? kiáltottam. ? Micsoda boldogság!? A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerû Bipoláris folytatása, amely szintén igaz történet alapján íródott.

Minden nõ ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyként dolgozni. Minden férfi ábrándozott már arról, milyen lenne légikisasszonyt szeretni. Hiszen a stewardessek mind gyönyörû lányok, magasak, vékonyak, mosolygósak, bájosak, és nem utolsó sorban belevalók. Amikor a repülõtéren elegáns egyenruhájukban, maguk mögött húzva könnyû gurulós bõröndjüket, emelt fõvel átvágnak a várakozó utasok hadán, olyan impozáns látványt nyújtanak, hogy mindenfelõl irigykedõ pillantások kísérik õket. Ez a varázslatos világ szippantja be a négy kezdõ légiutas-kísérõt, akik már az elsõ nap örök barátságot fogadnak egymásnak. Õk lesznek az elválaszthatatlan négyes: a Szende, a Szórakozott, a Dög és a Meleg, vagyis Anna, Szonja, Dia és Dani. Kalandjaik minket is tízezer méter magasra repítenek, ahol a hétköznapi utasokon túl szexéhes pilóták, ármánykodó kolléganõk, hatalmaskodó politikusok, megvadult focirajongók, fékezhetetlen iskolások, elkényeztetett széplányok és könnyû hódításhoz szokott üzletemberek teszik próbára a személyzet türelmét.

Myron Bolitart ezúttal egyik ügyfele, a korábbi teniszcsillag, Suzze T keresi fel, hogy a segítségét kérje. Suzze gyereket vár, ám egy rosszindulatú komment a Facebook-oldalán megkérdõjelezi az apa kilétét, és a nõ attól fél, nemcsak férjét, Lexet, a híres zenészt veszítheti el, de egész élete romba dõlhet. Myron a tõle megszokott elánnal veti magát a nyomozásba, ám hamarosan nem várt akadályokba ütközik. Kiderül, hogy az ügy szálai egy olyan múltbéli eseményhez nyúlnak vissza, amely nemcsak Suzze, hanem Myron életére is hatással lehet? Harlan Coben napjaink egyik legnépszerûbb krimiírója. Regényeit a mûfaj gyöngyszemeiként tartják számon, eddig negyven különbözõ nyelvre fordították le, és közel 50 millió példányt adtak el belõlük világszerte.

A szénbányák felszámolásával a Kentucky állambeli Harlan megyében virágzik a kábítószer-kereskedelem, a hírhedt Crowe-testvérek emberi vesével üzletelnek, és a nõkkel is csak a baj van ? Laylával, a transzplantációs nõvérrel, Carollal, a bányavállalat vezetõjével, no meg a pókerjátékos Jackie-vel. Itt egyedül a szövetségi rendõrbíró, Raylan Givens segíthet, aki amúgy sem hétköznapi figura ? keveset beszél, de minden szava telitalálat, cowboykalapot hord, akár egy vadnyugati serif, és nem használja feleslegesen a fegyverét, de ha lõ, akkor öl. Elmore Leonard új regénye letehetetlen: sármos fõhõs, csinos nõk, frappáns dialógusok és feszültség minden mennyiségben ? mintha csak egy Tarantino-filmet nézne az ember.

Te jártál Pakisztánban? És milyen helyen laktál? Volt mit enni? Nem veszélyes? Tényleg kell oda vízum? Hogy tudtál kommunikálni a helyiekkel? Bátor vagy, én nem mernék oda menni! Ezer és egy ilyen párbeszédnek voltam fültanúja és elszenvedõje az utóbbi évtized utazásai után. De nemcsak Pakisztánnal, hanem a közeli Koszovóval és Albániával kapcsolatban is hasonló kérdések hangzottak el. Mindebbõl az derült ki számomra, hogy mi, magyarok viszonylag keveset utazunk. Vajon mi ennek az oka? Nincs rá pénzünk? Nincs elég szabadidõnk? Nem beszélünk nyelveket? Vagy egyszerûen csak nem merünk magunktól elindulni? Meggyõzõdésem, hogy sok esetben ez utóbbiról van szó. Keveset tudunk a világról, pedig minden információ a rendelkezésünkre áll?? Az Útikalauz modern nomádoknak hasznos tanácsokat és ötleteket ad mindenkinek, aki kedvet érez ahhoz, hogy nekivágjon az ismeretlennek. - Bevezetés kezdõknek? akik még nem szerveztek önállóan hosszabb utat. - Kézikönyv haladóknak? akik már utaztak ugyan, de nem jártak még ritkán látogatott tájakon. - Szórakoztató olvasmány profiknak, akik szívesen olvassák egy ?hivatásos? világjáró történeteit, aki épp olyan otthonosan mozog a Balkánon és a Közel-Keleten, mint Fekete-Afrikában. Belényi Dániel az egyetemi nyári szünetek alatt kezdte a hátizsákozást, majd néhány éven belül hivatása lett a mindenféle helyeken való ?esés-kelés?. Elõször 2001-ben vonatozott ki Nepálba, majd évekkel késõbb, immár több rutin birtokában a nehezebb úti célok kezdték érdekelni. Ezt követõen Afganisztánban, Szudánban, Guineában, Líbiában, Pakisztánban és Iránban edzõdött. Eleinte turistaként, majd újságíróként utazott, ma nemzetközi fejlesztéssel foglalkozik, így útiterveit fõként munkája alakítja.

Úgy vagyok, hogy az apám és anyám közötti szex idevarázsolt, és most ezt egy halálos balesetnek vélem és nyilvánítom, és várom a halált, amibe bele fogok halni... Az ezen két pont közötti idõt a lehetõ legboldogabban szeretném leélni. Gyakran ez sikerül? ? vallja Feldmár András önmagáról. Szerzõ- és beszélgetõtársával, Büky Dorottyával is ezt a témát járják körül, utat mutatva nekünk, tévelygõknek, segítve minket eligazodni önmagunk belsõ labirintusában. Hátha mi, a figyelmes olvasók a sorok mögé nézve rádöbbenünk: valójában minden feltett kérdés rólunk és minden válasz nekünk szól, a mi kudarcainkról, a mi kétségeinkrõl, a mi szenvedéseinkrõl, a mi életünkrõl. És, nem utolsósorban, a mi lehetõségeinkrõl. Arra, hogyan találjunk vagy teremtsünk magunknak olyan környezetet, amely muszájból kötött kompromisszumok nélkül is befogad bennünket, miként a borsót a héja.

Életünk biztonsága törékeny, nem élhetjük le veszteségek nélkül. Le kell mondanunk remek munkahelyekrõl, kedves barátokról, sõt, talán meghitt otthonunkról, megtaláltnak hitt szerelmünkrõl, értékes egészségünkrõl, szeretett hozzátartozónkról. Sokan, akiket súlyos veszteség ért, mindent szívesen eldobnának, ha visszakaphatnák, amit elveszítettek. Mások azonban egy idõ után úgy tekintenek ezekre a fájdalmas törésekre, mint szükséges fordulatokra, amik tovább terelték õket sorsuk kiteljesedése felé. A Veszteségek ajándéka címû könyvben emberek mesélik el élettörténetüket, akiket súlyos csapások értek, de hosszabb-rövidebb idõ után felismerték, hogy ezeket hogyan fordítsák önmaguk megerõsítésére, fejlesztésére. Ezek a történetek erõt adnak, utat mutatnak nekünk. Jó lenne megtanulnunk, hogy ne csupán megkeseredett túlélõi legyünk saját életünk kisebb-nagyobb veszteségeink vagy olykor tragikus eseményeinek, hanem képesek legyünk észrevenni és elfogadni mindezek ajándékait is. Ha ez sikerül, akár mások támaszai is lehetünk, olyanoké, akik még nem tudtak rálépni a megerõsödés ösvényére.

A huszadik század alapvetõen megváltoztatta a nemek kapcsolatát, a család szerepét és a nõ helyét a világban. A maga korában minden újabb lépés természetes volt: az emberek jogot formáltak a szerelem szabad élvezetére, megtanultuk, hogyan tervezzünk tudatosan családot, a nõk munkába álltak, és küzdeni kezdtek a szabadságukért. És mindeközben a nemek viszonya elõre nem látott módon változott meg. Megváltozott a férfi és a nõ szerepe és biológiája, háttérbe szorult a család, és sokan már a gyerekekrõl is tudatosan mondanak le. Korántsem biztos azonban, hogy ebben az új világban tényleg boldogabbak és szabadabbak vagyunk? Vajon mi lehet az evolúciós háttere a tudatos gyermektelenségnek vagy a szingli életformának? Mitõl változott meg a szépségideál az elmúlt száz esztendõben? Nem egyszerûen a viszonyok rendezõdtek át: a két nem biológiai értelemben is változik. Változik a nõ teste, változik egész lénye. SZENDI GÁBOR A nõ felemelkedése és tündöklése címû nagysikerû könyvében még arról írt, mi rejlik a génekben, milyen programok dolgoznak a nõben és a férfiben. Legújabb kötetében már azt elemzi, milyen erõk és fordulatok összhatására született meg az ?új nõ?, és milyen nehézségekkel kell megküzdenie a jelenben és a jövõbe

Mindannyian tudjuk még, mit jelentett az ötvenes években, ha valakirõl azt mondták: ?elvitte egy fekete autó?, ahogy a ma emberének nem csengenek ismeretlenül az ÁVO vagy az ÁVH betûszavak sem. Ezt hallva mindenki tudja: a kommunista diktatúráról, és annak legfontosabb eszközérõl, a politikai rendõrségrõl van szó. MÜLLER ROLF könyve e szervezet történetét dolgozza fel. A második világháború végétõl az 1956-os forradalomig kalauzolja el az olvasót, miközben számos közszájon forgó fogalmat tisztáz. Sorra veszi a különbözõ elnevezések alatt mûködõ titkos nyomozó szerveket, az átalakítások mögött meghúzódó okokat. Elbeszéli az államvédelem évekig elsõ számú vezetõjének, Péter Gábornak az élettörténetét, bemutatja kevésbé ismert riválisát, segítõit, és pozíciójának örököseit. Szemléletes példákat hoz a Rákosi Mátyás és szûkebb köre által gyakorolt ?kézi irányításra?, amelynek során még a felejthetetlen helsinki olimpia és a magyar-angol labdarúgó mérkõzés is elõkerül. A kötetbõl természetesen nem maradhatnak ki az ügynökök és a besúgók sem: a hálózat mûködésén és a titkos technikákon túl az érdeklõdõ megismerheti azt is, hogy kikbõl szervezték a hivatásos állományt, bepillanthat mindennapjaikba, és végigjárhatja azokat a helyszíneket, amelyek valamilyen módon a magyar politikai rendõrség legsötétebb évtizedéhez kötõdtek. Müller Rolf 1974-ben született Kaposváron. A Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán végzett történelem-politológia szakon. 1998-tól a Történeti Hivatalnak, 2033 óta jogutódjának, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Alapító szerkesztõje a Betekintõ címû internetes folyóiratnak, több éven át a lap fõszerkesztõje. 2007-ben védte meg doktori disszertációját. 2011 szeptemberétõl a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíjasa. Kutatási területe az 1945 és 1990 között mûködõ magyar politikai rendõrség története, illetve a fényképek és az emlékezet kapcsolata.

Íme, egy zenélõdoboz, és benne a táncospár: már halljuk is a monoton muzsikát, amelynek dallamára lassan, szertartásosan, ugyanarra a koreográfiára perdülnek-fordulnak a táncosok. Amikor a dallam lejár, egy láthatatlan kéz újra felhúzza a dobozt a kulccsal, és a férfi és a nõ végtelen tánca folytatódhat ? a szabadulás reménye nélkül. Hiába van az arcukon mosoly, a lelkük, kiváltképpen a nõé, zilált, örökös közöttük a feszültség, és az áldozat sebei talán sohasem gyógyulnak be. Ismerõs a helyzet? Nem véletlenül, hiszen gyakrabban fordul elõ, mint gondolnánk, hogy társas kapcsolatainkban áldozattá válik az egyik fél, és helyzetébõl nemhogy a kiutat nem találja, de sérült önbecsülése folytán azt sem érzékeli: ez nem természetes állapot. RADOS VIRÁG pszichológiai témájú regénye azt boncolgatja, hogy milyen mélységekig süllyedhet a férfi és nõ közötti kapcsolat, és története lapjain kibomlanak a bántalmazás lélektanának súlyos titkai. A szép és intelligens, ám a szíve mélyén súlyos önbizalomhiánnyal küszködõ Kárpáti Anna ügyetlenül csetlik-botlik a partnerkapcsolatok világában. Már-már feladja a társkeresést, amikor találkozik Ferkóval. Eleinte minden szép és jó, de egy napon robban a bomba. Ferkóról kiderül, hogy korántsem az a kedves, szeretetteljes férfi, akinek addig mutatta magát, hanem rideg, goromba, erõszakos ember. Szinte nap mint nap szóval és tettel, lelkileg és fizikailag bántalmazza Annát. Õ mégsem tud hátat fordítani neki, ellenkezõleg: egyre mélyebbre merül a kapcsolatba, remélve, hogy a férfi megváltozik a kedvéért. Van-e kiút ebbõl az ördögi körbõl? Mi minden történik Annával, amíg ráébred: saját testi és lelki épsége érdekében ki kell lépnie az életét megkeserítõ, egészségtelen viszonyból? Vajon sikerül-e neki? Mi, olvasóként végigkísérhetjük a ?táncát?, tanúi lehetünk, ahogyan ? az õt megilletõ támogatással ? sikerül megtalálnia önmagát? A mûben a történet és a szereplõk is kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valóságos eseményekkel vagy személyekkel csupán a véletlen mûve.

Ki ne vágyna rá, hogy szeressék, elfogadják és megbecsüljék? Ki ne tenne meg bármit ezekért az értékekért? Belsõ Nóra új könyve Utak egymáshoz címû elõzõ munkájának folytatása egy teljesen új nézõpontból: a könyv a ?szeretõ? fogalmáról, lelki és párkapcsolati jelentõségérõl szól. A könyv egyik állítása, hogy ha megismerjük és elfogadjuk a szeretõi viszonyrendszer mûködését, talán még élni is tudunk benne. Hiszen van úgy, hogy már nincsen út egymáshoz, hogy eltévedtünk, vagy már nem is keressük azt az utat, csak egy másikat, hogy összetört életünk, lelkivilágunk mozaikjait újból egybeillesszük? Intimitás, érzelmek, lelki közelség: a hosszú távú kapcsolatokban gyakran nem éppen ezek halnak el? Pedig nélkülük szinte biztos az unalom, a megszokottság monotóniája és a boldogtalan hétköznapok. Ilyenkor léphet be ?az a bizonyos harmadik?. A szerzõ anélkül beszél a szeretõrõl, hogy pálcát törne fölötte, és inkább azt igyekszik feltárni, párkapcsolataink mely szakaszában bukkanhat fel, és milyen típusú hiányokra lehet gyógyír. Azt sem mellékes tudni, mikor szinte szükségszerûség a megjelenése, milyen jelekbõl következtethetünk egy ?harmadik? jelenlétére, mikor rombol, és mely esetekben lehet akár építõ a szeretõsdi.