Jelenkor Kiadó strana 39 z 45

Dorrigo Evans története messze délen, a huszadik század eleji tasmaniai csapdázók barlangjainál kezdődik, és hosszan kanyarog észak felé, egészen a sziámi Kwai-folyó vidékéig, ahol ausztrál hadifoglyok építették a japán császár parancsára a hírhedt Halálvasutat. Ahogy a második világháború eléri Ausztráliát, Dorrigo is bevonul a seregbe, majd hamarosan ez a trópusi pokol lesz végső állomáshelye. Orvosként küzd a fogolytáborban a sár, a reménytelen éhezés, a kolera, valamint a versrajongó, szadista parancsnok, Nakamura őrnagy ellenében a társai életéért. Közben saját démonai kínozzák; a megbecsült polgári létbe való hazatérés vágya és egy kétségekkel teli, bűnös, még a háborúnál is pusztítóbb szerelem. Az egyik pokoltól megmenekülhet... a saját lelkétől soha. Richard Flanagan költői szépségű regénye a szerelem és a halál kulisszái közt tárja elénk a fájdalom és a gyönyör közelségét, a testiség végletességét, a beteljesíthető boldogság ürességét. A regény 2014-ben elnyerte a Man Booker-díjat.

Bűbáj és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. Diák még, garabonciás is talán, Nádasdy Ádám és Géher István tanár urakhoz jár szemináriumra. A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket. A rímek és ritmusok és szójátékok és lírai tréfák keresték meg maguknak őt, mert otthonra találtak Varró Dániel költészetében. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki. Kötet bögrében úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből, hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját főzet: egy bögre azúr. Tessék kortyolgatni!

"Lassan tizenegy éve lesz, hogy a lányunk meghalt, de azt hiszem, tetszett volna neki a tervem, büszke lett volna rám. Ez a gondolat újabb gondolatot szült, bekapcsoltam a számítógépet, és már tudtam, hogy bizonytalan emlékezetemre hagyatkozva kell leírnom az eseményeket, félretéve a hivatalos kronológiát. Hogy megadjam a tisztességet a tizenegy sportolónak, akiknek még a nevét sem merik nyilvánosan kiejteni, attól félve, hogy ez ünneprontás lenne; de azért is, hogy újra a napvilágra csaljak egy férfit, akiről még soha nem meséltem senkinek; aki a tizenegy koporsóval együtt éppen olyan végérvényesen eltűnt az életemből, mintha őt is meggyilkolták volna a fürstenfeldbrucki katonai repülőtér kifutópályáján. Sam volt a neve." (részlet a könyvből) Egy újságíró, hajdani tudósító emlékszik vissza és írja meg napról napra 1972 szeptemberének történéseit, amikor a müncheni olimpián palesztin terroristák tartanak fogva majd ölnek meg tizenegy izraeli sportolót. Mattern regénye nem csupán személyes hangvételű tudósítás a tragikus eseményekről, hanem egy megdöbbentő és felkavaró kaland története is, melybe az elbeszélő a túszdráma közepette sodródik egy ismeretlennel.

Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.

Nekem a legjobban az felel meg, ha hülyének tartanak. Pedig nem vagyok az, csak úgy teszek. A hülyeség elrejt a gonosz tekintetek elől, így láthatatlan vagyok, mint a szar a fűben. A szar az nem tényező. A szart oldalazva kikerülik, és kész, el van intézve. Hülyének lenni kényelem és komfort, bárkinek melegen ajánlom. Egy kisember jól teszi, ha megbolondul, mikor megérti az idők szavát. Felfogja a legfinomabb rezgéseket, arany sugallatokat. Olvas a sorok közt. Akkor végre megtébolyul, kifújhatja magát. Mindenki bánt? Bolondulj meg! Mindened elvették? Bolondulj meg! Elgurult a gyógyszer? Öltsd ki a nyelved, és bolondulj meg! A hülyében egyesül az éleslátás, ami a szív fegyvere, a parttalan szabadság, ami a test fegyvere és a rajongás, ami a lélek fegyvere. Így a tébolyult talpig fegyverben kémlel kifelé élete lőrésén. Az őrület is csak játék, a félcédula. Az elmében természetes szakadék tárul fel, és a végtelen mélységből fény tör a felszínre." Ismerős kelet-európai, csencselőkkel, kisstílű bűnözőkkel, szélhámosokkal, műkedvelő és profi prostituáltakkal, lecsúszott egzisztenciákkal, hóbortos alakokkal, lerongyolódott hippikkel és kalandvágyó kispapokkal teli, kissé végítéletszerű vásári forgatagban téblábol az elmegyógyintézetből kiszökött Csucsu, a húga, Lenácska/Maddalena, aki a testét bocsátja áruba megélhetés végett, és Lenácska fia, Kenyér, aki arról álmodozik, hogy könyörtelen gyilkos, a várost uraló bandák főnöke lesz, ha megnő. A vásárba várják a bolgár-török-román-albán szövetséges csapatok által ellenőrzött, ám függetlenségére büszke ország elnökét, akitől fontos bejelentés várható. Baljós jelek sokasodnak, érezni, hogy valami szörnyűség készül... Három mesterien megkomponált monológból, Csucsu, Lenácska és Kenyér nézőpontjából bontakozik ki egy a jelentől nem is oly távoli, lehetséges jövő negatív utópiája.

"Fasírozott hús volt - apám labdapecsenyének hívta - tökkáposzta-főzelékkel. A háborúban ritkán ettünk húst, akkor is keveset. Tilette titokban a vállamon, a hajam alatt kuporgott. Tilos volt az asztalhoz vinni. Lázba jött a hús szagától, és egyenest a fasírtra ugrott. Apám utánakapott, és felborította a vizeskancsót. A zuhatag elől Tilette a főzelékes tálba menekült. Kiparancsoltak macskástul a konyhába. Így, közöttük nincs helyünk. Pedig már gyűrűs menyasszony voltam. Igazgatói engedéllyel. Azzal a megkötéssel, hogy nem járhatok jegyesemmel karonfogva az utcán, és nyilvános helyen csak szülői kísérettel jelenhetünk meg." Macskák - minden mennyiségben. Macskák a kisoroszi ház kertjében, macska az ágyban, macska a lépcsőházban, macska az ebédlőasztalon. Saját macskák, talált macskák, ismerősök macskái. És az ismerősök, igen, ebben a könyvben is sorra felbukkannak a társak és barátok, akik Polcz Alaine életének tanúi voltak, és akikről megértő szeretettel és néha finom iróniával tesz tanúságot újra meg újra: Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Nádas Péter és mindenekelőtt Mészöly Miklós.

A Csikágó a Keleti pályaudvar környékén játszódik, ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. A szereplők szerelmek, tragédiák, történelmi korfordulók dús szövevényében bukdácsolnak a fordulatos és gyakran ironikus kötet lapjain. Az ismerős, komor és mulatságos figurák a millenniumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben, mely a könyv helyszíne és főszereplője. A gangregény lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly. "Tíz éve történt, hogy Békés Pali beavatott írói bizalmába - akkor ötvenéves volt, most lenne hatvan -, és rám bízta a Csikágó szerkesztését. A Palival közös munka minden óráját élveztem, ez a gangregény - ahogyan ő titulálta - azóta is egyik kedvencem. Ezért amikor most megtudtam, hogy újra megjelenik, elnevettem magam: hiszen ezt a könyvet adtam édesapám kezébe nemrég, most pedig a tizenkét éves fiamnak olvasom föl éppen, és ő is élvezi." (Závada Pál) "...ez az önálló novellákból álló, visszatérő hősökkel élő laza szerkezetű regény, amely egyszerre táplálkozik saját gyerekkori élményekből és lelkiismeretes, alapos, kitartó kutatómunkából, az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítménye." (Spiró György)

A Csikágó a Keleti pályaudvar környékén játszódik, ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. A szereplők szerelmek, tragédiák, történelmi korfordulók dús szövevényében bukdácsolnak a fordulatos és gyakran ironikus kötet lapjain. Az ismerős, komor és mulatságos figurák a millenniumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben, mely a könyv helyszíne és főszereplője. A gangregény lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly. "Tíz éve történt, hogy Békés Pali beavatott írói bizalmába - akkor ötvenéves volt, most lenne hatvan -, és rám bízta a Csikágó szerkesztését. A Palival közös munka minden óráját élveztem, ez a gangregény - ahogyan ő titulálta - azóta is egyik kedvencem. Ezért amikor most megtudtam, hogy újra megjelenik, elnevettem magam: hiszen ezt a könyvet adtam édesapám kezébe nemrég, most pedig a tizenkét éves fiamnak olvasom föl éppen, és ő is élvezi." (Závada Pál) "...ez az önálló novellákból álló, visszatérő hősökkel élő laza szerkezetű regény, amely egyszerre táplálkozik saját gyerekkori élményekből és lelkiismeretes, alapos, kitartó kutatómunkából, az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítménye." (Spiró György)

A Csikágó a Keleti pályaudvar környékén játszódik, ám a gangregény egymásba fonódó szálai nem csupán a pesti Csikágó gangjainak, hanem az amerikai Chicago gengjeinek, szeszcsempészeinek világába is elvezetik az olvasót. A szereplők szerelmek, tragédiák, történelmi korfordulók dús szövevényében bukdácsolnak a fordulatos és gyakran ironikus kötet lapjain. Az ismerős, komor és mulatságos figurák a millenniumtól napjainkig lakják be a nyílegyenes utcákat, itt élnek és halnak a városrészben, mely a könyv helyszíne és főszereplője. A gangregény lapjain száz év repül el a Csikágó fölött. Meg egy bagoly. "Tíz éve történt, hogy Békés Pali beavatott írói bizalmába - akkor ötvenéves volt, most lenne hatvan -, és rám bízta a Csikágó szerkesztését. A Palival közös munka minden óráját élveztem, ez a gangregény - ahogyan ő titulálta - azóta is egyik kedvencem. Ezért amikor most megtudtam, hogy újra megjelenik, elnevettem magam: hiszen ezt a könyvet adtam édesapám kezébe nemrég, most pedig a tizenkét éves fiamnak olvasom föl éppen, és ő is élvezi." (Závada Pál) "...ez az önálló novellákból álló, visszatérő hősökkel élő laza szerkezetű regény, amely egyszerre táplálkozik saját gyerekkori élményekből és lelkiismeretes, alapos, kitartó kutatómunkából, az elmúlt évek egyik legjelentősebb prózai teljesítménye." (Spiró György)

A jugoszláviai magyar irodalom korszakalkotó csúcsteljesítménye a Világpor, megjelenésekor, 1980-ban az akkor még szorosan záró vasfüggöny miatt Magyarországon nem kerülhetett könyvforgalomba, nem válhatott részévé a hazai irodalmi kánonnak. Az újjászülető Világpor felfedező expedícióra hívja az olvasót: hogyan lesz elpusztított és pusztuló világaink nyelvi sivatagából a költői alkímia révén ezer színben világló új lehetőség: virágpor. A Világpor Tolnai Ottó életműsorozatának első kötete a Jelenkor Kiadónál. Tolnai Ottó Kossuth-díjas költő, író 1940-ben született Magyarkanizsán. Palicson (Szerbia) él.

Mit kiabál át a fiú az apjának a folyó túlpartjára? Mivel próbál meggyőzni minket olthatatlan szerelméről egy teljesen ismeretlen nő? Mi a legnagyobb gonoszság, amit egy lány mondhat az apjának? És mi történik azzal, aki végül megtorpan, útban a jégbarlang felé? Petr Hruska (1964) cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó alakja. Mondom neked című, díjnyertes könyve radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másfajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A pontos megfigyeléseknek köszönhetően láthatóvá válik a hétköznapok rendkívüli pillanatainak rejtett varázsa. A szerző felvállalja az érzelmesség kockázatát, de közben egyáltalán nem válik érzelgőssé. Ha megismerjük a kötet szereplőinek nyelvét, és a köztük zajló érdekes, mélyen felkavaró párbeszédet, egy kicsit magunkhoz is közelebb jutunk.

Szabó Márton István takarékosan bánik a költészet eszközeivel. A hétköznapok nyelvének leheletnyi elmozdításával teremt erőteljes lírai jelenlétet. Az így felszabadult szavak között új összefüggések burjánzanak, és a csöndes, nyugodt dikció többet mond el egy kapcsolat végéről, utazásról és gyermekkorról, az elmúlás - korai - előérzetéről, emlékezés és felejtés dialektikájáról, mint amennyi egyébként szavakkal kifejezhető volna.

Mit kiabál át a fiú az apjának a folyó túlpartjára? Mivel próbál meggyőzni minket olthatatlan szerelméről egy teljesen ismeretlen nő? Mi a legnagyobb gonoszság, amit egy lány mondhat az apjának? És mi történik azzal, aki végül megtorpan, útban a jégbarlang felé? Petr Hruska (1964) cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó alakja. Mondom neked című, díjnyertes könyve radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másfajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A pontos megfigyeléseknek köszönhetően láthatóvá válik a hétköznapok rendkívüli pillanatainak rejtett varázsa. A szerző felvállalja az érzelmesség kockázatát, de közben egyáltalán nem válik érzelgőssé. Ha megismerjük a kötet szereplőinek nyelvét, és a köztük zajló érdekes, mélyen felkavaró párbeszédet, egy kicsit magunkhoz is közelebb jutunk.

Ki a franc gondolkodna a világvégén, ha éppen vásárolni megy, hóna alatt a gurulós szatyorral. Átható szarszag terjeng Ferencvárosban egy napos októberi reggelen. Beszakad az útburkolat, meggörbülnek a villamossínek ? és ez csak a kezdete a közelgő világvégének. Mert a világnak vége van, ha egy betonszállító teherautó rakománya beömlik egy Škoda ülésére, és vége van akkor is, ha átjáró nyílik ég és föld között az Angyal és a Mester utca sarkán. De a világ, benne Magyarország és Budapest, a jelek szerint nem akar tudomást venni arról, hogy megérkezett az apokalipszis. A világot az se érdekli, hogy a születésekor minden ember mellé két őrző rendeltetik, az egyik a jobb válla felől, a másik a bal felől vigyázza. Az egyik a jóra tanítja, a másik bűnbe csábítja. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk, ám hogy mi volt a jóra és mi volt a bűnbe vezető döntés, csupán az utolsó pillanatban világosodik meg, amikor már nincsen visszalépés. Humor és mágia, pusztulás és megváltó szerelem különös fordulatai keverednek Kőrösi Zoltán új regényében.

Seamus Heaney (1939-2013) utolsó verseskötete az ír Nobel-díjas költő 2006-os szélütése után íródott. Voltaképp érthetetlen, hogy öregségnek, betegségnek semmilyen jele nem érződik sem a teremtőerőn, sem a megformálás mívességén. A témákon persze igen: a korábban is jelen lévő halál talán valamivel nagyobb vagy inkább személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is: gyerekkorhoz, szülői házba, a fiatalság színhelyeire. Mindennek ellenére az Élőlánc egyáltalán nem gyászos kötet. Ahogy a címe is mutatja, az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a generációk szívós stafétájára, az élet túlélésére fókuszál.

Egy ismert filozófus moziba megy, majd megrendítő élménye nyomán ír egy hosszú levelet a film alkotójának. Mindez lehetne kettejük magánügye, ám amiről ez a nyilvános levél beszél, az a "bennünk lakozó fekete lyuk", vagy más néven a Soá. Didi-Huberman és Nemes László közös kérdésfelvetése arra irányul, hagynunk kell-e, hogy ez a "fekete lyuk" belülről aknázzon alá minket, némán, mindenhol? Vagy próbáljuk meg kifordítani és megszemlélni, vagyis fényt deríteni rá, túl a feketén? Túl lehet-e lépni a holokausztreprezentációk hagyományos képi paradigmáin? A színes poklot annak pánikképeivel ábrázoló Saul fia dokumentarista meséjének ez kétségkívül sikerült. A túllépés azonban az ellenállás elágazásaiba vezet, ahol nekünk nézőknek is, akár Didi-Huberman útmutatása nyomán, kérdőre kell vonnunk önmagunkat és a történelemhez való viszonyunkat. Georges Didi-Huberman (1953) francia művészettörténész és filozófus, napjaink egyik meghatározó teoretikusa, a párizsi EHESS oktatója, fő kutatási területe a képelmélet és a kép esztétikája.