Jelenkor Kiadó strana 42 z 45

A 19. század második felében és az azt követő századfordulón nagy tömegek keltek útra Magyarországról Észak-Amerikába. Zömük kevésföldű parasztember vagy nincstelen zsellér volt, de akadtak köztük szép számmal jobb módúak is, akik további gyarapodásukat remélték a kivándorlástól. Eredetileg csak annyi időt szándékoztak az Új Világban tölteni, amennyi ahhoz kellett, hogy némi pénzt gyűjtsenek, és hazatérvén földet vehessenek, házat, istállót építtethessenek, kit milyen cél vezérelt. Csak hát odaát többnyire minden másként alakult, mint tervezték. Különös, de ez a nagy, emberi dráma jóformán visszhangtalan maradt a magyar irodalomban, és máig nincs méltó feldolgozása. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni Oravecz Imre regénye, ezt a szinte eposzi méretű küzdelmet ábrázolja, amelyet ezeknek a férfiaknak és nőknek, fiataloknak és öregeknek, felnőtteknek és gyerekeknek az exodus, az óhazából való távozás és az új hazában való megmaradás jelentett. A regény az Ondrok gödrében megismert Árvai-család történetét mondja tovább.

A szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti. A magyar zsidóság történetének és a holokausztnak számtalan megközelítési módja és értelmezése létezik. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, Célja nem csupán az eseménytörténeti rekonstrukció, hanem a tettesek tevékenysége alapján a magyar holokauszthoz vezető út bemutatása és a diszkrimináció dinamikájának vizsgálata. Értelmezése szerint a zsidóság kárára folytatott politika a 19. században látensen egyúttal egyfajta államszocialista átalakulás lehetőségét is magában hordozta. Az ellenforradalmi rendszerben ez különböző, későbbiekben részletezett okok miatt nem tárulhatott fel teljes mértékben, de mint lehetőség folyamatosan jelen volt és egyre inkább meghatározta a kor közbeszédét.

"Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értette is az álmok nyelvét. "Minden meg nem fejtett álom egy felbontatlan levél" - idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom "via regia", királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. "Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom?" - tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez." (a Kiadó)

"A szerelemről írok könyvet. Közel egy évszázada nézem és élem, a betegeim és a haldoklók küzdelmeiben is követem, hogyan szőtte át életüket a szerelem. Mit is jelent a szerelem? Mi a szerelem? (Nekik és nekem.)" Polcz Alaine új könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való készülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat a fiatalon vadászó, élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával támogatja mindazokat, akik félnek saját haláluktól, félnek látni szeretteik elmúlását; azokat, akik gyászban vannak; azokat, akik elakadtak az úton és félnek visszanézni; mindazokat, akik kezükbe veszik ezt a könyvet, mely az ember egész lényében élő szeretetről szól." (a Kiadó)

"Ami nem történik meg, bár elvileg megtörténhetne, nem föltétlenül úgy jelentkezik, mint valamilyen lehetséges történés hiánya, hiszen következményeiben épp olyan végleges, végzetes vagy erős lehet, mint mindaz, ami megtörténik. Ha nem így lenne, akkor nem foglalkoztathatna ez a kérdés. Másfelől, ha valami nem történik meg velünk, akkor a történés hiánya történik meg. Vagy fordítva is gondolkodhatunk a dolog felől: amikor úgy érezzük, hogy most pedig valami egészen kivételes történik velünk, csak éppen nem értjük, hogy miért, miért éppen most, miért nem mással, miért éppen velem, akkor tán olyan történések hatása alatt állunk, amelynek se a szereplőit, se az őket mozgató erőket nem ismerjük, holott ezek az idegen erők bennünk éreztetetik a hatásukat, tehát megtörténnek."

Kellemes kötelességemnek teszek eleget, ha kijelentem, hogy nem a saját emlékirataimat írtam meg. Senkit nem szeretnék fölöslegesen megtéveszteni. Regényt írtam, több ember időben némiképpen eltolt, párhuzamos emlékiratát beszéltem el. Mindazon valóságosnak tetsző helyszín, név, esemény és helyzet, ami a történetben előfordul, nem mondható tehát valóságosnak, hanem a regényes írói szándék és az óvatos képzelet terméke. Amennyiben valaki mégis magára ismerne, vagy - Isten ne adja! - bármilyen esemény, név, helyzet fedne egy valódit, akkor az csak a fatális véletlen műve lehet, s ebben a tekintetben - ha más tekintetben nem is - kénytelen vagyok minden felelősséget elhárítani. (Nádas Péter)

Az először 1977-ben megjelent mű egy kisfiú nézőpontjából ábrázolja az eredethez és a hagyományhoz való viszony egymással küzdő változatait egy családi közösségen belül, és ennek a közösségnek a széthullását és megsemmisülését a megfélemlítésen alapuló, minden tradíciót felszámoló parancsuralom nyomása alatt. Megjelenése óta az egyik legtöbbet fordított kortárs magyar regénnyé vált.

A "Párhuzamos történetek" talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról-csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A "Párhuzamos történetek"-kel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérleti és a "nouveau roman" által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Nyájas Olvasó! Tekints bele ebbe a kedves mesekönyvbe, és élvezd az egymást egymásnak megmentő gyermeki hősnő és elvarázsolt királyfi történetét! Ámuldozva nézd csodálatos képeit, és változz újra karácsonyt váró, izgatott gyermekké. Aggódj a beteg kislányért, és az órásmesterért, akit hóhérpallossal fenyeget a torkos király, rettegj az éjfélkor elősettenkedő gonosz Egérkirálytól, és buzdítsd a hős Diótörőt, mikor halálos viadalra áll ki a borzalmas ellenséggel, hogy megvédje magát, szerelmét, családját, az írót, a rajzolót, gyermekedet és téged!

Nyájas Olvasó! Tekints bele ebbe a kedves mesekönyvbe, és élvezd az egymást egymásnak megmentő gyermeki hősnő és elvarázsolt királyfi történetét! Ámuldozva nézd csodálatos képeit, és változz újra karácsonyt váró, izgatott gyermekké. Aggódj a beteg kislányért, és az órásmesterért, akit hóhérpallossal fenyeget a torkos király, rettegj az éjfélkor elősettenkedő gonosz Egérkirálytól, és buzdítsd a hős Diótörőt, mikor halálos viadalra áll ki a borzalmas ellenséggel, hogy megvédje magát, szerelmét, családját, az írót, a rajzolót, gyermekedet és téged!

E különös regény főhőse, zakója zsebében egy maró savval teli üvegcsét szorongatva, lázasan bolyong Tokió belvárosi forgatagában, miközben szerelme, Marie, saját ruhakölteményei bemutatójára készül. Míg lassan kibontakozik előttünk egy szerelem végnapjainak finom iróniával átszőtt, helyenként hátborzongató története, egyre inkább úgy érezzük, hogy kezd kicsúszni lábunk alól a valóság talaja...

1909-ben Bécsben rejtélyes öngyilkosságok borzolják a kedélyeket, hasonló körülmények között zajlanak le, megnyugtató magyarázat nélkül. Az öngyilkosok hirtelen, minden előzmény nélkül követik el tetteiket, látszólag minden indíték nélkül. A regény főszereplője, báró Yosch, akinek egyik ismerőse, a színész Eugen Bischoff szintén ugyanilyen körülmények között lesz öngyilkos. Miután meggyanúsítják azzal, hogy köze volt a színész halálához, úgy dönt, megpróbálja felderíteni a rejtélyt...

Nádas Péter utóbbi években írott esszéiből ugyanaz az illúziótlan emberkép bontakozik ki, amelyet "Párhuzamos történetek" című nagyregényéből már ismerhetünk. Olyan sajátos írói antropológia ez, amely a regénynek, mint világértelmezésnek köszönheti kibontakozását. Bármit is írt Nádas Péter a "Párhuzamos történetek" óta, ott munkál benne a felismerés, hogy a magán- és közélet eseményei és viszonyai nem egyebek, mint az érdekek, hazugságok, ideológiák, ideálok, öncsalások, illúziók stb. áttételein keresztül érvényesülő szexuális és hatalmi ösztöntörekvések megnyilvánulásai.

Eldobtam a kenyérhéjat, rám kiáltott, vedd fel, és csókold meg, különben megvakulsz. Megint jött, ugyanazt szajkózta, elvertük. Megvertük Istenkét. Újra jött, újra megvertük. Kővel dobáltuk, és ez a hamuszín, kancsal törpe nem szaladt el, csak komolyan nézett ránk, majd megfordult, és behúzott nyakkal kisétált az udvarról, miközben hátán, fején puffogtak a lövedékek. Mint aki ajándékba kapja a szenvedést. Este megkérdeztem otthon, hogy van-e Isten, de Apu rámszólt, hogy máskor ilyet meg ne halljon. Anyám gyanúsan hallgatott, négyszemközt újból nekiszögeztem a kérdést. Az a szélsőséges szeretet-őrjöngés, amiben élt, túlmutatott az evilági tapasztalatokon. Csak mosolygott, mint aki átlát a szitán, a lábasokat zörgette a csapnál, és végül azt mondta, "apád kommunista."

A regény a hetvenes évek nyomasztó, kisszerű világának krónikája egy kamaszlány, Juli nézőpontjából. A lányát egyedül nevelő anya férjhezmenetelről álmodozik, a fel-felbukkanó udvarlók, az anya munkahelyi konfliktusai panoptikumszerű körképet adnak a korszak tipikus középegzisztenciáiról. A regény nagy erénye, hogy miközben Juli történetmesélésében a hétköznapok ezernyi hiteles és jól megragadott részletből összeálló szövedéke a maga zárt értelmezési körében forog, az írónak sikerül minden kommentár, szerzői magyarázat, ideologikus célzás és parabola nélkül a kegyetlenségig pontos diagnózisát adnia egy perspektívátlan létezésnek. Az 1961-ben született Ménes Attila ezzel a könyvével bebizonyította, hogy nemzedékének legjobbjai közé tartozik.

Hat Ruhr-vidéki városi színház, Bochum, Dortmund, Essen, Moers, Mühlheim, Oberhausen 2007-ben felkért hat (angol, lengyel, magyar, német, osztrák és török) szerzőt, hogy ‘Európa Odüsszeiája’ cím alatt írják újra az Odüsszeia témáit. A hat színház dramaturgjai közös megbeszéléseiken az általuk kiválasztott szerzők alkatára és az egyes színházak szellemi elképzeléseire szabták a témát. A szerzők sem menet közben, sem a bemutatók előtt nem ismerhették meg egymás munkáit. A Szirénének műfaja szatírjáték, tehát elvileg olyan színmű, amelyet a görög színházban a tragédiák előadása után, mintegy azok feloldásaként és paródiájaként játszanak el. A darabot Roberto Ciulli, a Theater an der Ruhr olasz igazgatója és főrendezője rendezte meg. A bemutatók mind a hat színházban 2010 február 28-án voltak, s ebből az alkalomból a frankfurti S. Fischer Verlag antológiában jelentette meg a hat darabot.