Kossuth Kiadó strana 103 z 231

A középkori Margit-legenda 20. századi feldolgozása. A regény főalakja Jancsi fráter, a hajdani kertészfiú, s az ő  sorsának tükre vetíti elénk az „Isten rabjainak”, a szerzeteseknek külön világát. Az író a regény minden alakját,  a szerzeteseket, Margit királylányt is emberi közelségbe hozza, s a legenda szűkszavú adataiból eleven embereket  teremt.   A regény a 13. század Magyarországát, a tatárdúlás utáni korszakot festi meg a király apácalánya klastromában  szolgáló laikus fráter naiv, üde, reális szemszögéből. Ebben a román kori díszletek között játszódó történetben a  rabság metaforikusan is, valóságosan is összefonódik a transzcendenciaként értelmezett szerelemmel. Jelképteremtő  eréllyel érvényesülnek benne a századfordulós gondolatok és motívumok (a szennyből kinövő liliom). Legeza Ilona ismertetője (legeza.oszk.hu): "Gárdonyi legismertebb és méltán népszerű regénye az 1900-as évek elején íródott. Az író érdeklődése ebben az  időszakban egyre inkább a magyar múlt felé fordult; saját politikai, társadalmi és vallásetikai gondolatait  ágyazta be a história jelmezébe, szimbolikusan, de az értők számára megfejthetően. A regény megírását gondos,  forrásokat figyelembe vevő kutatómunka előzte meg. A Nyelvemléktár kötetei mellett egyháztörténeti munkákat,  középkori névtárakat böngészett át, sőt a margitszigeti domonkos kolostor föltárt részeit is tanulmányozta,  rajzolta és kiegészítette magának. Kitűnő beleérző készség pótolja a kissé vérszegény cselekményanyagot.  Képzeletindítóan hozza elénk IV. Béla korát, a tatárjárástól a feldúlt és szétzilált ország életrendjét, a női és  férfikolostorok belső világának különös, furcsa, ridegen szigorú rítusait. A könyv középpontjába állított szerelmi  epizód: Jancsi fráter finoman festett vonzódása a király lánya, Margit iránt kevéssé sikerült, életesebbek  Ágnesnek, Jancsi anyjának, Marceliusz, Jakab és Ábris barátnak portréi. A könyv legfőbb értéke kitűnő atmoszférateremtő ereje, melyhez elsősorban a szerző nyelvi leleménye, üdítő  mesélőkedve járul."

A ?"Fedezd fel a Föld kincseit!" című e-könyvsorozatunk célja, hogy érdekes, olvasmányos szövegével, látványos, színes képeivel felkeltse tizenéves olvasója érdeklődését a földrajz, az élővilág, a környezet- és természetvédelem kérdései iránt. A sorozat különlegessége, hogy kizárólag e-könyvben jelent meg – ez talán az egyetlen, az általános és középiskolás korosztály számára kiadott, e-könyv-olvasón használható ilyen témájú elektronikus kiadvány. Az e-könyvek színes képeket, ábrákat tartalmaznak, ezért bátran ajánljuk a tablet-tulajdonosoknak is. A második kötet a trópusi tájak izgalmas világát mutatja be. A szerző, Vojnits András zoológus, geográfus rövid, könnyen érhető fejezetekben, a tájak iránti érezhető szeretettel vezet végig a szárazföldeken. A sok színes képet alapos és tartalmas képaláírások magyarázzák. Fontos fogalmakról, eseményekről, és további érdekes adalékokról olvashatunk a dőlt betűkkel jelölt „keretes” szövegekben. Néhány fontos kifejezés, név, fogalom mellett lábjegyzet-hivatkozást lát az olvasó – ezekre „kattintva” a kislexikon odavágó szócikke jelenik meg. (A Kislexikon egyébként a tartalomjegyzékből is elérhető.) Tekintse meg a sorozat másik három kötetét is. Az első a lemeztektonikával, a földfelszín és a hegységek kialakulásával, valamint a légkör minőségét az emberi élet szempontjából leginkább meghatározó erdőségekkel, azok születésével és az esőerdőkkel foglalkozik. A harmadik a számunkra ismerős mérsékelt éghajlati öv nagy hegyeit és vadregényes erdőségeit, a negyedik a hó és fagy uralta tajgát, tundrát és magashegységeket mutatja be érdekesen, sok képpel, és a természet elkötelezett szeretetével.

"Ez a könyv egy új fejezet hosszú és változatos életemben. Első ízben fogalmaztam meg Mihancsik Zsófia kérdéseire gondolataimat, emlékeimet és benyomásaimat nem angolul vagy németül, hanem anyanyelvemen. Először fordul elő, hogy egy könyvemet elsőként magyarul adják ki, és utána fordítják le idegen nyelvre. Eddig mindig fordítva történt.A cím – Három élet – tükrözi életem három különböző szakaszának érdekes, és az olvasóknak talán eddig ismeretlen részleteit is. Így a gyávaság és a félelem éveit 1957- ig Budapesten; négy évtized külföldi sikereit és új tapasztalatait, hibáit és tévedéseit; s végül új házasság nyomán az ingázást Bécs és Budapest között.Nem tudtam és nem akartam hazugságban élni, ezért hagytam el több mint ötvenöt éve a hazámat. És ezért utasítottam vissza egész életemben a rágalmakat és lepleztem le, ahol és ahogy csak tudtam, forrásaikat. A gonoszság és a butaság elleni harc mindig része volt általános publicisztikai tevékenységemnek, mely írásban, szóban és képben a nemzetközi közvélemény tájékoztatását szolgálta. Arthur Koestlertől Sebastian Haffnerig, Manès Sperbertől Fejtő Ferencig írtak emigráns szerzők hasonló tapasztalatokról. Műveik és memoárjaik maradtak számomra az iránytűk harmadik életemben is." – Paul Lendvai

Szellővölgy ?kivételesen szép világ, mégis nehezen találnak rá. Pedig nem kell túl messze keresni, mindenkiben ott rejtőzik. Talán. Sokak szerint a Különleges Nép lakta völgyet hatalmas istenségek vigyázzák, de ha az istenek akarata ellentétes, néha árnyba borul a boldogság, s a fény nem vetül egyformán mindenkire.Valaki teljes sötétségben él, ezért áhítozik a világosságra; másvalaki csupán a valóság kis szeletéről tud, ezért nem vágyik másra. Van olyan, aki kitalál magának egy világot, ha már az igazit nem láthatja, olyan is van, aki fénybe áll, tőle mégsem lesz fényes, de egyvalaki mindenáron hatalmat akar, és amikor a hatalmat akaró kéz vágyfokozó italhoz jut, az érzékek mérhetetlenül elszabadulnak.Szellővölgyre lecsap a vihar, megremeg a föld, a Hasadó-hegy mélyéről pedig kitörni készül a bűnös lelkek haragja. Sokan az istenek harcát látják ebben, azt gondolják, hogy a véletlen is természetfölötti szándékot rejt, mert az ártatlant elcsábítja a fény, és a fenevad titkon kiszabadul, hogy bevégezze a gonosz akaratát.A megrázó eseményeket behálózza a misztikum. De vajon a természetfeletti erőknek vagy a véres valóságnak higgyünk, miközben a nyomorból kiemelkedni vágyó férfi, az álnok főpap, a tiszta lány, a kéjsóvár dáma és az eltorzult személyiségű testvér útját járjuk? Erről szabadon dönthetünk, hiszen Szellővölgy lakóiban magunkra ismerhetünk, és a válaszok is bennünk vannak. Az öt főszereplő mindegyike valamely érzékének a rabja, ennek következtében mind másképpen látják a világot, miközben elmesélik nekünk ezt a rendkívüli történetet, amely egy varázsos világ fátylán keresztül mély gondolatokkal párosult izgalmakat takar.

A huszadik század második felében radikálisan megváltoztak a színházi hagyományok. Az addig elsősorban szövegközpontú színjátszást felváltotta a rendezői színház. Ennek sok áldásos következménye mellett néhány áldatlan következménye is lett, így például az, hogy a szerzőik által gonddal kimunkált színpadi művek (drámák, komédiák, zenés színpadi alkotások) szövegével a rendezők gyakran túlságosan is szabadon kezdtek bánni. Fábri Péternek a témát minden oldalról körüljáró, könyvméretű tanulmánya a színházi szöveget helyezi vissza az őt megillető helyre. Néhány fejezetcím, ízelítőül: Szerepek és szituációk kódolása a színházi szövegben; Értelmezési keretek a színházban (és a színház körül); Értelmetlen szövegek jelentése a színpadon; A költői dráma - és eltűnése; A könyvdrámákról; A zenés színház szövege; Szerzői jogi kérdések a színházi szöveggel kapcsolatban.

Tibor ?Zsanett, a féllábú és skizofrén rendőrnő külső tanácsadóként vesz részt egy FBI-os nyomozásban, ami a furcsa körülmények és az egymás sarkát érő megdöbbentő események miatt nem várt kalanddá növi ki magát.Mit keres két, félig aszott holttest egy szeméthalommá döntött legénylakásban? Hogy kerülnek a szeméthalom közepére gyanúsan jó állapotú náci iratok? Hogy lehet két embernek ugyanolyan ujjlenyomata? És hogy kerülnek a képbe az oroszok?Ezekre a kérdésekre szeretne Zsanett választ kapni furcsa megbízójával, a magyar származású, heteróból leszbikusba váltó Nora Wurmbrandt különleges ügynökkel együtt. A regény az amerikai Collyer-testvérpár halálának körülményein alapul; Homer és Langley Collyer megrögzött agglegények voltak, akik életük utolsó éveit mindenkitől elzárkózva, közös lakásukban töltötték. Ezalatt az idő alatt több tonnányi szemetet gyűjtöttek össze selejtes zongoráktól kezdve, székeken és újságokon át a közönséges háztartási hulladékig. Minderre akkor derült fény, amikor a szomszédok értesítése alapján 1947 márciusában a rendőrök a tetőn át behatoltak a lakásba, és mindkét férfit holtan találták; egyikük éhenhalt, másikukat agyonzúzta a saját csapdájuk, amit esetleges betörők ellen állítottak fel az ajtó előtt. A Collyer-testvérpár városuk köztiszteletben álló polgárai voltak egészen addig, míg teljesen el nem tűntek a nyilvánosság szeme elől. A regényben megjelenő alteregóik nem a testvérpár pontos másolatai, így nem összemérhetőek a regényben megjelenő bűnöző testvérpárral.

- Rendszeresen lejegyzem a gondolataimat, zömmel prózában, de vannak, amik lírára hangolják az énemet. A lírai jegyzésekből válogatva született meg a kötet - írja a szerző, aki eredeti szakmája szerint nyomdász, ma lapszerkesztő, újságíró. A kötet Fekete láz ciklusában a nyomdász-én érhető tetten, úgyis definiálható, hogy nyomdász lírai alkotás született, amely egyedinek mondható a költői művek területén. A Vágtató tér ciklusban több helyen szintén fellelhető a nyomdász-vonatkoztás, de már a szerző kilépve a nyomda falai közül útra kel, és mi is vele utazhatunk egy számunkra is ismerős világba.

A címadó egyfelvonásos 1980-ban született és az ősbemutatón Benedek Miklós és Szacsvay László játszották, a szerző rendezésében. Egy restaurátor egy nagy méretű kép helyreállításával kínlódik a műtermében. Odalent megszólal egy ószeres. A restaurátort zavarja a kiabálás, de az ószeres olyan erőszakos (és szellemes), hogy végül a restaurátor azon kapja magát, hogy máris a műtermében alkudoznak - de nem arról, mit adjon el, hanem arról, hogy mit vegyen! Hamarosan kiderül, hogy az ószeres az ördög, aki nem a restaurátor lelkéért jött. A Johanna nőpápa egy szélsőséges helyzet és egy meglepő asszociáció szülötte. 1999-ben, a József Attila Színházban drámaíró-versenyt rendeztek. Egy találomra kiválasztott, aznapi újsághírből kellett a szerzőknek helyben darabot rögtönözniük. A hír egy doppingteszten megbukott atlétanőről szólt, aki valójában férfi volt. Ennek a hírnek az alapján írta Fábri Péter a rendelkezésére álló néhány óra alatt ezt a kis verses drámát.

"...a háború végén és utána még két évig Németországban kellett élnem. Azokban az években valamilyen szempontból mindenki túlélőnek volt tekinthető. Mindenkinek volt valamilyen regénye. Annyi regényt ismerhettél meg, ahány emberrel sikerült beszélgetésbe merülnöd. Ezek a beszélgetések döbbentettek rá arra, hogy a legtöbb szenvedést, és késõbb szorongást a németeknek a németek okozták...,

Egy itáliai komédia a 16. századból, egy francia komédia a 18. század elejérõl, egy németül írott vásári bábjáték a 19. század cseh piactereirõl. Három eltérő stílusú, eltérő műfajú, egyaránt szórakoztató mű. Ruzante darabját korábban A csapodár madárka címen játszották és szelídítették meg - az eredeti mű és Fábri Péter fordítása vad és erotikus - erre utal már az új cím is, A csábító pillangó. Marivaux-nak alig néhány műve van magyarra lefordítva, pedig hatalmas életműve Franciaországban ma is része az élő színháznak. A második váratlan szerelem egy özveggyé lett márkiné és egy, előző szerelmét annak zárdába vonulása miatt elvesztett lovag első látásra születő, de nehezen bevallott szerelméről szól. A Brabanti Genovéva, amelynek szerzőjét nem ismerjük, minden szabályt felrúg, amit csak felrúghat. Az egyik pillanatban fergeteges humorát élvezzük, a másikban abszurd szélsőségein lepődünk meg.

„Hosszú időn keresztül – Széchenyitől és Kossuth-tól Adyn és Jászin át Hajnal Istvánig és Bibóig, sőt 1990-ig – a magyar szellemi útkeresés egyik központi gondolata volt a feudalizmus elleni harc. […] Az utána következő két évtizedben kikerült az érdeklődés homlokteréből. Most az új körülmények között, új módon kell előtérbe állítani.” "A feudalizmusról […] nemigen esett szó az elmúlt két évtized közéletében. Még a kifejezést is alig hallottuk – legfeljebb szaktörténészek belső köreiben használták.Azzal senki sem foglalkozott – legalábbis nyilvánosan –, hogy mi a szerepe a feudalizmus továbbélő hagyományainak a mai társadalom életében és fejlődésében. Nem vizsgálták, hogy milyen szerkezetei és mechanizmusai működnek ma is, milyen formában tudtak-tudnak fennmaradni, és hogy ebben a vonatkozásban a mai magyar élet valósága miben tér el Európa tőlünk nyugatra és keletre eső országainak életétől."

Ezeket ?a verseket egy 16-18 éves fiatalember írta. Ez a tény magában is elég arra, hogy az olvasó jobban odafigyeljen, hisz húszon aluliak kiadható köteteket meglehetős ritkán produkálnak. Fábri Péter most kirajzolódó, vonzó egyénisége azonban ettől függetlenül is figyelmet érdemel. Ennek a fiatalembernek célja van, sőt társadalmi célja. Soraiban egészségesen fiatalos lázongás feszül, mert nem akar megrekedni sem közönyben, sem cinizmusban. Komolyan készül vállalt feladatára – mindezt anélkül, hogy a nagyképűség, a prófétáskodás pózait öltözné föl. Pátosz helyett inkább választja a pontos fogalmazást, kinyilatkoztatás helyett az iróniát, sőt öniróniát. Verselése szokatlanul könnyed és pallérozott, fogalmazása világos és fordulatos. Rászolgált mindenképpen, hogy szeretettel és nagy reménykedéssel indítsuk útjára. „Oly korban éltem én e Földön …" – mondta Radnóti. Én a magam tizennyolc évével inkább kérdezhetnék: Milyen korban fogok élni én ei Földön? (Sőt, e földön, itt, Magyarországon.) Olyan korban, amelyet már az én létem is formál. Meg kell hát tanulnom tudatosan formálni ezt a kort, vagyis első lépésként önmagamat. Persze ezt megállapítani művészetnek kevés lenne. De ha az átalakulás-átalakítás folyamatát sikerült megragadnom, akkor az sikerült, amire törekedtem. Mert minden változás új változások lehetőségét hordja magában, és így válhat tetté a puszta szó. És én nemcsak beszélni akarok. (Fábri Péter)

A regény kivételes tehetségű főhőséről nem lehet biztosan tudni, hogy apja is cigány volt-e, vagy egy Taszáron szolgáló amerikai, fekete katona. Ő maga sem tudja, elbizonytalanodik, kétségeit a környezete is csak megerősíti. Apja felkutatására indul, a nyomok Svédországba és Amerikába vezetnek.Kijutni azonban csak nyelvtudással, ösztöndíjjal lehet. Jordán Jordán, azaz Dzsorden erre hajt, ebben gimnazista osztálytársa, barátnője van a segítségére, aki – természetes ez? – gyereket vár. Megoldódik? Hogyan oldódik meg a helyzetük? Kettejük magánéleti válsága-e, ami velük történik, csak a fiúé, vagy csak a lányé? Horváth Péter regénye (ki)talált történet, a valósághoz való minden esetleges hasonlóság a véletlen műve.

„Egyre veszélyesebb a tegnapra és a tegnap előttre támaszkodva jóslásokba bocsátkozni; bölcs dolog azonban önmagunkat mindenre vagy majdnem mindenre fel készíteni – e Paul Valery javasolta felkészítés jegyében tekintem át a magyar múltat és a jelent. Publicista és politikai elemző vagyok, nem pedig "céhbeli" történész. Egyszerre belülről és kívülről, s mindenekelőtt politikai és anyagi befolyásoktól függetlenül, öncenzúra nélkül, időnként humorral vagy szarkazmussal próbáltam írni az elmúlt ezer év sikereiről és bukásairól, a kiemelkedő és ellentmondásos személyiségekről éppúgy, mint a köpönyegfordítás kevésbé vonzó emberi alakjairól.” – Paul LendvaiA neves Kelet-Európa-szakértő több nyelven megjelent, magyarul immár negyedik, bővített, átdolgozott kiadásban megjelenő könyve a magyarokról, Magyarországról és Magyarország népeiről szól. A kötet a rendszerváltást és az azóta eltelt éveket is elemzi.

„A Föld belső erői sosem nyugszanak. Szünet nélkül alakítják a földfelszínt, bár a változások legtöbbje olyan lassú, hogy tudomást sem veszünk róla. Időről időre azonban bolygónk belseje látványosan adja tudtunkra, hogy talpunk alatt nem is olyan mélyen a pokol földi mása kavarog. Amikor az izzó, megolvadt kőzet a felszínre tör, nehéz nem tudomást venni a változásokról, hiszen miután maga körül mindent szétrombolt és felperzselt, lehűlve és megszilárdulva hegyeket épít fel és átalakítja a tájat. Máskor forró port és sziklákat dob az iszonyatos belső erő a magasba, gáz- és gőzfelhők törnek elő a mélyből, és parázsló hamut sodor a perzselő szélvihar.” (részlet a könyvből)

Joanna Trollope igen valósághűen rajzolja meg regényeiben a jellegzetes angol életet és a jellegzetes angol szereplőket. Ebben a regényében egy hatvan körüli képzőművész, Anthony Brinkley és hasonló korú felesége, Rachel családját ismerjük meg. Három jól sikerült fiuk közül Edward és Ralph már nős, amikor Luke is megnősül, és vele bekerül a családba Charlotte. Az ő érkezése a családba nyílttá teszi az addig inkább a felszín alatt húzódó konfliktusokat, és a kezdetben szinte tökéletesnek tetsző idill szertefoszlik. A regény szereplői nagyon is emberi gyarlóságok jellemzik, nem csoda hát, hogy az egymáshoz való viszonyaikat valójában jól-rosszul leplezett, vagy éppen leplezetlen kínok-keservek, sértettségek és viszályok terhelik.