Kossuth Kiadó strana 103 z 233

Feltártak a régészek az egykori Tarján falu területén egy gerendavázas kutat, aminek aljában emberi koponyák hevertek a tatárjárás korából. A kút vizét tönkretették azzal, hogy beledobták a levágott fejeket, mert nem használták már ezután – ennyit biztosan tudunk a tatárjárás vészterhes időszakáról a Medvés-hegy környékéről. Azt is, hogy ahol alkalmas helye kínálkozott, a vész után a különféle uraságok kisebb-nagyobb várakat építtettek. Akinek telt rá, az nagyot és kőből, akinek nem, az kicsit, földből és fából. Történetünk idején Béla király, negyedik e néven Szent István trónusán – majdnem elvesztette országát. A mongol veszedelem végigsöpört a magyar hazán, a Kárpátok hágóitól a tengermellékig, sok pusztulást hagyva maga után. A vesztes muhi csata után az ellenség városok százait, falvak ezreit égette fel, becsülni sem lehet, hogy hány ember veszhetett oda. Viszont a nagyobb várak ellenálltak, a mocsarak és az erdők mélyére húzódó emberek is túlélték a nehéz 1241-es évet, ’42 elejét, majd a romokon – új haza épült. Erős várakkal, fallal kerített városokkal, új falvakkal, az ország élén pedig egy bölcsen kormányzó, tapasztalt királlyal. IV. Béla megmeneküléséről sokat tudunk, számtalan szépirodalmi feldolgozás is született róla, a hozzá hű katonák hőstetteire is emlékeznek még a legendák. Az ellene lázadó főnemesekről is maradt fenn jó néhány adat az oklevelekben. Arról azonban keveset tudunk, hogy a közemberek hogyan élhették meg ezeket a nehéz időket? Róluk ritkán szólnak a krónikák, inkább a régészeti leletek alapján következtethetünk arra, hogyan éltek… De vajon hogyan is kerültek a levágott fejek a kútba? Kik éltek a Medvés-hegyen és környékén? Fentiekre keresi a választ ez a könyv, bemutatva a kor emberének mindennapjait, az életösztön erős megnyilvánulásait. A természeti törvényekhez és az ismert történelmi tényekhez ragaszkodó regényből persze a szerelmi szál sem hiányozhat.

A középkori Margit-legenda 20. századi feldolgozása. A regény főalakja Jancsi fráter, a hajdani kertészfiú, s az ő  sorsának tükre vetíti elénk az „Isten rabjainak”, a szerzeteseknek külön világát. Az író a regény minden alakját,  a szerzeteseket, Margit királylányt is emberi közelségbe hozza, s a legenda szűkszavú adataiból eleven embereket  teremt.   A regény a 13. század Magyarországát, a tatárdúlás utáni korszakot festi meg a király apácalánya klastromában  szolgáló laikus fráter naiv, üde, reális szemszögéből. Ebben a román kori díszletek között játszódó történetben a  rabság metaforikusan is, valóságosan is összefonódik a transzcendenciaként értelmezett szerelemmel. Jelképteremtő  eréllyel érvényesülnek benne a századfordulós gondolatok és motívumok (a szennyből kinövő liliom). Legeza Ilona ismertetője (legeza.oszk.hu): "Gárdonyi legismertebb és méltán népszerű regénye az 1900-as évek elején íródott. Az író érdeklődése ebben az  időszakban egyre inkább a magyar múlt felé fordult; saját politikai, társadalmi és vallásetikai gondolatait  ágyazta be a história jelmezébe, szimbolikusan, de az értők számára megfejthetően. A regény megírását gondos,  forrásokat figyelembe vevő kutatómunka előzte meg. A Nyelvemléktár kötetei mellett egyháztörténeti munkákat,  középkori névtárakat böngészett át, sőt a margitszigeti domonkos kolostor föltárt részeit is tanulmányozta,  rajzolta és kiegészítette magának. Kitűnő beleérző készség pótolja a kissé vérszegény cselekményanyagot.  Képzeletindítóan hozza elénk IV. Béla korát, a tatárjárástól a feldúlt és szétzilált ország életrendjét, a női és  férfikolostorok belső világának különös, furcsa, ridegen szigorú rítusait. A könyv középpontjába állított szerelmi  epizód: Jancsi fráter finoman festett vonzódása a király lánya, Margit iránt kevéssé sikerült, életesebbek  Ágnesnek, Jancsi anyjának, Marceliusz, Jakab és Ábris barátnak portréi. A könyv legfőbb értéke kitűnő atmoszférateremtő ereje, melyhez elsősorban a szerző nyelvi leleménye, üdítő  mesélőkedve járul."

„A ?művésznek úgy kell megalkotni a műveit, mint ahogy a mandulafa virágot hoz” – mondta Cézanne, a modern művészetnek ez a talán legtöbbet gyötrődő, korszakos jelentőségű óriása. Hatalmas intellektuális erőfeszítések, mindig újat kereső szívós kutatómunka eredményeképpen, dacolva megnemértéssel és csüggedéssel csodálatos képein sikerült megoldani a maga elé tűzött feladatot: összeegyeztetni a dolgok formáit felbontó fényt és a dolgok szerkezetét, egyesíteni a színt, az impresszionisták eredményét és a formát, a klasszikusok örökségét. A nagy művész minden képe ugyanakkor valóban olyan harmonikus és nemesen egyszerű, mint a mandulafa virága. A művész, aki heves megindultságot érez a természet láttán, úgy tudja átvinni élményét a vászonra, hogy a néző egyszerre gyönyörködhet az örök természet egyszerűségében és egy zseniális alkotó sajátosan emberi erőfeszítésében. A tudományos hitelességgel megírt biográfia gondos műelemzésével izgalmas élmény lesz minden művészetszerető olvasó számára.H. Perruchot az 1967-ben elhunyt neves francia író és műtörténész jelentős szépirodalmi művek, esztétikai tanulmányok és művészettörténeti esszék alkotója. Legfontosabb hagyatéka egy hét kötetből álló, de szoros egységet alkotó sorozat, amely az impresszionisták és a posztimpresszionisták alkotótevékenységét: Manet, Cézanne, Toulouse Lautrec és Seurat életművét mutatja be. A képzőművészet történetének egyik legizgalmasabb korszakát, a festészet megújításáért folytatott nagy jelentőségű küzdelmet választotta fő kutatási témájának, s a hatalmas kutatómunkával összegyűjtött dokumentációs anyagot a regényíró módszerével ötvözte művészi alkotássá. Életrajzai lebilincselő regények, amelyeknek minden adata bizonyíthatóan hiteles. Perruchot művei nemcsak az egyes nagy festők életét ismerteti meg az olvasóval, nemcsak festészetüket tanuljuk meg jobban érteni és szeretni Perruchot nyomán. Feltárul a körülöttük és mellettük kibontakozó, számunkra szinte érthetetlen harc, a kortársak ma már elképesztőnek tűnő értetlensége a nagy jelentőségű és jövőbe mutató, napjaink művészetében is jelenlévő alkotók iránt. 

Aki ?szereti Karinthyt, tudja jól: költőnek is nagy volt, Különös, szabálytalan, besorolhatatlan, mint minden műfajában. Ötlet-telitalálatai itt a paradoxonszerű végleges megfogalmazásokban villannak: némelyikük – az Előszó kétsoros tömör ars poeticája vagy a „Strungle for life” zárórímének hősi-etikus tilalma – annyi más karinthyádához hasonlóan, szállóigeként vonult be a köztudatba. Van olyan verse, amelyben látomás hegyesedik végül önmagát is – mint a Judik Etelt gyászoló Halott –, amelyben az ötlet tágul rettentő vízióvá. Jelezve egyúttal azt is, hogy Karinthy hiába érzi az Arany János „Nagyon fáj! Nem megy!”-ét, ötleteinek gyötrő szikrázása sosem tud megszűnni.A szinte még gyerekfővel írt Vérmező, 795. május csillogó szenvedélyessége hamarosan kiszorul Karinthy lírájából;a gördülékeny pátoszt csak az ígéretes korszak és az ígéretes életkor egybefonódása lobbanthatta ki – ez teszi a verset a magyar líra egyik legszebb zsengéjévé. Az első verseskötet publikálását (Nem mondhatom el senkinek, 1930) megelőző húsz év számra kicsiny verstermése az egész Karinthy-oeuvre műfaji és hangulati változatosságát tükrözi: a vékony kötetben versnovellák vershumoreszkkel, verskiáltvánnyal váltakoznak. Élete utolsó éveiben az alig negyvenöt éves Karinthy váratlanul gazdag öregkori lírát teremt. A magyar költészet ez idő tájt lezajló korszakváltásával együtt haladva, de a maga külön útján, köznapi hangú, elbeszélő jellegű verseket ír, kényelmes, lazán ritmizált, hosszú sorokban. Ezeknek a látszólag kedélyesen beszélgető költeményeknek szinte az egyetlen témájuk a halál. A szűkölő halálfélelem. Az elszámolás a teljesített és nem teljesített feladatokkal. Számvetés a pályatársakkal meg az új nemzedékekkel, akiket már új eszmék vezetnek, gőzök bódítanak, és ki tudja, érdekli-e őket, amit az öreg író „kiárusít”. És végül leszámolás a korral, amelynek az ifjúkori reményeket megcsúfoló iszonyata nagyon is a korhoz tapadó közege a halálfélelem kortalan emberi szorongásának. Kései verseinek kötetkiadását – igazolva a versek sugallta előérzetet – Karinthy már nem érte meg. Az Üzenet a palackban nem sokkal a halála után, 1938-ban jelent meg.Kötetünk anyagát néhány, az eddigi gyűjteményekben nem olvasható vers, sanzon teszi teljesebbé.

A középkor rejtélyei közül a magyar pálos rend titkai elevenednek meg ebben a sodró lendületű, ma játszódó kalandregényben.  A keresztények misztikus világát kevesen ismerik, és még kevesebben akadnak, akik tudják, hogy a múlt hatással van a jelenünkre. Akik azonban a jövőbe látnak, mindent elkövetnek, hogy megszerezzenek nemzeti kincseket, vagy éppen szent helyeket. Az egyéni sorsok eltörpülnek a történelmi érdekek kereszttüzében.   Az alkimista-kódex elszabadult sárkánya újra testet ölt, hogy megszerezzék az egykor legendás szakrális központot. Hőseink, a történész lány, a barlangász fiú és a szír nemesi sarj egy szerelmi háromszög részeseiként élet-halál harcot vívnak. A sárkány belül és kívül is súlyos döntésekre és áldozatokra kényszeríti őket. Üldözés, emberrablás, kínzás, gyilkosságok és véres merényletek képei peregnek le a történetben, Isztambultól Rómáig, a barlangok mélyétől a Pilis csúcsáig.

A ?"Fedezd fel a Föld kincseit!" című e-könyvsorozatunk célja, hogy érdekes, olvasmányos szövegével, látványos, színes képeivel felkeltse tizenéves olvasója érdeklődését a földrajz, az élővilág, a környezet- és természetvédelem kérdései iránt. A sorozat különlegessége, hogy kizárólag e-könyvben jelent meg – ez talán az egyetlen, az általános és középiskolás korosztály számára kiadott, e-könyv-olvasón használható ilyen témájú elektronikus kiadvány. Az e-könyvek színes képeket, ábrákat tartalmaznak, ezért bátran ajánljuk a tablet-tulajdonosoknak is. A második kötet a trópusi tájak izgalmas világát mutatja be. A szerző, Vojnits András zoológus, geográfus rövid, könnyen érhető fejezetekben, a tájak iránti érezhető szeretettel vezet végig a szárazföldeken. A sok színes képet alapos és tartalmas képaláírások magyarázzák. Fontos fogalmakról, eseményekről, és további érdekes adalékokról olvashatunk a dőlt betűkkel jelölt „keretes” szövegekben. Néhány fontos kifejezés, név, fogalom mellett lábjegyzet-hivatkozást lát az olvasó – ezekre „kattintva” a kislexikon odavágó szócikke jelenik meg. (A Kislexikon egyébként a tartalomjegyzékből is elérhető.) Tekintse meg a sorozat másik három kötetét is. Az első a lemeztektonikával, a földfelszín és a hegységek kialakulásával, valamint a légkör minőségét az emberi élet szempontjából leginkább meghatározó erdőségekkel, azok születésével és az esőerdőkkel foglalkozik. A harmadik a számunkra ismerős mérsékelt éghajlati öv nagy hegyeit és vadregényes erdőségeit, a negyedik a hó és fagy uralta tajgát, tundrát és magashegységeket mutatja be érdekesen, sok képpel, és a természet elkötelezett szeretetével.

Művészek a szereplői az új regénysorozat köteteinek, amelyek egy-egy festő, zeneszerző, író életét mutatják be. Mindannyian tehetségesek voltak, de nem mindig sikeresek. Némelyikük élete kész kaland, mások bánatok, csalódások, olykor tragédiák közepette éltek, de semmi sem vette el kedvüket a világ szépségének csodálatától, bemutatásától. Az izgalmas, olvasmányos életrajzi regények az ő alakjukat idézik meg, művészetük és sorsuk összefonódását mutatják be. Amadeo MODIGLIANI (1884–1920) a női aktok és a hosszúkás arcú, melankolikus kisugárzású portrék festője. A szenvedélyes, jóképű férfi , aki számtalan szerelmi kalanddal dicsekedhetett, rövid életében maradandót alkotott. Az „utolsó igazi bohémnak” tartott festő műveiben a toszkán festészet hagyományai ötvöződnek a modern francia képzőművészeti törekvésekkel. Alakjaiból kecses szépség és megkapó erotika árad.

"Ez a könyv egy új fejezet hosszú és változatos életemben. Első ízben fogalmaztam meg Mihancsik Zsófia kérdéseire gondolataimat, emlékeimet és benyomásaimat nem angolul vagy németül, hanem anyanyelvemen. Először fordul elő, hogy egy könyvemet elsőként magyarul adják ki, és utána fordítják le idegen nyelvre. Eddig mindig fordítva történt.A cím – Három élet – tükrözi életem három különböző szakaszának érdekes, és az olvasóknak talán eddig ismeretlen részleteit is. Így a gyávaság és a félelem éveit 1957- ig Budapesten; négy évtized külföldi sikereit és új tapasztalatait, hibáit és tévedéseit; s végül új házasság nyomán az ingázást Bécs és Budapest között.Nem tudtam és nem akartam hazugságban élni, ezért hagytam el több mint ötvenöt éve a hazámat. És ezért utasítottam vissza egész életemben a rágalmakat és lepleztem le, ahol és ahogy csak tudtam, forrásaikat. A gonoszság és a butaság elleni harc mindig része volt általános publicisztikai tevékenységemnek, mely írásban, szóban és képben a nemzetközi közvélemény tájékoztatását szolgálta. Arthur Koestlertől Sebastian Haffnerig, Manès Sperbertől Fejtő Ferencig írtak emigráns szerzők hasonló tapasztalatokról. Műveik és memoárjaik maradtak számomra az iránytűk harmadik életemben is." – Paul Lendvai

Szellővölgy ?kivételesen szép világ, mégis nehezen találnak rá. Pedig nem kell túl messze keresni, mindenkiben ott rejtőzik. Talán. Sokak szerint a Különleges Nép lakta völgyet hatalmas istenségek vigyázzák, de ha az istenek akarata ellentétes, néha árnyba borul a boldogság, s a fény nem vetül egyformán mindenkire.Valaki teljes sötétségben él, ezért áhítozik a világosságra; másvalaki csupán a valóság kis szeletéről tud, ezért nem vágyik másra. Van olyan, aki kitalál magának egy világot, ha már az igazit nem láthatja, olyan is van, aki fénybe áll, tőle mégsem lesz fényes, de egyvalaki mindenáron hatalmat akar, és amikor a hatalmat akaró kéz vágyfokozó italhoz jut, az érzékek mérhetetlenül elszabadulnak.Szellővölgyre lecsap a vihar, megremeg a föld, a Hasadó-hegy mélyéről pedig kitörni készül a bűnös lelkek haragja. Sokan az istenek harcát látják ebben, azt gondolják, hogy a véletlen is természetfölötti szándékot rejt, mert az ártatlant elcsábítja a fény, és a fenevad titkon kiszabadul, hogy bevégezze a gonosz akaratát.A megrázó eseményeket behálózza a misztikum. De vajon a természetfeletti erőknek vagy a véres valóságnak higgyünk, miközben a nyomorból kiemelkedni vágyó férfi, az álnok főpap, a tiszta lány, a kéjsóvár dáma és az eltorzult személyiségű testvér útját járjuk? Erről szabadon dönthetünk, hiszen Szellővölgy lakóiban magunkra ismerhetünk, és a válaszok is bennünk vannak. Az öt főszereplő mindegyike valamely érzékének a rabja, ennek következtében mind másképpen látják a világot, miközben elmesélik nekünk ezt a rendkívüli történetet, amely egy varázsos világ fátylán keresztül mély gondolatokkal párosult izgalmakat takar.

Tibor ?Zsanett, a féllábú és skizofrén rendőrnő külső tanácsadóként vesz részt egy FBI-os nyomozásban, ami a furcsa körülmények és az egymás sarkát érő megdöbbentő események miatt nem várt kalanddá növi ki magát.Mit keres két, félig aszott holttest egy szeméthalommá döntött legénylakásban? Hogy kerülnek a szeméthalom közepére gyanúsan jó állapotú náci iratok? Hogy lehet két embernek ugyanolyan ujjlenyomata? És hogy kerülnek a képbe az oroszok?Ezekre a kérdésekre szeretne Zsanett választ kapni furcsa megbízójával, a magyar származású, heteróból leszbikusba váltó Nora Wurmbrandt különleges ügynökkel együtt. A regény az amerikai Collyer-testvérpár halálának körülményein alapul; Homer és Langley Collyer megrögzött agglegények voltak, akik életük utolsó éveit mindenkitől elzárkózva, közös lakásukban töltötték. Ezalatt az idő alatt több tonnányi szemetet gyűjtöttek össze selejtes zongoráktól kezdve, székeken és újságokon át a közönséges háztartási hulladékig. Minderre akkor derült fény, amikor a szomszédok értesítése alapján 1947 márciusában a rendőrök a tetőn át behatoltak a lakásba, és mindkét férfit holtan találták; egyikük éhenhalt, másikukat agyonzúzta a saját csapdájuk, amit esetleges betörők ellen állítottak fel az ajtó előtt. A Collyer-testvérpár városuk köztiszteletben álló polgárai voltak egészen addig, míg teljesen el nem tűntek a nyilvánosság szeme elől. A regényben megjelenő alteregóik nem a testvérpár pontos másolatai, így nem összemérhetőek a regényben megjelenő bűnöző testvérpárral.

A ?mai fiatalságnak már fogalma sincsen, milyen is volt a sorkatonai szolgálat. Bizonyára nem is hiányzik nekik. Számukra ez már csupán másoktól hallott mese. Nekünk, akik végigcsináltuk, sokkal több. Személyes történelem, hihető – és sokszor hihetetlen – kalandok sora, barátságok és legendák születésének helye. Az előző rendszer minden furcsasága és ellentmondása felnagyítva, eltorzítva jelent meg a sereg mindennapjaiban. Mégis hozzásegített minket a körülöttünk levő világ jobb megismeréséhez, mint ahogy észrevétlenül ismertük meg egyre jobban és jobban önmagunkat is, saját teljesítőképességünk határait, a lelkünk mélyén szunnyadó, addig rejtve maradó erőket. Muszájból öltöttünk mundért, sok kellemetlen és megalázó dologban volt részünk, amit akkor megélni nem volt móka és kacagás, de ma, visszagondolva azokra a daliás időkre, már csak a nevetés maradt, minden keserűség nélkül. Meg a nosztalgia. Naná, hiszen akkor még milyen fiatalok voltunk! Hálás vagyok a sorsnak, hogy másfél évig a Magyar Néphadsereg bakája lehettem. Ezek nélkül az élmények nélkül ma sokkal szegényebb lennék. Örülök, hogy saját bőrömön tapasztalhattam meg a kiképzés borzalmait, a hadgyakorlatok néha fárasztó, néha mulatságos mindennapjait, az öreg katonák híres lazaságát. Örülök, hogy megismerhettem a seregbéli fura figurákat, Pinocset ezredes elvtársat, a tökfejű Fukalek Benőt, Baszki Jimmyt, a Szarpumpás Molnárt, Csokibombát, és a többieket. Legyen ez a regény egy letűnt, soha vissza nem térő korszak emlékműve, ahogy én láttam.

- Rendszeresen lejegyzem a gondolataimat, zömmel prózában, de vannak, amik lírára hangolják az énemet. A lírai jegyzésekből válogatva született meg a kötet - írja a szerző, aki eredeti szakmája szerint nyomdász, ma lapszerkesztő, újságíró. A kötet Fekete láz ciklusában a nyomdász-én érhető tetten, úgyis definiálható, hogy nyomdász lírai alkotás született, amely egyedinek mondható a költői művek területén. A Vágtató tér ciklusban több helyen szintén fellelhető a nyomdász-vonatkoztás, de már a szerző kilépve a nyomda falai közül útra kel, és mi is vele utazhatunk egy számunkra is ismerős világba.

A huszadik század második felében radikálisan megváltoztak a színházi hagyományok. Az addig elsősorban szövegközpontú színjátszást felváltotta a rendezői színház. Ennek sok áldásos következménye mellett néhány áldatlan következménye is lett, így például az, hogy a szerzőik által gonddal kimunkált színpadi művek (drámák, komédiák, zenés színpadi alkotások) szövegével a rendezők gyakran túlságosan is szabadon kezdtek bánni. Fábri Péternek a témát minden oldalról körüljáró, könyvméretű tanulmánya a színházi szöveget helyezi vissza az őt megillető helyre. Néhány fejezetcím, ízelítőül: Szerepek és szituációk kódolása a színházi szövegben; Értelmezési keretek a színházban (és a színház körül); Értelmetlen szövegek jelentése a színpadon; A költői dráma - és eltűnése; A könyvdrámákról; A zenés színház szövege; Szerzői jogi kérdések a színházi szöveggel kapcsolatban.

"...a háború végén és utána még két évig Németországban kellett élnem. Azokban az években valamilyen szempontból mindenki túlélőnek volt tekinthető. Mindenkinek volt valamilyen regénye. Annyi regényt ismerhettél meg, ahány emberrel sikerült beszélgetésbe merülnöd. Ezek a beszélgetések döbbentettek rá arra, hogy a legtöbb szenvedést, és késõbb szorongást a németeknek a németek okozták...,

Egy itáliai komédia a 16. századból, egy francia komédia a 18. század elejérõl, egy németül írott vásári bábjáték a 19. század cseh piactereirõl. Három eltérő stílusú, eltérő műfajú, egyaránt szórakoztató mű. Ruzante darabját korábban A csapodár madárka címen játszották és szelídítették meg - az eredeti mű és Fábri Péter fordítása vad és erotikus - erre utal már az új cím is, A csábító pillangó. Marivaux-nak alig néhány műve van magyarra lefordítva, pedig hatalmas életműve Franciaországban ma is része az élő színháznak. A második váratlan szerelem egy özveggyé lett márkiné és egy, előző szerelmét annak zárdába vonulása miatt elvesztett lovag első látásra születő, de nehezen bevallott szerelméről szól. A Brabanti Genovéva, amelynek szerzőjét nem ismerjük, minden szabályt felrúg, amit csak felrúghat. Az egyik pillanatban fergeteges humorát élvezzük, a másikban abszurd szélsőségein lepődünk meg.

„Hosszú időn keresztül – Széchenyitől és Kossuth-tól Adyn és Jászin át Hajnal Istvánig és Bibóig, sőt 1990-ig – a magyar szellemi útkeresés egyik központi gondolata volt a feudalizmus elleni harc. […] Az utána következő két évtizedben kikerült az érdeklődés homlokteréből. Most az új körülmények között, új módon kell előtérbe állítani.” "A feudalizmusról […] nemigen esett szó az elmúlt két évtized közéletében. Még a kifejezést is alig hallottuk – legfeljebb szaktörténészek belső köreiben használták.Azzal senki sem foglalkozott – legalábbis nyilvánosan –, hogy mi a szerepe a feudalizmus továbbélő hagyományainak a mai társadalom életében és fejlődésében. Nem vizsgálták, hogy milyen szerkezetei és mechanizmusai működnek ma is, milyen formában tudtak-tudnak fennmaradni, és hogy ebben a vonatkozásban a mai magyar élet valósága miben tér el Európa tőlünk nyugatra és keletre eső országainak életétől."