Kossuth Kiadó strana 101 z 231

Karinthy legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti. Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét. A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat idővel tudatos enciklopédiává bővült, s nemcsak a magyar szerzők arcképcsarnoka teljesedett ki, hanem világirodalmi és műfaji tematikával is gazdagodott. Máig ható sikerének titka, hogy Karinthy a célba vett írói egyéniség egész karakterét, az alkotói modor és modorosság torzképét rajzolta meg. Kötetünk a Még mindig így írtok ti méltán híres gyűjteményén túl a korabeli lapokban megjelent közlések legjobb gúnyrajzait is tartalmazza.

„Mildred Wilson nagyot nyújtózott a paplan alatt, majd lassan kinyitotta a szemét. A hálószoba függönye nem volt teljesen összehúzva és egy vidám, korai fénysugár pont az arcát cirógatta. Ettől nagyon jókedve lett. Gyorsan ki is pattant az ágyból. Csak most pillantott a franciaágy másik oldalára. Ahogy sejtette, Jonathan, a férje, természetesen már nem volt az ágyban. Ő hajnalok hajnalán a laboratóriumba autózott, mint évek óta mindig.” (részlet a könyvből)

II. József 1784-ben üvegszekrénybe helyeztette kincstárában a birodalom más regáliáival együtt a magyar koronát is. Muzealizálódásának első állomása volt ez. Alig hat év múltán a korona visszakerült Magyarországra, s ekkor kivételesen sokan megszemlélhették. A kíváncsiságba tudományos érdeklődés is vegyült, s innen származtatható a tudományos koronakutatás. Ez a tanulmány megpróbálja egyesíteni a kettőt. Arra tettem kísérletet, hogy e nagy történelmi és művészettörténeti jelentőségű műtárgy elhelyezésének teoretikus problémáját világítsam meg.

Történetek egy macska tollából, akarom mondani: karmából. Sirmic, avagy a "Kapsz egy pofont, Sirmic", egy kék-krém perzsa macska meséli el kalandjait, úgy ahogyan azt csak egy macska mesélheti el. S hozzá nem is akármilyen kalandokat! Az első történetben Sirmic és ember családja a kutyájukkal és a lovaikkal vidékre költöznek. Titokzatos szomszédságuk sok fejtörést okoz a gyerekeknek és az állatoknak. A rejtély megoldása rengeteg izgalommal jár, maga a titok pedig, amelyre végül fény derül, valósággal hajmeresztő. A második történetben Sirmic nagy bajba kerül. Beleesik a szelektív hulladékgyűjtőbe - szerencsére abba, amelyikben a műanyag palackokat gyűjtik -, és messzire kerül az otthonától. Sirmic hazaindul, és tűzön-vízen át haza is ér, ám közben számtalan nehézséggel kell megküzdenie. Különös, sőt kimondottan furcsa emberekkel és állatokkal találkozik, és veszélyes helyzetekbe kerül. Sirmic macska létére szívesen és könnyedén mesél, mert ő az, akivel mindig történik valami. Mesél mindenkinek, aki szereti a macskákat, a humort és a kalandokat. Mindenkinek, aki könnyed olvasmányra vágyik, legyen az illető kisiskolás vagy aggastyán. Miauu! azaz: Jó szórakozást!

A Margittán praktizáló belgyógyász főorvos új, tudományos kalandregénye a téridő és az extra dimenziók új lehetőségeivel ismertet meg bennünket és újabb rejtélyekbe (teleportáció, a kvantumcsatolás jelenségei vagy Stonhenge és a gravitáció kapcsolata) nyújt betekintést. Négy olyan lehetőséget tárgyal meg, amelyek a világ megismerésének következő szintjéhez vezethetnek pedig csak az egyik lehet igaz. Hogy kinek melyik, az ma még az Olvasó választásán múlik.

A francia Riviéra, ahogyan még sosem láttuk, egy magyar lány szemével, akinek sikerült beépülnie a bennszülött franciák közé. Orsi könyvtárosként dolgozik az egyik festői kisvárosban, valahol Nizza és Cannes között. Mit keres ott? Azt, amit mindannyian, a boldogságot egy daliás szőke herceg oldalán. Közismert tény azonban, hogy manapság a szőke herceg ritka kincs, utolsó, féltett egyedeit távoli rezervátumokban őrzik, így azzal kell megelégednie, aki épp a keze ügyébe esik. Orsi csetlik-botlik idillinek látszó világában, az azúrkék tenger partján, a férfiak jönnek-mennek életében, és a végén semmi sem úgy történik, ahogy szokott.

Ez a válogatás Karinthy Frigyes különböző budapesti lapokban megjelent írásait tartalmazza. Összegyűjtésükben és kiadásukban titkára, Grätzer József is közreműködött. "A humor a teljes igazság" - vallotta Karinthy Frigyes, aki maga is humoros írásaival aratta első jelentős sikereit. Humoreszkjeit olvasva megismerhetjük írói világát, filozófiáját, életszemléletét és tehetségét. Az irodalom valamennyi ágában maradandót alkotott, "skálája a legbohózatosabb humortól utópisztikus és filozofikus messzeségekig ível, s titkos, mély összefüggés van humora és fantasztikuma közt" - írja róla Babits. Karinthy azontúl, hogy a mai abszurd irodalom előfutárának tekinthető, a magyar irodalom történetében elsőként használta a humort a filozófiai igényű felismerés kifejező eszközeként. Azt vallotta, hogy 'a jó humorista nem az, aki mindent nevetségessé tesz, hanem az, aki meglátja a nevetségest ott, ahol lehet." Már Kolozsvári Grandpierre Emil is felismerte, hogy "nemzedékek tanultak nevetni Karinthytól", és ez a kijelentés a mai napig helytálló.

JELES SZÓBELI ÉRETTSÉGI 2150-BEN A MAGYAR IRODALOMBÓL - Kovács János! - Jelen. - Szíveskedjék közelebb gurulni a mikrofonhoz. Álljon be a vetítőtükörbe. - Parancsoljon, értelmességed. - Megállapítom, hogy Kovács János jelentkezett, azonossági vizsgálata jogerős. Jeles osztályvizsgája és szintén jeles írásbeli dolgozata után szóbeli érettségire bocsáttatik a magyar irodalomból. Tanelnök úr ezt tudomásul veszi? - Tudomásul veszem, tanár úr. Tessék kezdeni. - Kovács, az ön szorgalmáról és előmenetelérõl különösen az utóbbi években, mindannyian csak a legnagyobb elismeréssel beszélhettünk. Reméljük, hogy most, mikor középiskolai képzettségéről kell számot adnia, mielõtt az élet iskolájába lép, a kiküldött állami bizottság és főagyú elnökünk (meghajlik) szellemi jelenlétében, nemcsak tulajdon intelligenciájáról és tudásáról tesz majd tanúságot, de ennek az intézetnek hagyományaira és pedagógiai módszerére is kedvező fényt fognak vetni az ön válaszai. - Mindent meg fogok tenni, értelmességed. - Tehát figyeljen. Néhány általános és néhány személyszerű kérdésben fogjuk összefoglalni a huszadik századbeli magyar irodalom lényegét és fõbb irányelveit, ha jól tudom, kiosztott tétele erre a korra vonatkozik. - Igenis, értelmességed. - No, mondja meg - hogy a végén kezdjük -, melyik eseménnyel szoktuk lezárni a huszadik századbeli magyar irodalmat, sok más kulturális és tudományos folyamattal együtt? - Az 1986-os üstököskatasztrófával. - Helyes. Beszéljen erről valamit. - 1986. június 22-én Földünk összeütközött egy gáznemű állapotban lévő üstökös csóvájával, illetve keresztülhaladt ezen a csóván. A végtelenből érkezõ gáztömeg, különleges vegytani összetétele következtében, mindent épen hagyott, csak az akkor divatos betűrögzítő anyagot, az úgynevezett papirost pusztította el mindenütt a világon, tehát minálunk is, semmivé váltak a könyvtárak, lexikonok, anyakönyvi kivonatok, sok száz, sőt sok ezer év felgyűlt anyaga és adaléka, amikből adatainkat és ismereteinket merítettük. Utána elölről kellett kezdeni mindent, új betűrögzítő anyagunk a mézgavas lett, s minden a múltra vonatkozó ismeretet sebtiben kellett összeszedni szájhagyományok alapján, azoknak emlékezőtehetségére utalva, akik a kultúrkatasztrófa után rendelkezésére állottak a tudománynak.   (részlet)

Thomas Clooney az EUROPOL veterán ezredese a festői Como-tó partján éli nyugalmas hétköznapjait családjával, amikor megkeresi a Huestia nevű titkos szövetség, azzal a megbízással, hogy szerezze meg számukra a több mint 2000 évvel ezelőtt elrejtett szakrális pajzsot, és a hozzá tartozó fegyvereket. Az ezredes felháborodással utasítja vissza a képtelen felkérést. De vajon helyesen cselekedett? Tehetett-e volna másképpen? Az írónő regényével tisztelettel adózik elhunyt iskolatársa, Lőrincz Barnabás professzor emlékének, és dr. Visy Zsolt professzor áldozatos munkájának, aki munkatársaival, a Danube Limes európai uniós pályázat támogatásával, a projekt megalkotójaként 2009 óta várja, hogy a Ripa Pannonica a világörökség részévé váljon.

"Énke csak hozzám beszél, soha máshoz nem szólt még. Kiszemelt magának, úgy látszik, és elhatározta, hogy céltalan, vidám kis életének egyetlen programja: engem bosszantani, zavarba hozni. Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán. Kutattam magamban, és rábukkantam Énkére is, és rángatni, nógatni kezdtem: no, hát beszélj te is, mutasd be magad, hajolj meg, hiszen te is hozzám tartozol. De ő ilyenkor makacsul, arcátlan mosollyal hallgatott, s ha megszólalt, hozzám beszélt csak, nem a másikhoz, hadd abba már, mondja szemtelenül, fölényesen, nem látod, milyen komikus vagy? Most be akarod csapni őket, hát nem látod? De engem nem csapsz be, papa, nem szégyenled magad, engem akarsz becsapni? Hiszen ismerlek - micsoda szentimentalizmus ez, milyen szamárság, de hát csináld, ha kedved van hozzá.   El kell hallgatnom, mert nincs fegyverem vele szemben. Én szeretem a szép, sima, kifejező szavakat, a mélyértelmű igéket, az artisztikus fordulatokat, szeretem a tragikus szavakat, mert hiszem, hogy ezek fejezik ki az életet. Az ő szótára aljas, cinikus, szemérmetlen, közönséges, perverz élvezettel gyűjtögeti az útszéli kiszólásokat, a tömör és hetyke, zamatos jelzőket, összeszedi és habozás nélkül használja a csavargók, jasszok, durva emberek, parasztok, katonák szókincsét, az argot-t, barátja a hitetlen, alantas, külvárosi csőcselék, a romlott rikkancsgyerek, a hitetlen városi zsidó, a züllött cseléd, a kávéházi ügynök. Szótárát ezektől lopkodta össze Énke, ezekkel a szavakkal rémít meg, ejt kétségbe, pirít el éppen olyankor, mikor a legszebb, legmélyebb, legzengőbb szavak kristályát keresem magamban." (részlet)  

„Jól tudom, egyre kevésbé értenek engem. Mit bánom én, ha a többiek eltávolodnak tőlem! A tömeg szemében talány leszek, egyik-másik embernek költő, s előbb vagy utóbb, de a jó elfoglalja méltó helyét. Mindegy, akárhogy áll is a dolog; elsőrendű dolgokat fogok festeni, biztos vagyok ebben… Alapjában véve mindig igazam van a művészetben.”Gauguin

"A FELESÉGEM SZIGORLATOZIK. Édes Málcsi néni, a feleségem megkért, hogy írjak én ő helyette Málcsi néninek, mivel mostan nálunk nagy rendetlenség és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok miatt. Örömmel értesítem Málcsi nénit, hogy június tizennyolcadikára tűzték ki a feleségem szigorlatát, és minden valószínűség szerint le fogja tenni, mert kórbonctanból ahhoz a tanárhoz került, akinek az előadásait hallgatta, ami - én nem értek hozzá, de ő mondja - nagy előny. A feleségem, szegény, egész nap élettant és bakteriológiát tanul, ami borzasztó nehéz dolog lehet, én múltkor egy kicsit belenéztem ezekbe a csúnya orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem, meg a gyomrom is émelyegni kezdett, különösen ahol azok a nehéz betegségek vannak -, de a feleségem kivette a kezemből, és megsimogatott, és azt mondta, hogy ne foglalkozzak ilyesmivel, aztán egy pár latin szót mondott, hogy ilyen betegséget lehet kapni, ha az ember foglalkozik ezekkel, mielőtt anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, hogy az ő jó férje leszek, és nem csinálok rendetlenséget a könyvei között.   A feleségem igazán nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki, és nem zaklatom őt a nyugtalanságommal, hiszen annyi tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és én csak lábujjhegyen járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta tudatlan embernek, ugye, annyi mindenféle bolond gondolat megfordul a fejében, mikor úgy magára marad, és nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van, hogy ez az egész egy kis hisztériás neuraszténia, ami el fog múlni, ha okos leszek, és hallgatok rá, de sokszor azért nem tudok parancsolni a szívemnek. Az este is, amikor Jolán fáradtan és kimerülten bejött a hálószobába, és kérdezte, hogy miért nem alszom még, egyszerre olyan nehéz lett a szívem, panaszkodni kezdtem, hogy senki sem gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben, de Jolán olyan jóságosan, komolyan mosolygott a szemüvege mögött, ahogy csak ő tud, és megfogta a pulzusomat, és megkérdezte, hogy nem érzek-e fluktuáló nyomást a nervus simpaticus táján, aztán a mellemen is kopogtatott, és felírt valami jó kenőcsöt, amitõl biztosan jobban leszek majd. Én nagyon boldog voltam, hogy ilyen jó hozzám, és meg akartam ölelni a derekát, de persze olyan buta és ügyetlen vagyok, éppen egy olyan helyen nyúltam hozzá, ahol úgy látszik nagyon veszélyes, mert az ő jóságos és komoly modorában elmagyarázta, hogy máskor vigyázzak, mert éppen azon a helyen a tüdőnyirokmirigyek kontaktusban vannak a hidrohelioglobinus... na, már elfelejtettem, pedig tízszer is elmondatta velem." (részlet)

"A pekingi követség nem különbözik sokban más magyar diplomáciai misszióktól: zajlik a mindennapi munka, sorsok, életek találkoznak, esetenként ütköznek egymással. Sikerélmények, gondok, örömök, bánatok, haragok követik egymást, szerelmek alakulnak ki. A tartós külföldi élet megváltoztatja az emberek szokásait, látásmódját. Egy másik ország kezdetben ismeretlen, majd mind jobban megszokott életében, szokásaiban kell eligazodni, boldogulni, végezni a sokszor nem is egyszerű feladatokat, szót érteni az ott élőkkel. Ennyiben tehát a könyv szereplői sokban emlékeztetnek hazánk külképviseleti munkatársaira, de senkivel nem azonosak konkrétan. Gyilkosság sem történik a valóságban egy külképviseleten, ez csak a képzelet műve. Diplomáciai-kínai nyelvi tanulmányaimból következett, hogy a magyar külügyi szolgálatban eltöltött évtizedek jelentős részét, három kiküldetést, családommal Kínában töltöttem. A három részesre tervezett regény-sorozat első könyve, A pekingi követség azt az időszakot mutatja be, amikor Kína leszámolt a Mao nevével fémjelzett politikával, a kulturális forradalom katasztrofális következményeivel, majd elindult a reformok, a külföldi nyitás útján. A közelmúlt évtizedei alatt nagyhatalommá lett az ország, gazdasági, kereskedelmi óriássá, kínai emberek százmilliói előtt nyíltak távlatok." – Mészáros Sándor

Gárdonyi utolsó regénye, melynek megírására egy házassági apróhirdetés késztette. Az üzleti szellemben kötött,  dús hozományra és rangra spekuláló érdekházasság bemutatásakor az író a zárda légköréből kitörni készülő,  elárvult lány tragédiáját állítja a cselekmény fő sodrába, hogy lassan-lassan, szinte észrevétlenül lopja majd be  a hepiendet történetébe.  "Gárdonyi szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a  naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális,  megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat  forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben.

Perruchot életében utolsóként írt művészi életrajzában, egy nagyon zárkózott, a világtól elhúzódó, aszketikus szorgalommal dolgozó művész külső eseményekben és sikerekben ugyancsak nem bővelkedő életét eleveníti meg.Lépésről-lépésre követi nyomon – nagy kutatómunka eredményeképpen – egy sajátos módszer: a pointilizmus megszületését, egy szinte rögeszmés megszállottsággal kísérletező alkotó kitartó küzdelmét felfedezése kiteljesedéséért és diadalra juttatásáért.Seurat felületes szemlélő számára formai újítása: a tiszta keveretlen színek kis pontokban történő felrakása a vászonra, új szemléletet, szigorú kompozíciós célokat szolgált.Seurat az impresszionistákkal szembe fordulva nem a futó benyomások megragadására törekedett, az esetleges helyett a harmónia és a szépség törvényszerűségeinek klasszikusan kiegyenlített megjelenése volt a célja.A kötetet kiegészítő kronológiai, az impresszionizmus és posztimpresszionizmus teljes történetének igen érdekes és tanulságos összegezése.

„Pista, a gyöngykagyló, egy reggel arra az eredményre jutott, hogy őt pedig nem fogják be­csapni mindenféle közvetítők: majd ő eladja maga a gyöngyöt, amit termelt. Határozottan eredeti ötlet volt: kézenfekvő, mint Kolumbusz tojása és új, mint a forradalmi eszmék. Egészen megrészegedett. Hát nem képtelenség, fortyogott felháborodva, hogy itt pusztult el mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt vesztek éhen – a halász meg a kereskedő pedig eladta drága pénzen a gyöngyöt, amit ők termeltek. … És Pista, a gyöngykagyló, kikecmergett a sekély vízből, partra szállt, őszintén szólva, nemigen volt tájékozott, hogy mit tegyen: hová kell fordulni először. Kérdezősködni nem akart, félt, hogy a halászok és a kereskedők kezére adja magát. Nagy titokban bevánszorgott hát egy közeli kávéházba, és átnézte a lapokat.” (részlet)