Kossuth Kiadó strana 102 z 233

Tudja Ön - írja a szerző -, hogy mi köze Béla keresztnevünknek az amazonokhoz? A Beátáknak nomád ősanyáink dekoltázsához? A Mihályoknak a méhpempőhöz? És azt, hogy miként állít emléket Ildikó szavunk az írott történelmi emlékekben legkorábban megörökített állatgyógyító suttogónak? Érdekli, mely neveinket tartották erotikus vonzerejűnek pusztai őseink? Szeretné kiötölni, miképp lehetne gyermekét titokban, de szerfelett határozottan a kiszámítható karriert jelentő borospince-ellenőri hivatás felé terelni? Mindezekre a kérdésekre és még több száz másikra "meggyőző" választ találhat ebben az izgalmas kötetben, amely korábban még soha nem publikált "kutatások" eredményeit gyűjtötte össze a magyar keresztnevek története iránt érdeklődőknek. Elolvasása nélkül ma már épp olyan kockázatos keresztnevet adományozni, mint bekötött szemmel adóbevallást kitölteni. 

A BBC History-könyvek első kötete! A második világháború legnagyobb sikerű kémtörténetét, a háború menetét legjelentősebben befolyásoló titkosszolgálati akció feltárását ígéri a könyv beharangozója, s a kedvcsináláshoz a BBC History Magazin a szakmai hitelét is adja: a felsőfokú minősítés kiállja a történészi próbát. Korántsem lebecsülve Sorge és társainak bravúrját, amelyet a szocialista korszak az igaz világháborús kémtörténetek élére helyezett, Juan Pujol García – nevezzük valódi nevén – nagyban hozzájárult az egész háború legnagyobb szabású és fölöttébb kockázatos hadműveletéhez, a szövetségesek normandiai partraszállásának, a D-napnak a sikeréhez. A fiatalembert a szövetségesek Garbóként ismerték, a németek Arabel néven – mindkét fél a világháború legsikeresebb ügynökének tartotta, természetes, hogy munkáját London is és Berlin is magas kitüntetéssel ismerte el. A németeket huszonnégy emberből álló hálózatának jelentéseivel látta el – egy kisebb hadsereg élén állt tehát –, s a hadvezetés és az Abwehr, a hírszerzés és a kémelhárítás csúcsszerve a legnagyobb csodálattal nézte, hogyan építi föl és kezeli szervezetét. A nácik mesterkémei soha nem fedezték fel, még csak nem is gyanították, hogy kettős ügyök, és két tucat ügynöke kizárólag az ő képzeletében létezett: valamennyiük kitalált személy volt. El kell hinnünk a szuperlatívuszt: ez volt minden idők egyik legmerészebb megtévesztési művelete. Garbo meggyőzte a németeket, hogy tartsák vissza a csapataikat, amelyek meghiúsíthatták volna a partraszállást a D-napon; elhitette a németekkel, hogy az angol–amerikai csapatok 1944. június 6-án Normandiában csak elterelő hadműveletet hajtottak végre, s az igazi partraszállás színhelye Calais lesz. Garbo játszmájának sikere egészen biztos, hogy megszámlálhatatlan szövetséges katona életét kímélte meg, s az sem a realitásoktól elrugaszkodó feltételezés, hogy nélküle másképp zajlott volna a második világháború. Kiléte évtizedekig szigorúan őrzött titok maradt. A háború után eltűnt, majd 1959-ben megrendezte a saját halálát. 1984-ben, május vége felé egy csoport nyugalomba vonult titkosszolgálati tiszt gyülekezett a Különleges Erők Klubjának társalgójában, Londonban, hogy egy olyan hírszerzővel találkozzanak, aki a jelentések szerint 1959-ben már meghalt. Egyikük sem volt benne bizonyos, hogy az az ember, akivel találkozni kívánnak, tényleg az a kettős ügynö

Az izgalmas, pergő kalandregény 1941-ben, a második világháború alatt kezdődik Kréta szigetén, ahol a németek meggyilkolnak egy angol régészt. A haldokló egy kalandorra bízza azt a titkos ókori szöveget, amely egy évezredek óta elfeledett ősi tárgy létét bizonyítja. A háború után németek, oroszok, amerikaiak akarják megkaparintani e tárgyat, mert mind azt remélik, hogy olyan anyagból készült, amelyből az atombombánál is hatékonyabb fegyver állítható elő. Az ősi titok nem hagyja könnyen felfedni magát: Homérosz szövegei vezetik a főhőst és az olvasót helyszíneken és történelmi korokon át egészen a döbbenetes felismerésig, majd a megnyugtató, világunk békéjét megmentő végkifejletig.

Fábri Péter öt mesejátékát tartalmazza ez a kiadvány. A Szennyes az Óperencia, ez a környezetvédelmi gyermekopera a nyolcvanas évek vége óta a magyar zeneiskolák kedvence; sokezer gyerek ismeri a híres finálét: „Szennyes az Óperencia, / kéne egy konferencia!”. Az Alice Csodaországban három színészre és a nézőtéren ülő gyerekek aktív részvételére számítva dolgozza fel Lewis Carroll klasszikusát. A Békafalvy Béka Kenneth Grahame meséjéből adaptált, szédületes tempójú játék; a Parszifál titka a híres középkori történet hol lírai, hol humoros, de mindenképpen mesés és meglepő feldolgozása; a Zsófi és a három rablópandúr pedig egy okos és bátor kislány és három gyereklelkű rabló teljes mértékben mai, huszonegyedik századi.

Az ?Ad abszurdum című regény a magyar történelem egyik legérdekesebb, legpezsgőbb korszakába enged betekintést.Az 1980-as évek derekán, a budapesti jogi egyetemen játszódik, s megismerhetjük belőle a korszak fiataljainak gondolkodását: hiteket és tévhiteket, harcos kiállásokat és megalkuvásokat, csakúgy, mint a Hatalom kisded játszmáit. (Mivel a rendszerváltást megelőző években járunk, a figyelmes olvasó számára jól láthatók lesznek azok a válságjelenségek, melyek nem is oly sokára a szocializmus bukásához vezetnek el.) Bármennyire előtérben van is a politika, ez az írás mindenekelőtt egy szerelmi regény. Egy excentrikus fiatal lány és egy sok szempontból önállótlan, segítségre szoruló vak fiú szerelme áll a középpontban – így a felelősségvállalás kérdése már egészen korán, viszonyuk kezdetétől fogva felmerül, s határozott, végleges választ igényel. Vállalják-e egymást? Kiállnak-e egymásért? Meg tudják-e őrizni szerelmüket a rengeteg, részben bennük, magukban rejlő, részben a környezetből jövő ellenerő dacára?Mielőtt ezekre a kérdésekre megkapnánk a feleletet, a felelősségvállalás egy újabb, magasabb szinten merül fel. A büntetőjogi felelősség szintjén…

A francia szerző XX. századi diktátorok (Mussolini, Lenin, Sztálin, Salazar, Bokassa, Mao, Ceauşescu, Hitler) párkapcsolatait mutatja be. A hatalom megszerzésének útján a diktátorok egytől egyig felismerték, hogy csak akkor jutnak el a csúcsra, ha sikerül megnyerniük és saját céljaikra felhasználniuk a nőket. A diktátorok asszonyainak egy a sorsuk: párjuk oldalán belekóstolnak a hatalomba, ám cserébe megcsalják, megalázzák és kihasználják őket. A szexualitás a hatalom egyik mozgatórugója: a diktátoroknak teljhatalmuk megszerzéséhez zsigeri szükségük van rajongókra. A nők olykor a háttérből, máskor nyílt színen irányítják társukat, akár a bukásig, sőt a sírig is elkísérve. DIANE DUCRET újság író, filozófus, történészGyermekkorát Baszkföldön töltötte, érettségi után irodalmi előkészítő kurzust végzett, majd Rómában folytatta tanulmányait. Később a párizsi Sorbonne-on szerzett diplomát történelemből és filozófiából. Posztgraduális filozófiai tanulmányait Párizs egyik legrangosabb felsőoktatási intézményében, az École Normale Supérieure-ön végezte. A több nyelven beszélő Ducret közreműködött a France 3 televíziós csatorna történelmi dokumentumfilmjeinek (Des racines et des ailes) szerkesztésében, illetve 2009-ben a History csatornán a Történelmi fórum című műsor műsorvezetőjeként tűnt fel. 2011-ben jelent meg első könyve, Diktátorok asszonyai címmel, a Perrin Kiadónál.„Diane Ducret nem ítélkezik, hanem tükröt állít a nők elé, hogy bemutassa a rajongók, szeretők és feleségek felelősségét a történelem legsötétebb pillanataiban.” – L’ Express „A könyv elég színes ahhoz, hogy remekül szórakozzunk, és elég komoly ahhoz, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk.” – Grazia

Karinthy legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti. Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét. A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat idővel tudatos enciklopédiává bővült, s nemcsak a magyar szerzők arcképcsarnoka teljesedett ki, hanem világirodalmi és műfaji tematikával is gazdagodott. Máig ható sikerének titka, hogy Karinthy a célba vett írói egyéniség egész karakterét, az alkotói modor és modorosság torzképét rajzolta meg. Kötetünk a Még mindig így írtok ti méltán híres gyűjteményén túl a korabeli lapokban megjelent közlések legjobb gúnyrajzait is tartalmazza.

"Az életem múlt a tárgyaláson. Huszonkét éves voltam, tíz hét házasság után immár hat hete özvegy…"   Az Alekszandra cárnő óceánjáró hajó 14-es számú mentőcsónakjának huszonegy napig tartó hányattatásairól Grace Winter naplója tudósít, melyet védőügyvédei kérésére írt. A hajótöröttek közül három nőt megmentésük után bíróság elé állítottak, mert a mentő csónakban töltött 14. napon megölték a csónakot addig irányító tengerészt, Mr. Hardie-t. Charlotte Rogan első könyve letehetetlen. Egy hajótörés túlélőinek sorsán keresztül kérdések sorát veti fel: ki maradhat életben és miért pont ő, hogyan foszlik a civilizáció az emberről a létért való küzdelemben, mi a bűn, és ki a bűnös?   „Olvasóként megütöttük a főnyereményt!” – Westport Magazine

Lajta ?Erika Hárem a végeken című új regényének alapötlete egészen különös – nemcsak a magyar, de a világirodalomban is példa nélküli.Egy, a hivatali munkájába végzetesen belefáradt köztisztviselőnő, Ács Veronika gondol egy nagyot: kilép a közigazgatásból, és hajléktalan férfiakból háremet toboroz maga köré. Ezután együtt dolgoznak, együtt gazdálkodnak, és persze együtt bonyolítják igencsak változatos nemi életüket is. Mivel jár együtt mindez? Természetesen azzal, hogy a regény tele van sikamlós történetekkel, pikáns szex-jelenetekkel.Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy az írásból megismerhetjük a ma Magyarországát alulnézetből, békaperspektívából. Feltűnnek és átimbolyognak a művön a legjellegzetesebb hajléktalan-típusok: a válás miatt utcára kerültek, az alkoholizmus vagy droghasználat miatt lecsúszottak, a társadalomból a származásuk következtében kirekesztettek.

Az Egyiptomi Múzeum lépcsőjén, Kairó kellős közepén, Tomás Noronhát megszólítja egy vadidegen nő. A neve Ariana Pakravan, iráni, és nála van egy régi, kiadatlan kézirat másolata. Ezen egy furcsa cím és egy rejtélyes vers áll.  A váratlan találkozás életveszélyes kalandokba sodorja Tomást, amelyek során belekeveredik az iráni nukleáris válságba és az Albert Einstein legfontosabb, ám befejezetlen tudományos felfedezése körüli bonyodalmakba.  Egy szerelmi történet, egy árulás, egy könyörtelen hajsza, egy spirituális keresés során jut el az olvasó minden idők legmisztikusabb felismeréséig. A regény a legfrissebb és leghaladóbb szellemű fizikai, kozmológiai és matematikai felfedezéseken alapszik. Az isteni formula megdöbbentő utazásra invitálja az olvasót; az úti cél az idők kezdete, az univerzum lényege, az élet értelme.

A könyv a humor klasszikusainak híres anekdotáit gyűjti egybe. Az olvasó is mulathat azokon a történeteken, amelyekkel Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Rejtő Jenő és a többi nagy nevettető szórakoztatta kávéházi törzsasztalának tagjait.

Karinthy Frigyes e paródiakötetében nem egy-egy szerző stílusjegyeit, modorosságait parodizálja, mint teszi azt az Így írtok ti c. könyv írásaiban, hanem egy központi témát választ, és arról ír különbözõ szerzők, újságírók modorában. A téma pedig az első világháború, illetve a háborús irodalom. Karinthy hitt az észben az esztelenség közepette, így ő is tollat ragad, és egymás után vonultatja fel a hivatásos katonát, a riportert, a háborús tudósítót, a politikust, a költőt, az írót, a publicistát, és rajtuk keresztül állít görbe tükröt a háború, illetve a háborús irodalom elé. A legváltozatosabb modorokban megírt világháborús beszámolók, és háborús időkben játszódó történetek a háború abszurditását mutatják.

Pierre-Auguste Renoir (1841-1919) az örök nyár festője.Derűs természet volt, semmi sem tudta megtörni az életbe vetett bizalmát. Renoir a művészettörténet egyik legizgalmasabb korszakában élt, az impresszionizmust megteremtő művészekhez tartozott. A regényben nyomon követhetjük életének fordulatait, tanúi lehetünk művészete – a fényben feloldódó formák és színek – kibontakozásának.

Az erdélyi magyar kultúra és irodalmi élet három nagy hatású alakjának szelleme elképzelt „szemináriumokon” beszélget, vitatkozik létkérdésekről. Szabédi László a tudós költő és pedagógus, Gaál Gábor baloldali teoretikus és kritikus, valamint Szilágyi Domokos költő az erdélyi magyar létezés nagy kérdéseire a maga sorsával kísérel meg választ adni Kántor Lajos szavaival."Három nagy formátumú, különböző jellegű, de azonos nagyságrendű eszme-és irodalomtörténeti alak. Három tragikus sors. Másképpen, más miatt, de azonos súlyú értékvesztés. Emberi-történelmi tragédia.A tudós költő-tanár. Egyéni létkérdéssé avatja a kisebbségi magyarság közös létkérdéseit. Személyes kudarcként éli a közösségi kudarcokat. Nem tud tovább élni az egész vereségnek érzett részvereségek után. Ott végzi a szamosfalvi síneken.A következetesen baloldali teoretikus-kritikus. Kétszer lendül neki az erdélyi/romániai / erdélyiség–„romániaiság" –magyar kisebbségi lét politikai és kulturális dilemmái marxista értelmezésének. Először az ellenségei-, másodszor a sajátjai gyűrik maguk alá.A szikrázóan zseniális, avantgárdból a klasszikába emelkedő fiatal költő. Nem hisz a sors erejében. Csillogó gúnnyal mutat fügét az elrendeltetésnek. Bartók mércéjével ítéli a világot. Mígnem maga fölött ítélkezik a Kányafő dermesztő magányában.Az indítás hatásosan kettős. Először érzelmi-„geopolitikai”. Másodszor értelmi-filozófiai.Az érzelmi-„geopolitikai” indítás amerikai emlék. Sorbaállás a Fehér Ház előtt. Idegen házaspárnak kell magyarázni: mi ez a furcsa nyelv, furcsa eredet. Hol is van hát Transzszilvánia? Messze. Tartomány Románia és Magyarország között. Között? El kell dönteni: itt vagy ott? Nehéz eldönteni. Itt se, ott se? Vagy itt is, ott is? Mind a kettő? Az álmokban itt, a valóságban ott? Vagy politikában és kultúrában, jelenben és múltban, jövőben és történelemben másképpen. Erről szól a könyv. Huszonegy szemináriumban."

Egy délelõtt a sebészeti klinikán. Múlt heti cikkemben a mészárszék szerepelt - finomabb ízlésű olvasóim közül néhányan nehezteltek, hogy ilyen témákban lelem mulatságom s méghozzá jókora kedvteléssel. Durvasággal vádoltak, hogy a feldarabolt állati tetemnek látványa nem fordította el tekintetem - egy pacifistától és humanistától elvárna az ember némi vegetáriánus szelídséget. Bár fenntartom és ismétlem, hogy a barackba harapás és a rostélyosba harapás közt - páni értelemben - nem látok lényeges különbséget: mégis, a humanizmus emlegetése egy kicsit szíven talál. Lássuk hát az embert, ha húsról és vérről van szó. Véletlenül éppen aznap a sebészeten akad dolgom. Kis hiba, az ujjamon. Lehetne konzervatíven is kezelni (a bölcs természetnek valamivel lassúbb s nem mindig megbízható gyógyszereit véve segítségül), a műtét gyorsabb és biztosabb. Az alsó emeletre vezetnek - tágas, napfényes terem, az úgynevezett kissebészet. A fehér köpenyes, fiatal orvosok hangtalanul dolgoznak - műszer csörren, nyílnak a sterilgéz-tartályok, pedálra - jóféle aszeptikus szerek fojtó illata csap orron, ahogy belépsz, előkészítve a megfelelő áhítatot és respektust, ha nagyon hetyke volnál. Spanyolfalak mögül nyöszörgés, ijedt gyerekhang - aztán az obligát "ne féljen, na, nem látja, hogy nem fáj?" Hát csakugyan nem fáj. Ez a kilencedik világcsoda, hiába, az érzéstelenítés. A komoly, kedves, fiatal orvos (magam, humorista létemre az ilyet szeretem - másokat jobban megnyugtat a viccelődő nagyhangú sebész) figyelmesen nézi, forgatja a beteg ujjat. Aztán szép csendes mozdulatokkal dolgozni kezd. Megtölt egy hegyes végű pravazt - a hegyét gyors, biztos mozdulattal bedöfi, alul, az egész ujj érzékenységét koncentráló idegbe. Egy szisszenés - a következő pillanatban érzésem számára eltűnt az ujjam, nincs, megszűnt, elhagyott, nem az enyém többé - látom a szememmel, hogy van, de semmi közöm hozzá, csinálhat vele, amit akar. És álmélkodva, egyre növekvő kíváncsisággal nézem, ahogy a finom kis kés beleszalad, buggyan a vér - aztán a beretvaélű kanál egész darabkát emel ki az ujj begyéből. Olló kerül elő, boszorkányos gyorsasággal, húscafatokat metél le. Varrótű, csipesz babrál a sebbel - s mindez, mintha a levegőben történne, azon a helyen, ahol az ujjamat látom, mint valami érdekes, idegen tárgyat - igen, mint mikor gyerekkoromban a szakácsné munkáját figyeltem, ahogy könnyedén és elegánsan metélte fel a csirke finom mívű izmait, vigyázva a csontok épségére.   A vért lemossák, egy kis kenőcs, kötés - kész. Két nap múlva tessék jönni kötözésre." &

„Miért írtam visszaemlékezést? – teszi fel magának a kérdést a neves színésznő. – Azért, mert anya ott van mindenütt, mert a szavaival akarta egyben tartani a családot, mert évtizedekbe telt, mire megértettem, mennyire összetett jellem, mert nem akartam, hogy eltűnjön, de így történt.” Diane Keaton, akinek nem ez az első megjelent könyve, tehát az eltűnt idő nyomába ered, ezt akarja újraélni, újra elevenné tenni, és főként, megérteni. Írása ezért nem magamutogatás, önreklám, netán önigazolás, hanem önismereti gyakorlat. Egy olyan embertől, aki kívül-belül ismeri önmagát.