Kossuth Kiadó strana 104 z 230

„Jól tudom, egyre kevésbé értenek engem. Mit bánom én, ha a többiek eltávolodnak tőlem! A tömeg szemében talány leszek, egyik-másik embernek költő, s előbb vagy utóbb, de a jó elfoglalja méltó helyét. Mindegy, akárhogy áll is a dolog; elsőrendű dolgokat fogok festeni, biztos vagyok ebben… Alapjában véve mindig igazam van a művészetben.”Gauguin

"A FELESÉGEM SZIGORLATOZIK. Édes Málcsi néni, a feleségem megkért, hogy írjak én ő helyette Málcsi néninek, mivel mostan nálunk nagy rendetlenség és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok miatt. Örömmel értesítem Málcsi nénit, hogy június tizennyolcadikára tűzték ki a feleségem szigorlatát, és minden valószínűség szerint le fogja tenni, mert kórbonctanból ahhoz a tanárhoz került, akinek az előadásait hallgatta, ami - én nem értek hozzá, de ő mondja - nagy előny. A feleségem, szegény, egész nap élettant és bakteriológiát tanul, ami borzasztó nehéz dolog lehet, én múltkor egy kicsit belenéztem ezekbe a csúnya orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem, meg a gyomrom is émelyegni kezdett, különösen ahol azok a nehéz betegségek vannak -, de a feleségem kivette a kezemből, és megsimogatott, és azt mondta, hogy ne foglalkozzak ilyesmivel, aztán egy pár latin szót mondott, hogy ilyen betegséget lehet kapni, ha az ember foglalkozik ezekkel, mielőtt anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, hogy az ő jó férje leszek, és nem csinálok rendetlenséget a könyvei között.   A feleségem igazán nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki, és nem zaklatom őt a nyugtalanságommal, hiszen annyi tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és én csak lábujjhegyen járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta tudatlan embernek, ugye, annyi mindenféle bolond gondolat megfordul a fejében, mikor úgy magára marad, és nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van, hogy ez az egész egy kis hisztériás neuraszténia, ami el fog múlni, ha okos leszek, és hallgatok rá, de sokszor azért nem tudok parancsolni a szívemnek. Az este is, amikor Jolán fáradtan és kimerülten bejött a hálószobába, és kérdezte, hogy miért nem alszom még, egyszerre olyan nehéz lett a szívem, panaszkodni kezdtem, hogy senki sem gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben, de Jolán olyan jóságosan, komolyan mosolygott a szemüvege mögött, ahogy csak ő tud, és megfogta a pulzusomat, és megkérdezte, hogy nem érzek-e fluktuáló nyomást a nervus simpaticus táján, aztán a mellemen is kopogtatott, és felírt valami jó kenőcsöt, amitõl biztosan jobban leszek majd. Én nagyon boldog voltam, hogy ilyen jó hozzám, és meg akartam ölelni a derekát, de persze olyan buta és ügyetlen vagyok, éppen egy olyan helyen nyúltam hozzá, ahol úgy látszik nagyon veszélyes, mert az ő jóságos és komoly modorában elmagyarázta, hogy máskor vigyázzak, mert éppen azon a helyen a tüdőnyirokmirigyek kontaktusban vannak a hidrohelioglobinus... na, már elfelejtettem, pedig tízszer is elmondatta velem." (részlet)

"A pekingi követség nem különbözik sokban más magyar diplomáciai misszióktól: zajlik a mindennapi munka, sorsok, életek találkoznak, esetenként ütköznek egymással. Sikerélmények, gondok, örömök, bánatok, haragok követik egymást, szerelmek alakulnak ki. A tartós külföldi élet megváltoztatja az emberek szokásait, látásmódját. Egy másik ország kezdetben ismeretlen, majd mind jobban megszokott életében, szokásaiban kell eligazodni, boldogulni, végezni a sokszor nem is egyszerű feladatokat, szót érteni az ott élőkkel. Ennyiben tehát a könyv szereplői sokban emlékeztetnek hazánk külképviseleti munkatársaira, de senkivel nem azonosak konkrétan. Gyilkosság sem történik a valóságban egy külképviseleten, ez csak a képzelet műve. Diplomáciai-kínai nyelvi tanulmányaimból következett, hogy a magyar külügyi szolgálatban eltöltött évtizedek jelentős részét, három kiküldetést, családommal Kínában töltöttem. A három részesre tervezett regény-sorozat első könyve, A pekingi követség azt az időszakot mutatja be, amikor Kína leszámolt a Mao nevével fémjelzett politikával, a kulturális forradalom katasztrofális következményeivel, majd elindult a reformok, a külföldi nyitás útján. A közelmúlt évtizedei alatt nagyhatalommá lett az ország, gazdasági, kereskedelmi óriássá, kínai emberek százmilliói előtt nyíltak távlatok." – Mészáros Sándor

Gárdonyi utolsó regénye, melynek megírására egy házassági apróhirdetés késztette. Az üzleti szellemben kötött,  dús hozományra és rangra spekuláló érdekházasság bemutatásakor az író a zárda légköréből kitörni készülő,  elárvult lány tragédiáját állítja a cselekmény fő sodrába, hogy lassan-lassan, szinte észrevétlenül lopja majd be  a hepiendet történetébe.  "Gárdonyi szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a  naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális,  megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat  forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben.

Perruchot életében utolsóként írt művészi életrajzában, egy nagyon zárkózott, a világtól elhúzódó, aszketikus szorgalommal dolgozó művész külső eseményekben és sikerekben ugyancsak nem bővelkedő életét eleveníti meg.Lépésről-lépésre követi nyomon – nagy kutatómunka eredményeképpen – egy sajátos módszer: a pointilizmus megszületését, egy szinte rögeszmés megszállottsággal kísérletező alkotó kitartó küzdelmét felfedezése kiteljesedéséért és diadalra juttatásáért.Seurat felületes szemlélő számára formai újítása: a tiszta keveretlen színek kis pontokban történő felrakása a vászonra, új szemléletet, szigorú kompozíciós célokat szolgált.Seurat az impresszionistákkal szembe fordulva nem a futó benyomások megragadására törekedett, az esetleges helyett a harmónia és a szépség törvényszerűségeinek klasszikusan kiegyenlített megjelenése volt a célja.A kötetet kiegészítő kronológiai, az impresszionizmus és posztimpresszionizmus teljes történetének igen érdekes és tanulságos összegezése.

„Pista, a gyöngykagyló, egy reggel arra az eredményre jutott, hogy őt pedig nem fogják be­csapni mindenféle közvetítők: majd ő eladja maga a gyöngyöt, amit termelt. Határozottan eredeti ötlet volt: kézenfekvő, mint Kolumbusz tojása és új, mint a forradalmi eszmék. Egészen megrészegedett. Hát nem képtelenség, fortyogott felháborodva, hogy itt pusztult el mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt vesztek éhen – a halász meg a kereskedő pedig eladta drága pénzen a gyöngyöt, amit ők termeltek. … És Pista, a gyöngykagyló, kikecmergett a sekély vízből, partra szállt, őszintén szólva, nemigen volt tájékozott, hogy mit tegyen: hová kell fordulni először. Kérdezősködni nem akart, félt, hogy a halászok és a kereskedők kezére adja magát. Nagy titokban bevánszorgott hát egy közeli kávéházba, és átnézte a lapokat.” (részlet)

A nyári olimpiák történetét bemutató e-könyvsorozatot a sporttörténész szerzők kifejezetten a multimédiapláza számára készítették, és kizárólag e-könyvben hozzáférhető. A sorozat nem csak azért érdekes és fontos, mert hosszú idő óta nem jelent meg ilyen részletes magyar nyelvű statisztika. Még ennél is fontosabb, hogy adatbázisa a legújabb kutatások eredményeit tükrözi, így néhány, a sportrajongók körében tévesen nyilvántartott eredmény a régi jegyzőkönyvek és bírói döntések utólagos felkutatásával módosult.A sorozat első része az első újkori olimpiától a „békeidők” utolsó, 1912-es stockholmi olimpiájáig öt versenysorozat történetét mutatja be. A versenysorozat kifejezés igencsak helyénvaló, hiszen a világkiállítással egyidőben megrendezett 1900-as párizsi olimpia több mint öt hónapon át tartott, kiérdemelve a „minden idők legszervezetlenebb olimpiája” címet. (Ez nem is csoda, hiszen Coubertint félreállították, és egy bürokratát neveztek ki a szervezőbizottság élére…)Számtalan érdekességgel találkozik az olvasó az e-könyv „lapjain” a középkori olimpiáktól a hideg athéni tengeröbölben kivívott kettős magyar győzelmen át a stockholmi kilencórás nehézsúlyú birkózódöntőig. Az éremesőhöz szokott sportrajongó meglepődve szembesülhet azzal, hogy az első két olimpián nem osztottak aranyérmet: a győztes ezüstöt, a második bronzot kapott. Kiderül az is: kevésen múlott, hogy nem Budapesten rendezték az első újkori olimpiát! Az üzletet persze itt is az amerikaiak honosították meg: az 1904-es St. Louis-i Olimpiai Játékok rendezése és sporteredményei is az akkor még szabadjára engedett üzleti szellemet tükrözték. Akadt olyan olimpia is, ahol a rendezők nem kívántak egymást püfölő férfiakat látni, ezért nem rendeztek ökölvívóversenyt…Aki letölti a 91 oldalas e-könyvet, az a minden sportág győzteseire és magyar résztvevőire kiterjedő aktualizált adatbázison kívül a játékok legérdekesebb eseményeinek történetét is elolvashatja.A sorozat részeinek felépítése azonos. Az újkori olimpiai mozgalom előzményeit bemutató két nyitófejezet (Bevezetés ; Olümpiától a megvalósulásig) után a következő nyári olimpia rövid szöveges ismertetője összefoglalja a megrendezéssel kapcsolatos tudnivalókat, megemlíti a legérdekesebb, legnagyobb vagy éppen váratlan eredményeket, a legkiemelkedőbb sportembereket, végül sorra veszi a magyar olimpiai csapat érmeit, pontot érő győzelmeit és helyezéseit. A szöveges leírás után következik a versenyek eredményeit tartal

Heltai Gáspár a 16. századi magyar irodalom és könyvnyomtatás kiemelkedő alakja, a magyar könyvkiadás úttörője. Tevékenységével a három részre szakadt Magyarországon Kolozsvár a magyar könyvkiadás központjává vált. Erdélyben látta meg a napvilágot, neve után (Kaspar Helth) egy szepességi szász családban született. Születésének pontos helye és éve is bizonytalan; elődei nagy valószínűséggel a Szeben megyei Nagydisznódról (németül Heltau) származnak. „Neve arra mútat, mintha Heltáról vette vólna eredetét, mely egy szász falu Szeben mellett, ahol híres tseresnye terem; de tselekedetei és egész életének folyása azt tanítják, hogy Magyar lett volna.” – írta Bod Péter róla.  Közel fél évezredes távlatból szemlélve alakja álljon példaképül a könyvkiadás és nyomdaipar jelenlegi művelői előtt, felvilágosult, fejlődni kész gondolkodó és merész, sikeres vállalkozóként.

1972 nyarán jelent meg Fábri Péter első kis verseskönyve, a Fosztóképzőkkel. Az olvasók fölfigyeltek rá, hamar elfogyott. Ritkaság pedig, hogy ilyen fiatalon - 16-18 évesen - hódítson magának mai magyar költő olvasókat. Most, második kötete nyomdába adásakor sem töltötte még be a huszadik évét. Ez az új kötet igazolja az előző támasztotta reményeket, sőt érettebbnek, átgondoltabbnak bizonyul annál. A kimódolt formák gyakrabban váltakoznak lazábbakkal, szabadabbakkal. A lényeg azonban - az egészséges elégedetlenség, a tiltakozás a kispolgári fonákságok, a szemforgatás ellen - itt is változatlan. Pedig szó sincs holmi kedélytelen ifjú indulatoskodóról. Aki Fábri első kötetét ismeri, és aki különösen ezt a másodikat olvassa, szívesen konstatálja, mennyi kedvesség, "charme", virtuóz játékosság nyilatkozik meg a mind több reményre jogosító szerzőben.

Egy ?család, ahol sosincs helye a békének.Egy apa, aki mindenek felett állónak képzeli magát.Egy elhagyatott ház, amit a törvénytelenség és erkölcstelenség ural.Egy kocsma és egy lány – a megtisztulás zálogai. Orsolya cédasága gyerekkorában kezdődik, amikor anyja halála után az alkoholista apja az utcasarokra állítja, hogy míg a lánya fizetésért szeretkezik, ő lógathassa a lábát és ihasson. A lány kemény árat fizet ezért: iskolába nem járhat, a tanulástól eltiltják, nem lehet saját élete és szabadsága, apja teljes fogságában vergődik. Kezdetben beletörődik, hogy erre a sorsra hivatott, és igyekszik mindent megtenni a családi egység fenntartásáért, ám egy nap koppan a tégla a homlokán. Egy kis kocsmában meglát egy lányt, aki azonnal elsöprő vihart kavar Orsolya életében. Orsolya tart az idegen lánytól, de vágyik is rá, hogy beszélgethessen vele és végre valakinek kiönthesse a szívét. Ismeretségük akadozva alakul ki, de gyorsan mélyül a barátság, ezzel párhuzamosan Orsolyát egyre jobban beszippantja a félelem és fájdalom mókuskereke…

A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…A Bestseller szerző, Jennifer Ashley romantikus, erotikus regénye több díjat nyert megjelenése évében. A Mackezie-sorozat különleges világa, szenvedélyes szereplői, fordulatos cselekménye és a sodró érzelmek magukkal ragadják az olvasót.

Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság. Ott van közöttük a szívhalásznő, Fruzsinkának hívják, és szüleinek, valamint neki magának is az a feltevése, hogy nem tölti tétlenül a nyarat, szívet halász, ha még csak egyetlen szív van a Balatonban.

1901-ben az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett kanonok sor épületeiben elzárkózó és ott dőzsölő katolikus papok életviteléről, életmódjáról, de valójában a klérus ellen. Az egyház, az egyház nevében, ezt követően őt beperelte. Több mint két év telt el, amikor is végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák. Az irodalomtörténet és a mai krónikusok számára sokáig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton előkerült. Hála és köszönet Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, akik feldolgozták, újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem százéves, eltűntnek hitt dokumentumot.

Elmondok egy történetet e könyv egyik történetéről.Tegnap (1988. április 20-án) délelőtt azzal a jó hírrel hívott föl a Szépirodalmi Kiadótól Károly Márta szerkesztő, hogy ideje fülszöveget írnom a könyvemhez.Én nagyon boldog voltam, és tökéletesen tanácstalan. Mit tudok még elmondani ezekről a történetekről, amit ők nem árulnak el magukról?Még mielőtt bármi is eszembe juthatott volna, ismét csöngött a telefon. Tamás volt az, a szakállába dörmögő clown, akivel két-három évvel ezelőtt barátkoztunk össze. Tudtam, hogy az utóbbi hetekben elég ramaty állapotban volt, és letoltam:- Mindig csak akkor jössz, amikor jól vagy. Tessék olyankor is jönni, amikor valami bajod van.- Nem, nem, olyankor nem szabad - válaszolta. - Olyankor itt van a Sátán. Meg is írtad te ezt egyszer. Néhány éve olvastam a Nemzetben egy írásodat, amiben, talán hetvenhétben, odamegy hozzátok az a fiú a Párizsi cukrászda előtt és azt kéri, hogy hallgassátok meg.- Igen, tudom, Kérdés volt a címe.- Az, az. És azt mondja nektek: „Ti meghallgattok! Ugye ti meghallgattok!? Ugye "ti meghallgattok engem?!"- Persze, emlékszem. Miért, te is ilyen kétségbeesett szoktál lenni, ha kiborulsz?- Én voltam az a fiú. Csak akkor még nem ismertük egymást.Azóta eltelt néhány hét. Egy este becsöngetett Tamás. Péterrel, színész-rendező barátommal éppen dolgoztunk.- Azt mondtad, jöjjek akkor is, ha baj van. Hát most baj van - mondta Tamás és bedülöngélt a szobába.- Ülj le, egyél. Vagy feküdj le a szomszéd szobában. Vagy mondd el, mi baj - mondtam neki.Se evett, se feküdt, se a baját nem mondta el. Csak belekötött Péterbe.Én pedig kidobtam.

Horn Gyula (1932–2013), a Magyar Köztársaság miniszterelnöke (1994–1998)."Így láttam én" – ez lehetne ennek a könyvnek a mottója, amelyben a korszak hiteles tanúja, a "Cölöpök" szerzője vall politikáról, emberekről, saját töprengéseiről, küzdelmeiről, amelyeket a parlamentben, a pártjában és a nemzetközi színtéren folytatott; ír azokról az eseményekről, tanácskozásokról, amelyeken személyesen részt vett, nyilatkozik az évtized azon szereplőiről, akikkel közvetlenül kapcsolatba került. Az újságolvasó állampolgár számtalan, eddig ismeretlen hazai és nemzetközi eseménnyel és történéssel találkozik ebben a rendkívül érdekes és olvasmányos visszaemlékezésben, amely 1999-ben heteken keresztül vezette a sikerlistát.

Feltártak a régészek az egykori Tarján falu területén egy gerendavázas kutat, aminek aljában emberi koponyák hevertek a tatárjárás korából. A kút vizét tönkretették azzal, hogy beledobták a levágott fejeket, mert nem használták már ezután – ennyit biztosan tudunk a tatárjárás vészterhes időszakáról a Medvés-hegy környékéről. Azt is, hogy ahol alkalmas helye kínálkozott, a vész után a különféle uraságok kisebb-nagyobb várakat építtettek. Akinek telt rá, az nagyot és kőből, akinek nem, az kicsit, földből és fából. Történetünk idején Béla király, negyedik e néven Szent István trónusán – majdnem elvesztette országát. A mongol veszedelem végigsöpört a magyar hazán, a Kárpátok hágóitól a tengermellékig, sok pusztulást hagyva maga után. A vesztes muhi csata után az ellenség városok százait, falvak ezreit égette fel, becsülni sem lehet, hogy hány ember veszhetett oda. Viszont a nagyobb várak ellenálltak, a mocsarak és az erdők mélyére húzódó emberek is túlélték a nehéz 1241-es évet, ’42 elejét, majd a romokon – új haza épült. Erős várakkal, fallal kerített városokkal, új falvakkal, az ország élén pedig egy bölcsen kormányzó, tapasztalt királlyal. IV. Béla megmeneküléséről sokat tudunk, számtalan szépirodalmi feldolgozás is született róla, a hozzá hű katonák hőstetteire is emlékeznek még a legendák. Az ellene lázadó főnemesekről is maradt fenn jó néhány adat az oklevelekben. Arról azonban keveset tudunk, hogy a közemberek hogyan élhették meg ezeket a nehéz időket? Róluk ritkán szólnak a krónikák, inkább a régészeti leletek alapján következtethetünk arra, hogyan éltek… De vajon hogyan is kerültek a levágott fejek a kútba? Kik éltek a Medvés-hegyen és környékén? Fentiekre keresi a választ ez a könyv, bemutatva a kor emberének mindennapjait, az életösztön erős megnyilvánulásait. A természeti törvényekhez és az ismert történelmi tényekhez ragaszkodó regényből persze a szerelmi szál sem hiányozhat.