Kossuth Kiadó strana 106 z 233

"Énke csak hozzám beszél, soha máshoz nem szólt még. Kiszemelt magának, úgy látszik, és elhatározta, hogy céltalan, vidám kis életének egyetlen programja: engem bosszantani, zavarba hozni. Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán. Kutattam magamban, és rábukkantam Énkére is, és rángatni, nógatni kezdtem: no, hát beszélj te is, mutasd be magad, hajolj meg, hiszen te is hozzám tartozol. De ő ilyenkor makacsul, arcátlan mosollyal hallgatott, s ha megszólalt, hozzám beszélt csak, nem a másikhoz, hadd abba már, mondja szemtelenül, fölényesen, nem látod, milyen komikus vagy? Most be akarod csapni őket, hát nem látod? De engem nem csapsz be, papa, nem szégyenled magad, engem akarsz becsapni? Hiszen ismerlek - micsoda szentimentalizmus ez, milyen szamárság, de hát csináld, ha kedved van hozzá.   El kell hallgatnom, mert nincs fegyverem vele szemben. Én szeretem a szép, sima, kifejező szavakat, a mélyértelmű igéket, az artisztikus fordulatokat, szeretem a tragikus szavakat, mert hiszem, hogy ezek fejezik ki az életet. Az ő szótára aljas, cinikus, szemérmetlen, közönséges, perverz élvezettel gyűjtögeti az útszéli kiszólásokat, a tömör és hetyke, zamatos jelzőket, összeszedi és habozás nélkül használja a csavargók, jasszok, durva emberek, parasztok, katonák szókincsét, az argot-t, barátja a hitetlen, alantas, külvárosi csőcselék, a romlott rikkancsgyerek, a hitetlen városi zsidó, a züllött cseléd, a kávéházi ügynök. Szótárát ezektől lopkodta össze Énke, ezekkel a szavakkal rémít meg, ejt kétségbe, pirít el éppen olyankor, mikor a legszebb, legmélyebb, legzengőbb szavak kristályát keresem magamban." (részlet)  

Lelkigyakorlaton ?voltam, október elejét mutatott a pilisi erdő. A család szüretre készült a Balaton–felvidék dombjai között, én meg afféle úri elvonultságban henyéltem. Az álmom rémisztő volt, újraéltem valamit. Fájlaltam régi sebemet, de az ebédszünetben vettem egy marék mandulát, meg egy piros almát. A falu szélére baktattam föl, hol a kertek megilletődve állnak a hegység vulkán taposta kövei előtt. Száraz, derékig érő fűben hevertem, az utolsó forró napmeleg simogatott rajtam, és harapásonként jártam be az életem. Néha megtörölgettem az arcom, a könnyek és a sós izzadság futkostak rajta, mintha versenyüknek értelme volna. Sajgott belül mindenem, de a szavaimat magammal hoztam, idetettem. Egy élet képei, szubjektíven, színesen, ahogy átívelnek világok között, akár a Boszporusz hídja két kontinens között. Állok és lebegek a létben, a semmiben.

„Jól tudom, egyre kevésbé értenek engem. Mit bánom én, ha a többiek eltávolodnak tőlem! A tömeg szemében talány leszek, egyik-másik embernek költő, s előbb vagy utóbb, de a jó elfoglalja méltó helyét. Mindegy, akárhogy áll is a dolog; elsőrendű dolgokat fogok festeni, biztos vagyok ebben… Alapjában véve mindig igazam van a művészetben.”Gauguin

"A FELESÉGEM SZIGORLATOZIK. Édes Málcsi néni, a feleségem megkért, hogy írjak én ő helyette Málcsi néninek, mivel mostan nálunk nagy rendetlenség és baj van, mivel a Jolán most nem ér rá, a szigorlatok miatt. Örömmel értesítem Málcsi nénit, hogy június tizennyolcadikára tűzték ki a feleségem szigorlatát, és minden valószínűség szerint le fogja tenni, mert kórbonctanból ahhoz a tanárhoz került, akinek az előadásait hallgatta, ami - én nem értek hozzá, de ő mondja - nagy előny. A feleségem, szegény, egész nap élettant és bakteriológiát tanul, ami borzasztó nehéz dolog lehet, én múltkor egy kicsit belenéztem ezekbe a csúnya orvosi könyvekbe - de meg is fájdult a fejem, meg a gyomrom is émelyegni kezdett, különösen ahol azok a nehéz betegségek vannak -, de a feleségem kivette a kezemből, és megsimogatott, és azt mondta, hogy ne foglalkozzak ilyesmivel, aztán egy pár latin szót mondott, hogy ilyen betegséget lehet kapni, ha az ember foglalkozik ezekkel, mielőtt anatómiát tanult. Meg is kellett ígérnem, hogy az ő jó férje leszek, és nem csinálok rendetlenséget a könyvei között.   A feleségem igazán nagyon jó hozzám, és én igen hálás vagyok neki, és nem zaklatom őt a nyugtalanságommal, hiszen annyi tanulnivalója van! Most is itt ül a szobában, és én csak lábujjhegyen járok, hogy ne zavarjam. De hát az ilyen magamfajta tudatlan embernek, ugye, annyi mindenféle bolond gondolat megfordul a fejében, mikor úgy magára marad, és nem érti az életet. Tudom én, hogy Jolánnak igaza van, hogy ez az egész egy kis hisztériás neuraszténia, ami el fog múlni, ha okos leszek, és hallgatok rá, de sokszor azért nem tudok parancsolni a szívemnek. Az este is, amikor Jolán fáradtan és kimerülten bejött a hálószobába, és kérdezte, hogy miért nem alszom még, egyszerre olyan nehéz lett a szívem, panaszkodni kezdtem, hogy senki sem gondol rám, és hogy úgy félek a sötétben, de Jolán olyan jóságosan, komolyan mosolygott a szemüvege mögött, ahogy csak ő tud, és megfogta a pulzusomat, és megkérdezte, hogy nem érzek-e fluktuáló nyomást a nervus simpaticus táján, aztán a mellemen is kopogtatott, és felírt valami jó kenőcsöt, amitõl biztosan jobban leszek majd. Én nagyon boldog voltam, hogy ilyen jó hozzám, és meg akartam ölelni a derekát, de persze olyan buta és ügyetlen vagyok, éppen egy olyan helyen nyúltam hozzá, ahol úgy látszik nagyon veszélyes, mert az ő jóságos és komoly modorában elmagyarázta, hogy máskor vigyázzak, mert éppen azon a helyen a tüdőnyirokmirigyek kontaktusban vannak a hidrohelioglobinus... na, már elfelejtettem, pedig tízszer is elmondatta velem." (részlet)

"A pekingi követség nem különbözik sokban más magyar diplomáciai misszióktól: zajlik a mindennapi munka, sorsok, életek találkoznak, esetenként ütköznek egymással. Sikerélmények, gondok, örömök, bánatok, haragok követik egymást, szerelmek alakulnak ki. A tartós külföldi élet megváltoztatja az emberek szokásait, látásmódját. Egy másik ország kezdetben ismeretlen, majd mind jobban megszokott életében, szokásaiban kell eligazodni, boldogulni, végezni a sokszor nem is egyszerű feladatokat, szót érteni az ott élőkkel. Ennyiben tehát a könyv szereplői sokban emlékeztetnek hazánk külképviseleti munkatársaira, de senkivel nem azonosak konkrétan. Gyilkosság sem történik a valóságban egy külképviseleten, ez csak a képzelet műve. Diplomáciai-kínai nyelvi tanulmányaimból következett, hogy a magyar külügyi szolgálatban eltöltött évtizedek jelentős részét, három kiküldetést, családommal Kínában töltöttem. A három részesre tervezett regény-sorozat első könyve, A pekingi követség azt az időszakot mutatja be, amikor Kína leszámolt a Mao nevével fémjelzett politikával, a kulturális forradalom katasztrofális következményeivel, majd elindult a reformok, a külföldi nyitás útján. A közelmúlt évtizedei alatt nagyhatalommá lett az ország, gazdasági, kereskedelmi óriássá, kínai emberek százmilliói előtt nyíltak távlatok." – Mészáros Sándor

Gárdonyi utolsó regénye, melynek megírására egy házassági apróhirdetés késztette. Az üzleti szellemben kötött,  dús hozományra és rangra spekuláló érdekházasság bemutatásakor az író a zárda légköréből kitörni készülő,  elárvult lány tragédiáját állítja a cselekmény fő sodrába, hogy lassan-lassan, szinte észrevétlenül lopja majd be  a hepiendet történetébe.  "Gárdonyi szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a  naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális,  megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat  forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben.

Perruchot életében utolsóként írt művészi életrajzában, egy nagyon zárkózott, a világtól elhúzódó, aszketikus szorgalommal dolgozó művész külső eseményekben és sikerekben ugyancsak nem bővelkedő életét eleveníti meg.Lépésről-lépésre követi nyomon – nagy kutatómunka eredményeképpen – egy sajátos módszer: a pointilizmus megszületését, egy szinte rögeszmés megszállottsággal kísérletező alkotó kitartó küzdelmét felfedezése kiteljesedéséért és diadalra juttatásáért.Seurat felületes szemlélő számára formai újítása: a tiszta keveretlen színek kis pontokban történő felrakása a vászonra, új szemléletet, szigorú kompozíciós célokat szolgált.Seurat az impresszionistákkal szembe fordulva nem a futó benyomások megragadására törekedett, az esetleges helyett a harmónia és a szépség törvényszerűségeinek klasszikusan kiegyenlített megjelenése volt a célja.A kötetet kiegészítő kronológiai, az impresszionizmus és posztimpresszionizmus teljes történetének igen érdekes és tanulságos összegezése.

„Pista, a gyöngykagyló, egy reggel arra az eredményre jutott, hogy őt pedig nem fogják be­csapni mindenféle közvetítők: majd ő eladja maga a gyöngyöt, amit termelt. Határozottan eredeti ötlet volt: kézenfekvő, mint Kolumbusz tojása és új, mint a forradalmi eszmék. Egészen megrészegedett. Hát nem képtelenség, fortyogott felháborodva, hogy itt pusztult el mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt vesztek éhen – a halász meg a kereskedő pedig eladta drága pénzen a gyöngyöt, amit ők termeltek. … És Pista, a gyöngykagyló, kikecmergett a sekély vízből, partra szállt, őszintén szólva, nemigen volt tájékozott, hogy mit tegyen: hová kell fordulni először. Kérdezősködni nem akart, félt, hogy a halászok és a kereskedők kezére adja magát. Nagy titokban bevánszorgott hát egy közeli kávéházba, és átnézte a lapokat.” (részlet)

A nyári olimpiák történetét bemutató e-könyvsorozatot a sporttörténész szerzők kifejezetten a multimédiapláza számára készítették, és kizárólag e-könyvben hozzáférhető. A sorozat nem csak azért érdekes és fontos, mert hosszú idő óta nem jelent meg ilyen részletes magyar nyelvű statisztika. Még ennél is fontosabb, hogy adatbázisa a legújabb kutatások eredményeit tükrözi, így néhány, a sportrajongók körében tévesen nyilvántartott eredmény a régi jegyzőkönyvek és bírói döntések utólagos felkutatásával módosult.A sorozat első része az első újkori olimpiától a „békeidők” utolsó, 1912-es stockholmi olimpiájáig öt versenysorozat történetét mutatja be. A versenysorozat kifejezés igencsak helyénvaló, hiszen a világkiállítással egyidőben megrendezett 1900-as párizsi olimpia több mint öt hónapon át tartott, kiérdemelve a „minden idők legszervezetlenebb olimpiája” címet. (Ez nem is csoda, hiszen Coubertint félreállították, és egy bürokratát neveztek ki a szervezőbizottság élére…)Számtalan érdekességgel találkozik az olvasó az e-könyv „lapjain” a középkori olimpiáktól a hideg athéni tengeröbölben kivívott kettős magyar győzelmen át a stockholmi kilencórás nehézsúlyú birkózódöntőig. Az éremesőhöz szokott sportrajongó meglepődve szembesülhet azzal, hogy az első két olimpián nem osztottak aranyérmet: a győztes ezüstöt, a második bronzot kapott. Kiderül az is: kevésen múlott, hogy nem Budapesten rendezték az első újkori olimpiát! Az üzletet persze itt is az amerikaiak honosították meg: az 1904-es St. Louis-i Olimpiai Játékok rendezése és sporteredményei is az akkor még szabadjára engedett üzleti szellemet tükrözték. Akadt olyan olimpia is, ahol a rendezők nem kívántak egymást püfölő férfiakat látni, ezért nem rendeztek ökölvívóversenyt…Aki letölti a 91 oldalas e-könyvet, az a minden sportág győzteseire és magyar résztvevőire kiterjedő aktualizált adatbázison kívül a játékok legérdekesebb eseményeinek történetét is elolvashatja.A sorozat részeinek felépítése azonos. Az újkori olimpiai mozgalom előzményeit bemutató két nyitófejezet (Bevezetés ; Olümpiától a megvalósulásig) után a következő nyári olimpia rövid szöveges ismertetője összefoglalja a megrendezéssel kapcsolatos tudnivalókat, megemlíti a legérdekesebb, legnagyobb vagy éppen váratlan eredményeket, a legkiemelkedőbb sportembereket, végül sorra veszi a magyar olimpiai csapat érmeit, pontot érő győzelmeit és helyezéseit. A szöveges leírás után következik a versenyek eredményeit tartal

Egy ?család, ahol sosincs helye a békének.Egy apa, aki mindenek felett állónak képzeli magát.Egy elhagyatott ház, amit a törvénytelenség és erkölcstelenség ural.Egy kocsma és egy lány – a megtisztulás zálogai. Orsolya cédasága gyerekkorában kezdődik, amikor anyja halála után az alkoholista apja az utcasarokra állítja, hogy míg a lánya fizetésért szeretkezik, ő lógathassa a lábát és ihasson. A lány kemény árat fizet ezért: iskolába nem járhat, a tanulástól eltiltják, nem lehet saját élete és szabadsága, apja teljes fogságában vergődik. Kezdetben beletörődik, hogy erre a sorsra hivatott, és igyekszik mindent megtenni a családi egység fenntartásáért, ám egy nap koppan a tégla a homlokán. Egy kis kocsmában meglát egy lányt, aki azonnal elsöprő vihart kavar Orsolya életében. Orsolya tart az idegen lánytól, de vágyik is rá, hogy beszélgethessen vele és végre valakinek kiönthesse a szívét. Ismeretségük akadozva alakul ki, de gyorsan mélyül a barátság, ezzel párhuzamosan Orsolyát egyre jobban beszippantja a félelem és fájdalom mókuskereke…

Heltai Gáspár a 16. századi magyar irodalom és könyvnyomtatás kiemelkedő alakja, a magyar könyvkiadás úttörője. Tevékenységével a három részre szakadt Magyarországon Kolozsvár a magyar könyvkiadás központjává vált. Erdélyben látta meg a napvilágot, neve után (Kaspar Helth) egy szepességi szász családban született. Születésének pontos helye és éve is bizonytalan; elődei nagy valószínűséggel a Szeben megyei Nagydisznódról (németül Heltau) származnak. „Neve arra mútat, mintha Heltáról vette vólna eredetét, mely egy szász falu Szeben mellett, ahol híres tseresnye terem; de tselekedetei és egész életének folyása azt tanítják, hogy Magyar lett volna.” – írta Bod Péter róla.  Közel fél évezredes távlatból szemlélve alakja álljon példaképül a könyvkiadás és nyomdaipar jelenlegi művelői előtt, felvilágosult, fejlődni kész gondolkodó és merész, sikeres vállalkozóként.

1972 nyarán jelent meg Fábri Péter első kis verseskönyve, a Fosztóképzőkkel. Az olvasók fölfigyeltek rá, hamar elfogyott. Ritkaság pedig, hogy ilyen fiatalon - 16-18 évesen - hódítson magának mai magyar költő olvasókat. Most, második kötete nyomdába adásakor sem töltötte még be a huszadik évét. Ez az új kötet igazolja az előző támasztotta reményeket, sőt érettebbnek, átgondoltabbnak bizonyul annál. A kimódolt formák gyakrabban váltakoznak lazábbakkal, szabadabbakkal. A lényeg azonban - az egészséges elégedetlenség, a tiltakozás a kispolgári fonákságok, a szemforgatás ellen - itt is változatlan. Pedig szó sincs holmi kedélytelen ifjú indulatoskodóról. Aki Fábri első kötetét ismeri, és aki különösen ezt a másodikat olvassa, szívesen konstatálja, mennyi kedvesség, "charme", virtuóz játékosság nyilatkozik meg a mind több reményre jogosító szerzőben.

„Fegyverek közt hallgatnak a Múzsák”, vagyis a XVI-XVII. század folyamatos háborúi nem kedveztek a művelődésnek, a kultúra virágzásának – valóban így van ez? A könyv, a lehetséges válaszok közül, az ország döntéshozóinak olvasmányműveltségét vizsgálva ad választ a feltett kérdésre, kiemelve, hogy az arisztokrata családok tagjai – az Istvánffyak, a Zrínyiek, a Bánffyak, a Nádasdyak, az Esterházyak és mások – a kortárs európai nemességéhez hasonló műveltséget szereztek maguknak. Ez az olvasottság segítette őket abban, hogy felelősséggel tudják vállalni a birtokaikon működő egyházak támogatását, iskolákat, nyomdákat, könyvtárakat hozzanak létre, udvaraikban mintát kínáljanak a civilizált élet, a kulturális ízlés és szórakozás elterjesztéséhez. A történelemről, a politikáról gondolkodva hozzák meg döntéseiket az ország újraegyesítését szorgalmazva, a lehetséges szövetségest keresve. Mert egyedül akkor sem ment.

A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…A Bestseller szerző, Jennifer Ashley romantikus, erotikus regénye több díjat nyert megjelenése évében. A Mackezie-sorozat különleges világa, szenvedélyes szereplői, fordulatos cselekménye és a sodró érzelmek magukkal ragadják az olvasót.

Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság. Ott van közöttük a szívhalásznő, Fruzsinkának hívják, és szüleinek, valamint neki magának is az a feltevése, hogy nem tölti tétlenül a nyarat, szívet halász, ha még csak egyetlen szív van a Balatonban.

1901-ben az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett kanonok sor épületeiben elzárkózó és ott dőzsölő katolikus papok életviteléről, életmódjáról, de valójában a klérus ellen. Az egyház, az egyház nevében, ezt követően őt beperelte. Több mint két év telt el, amikor is végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák. Az irodalomtörténet és a mai krónikusok számára sokáig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton előkerült. Hála és köszönet Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, akik feldolgozták, újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem százéves, eltűntnek hitt dokumentumot.