Kossuth Kiadó strana 86 z 230

„Végignyúlok ?egy matracon, átszállok a Szaharán, látom fentről Kairót, az egyetemet, majd túl a Földközi-tengeren egy kis országot. Arra folyik a Duna, a Tisza, amott pedig az alma mater, a park, ahol annyi vígság esett. Visszaszállok a térben Bosznia hegyes tájaira, Szarajevó völgyére, majd innen gondolataim átgörgetnek Zambiába, Zimbabwébe, ahol gyermekeim játszadoznak Luveve poros utcáin, rongyosan. Hívnak, de nem mehetek, valami ismeretlen erő továbbvisz, le a föld alá. Ott egy tárnában járok, a levegő fojtó, izzadtság- és húgyszag keveredik, majd feltuszkolnak a hűs felszínre, rövid dolce vita. Ezután betáncol a látótérbe egy kés, és a velem szemben állóba döf. Reprezentatív mintavétel. Majd álszent imatermek, fohászok, ahol újból feltűnik az előbbi kés a bigott hívők oldalán.Kavargok, nézem az eget, van-e üzenetem, de csak kivehetetlen felhőalakzatokat látok. Esti tüzek gyúlnak, rovarok támadnak, lövések mindenhonnan, asszonysikolyok, futó alakzatok. Nyögések, erőszakolások, gyerekhullák, bevert öreg fejek. Futok, menekülök, lányok rángatnak mindenfelől, csak adj pár percet, boldoggá teszlek, mondják, de az erő továbbragad. Még hallom az orgazmus előtti zihálást, nyöszörgést, majd feltör egy sikoly, de ez nem az! Hátranézek, és a homok befedett mindent. Csönd. Mi vár ránk és rám. Homlokom verejtékezik…Ösztön, vad ösztön, vágyak, a szaporodás ösztöne! Ma éjszaka talán milliók zihálnak ugyanígy matracokon, sátrakban, lombokon, ömlik a mag, rejteket keres az élet nedve! Ésszel felfogható jövő nem létezik, de az odatolt altest és a kéj új jövőt önt formába, melyben az észnek, racionalitásnak már nincs helye. Ezt a jövőt már nem ember alkotja. Orgazmussal múlatják földi bajaikat. A sikolyok után a gyomor sem korog, a fej sem fáj tovább. Folytatódik a szendergés, a rémálmoknak vége már.Itt az éhhalálhoz közel, a dögrováson túl, ahol nincs mit veszteni, ki kell mondani a lehető legfélelmetesebbet: csak a szeretet menthet meg minket.Elmondom mindenkinek.”

A ?fáklya a tehetetlen indulat regénye. Főhőse, Matolcsy Miklós, a debreceni református teológia jeles diákja, tiszta lobogással érkezik egy kis Szatmár megyei parókiára. Fáklyája akar lenni népének: mintaközösséget akar falujából teremteni, de már az első napon zátonyra fut a lekesedése. Észreveszi: nincs ereje a feladathoz. Általános eszme és egész életet betöltő igazság után sóvárogva tanulmányírásba kezd az Isten létéről és a vallás értelméről. S miközben a Lét, a Mindenség titkával birkózva a társadalom bajainak felismeréséhez jut, járja a maga külön kálváriáját is urak, parasztok és asszonyok között, már-már alkut köt lelkiismeretével s a hatalmasokkal – a falu bőrére. Matolcsy itt süllyed a legmélyebbre, de mégsem lehet egyértelműen elítélni: nemcsak belső gyengesége teperte le, hanem a külső körülmények is. A szakadéktól csak a falut sújtó hatalmas tűzvész menti meg. Matolcsy újra felmagasodik. Feláldozhatja magát népéért. Az emberfeletti mentési munkálatok következtében tüdőgyulladás dönti ágynak, s végső agóniájában kimondja: Elvégeztetett, de semmi sem tisztázott. Móricz azonosul hősével újat kereső vívódásaiban, tétovázását, megalkuvásait azonban elmarasztalja. Alakjában a belső azonosulás és külső bírálat fonódik össze. Így sikerül bemutatni, hogy Matolcsy emberi értékei szerint lehetne fáklya, de felemás filozófiájával nagyobb fény nélkül kell elhamvadnia.

Tisztes, tekintélyes, nagyon is megnyerő nők és férfiak a kötetben olvasható kilenc novella és kisregény főbb szereplői - a zsaruk mellett. A látszat természetesen csal: valójában az árnyékos oldalon mozognak, onnan jönnek, oda tartanak. Akad közöttük menthető és menthetetlen, és olyan is, akinek az áldozatai menthetetlenek... A többségük persze lebukik: erről szólnak az izgalmas krimik, - de nem mindegyik! Erről pedig a vérfagyasztó sztorik szólnak... A Germánia és a Az utolsó játszma írója könnyed magabiztossággal varázsolja elénk a fordulatos bűncselekmények ezen idegborzongató tárházát, az intellektuális bűnözők és őket üldöző nyomozók és ügynökök változatos karaktereit a férjgyilkos fekete özvegytől a zsarolón át a megbecsült temetkezési vállalkozóig. Borzongjon bele! 

Ami mindeddig kivétel volt, az lett a szabály: öregen halunk meg. Mi több, az orvostudomány képes haldoklásunk emberhez méltatlan körülmények közötti meghosszabbítására is. Ez új kérdéseket vet fel, amelyekre Bitó László új hanggal, új megközelítéssel keres és ad válaszokat könyvében és a megjelenése óta folytatott előadásaiban, nyilvános beszélgetésekben. Szerinte helyünk a nap alatt a legnagyobb ajándék, amit az időnk lejártával utódainknak továbbadhatunk a Bitó által elképzelt rituális keretek között, amely a jézusi tanításból levezetett utolsó nagy szeretetélményünk lehet. Bitó azonban megkülönbözteti az életutunk közepén elénk álló türelmetlen halált, amely ellen minden erőnkkel küzdenünk kell, az életutunk végén türelmesen ránk várótól, amely ellen hiába küzdünk. Ha mielőbb kibékülünk vele, boldogabbá tehetjük életünk utolsó szakaszát.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A ?mű az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a férfiszenvedélyről, az emberi hűségről és a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: „nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni… Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, s ízig-vérig magyar minden célkitűzésben. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen… Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte »elszánt poéta ceruzámat«, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat; én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá, s ő tart ma is.” – Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.

"Hanem ez most új mese. Méltó rá Vackor neve, hogy egy új könyv elbeszélje, milyen dolgok estek véle; Ment, ment, ment az apró,ment a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó, ment, ment, messze, messze, ment vígan a kicsi medve ment egyenest Budapestre."

Hogyan élte meg a múlt század elején a „boldog békeidőket” egy sorsába bele nem nyugvó parasztember – erről tudósít a magyar irodalom első, egyben legszebb dokumentarista regényében Móricz Zsigmond. Mesélő hőse, Joó György máig élő, megunhatatlan kortársunk. A boldog ember 1932-től a Pesti Napló hasábjain jelent meg folytatásokban, végső alakját 1935-re nyerte el, ekkor adták ki könyv alakban. „Ez a könyv nem regény, ez valóság. Egy magyar földműves életén keresztül a magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúságai. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt: csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött.” – fogalmazta meg Móricz az első kiadáshoz a regény lényegét.

Jonathan Holt angol szakon végzett Oxfordban, jelenleg Londonban egy reklámügynökség kreatív igazgatója. Itáliát többször is bejárva az olasz tájak, az olasz nyelv és konyha rajongója lett. A Meggyalázva egy thriller-trilógia, a Carnivia első kötete. Aldo Piola, nyomozó-ezredes és ifjú beosztottja, Katerina Pavo egy gyilkosság-sorozat nyomában Velence egész bűn-labirintusát kénytelen bejárni – valóságosan és egy különleges netes portál, a Carnivia.com virtuális világában –, ugyanakkor időben messzebbre, a délszláv háborúkig kell kutatniuk magyarázatért.

 Ezt a könyvet egyaránt ajánlom szakemberek figyelmébe és bárkinek, akit érdekel az e-könyv. Nem azért íródott, hogy az e-könyvet népszerűsítse. Ez meglepheti a Kedves Olvasót, de ne ijedjen meg. Az sem célom, hogy bárkit elijesszek az e-könyvek használatától, vagy az e-könyvek ellenzőinek táborát – ha egyáltalán van ilyen – bővítsem. Nem azért adom közre az e-könyvvel kapcsolatosan külföldön – főként az  Amerikai Egyesült Államokban – felgyülemlett tapasztalat alapján megfogalmazódott kételyeket és kritikákat, mert technológia-ellenes volna a szemléletem. Nem hiszem, hogy az e-könyv az ördögtől való dolog volna. Ellenkezőleg. Azt szeretném, ha megtalálná helyét a magyar olvasóközönség körében, és minél több hazai könyvtárban hozzáférhető volna. Jó lenne azonban, ha a technológia megfelelő feltételek mellett– és éppen a nemzetközi tapasztalatokból okulva, idehaza a nyomtatott könyv világának jó hagyományait megőrizve kerülne az olvasók kezébe és a könyvtárak (virtuális) polcaira.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására.„A nótás, dínom-dánomos magyar tönkremenés példázata kíván lenni” – írta Móricz egy ajánlóban arról a regényéről, amelyet az Úri murival párban a legvadabb, leglázasabb dzsentri-ábrázolásként emlegettünk minduntalan. Pedig a Kivilágos kivirradtig (1924) egyfajta írói szintézis: a mindenkori pótcselekvések, az emberi és animális lét átjárásai, az értelmes emberi élet fenyegetettsége, s persze az elfojtott, eltorzuló érzékiség, a házasság intézményének válsága mind-mind időtlen témái Móricznak. Móricz radikális modernsége mutatkozik meg a regény lapjain, mint ahogy bátor kísérletezőnek bizonyul a Forró mezőkben is: az ún. elitművészet ötvözése ez a regény az ún. kommersz műfajokkal, azaz a társadalmi analízisé a krimivel.A Forró mezők (1929) tulajdonképpen detektívregény, egy megtörtént és földerítetlenül maradt gyilkosság nyomán bravúros poénnal záruló fikció – az ismert Móricz-i, vidéki televényben. Itt már a Rózsa Sándor- kötetek felé tájékozódó íróval találkozunk, aki utat keres megfogyatkozó közönségéhez, nem akármilyen színvonalon.

(Tájékoztató a munkáltatók és munkavállalók részére az üzemi gyakorlati munkavédelemről) Hiánypótló műként kerül a nyomdai vállalkozásokhoz és szakmai körökhöz a kiadvány. „Ez a kézikönyv azért született, hogy mindazok, akik részesei, de nem tudósai a munkavédelemnek, tisztában legyenek azzal, hogy mire és hogyan kell figyelni” – olvasható a bevezetőben. A kézikönyv remélhetőleg nagymértékben segítséget nyújt a nyomdai vállalkozások vezetőinek és a munkavédelemmel foglalkozó szakembereknek, hogy lényegre törően tájékozódjanak a nyomdaiparon belüli munkavédelemmel kapcsolatos gyakorlati teendőkről, valamint a vonatkozó hatályos jogszabályokról. A vonatkozó jogszabályok és az adminisztrációt segítő jegyzőkönyv minták a könyv végén külön mellékletekben gyűjtve találhatók. A kiadvány az OMMF támogatásával, a nyomdász szakmai szövetség és a nyomdászszakszervezet ajánlásával jelent meg.

Bajor ?Imre, a Kicsihuszár születésétől fogva játszott, mókázott, nevettetett, szórakoztatott, ameddig csak bírta erővel: megajándékozott minket a nevetés, az öröm, a búfelejtés csodájával. Sosem lehetünk neki eléggé hálásak ezért. A Bajorimi című életrajzi kötet 2001 áprilisában jelent meg a címszereplő április 23-i születésnapjára. Az utánnyomás a boltba kerülhetett volna Bajor Imre 80-ik, vagy 90-ik születésnapja alkalmából, esetleg a kerek 100-on, de az Élet másként hozta: 2014.augusztus 6-a óta már az Égi Kávéházban szórja fanyar humorú, csípős, ám mindig találó poénjait a régi és nem annyira régi művészkollégáknak. És még csak 57 éves volt Az elmúlt tizenhárom évben sok minden jó és rossz történt vele, körülötte és a szeretteivel. A legmeghatározóbb azonban mégiscsak az lett, hogy Imi elment. Örökre. Így született újjá és egészült ki fontos történésekkel a róla szóló könyv, amely emlékkönyvként mindörökre megmarad nekünk. Ahogyan Bajor Imre is az emlékezetünkben, a szívünkben, a lelkünk jobbik felében..

Cristina ?Esquivel gerontológust holtan találják madridi lakásában. Mivel a nyomozás nem vezet eredményre, az áldozat szülei felfogadják Arturo Zarco magándetektívet. Titkon azt remélik, hogy terhelő bizonyítékokat talál, amelyek Cristina marokkói férjére, a kőműves Yalalra terelik a gyanúst.Zarco nem nevezhető szokványos nyomozónak. A negyvenes éveiben jár, meleg, mégis szorosan kötődik Paulához, volt feleségéhez. Nemcsak a nyomozás viszontagságairól számol be neki – mindig telefonon –, hanem erotikus képzelgéseiről is. Kettőjük tusakodását a meggyilkolt Cristina szomszédasszonyának, Luznak a naplója szakítja félbe, amelyben folyamatosan szállítja a látomás és a való határán egyensúlyozó alapanyagot: részletesen elbeszéli, hogyan tette el láb alól néhány szomszédját, beszámol káros szenvedélyeiről, az igazságok hazugságairól és a hazugságok igazságairól. A naplót pszichiáterének, Bartoldi doktornak címezi. Ragyogó, de borzongató regény tehát a Blac, black, black – rémtörténet és éles társadalomkritika egyben, melyben Marta Sanz lerántja a leplet a velejéig erőszakos és széteső társadalmi rendszerről.

A könyv egyszerre család-, város- és nemzettörténet, egyéni sorsokon, kalandokon keresztül mutatja be a hajózás körül (a hajózás által és a hajózásért) zajló élet számtalan aspektusát. A történet a 19. század közepén kezdődik, és egy évszázadot fog át; kiindulópontjánál Marstal városka egy családja áll, innen indulva az olvasó a fél világot bejárja a tengerész hősökkel. Laurids Medsen, aki a németekkel folytatott 1848-as háború idején eltűnik, és fia, Albert, jóval később a keresésére indul – apró anekdoták, mesék, történetek halmazát olvashatjuk, amelyek végül amolyan mozaikként mégis a kisváros és lakóinak évszázados históriáját tárják elénk.

Hogyan képzelhetjük el egy házasságon kívül született, „törvénytelen" lány sorsát, akinek az édesanyja történetesen Lev Tolsztoj tragikus sorsú főhősnője?Anna Karenina költött alak, másfél százada mégis velünk él tovább, sokmillió olvasó ember közös ismerőse. Most ismerősünkké lehet Annie is, aki szüleit vesztett árvaként a becsületes Karenin házában mindent megkaphat, ami egy felső körökben nevelkedő gyerek osztályrésze, ám átokként ül rajta anyja titka és emléke. A megváltásra – Lévai Katalin magával ragadó képzelete szerint – idegenben, egy közép-európai városban, a millenniumi Budapesten talál rá. Anyaként – és a női egyenjogúság bontakozó mozgalmának híveként.