Lazi Kiadó strana 3 z 8

IV. (Kun) László király a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, aki már élete első évtizedében szörnyű eseményeket élt át. Apja a nagyapjával hadakozott, s az országban, mely fortyogó katlanhoz hasonlított, hol itt, hol ott lobbantak fel tűzfészkek. Anyja kun volt, abból a népből származott, amelyet egyszerre átkoztak és áldottak a magyar urak és uralkodók. László kun nyelven kezdett beszélni, kun nők dajkálták, és kunok között cseperedett fel. Apja, V. István király halála után meg kellett ismernie, mit is jelent bábnak lenni az oligarchák kezében, akik közül az egyik leghatalmasabb talán épp az anyja tudtával ejtette túszul. Azután elérkezett az idő, amikor önmagát nagykorúvá nyilvánítva elhatározta, hogy változtat az eddigieken, és kezébe veszi az ország irányítását. De kik és miért gátolták ebben? És ő maga miben hibázott? Mely érdekek mentén fogták pártját a nagyurak, és attól kezdve valóban az történhetett-e, amit László akart? Vajon miért nem tudott nemet mondani a követelőző oligarcháknak? Vagy nem is akart? Ki befolyásolta ebben? A családja? Özvegy édesanyja? Vagy nővére, aki ugyan apáca volt, de nem titkolta, hogy közben világi életet él? Esetleg a kunok, akik vérükből valónak tartották, de akik nem bizonyultak szalonképesnek az akkori magyar társadalom és a keresztény egyház számára? Ma már sok minden az idők homályába vész, és hiteles, részrehajlás nélküli krónika nem maradt fenn. A regény megkísérli, hogy a korabeli politikai viszonyok átfogó elemzésével választ adjon ezekre a kérdésekre.

Hunyadi Mátyásról rengeteg legenda, anekdota, monda és mese született, talán nincs is olyan magyar felnőtt vagy gyermek, aki ne hallott volna a nevéről. Alakja az idők folyamán eggyé vált az igazságosság fogalmával, a vitéz és bölcs uralkodó mintaképe lett. Számtalan mesés történet létezik az álruhában népe között járó, jutalmazó és büntető, tréfát kedvelő királyról, nemcsak a néphagyományban, hanem neves íróink munkái között is -- e kötet ezekből mutat be jó néhányat. Csala Károly grafikusművész mesteri rajzai szervesen egészítik ki a meséket, velük valósággal elevenné varázsolódnak az egyes történetek és a benne szereplő alakok.

Közeleg a karácsony, ám Betty Kowalski szívét nem tölti el az ünnepi várakozás. Az új szomszédja elviselhetetlen, az unokája zűrös ügyekbe keveredik, és mindennek tetejébe még egy csapzott kis kutya is pont az ő kertjében ver tanyát... de mi van ha éppen ez a kis kutya lesz az, aki által Betty karácsonya mégiscsak teljes lehet?

Az Úr 1038. esztendejében Aba Sámuel, a halott István király veje már csak békés öregkort kíván magának birtokain, de a trónra lépett Orseolo Péternek más tervei vannak vele. A gyenge kezű uralkodó az udvarba rendeli és trónja támaszának szándékával nádorispánná nevezi ki. Sámuel úr berzenkedik a talján király szolgálatától, ám ellenérzését magába zárva színleg hűséggel szolgálja Pétert, a háttérben viszont minden lehetőséget megragad hatalma gyengítésére. Amikor az országban felhalmozódott elégedetlenség lázadásba csap át, Aba Sámuel áll a felkelés élére, és a király elűzését követően ő lép harmadikként István király trónjára. A hőn áhított békés öregkor helyett így újra és újra fegyvert kell fognia III. Henrik német-római császár támadásaival szemben, miközben az országot megosztó keresztény-pogány ellentéteken is próbál úrrá lenni. A tragikus sorsú uralkodó személyisége, tettei majd egy évezrede ellentmondásos megítélésűek. Az egyház sosem tudta megbocsátani neki a pogánysággal szemben tanúsított vallási türelmét, így a kolostorok iskoláiból kikerült történetírók versengve festették minél feketébbre alakját, a nép azonban oly szeretettel emlékezett vissza rá, mint Mátyás királyra. A fiatalon elhunyt Karczag György három történelmi regénye a magyar irodalom igazi klasszikusai közé tartozik. Az Árpád-triász második kötete komorabb történet, mint az Idegen páncélban volt, ám ízes nyelvezete már az első mondatokkal magával ragadja olvasóját, fordulatos történetvezetése pedig egy pillanatra sem engedi lankadni figyelmét.

A Meggyőző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb, és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény. Sir Walter Elliot somersetshire-i kastélyában él három lányával. Ő maga özvegyember, a lányok közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez, a legidősebb, Elisabeth, gőgjében hiába várt rangos házasságra, Anne-t pedig (a regény érzékeny, eszes és jószívű hősnőjét) lebeszélték arról, hogy hozzámenjen szerelméhez, egy fiatal, vagyontalan tengerésztiszthez. Anne lassan bele is törődik, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják, ám nyolc év után a kikosarazott udvarló előkerül mint sikeres, vagyonos tengerészkapitány, aki végleg le akar telepedni és családot alapítani. Leendő feleségével szemben pedig mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet, csak Anne Elliot nem. Kaphat-e a sorstól újabb esélyt Anne, s ha valóban révbe érhet, vajon az egyszer már elutasított Wentworth kapitány oldalán találja-e meg a boldogságot és harmóniát, vagy annak az elragadó idegennek a párjaként, akivel a legváratlanabb helyzetekben találkozik újra meg újra? Austen írói erényei töretlenek, a jellemzés, az elemző lélekrajz, az irónia, a remek helyszínleírások és a feszes szerkesztés teszik a regényt maradandó élménnyé.

A ?nyolcszázas évek közepén a magyar törzsek állandó fenyegetettségben élnek a Dnyeper mellett, Etelközben. Északról az erősödő Kijev városállama terjeszkedne, keletről a Kazár Birodalom, délről a besenyők, északkeletről pedig a kimek nomádok szorongatják őket, ráadásul a magyar törzsek is torzsalkodnak egymással. A földre éhes rusz urak lerohanják a közeli Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy egyenként felszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket. Álmos, a megyerek fejedelme felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe kezd… A Vérszerződés a négyrészes Honfoglalás sorozat nyitó kötete. Az író újszerűen nyúl a kényes témához. Nem hisz az öncélú hősiességben, esendő alakjait nem isteni erők vezérlik, hanem a kényszerítő körülmények. Álmos tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik, mint a tartósan összefogni képtelen besenyők és kunok. Általa válik a „Hetumoger” szövetség a térség egyik meghatározó nagyhatalmává, és indul el azon az úton, melynek végén új, nagyszerű hazára lelnek a Kárpát-medencében.

Az alig tizenhét esztendős, naiv, ábrándos Catherine még úgy képzeli, hogy az élet éppen olyan csodálatos kalandok sorozata, amilyenekről kedvenc regényeiben olvasott. Ismerősei meghívják magukkal Bath városába, hogy bevezessék a nagyvilági társaságba, és a bálok, színházak forgatagában nemsokára több vonzó fiatalemberrel is megismerkedik. S amikor egy kedves barátnője családja meginvitálja ősi fészkébe, a Northanger Klastromba, a vonzalmak szálai csak egyre kuszábbak lesznek... Vajon ráébred-e Catherine, ki vonzódik hozzá tiszta szívből? Kizökken-e regényes ábrándjaiból, képzelgéseiből, mielőtt túl késő lenne? Szövevényes szerelmi bonyodalmak, kíméletlen női intrika és hol vérfagyasztóan félelmetes, hol bájosan ártatlan vidéki kaland ez a regény, Jane Austen legtöbbet olvasott, világszerte népszerű műve.

"A századforduló legnagyobb magyar írónője, Tormay Cécile remekeit a mai napig hallgatás övezi. Pedig ő az a magyar írónő, akinek nagy esélye volt rá, hogy megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Ha rágalmazói nem kergették volna a halálba. Ám azóta sincs nyugta, sírját áthelyezték, szobrát összetörték. 90 éve őrködnek írásai fölött az ön- és kijelölt cenzorok." Írásművészetének koronája az erősen áthallásos és rendkívül időszerű hatalmas trilógia, Az ősi küldött, amelyben a tragikus magyar sors nagyregényét írta meg. A mű a középkori Magyarországon, a tatárjárás korában játszódik. A IV. Béla idején élt Ung, fiatal magyar vitéz lelkében szerelmének tragikus elvesztése és a tatárpusztítás rémségei fölélesztik a kétségbeesés diktálta kötelességtudatot: mindent megpróbálni a hazáért. Megkísérli a magyar ősvallás nyomait fellelni, és a csüggedt magyar népet ahhoz visszavezetni. Kísérlete meghiúsul, belátja tévedését, szerzetes lesz, és megérti, hogy a szenvedéssel Istennek céljai vannak. "Ám nem süllyed el a kolostor békéjében, küldetéssel kell a világba mennie, még egyszer végigszenvednie az emberi gonoszság minden poklát, s azután járni-járni a magyar földeket, vinni a vigasztalást a magyar népnek, és szembemenni a nappal s eltűnni az aranyos felhőben - Csaba királyfi módjára." Tormay Cécile Ung sorsában, tépelődéseiben a magyar tragédiát kívánta ábrázolni, Kelet és Nyugat végzetes összeütközését és a hajdani honfoglaló magyarság dicsőségének elvesztését. Ung életében azonban benne van az írónő saját viharvert magyar útja is. A nemzeti gondolat örök, Ung küldetése is az, "ami Tormayé is volt, és előtte minden virrasztóké, pusztába kiáltóké, alvókat ébresztgetőké. Ráeszméltetni a magyar nemzetet felelősségére önmaga iránt, és bizalmat kelteni benne ősi erejében, amellyel nagy feladatainak megfelelhet." Aki Magyarországért élt, holtában is halhatatlan, Tormay Cécile "szobra újra állani fog a hármas halmok valamelyikén. Ahonnan féltőn, óvón, vigyázva tekint le ránk mindenkor a végtelen magyar időben... "

I. Mátyás figyelmét a sziléziai háború köti le, ugyanakkor konfliktusa III. Frigyes német-római császárral újra és újra fellángol. A királyt északról Kázmér lengyel uralkodó fenyegeti, a cseh trónon pedig annak fiát, Ulászlót erősíti meg a császár, de Mátyásnak rendelkezésére áll már az ütőképes zsoldossereg. Az ország déli határait II. Mehmed szultán veszélyezteti, aki egy stratégiai fontosságú ponton felépíti Szabács várát, s mellette Erdélyt és Moldvát támadja, a Nyugat-Balkánon pedig területeket foglal el. Az ismert világ arra vár, hogy a kereszténységet Mátyás és a magyarok védjék meg a muszlim terjeszkedéstől, de tényleges támogatást vajmi keveset adnak. Kiviláglik Mátyás kivételes és a korszellemhez viszonyítva merőben szokatlan diplomáciája, ám közben árulások követik egymást a király közvetlen környezetében. Ellenségei aggódnak, mert katonai és politikai szempontból máris túlságosan megerősödött, ezért minden lehetséges eszközzel támadják, ám a király érvényt szerez elgondolásainak, s biztonságban tartja az országot. Időközben megszületik Barbara Edelpeck és a király törvénytelen fia, Corvin János. Mátyás politikai érdekből Nápoly felé nyit, és megérkezik az új királyné, Aragóniai Beatrix. Aztán az uralkodónak szembesülnie kell azzal, hogy Beatrix, aki házasságuk első éveiben tökéletes társának bizonyul, képtelen trónörököst szülni. S ha ez így van, törvénytelen gyermekét kell a pápa engedélyével trónörökössé tenni. Ezen a ponton indul el a palotán belüli intrika, a torzsalkodás és a helyezkedés, melynek következményei baljós és sötét előjelekkel eleve meghatározzák Mátyás uralkodásának utolsó kilenc évét.

A gyermektelen Patricia és Marc Addison már elvesztették a karácsonyba vetett hitüket. Ám ebben az évben, a szociális munkás Patricia útja váratlan fordulatot vesz, amikor saját szabályaival is szembekerülve hazavisz otthonukba egy Emily nevű ötéves kislányt. Emily jelenléte és a mennyországról feltett kérdései teljesen megváltoztatják Addisonékat, s rájönnek, nincs olyan bánat, amelyen ne segítene át a hit, s a karácsony lehet örömteli esemény is.

"Az angyalok éppoly láthatatlanok, mint a lélek. De ahogyan a lélek, úgy azok is megtapasztalhatók. Ebben a könyvben ötven angyalt kell bemutatnom. Az ötven angyal szeretné lelkünk oldalait csiszolni. Az angyalok megmutatják, hogy saját törekvésünkből nem tudjuk lelkünk gazdagságát megélni. Angyalra van ehhez szükségünk, Isten követére. Az Istennek magának kell nekünk az angyalban kegyelmét, lelkét elküldeni, hogy bennünk az élet erősödjön, hogy ne lélek nélkül éljünk, hanem lelkünk bensőjéből alakítsuk életünket és formáljuk világunkat. Ha hiszel angyalaidnak, felfedezheted, ki is vagy tulajdonképpen és mire vagy képes. Bízzál magadban, értékes vagy és felülmúlhatatlan. Tágas horizonttal rendelkezel és lelkednek isteni ragyogása van."

Melyikünk ne álmodozott volna már arról, milyen jó is volna időutazóként testközelből megélni egyszervolt történelmi korszakokat? Visszaugrani a reneszánsz-kori Franciaországba, vagy épp Shakespeare Londonjába, esetleg az ókori görögök vagy perzsák közé, és kideríteni, mivel teltek a hétköznapjaik, hogyan éltek, mit ettek és ittak, milyen volt a társadalmi berendezkedésük. Ez a luxus sajnos nem áll rendelkezésünkre, ezért, ha időutazásról van szó, mindig csak a képzeletünket hívhatjuk segítségül - vagy rábízhatjuk magunkat egy íróra, aki ezt már megtette helyettünk, így nyugodtan elmerülhetünk a végeredményben. Caroline Lawrence főhősét, Alex Papast egy igen gazdag, excentrikus üzletember, Solomon Daisy bízza meg azzal, hogy derítse ki, mi történhetett azzal a különös, kék szemű lánnyal, akinek teljesen a megszállottja lett, amióta az archeológusok megtalálták a maradványait. Miután Daisy technikusai egy véletlennek köszönhetően létrehoznak egy időkaput, Alexnek első hallásra egészen egyszerű dolga van: vissza kell mennie a rómaiak uralta Londonba. Az utazásnak szigorú szabályai vannak...

Jane Austen befejezetlen regényét Merryn Williams az írónő stílusában egészítette ki. Hűen követi Jane Austen elképzeléseit, és úgy folytatja a történetet, ahogyan annak idején Jane elmondta a nővérének. A folytatás észrevétlenül kapcsolódik az alapműhöz, a cselekmény során jól érzékelhető a szereplők jellemfejlődése, a regény üde hangvételű és rendkívül élvezetes olvasmány. Mr. Watsont, a megözvegyült lelkészt két fiúval és négy leánygyermekkel áldotta meg a sors. A legfiatalabb leányt, Emmát egy jómódú nagynéni veszi magához, és neveli föl, így Emmából műveltebb, kifinomultabb teremtés válik nővéreinél. A nagynéni aztán férje halála után meggondolatlanul beleveti magát egy második házasságba, és Emma tizennégy évnyi távollét után kénytelen hazatérni szűkölködő családjához. Otthon szembetalálja magát két féltékeny, férjvadász nővérével, s csupán a legidősebben, a megkeseredett, ám megbízható Elizabeth-ben és Samben, fiatalabb fivérében lel megértő barátra. A regény szívbemarkolóan mutatja be egy jóléthez szokott, barátságos, meghitt légkörben nevelkedett ifjú hölgy küzdelmét megváltozott körülményei közepette, miközben számos hódolója akad, s a gazdag Lord Osborne feleségül kéri. Találkozik a szegény, de művelt és becsületes lelkésszel, John Howarddal is, aki iránt az első pillanattól gyengéd vonzalmat érez. Vajon Emma végül a szívére hallgat, vagy a kényelmes, előkelő életet választja inkább? Jane Austen ismét egy nagyszerű hősnőt állít elénk, aki végül helyesen cselekszik, s döntését a józan értelem irányítja.

"Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan időkben, mikor a halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén, kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató titkos rendőrök keze, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja, fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák faláról lekopott a vér és a golyók írása. Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő emberek titkai. Talán eljön az az idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad. Mióta napról napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk, és világos lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz, érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek elnézőek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a tükrei. Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudhattak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek szemtanúi, mert lelküktől távol állt minden, ami magyar. Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat." Tormay Cécile

Antoine de Saint-Exupéry füveskönyve. "Szeretsz, mert szeretsz. A szeretetnek nincs semmiféle észoka. Az, aki mindenekfelett a szerelem várásába szerelmes, sohasem fogja megismerni a találkozást. A közösség, amelyhez tartozom, nem egy párt, nem is egy szekta, hanem a hazám. Világossá lett előttem, hogy Istent minden kétséget kizáróan távollétéből lehet kiolvasni, amikor elrejtőzik."

"Isten felettünk van uralmában, alattunk támaszunkként, kívülünk hatalmasságával, bennünk átható ereje által; a magasságból kormányoz, alulról megtart, kívülről körülölel, belül munkálkodik." "A Szentírás tükröt állít a léleknek, melyben megpillanthatjuk benső arcunkat; hiszen abból ismerjük meg torzulásainkat és szépségeinket, abból értjük meg fejlődésünket, ahogy azt is, milyen távol vagyunk még a kiválóságtól." "Sötét éjszaka van. A halott Krisztus láttán a keresztfán felrémlik előttünk az a temérdek igazságtalanság és szenvedés a világ minden részén, melyek tovább nyújtják Krisztus kínszenvedését." "Semmi sem nyújt nagyobb bátorítást a gonosznak, mint a jó bátortalansága." "Az olyan egyéni szabadság, amely minden kötöttségtől és törvénytől, minden céltól és társadalmi értéktől mentes, nem más valójában, mint halálos anarchia." "A jövő azoké, akik hisznek, nem a bizalmatlanoké és kétkedőké. A jövő azoké, akik szeretnek, nem a gyűlölködőké." "A helyesen leélt élet jelenti az egyedüli belépőt a mennyországba." A kötetben az elmúlt kétezer év egyházfőinek megszívlelendő gondolataiból összeállított válogatást olvashatunk. Az idézetek az Egyházat és annak mindenkori vezetőjét leginkább foglalkoztató, ugyanakkor számunkra is mind a mai napig különleges jelentőséggel bíró kérdések köré csoportosítva, tematikusan kerülnek az olvasó elé.