Lazi Kiadó strana 5 z 7

Tormay Cécile büszke volt magyarságára, és szívén viselte a magyar nép sorsát. Korának nemcsak irodalmi, de politikai szempontból is meghatározó alakja volt. E válogatáskötet huszonnégy olyan elbeszélését tartalmazza, amelyek a történelem, elsősorban a magyar történelem eseményeihez kapcsolódnak. A címadó kisregény Petneházy Dávid kuruc ezredesnek állít emléket, aki részt vett a Buda visszafoglalásáért vívott 1686-os küzdelemben. Hősiessége, hazaszeretete legendás. Ellenpéldaként ott van a Tépett atilla című elbeszélés kevésbé jellemes alakja: az a katona, aki elárulta hazáját az 1848-49-es harcok idején. Tormay saját korát sem tartja éppen a hősök korának, a Megállt az órában megfogalmazza elvágyódását dédanyái idejébe. Ebben az írásában "A régi ház hangulatai élednek föl újra, s ősök és régi álomismerősök fogják meg az ember kezét" - fogalmaz Hankiss János. A társadalmon, a nemzeti sorson belül persze ott van az egyén, az egyéni sors is: a fiatalság utáni vágy az Álmokban, az öregség megbélyegezettsége A boszorkányban, a viszonzatlan érzelmek az Apródszerelemben. Mint minden írásában, ezekben is nagy hangsúlyt kap a nőiség, a nők szerepe. Petneházy hősiessége mögött ott van egy asszony ígérete, hogy csak akkor lesz az övé, "ha magyar lobogó leng Budán". Ez adja a legfőbb erőt a férfinak, hogy oroszlánként küzdjön. István királyunk mellett is ott van társa, Gizella, aki A sorsfolyón, a Dunán érkezik, és akivel együtt teszik le Magyarország politikai alapjait. Tormay több írásában is hangsúlyt fektet a magyar társadalom felelősségére: minden helyzetben és minden időben a haza az első és a legfontosabb. A legtöbb írása áthallásos és ma is időszerű. Az Aeterna Hungariában a kuruc és a labanc magyar nem tud megférni egymás mellett, vérbefagyva hagyják hát egymást a külföldi zsoldosok örömére, hisz ha megértené egymást a kétféle magyar, sose bírnának el velük... A könyv érdekessége, hogy több itt található írás, köztük a címadó Petneházy is, kötetben eddig nem került kiadásra.

A magyar honfoglalásról szóló regényfolyam első része az olvasót a IX. századba repíti vissza, a magyarok levédiai és etelközi őshazájába.

Etelközben folyik a készülődés. Álmos és Árpád erősítik a törzsszövetséget, ám a nagy folyókon túli keleti gyepű mögött idegen hadak gyűlnek...

A regény hősei részeseivé válnak annak a gondosan előkészített, végleges földszerzésnek, amit honfoglalásként tart emlékezetében a magyar nép.

Zsindely Ferenc életét és munkásságát elsősorban a politika határozta meg, egy rövid ideig a kereskedelmi és közlekedési miniszteri tisztséget is betöltötte. Pályafutása a második világháborúval véget ért, ezután elsősorban karitatív tevékenységekben vett részt felesége, Tüdős Klára oldalán, egészen a kitelepítésükig. Politikai szerepvállalása mellett életében már gyermekkorától kezdve jelen volt az erdőjárás, a vadászat. Testvérével, Endrével együtt később mindketten részt vettek a Nemzeti Vadászati Védegylet megalakításában, és mindkettejüknek jelentek meg írásai az akkortájt Kittenberger Kálmán által szerkesztett Nimród vadászújságban. Az Isten szabad ege alatt Elbeszélések vadról, vadászatról, vadászemberekről című kötet volt Zsindely Ferenc első olyan vadászati témájú munkája, amely könyv alakban is megjelent, ebben is szerepet vállalt testvére: az írásokat az ő fotói egészítik ki. A mű már megjelenésekor jó kritikát kapott: Pompás ajándék: Herman Ottó természetimádása, Bársony István művészalkotásai, Gárdonyi Géza föld- és fajszeretete újul meg benne gyönyörű friss hajtásban írja egy korabeli méltatója. Az írás mit sem veszített értékéből az első megjelenése óta, a magyar vadászirodalom fontos részét képezi ma is. A benne szereplő elbeszéléseket átható mély humánum és feltétlen istenhit nagymértékben hozzájárul a kötet időkön átívelő érvényességéhez.

A Meggyőző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb, és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény. Sir Walter Elliot somersetshire-i kastélyában él három lányával. Ő maga özvegyember, a lányok közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez, a legidősebb, Elisabeth, gőgjében hiába várt rangos házasságra, Anne-t pedig (a regény érzékeny, eszes és jószívű hősnőjét) lebeszélték arról, hogy hozzámenjen szerelméhez, egy fiatal, vagyontalan tengerésztiszthez. Anne lassan bele is törődik, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják, ám nyolc év után a kikosarazott udvarló előkerül mint sikeres, vagyonos tengerészkapitány, aki végleg le akar telepedni és családot alapítani. Leendő feleségével szemben pedig mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet, csak Anne Elliot nem. Kaphat-e a sorstól újabb esélyt Anne, s ha valóban révbe érhet, vajon az egyszer már elutasított Wentworth kapitány oldalán találja-e meg a boldogságot és harmóniát, vagy annak az elragadó idegennek a párjaként, akivel a legváratlanabb helyzetekben találkozik újra meg újra? Austen írói erényei töretlenek, a jellemzés, az elemző lélekrajz, az irónia, a remek helyszínleírások és a feszes szerkesztés teszik a regényt maradandó élménnyé.

"Áldott legyen az Isten, aki oly csodálatosan tudja éle­tünkben váltogatni az örömök és könnyek sorát, hogy ezáltal a lelkünket ismeretlen utakon a tökéletesség el­érésére vezeti." "Istent a könyvekben keressük, de az imában találunk rá: napjainkban sokan azért nem hisznek többé, mert nem imádkoznak." "Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz. A sze­retet mindent elfelejt, mindent megbocsát, és fenntartás nélkül ad mindent." Francesco Forgione, azaz Pietrelcinai Szent Pio atya stigmatizált szent volt, Krisztus sebeit viselte a testén. Emellett még számos további csodálatos jelenség is fűződik a személyéhez. Többek között azt tartották róla, hogy tud egyszerre két helyen is jelen lenni, rendelkezik a lélekbelátás képességével és a gyógyítás adományának is birtokában van. Élete szüntelen szenvedés és szolgálat volt, halála után pedig II. János Pál pápa avatta szentté, úgy jellemezve őt, mint aki arra hivatott, hogy "egészen különleges módon legyen a megváltás művének munkatársa". Egyénisége mindenkire hatással volt, aki csak ismerte, s fennmaradt szavai úgyszintén inspirálóan hatnak ma is. Ezekből válogat kötetünk oly módon, hogy az év minden napjára jusson egy-egy elgondolkodtató idézet, nemcsak a hívőknek, de mindazok számára is, akik rohanó világunkban egy kis megállásra, elmélkedésre vagy éppen lelki megerősítésre vágynak.

Svejk egyike azoknak az irodalmi alakoknak, akik a szó szoros értelmében önálló életre keltek: akinél csaknem lényegtelen, hogy ki is volt szülőatyja, azaz a róla szóló világhírű regény szerzője. Egy 2019-es európai felmérés szerint ezer megkérdezettből több mint 700 ismeri a derék katona alakját, de alig 500-an tudják megnevezni a könyv íróját. Így aztán olvasóink se csodálkozzanak, hogy Svejk füveskönyve lett kötetünk címe, de azért ne feledjék: valójában a cseh író, Jaroslav Hasek örökéletű sorainak legjobbjait gyűjtöttük össze tíz fejezetben, külön gondolva a magyar olvasóközönségre is.

Melyik Jane Austen-rajongó ne álmodott volna arról, hogy egyszer a kezei közé kaparinthasson egy eredeti, mindeddig ismeretlen kéziratot a zseniális írónő tollából? Az amerikai Claire Prescottnak - aki tulajdonképpen nem is rajong túlságosan sem Jane Austenért, sem úgy általában a romantikus regényekért vagy hősökért, csupán húgát kénytelen helyettesíteni egy Büszkeség és balítélettel foglalkozó oxfordi kurzuson - szinte az ölébe hullik ez a lehetőség egy bájos idős hölgy jóvoltából. Ms. Dalrymple azt állítja, hogy birtokában van a Büszkeség és balítélet korai változata, amely az Első benyomások címet viseli. Claire lehetősége kap rá, hogy beleolvasson a kéziratba, aminek teljesen a hatása alá kerül, és ami számtalan kérdést vet fel benne: Hogyan alakul Darcy és Elizabeth kapcsolata ebben a változatban? Vajon valóban eredeti a kézirat? Ha igen, mihez kezdjen ezzel a páratlan lehetőséggel? És mihez kezdjen a saját életével? Oxfordi utazása során ugyanis rádöbben, hogy munkájával, húgával és párjával kapcsolatban is fordulópontra jutott az élete. A számvetést nem könnyíti meg, hogy a kurzuson felbukkan egy Mr. Darcyra erősen emlékeztető férfi, akinek vonzereje valósággal letaglózza Claire-t, és felébreszti benne az eddig titkon ott szunnyadó romantikus hősnőt. Ráadásul az is hamar világossá válik, hogy a kézirat létezéséről többen is tudnak, és vannak köztük olyanok, akik maguknak akarják megszerezni...

Hunyadi Mátyásról rengeteg legenda, anekdota, monda és mese született, talán nincs is olyan magyar felnőtt vagy gyermek, aki ne hallott volna a nevéről. Alakja az idők folyamán eggyé vált az igazságosság fogalmával, a vitéz és bölcs uralkodó mintaképe lett. Számtalan mesés történet létezik az álruhában népe között járó, jutalmazó és büntető, tréfát kedvelő királyról, nemcsak a néphagyományban, hanem neves íróink munkái között is -- e kötet ezekből mutat be jó néhányat. Csala Károly grafikusművész mesteri rajzai szervesen egészítik ki a meséket, velük valósággal elevenné varázsolódnak az egyes történetek és a benne szereplő alakok.

IV. (Kun) László király a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, aki már élete első évtizedében szörnyű eseményeket élt át. Apja a nagyapjával hadakozott, s az országban, mely fortyogó katlanhoz hasonlított, hol itt, hol ott lobbantak fel tűzfészkek. Anyja kun volt, abból a népből származott, amelyet egyszerre átkoztak és áldottak a magyar urak és uralkodók. László kun nyelven kezdett beszélni, kun nők dajkálták, és kunok között cseperedett fel. Apja, V. István király halála után meg kellett ismernie, mit is jelent bábnak lenni az oligarchák kezében, akik közül az egyik leghatalmasabb talán épp az anyja tudtával ejtette túszul. Azután elérkezett az idő, amikor önmagát nagykorúvá nyilvánítva elhatározta, hogy változtat az eddigieken, és kezébe veszi az ország irányítását. De kik és miért gátolták ebben? És ő maga miben hibázott? Mely érdekek mentén fogták pártját a nagyurak, és attól kezdve valóban az történhetett-e, amit László akart? Vajon miért nem tudott nemet mondani a követelőző oligarcháknak? Vagy nem is akart? Ki befolyásolta ebben? A családja? Özvegy édesanyja? Vagy nővére, aki ugyan apáca volt, de nem titkolta, hogy közben világi életet él? Esetleg a kunok, akik vérükből valónak tartották, de akik nem bizonyultak szalonképesnek az akkori magyar társadalom és a keresztény egyház számára? Ma már sok minden az idők homályába vész, és hiteles, részrehajlás nélküli krónika nem maradt fenn. A regény megkísérli, hogy a korabeli politikai viszonyok átfogó elemzésével választ adjon ezekre a kérdésekre.

Tamási Áron az önálló erdélyi magyar irodalom megteremtését rendkívül fontosnak tartotta, és munkásságával jelentős mértékben hozzá is járult ehhez a célhoz. Úgy érezte, hogy nemcsak neki, de minden értelmiséginek, akinek "idevaló földből gyúrta Isten a szívét", ezt a nemes célt kell elsődleges küldetésének tekintenie. Egy helyen Erdélyt egy hatalmas, szomorú fenyőhöz hasonlította, amely "csodát cselekszik a viharban". Azt vallotta, hogy a földet, amelyből ez a fa, és amelyből a székely ember sarjadt, neki, és vele együtt a többi elhivatott irodalmárnak kell fénnyel behinteni, és "kedvvel, kultúrával, sok vágy beteljesítésével", mint egy karácsonyfát, feldíszíteni. Ebben a kötetben is úgy sorakoznak a szebbnél szebb Tamási-novellák, akár karácsonyfán a díszek. A füzért a havasok zordon tele és a téli ünnepek tematikája jelentik, az elbeszélések pedig, mint megannyi míves dísz és fénylő gyertya hirdetik a Haza, az Élet és végső soron az Ünnep szentségét.