Magvető Kiadó strana 45 z 97

"Minden ártér" - olvashatjuk Kemény István új kötetében, ennek szellemében a könyv egy folyó-verssel kezdődik és egy másikkal ér véget. És hogy mi van a két mű, a Duna és a Nílus között? Egy költő kontinense, egy csodálatos életmű újabb szigete, egysorosok és hosszúversek. Egyszerre tetőzés és továbblépés a Nílus: történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. Ekképpen tekinthetjük a Délig és Estig ciklusokkal tagolt könyvet akár egyetlen nap történetének is, és még inkább utazásnak e páratlan költészet forrásvidékétől a kiteljesedésig.

Máté Gábor naplóiban hol a színész, hol a rendező perspektívájából pillanthatunk be egy-egy színdarab próbafolyamatába, közelről látjuk, hogyan dolgozik a színész a szereppel, a rendező a társulattal. Hogyan telik egy színházi ember egy napja a reggelitől és az el nem bliccelt edzéstől kezdve a próbán és a tanításon át egészen az esti előadásig és a hajnali naplóírásig. A könyvben szereplő első naplótömb az 1994-es Julius Caesar színre vitelét dokumentálja, az utolsó pedig Az imposztor 2015-ös varsói előadásának különleges próbafolyamatáról számol be. Otthonosságról és idegenségről, szorongásról és örömről ír a szerző folyamatos önkritikával, fanyar iróniával, találó megfigyelésekkel és őszintén. Utóbbi minden napló nagy kérdése. Ezt Máté Gábor is tudja: „De mi értelme a naplónak, ha nem őszinte szöveg, ugyanakkor mi értelme a naplónak, ha nem akarom, hogy bárki olvashassa? A naplóm végül - úgy látszik - mindig igaz szöveg, néha ugyan elhallgat, de amit állít, az akkor éppen úgy volt, ez biztos. Tehát nem hazudik." A könyv a közelmúlt magyar színháztörténetének különleges forrása, amelyet gazdag fotóanyag tesz teljessé.

A naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus ambivalencia, amelynek következményei az emberi természet esendőségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet. Zaklatott vidék az események színtere is: a két vagy három emberöltővel korábbi hazai peremvidék, amúgy valójában a Kárpát-medence kellős közepe, ahol mindig is a dac viharai váltakoznak a rezignáció bénító szélcsendjével. A Jadviga párnája jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eszményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.

A Rozsdatemető egy nyomozás krónikája, melyben az író nem a gyilkos, hanem az indíték után nyomoz. Ifjabb Hábetler János egy szóváltást követően megöli sógorát a rozsdatemetőben. Fejes az első világháború végétől kezdi felfejteni az okokat, bontásra ítélt barakklakások és omladozó bérházak falai között. A Hábetler család két generációjának sorsán keresztül feltárulnak a kispolgárság hétköznapjai, amelyekre semmilyen hatással nincs sem az idő, sem a történelem. Egyetlen dolog biztos: az ünnepi menü a jeles eseményeknél.

„A magyar García Márquez"-ként is emlegetett Gion Nándor négy regényen vezeti végig az olvasót szülővárosa történetén, 1898-tól az 1950-es évekig. A Latroknak is játszott meseszerű cselekménye a vajdasági kisváros, Szenttamás és környékének többnemzetiségű közösségéről tudósít. A Virágos Katona két gyerek, Rojtos Gallai István és Csoszogó Török Ádám kezdődő barátságának krónikája. Az álmodozó Rojtos Gallai a megfeszített Krisztusnak és a latroknak citerázik a városi Kálvárián, vadóc barátja a társadalom ellen vívja egyszemélyes harcát, míg be nem köszönt az első világháború.

Fehér Renátó új könyve az idő és az emlékezet motívumai köré szerveződik. Az emlékezés ideje és az idő emlékezete is belefér a Holtidény metaforavilágába. Mintha a kötet terei is az időben lennének - Terminál, ahogy az egyik vers címe is mutatja. A múlt azonban nem befejezett, hanem folyamatos. Mintha egyszerre lenne a határsáv egyik oldalán a múlt, a másikon pedig a jelen ideje. Fehér finoman stilizált versmondatai is ezt érzékeltetik, egy szórend cseréjével, egy szintagma megfordításával kilép a közlés az eredeti medréből, és máshová kerül a hangsúly. Könyvében külön búvópatakot képez az ismétlésalakzatok nagyszerű alkalmazása. Halkan radikális líráját az első kötet (Garázsmenet) után a kritika a közéleti líra és a nemzedéki irodalom újabb hullámához sorolta. A Holtidény nem az így-jöttem költészete, sokkal inkább a hol-vagyok lírája.

Amikor kellemes, minden becsvágy nélküli életéből, meghitt föld alatti otthonából Gandalf, a mágus és egy csapat törp elragadja, Bilbó, a hobbit igazi kaland kellős közepébe csöppen: „betörési szakértőként" kell segédkeznie a kincs visszaszerzésében, amitől Smaug, a nagy és veszedelmes sárkány fosztotta meg egykor a Hegymély Királyát. Noha egy porcikája sem kívánja a kellemetlen megbízatást, Bilbó maga is lépten-nyomon meglepődik tulajdon ügyességén és leleményességén! A kalandok során már itt felbukkan a titokzatos varázserővel rendelkező gyűrű, amely Tolkien világában később is kiemelt szerepet fog játszani... J. R. R. Tolkien saját gyermekeinek írta ezt a meseregényt, de 1937-es megjelenésekor azonnal óriási sikert aratott. Később megszületett a monumentális folytatás is, és azóta „a világ két részre oszlik: azokra, akik már olvasták A hobbitot és A Gyűrűk Urát, és azokra, akik ezután fogják elolvasni őket." (Sunday Times)

1969-ben jelent meg először Konrád György regénye, A látogató. A külső Erzsébetvárosban dolgozó gyámhatósági előadó bolyongásai közben feltárul az akkori Magyarország szociális zsákutcája. Az emberi kiszolgáltatottságot, annak különböző síkjait iszonytató érzékenységgel és érzékiséggel ábrázolja, elképesztően és máig hatóan elevenen. A Magvető Zsebkönyvtár negyedik köteteként jelenik meg ez a klasszikussá vált regény az író 85. születésnapjára.

Börönd Enikő, harmincas éveiben járó szociológus, 1999 nyarán tér vissza New Yorkból Budapestre. Kutatni és írni akar, most mégis leblokkolt. Miért nem jutsz végre egyről a kettőre, Enikő? Az ugyancsak szociológus Bogdán Tamás, első generációs értelmiségi szakmai karrierje szárnyal. Viszonyt kezd a tanítványaival, kapcsolatba bonyolódik Börönd Enikővel. Lehet ennek jó vége? Az egyetemista Réka az értelmiségivé válás és a nőként való írás buktatóiról töpreng. Mi a megoldás? Mán-Várhegyi Réka a Boldogtalanság az Auróra-telepen (2014) után ezúttal is nagy ívű tablót rajzolt. Párhuzamos vagy éppen egymást keresztező életek. Nézőpontok, amelyekből bárki látszódhat nevetségesnek vagy esendőnek. Érzékeny pillanatfelvételek sorozata, egyúttal súlyos állítás mindannyiunk tegnapjáról.

„A darab igazi újdonsága és különlegessége Ibsen drámáinak sorában a tragikomikus jellegben rejlik. Hedvig inkább áldozat, mint tragikus hős; a szereplők és a helyzetek többnyire nem részvétet, hanem mosolyt fakasztanak a nézőkben. Bohózat és melodráma, nevetés és szomorúság keveredik szétválaszthatatlan egységben, s teszi a drámát sok szempontból a XX. századi abszurd dráma előfutárává." (Kúnos László)

A Söpredék García Márquez első regénye: 1954-ben jelent meg először. Ma persze már óhatatlanul a Száz év magány és társai felől olvassuk ezt a korai remekművet, annál is inkább, mivel a főszereplő, a regény elején már halott, titokzatos orvos annak idején Aureliano Buendía ezredes ajánlólevelével érkezett a regény helyszínére, az isten háta mögötti Macondóba. De vajon miért nem hajlandók eltemetni az orvost a macondóiak?Erről szól a regény, amelyet Scholz László fordított.

„A valóság mögött gyakran egy másik valóság, vagy legalábbis a valóság egy lehetséges variációja rejtőzik vagy rejtőzhet" - írja Marianna D. Birnbaum a kötet bevezetőjében. Elbeszélőként ezeket a láthatatlan történeteket tárja elénk egész másként, mint ahogy azt irodalom- és kultúrtörténészként évtizedeken át tette. Hat valaha élt zsidó asszony személyiségét és életének meghatározó pillanatait mutatja be fiktív naplókon, leveleken, vallomásokon keresztül. Öten többé-kevésbé ismert személyek, mint például a Rigoletto Gildája vagy Ady Lédája, a legmegrázóbb egy egész korszaknak emléket állító monológ, a Mici forgatókönyve. Egy európai zsidó nő története a huszadik században: üldöztetés, túlélés, újrakezdés bármikor és bárhol, ha a történelem úgy hozza. Majd ötszáz évet és két kontinenst járnak be a Láthatatlan történetek szereplői. Hiába olvashattunk már hasonló sorsokról, Marianna D. Birnbaum magával ragadó humora, mesterien megírt elbeszélései, mégis az újdonság erejével hatnak.

Nicole Krauss új regényében egy 68 éves New York-i ügyvéd és egy 37 éves brooklyni írónő keresi a kivezető utat Dante sötétlő erdejéből. Julian Epstein a szüleit és a házasságát gyászolja. Élete alkonyán úgy dönt, megszabadul tekintélyes vagyonától, és Izraelbe utazik, hogy méltó módon emlékezzen meg a szüleiről. Tel-Avivban találkozik egy titokzatos amerikai rabbival, aki Dávid király leszármazottainak szervez találkozót, és azt állítja, Epstein is a vérvonal részese. Nicole az ihlethiány, az álmatlanság és a nyughatatlanság elől a tel-avivi Hiltonba menekül, ahol gyerekkora óta számtalanszor megfordult. Azt reméli, az otthonos környezet beindítja majd a fantáziáját, ám egy furcsa öregúr kihagyhatatlan ajánlatot tesz neki: azt szeretné, ha újraírná Franz Kafka utolsó éveit. A Sötétlő erdő az útkeresés és a zsidó miszticizmus regénye, Nicole Krauss szerelmes levele Kafkához.

György Péter új esszékötetében a hidegháborús években létrejött művészeti világ összeomlását veszi szemügyre; emellett a képzőművészettől független esettanulmányokon keresztül mutatja be az azokkal egykor párhuzamosan létezett, a valósággal kötött kulturális szerződések működését. A könyv egyik fő kérdése: „Miféle esztétikai, művészetnek tekintett legitimációs segítséget kaphat a politikai hatalom az elittől az elnyomás rendszereinek fenntartásában, miféle hamis pénzt és ígéretet a politikai emancipáció évtizedes elmaradásának elfedésére?" Irodalmi (Samuel Beckett művei; magyar szerzők - Gyarmati Fanni, Karinthy Ferenc, Király István, Ortutay Gyula, Rónay György - naplói) és kortárs képzőművészeti (a háború utáni angol realista festőcsoport, a School of London jeles tagja, Frank Auerbach; valamint a világhírű dél-afrikai képzőművész, William Kentridge) példák mellett a napjainkban hallatlan népszerűségre szert tett televíziós sorozatok (True Detective, The Leftovers) elemzésén keresztül keresi kérdésére a választ a szerző.

Szálinger Balázs új kötete részletekben gazdag nagytotál, lírai körpanoráma, előző kötetének (360°) sajátos és izgalmas továbbírása. Folytatás, de még inkább újabb vetület. Nem egyetlen pillanatfelvétel, hanem felvett pillanatok páratlanul izgalmas sorozata. A könyv lapjain egy teljes közép-európai világ bontakozik ki fokról fokra, színről-színre a zalai domboktól Bözödújfaluig: tájjal és idővel, újabb és újabb rétegekkel; természettel és történelemmel, illetve e kettő szintéziseként: természettörténettel. „Dunántúl összes nyűge, hogy Európa tenyere, / Amit kinyújtattak egy keleti, sztyeppés ügy fele" Ebben a különleges, szikes-metaforikus térben mozoghatunk Szálinger új verseskönyvében.

A Strand nem a felhőtlen vidámság helye. Emlékeink kuszák: örömpercek, kiszolgáltatottság, nedvesség, vibráló fény és alattomos kosz. Simon Bettina első verseskönyvének hangulata megragad, nem ereszt. A mondatok tiszták, a képek és asszociációk hamar kizökkentenek megszokott világunkból. De bárhol járunk, mindvégig otthonosság és otthontalanság egymást keresztező nyomait követjük, és a víz útját: akár egy fagyos utcán, akár egy folttisztítóban, akár egy - talán jövőbeli - elárasztott tájon. Test nem marad szárazon.