Magvető Kiadó strana 52 z 97

„Ennek a könyvnek az anyaga válogatás a kétezres évek elejétől mostanáig született esszészerű írásaimból. Főleg költőkről, versekről, irodalomról, művészetről. És történelemről, politikáról, jövőképről, kivándorlásról. Szabadságról és egyenlőségről, fantasyről és sci-firől. Magyarországról és Európáról. Zrínyi Miklósról és Rejtő Jenőről. És egyéb összetartozó dolgokról." Kemény István

„Mit mondjunk könyvünkről? Azt, hogy jó kalauz Richard Wagner négyrészes operájához? Akinek ilyenre van szüksége, mert szereti Wagner zenéjét, de a tetralógiától talán még idegenkedik - főleg azért, mert nem tudja áttekinteni hosszú és bonyodalmas cselekményét -, az ezt a könyvet teljes bizalommal kézbe veheti. Mert ami A Nibelung gyűrűje szövegkönyvében benne van, azt itt mindenestül megtalálja - némileg sűrítve, viszont oldott és olvasmányos előadásban, és ráadásul tágabb, élményszerű képet kap arról a mitikus világról, amelybe a zeneszerző beleágyazta művének cselekményét. Ám mit mondjunk azoknak, akik soha nem is hallottak Richard Wagnerről? Akiket egyáltalán nem érdekel az opera, hanem egészen más zenei műfajokért lelkesednek? Bizonyos, hogy az olvasók között ők vannak többségben." Kötetünkben Tótfalusi István részletesen elmeséli a Wagner-tetralógia ""sztorijának"" mitológiai hátterét, és egy izgalmas utószóban mindennek történeti megalapozását is adja: így útmutatását haszonnal és igazi élvezettel forgathatják fiatalok és felnőttek egyaránt. Schmal Róza varázslatos illusztrációi remekül megragadják ennek a távoli, titokzatos világnak a hangulatát, és hozzásegítik az olvasót az operafüzér teljességének befogadásához.

Dante 1300 körül elhatározta, hogy világraszóló művet fog írni, olyat, amit akkor már ezer éve nem írtak. És sikerült neki, mert nem tragédiát írt, hanem - ahogy ő nevezte - komédiát. Az Isteni Színjáték azért tud sokszor vicces lenni, mert keserű ember írta. Sziklaszilárdan hitt Istenben, de kénytelen bevallani: Istent úgyse lehet érteni. És - a mi szerencsénkre - tett egy nagy felfedezést: nem Istent kell megérteni, hanem az embereket, Isten teremtményeit. Talán őket figyelve megtudjuk, milyen Ő. Nádasdy Ádám fordításában most önálló kötetben is megjelenik az Isteni Színjáték legizgalmasabb része, a Pokol, jegyzetekkel és utószóval.

Szindbád, a detektív a kényszerű szibériai „kitérő" után ismét Nyárligeten találja magát, ahol a népi demokráciának nevezett állam rendőrségének tisztje lesz. Kollégái (és legfőképp felettesei) árgus szemekkel vizslatják múltját és jelenét, minden döntését patikamérlegen kell kiegyensúlyoznia, hiszen hová lehet sorolni egy embert, aki Bagdadban nőtt fel, később a horthysta rendőrség tisztje lett, a háború végén Szibériába került, majd a lágerből kiszabadulva ott lett nyomozó? Vajon a szovjeteknek dolgozik? Vagy titkos reakciós, a régi rend híve? Szindbád szerencséje, hogy különc életútját elnézik neki - égető szükség van ugyanis tapasztalt, jó nyomozókra, mivel az emberek, minő meglepetés, a proletárdiktatúrában sem hagynak fel régi szokásukkal: a bűnözéssel. Lopnak, csalnak, hazudnak, gyilkolnak, terményt rejtegetnek, sőt ami még rosszabb: politizálnak. Csabai László harmadik Szindbád-regénye a magyar vidék egyik legnyomorúságosabb időszakát, s a bűnügyek ürügyén az emberi lélek legsötétebb titkait mutatja be. Ám a sok szörnyűség ellenére sem válik pokoljárássá az utazás: a szereplők gondolatai és tettei mögül mintha egy rejtett, mitikus világ tűnne elő, és a szerző finom humora és derűje egyben otthonossá is teszi ezt a széttört világot.

Több mint húsz éve robbant be a köztudatba Tar Sándor kötete. A mi utcánkat, a szegényeket, alkoholistákat, a fájdalmat azóta is megtaláljuk bárhol az országban. "Tar Sándor - írta róla Bodor Ádám - 'ott' maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában."

Tóth Kinga 2013-ban kezdett dolgozni egy kisprózai anyagon, Holdvilágképűek címmel. Azonos című írása a Queer Kiadó pályázatán első helyezést ért el és megjelent a Traumaantológiában is. A Holdvilágképűek autoimmun és más betegségekkel foglalkozó kisprózagyűjtemény, amely a betegségtudattal, a betegség a hétköznapokban, a betegség mint (más vagy épp normális) állapot témáival foglalkozik szintén nem megszokott nézőpontból. Az emberi test működése, funkciója felől közelít: a test gépezet, a szervek alkatrészek, a program hol hibás, hol pontos, a működés alacsony vagy túlzott. A személyes és közeli képeket törekszik pontos, szakszerű és funkcióközpontú láttatással ábrázolni. A kisprózák egy-egy ,,képből" állnak, ezek a képek illeszkednek egymáshoz, változnak, módosulnak a történet folyamán, így egyfajta körkörösség is jellemzi a kéziratot. Az irodalmi igényesség, pontosság mellett a szerző bízik benne, hogy a kötet elkészítése és megjelenése segít majd a különböző betegségekkel együtt élőknek is.

Szabad Györggyel - a 19. századi magyar polgári átalakulás korának történetírójával, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés elnökével - 1991-1992-ben készítette a kötetbe rendezett beszélgetéseket egykori tanítványa, Pavlovits Miklós újságíró. Az interjúkból kirajzolódik egy közép-európai módra összetett emberi sors: a háborús hányattatások, az ötvenes-hetvenes évek bölcsészkari, levéltári, akadémiai élete, a történészviták, 1956 eseményei. Később a lakiteleki találkozó, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások felidézése markáns képet ad a rendszerváltás körüli évek politikai, társadalmi zsongásáról. A beszélgetések a házelnöki évek kellős közepén zajlottak, így ezek megidézése is eleven, s nem mentes egyfajta feszültségtől sem: az aktív politikus döntéseinek értékelését a mérlegelő és távolságot tartó történész végzi el. A Csorba László történész jegyzeteivel ellátott szöveget gazdag képanyag és annotált névmutató teszi teljessé.

Hogyan lehet alkotni a családi boldogság mellett, amikor a mindennapokat a babakocsizások és a szülői értekezletek tagolják? Knausgard most is a problémák mélyére néz: mit jelenthet a férfiszerep napjainkban? Mi az erő, és mi a gyengédség? Miképpen viszonyul egymáshoz a szabadság és a boldogság?A Szerelem lapjain folytatódik Karl Ove Knausgard küzdelmekkel teli életének története. Az önéletrajzi regényben az elvált író Stockholmba költözik, és kénytelen egyszerre folytatni és újrakezdeni az életét. Itt találkozik második feleségével, leendő gyermekei anyjával. A norvég író hatkötetes regényfolyamának darabjai nem egyenes folytatások, inkább folyamatos újrakezdések és bejárások. Nyitások a létezés újabb és újabb feltáruló zárványai felé. Bárhol kezdjük is olvasni, egy ponton a saját életünkre tudunk rápillantani.

A kortárs líra egyik legjelentősebb alkotója, Takács Zsuzsa az 1990-es évek vége óta a versek mellett rendszeresen ír prózát is. Friss kötete, A sóbálvány az Élet és Irodalom hasábjain 2016-ban megjelent tárcanovellákat gyűjti egybe. Ezek a látszólag könnyed hangvételű írások távol- és közelmúltunkról, napjainkról és közeljövőnkről szólnak, hangvételük a humor és a groteszk határán mozog; az álom- és víziószerűség talán a legszembetűnőbb vonásuk, s emellett egyfajta olvasónaplóként is felfoghatók. A címben is megidézett visszapillantás a könyv egyik fontos motívuma. A főhős, a szerző alteregójának is tekinthető Z. budapesti értelmiségi, aki - némiképp Gregor Samsára emlékeztető módon - ,,zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon... rettenetes felfedezést" tesz. Ezután nekilát bolyongani álmaiban és ébrenlétében, e kettő köztes-szövevényes terében, vagy inkább mi magunk bolyongunk szövegről szövegre, lapról lapra Z. világában: hol nekividámodva, hol fanyar mosollyal - mindenesetre mindig van min eltöprengenünk, erről a szerző garantáltan gondoskodik.

Kántor Péter lírájában van valami mélyen és zsigerien otthonos - akkor is, ha az otthonok elvesztését, azok hiányát, az otthontalanság tapasztalatait írja verseiben. Ez fakad e líra személyes közvetlenségéből és gazdag modalitásából, és abból az evidenciából, hogy Kántor Péter otthon van a költészetben. Új kötetében az életmű eddigi nagy témái és motívumai némiképp más perspektívát kapnak, más fénytörésben jelennek meg. Munkásságában a privát és a közélet szálai elválaszthatatlanul közel esnek egymáshoz, ebből az elektromosságból újabb nagy közérzetversek születtek, olyan darabok, amelyekben a lírai én életének különböző terei összekapcsolódnak. Ennek konkrét topográfiai jele e kötetben is a Kossuth tér, mely egy sarokra van a költő lakhelyétől, és így lesz személyes hely a magyar történelem és politika egyik legfontosabb-legszimbolikusabb teréből. A kötet másik fontos motívuma az emlékezet mechanikájának leírása: korábbi életpillanatokat, találkozásokat idéz fel újra Kántor. Képleírásaiban többek között Vermeer, Van Gogh, Francis Bacon festményei állnak a költemények fókuszpontjában; de Kántor nem leírja a képet, hanem újrateremti azt poétikája eszközeivel. A versben így nemcsak a festmény lesz benne, hanem keret gyanánt a festőt is rákomponálja. Az új kötetben is találkozhatunk a költő különleges figurájával, ahogyan egyszerre fedezi fel a nüanszok örökkévalóságát és a metafizika pillanatnyiságát.

A Magvető nagy múltú antológiája idén is az év legjobb novelláit gyűjti egybe, idén harminc szerző kisprózáját.

"Krasznahorkai visszament Kínába." Ezzel a mondattal kezdődött e könyv első kiadásának fülszövege. Most a szerző visszatért ehhez az utazáshoz, átdolgozta a szövegét, új távlatból pillantunk tehát Kínára. Az urgai fogoly olvasói úgy búcsúzhattak el tőle a regény utolsó lapjain, ahogyan ő búcsúzott el akkor "az utolsó ókori birodalomtól": szomorú emelkedettségben és illúzióktól megfosztottságában is gazdagon, s abban a hitben, hogy a Nagy Kaland, melyben a főhősnek szembesülnie kellett egy gyökeresen más világgal, véget ért. Ez a könyve azonban mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy a Nagy Kaland sokkal több volt, mint egy utazás története, s így nem is érhetett véget: hisz a szembesülés helyszíne bár Kína volt, tárgya és alanya megkerülhetetlenül az európai ember, a saját civilizációját krízisként megélő menekülő, akinek elsősorban saját szép új világát kell megértenie. Krasznahorkai a Rombolás és bánat az Ég alatt című dokumentumregényben 2002-ben tett újabb útjáról adott lélegzetelállítóan izgalmas beszámolót. A főhős a klasszikus kínai kultúra forrásvidékén, a Yangce-torkolattól délre elterülő tartományokban, Nanjingtól Ningpóig, Yangzhoutól Putuoshanig, Jiuhuashantól Shanghaig keresi e magasrendű civilizáció nyomait. A hajdani Írástudók mai leszármazottaival beszélgetett: költőkkel és szerzetesekkel, festőkkel és kertművészekkel, divattervezőkkel és muzeológusokkal, irodalomtörténészekkel és könyvtárosokkal, s mindenkinek ugyanazt a kérdést teszi fel, hogy ugyanis hová lett, miért omlott össze ez a klasszikus kínai kultúra, s mit kezdhet e veszteség súlya alatt a modern ember.

A Jákob lajtorjája szerelmek regénye, hol jellegtelen, hol történelmi jelentőségű hétköznapok krónikája, szeszélyesen indázó családtörténet, sok-sok emlékezetes figurával, finom ívben kirajzolódó szerkezetű elbeszéléssel. A regény középpontjában két ember egymás mellé állított sorsa áll. Az egyik Jakov Oszeckij, a könyvek embere, a XIX. század végén született értelmiségi, a másik az 1943-ban született Nora, Jakov unokája, aki Ibsen hősnőjéről kapta a nevét, színházi tervezőművész, öntörvényű és tettre kész személyiség. "Találkozásukra" a XXI. század elején kerül sor, amikor Nora végigolvassa a nagyszülei, Jakov és Marija ifjúkori és felnőttkori levelezését, majd a KGB archívumában a nagyapja aktája is a kezébe kerül... Az 1943-ban született Ljudmila Ulickaja meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. Végzettségét tekintve genetikus, kényszerűségből hagyta el eredeti pályáját. Miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben rendületlenül írt is: előbb verseket, aztán filmforgatókönyveket, majd prózát. Előbb csak az asztalfióknak, aztán a nyilvánosság számára. Ulickaja a kilencvenes évek elején megküzdött az irodalmi nyilvánosságért, az oroszországi folyóiratok rendre visszautasították elbeszéléseit (előbb jelent meg könyve Franciaországban, mint odahaza), mígnem a Szonyecska című kisregény meghozta számára a várva várt sikert. Aztán következett az a két mű (a Médea és gyermekei, valamint a Vidám temetés), amelyek valódi rangra emelték szerzőjüket a kortárs prózában, a 2000-ben megjelent Kukockij eseteiért neki ítélték az orosz Booker-díjat.

A Magvető gondozásában jelennek meg most József Attila versei. E páratlan életmű több mint hetven éve meghatározó olvasmány minden generáció számára. A kötetet Stoll Béla szöveggondozásának megtartásával Róna Judit szerkesztette." (a Kiadó)

"Radnóti Miklós versei ma is meghatározó olvasmányai a felnövekvő generációknak. Az Összegyűjtött versek a kötetekben és folyóiratokban megjelent verseken túl tartalmazza a kéziratos hagyaték darabjait. A szövegeket Ferencz Győző gondozta, az Utószó és a jegyzetek a kiadástörténetet, a szövegek megjelenését, a kéziratok lelőhelyét, valamint egyéb tudnivalókat ismerteti." (a Kiadó)

Krízishelyzetben mesét mondani óriási felelősség, mert sok múlik azon, hogy milyen folyamatokat indít el egy történet. Épp ezért a klinikai meseterápiában különös gonddal válogatott meseanyagra van szükség. Ennek kialakításában segít Boldizsár Ildikó új kötete, amelyben a személyiségfejlődés során bekövetkező válságokra és traumákra - nevezetesen kilenc rizikóhelyzetre - találhatunk mintegy ötvenkét mesét. A mesékhez írt rövid kommentárok, az úgynevezett "mesekalauzok" csupán gondolatébresztő és inspiráló segédeszközök a mesemondóknak, segítő szakembereknek és életválságban lévőknek, hiszen senki sem kerülheti meg azt az egyéni utat, amely a mesék értéséhez és a mesékből nyert tapasztalatok megvalósításához vezet. A könyvbe kizárólag azok a mesék kerültek, amelyekről biztonsággal állítható, hogy az adott életválságban képesek megnyitni a helyzetre vonatkozó archaikus kódokat, akár azért, hogy tükröt tartsanak, akár azért, hogy egy lehetséges fejlődési utat mutassanak, akár azért, hogy mintegy javítókulcsként működve korrekciós lehetőségként működjenek. A gyógyító folyamatok a jól megválasztott mese, a terapeuta-kliens kapcsolatának minősége és a mese kiváltotta változások mértékének megfelelően indulnak be. Az Életválságok meséi mindháromhoz segítséget nyújtanak. Boldizsár Ildikó 1963-ban született Dunaújvárosban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem esztétika-magyar-népművelés szakán végzett 1986-ban. Az egyetem után hét évig szerkesztőként dolgozott az Országos Széchényi Könyvtár Új Könyvek Szerkesztőségében. 1993-1996 között a Pesti Szalon Könyvkiadóban volt felelős szerkesztő. 1999-2003 között a Nemzeti Tankönyvkiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségét vezette főszerkesztőként, majd 2008 januárjáig a Magvető Kiadóban volt főszerkesztő. Jelenleg művészetterapeutaként dolgozik. 1987 és 1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében volt mesekutató ösztöndíjas, a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsától 1999-ben kapta meg a néprajztudomány kandidátusa címet. A Magvető Kiadónál megjelent művei: Mesék férfiakról - nőknek (2007), Mesék nőkről - férfiaknak (2007), Mesék anyákról (2008), Mesék apákról (2008), Mesék életről, halálról és újjászületésről (2009), Meseterápia (2010), Mesék testvérekről (2012),Mesekalauz úton lévőknek - Életfordulók meséi (2013), Mesék boldog öregekről (2014), Meseterápia a gyakorlatban (2014), Mesék az élet csodáiról(2015), Életválságok meséi (2016) Díjai: Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1991), Az Év Könyve Artisjus-díj (1992), Az Év Gyerekkönyve IBBY-díj (1998, 2005), Fitz József-díj (2002, 2010), Aranyalma-díj (2003), József Attila-díj (2006).