Magvető Kiadó strana 50 z 97

„Mi a hatalom? Rejtély! Könyvem diktátora azt mondja róla, hogy olyan, mint 'egy tündöklő szombat'." (Gabriel García Márquez) Egy írástudatlan katonatiszt vetélytársaival leszámolva teljhatalomra tesz szert, majd minden erejével és praktikájával ragaszkodik a hatalomhoz, hogy végül az ő története is az enyészeté legyen: García Márquez regénye a diktátorok jellemrajzát és a diktatúrák természetrajzát érzéki módon, bravúrosan áradó hosszú mondatokkal jeleníti meg. A szerző többször azt nyilatkozta, A pátriárka alkonya a legjobban sikerült regénye. A könyvet Dely István fordításában olvashatjuk.

Növényolimpiát rendeznek Magyarországon, de az is lehet, hogy időközben lefújták - erről különböző emberek különbözőképp vélekednek ebben a könyvben, amelynek névtelen főhőse gyanús üzelmekbe keveredik a temetőben, miközben csak egyik ismerősének próbál segíteni egy újratemetés ügyében. A gyanús üzelmek egyike kifejezetten sok pénzt ígér, csak meg kell találni egy férfit, aki vagy él, vagy már meghalt, kezdetben nem lehet biztosan tudni. De a főhős egy másik vasat is tart a tűzbe: kormányfőtanácsos barátja régi ígérete szerint zsebből fizet majd valami különleges ötletért, amely ország-világ számára hirdetni fogja a kormány nagyszerűségét. Csakhogy mindeközben ott van a múlt, amely lépten-nyomon feljön, mint a talajvíz, és elárasztja a jelent: egy régi nő, egy állítólagos barát, két államvédelmis és az említett kormányfőtanácsos, aki a múltban még nem az volt, hanem épp az ellenkezője. Szijj Ferenc regénye meglepően humoros és megdöbbentően abszurd látomás a mindennapok küzdelmeiről és a hivatalok packázásairól. A poszthumán vízió azonban valójában egy nagy realista regényt takar.

Nádasdy Ádám a megszemélyesítés költője. Minden fontos dolog - a magány, a szerelem, a küzdelem - hirtelen személlyé változik verseiben, és minden személyből fogalom lesz. Jelképek erdeje helyett most párás trópusi őserdőkön, árapály-mosta partokon át vezet a versek útja. Olyan idegen tájakon, amiket csak hasonlatokkal tehetünk otthonossá. Nádasdy Ádám hét éve jelentkezett legutóbb verseskötettel. A Magvető Kiadó a legújabb verseket tartalmazó Nyírj a hajamba című könyvvel a hetvenéves szerzőt köszönti.

Hevesi Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül - nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt, hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen, arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit.

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

Senki sem tud olyan tehetségesen írni ma a középszerűségről, mint Daniel Kehlmann. Az Én és Kaminski a világhírű szerző első átütő sikere, lendületes szatíra a szerző kedvenc témáiról: a kortárs művészeti szcéna belterjességéről, az önmegvalósítás lehetőségeiről és a történetek váratlanságáról. Egy eltökélt fiatal újságíró és egy idős festőművész különös kapcsolatáról szól ez a könyv: Sebastian Zöllner élete nagy dobását reméli attól, hogy könyvet ír Manuel Kaminskiról, az elfeledett legendáról. A zsémbes, vak öregurat azonban jóval nehezebb kiismerni, mint elsőre tűnik: egy idő után már nem tudni, ki keveri a lapokat. Magyarországon is nagy sikerrel vetítették a regényből 2015-ben készített filmet, amelyet a Good Bye, Lenint is jegyző Wolfgang Becker rendezett, Daniel Brühl főszereplésével.

Negyvenöt éve, 1972-ben jelent meg először Oravecz Imre első, nagy hatású verseskötete, a Héj. A könyv a rendszerváltás után teljesebb lett: visszakerültek azok a szövegek, amelyeket annak idején a cenzúra húzott ki, és Oravecz részben át is dolgozta művét. Visszapillantva láthatjuk a fiatal Oravecz Imre merre és miképpen nézett előre lírájában: hogyan kísérletezik a formákkal és talál hangot, hogyan lesz ez a költészet egyszerre képi és fogalmi.

A naplófolyam befejező kötete az első világháború kitörésétől az író haláláig eltelt több mint öt év naplófeljegyzéseit és az ez idő alatt írt nagyobb lélegzetű visszaemlékezéseit tartalmazza. Az első háborús évek feljegyzésein még átsugárzik az ígéretesen induló író és orvos, a magabiztos férj öntudata, miközben egyre nyilvánvalóbbá válik a drogoktól való szabadulás képtelensége, s ennek nyomában az eltávolodás az irodalmi élettől, a lemondás az orvosi ambíciókról, végül a visszafordíthatatlan mentális hanyatlás nyomában a biztosan bekövetkező összeomlás ígérete. A Sötét örvénybe süllyedek egyre vészjóslóbb bejegyzéseiben már nyoma sincs a korai évek könnyedségének: az életszeretet helyébe az élet szeretetének fájdalmas vágya lép. A kötet különlegessége, hogy számos szöveg most először válik hozzáférhetővé a széles olvasóközönség számára; olvashatók benne Csáth első világháborús emlékiratai, valamint a házassága történetéről szóló, korábban meg nem jelent visszaemlékezése is. Az értelmezést lábjegyzetek és az orvosi kifejezések szótára, a tájékozódást pedig névmutató könnyíti.

Zilahi Anna első verseskötete lendületes és kiérlelt pályakezdés. Az elmúlt években a képzőművészként is tevékeny Zilahi nagyszerű érzékkel találta meg azt a területet és nyelvi optikát, amely kísérletező költészete középpontjában áll. Persze mit is jelent a középpont egy olyan állandóan mozgásban lévő, hullámzó médium esetében, mint amilyen a nyelv? És mi lehet a bálna, ha nem motívum? Ebben az érzékeny és filozofikus költészetben a szavaknak nem csak jelentése van és teste van, hanem árnyéka, érzéki kiterjedése. Olvasásunkkal pedig nem csak elevenné tesszük a szöveget, hanem alakíthatjuk is az adott szöveg személyközi jelentésének mélységét és élességét. Zilahi nagyon figyel a nyelv párhuzamos működéseire, arra, hogy mit képeznek le és mit lepleznek el a közlések. Napjaink egyik legtisztább és legeredetibb líráját olvashatjuk.

„Florentino Ariza egy szokványos házasság szüzességétől fosztotta meg, amely ártalmasabb volt, mint az eredendő szüzesség vagy az özvegyi önmegtartóztatás. Megtanította rá, hogy semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet. És még valamire, ami attól kezdve az élete lett: meggyőzte arról, hogy az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek..." A csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

A könyv cselekménye megtörtént eseményen, egy Dél-Amerikában korántsem szokatlan emberrablás történetén alapszik: a mű hőseit, tíz férfit és nőt fél évig tartották fogságban - az író pedig nyomozásba fogott: Hogyan élték meg a történteket a legkülönbözőbb természetű, beállítottságú emberek; hogyan küzdöttek a hozzátartozók szeretteikért? „Kemény naturalizmus, babonás-mágikus realizmus, latin-amerikai bőség és spanyolos szikárság, metafizikai sejtelmek és politikai riportázs végtelenül változatos, sokszínű és bravúros együttese a regény." (Legeza Ilona) A művet Székács Vera fordításában olvashatjuk.

A cím szerencsére csak bizarr fricska. Erdős Virág többéves költői programjának ért fordulópontjához. Az eddig már megjelent és kötetekből eddig kimaradt versek panorámája olyan egyedi módon tudósít napjaink Magyarországáról, hogy ideje ,,hátrahagyni" őket a ma olvasóinak és az utókornak.

Az utolsó utáni háború posztapokaliptikus kalandregény egy fiúról, aki egy sebesült amerikai deszantossal vág neki a senki földjének, hogy megkeresse halottnak hitt öccsét. A történet névtelen elbeszélője egy óvóhelyen bujkál a barátaival egy romvárosban, ahol az amerikai kommandósok és az orosz partizánok harcolnak egymással. A civilek élete semmit sem ér. A pusztulás nyomasztóan monoton mindennapjainak azonban vége szakad, amikor a fiú véletlenül összetalálkozik egy sebesült kommandóssal. Ebben a világban nincsenek szövetségesek, csak ellenségek, ám amikor újra záporozni kezdenek a bombák a városra, a fiú rájön, hogy csak akkor van van esélyük a túlélésre, ha összefognak. Elhatározza hát, hogy megmenti az idegent, nem sejtve, hogy ezzel egy különleges barátság veszi kezdetét. Vajon sikerül élve kijutniuk a városból? Mi vár rájuk a város határán túl? Mi tartja őket életben, ha már minden elpusztult? Totth Benedek első regénye, a Holtverseny valódi kultkönyv lett. A Margó-díjas szerző új regénye méltán tarthat számot hasonló sikerre. Az utolsó utáni háború egyszerre felnövekedéstörténet, háborús kalandregény, egy békében felnőtt generáció víziója a totális világégésről.

Nem baj, ha vannak játékkatonáim? Lehetek attól még felnőtt? És ha kis tankjaim és repülőim is vannak? Ha háborút indítok a játékkatonáimmal és a játéktankjaimmal, lehetek felnőtt? És ha a katonáim és a tankjaim igaziak? A Tankom történelmi regény: Csehszlovákia 1968-as lerohanásáról szól. Horváth Viktor mesekönyv-realista művének főszereplője katonatiszt, a nép vezetőiben védelmező apákra ismerő alattvaló, a népi demokratikus tévésorozatok rajongója, aki politikai tolmácsként akaratlanul is az események alakítója lesz. Komolynak szánt, fergetegesen és keserűen mulatságos beszámolóját gyerekes-középkorias betétdalok szakítják meg; de ha olvasás közben fülelünk, hallatszik a történelmi zenés színpad többi száma is, indulók, sanzonok, népies műdalok, rock and roll.

Parti Nagy Lajos tizennégy év után jelentkezik újra verseskötettel. A Létbüfé a költészet igazi mesterfoka. Parti Nagy lírai teremtménye, Dumpf Endre létiparos itt van újra. 2000 óta írja verseit a kórházkerttől a létbüféig és tovább. Sorai mögött ott a komplett lírai emlékezet, és Dumpf is ott van minden félrecsúszott fülkefényben. A Létbüfé hatalmas szövegterében minden töredék, és minden egész. Bármerre elindulhat az olvasó, ez a büfé mindig nyitva. Bravúrlíra, az egyik legklasszikusabb műfajnak és beszédmódnak, az elégiának a továbbgondolása; matt-mély vallomás a nyelv végtelen lehetőségeiről, az élet érzéki szépségéről a halál állandó közelében.

Márványi Judit a Magvető, majd a Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként nagy idők nagy tanúja volt. Szerkesztette többek között Eörsi István, Füst Milán, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Polcz Alaine könyveit. De nemcsak munkája, élete is tanúság: még kamasz, amikor a szüleit 1944-ben meggyilkolják; életútja az újrakezdés és az értelmes élet keresésének nagy története. Itt olvasható először az a megrázó és felemelő életútinterjú, amit Csalog Zsolt 1987-ben készített vele. A könyvben emellett helyet kapnak nagyszerű irodalomértelmező írásai Szép Ernőről, Nemes Nagy Ágnesről, de ugyanígy a szüleiről írt visszaemlékezései is, és egy friss beszélgetés a legkedvesebb munkáiról.