Magvető Kiadó strana 48 z 97

Mi van a szerepeken túl? Mi van a szerepeken innen? Hol vagyunk a szerepeinkben? Lehet-e szerep maga a nyelv, és ha igen, az oszt vagy szoroz? Marno János új verseskötetében folyamatos cserebomlásokat, szüntelen alakulásokat érzékeltet. Ebben az izgalmas költészetben mintha az egész létezés állandó mimikri lenne: színre lépés, színeváltozás és színpad. Egysoros mesterdarabok és katartikus hosszúversek, emlékek és álmok váltakoznak ritmikusan a Szereposzlás lapjain. Marno Jánossal a kép és a fogalom erőterében a költészet ősforrását járhatjuk körül.

Mathias Énard a francia irodalom legfrissebb klasszikusa. Goncourt-díjas regénye Kelet és Nyugat találkozásának magával ragadó látomása. A főhős, Franz Ritter osztrák zenetudós hatalmas tudással felvértezve azt elemzi, hogyan szivárgott be a török és az arab-perzsa kultúra az európai zenébe, és milyen hatással volt Lisztre vagy épp Beethovenre. Az Iránytű az ő monológja: miután megtudja, hogy halálos beteg, képtelen elaludni, és egyre mélyebbre hatol a múltjába. Francia szerelmével közös története Damaszkuszban, Palmürában és Aleppóban játszódik. Franz szívfájdító emlékekként idézi fel az azóta elpusztított városokban töltött csodálatos napokat. Matthias Énard azt nyilatkozta, hogy Az Ezeregyéjszaka meséi indította el a pályáján, az Iránytű pedig úgy működik, mint az Ezeregyéjszaka, csakhogy Franz Ritter egyszerre játssza benne az álmatlanságban szenvedő szultán és Seherezádé szerepét.

Radnóti Sándor új kritikakötetében az elmúlt években írott bírálatait, elemzéseit gyűjtötte össze. A kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb kritikusa páratlan bölcseleti tudással és hatalmas kíváncsisággal olvas és kutatja a magyar irodalom- és szellemtörténet fontos tradícióit, új irályait, összefüggő kontextusait; így lesz a könyv egyik izgalmas fejezete naplók és memoárok elemzése, egy másik pedig a politikai költészet újabb hullámának vizsgálata. A néhány flekkes, frappánsan tömör recenziótól a hosszabb, tanulmány léptékű bírálatokig Radnóti több műfajban is kritikusan pontos, és ahhoz a kulturális közösséghez beszél, melynek manapság nemcsak érvénye, de létezése is egyre nagyobb veszélyeknek van kitéve. Új könyvében többek között Balla Zsófia, Bodor Ádám, Esterházy Péter, Kántor Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos és Rakovszky Zsuzsa műveiről olvashatunk kritikai esszéket. A könyv címe Esterházy Márk-változatából származik, aki így reagált Radnóti írására: "Tudjuk, a céltábla ne lőjjön vissza, ne köszöngessen - hát legyen. De már rég olvastam ilyen empatikus szöveget, ami, az öröm mellett, például avval járt, hogy nem azt akartam tudni, mi lesz velem, hanem hogy mire jut az írás, mit fog mondani."

Kollár-Klemencz László nagy sikerű bemutatkozó kötete (Miért távolodnak a dolgok?, 2015) után újabb természetírásokkal jelentkezik, ez az ekönyv ebbe a gyűjteménybe nyújt betekintést, extra anyagokkal.

Legyen a címe "Kálmánka"? De ki ez a Kálmánka? Legyen "Kálmán vitéz"? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte. Legyen a címe "Lipót"? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben. Mit szólnának ahhoz, hogy "Záp"? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat. Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá - legyen tehát "Kőbéka" a címe. (Spiró György)

Senki sem tud olyan tehetségesen írni ma a középszerűségről, mint Daniel Kehlmann. Az Én és Kaminski a világhírű szerző első átütő sikere, lendületes szatíra a szerző kedvenc témáiról: a kortárs művészeti szcéna belterjességéről, az önmegvalósítás lehetőségeiről és a történetek váratlanságáról. Egy eltökélt fiatal újságíró és egy idős festőművész különös kapcsolatáról szól ez a könyv: Sebastian Zöllner élete nagy dobását reméli attól, hogy könyvet ír Manuel Kaminskiról, az elfeledett legendáról. A zsémbes, vak öregurat azonban jóval nehezebb kiismerni, mint elsőre tűnik: egy idő után már nem tudni, ki keveri a lapokat. Magyarországon is nagy sikerrel vetítették a regényből 2015-ben készített filmet, amelyet a Good Bye, Lenint is jegyző Wolfgang Becker rendezett, Daniel Brühl főszereplésével.

Az elhagyatott hétvégi házba családjával érkezik az alkotói válságban lévő forgatókönyvíró. Először úgy tűnik, hogy azért nem tud dolgozni, mert állandóan civakodik a feleségével, ráadásul a négyéves kislánya is ott lábatlankodik, de idővel rejtélyes dolgoknak lesz tanúja. Az olvasó az elbeszélő feljegyzéseiből vele együtt próbálhatja kinyomozni a történteket. Daniel Kehlmann könyvei A világ fölmérése óta töretlen szakmai és közönségsikerek. A szerző ezzel a könyvével bebizonyítja, hogy kísérteties történetet is mesteri módon tud írni.

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

A kamera pásztáz: a belvárosi lakásétterem luxusházibulijától, ahol a budapesti kulturális elit felvonul, a romkocsmanegyeden át a régmúltat újrajátszó filmsorozat forgatásáig. A dialógus az Angliából hazatért szabad szájú könyvkiadói jogásznő és a filmforgatáson szakértő labilis idegrendszerű történésznő között folyik. Kisebb szerepekben felvonulnak még az örök feladatuk szerint traumákat okozó családtagok, valahai és jelenlegi szerelmek, az állandó női riválisok, a jól induló pályákat kisiklató mentorok, valamint egy kísérteteket látó örökösnő. Szécsi Noémi harsány színekkel festő, jelenről szóló történelmi regényében futnak össze (vagy feslenek szét végérvényesen) a Bárdy-család történetének a Nyughatatlanokban és a Gondolatolvasóban megismert szálai. Az Egyformák vagytok ugyanakkor önmagában megálló történet. Azt mutatja meg, miért csak akkor válnak láthatóvá a múlt visszajáró kísértetei, amikor ráébredünk, hogy saját életünk szereplői, köztük mi magunk is, kísértetekké váltak.

Nádasdy Ádám 1994 és 2010 között színházak felkérésére fordított le több Shakespeare-drámát, köztük a Lear királyt. "Örömmel vállaltam a feladatot - írja -, mert régi vágyam volt, hogy Shakespeare-t fordítsak. Az angol nyelvet, annak klasszikus és régebbi változatait szakmámból adódóan ismerem, polgári foglalkozásom ugyanis nyelvész: angol nyelvészetet, nyelvtörténetet tanítok az egyetemen." A Lear király című drámát könnyen forgatható, zsebre vágható változatban jelenteti meg a Magvető Kiadó.

A regény egy nagy szerelem története: a szépséges Ferminának választania kell két udvarlója, Florentino Ariza és Juvenal Urbino doktor között - a gyötrelmes szerelmi háromszög csaknem ötven éven át kitart, hogy végül csavaros megoldással záruljon. Ebben a letűnt világban megszokottak a misztikus események, a folyóparton rendszerint felbukkan az éneklő vízitehén, s a legtermészetesebb, hogy a tárgyak olykor elcsatangolnak a helyükről. A könyvet Székács Vera remekművű fordításában olvashatjuk.

A határszéli kisváros katonaiskolájában összekerülő gyerekek sorsa egész életükre összefonódik. Medve, Szeredy és Bébé barátságának története több mint ötven éve alapkönyve minden generációnak. Talán mert a szabadságról szól. "Ottlik valamiféle méltóságot ajánl vagy kínál nekünk. Mert lehet, hogy az élet olyan, hogy alkukat kell kötni benne, de ezeket az alkukat is méltósággal kell kötni. És ha nem lehet méltósággal alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni! Azt mondja, hogy van, amit lehet, és van, amit nem lehet." - Esterházy Péter

Éppen 50 éve, 1967-ben jelent meg a kolumbiai író regénye, amely egy csapásra világhírnévre emelte szerzőjét, de a Száz év magány, a "mágikus realizmus" klasszikusa ma is ugyanolyan friss, rejtelmes és varázslatos, mint születésekor. A könyvet, amely immár közel 40 nyelven látott napvilágot, a magyar olvasók Székács Vera míves fordításában vehetik kézbe.

Rakovszky Zsuzsa új könyve különleges családregény, a családok hiányairól, a negatív töltésekről. Az egymás mellett élő emberek boldogságkereséséről és társas magányáról. Vonzásokról és taszításokról. Lázadásról és szabadságról. A példák fontosságáról, és arról, mi adható tovább és mi szakad meg sorsszerűen. A regény elbeszélője évtizedekkel később értesül arról, lehet, hogy van egy lánya - így kerül az életébe a huszonegynéhány éves Célia. Miközben egy gyakorlatilag ismeretlen embernek kell apaként segítenie, óhatatlanul rápillant saját élete idegenségére és gyermeki mivoltára is. A Célia lendületes, érzékeny próza, színes humorral, jól felépített fordulatokkal és a Rakovszkyra jellemző lírai karakterű nagyításokkal, lelki röntgenfelvételekkel.

Huszonhat év telt el azóta, hogy az Esterházy-kalauz megjelent. Marianna D. Birnbaum és Esterházy Péter barátságának és munkakapcsolatának ez volt az első nyilvánosságnak szánt darabja, amit aztán még két beszélgetőkönyv követett, az Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben és az Esterházy Péter hatvanötödik születésnapjára készült Az évek iszkolása. Az Esterházy-kalauz bővített kiadásához Marianna D. Birnbaum A próza iskolája címmel összegyűjtötte azokat a levélrészleteket, amelyeket Esterházy kvázi munkanaplóként küldött neki a Hrabal könyve, a Hahn-Hahn grófnő pillantása és a Harmonia Caelestis írásának idején. Az idézetekkel, fotókkal, kéziratokkal kiegészített kötet bepillantást enged az írói műhelybe, a munka közbeni bizonytalanságokba, a tervezés és a szerkesztés titkaiba.

Posta, trolibusz, orvosi ügyelet, plázasétány, iskola, végállomás, tömött vasúti kocsi, kutyafuttató - Tóth Krisztina ötven története a mi mindennapi életünkben játszódik. Mintha mi állnánk saját magunk előtt a sorban. Gogol szelleméhez hűen: ha nevetünk, magunkon nevetünk. Már pedig abszurd humorból és empatikus iróniából itt nincs hiány. A Párducpompa elbeszélései groteszken realista pillanatfelvételek, lírai lassítások, precíz megfigyelések arról, miképpen élünk és félünk a mai Magyarországon. Pontos történetek az útvesztésről út közben. A bevándorlásról és a kivándorlásról, a szegénységről és a betegségről. A Blaha Lujza térre az aluljáróból huszonöt lépcsőfok vezet a felszínre, derül ki az egyik írásból. Haza a mélyben. Ilyenek ezek a megható és megrázó novellák is: grádicsonként érzékeljük a különbséget a lent és a fent között, a hatalmi agresszió és az emberi szolidaritás között. A Párducpompa olyan, mintha egy teljes kört mennénk valamelyik trolival: ugyanott vagyunk, mint ahol felszálltunk, mégis máshogy és máshová érkezünk meg.