Magvető Kiadó strana 55 z 97

Versek: szabad és kötött, alanyi és tárgyas, zsigeri és gondolati; magányról, szerelemről, hazáról, életről, halálról. Megannyi kép, mindegyik más hang. Ami közös bennük az a szép.

Talányos bűnügyi történetet tart kezében az olvasó, amely látszólag ugyan véget ér, szereplői azonban nemsokára felbukkannak Grecsó Krisztián áprilisban megjelenő új regényében, a Jelmezbálban. A kép most még teljesnek tűnik, de valójában ez az ízelítő egy nagy egész, egy családregény első mozaikja. Ez az eköny részlet Grecsó Krisztián Jelmezbál cmű regényéből. 

Szálinger Balázs új kötete részletekben gazdag nagytotál, lírai körpanoráma. Nem egyetlen pillanatfelvétel, hanem felvett pillanatok páratlanul izgalmas sorozata. A 360° lapjain egy teljes világ bontakozik ki fokról-fokra: tájjal és idővel, újabb és újabb rétegekkel. Természettel és történelemmel, illetve e kettő szintéziseként: természettörténettel. Szálinger ebben a kötetben - éppen a térkép metaforáján keresztül is - új poétikai úton indul el: szabad verseiben messzebb kerül a zárt, szabályos formáktól, az alanyiságtól és a tárgyszerűség, egyfajta visszavont személyesség lesz a hangsúlyosabb a szabálytalan szépségű nyitott szerkezetekben.

Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

A nagy hagyományú antológia az elmúlt év novellatermésének legjavát mutatja be.

„Csak addig hátrálhatunk, ameddig lehet - de addig muszáj." Bán Zsófia esszéiben a képeknek a kulturális emlékezetben betöltött szerepét vizsgálja: miként villantják fel múltunk és jelenünk elviselhetetlen, vállalhatatlan „sötét foltjait", miközben önértékük elvitathatatlan. Ami nincs jelen az emlékezetben, amiről az legszívesebben újra meg újra megfeledkezne: a hiány itt a főszereplő, képekben elbeszélve. Filmek, fotók, képzőművészet és irodalom a témája mindegyik szövegnek, és persze bennük a 20. és a 21. század nagy botrányai.

„Rák, ez a jó kezdőszó" - vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az „ontológiai derűvel", amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.

„Csúrikám, én szeretlek, és szeretni foglak öt év múlva is, akár kommunistább leszel, akár nem. De legyen számodra most nálam és minden másnál fontosabb az iskola, a Párt - hidd el, hogy nagyobb és szebb dolog ez, mint az, hogy szeretsz, és hogy szeretlek, ne törődj most velem, akarj bolsi lenni!" Az 1945 utáni Magyarországon létrejött politikai hatalom és társadalmi rend új szerepeket, új kényszereket és új nyelvet követelt magának. György Péter ezt a világot mutatja be: az intim szféra és a nyilvánosság közötti válaszfalak elmosódásának folyamatát és következményeit, a rítusokat és gyónásokat, a csapdák elkerülésének lépésrendjét. Milyen eszméktől átfűtött nyelvet használnak levelezésükben fiatal kommunista szerelmesek? Hogyan lesz megrendezett játékká a magyarországi zsidóság különféle irányzatainak 1950-es egyesülési vitája, és ,,performansszá"" a Sántha Kálmán ideggyógyász professzor elleni per? S végül: hogyan állítja a feje tetejére mindezt a maradék avantgárd értelmiség maroknyi csoportja a maga házi ,,rendezvényein""? Új könyvében György Péter leveleket, naplókat, jegyzőkönyveket, ügynökjelentéseket és korábban sehol nem publikált fényképeket közöl és kommentál, hogy megint valamit megértsünk abból, ami történt. Az ismeretlen nyelv a megértés és az emlékezés elválaszthatatlanságának újabb bizonyítéka.

Bereményi Géza régi és újabb versei úgy találkoznak e kötet terében egymással, ahogyan Antoine szokott összeakadni Desirével a városban: régi ismerősök, örökös albérlők, korszakok között korszerűtlenül elmélkedő önkéntes bohócok szólítják meg egymást, és persze minket. Ám nem csak arról van szó, hogy Bereményi egyszerre tűéles és szürreál dumái, kultikus és nemzedékalapozó szállóigéi velünk maradnak. A Nagy utazás során nem csak Krakkóba szól a vonatjegyünk. A kötet öt, markánsan kialakított ciklusában a versek többletjelentései, hangsúlyai és asszociációi lesznek a meghatározók. Szikrák a szélben. Mellékzörejekre helyeződik nagyobb hangerő, háttérfigurákra erősebb fény. Így kap helyet a kötetben egy szubjektív lírai önéletrajz, egy geometriai alakzatokban gazdag szerelemtérkép, a rendszerváltoztatásokat kifigurázó jelentörténeti tabló és a Bereményi-mitológia hőseinek színes panoptikuma. A Magvető Kiadó ezzel a kötettel köszönti a hetvenéves Bereményi Gézát.

Utazás Halasi Zoltán új verses kötete: visszautazás egy 1980-as olaszországi nászút emlékeibe. Orpheusz Pompejiben? A napfényes Itália az előhívás sötétkamrájában? Egy közös élet indulásának lírai dokumentuma, tele pikareszk élménnyel, személyes drámával, átitatva művészetvallással és a hidegháború korának néhány véres epizódjával. Így lesz Halasi Itáliájának közös kerete a csodálatos kultúra és a mindennapi terror. A költeményekben az egykori pillanatok újra elevenné válnak, közben a visszatekintés optikája részleteket nagyít fel a múltból, motívumokat emel ki és tesz át a megírás jelenébe. Halasi költészetében az érzékiség és a gondolatiság egymás mellett szólal meg. A Bella Italia olyan mint egy több tételes kamaraszimfónia.

„a mi zűrös viszonyunkban / már csak két dolog van: a hó és / a te távozásod" „Wir. Mü. Nous. We. [Ilma Rakusa í]rói, kritikusi és műfordítói munkásságának kulcsszava. Mi, az emberek, mi, akik hasonlóképpen gondolkodunk, mi, a szerelmesek. Love after love című nagy költeménye, e nyolc búcsúdalban előadott monstruózus panasz és párbeszéd, amely minden bizonnyal élete főművének tekinthető, szintén a kulcsszó jegyében áll. A találkozás örömének és az elválás fájdalmának egyszerre angol és német nyelvű éneke. Lélek és test. Szitok és fohász. Gyengédség és brutalitás. Mintha az emberszerelem nyelve hasítana a két nyelv és a két nem közé." - Nádas Péter

A regény hőse igazi Houellebecq-figura: antihős, akinek ezúttal a nevét se tudjuk. Magányos kívülálló, aki okosan és kegyetlenül lát rá a társadalom és az emberi érintkezések visszáságaira, hazugságaira. Informatikusként tisztában van a nyilvánosság és a média működésével. Egy új szoftver eladása miatt tanfolyamokat kell tartania vidéken. Utazásai során még mélyebb lesz a depressziója; életét nem tudja a korábbi rutin mentén tovább folytatni. A regény izgalmas kérdése, hogy miképpen lehet kivonulni a világból, rádöbbenve, hogy nem a társadalom, hanem önmagunk foglyai vagyunk. Michel Houllebecq-nek ez a regénye hozta meg az országos ismertséget, az Elemi részecskék előtanulmányának is tekinthető, bár annál bizonyos értelemben jóval derűsebb: a főszereplő depressziója ellenére humorral és elnézéssel tekint embertársaira, igaz, nem kér a világukból. A harcmező kiterjesztése a mára világhírű szerzőt teljes fegyverzetében mutatja meg.

A Világadapter megjelenése ünnep. Tóth Krisztina, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb és legolvasottabb alkotója a Pixel, az Akvárium és a Pillanatragasztó történetei után adja közre az utóbbi években született verseit. Városok, tárgyak, emberek, bosszantó vagy épp mulatságos történetek indítják el a verseket, hogy aztán a költőt követve járhassuk végig az utat a hétköznapi, mégis alapvetően fontos dolgok megértéséig. A Világadapter hol játékosan, hol megrázó komolysággal az idő múlásáról, a távolodásról, a fájdalmakról és veszteségekről mesél.

A kortárs világirodalom egyik legizgalmasabb és legeredetibb vállalkozása a norvég író, Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyama, a Harcom. Piaci siker: hazájában közel félmillió példányt adtak el belőle, és világtrend: huszonkét nyelvre fordították le eddig. Megjelenése mindenhol beszédtéma és szenzáció lett. A Halál ennek a különleges önéletrajzi sorozatnak az első könyve. Knausgard negyvenévesen kezdte el lenyűgöző munkáját: megírni egy élet történetét egyszerűen és titokzatosan, belátva, hogy életünk küzdelme mindig más életekhez kapcsolódik; vagy éppen az első kötet fő motívumához, a halálhoz. A szerző saját gyermekkorát és apja életét írja meg annak halálán keresztül. Leszámol vele és elszámol magával, részletesen taglalva a gyarló apa és a tékozló fiú közötti konfliktusokat. A Halál önéletrajz és regény, filozófiai kísérlet és irodalmi botrány. Valaki más életéről olvasva saját létezésünk titkaira és tabuira pillantunk rá. A Harcom nem csupán feszegeti a műfaj határait, új területeket fedez fel az irodalom és az olvasók számára. A sorozat további darabjaiban a szerelem, a játék, az élet és az álom témáján keresztül olvashatjuk tovább egy ember lehetséges-lehetetlen életét és harcát.

Daniela Kapitáňová első regényével, amelyet Samko Tále álnéven írt, azonnal rendkívül kreatív, eredeti alkotóként mutatkozott be. A szöveget egy 44 éves szellemi fogyatékos, törpe növésű férfitól halljuk, akinek legfőbb célja az életben, hogy ugyanolyan legyen, mint a többiek. Samko mindent utál, ami eltér a normálistól: semmi másra nem törekszik az életben, csak hogy minden furcsasága ellenére tökéletesen belesimuljon környezetébe - ezt kihasználva nevel belőle besúgót a város nagyhatalmú kommunista ura, s így lesz akaratlanul tragédiák sorának okozója a kisváros életében. A könyvet a kritikusok a Forrest Gumphoz, a főszereplőt A bádogdob Oskar Matzerathjához hasonlítják; Szlovákiában azonnal bestseller lett, eddig tizennégy nyelvre fordították le, köztük angolra, németre, svédre, franciára, arabra és japánra.

Az Ondrok gödre Oravecz Imre regényfolyamának, A rög gyermekeinek az első kötete, a nagy családregény nyitánya. Az Oravecz költészetében mitikussá lett Szajlán játszódó történetben az Árvai család polgárosodását követhetjük nyomon. Oravecz bámulatos részletgazdagsággal ábrázolja a természet és a civilizáció összefüggéseit, a paraszti lét teljességét: hétköznapokat és ünnepeket, születést és halált, szerelmet és magányt, közte pedig a sors ismétlődéseit, az élet lehetőségeit - a helyben maradás és a kivándorlás dilemmáját.