Magvető Kiadó strana 8 z 97

Az Alapdarab sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a rég- és a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. "Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú", írta Nádas Péter az Egy nőről. Esterházy Péter könyve először 1995-ben jelent meg, és azóta fontos viszonyítási pont. "Van egy nő", így kezdődik a közel száz számozott írás, és ez a nő hol szeret, hol gyűlöl, hogy végül teljesen elbizonytalanodjunk: egyetlen nőről olvasunk százféleképpen, vagy száz nőről egyféleképpen? Egy biztos: Esterházy virtuóz írásmódja megváltoztatja mindazt, amit a szerelemről és az erotikáról gondolunk.  

Krasznahorkai visszament Kínába. Az urgai fogoly olvasói úgy búcsúzhattak el tőle a regény utolsó lapjain, ahogyan ő búcsúzott el akkor "az utolsó ókori birodalomtól": szomorú emelkedettségben és illúzióktól megfosztottságában is gazdagon, s abban a hitben, hogy a Nagy Kaland, melyben a főhősnek szembesülnie kellett egy gyökeresen más világgal, véget ért. Ez a könyve azonban mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy a Nagy Kaland sokkal több volt, mint egy utazás története, s így nem is érhetett véget: hisz a szembesülés helyszíne bár Kína volt, tárgya és alanya megkerülhetetlenül az európai ember, a saját civilizációját krízisként megélő menekülő, akinek elsősorban saját szép új világát kell megértenie. Krasznahorkai a Rombolás és bánat az Ég alatt című dokumentumregényben 2002-ben tett újabb útjáról adott lélegzetelállítóan izgalmas beszámolót. A főhős a klasszikus kínai kultúra forrásvidékén, a Yangce-torkolattól délre elterülő tartományokban, Nanjingtól Ningpóig, Yangzhoutól Putuoshanig, Jiuhuashantól Shanghaig keresi e magasrendű civilizáció nyomait. A hajdani Írástudók mai leszármazottaival beszél: költőkkel és szerzetesekkel, festőkkel és kertművészekkel, divattervezőkkel és muzeológusokkal, irodalomtörténészekkel és könyvtárosokkal, s mindenkinek ugyanazt a kérdést teszi fel, hogy ugyanis hová lett, miért omlott össze ez a klasszikus kínai kultúra, s mit kezdhet e veszteség súlya alatt a modern ember. A Krasznahorkaitól megszokott rendkívül szuggesztív előadásmód a régi. Az azonban merőben új, ahogy a szerző eme önkínzó, kilátástalannak tetsző utazás labirintusában a kínai kert világhírű helyszínén, Suzhouban, egy filozófussal történt találkozás nyomán végül a remény esélyének megfogalmazásáig jut el. 

A nagy múltú antológia ebben az évben is az év folyóiratterméséből válogatja az év legjobb verseit.

A harmincas évei elején járó Marisa utálja a munkáját. Szorongásoldókkal és YouTube-videókkal próbálja túlélni a hétköznapok rutinját és a reklámügynökségnél töltött órákat. Amikor a cége csapatépítő hétvégét tervez, Marisa felidézi egy régi tragédia emlékét, és még jobban úrrá lesz rajta a pánik. Az Elégedetlenség a toxikus munkahelyi kultúra, az egzisztenciális szorongás és a kiégés regénye. Éles hangú, sötét humorú történet egy olyan világról, ahol a munkavállaló arról álmodozik, hogy elüti egy busz, mert akkor legalább nem kell bemennie dolgozni. 

Ez a Szindbád nem az a Szindbád. Nem a Krúdy teremtette hős, hiszen nevét egyenesen a mesés Bagdad környékén utazva kapta; nem a múlt tűnt szépségeinek és asszonyainak, hanem tolvajok, csalók és gyilkosok nyomát keresi, és bár egyáltalán nem veti meg a zsírkarikás húslevest, kedvence a főtéri kioszkban árult olajban sült halfej.Egy képzeletbeli, mégis gondos és színes vonásokkal megfestett város, Nyárliget a színtér, az idő pedig a nagyon is valós huszadik század, a húszas évektől kezdve egészen a második világháború végéig.Szindbád, a friss diplomás nyomozó hamar tanúbizonyságot tesz képességeiről: logikája és emberismerete segíti, hogy minden ügyet sikeresen megoldjon. Csabai László könyvének nagy erénye, hogy egyik bűnügy sem az élettől elrugaszkodott fantáziálás, hanem nagyon is hihető esemény. Szindbád alakja pedig nem valamiféle szuperhős, hanem gyakorlatias és következetes detektív, akit a Közel-Keleten eltöltött gyermekkora és a távoli, egzotikus civilizációban szerzett tapasztalatai tesznek mégis titokzatossá. És, amint az minden jó bűnügyi történetben kötelező, a végéről nem marad el az igazán nagy csattanó sem.

2014-ben, az Euromajdan sorsdöntő napjaiban megjelent könyvében Szerhij Zsadan a szülővárosáról, Harkivról mesél, amely két folyó között fekszik. Az egymáshoz sok rejtett szálon kapcsolódó kilenc történet középpontjában egy-egy férfi áll: közös bennük, hogy miközben a maguk esetlen, durva módján a szeretetet keresik, sorsuk összefonódik a folyóközben, ,,Mezopotámiában". Zsadan mesél az erőszak és az alkohol kultúrájáról, ahol a férfiak szava és akarata dönt, bemutatja, hogyan küzdenek a legkülönfélébb hátterű hősei a sorsuk ellen, és finom iróniával rajzolja meg a fordulat előtti Ukrajna sajátos tablóját. Elbeszéléseit egy harminc versből álló ciklus árnyalja a kötet végén.A Mezopotámia temetések és esküvők, kocsmázások és a nyers testiség lírai, groteszk, humoros és megrázó gyűjteménye, a modern Babilon krónikája, a posztszovjet Ukrajna elveszett nemzedékének portréja.  

Az Alapdarab sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. Dragomán György regénye egy tizenegy éves fiú történetét meséli el attól a pillanattól kezdve, hogy apját a Duna-csatorna munkatáborába viszik, egészen addig, amíg újra viszontláthatja. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. A történetet a fiú nézőpontjából látjuk, akinek apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőtté válás terheivel, s aki a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttkor reménytelenségének határán még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat. A fehér királyt 2005-ös megjelenése óta több mint harminc nyelvre fordították le.  

Az Alapdarab sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. Sinistra egyszerre tűnik földhözragadtan valóságos és elgondolhatatlanul képtelen helynek. Ide, Dobrin falujába érkezik a könyv főhőse, aki a körzetben új nevet is kap: Andrej Bodorrá válik. Bodor Ádám kortalan klasszikusa egy olyan rejtélyes világba vezet, ahol a természet bámulatos és magának való, ahol az emberek kevés szavúak, de a nevük beszédes. Egy kietlen, kopár tájékra, amiről mégis lenyűgözően mesél a szerző.  

,,Az apákkal és az anyákkal kapcsolatos mesék gyűjtése során hamar világossá vált számomra, hogy a legősibb mesék egészen másképp viszonyulnak az apa alakjához, mint az anyáéhoz, és ez a különbség markánsan megjelenik minden nép meséiben. Már az is meglepő, hogy a mesékben alig találni jó anyákat - ha vannak is, mindjárt a mese elején meghalnak, bár a síron túlról továbbra is gondját viselik gyermekeiknek -, a jó apák viszont egyáltalán nem ritkák. Vajon miért nincsenek jó anyák a mesékben, és az apák miért olyan jók szinte minden mesében? A mesék - legyen szó szerelemről, életről vagy halálról - nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell-mert rendbe lehet-hozni." Erről szólnak a Mesék anyákról és apákról történetei. Boldizsár Ildikó felnőtteknek szóló két meseválogatása 2008-ban jelent meg először a Magvető Kiadónál, most bővítve egy kötetben készül el. 

A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz, aki hosszú élete során szemtanúja lehetett a magyar reformkornak, a forradalomnak és elfojtásának, a Bach-rendszernek, a kiegyezésnek, a munkásmozgalom hajnalának és a századfordulónak. Mindezekről igen sarkos véleménye volt férjének, az újságíró és örök forradalmár Táncsicsnak, aki ezt nem is rejtette véka alá, emiatt hol börtönben ült, hol saját háza alatt volt kénytelen bujkálni évekig egy kivájt üregben. Ennek a rejtekhelynek régi magyar elnevezése a padmaly. Spiró György új regénye a 19. századi magyar történelem különleges, részletgazdag körpanorámája. Emberközelből ismerjük meg az egymást váltó korszakok minden fontos szereplőjét: a hatalmon lévőket és a lázadókat, az írókat és a cenzorokat, besúgókat ugyanúgy, mint az akkor élők mentalitását. Megelevenednek a pest-budai és budapesti mindennapok, a keskeny utcák és a piacterek, a nagy viták és a kis kompromisszumok. Mindezek mellett a Padmaly a magyar szabadság örök kérdésének is a regénye. Rabul ejti az olvasóját. "Már fiatalon szerettem volna írni a reformkori Pestről, erről a kivételesen izgalmas városról. Vörösmarty életéről színdarabot terveztem. Az a lelkesedés, ami a forradalomhoz vezetett, azok a drámai összetűzések, amelyek a szabadságharc során kirobbantak, a megtorlás elől üregben, padmalyban, pincében, padláson bujkáló vagy emigráló magyarok szenvedései, a kiegyezés ellentmondásai regénybe kívánkoztak. Amikor nemrég felkérést kaptam, hogy Ganz Ábrahámról írjak librettót, belemerültem a korba, és elképedtem, micsoda tébolyult élete volt Táncsics Mihálynak és a családjának. Jókai, aki vitázott vele, de hosszú ideig pénzzel támogatta, ekkora szélsőségeket soha nem talált ki a regényeiben, pedig neki aztán volt fantáziája. Rendkívül ihletett író a valóság, csak meg kell tanulni a nyelvét, a fordulatainak a mélyére kell hatolni, és lehetőleg tömören lefordítani." Spiró György

Elhangzott 2025. december 7-én, a Svéd Királyi Akadémia ünnepi ülésén. A Svéd Királyi Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2025-ben Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda ,,meggyőző és látnoki életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette is igazolja a művészet erejét".

Az Egy hegy megy eredetileg 2006-ban jelent meg, és a szerző 2000-es évek első éveiben írt rövidprózáit tartalmazza. A kötet írásai, akárcsak a szintetizáló nagy mű, a Halászóember epikus versei, ezúttal is főképp Szajlát, a szülőfalut és környékét járják körül. Oravecz visszaidézi a régi életvilágot, és rezignált realizmussal írja le az új állapotokat. Akad köztük napló, töprengés, portré és visszaemlékezés is. Budapestről indulunk; Oravecz ekkoriban dönt úgy, hogy hazatér egykori otthonába, így olvashatunk a visszatérésről, a házépítésről, a falu egykori lakóiról ugyanúgy, mint a szerzőnek oly fontos kutyákról, amerikai emlékekről és a 9/11-ről, a mezőgazdaság tönkremeneteléről és tönkretételéről, és - a cím szellemében - a föld, az anyaföld állandóságáról és mégis mozgásáról. Vagy épp elhordásáról. Oravecz Imre életművében az epika nem a vers ellentéte, sokkal inkább annak meghosszabbítása, átszerkesztése, így lesz az Egy hegy megy megrendítően személyes, végeredményben lírai olvasmány, 2025-ben némi történeti oxidációval.

Mécs Imre (1933-2023) villamosmérnök, politikus, akit az 1956-os forradalom után előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. 1963-ban szabadult. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, 1990 és 2010 között országgyűlési képviselő volt. A Nóvé Bélával 2010-2011-ben folytatott beszélgetés a 19. század végi családi gyökerektől a rendszerváltásig terjedő majd 80 évet öleli fel. Egy mélyen vallásos katolikus, középosztálybeli értelmiségi családban született ember gazdag életútja tárul elénk elbeszélésében. Iskolái, az egyetem, a forradalomban való részvétele, a börtön, a halálsor, az életfogytiglan, az amnesztia; újító találmányai, a demokratikus ellenzék, a rendszerváltás, a több évtizedes küzdelem a forradalom emlékének és történetének ébren tartásáért, ellenállás az autokratikus hatalmaknak - mindez plasztikusan kirajzolódik a könyvben, amelyet gazdag dokumentumanyag és fényképmelléklet kísér.

Keömley-Horváth Boglárka Petri György-díjas bemutatkozó könyve a kapunyitási pánik regénye. Főszereplője egy multinál dolgozó harmincas nő, az ő elbeszéléséből ismerjük meg családi viszonyai és babonái-rigolyái mellett ismerkedési kísérleteit is. A neve mindvégig rejtve marad, de ő maga szereti nevén nevezni a dolgokat: a szövegeit azzal a nyers őszinteséggel indítja, mint amikor letettük a telefont vagy kiléptünk a lépcsőházba a vendégségből. Így lesz az apró jelenetekből, mozaikszerűen kibomló regény az Y generáció késleltetett felnövésének, szaggatott életkezdésének a színesen megírt története. Egy, a maga módján boldogulni próbáló família és egy új család születésének kettősportréja, ahol olykor a ki nem mondott szavak lesznek a fontosabbak. Az érintések helyett azok hiánya. Az elbeszélő öniróniája is következetes: felszabadító humorral szemlélteti a fiatal felnőttlét és a kismamaság felemás élethelyzeteit. Bridget Jones a négyes-hatoson. Helyet kér magának a kortárs prózában.

A felbolydult, napról napra változó világhelyzet Sándor Iván regényének színtere. Alakjainak sorsa, története felidézi a sötét múltat és a bizonytalan jövőt is. Ezt játszatja el a Raktár Teátrum Igazgató-Rendezője kis színpadán. Erről ad hírt a másik főszereplő, a Lex-ikon.hu portál Tudósítója. Körülöttük színészek, szerkesztők, levéltárosok, festők, a hatalom emberei és kiszolgálóik, élők, holtak körtánca. Sándor Iván sűrített-tömörített regénypoétikájával minderről képek, álmok, emlékek, ősi relikviák összhangzásában szól.

Patti Smith, a nagy sikerű Kölykök szerzője új memoárjában mesél a munkásosztálybeli Philadelphiában és Dél-Jersey-ben töltött gyerekkoráról, amely tele volt eltűnő szomszédokkal, véget nem érő betegségekkel, és könyvekkel, amelyek megnyitották előtte egy fantáziavilág kapuját. Felidézi kamaszéveit, amikor legnagyobb hősei Arthur Rimbaud és Bob Dylan voltak. Beszél házasságáról ,,élete szerelmével", Fred 'Sonic' Smithszel, akivel két gyerekük született, közös életükről Michiganben és a gyászról férje halála után. Az első lemeze, az 1975-ös Horses megjelenését megelőző időkről, majd a stúdiózásokról, az úton levés élményéről, a művészi szabadságról és a képzelet erejéről, amely segít a hétköznapit csodálatossá, a fájdalmat pedig reménnyé alakítani. Az Angyalok kenyere Patti Smith eddigi legszemélyesebb könyve.