Magvető Kiadó strana 92 z 97

Anya és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

A sajátos, lírai hangulatú, és igazi ír humorral megírt, sodró lendületű önéletírás egy írországi nyomornegyedben felnőtt kisfiú életét, mindennapi kenyérharcát meséli el. Frank egy olyan családban nő fel, ahol az apa alkoholista munkanélküli, az anya sorra temeti el a nélkülözésektől elpusztult gyermekeit, s ahol mégis él a hazaszeretet tüze, s talán ez segíti Frank túlélését.

Kortárs irodalmunkban Parti Nagy Lajosnak a líra, a dráma és a széppróza műfajában egyaránt a legjobbak között volt már eddig is a helye. Most regényíróként sem adja alább Hősöm tere című (káprázatos) szatírájával. A történet meghökkentően bizarr, ám igen ismerős alakokat mozgat, vagyis a féktelen fantázia állítja föl itt a nagyon is életszagú társadalmi diagnózist. Ez az ötletgazdag mű ugyanakkor megjeleníti az írói én és a regényhős veszélyes azonosulásának kísértését, illetve kettéhasadásuk végzetes kalandját is. A regény egy Budapest nevű városban, az életpalomista mozgalom "megragadási" ünnepén, a Tisztabúza éjszakáján játszódik.

„Ha a három pompás köteten, a világirodalom regényes életén, mohón és szinte megállás nélkül átvágtuk magunkat, s az első kábulatból ocsúdva visszaidézzük a szinte fizikai jóérzést, amit a rohanás okozott, rájövünk, hogy fiatalságunk támadt fel, és sodort szeszélyes törtében magával... Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiknek cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk, mint a játszótereken. Másokat dobogó szívvel tiszteltünk, műveikbe olyan áhítattal léptünk, mint a templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét; beszélni róla, minél többet beszélni - kapcsoltuk hozzá a magunk fiatal igényét."Halász Gábor írta e szenvedélyes sorokat egy „szenvedélyes olvasó" könyvéről, Szerb Antal világirodalom-történetéről. S hogy a szenvedély hullámai a könyv körül csak sokára csitultak el, bizonyítja e jelen tizedik kiadás is.

Hihetetlennek tűnik, de az Így írtok ti 1912-ben született. Ez a nagyszerű könyv Karinthyt egy csapásra ismertté tette. Ő maga irodalmi karikatúráknak nevezi immár halhatatlannak bizonyult stílusparódiáit. A halhatatlansághoz bizonyára hozzájárult, hogy azóta kiderült, akiket parodizált, azok maguk is klasszikussá váltak. Bán Zoltán András válogatása a tekintélyes anyagból, a korábbi megjelenésekhez képest új szemszögből mutatja meg Karinthy zsenijét.

"Hosszú, csendes esték munkája ez a könyv. Amely estéken a forgatott, sárga lapok mögött feltünedeznek félig-meddig porrá válott öregasszonyok arculatai, akik falusi ifjúságomban, pattogó tűz mellett oly jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, mint akár a valóságos életnek. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. Álom: játék, mint az élet... Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is." Krúdy Gyula

"Angela Vicario hason feküdt az ebédlő díványán, a pofonoktól dagadt arccal, de már nem zokogott. Pedro Vicario, két bátyja közül a határozottabb egyéniség, derékon kapta, fölemelte a díványról, és az ebédlőasztalra ültette. - Na, kislány - mondta, remegve a dühtől -, mondd meg, hogy ki volt. És ő nem kérette magát, már nyitotta is a száját. Épp csak körülfürkészett a homályban, és máris rátalált a sok-sok evilági meg túlvilági, ki tudja milyen név közt, biztos kézzel célba vette, és egyetlen nyíllövéssel a falhoz szögezte, mint egy pillangót, amely immár mozdulni se tudott, és amelynek sorsa öröktől fogva meg volt írva. - Santiago Nasar - mondta."

A mű a testről, a test árulkodásairól, kapcsolataink kusza egyszerűségéről szól. Közel száz apró prózai - jóllehet ironizált lírával feltöltött - szkeccs alkotja Esterházy Péter könyvét, de a folyamatosan végigszámozott fejezeteknek mind ugyanaz a címe, mint a köteté: Egy nő.

"Ezek a versek voltaképpen a "Sötét tus, néma tinta" darabjaival szinte párhuzamosan íródtak, álltak össze könyvvé - alkalmi futamok, alkalmatlan játszadozások, hangok s elhallgatások, rögtönzött kódák, zárlatok, hiányjelek, rejtett cezúrák a lét partitúráján - nem tudni, miért túl könnyed s túl nehéz egy fölmeszelt bohócmosoly." (Kovács András Ferenc)

"Pilinszky János műveinek kiadását a versek megjelentésével kezdi meg a Magvető Kiadó. A Pilinszky János összes verseiben a verseken és a verses meséken túl a szerző műfordításait és a hagyatékban fennmaradt töredékeket közöljük. A minden eddiginél teljesebb kiadás néhány töredékkel és egy új műfordítással bővült." (a Kiadó)

Szeretjük a meséket. Gyerekkorunk legszebb óráit hozzák vissza. Csak a mese, az örök mese révén érezhetjük azt, hogy kitágul a világ, és helye van benne mindennek, jónak, rossznak, szörnyűnek, csodálatosnak. Az örök mesék közül a Grimm-testvérek által összegyűjtött történetek mindig is kitüntetett helyen lesznek a világ meseirodalmában. A lélek, a fantázia, a szóval leírható csoda birodalmába vezetnek.

Tizenhárom történetet választott ki különféle országok meséiből Banga Ferenc, a kitűnő grafikus, és ugyanazzal a lendülettel szemet-szívet gyönyörködtető képeket is rajzolt hozzájuk. A történeteket Parti Nagy Lajos, a virtuóz nyelvművész írta át vadonatúj, tanulságos ... Folytatás ›› és mulatságos, bölcs és huncut mesékké. Könyvükből gyerekek és tanulni vágyó felnőttek egyaránt megtudhatják, mire jó egy bolhabőr cipellő, valójában mitől sós a tenger vize, és hogy mi történik a portugál csibével a liszboai villamoson... A(z) A pecsenyehattyú és más mesék (Könyv) szerzője Parti Nagy Lajos, Banga Ferenc.

Mindannyian Mikszáth hasából bújtunk elő, vallják a könyv szerzői. Aki ismeri Cserna-Szabó András és Fehér Béla eddigi munkásságát, nem igazán lepődik meg azon, hogy most közös erővel, emberesen belecsaptak a lecsóba, hiszen mindketten tiszteletbeli nagykövetek Kulináriában. Boszorkánykonyhájuk jótékony, zsírpárás félhomályában ugyanis kifőzték a gasztrokrimi sikkes és fantasztikus receptjét. Így szól: végy két gourmand írót, az egyik nyomozzon régi receptek, elfeledett ízek, konyhák és történetek után, a másik legyen hamvasi ihletettségű gasztrozófus, de a legfontosabb: mindkettő szeressen enni, és még inkább beszélni, írni az evésről! Ha meglelted őket valamelyik füstös, békebeli kiskocsmában, keverd össze őket, és várj, amíg az ízek összeérnek. És milyen élményben lesz részed végül, kedves Vendég? Megismered a magyar konyhaművészet történetét a kezdetektől napjainkig, az összes igaz és városi legendát, nagyevő színészek, írók és írófeleségek anekdotáit, mindezt olyan könnyed stílusban előadva, csuklóból, ahogyan csak a nagymamák képesek a legbonyolultabb ételcsodákat elkészíteni. Egy biztos: olvasás közben többször is kirámolod majd a hűtőt, a kamrát, kifosztod a sarki közértet, a piaci kofát, az éjjel-nappalit, mert a recepteket garantáltan ki fogod próbálni. Fogyókúrázóknak ellenjavallt!

"Egyik városnak se volt már semmi köze ahhoz, ami bennem élt róluk. Mindegyik, akárcsak az egész mai Európa, döbbenetes változáson esett át: a valóságos emlékeim a memóriám által teremtett kísérleteknek tűntek, a hamis emlékeim pedig olyan meggyőzőek voltak, hogy kiszorították a valóságot. Így aztán képtelen voltam megállapítani, hogy a csalódás és a nosztalgia között hol húzódik a határ. Ez lett a végső megoldás. Mert végre megtaláltam azt, ami a legjobban hiányzott ahhoz, hogy be tudjam fejezni a könyvet, és amit csak az évek múlása adhatott meg: az idő távlatát. E kalandos útról hazatérve újra átírtam minden novellát, az elejétől a végéig, nyolc lázas hónap alatt, amikor nem kellett eltűnődnöm azon, hogy hol ér véget az igazi és hol kezdődik a képzelt valóság, mert akkor már az a jótékony és hasznos gyanú élt bennem, hogy abból, amit húsz évvel ezelőtt Európában átéltem, talán semmi sem igaz. Ettől olyan könnyen ment az írás, hogy olykor már úgy éreztem, csakis a mesélés gyönyörűségéért írok, ami talán az az emberi állapot, amely a legközelebb áll a levitációhoz."

Két fiatal német nekilát a világ fölmérésének a 18. század végén. Az egyikük Alexander von Humboldt átvág az őserdőn és a sztyeppén, bejárja az Orinocót, önmagán kísérletezve mérgeket próbál ki, megszámolja bennszülöttek fején a tetveket, bebújik a barlangokba, megmássza a vulkánokat, és emberevőkkel vacsorázik. A matematikus és csillagász Carl Friedrich Gauss, aki nem tudja az életét nők nélkül élni, mégis képes a nászéjszakán kiugrani a hitvesi ágyból egy képlet lejegyzése kedvéért, Göttingenben bebizonyítja, hogy a tér görbül. A két öreg, kissé bogaras ember először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. Lejátszható MP3-as CD és DVD lejátszón.

Henrik Ibsen (1828-1906), a 19. század legnevezetesebb drámaírója; máig "élő" szerzője a színházaknak, darabjait rendszeresen tűzik műsorra.A kötetben: Brand (1866), Peer Gynt (1867) drámák olvashatók.