Open Books strana 12 z 33

Magyarországon egyetlen más egyházi személyt sem övezett akkora állami kultusz, mint Mindszenty Józsefet. Ungváry Krisztián példák sorozatával bizonyítja, hogy Mindszenty működése nemcsak sok szempontból szerencsétlen, hanem súlyos, máig ható károkat is okozott a magyar egyháznak és a magyar társadalomnak. Könyve Mindszenty emberi gyengeségeivel nem foglalkozik, és korántsem a teljesség igényével tárgyalja politikai hibáit - csak azokat a fontosnak ítélt kérdéseket vizsgálja, amelyek alkalmasak annak eldöntésére, hogy mennyire indokolt elhelyezni őt az állami emlékezetpolitika centrumában. Ungváry részletesen megvizsgálja Mindszenty politikájának sarokköveit, antiszemitizmusának építőelemeit, nacionalizmusát, hagymázos álmait a homogén magyar nemzetállamról, és közelebbről is körüljárja azt a kérdést, hogy Mindszenty 1945 után ártott-e vagy sem Magyarországnak. Bemutatja, hogyan viszonyult a pártokhoz, a hatalomhoz publicistaként, lapszerkesztőként, később egyházi vezetőként a Tanácsköztársaságtól a Horthy-korszakon át a rákosista időkig, majd 1956 után, illetve hogy milyen politikusi ambíciói voltak. A budapesti amerikai követségen töltött tizenöt év alatt Mindszenty nehézségeket okozott a Kádár-rendszernek, a Vatikánnak és az Egyesült Államoknak is. A történész dokumentumokkal támasztja alá, hogy kiengedése körül aktív diplomáciai tevékenység folyt a háttérben, mert minden szereplőnek volt vesztenivalója. Ungváry kelet-európai példákkal illusztrálja, hogy Mindszenty más utat is járhatott volna, hasznosabb szolgálatot téve egyházának. "Amikor majd lecsillapodik a szenvedélyek kavargása, és elcsitul azoknak a vitáknak a visszhangja, amelyeket megkínzott és hajthatatlan életének egyes epizódjai váltottak ki, a történelem kiegyensúlyozottabb ítéletet mondhat egyéniségéről és az őt megillető helyről" - idézi a szerző VI. Pál pápát. Bár csaknem fél évszázad telt el a bíboros halála óta, ez nem volt elég ahhoz, hogy konszenzusos Mindszenty-kép alakuljon ki. Ungváry Krisztián arra törekedett, hogy ne "politikai hitvitákkal", hanem a történettudomány eszközeivel jussunk közelebb Mindszenty József munkásságának tárgyilagos megítéléséhez.

Rosa Luxemburg egyszerre védelmezte a mozgalom elméletét a torzításoktól, és fáradozott azon, hogy megtalálja az elmélet valódi alkalmazási módjait. Jelen írását is a cselekvés vezérli. A tömegsztrájknak merőben új szerepet tulajdonít, amely nem a parlamenti küzdelmek ellentéte, hanem a politikai jogokért folyó harc egyik fontos fegyvere. A tömegek spontán mozgalma, a parlamenti munka és a szakszervezetek együtt részei a politikai harc egészének, együtt fejtenek ki hatást. A kiéleződött osztályellentétek korszakában a tömegsztrájk az egyik legfontosabb tényező a változások eléréséhez - nincs gazdasági és politikai osztályharc külön-külön, csak egy osztályharc létezik. Csordás Gábor új fordítását Lukács György előszava, valamint a jelen kihívásaira reflektáló utószó kíséri.

Maria Ressa 2011-ben három társával megalapította a Rappler nevű szerkesztőséget, amely az online közösségek működését kutatva hamar felismerte, hogy a politikai propaganda szemérmetlen módon kihasználja a közösségi média lehetőségeit. A Fülöp-szigeteki származású újságíró a Facebook alapítójának és elnök-vezérigazgatójának, Mark Zuckerbergnek, valamint Sheryl Sandbergnek, a cég korábbi operatív igazgatójának is személyesen hívta fel a figyelmét a platform szemmel látható manipulálására. Ennek a fake news terjesztésével együtt komoly következményei lehetnek egy olyan országban, mint a Fülöp-szigetek, ahol a lakosság 97%-a használja a Facebookot, és ahol Rodrigo Duterte elnök 2016-ban 27 000, sokszor ártatlan áldozatot követelő brutális drogháborút indított. A Rappler nem kis kockázatot vállalt, amikor hírt adott az egyes esetekről. A médiában közzétett beszámolók miatt Maria Ressa ellen elfogatóparancs van érvényben, és a vádak alapján jelenleg életfogytiglani börtönre számíthat. Maria Ressa története a diktátorok elleni harcról szól: Rodrigo Duterte és véres drogháborúja, illetve Zuckerberg és a Facebook hatalma ellen hadakozik, a terjedő hamis hírek és a gyűlölet megfékezése reményében. Könyve kiáltvány a tömegek félrevezetése és a diktátorok hatalma ellen: a demokrácia törékeny, minden törvényért, intézményért és történetért, ami fennmaradását és működését biztosítja, küzdeni kell!

Rendkívüli könyv egy mindig harcra kész művésztől, akinek rá kellett jönnie, hogy csak akkor hozhatja ki magából a legtöbbet, ha megtanul megbékélni saját magával. Bono negyven U2-szám köré rendezte életét, de azért meghagyta rendetlennek. Történetei fesztelenek és töredezettek, őszinték és tanulságosak. Dublin Northside nevű negyedében nőtt fel egy katolikus apa és egy protestáns anya gyermekeként - éppen azokban az időkben, amikor lángra lobbant az észak-írországi véres konfliktus. Tizennégy évesen elveszítette édesanyját, a hiánya miatt fiatal korától kezdve saját családra vágyott. Kamaszkorában átlagosnak érezte magát, ám végül arra tette fel az életét, hogy bebizonyítsa: senki sem átlagos. Kreativitása kaotikus, és kimeríthetetlen... stúdióban, színpadon, tüntetésen vagy épp az Egyesült Államok Kongresszusának folyosóin, de még a sarki kocsmában sem csillapodik. Ír a dühkezelési nehézségeiről, amelyek tovább árnyalják a szeretetről és az erőszakmentességről szóló sorait, és nem titkolja, hogy az egója "sokkal nagyobb, mint a saját magába vetett hite". A U2 hírnévre vágyó tizenévesek bandájából négy évtized alatt a világ egyik legismertebb rockegyüttese lett, Bono pedig félállású aktivistából a szegény országok hiteleinek eltörléséért küzdő, megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát, aki kormányokat próbált rábírni - különösen az Egyesült Államok elnökeit -, hogy lépjenek fel határozottabban az egész világon tomboló AIDS ellen. Az olvasó Bonóval együtt jelen lehet Washingtonban az elnöki sürgősségi terv megszületésénél, amely a modern történelem addigi legnagyobb horderejű egészségügyi akciója volt egy konkrét betegség megfékezésére. Társalapítója a ONE nevű mozgalomnak, amelynek önkénteseit "factivistáknak" nevezi, testvérszervezetüket, a (RED)-et pedig "kapudrognak" tartja az emberi jogi aktivizmushoz. A rajongók azt is megtudhatják, hogy Bono szerint miért maradt együtt a U2 az évtizedekre visszanyúló személyes ellentétek és alkotói viták ellenére, és a szerző segítségével fejthetik meg az együttes legnépszerűbb és legfontosabb számainak szövegét. Betekinthetünk Bono legbensőbb vívódásaiba is: vissza-visszatérő témája a lehetőségek elszalasztása. Saját hitét "halk és szelíd hang"-ként írja le a sosem csituló zajban, amit legtisztábban a házasságában, a zenében és a szegénység elleni küzdelemben sikerült meghallania. De a Surrender mindenekelőtt szerelmi vallomás, feleségének, Alinak, akit ugyanazon a héten hívott először randevúra, amikor a U2 megtartotta első próbáját. Alison Stewart a könyvben sorjázó valamennyi drámai helyzet meghatározó szereplője. Így van ez életük legújabb felvonásában is, amely most kezdődik a pár számára, és amelyben egyelőre több a kérdés, mint a válasz azzal kapcsolatban, hogy miért érdemes harcolni, és mivel jobb megbékélniük. Bono, született Paul David Hewson, négy évtizede zsúfolásig telt stadionokban koncertezik a U2 élén. Az együttes 170 millió lemezt adott el, 22 Grammy-díjat és számos más elismerést szerzett, köztük a Dublin Város Szabadsága- és az Amnesty International Lelkiismeret Nagykövete-díjakat is. Dublinban él feleségével, Alivel és négy gyerekével. A Surrender az első könyve.

Azonnal felugrasz, ha a kisbabád egyet nyikkan az éjszaka közepén, felkapod és megeteted? Majd órákig járkálsz vele, hogy visszaaltasd? Vagy várakozol egy kicsit, hátha magától is rájön az "alvás ízére"? Pamela Druckerman amerikai újságíró Párizsban várja első gyermekét, és a kilenc hónap alatt - meg persze utána is - ráébred, mennyire különbözik az angolszász és a francia kultúra viszonya a gyerekekhez. Sőt nemcsak a gyerekekhez, a várandóssághoz és a családhoz is. Hogyan csinálják a franciák? Szülőtársakkal, pszichológusokkal, bölcsődei gondozókkal és óvónőkkel beszélget, hogy megértse a könnyed francia gyereknevelés, a pihentető, átaludt éjszakák és a válogatást nem ismerő, egészséges etetés titkát. Beszélgetései és néha vicces, néha keserves személyes tapasztalatai hatására maga is a gyereket királyként tisztelő, neki mindent alárendelő angolszász helyett a francia módszer hívéül szegődik. Belátja, hogy mindenki jobban jár azzal, ha nem a világot akarja a gyerekéhez igazítani, hanem a gyereket próbálja a világ részévé tenni. Eközben, immár háromgyerekes anyukaként egyre sikeresebben irányítja a családját, és észrevétlenül maga is a francia szülői közösség elfogadott tagjává válik.

Minden gazdi boldog kutyát szeretne – minden kutya magabiztos gazdit szeretne. A jó kutyakiképzés mindenekelőtt azt jelenti, hogy a gazdákkal és a kutyákkal egyenlő mértékben foglalkozunk. Mert a kutyák gyorsan tanulnak, ha az emberük megértette a sikeres kiképzés alapjait. Miklósi Bernadett a Best Dog Kutyaközpont alapítója és vezetője szembesíti a kutyatulajdonosokat és kiképzőket a legfontosabb kötelességeikkel. Magyar nyelven eddig egyedülálló, hiánypótló könyvében megmutatja, miképpen alakíthat ki minden kutyagazdi bizalomra épülő partneri viszonyt a kutyájával. A könyv egyéni igényekre szabható módszereket és gyakorlatokat ismertet a kutyával közös élet és a városi kutyatartás legfontosabb sarokpontjaihoz. A gazdák mindent megtudhatnak az ember és kutya közötti jó kapcsolat alapjairól: hogyan erősítheti a kutyával való kötődést, milyen jeleket kell megértenie, és hogyan hozhat több változatosságot a kutyával való mindennapokba. Városi környezetben pedig ezek az alapok talán még fontosabbak. A gazdagon illusztrált kötet számos tanáccsal és praktikával segíti az olvasót olyan mindennapos témákban, mint például a kutya kommunikációja, a klikkeres kiképzés, a szeparációs szorongás, az ideális kutyajátékok vagy épp a városi közlekedés. Ahol szükséges, kizárólag a könyvből elérhető oktatóvideók segítenek a gazdiknak a tanulásban. Ajánlott minden gazdinak, aki stresszmentes, boldog mindennapokat szeretne a kutyájával!

Csányi Vilmos etológus állatvilágról, kutyákról, majmokról és persze emberekről szóló könyveit mindenki ismeri. Szépirodalmi írásai is népszerűek. Most új szerepben ismerjük meg: saját kertjében vezet körbe bennünket. A séta során különleges virágairól, fáiról és bokrairól mesél, arról, hogyan kerültek hozzá a világ minden tájáról egyes növényritkaságok, hogyan gondozza őket, hogyan beszélget velük pontosan úgy, ahogyan a kutyáival is. Különleges és személyes élmény részese lehet az olvasó; a kert lakóival nemcsak történetükön keresztül, de képeken is megismerkedhet.

Ez a könyv üzenet a palackban. Ez a könyv egy levél. Ez a könyv nem ereszt. Ebben a ragyogó verseskötetben az elnöki beiktatás koszorús költője, a The New York Times sikerlistáját vezető Amanda Gorman elkap egy pillanatot a zátonyra futott időből, hogy reménnyé és gyógyulássá formálja. A Ne kérdezd, kik vagyunk soraiban Gorman szellemes és személyes kollázsban sorolja fel a történelem, a nyelv, az identitás és az elmúlás témáit. Versei a világjárvány kollektív gyászát idézik, rávilágítanak a számvetés pillanatára, és megmutatják, hogy Gorman egyszerre a múltunk hírnöke és a jövőnk hangja. Amanda Gorman verseit a Van Helyed Alapítvány mentoráltjai fordították magyarra.

George Orwell megalkuvást nem ismerő, zsigeri morális érzék által vezérelt politikai írásaival vált a 20. század egyik legnagyobb esszéistává. Az igazságtalanság elleni fáradhatatlan küzdelem megkapó szövegeket szült, amelyeknek egy vékony, ám igen fontos szeletét kínálja a Bázis Könyvek jelen kötete - a legtöbb esetben először magyarul. Ismeretlenebb és már klasszikusnak számító írások egy olyan alkotótól, akit méltán neveznek nemzedéke lelkiismeretének, és aki művészetté tette a politikáról való gondolkodást és a közírói hivatást.

Mi köze az édesköménynek a biszbaszhoz? Hogyan köthető a blachan, ez az apró rákok és sózott halak napon érlelésével készülő (és rendkívül büdös) indonéz hozzávaló a mi vajtökünkhöz? Hogyan készíthetjük el a Hidegen mosolygó szőke márki nevezetű, epres-csokoládés receptet? Csupa kínzó kérdés, amelyeket új szakácskönyvében Váncsa István nemcsak feltesz, hanem rendre meg is válaszol. A szerző új kötetének receptállománya alapanyagok köré csoportosul, vagyis (saját szavai szerint) a mindennapi élet valóságos problémáira keres válaszokat. Szervező elve a szezonalitás, tudjuk meg Váncsától, tekintve, hogy az ételkészítés alapanyagai jórészt az évszakokhoz kapcsolódnak. "Tavasszal csirkét ettünk, nyáron jércét, ősszel kacsát-libát, telente disznóhúst, ám erre már csak a legöregebbek emlékeznek. A nagy élelmiszer-áruházakban évszakoktól függetlenül mindig ugyanazt látni, de valódi csirkét vagy jércét soha; ezeknek a szavaknak az eredeti jelentése mostanra feledésbe merült. Ez a könyv mindazonáltal próbál úgy tenni, mintha továbbra is normális életet élnénk egy normális világban, szerzője tehát kegyes hazugságot terjeszt. Ettől jó a közérzete." Az Évszakok ízei szórakoztat, tanít, elgondolkodtat, és mellesleg 240 izgalmas recepttel szolgál - mi többet várhatnánk egy szakácskönyvtől?

Afganisztán legfiatalabb női polgármesterének, emberi jogi harcosának szívszorító és inspiráló vallomása Zarifa Ghafari hároméves volt, amikor a tálibok kitiltották a lányokat az iskolákból, így ő is csak titokban folytathatta alapfokú tanulmányait. Hétéves korában megkezdődtek az amerikai légi csapások, majd a demokratizálási törekvések nyomán a lányok előtt új lehetőségek nyíltak meg. Huszonnégy évesen lett a wardaki Maidan Shar polgármestere - az egyetlen női polgármester az országban. Hatszor követtek el merényletet ellene és próbálták megölni. Rádióműsoraival, személyes kiállásaival igyekezett felemelni a vidéki afgán nőket. Amikor a tálibok 2021-ben elfoglalták Kabult, az utolsó repülőjáratok egyikén sikerült elmenekülnie az országból. Nemrég azonban visszatért szülőföldjére, hogy a saját szemével lássa, milyen körülmények között élnek a nők. Zarifa könyve megdöbbentő memoár, amely páratlan betekintést nyújt Afganisztán véres közelmúltbeli évtizedeibe. Őszintén, fájdalommal, ám töretlen reménnyel írja le, hogyan próbált segíteni másoknak, és hogy az aktivizmus miként változtathatja meg a nők életét szerte a világon. Mesél az afgán nők sorsáról és arról, hogyan lehetne változtatni az életükön egy vallási fanatizmussal és konzervativizmussal terhelt országban. Beszámolója egyszerre tanúságtétel és felhívás arra, hogy ne feledkezzünk el Afganisztánról.

1944. október 15. a magyar történelem egyik legdrámaibb napja. Százezrek sorsát döntően befolyásolta, miközben a második világháború további alakulását is meghatározta. Ezen a napon tett kísérletet a háborúból való kiugrásra Horthy Miklós és kormánya. De mi állt a kiugrási kísérlet hátterében? Min múlott a fegyverletétel sorsa, és kik voltak a felelősök a kudarcáért? Ungváry Krisztián felkavaró részletességgel, óráról órára mutatja be a megelőző napok, hetek eseményeit és az aznap történteket. Írásával azonban nem csupán az események és a szereplők minden részletre kiterjedő bemutatása a célja. Egyedülálló történetírásra vállalkozik, a múltbeli események feltárásán keresztül ugyanis a döntési lehetőségeket is vizsgálja. A kiugrás történetén túl így a lehetséges alternatívákat is megismerjük a kötetből, ami nagyban hozzájárulhat a magyar emlékezetpolitika formálásához, miközben azt is megértjük, miért is volt világpolitikai jelentőségük a korabeli történéseknek.

A kapitalizmus minden életszférát és gondolatot felfalt. A dermesztő elidegenedés és a hiánytalan eldologiasodás emberellenes jellemzőit sorra kell vennünk ahhoz, hogy a kiutat egyáltalán elkezdhessük megkeresni. Az európai baloldali radikális hagyomány egyik fő művénél kevés provokatívabb szöveg született a huszadik században. Az új fordítás számos jegyezettel igyekszik Debord gondolatait hozzáférhetőbbé tenni az olvasók számára.

Mindmáig vitatott, hogy a kádárizmust és a kádáristákat háttérbe szorító 1988-as pártértekezleten a fogadott fiú, vagyis Grósz Károly valóban "az apa", Kádár János ellen fordult-e, vagy a változást igénylő közhangulat egyszerűen elsöpörte a harminckét éve hatalmon lévő főtitkárt. Kádár a tanácskozás után mindenesetre azt mondta: "a Brutusok megjelentek". Vajon Grósz tényleg Kádár Brutusává vált? Az öregedő Kádár János hosszú éveken keresztül kereste, ki lehetne az utódja. Voltak, akikre ő maga gondolt, és akadtak önjelöltek is. Ahogy egyre sürgetőbbé vált az utódlás, Kádár húzta-halasztotta a döntést, majd Grósz Károlyt választotta ki és emelte maga mellé. A könyv Kádár és Grósz drámáját követi végig levéltári források, visszaemlékezések és személyes interjúk segítségével. A történet két politikus bonyolult viszonyáról szól, de ez a két ember a kommunista diktatúra két utolsó magyarországi vezetője volt. Kapcsolatuk - noha mélyen emberi jelenségeket illusztrál - a magyar történelem része. Ránk is tartozik, mert meghatározta az életünket, vagy a miénket, vagy a szüleinkét, nagyszüleinkét.

Bud Spencer 86 éves, amikor az interneten elszaporodó, a nevével visszaélő hamis felhasználói fiókok és weboldalak arra késztetik, hogy belevágjon élete egyik legizgalmasabb kalandjába, és az egyik legnépszerűbb közösségi hálón létrehozott hivatalos oldalán közvetlen kapcsolatba lépjen rajongóival. Amikor legelső, ügyetlen próbálkozásai szenzációs sikerrel járnak, hősünk elgondolkodik. Arra jut, hogy bár egy mosoly vagy kézfogás bensőségességét semmi sem pótolhatja, egy-egy személyes válasszal részben meghálálhatja közönségének a sok szeretetet és ragaszkodást. Bud Spencer virtuális valóságba tett kirándulásának krónikájából született meg ez a finom humorral és mély humánummal átitatott könyv. De ez az írásmű több egy egyszerű naplónál - valójában izgalmas és színes memoár, amelyben a világ különbözőbb részeiből származó rajongóival csetelő Bud feleleveníti eseménydús életpályája részleteit. Egyúttal egyfajta szellemi hagyaték, a fiataloknak, a jövő letéteményeseinek szánt üzenet, amelyet az ízig-vérig nápolyi Carlo Pedersoli, az ember, a férfi, férj, apa és nagypapa fogalmaz meg néhány általa fontosnak tekintett témáról, megosztva velünk "azt a két-háromezer dolgot", amit az élettől tanult. Bud Spencer lefegyverző őszinteséggel fejti ki gondolatait népszerűségről és barátságról, hitről és vallásról, háborúról és békéről, családról és házasságról, gyengéd tapintattal és ragyogó éleselméjűséggel szavakba öntve nemritkán sarkos véleményét politikáról és gazdaságról, valamint globalizálódott világunk legégetőbb és legkényesebb társadalmi problémáiról.

Két nem hétköznapi életút, amely egy ponton találkozik. Két nem hétköznapi ember, akik az élet egészen más területén munkálkodnak, mégis meglepően hasonlóan gondolkodnak az igazán lényeges dolgokról. Két nem hétköznapi világ, amelyet egy több évtizedes barátság kapcsol össze. Böjte Csaba ferences szerzetes és Csák János politikus-üzletember beszélgetéssorozata különleges eszmecsere. Az élet mindannyiunkat érintő, húsbavágó kérdéseit feszegetik a maguk tapasztalataiból merítve, miközben megosztják azokat az elgondolkodtató, szívszorító, mosolyra fakasztó vagy épp meghökkentő történeteiket, amelyeket eddig sehol másutt nem tártak fel. Melyek azok a legfőbb emberi értékek, amelyek nem szétválasztanak, hanem összekötnek? Miként találhatjuk meg az állandóságot egy olyan világban, amely folyamatosan elbizonytalanít? Vannak-e olyan emberi jók, amelyek egységet formálhatnak és biztonságot adnak? A napjainkig hatezer árva gyereknek otthont teremtő, világhírnévre szert tett, örökké úton lévő szerzetes és a négygyermekes családapa, aki sikeres vállalatvezetői és nagyköveti karrier után lett miniszter, az alapvető emberi értékekről, a család és a munka szerepéről, a közélet perspektíváiról és buktatóiról, nem utolsósorban pedig a mindannyiunkban ott rejlő kiaknázatlan, csodás lehetőségekről elmélkednek - hittel, őszinteséggel, sok derűvel. Úgy, ahogy még nem hallottuk őket.