Open Books strana 5 z 33

„Utoljára ültünk hát Mártával tegnap a teraszon. Utoljára világította meg az arcát a lenyugvó nap, és ő utoljára ígérte meg magának, hogy vasárnaponként hasonló, narancs fényekben fog kirándulni a gyerekekkel, és nem hagyja többé, hogy órákat nyomogassák az idióta telefonjukat. Utoljára ölelt meg azzal a gyors, de forró mozdulattal, ami az elhatározásait követni szokta. Utoljára képzelte el magát csontsoványan, egy kórházi ágyon. Ezt folyton minden apróság miatt elképzelte – most épp egy barna foltocskát vett észre az ujjai között –, félt a haláltól, de főképp a hosszú szenvedésektől félt, pedig semmi baja nem volt soha. Utoljára hülyéztem le. Utoljára mondtam neki, hogy bár egy nap tényleg meghalunk, de az összes többi napon biztosan nem. A main sem.” Egy névtelen rajongó, aki mindennap levelet ír. Egy nő, aki mindig ugyanott sír. Egy rémült első csók. Egy megöröklött tűzfolt. Egy balatoni vihar. Egy tanárnő, akit kinevetnek. Egy halott fényképész a hóban. Egy apa piros kabátja. Egy születésnap szilveszterkor. Dobray Sarolta legújabb kötete olyan, mint az a bizonyos bonbonos doboz – sosem tudhatjuk, mit kapunk legközelebb: különös vagy éppen nagyon is tipikus figurák, meghökkentő vagy egyszerűségükben titokzatos helyzetek elevenednek meg az ironikustól a szívmelengetőig sokféle hangon megszólaló szövegekben. Ami mégis összeköti őket, az az érzékenység, amivel a szerző a világ felé fordul, megpillantva az örökérvényűt a legelesettebb emberben, a legkisebb gesztusban, a legismerősebb történésben is. A megértés intimitása, egyszóval: a közelség.

1919 áprilisának végén Budapesten a tanácskormány tevékenységének köszönhetően eluralkodott a káosz, alig van ennivaló, a múltnál csak a jövő bizonytalanabb. Wertheimer Miklós leszerelt főhadnagy a spanyolnáthából felgyógyulván aggasztó híreket hall a Szent Koronáról. A Wertheimerekről mindenki tudja, hogy a Szent Korona adósai, ezért Miklós mindent megtesz, hogy a korona utolsó őrét meggyőzze: képes elhárítani a koronára és az országra leselkedő veszedelmet. Vakmerő tervének végrehajtásában testvére segítségét kéri. A két Wertheimer látja, hogy egyetlen esélyük az azonnali cselekvés: Miklós feleségét és két kisfiát hátrahagyva indul el, nyakában a bolsevik rendőrséggel, hogy küzdve árulással, halálos veszéllyel, puccsistákkal és szervizre szoruló repülőgépekkel, megmentse a koronát, amelyet a jelek szerint mindenki magára hagyott - azokat leszámítva, akik a legszörnyűbb sorsot szánták neki. Céljuknál pedig csak módszereik ördögibbek. A trilógia a Szent Korona dokumentált viszontagságait meséli el a koronázási ékszer őrzését magára vállaló Wertheimer család három generációját követve. Időben előre és visszafelé haladva is olvasható: ha nem is teljesen más a története, de más az olvasata attól függően, hogy A másik szárnysegéddel vagy A korona ügynökével kezdjük-e.

Gyra Miklós 1876-ban a nem túl sikeres pesti ügyvédek életét éli: van egy irodája a halszagú Hal téren, benne egy hivatalszolgája meg egy védence, akit azzal vádolnak, hogy megsértette a császárt. Gyra nem túl kényelmes lakását feleségével és kisfiával osztja meg, ám ezt a polgári idillt váratlanul darabokra robbantja egy küldemény. Tartalma egy napló, feladója pedig egy Wargha nevű férfi. A könyvet forgatva Gyra előtt szövevényes történet tárul fel, melynek középpontjában a Szent Korona eltűnésének története áll. Gyra nem kevesebbet akar megtudni, mint hogy ki árulta el a koronát, amelynek az 1848-49-es szabadságharc végóráiban veszett nyoma, hogy aztán néhány évvel később hirtelen megtalálják, s így magyar királlyá koronázhassák vele Ferenc Józsefet. Ki fedte fel a Habsburgok előtt a rejtekhelyét? Ki volt a korona árulója - vagy megmentője? A jó eszű ügyvéd elindul, hogy a frissen egyesített Budapesten utánajárjon a dolognak, kerül, amibe kerül... A trilógia a Szent Korona dokumentált viszontagságait meséli el a koronázási ékszer őrzését magára vállaló Wertheimer család három generációját követve. Időben előre és visszafelé haladva is olvasható: ha nem is teljesen más a története, de más az olvasata attól függően, hogy A másik szárnysegéddel vagy A korona ügynökével kezdjük-e.

Hogyan vált a farkasból az ember barátja? Milyen érzelmeik vannak a kutyáknak, hogyan kötődnek, és mi a szerepe a személyes rítusoknak az életükben? Hogyan oldanak meg problémákat? Miben hasonlít, és miben különbözik az emberi és az állati intelligencia? Csányi Vilmos immáron klasszikussá vált művében nemcsak két családi kutya, Bukfenc és Jeromos életét mutatja be, hanem azt is, hogy hogyan lehet a kutyalélek rejtelmeit tudományos vizsgálatok tárgyává tenni - mindezt a világszerte elismert ELTE Etológiai Tanszék legfrissebb kutatási eredményeinek felhasználásával a szerzőtől megszokott közérthető és szórakoztató stílusban. Számos gyakorlati tanács segítségével arra is kitér könyve végén, hogyan tartsunk kutyát: milyen fajtát válasszunk, hogyan szocializáljuk, és hogyan "csináljunk beszélő kutyát".

„Ma frissítem utoljára ezt a blogot. Mert rájöttem a három kép titkára. Fel nem foghatom, miféle szenvedéseken kellett keresztülmenned. Nem tudom, milyen súlyos bűnöket követtél el. Nem tudok megbocsátani neked. Mindezek ellenére én még mindig szeretlek.” Ha nem látod, nem figyelsz eléggé. Látszólag ártalmatlan, mégis nyugtalanító képek követik egymást ennek az egyedülálló könyvnek a lapjain: egy szülésbe belehalt nő utolsó rajzai egy imádkozó vénasszonyról és egy csecsemőről. Egy házat ábrázoló gyerekrajz, furcsa pacával az egyik ablakon. Egy rajztanár utolsó vázlata a hegyekről, ahol nem sokkal később valaki kegyetlenül végzett vele. Egy nevelőintézetben lakó diáklány rajza egy madárfészekről. Milyen titkokat és összefüggéseket olvashat ki belőlük az, aki kellően elszánt és figyelmes? Vajon van valamiféle kapcsolat közöttük? És mi magyarázza az egyes képekhez kötődő tragikus, olykor brutális haláleseteket? Uketsu népszerű újhullámos horror- és rémtörténetei a legfrissebb irodalmi trend, a sketch mystery legsikeresebb képviselői. Olyan irodalmi rejtvények, ahol az olvasó figyelme egy pillanatra sem lankadhat, miközben a mesterien adagolt információk labirintusában bolyong.

Az elmúlt három évet azzal töltöttem, hogy mindent elolvastam, amit a Capacitiről találtam, így természetesen mindent tudtam Errol Gardnerről. Ő állt a Csodaakkumulátor mögött, ő volt a vállalat vezérigazgatója és úgymond „fővarázslója”. Csak az elmúlt évben a Wall Street Journal és a Washington Post is foglalkozott vele, és még a Fehér Házban is járt Biden elnök vendégeként. Lehet, hogy nem volt annyira ismert, mint egy Jeff Bezos vagy egy Elon Musk, de bárki számára, aki odafigyelt az amerikai autóiparra, Errol Gardner kétségkívül nagy durranás volt. – Hozzámész Errol Gardner fiához? – Imádni fogod őt. Nagyon földhözragadt. – Errol? Vagy a fia? Nevetett. – Mindkettő! Mindketten fantasztikusak. Amikor Frank Szatowski telefonja egy nap megcsörren, az ötvenes éveiben járó csomagszállító döbbenten látja, hogy lánya az, akivel három éve nem beszélt. Maggie férjhez menni készül egy milliárdos techmogul fiához, Aiden Gardnerhez, és ő is szívesen látott vendég az esküvőn. A várva várt esemény előtt pár nappal Frank különös, feladó nélküli küldeményt kap: egy ismeretlen lány fényképét. Kiderül, hogy leendő veje volt barátnője az, aki rejtélyes módon eltűnt. Bár Maggie azt állítja, hogy Aidennek semmi köze sem lehetett a bűntényhez, az apát szokatlan aggodalom fogja el. Rossz érzései a helyszínre érkezve sem szűnnek meg: a fényűző magánbirtokon számos furcsaság, például egyedi időzóna és különféle aláírandó nyilatkozatok fogadják a vendégeket. Frank sehogy sem találja a helyét ebben a közegben, nyugtalanítja, hogy a vőlegény nyilvánvalóan titkol valamit, ráadásul a környéken is ellentmondásos hírek terjengenek a Gardnerékről. Az örömapa súlyos titkokat sejt a háttérben, és kutakodni kezd a család múltjában, miközben tudja: ha túl mélyre ás, talán örökre elveszíti Maggie-t. A Vagy hallgasson örökre pszichológiailag aprólékosan kidolgozott thriller egy kétségbeesett férfiról, aki mindent kockára tesz, hogy rendbe hozza kapcsolatát a lányával.

Férfi és nő együttélése nélkül elképzelhetetlen a világ, és mégis mennyi félreértés, összekülönbözés, vita és civakodás jellemzi a kapcsolatukat! De hát miért nem képesek megérteni egymást, mikor annyi minden köti össze őket, sőt néha még szeretik is egymást? A férfi és női gondolkodás és viselkedés különbségei jobban meghatározzák az életünket, mint gondolnánk. A párkapcsolaton túl a munkahelyen, a politikában, a sportban és szinte minden területen jelentősége lehet annak, hogy a két nem képviselői hogyan gondolkodnak, éreznek és kommunikálnak. Az elsöprő sikerű Testbeszéd szerzői tapasztalataik, kutatásaik, józan eszük és humoruk segítségével olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy miért csak egy dologra képesek figyelni egyszerre a férfiak, és miért fecsegnek annyit a nők. Miért esik nehezére a nőknek a párhuzamos parkolás, és ki olvas jobban a másik gondolataiban? És ha mindezt tudjuk, mit tehetünk azért, hogy harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb legyen a kapcsolatunk az ellenkező nemmel? Könyvünket mindazoknak a nőknek és férfiaknak ajánljuk, akik valaha is hajukat tépve, kiguvadt szemmel kérdezték hajnali kettőkor a partnerüket: „Hát miért nem vagy képes végre már felfogni?!” A kapcsolatok azért futnak zátonyra, mert a férfiak még mindig nem értik, miért nem olyan a nő, mint egy férfi, miközben a nők továbbra is elvárják, hogy a férfi pontosan úgy viselkedjen, mint ők

Miért vágynak az emberek a félelem nélküli élet titkos receptjére? Miért fél mindenki a félelemtől? És vajon én már szembenéztem minden démonommal? Az elmúlt tizenöt évben számtalan háborús övezetet és békés terepet megjárva ezekre a kérdésekre kerestem a választ, és vizsgálni kezdtem a félelmeimet, tudósítóként, anyaként, félig arab nőként, magyar állampolgárként. Rájöttem, hogy a félelem üzemanyagként működik bennünk, ami kihozhatja a legjobb és a legrosszabb oldalunkat is. De mitől függ, hogy éppen melyiket? Erre a kérdésre kerestem a választ, amikor elindultam a félelem feltérképezésének útján. Megrázó események túlélőit, valamint neves kutatókat és világhírű szociálpszichológusokat kérdeztem arról, hogyan formálja át a félelem a testünket és a lelkünket, miképpen alakítja át a szokásainkat és viselkedésünket. "Amikor e könyv első kiadása megjelent, álmomban sem gondoltam volna, hogy néhány évvel később egy láthatatlan ellenség, egy vírus kényszeríti térdre az egész világot. És ez teszi a könyvem üzenetét még aktuálisabbá, hogy az érzéseinket, a félelmeinket, a szorongásainkat ne elfojtani akarjuk, hanem sokkal inkább a megértés, a megküzdés és a nehéz helyzetek újraértékelése motiváljon minket." - Al Ghaoui Hesna

"Ha bármiféle hatást tudunk gyakorolni a megkövült közéletre, akkor a történelemnek is velünk együtt kell mozdulnia." A közelmúlt kísérletei egy radikális demokráciaért Athéntól New Yorkig, Rodzsavától Londonig világszerte igyekeztek szembeszállni a megszorításokkal, a kapitalizmus gerjesztette ökológiai krízissel, az elnyomással, a tekintélyelvűséggel és a hierarchizálódással. Murray Bookchin utópisztikus víziói lassan fél évszázada az ilyen kísérletek politikai gondolkodóinak és a mögöttük álló társadalmi mozgalmaknak jelentenek kiindulópontot, amikor az elméletet cselekvéssé kell formálniuk. Merész és kifinomult tételei egy olyan antikapitalista agenda alapját jelenthetik, amely elvezet az ellenállástól a következő forradalomig. A számos szamizdatban megjelent és online fellelhető fordítás után most először jelennek meg önálló kötetben Bookchin esszéi magyarul a szabadságról, a baloldal jövőjéről, az ökológiai válságról, a nacionalizmusról, vagy épp a közvetlen demokráciáról. A kötethez Ursula K. Le Guin írt előszót.

Hogyan táplálkozzunk, hogy megőrizzük az egészségünket és a jóllétünket? Mit kell kerülnünk, hogy védjük és támogassuk a beleink mikrobiomját? Mely ételekkel támogathatjuk az immunrendszerünket? Az Éltető étrend egyszerre lelkesít, ruház fel tudással, miközben praktikus tanácsokkal szolgál. Teljesen más megvilágításba helyezi a táplálkozást – a saját egészségünk és a bolygó jólléte érdekében egyaránt. Az élelmiszerek a legfontosabb szövetségeseink az egészségünk megőrzéséért folytatott küzdelemben, de az ultrafeldolgozott ételek korában nehéz eldöntenünk, hogy mit is együnk. Tim Spector professzor ebben a könnyen követhető útmutatóban a legmodernebb tudományos felfedezésekre, illetve saját tapasztalataira támaszkodva egyértelmű válaszokkal szolgál a helyes táplálkozás új tudománya által feltett kérdésekre.

„A pompásan szabott, elegáns fekete öltönyt viselő kulturális attasé kinyújtott kézzel közelebb lép. Álságos mosolya láttán Emma nem érti, hogyan dőlhetett be neki. A diplomata eltűnt, helyére egy hidegvérű köztisztviselő lépett. – Emma! Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejött. Szívesen, Álszent úr! A lány önkéntelenül kezet nyújt. Az érintésétől szikra sercen, ami meghökkenti őket. A férfi az egyik székre mutat, majd maga is leül az asztal túloldalán, és hagyja, hogy egy ideig beszédes csend telepedjen rájuk. Holtbiztos, hogy Tárikról van szó. Mi másról? Most, hogy levetette magáról a sármőr álarcát, Éric Martel egyfajta meghatározhatatlan fenyegetést áraszt. – Szeretném, ha nekünk dolgozna. Emma bármire számított, csak erre nem. A férfi vagy összevissza dumál, vagy elég ravasz ahhoz, hogy az első ütést érzéstelenítés nélkül vigye be. Hála az égnek, neki a szeme sem rebbent, ebben a pillanatban csak ez a fontos. – Masszőr vagyok. Görcsproblémái vannak? A férfi mosolyfélére húzza a száját. Mintegy azt közölve: Hát jó, játszani akarsz? Akkor játsszunk!” Jean Reno első regénye fordulatos és szenvedéllyel teli kémtörténet, egy fiatal lány meglepő helyzetekkel és érzésekkel teli útjának története, akiben jóval több vakmerőség és szenvedély rejlik, mint amit akár a világ, akár ő maga sejtett. Emma masszőzként dolgozik egy elismert bretagne-i terápiás központban. Miközben kilenc éve autóbalesetben elveszített édesanyját gyászolja, igyekszik kielégíteni elkényeztetett macskája, Kedd szeszélyeit. Egy nap a Közel-Keletről érkeznek különleges vendégek a központba, vezetőjük az ománi miniszterelnök-helyettes fia, Tárik Hán. Amikor Emma megmasszírozza, mindketten elsöprő erejű vonzalmat éreznek. A férfi felajánlja Emmának: tanítsa be az Omán fővárosában nyíló új, fényűző resort masszőreit, mire a lány kis habozás után igent mond, mert érzi, ideje, hogy új életet kezdjen. Az egzotikus országban újra találkozik Tárikkal, akivel titkos, ám annál szenvedélyesebb viszonyba bonyolódik. Mindeközben Omán egy nukleáris létesítményt készül titokban létrehozni, és ebben Táriknak fontos szerepe van. A francia titkosszolgálat úgy dönt, a gyanútlan Emma bevonásával oldja meg az ügyet…

„A nagyapám mindig azt mondta, hogy légy szabad. A lelked legyen szabad, fiam. Ha ezt az ember megérti, akkor él vele; illetve biztos mindenki megérti, csak nem mindenkinek sikerül. És nekem olyan szerencsém volt, hogy én valahogy tudtam ezzel élni. Nem tudom, hogy.” Cserhalmi György több mint kétszáz filmszerepet és több mint kétszáz színpadi szerepet játszott el – hatalmas életmű, amely szerencsére még nem zárult le. És a több mint ötven év alatt annyi történet halmozódott az alakítások mellett és mögött, hogy úgy gondoltam, ezeket érdemes közkinccsé tenni; fölé emelni a társasági sztorizásoknak. Miniportrék, anekdoták, vidámak és szomorúak sorjáznak tehát ebben a könyvben, olyan emberekről, akiknek a többsége már a színház- és filmtörténet része, a kulturális közelmúltunk, értéktárunk meghatározó eleme; olyanok, akiket nem szabad elfelejteni, mert nélkülük érthetetlen és értelmezhetetlen az a kulturális közeg, amelyben ma élünk. És kirajzolódik egy monumentális pálya jó néhány tapasztalata, és mögötte remélhetőleg egy szakma, a színészet ethosza is. „Nagy színész”, „népszerű színész”, „főszereplő színész” – gyakran felbukkanó jelzős kapcsolatok ezek Cserhalmi pályájával kapcsolatban, és igazak is, csak éppen nem sokat árulnak el arról, ami mögöttük van; mi erről is sokat beszélgettünk, a „melóról”, a családról, a színészi „trükkökről”. Csáki Judit Cserhalmi György 1948-ban született Budapesten, jelenleg Kékkúton él. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Többek között a Nemzeti Színház és a Radnóti Színház tagja, a Katona József Színház alapító tagja volt. A magyar filmművészet megkerülhetetlen és legendás alakja, aki olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Makk Károly, Szabó István vagy Tarr Béla.

„Azért mesélem el a történetemet, mert jól szemlélteti az igazságot, amelyet senki nem akar beismerni: a sötétség ott van, ahol a legkevésbé számítasz rá. Bűnöző vagyok, bűnügyi nyilvántartásba vétel nélkül. Az álcázás mestere vagyok, sosem kaptak el. Tetteimet szinte sosem bánom meg. Barátságos vagyok. Felelősségteljes vagyok. Láthatatlan vagyok. Elvegyülök a tömegben. Huszonegyedik századi szociopata vagyok. Azért írtam meg ezt a könyvet, mert tudom, nem vagyok egyedül.” „Esther Perel párkapcsolati terapeuta podcastjének és egy pikáns kitárulkozásnak a keresztezése” San Francisco Chronicle Patric Gagne még óvodás sem volt, amikor rájött, hogy kellemetlenül érzik mellette magukat az emberek. Furcsa reakciókat váltott ki mindenkiből, de maga sem tudta, miért. Gyanította, hogy talán azért, mert a félelem, a bűntudat és az empátia érzése ismeretlen számára, sőt többnyire semmit sem érez. Hogy megtöltse ezt az ürességet, a fiatal lány ellopott ezt-azt. Hazudozott. Néha erőszakosan viselkedett, néha lakásokba tört be. Csak hogy végre helyettesítse a semmit… valamivel. Bármivel. Az egyetemen Patric végre megbizonyosodott arról, amit már régóta sejtett, hogy szociopata. Azt mondták neki, hogy erre nincs terápia, és nem is reménykedhet abban, hogy normális életet élhet. Egy szociopata nem lehet más, mint őrült, gonosztevő, szörnyeteg. Amikor azonban Patric újra kapcsolatba kerül régi szerelmével, felcsillan előtte a diagnózison túli jövő lehetősége. Kedvese és néhány különleges ember segítségével nekilát, hogy bebizonyítsa: a hozzá hasonlóan szociopátiával diagnosztizált több millió sorstársa sem mind szörnyeteg, sőt. Inspiráló történet a Patric sorsát megváltoztató utazásról és arról, hogyan sikerült felépítenie egy szeretettel és reménnyel teli életet.

Szűk évtizede jelent meg és vált rögtön klasszikussá Váncsa István Lakoma sorozatának az itáliai konyhákat bemutató kötete, amelynek most jelentősen bővített, csaknem ezer receptet és negyvenhárom izgalmas gasztroesszét - s egyben különleges, szellemes-míves irodalmi szöveget - tartalmazó példányát veheti kézbe az olvasó, a tradicionális olasz gasztronómia pazar tárházát. Megtudhatjuk belőle, miért rúgta ki Verdi a szakácsai többségét, szükségből lett-e Beethoven kedvenc fogása a sajtos makaróni, hogyan készül Horatius levese, a Három Velence marhapörköltje, a Donizetti-torta, vagy például hogyan olvassuk az Ulyssest. Ahogy a tömény és nagyon markáns ízű, valójában csaknem ihatatlan innivalókat, mondjuk a Friuli-Venezia Giuliából való Amaro Nonini Quintessenziát szokás. Cseppenként. Profi séfeknek, alkalmi főzőcskézőknek és egyszerű irodalomkedvelőknek egyaránt kihagyhatatlan.

Miután huszonnégy évesen az egész ország megismerte Oravecz Nóra nevét, és mindent elért, amit addig a siker fogalmával azonosított, megismerte a hírnév és a siker árnyoldalait is. Személyes tapasztalata nyomán kezdte kutatni, hogy valójában milyen lelki folyamatok húzódnak a mögött az út mögött, amit önmegvalósításnak hívunk. Mi vár ránk azután, hogy elértük, amire vágytunk, és milyen út vezet odáig, hogy megtaláljuk azt, ami valóban teljessé tehet minket? A könyv a Gartner-féle életciklusgörbét hívja segítségül a siker újraértelmezéséhez. A külsődleges kritériumok helyett a belső utat, önmagunk megismerését és a személyiség fejlődését helyezi a fókuszba. Bemutatja, hogy hogyan formálódik a sikerig vezető és az az után tartó út során az önértékelésünk, a mentális jólétünk, és hogyan változnak céljaink. A szerző mindeközben szívbe markoló őszinteséggel osztja meg saját tapasztalatait, mesél saját sikereiről és kudarcairól. Ajánljuk Oravecz Nóra új kötetét mindazoknak, akik úgy érzik, hogy többet szeretnének kihozni magukból, nem félnek megvalósítani a céljaikat, és megmutatni a világnak, kik ők valójában.

"Nem tudom eldönteni, ez tényleg a boldogság már, vagy a boldogság majd csak akkor jön el, ha beköltöztünk a bézs színű házba." A hétéves Mari mást sem hall otthon, mint hogy ő csúnya, buta, semmirekellő. Alkoholista apja és rideg anyja mellett nemhogy Barbie babát vagy szép ruhát, de egy kedves szót, egy szerető pillantást sem kap soha. Kamaszként a Tisza-menti kisvárosból Nyíregyházára megy tanulni, ahol összejön "a rendes fiúval, egy normális családból". Mari homályosan érzi, hogy hiányzik valami a kapcsolatukból, de igazán csak az számít neki, hogy végre tartozhat valakihez. Különösen amikor kiderül, hogy babát vár. Hiába a szép ház, a gyerek, a kedves és gondoskodó férj: a hiányérzet, a zavar és saját alkalmatlanságának érzése egyre csak növekszik benne. Mari elkezdi kutatni, miért nem teszi boldoggá az anyaság, miért nem képes szeretni, és elfogadni a szeretetet - ám jóval sötétebb válaszokat talál, mint amire számított. Szentesi Éva regényét új, javított és átdolgozott kiadásban veheti kézbe az olvasó.