Open Books strana 25 z 33

A Montessori baba Maria Montessori nevelési elvei alapján mutatja be, hogy neveljük szeretettel, tisztelettel, megértéssel és bámulatos nyugalommal a kisbabánkat az első életévében. Simone Davies és Junnifa Uzodike közös könyve gyakorlatias javaslatok százait tartalmazza, amelyek segítenek az olvasónak, hogy megértse, mi történik a kisbabájával, és hogy támogathassa tudatos jelenlétével a baba tanulását és fejlődését. Megtudhatjuk belőle, - hogyan készüljünk fel a szülői szerepre - testileg, érzelmileg, intellektuálisan és spirituálisan, - hogyan váljunk aktív megfigyelővé, hogy megértsük, mit mond nekünk a baba valójában, - hogyan alakítsunk ki Montessori-tereket az otthonunkban, köztük olyanokat, amelyekben korlátozás nélkül tevékenykedhet a baba, - hogyan támogassunk olyan tevékenységeket, amelyek segítik, hogy a baba mozgása és nyelvi készségei a neki megfelelő ütemben fejlődhessenek, - hogyan alakítsunk ki biztonságérzetet a babában, hogy magabiztosan indulhasson a világ felfedezésére. Ez a könyv azért született, hogy támogatást nyújtson, és segítsen megtalálni azt a békét, amelyre oly nagy szükségünk van, amíg a baba tiszteletteli és szeretetteli gondozását tanuljuk. Lépésről lépésre mutatja be, hogyan lassítsunk le, hogy a gyermekünknek megfelelő tempóban gondoskodhassunk róla; hogyan támogassuk a babát abban, hogy bízzon önmagában, a környezetében és bennünk; miként váljunk gyakorlott megfigyelővé, hogy megértsük, mit jelez nekünk a kisbabánk; és milyen módon ültessük el a kisbabában a magabiztosság és a rácsodálkozás képességének magvait, ami az egész családunk javára válik majd. Nagy sikerű elődjéhez, a Montessori tipegőhöz hasonlóan a Montessori baba is azon kevés gyereknevelésről szóló könyv közé sorolható, amelyre ránézni is öröm: gyönyörű, színes illusztrációi és szellős, áttekinthető felépítése összhangban áll a könyv ítélkezéstől mentes, közérthető nyelvezetével és az általa bemutatott nyugodt, megfontolt szülőséggel.

Dr. Máté Gábor és a dr. Gordon Neufeld pszichiáter egyesült erővel elemzik korunk egyik legégetőbb problémáját, miszerint a kortársak egyre inkább átveszik a szülők szerepét gyermekeink életében. A gyerekek társaiktól tanulják meg, mi a jó és mi a rossz, milyenek legyenek, hogyan viselkedjenek, ez azonban aláássa a családokat, megmérgezi az iskola levegőjét, agresszivitással és korai szexualitással teli ifjúsághoz, a kamaszbandák, az iskolai erőszak, a kamaszkori öngyilkosságok számának emelkedéséhez vezet. Ne hagyjuk! A bennünk szunnyadó természetes szülői ösztönöket felébresztve A család ereje segítségével arra koncentrálhatunk, hogy milyen szerepet kell betöltenünk a gyerekeink életében. Az a modern keletű rögeszme, hogy a szülői nevelés olyan készségek együttese, amelyekre akkor tehetünk szert, ha a szakértők tanácsait követjük, valójában az intuícióink és a gyermekkel való kapcsolatunk elvesztéséből fakad. A szülőség ugyanis nem más, mint kapcsolat. Ha a szülői szerepünk biztos lábakon áll, a természetes ösztöneink aktiválódnak, és ezek elirányítanak bennünket azzal kapcsolatban, hogy hogyan neveljük és oktassuk a gondoskodásunkra bízott gyermekeket. A titok nyitja, hogy tiszteletben kell tartanunk a gyermekeinkkel való kapcsolatot minden velük való érintkezésünkben. A család ereje visszahelyezi jogaiba a szülőt, az elméleti háttér megismertetésén túl pedig gyakorlati tanácsokkal szolgál, hogy visszataláljunk ősi szerepünkbe. Segít, hogy gyermekeinknek irányt mutassunk, hogy megtapasztalhassák a család erejét. Dr. Máté Gábor 1944-ben született Budapesten. Családjával 1957-ben vándorolt ki Kanadába. Több mint húsz évig családorvosként dolgozott, hét évig volt a Vancouveri Kórház orvosi koordinátora, jelenleg könyveket ír és előadásokat tart szerte a világon. Célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet a betegségek tágabb összefüggéseire.

Hogyan tanulunk meg beszélni? A gyerekek tényleg felpörögnek, ha sok cukrot esznek? Mitől lesz boldog a házasságunk? Hogyan csapnak be minket az érzékszerveink? A génjeink vagy a környezetünk határoz meg bennünket? Miért hagy minket időnként cserben az emlékezetünk? Milyen hatások formálják személyiségünket? Az agresszió része az emberi természetnek? Mi határozza meg a szexuális orientációt? Hogyan választunk barátokat? Mi számít pszichés zavarnak? Kik viselik legrosszabbul a stresszt? Mi a boldogság és a szubjektív jóllét titka? A Stanford Egyetem professzora, a "börtönkísérlete" révén világhírt szerzett Philip Zimbardo és munkatársai tudományosan, ugyanakkor nagyon szórakoztatóan ismertetnek meg mindazzal, amit a pszichológiáról tudni kell. Felhasználják a legfrissebb kutatási eredményeket, és esettanulmányokkal, ábrákkal, a kritikus gondolkodást fejlesztő feladatokkal segítik, hogy az elsajátított tudást a mindennapi életben is alkalmazhassuk. A Pszichológia mindenkinek nem véletlenül szerepel a világ főiskoláin, egyetemein a kötelező olvasmányok listáján. Zimbardóék munkája magyarul négy kötetben jelenik meg. A harmadik kötet főbb témái: a motiváció, az érzelmek, a személyiség és a közösség.

Tanulhatunk bármit a drogosoktól? Tudjuk egyáltalán, közülünk hányan szenvedélybetegek? A munkamániát még most is gyakran erénynek tekintjük, az alkohol-, nikotin- vagy internetfüggőség, a szex- vagy vásárlásmánia, az étkezési zavarok a normális társadalomban sem ritka jelenségek. Vajon mi bajunk az életünkkel, hogy önmérgezéssel próbálunk enyhülést találni? Miért olyan nehéz megszabadulni rossz szokásainktól még akkor is, ha azok egészségünket vagy az emberi kapcsolatainkat veszélyeztetik? Magyarországon, mely az alkoholizmus szempontjából a világ „vezető” országai közé tartozik, különösen égető kérdések ezek. Honnan erednek a pillanatnyi fájdalommentességet, örömöt és megkönnyebbülést előidéző kémiai szerek, valamint a különböző viselkedések iránti addikciók? A sóvárgás démona plasztikus példák sorával tesz egyértelművé, hogy az ok nem az egyén hibáiban, és nem is a genetikai tényezőkben, hanem a függő személy által átélt szenvedésekben és veszteségekben keresendő. A sóvárgás démonában dr. Máté Gábor, a világhírű magyar lélekgyógyász saját klinikai tapasztalatai és a legfrissebb tudományos eredmények segítségével elemzi a függőségeket, és segíteni próbál, hogy felszabadulhassunk az érzelmeinket és viselkedésünket uraló erők alól.

Hogyan tanulunk meg beszélni? A gyerekek tényleg felpörögnek, ha sok cukrot esznek? Mitől lesz boldog a házasságunk? Hogyan csapnak be minket az érzékszerveink? A génjeink vagy a környezetünk határoz meg bennünket? Miért hagy minket időnként cserben az emlékezetünk? Milyen hatások formálják személyiségünket? Az agresszió része az emberi természetnek? Mi határozza meg a szexuális orientációt? Hogyan választunk barátokat? Mi számít pszichés zavarnak? Kik viselik legrosszabbul a stresszt? Mi a boldogság és a szubjektív jóllét titka? A Stanford Egyetem professzora, a "börtönkísérlete" révén világhírt szerzett Philip Zimbardo és munkatársai tudományosan, ugyanakkor nagyon szórakoztatóan ismertetnek meg mindazzal, amit a pszichológiáról tudni kell. Felhasználják a legfrissebb kutatási eredményeket, és esettanulmányokkal, ábrákkal, a kritikus gondolkodást fejlesztő feladatokkal segítik, hogy az elsajátított tudást a mindennapi életben is alkalmazhassuk. A Pszichológia mindenkinek nem véletlenül szerepel a világ főiskoláin, egyetemein a kötelező olvasmányok listáján. Zimbardóék munkája magyarul négy kötetben jelenik meg. Az első kötet a tudomány alapjaival ismertet meg, vagyis az agyunk működésével, az örökletesség kérdésével, az észleléssel, illetve az ember pszichés fejlődésével.

Hogyan tanulunk meg beszélni? A gyerekek tényleg felpörögnek, ha sok cukrot esznek? Mitől lesz boldog a házasságunk? Hogyan csapnak be minket az érzékszerveink? A génjeink vagy a környezetünk határoz meg bennünket? Miért hagy minket időnként cserben az emlékezetünk? Milyen hatások formálják személyiségünket? Az agresszió része az emberi természetnek? Mi határozza meg a szexuális orientációt? Hogyan választunk barátokat? Mi számít pszichés zavarnak? Kik viselik legrosszabbul a stresszt? Mi a boldogság és a szubjektív jóllét titka? A Stanford Egyetem professzora, a "börtönkísérlete" révén világhírt szerzett Philip Zimbardo és munkatársai tudományosan, ugyanakkor nagyon szórakoztatóan ismertetnek meg mindazzal, amit a pszichológiáról tudni kell. Felhasználják a legfrissebb kutatási eredményeket, és esettanulmányokkal, ábrákkal, a kritikus gondolkodást fejlesztő feladatokkal segítik, hogy az elsajátított tudást a mindennapi életben is alkalmazhassuk. A Pszichológia mindenkinek nem véletlenül szerepel a világ főiskoláin, egyetemein a kötelező olvasmányok listáján. Zimbardóék munkája magyarul négy kötetben jelenik meg. A második kötet főbb témái: a tanulás, az emlékezés, az intelligencia, illetve a tudatosság.

Mindmáig ?vitatott, hogy a kádárizmust és a kádáristákat háttérbe szorító 1988-as pártértekezleten a fogadott fiú, vagyis Grósz Károly valóban „az apa”, Kádár János ellen fordult-e, vagy a változást igénylő közhangulat egyszerűen elsöpörte a harminckét éve hatalmon lévő főtitkárt. Kádár a tanácskozás után mindenesetre azt mondta: „a Brutusok megjelentek”. Vajon Grósz tényleg Kádár Brutusává vált? Az öregedő Kádár János hosszú éveken keresztül kereste, ki lehetne az utódja. Voltak, akikre ő maga gondolt, és akadtak önjelöltek is. Ahogy egyre sürgetőbbé vált az utódlás, Kádár húzta-halasztotta a döntést, majd Grósz Károlyt választotta ki és emelte maga mellé. A könyv Kádár és Grósz drámáját követi végig levéltári források, visszaemlékezések és személyes interjúk segítségével. A történet két politikus bonyolult viszonyáról szól, de ez a két ember a kommunista diktatúra két utolsó magyarországi vezetője volt. Kapcsolatuk – noha mélyen emberi jelenségeket illusztrál – a magyar történelem része. Ránk is tartozik, mert meghatározta az életünket, vagy a miénket, vagy a szüleinkét, nagyszüleinkét.

Szörnyű emberi szenvedések és társadalmi károk árán alakítottuk át a világot és a termelékenység maximalizálása érdekében. Egyenlőség és méltányosság, demokrácia és szabadság, közösség és szolidaritás – közös értékeink, amelyek a kapitalizmus kritikájának alapjául is szolgálhatnak. Erik Olin Wright ezeket segítségül hívva írta meg az egyik legelegánsabb, közérthetőségében utolérhetetlen kiáltványt egy antikapitalista, demokratikus szocialista társadalomért, amely messze túlmutat a manapság divatos ideológiai és identitáspolitikai pamfleteken. A könyv ugyanis a gyakorlatra és a megvalósításra fókuszál, és azoknak szól, akik a politikát a cselekvés mentén képzelik el, akik valóban tenni szeretnének egy igazságosabb, egyenlőbb, méltányosabb antikapitalista demokrácia érdekében.

Mi ?köze az édesköménynek a biszbaszhoz? Hogyan köthető a blachan, ez az apró rákok és sózott halak napon érlelésével készülő (és rendkívül büdös) indonéz hozzávaló a mi vajtökünkhöz? Hogyan készíthetjük el a Hidegen mosolygó szőke márki nevezetű, epres-csokoládés receptet? Csupa kínzó kérdés, amelyeket új szakácskönyvében Váncsa István nemcsak feltesz, hanem rendre meg is válaszol. A szerző új kötetének receptállománya alapanyagok köré csoportosul, vagyis (saját szavai szerint) a mindennapi élet valóságos problémáira keres válaszokat. Szervező elve a szezonalitás, tudjuk meg Váncsától, tekintve, hogy az ételkészítés alapanyagai jórészt az évszakokhoz kapcsolódnak. „Tavasszal csirkét ettünk, nyáron jércét, ősszel kacsát-libát, telente disznóhúst, ám erre már csak a legöregebbek emlékeznek. A nagy élelmiszer-áruházakban évszakoktól függetlenül mindig ugyanazt látni, de valódi csirkét vagy jércét soha; ezeknek a szavaknak az eredeti jelentése mostanra feledésbe merült. Ez a könyv mindazonáltal próbál úgy tenni, mintha továbbra is normális életet élnénk egy normális világban, szerzője tehát kegyes hazugságot terjeszt. Ettől jó a közérzete.” Az Évszakok ízei szórakoztat, tanít, elgondolkodtat, és mellesleg 240 izgalmas recepttel szolgál – mi többet várhatnánk egy szakácskönyvtől?

Moszkvában, ?egy korrupcióellenes tüntetésen a rendőrség őrizetbe veszi Ányát. A bíróság egy alig negyedórás tárgyaláson tíz nap elzárásra ítéli. Ánya életében először találja magát rács mögött. A fogvatartási központba szállítják, ahol feltevése szerint csak huligánok és garázdák, szélhámosok és tolvajok ülnek. Ám legnagyobb meglepetésére a hármas számú cellában csupa hozzá hasonló fiatal nő raboskodik, akik olyan nevetségesen jelentéktelen kihágások miatt kerültek ide, mint például a jogosítvány nélküli vezetés. Az egyhangú börtönnapok végtelenül hosszúak, és a nők a szabadulásukat várva játszanak, álmodoznak, beszélgetnek, megosztva egymással látszólag hétköznapi életük olykor cseppet sem hétköznapi titkait. A fogvatartási központ szigorú szabályok szerint berendezett, zárt és fülledt világ, ahol azonban az egész addigi életét, kisvárosi gyermekkorát, lázadó kamaszéveit, kollégiumi barátságait és zűrös szerelmeit felidéző Ánya körül különös és hátborzongató dolgok kezdenek történni. Csak rajta áll, hogy kiderítse: mindez valóság, vagy csupán a zaklatott képzelete szüleménye. Kira Jarmis Alekszej Navalnij sajtótitkára. A Zárka az első regénye.

Dr. Edith Eva Eger inspiráló és gyakorlati tanácsokban bővelkedő könyve segít, hogy megszabadulhassunk romboló mintáinktól és bénító gondolatainktól, s ezáltal szabadon élvezhessük az életet. Saját pácienseinek történeteiből vett példák segítségével mutatja be az olyan, lelkünket fogva tartó érzelmi állapotokat, mint a félelem, a gyász, a düh, a titkolózás, a stressz, a bűntudat, a szégyen vagy a hárítás – egyúttal szelíden bátorít bennünket a múlt béklyóitól való szabadulásra. Mélységes empátiával, lényeglátással és humorral megírt kötetében Edith Eva Eger rámutat, hogy mindannyian sérülékenyek vagyunk, és mindannyian ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe. Az ajándék segítségével azonban kitörhetünk az önmagunk építette börtönből, és feldolgozhatjuk a traumáinkat.A díszkiadás Edith Eva Eger a világjárvány után írt utószavával és családi receptjeivel jelenik meg. „A szabadságot egész életünkben gyakoroljuk – olyan döntés, amit naponta újra meg újra meg kell hoznunk. A szabadsághoz remény is kell. Annak tudatosítása, hogy a szenvedés, bármilyen rettenetes is, átmeneti, és kíváncsiság, hogy felfedezzük, mi történik aztán. A remény teszi lehetővé számunkra, hogy a múlt helyett a jelenben éljünk.”

A ?The New York Times két újságírója a színfalak mögé invitálja az olvasót, hogy bemutassa korunk egyik legnagyobb sikertörténete, a Facebook igazi arcát. Az óriáscégről, amely új alapokra helyezte az emberek közötti kapcsolattartás módjait, kiderült, hogy a felhasználók személyes adataival kereskedik, algoritmusai felgyorsítják, sőt tudatosan erősítik fel a megtévesztő, gyűlöletkeltő és kirekesztő szólamokat a profit érdekében. A fejlesztők azt az utasítást kapták, hogy kerül, amibe kerül, de láncolják a platformhoz a felhasználókat, ugyanis figyelmük minden rezdülése pénzzé tehető, ami az elsődleges szempont, még akkor is, ha ez a gyűlöletbeszéd, az összeesküvés-elméletek terjedését vagy épp a párbeszédre képtelen véleménybuborékok kialakulását eredményezi. Amíg a fogyasztók és a törvényhozók az adatvédelem sérülékenységével és az álhírek nyugtalanítóan gyors terjedésével voltak elfoglalva, a Facebook a világ legmohóbb adatbányász-gépezetévé vált, elképesztő extraprofitot termelt, és agresszív lobbitevékenységgel védte dominanciáját. Sheera Frenkel és Cecilia Kang egyedülálló tényfeltáró munkájukban lerántják a leplet a cégen belüli bonyolult politikai játszmákról, feltérképezik a szövetségek és rivalizálások hálózatát, hogy rávilágítsanak a techóriáson belüli végzetes ellentmondásokra.

A ?modern ember az elmúlt három-négy évtizedben szinte nagyobb változásokat élt át, mint a korábbi száz évben. A génkutatás, az informatika, a mesterséges intelligencia, az internet, a mobiltechnológia alapjaiban formálták át nemcsak a világról való tudásunkat, de mindennapi rutinjainkat. Ugyan ki tudná ma elképzelni az életét számítógép, mobiltelefon, automaták, precíz képalkotó orvosi vizsgálatok, elektronikus ügyintézés, „okos”-megoldások nélkül – hacsak nem valamely archaikus társadalom tagjaként él egy világtól elzárt őserdőben? E kézzelfogható változásoknak számos lelki és társadalmi szinten megnyilvánuló hatását is tapasztaljuk: egyre kevésbé vagyunk közösségi létezésre utalva, fokozódó önállóságukban pedig lassan egyszemélyes csoportokká alakultunk. Ez egyfelől táptalaja az elmagányosodásnak, másfelől korábban soha nem tapasztalt szabadsággal és kreativitással jár: az ember életében csak úgy sorjáznak az újítások. A létezésünk kényelmesebbé válásának azonban meg kell fizetni az árát: a klímaválság, a kifogyó energiakészletek, a járványok, a pusztuló Föld már rég nem a jövő zenéje. Kevesen tudnak olyan érdekfeszítően és szórakoztatóan beszélni húsbavágó, komoly és időszerű kérdésekről, mint Csányi Vilmos, aki dörgedelmes próféciák helyett görbe tükröt tart emberi gyarlóságaink – olykor állati butaságaink – elé. A neves humánetológus írásaiban minden színtiszta tudomány, mégis felszabadítóan derűs, sokszor kacagtató olvasmányok ezek, legyen szó akár arról, mi tette olyan sikeressé az emberi csoportosulásokat az állatokéival szemben; miért vagyunk meggyőzhetők olyan könnyen szinte bármiről; miért szeret az ember kutyát tartani, és miért nem például zsiráfot; mi célból született a divat; és vajon rafináltan gondolkodik-e kedvenc cicánk, amikor elcsal bennünket a kanapéról, hogy ő ülhessen oda. Csányi Vilmos csupa olyan kérdésre válaszol lélegzetelállítóan izgalmasan, amely mindannyiunkat foglalkoztat – vagy amit sosem mertünk megkérdezni…

Hogy ?kerül a Dunába egy hazánkban nem őshonos, emberre is veszélyes aligátorteknős? Mi a teendő, ha mosómedve költözik be egy felkapott budapesti étterem VIP-részlegébe? Hogyan neveljünk fel árva kölyökfarkast vagy kölyökmedvét? Hány ember kell egy panellakás tizedik emeleti ablakának redőnye alá beszorult denevér kimentéséhez? A fenti kérdésekre mind választ kaphatunk a könyvben, miközben kirajzolódik előttünk a hazai állatvédelem ikonikus alakjának életútja gyerekkorától egészen napjainkig. Wolfpistát, azaz Szilágyi Istvánt az állatvédelemben, állatmentésben, majd a farkasok és a medvék között eltöltött évek nem mindennapi helyzetek elé állították. Ezek a lebilincselő, meghökkentő, néhol megbotránkoztató történetek számos tanulságot hordoznak, és legalább annyira szólnak rólunk, emberekről, mint az állatokról. Megismerhetjük az állatvédő munka sokszor hálás, ám gyakran keserédes, sőt szomorú valóságát. Betekintést nyerhetünk az ember mellett élő, fogságban született vagy árván maradt vadállatok mindennapjaiba. Megtudhatjuk, hogy milyen következményekkel jár, amikor valaki meggondolatlanul vág bele az állattartásba vagy állatmentésbe. A könyv igaz történetei tükröt tartanak elénk, és segítségünkre lehetnek abban, hogy végre felismerjük: egy állat tartása nem az ember alapjoga, az állatot ki kell érdemelni. Mit csinál egy állatvédő? Röviden: állatokat ment. Tudom, ez itt most elég gyenge poén volt, de tulajdonképpen tényleg ez a dolog lényege, ugyanakkor annyi minden van e mögött a két szó mögött, hogy a helyesebb válasz az lenne, hogy: kiég. Mentálisan, fizikálisan és anyagilag nagyon gyorsan tönkremegy, ha nem elég körültekintő. Ez is egy kőkemény segítőmunka, sőt azt hiszem, kijelenthetem, hogy szakma, még ha jelenleg a képesítés nélküli szakmák közé tartozik is. De akár tekinthetünk rá hivatásként is. Mindenesetre ugyanúgy segítő tevékenység, mint többek között az orvosoké, az ápolóké, a szociális munkásoké vagy a tanítóké. És ugyanúgy nincs sem rendesen megfizetve, sem társadalmilag elismerve a fontossága. SZILÁGYI ISTVÁN a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke, állatkoordinátor, a Medveotthon Predator Programjának ötletgazdája és vezetője. A hazai állatvédelem és állatmentés egyik legismertebb aktivistája. Harminc év aktív állatmentő munka után ma elsősorban vad- és veszélyes állatok befogásával, vadállatmentéssel, valamint a farkasokról és medvékről kialakítandó valós kép kommunikációjával foglalkozik. FODOR KINGA állatorvos, tanszékvezető egyetemi docens. Az állatvédelem kritikus szakterületein – kísérleti állatok, állatkereskedések, állatvásárok, állatkertek, menhelyek – végez vagy végzett állategészségügyi, állatjólléti felügyeletet. A hazai állatvédelemben huszonöt éve van jelen, mintegy háttérbázisként segíti az állatvédelemben, állatmentésben aktívan részt vevők tevékenységét. Három, kisállat-táplálkozással foglalkozó, sikeres könyvet jegyez.

Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel. Kondor Vilmos műfajteremtő regényéből, az utóbbi évtized legsikeresebb magyar krimijéből mozifilm is készült.

A szomorúság a szupererőd!A veszteség és a mulandóság életünk elkerülhetetlen és fontos részei. Elengedhetetlenek a szerelemhez, a növekedéshez vagy épp a művészethez. És mégis milyen ritkán ismerjük el a negatív érzelmeinkben rejlő értékeket!Susan Cain legújabb művében a keserédes lelkiállapot felé irányít minket, amely egyben annak belátása is, hogy a fény nincs árnyék nélkül, élet halál nélkül - az édes és a keserű egymásnak örök párjai. A keserédes állapot a bánatra és a vágyakozásra való hajlam, amelynek csendes ereje segít túllépni személyes és kollektív fájdalmainkon.Ha valaha is eltűnődtél, miért szereted a szomorú zenét...Ha egy esős nap megvigasztal, vagy ihletet merítesz belőle...Ha erőteljesen hat rád a zene, a művészet, a természet és a szépség......akkor a keserédességben magadra ismersz.Ha nem ismerjük el saját szívfájdalmunkat, akkor Cain szerint végül mi magunk okozhatunk akaratlanul is hasonló fájdalmakat másoknak, mi válhatunk bántalmazóikká, elnyomóikká vagy elhanyagolóikká. De ha megértjük, hogy minden ember ismeri a veszteséget és a szenvedést, akkor képesek leszünk egymás felé fordulni. A szerző a kutatás, a történetmesélés és személyes visszaemlékezései eszközeivel mutat rá, miért élünk át bánatot és vágyódást, és hogyan vezet a keserédesség befogadása a kreativitáshoz, a kapcsolódáshoz és a transzcendenshez.A mélyreható viszálykodás és egyéni szorongások korában a Keserédes megrendítő és váratlan eszközökkel hoz minket közelebb egymáshoz.