Osiris Kiadó strana 11 z 18

Babits első regénye, amelyben könnyen kimutatható a freudizmus közvetlen hatása. A cím is a témára utal: a mesebeli kalifa gólyává változott és elfelejtette a varázsszót, amivel emberré változhat. Egy kettéhasadt tudatú fiatalember fantasztikus történetének ürügyén a költő érzéseinek és vágyainak kettősségét példázza: Tábory Elemér kétlelkűsége Babits nyugtalanságának, ellentmondásainak kivetülése. A regény hősét, Tábory elemért ismétlődően jelentkező kínzó álmai egy különös, kettős életbe szorítják. Ebben a tudathasadásos állapotban a valóság és a képzelet, a nappal és az éjszaka határai fokozatosan elmosódnak, az álmok követelőbben fonódnak rá a hétköznapok reális világára, nyomasztó hatalmukkal hovatovább az ébrenlét minden óráját beárnyékolva. Családjának büszkesége, Tábory Elemér hol egy kitűnő képességű, gazdag jövőjű úrifiú életét éli, hol egy meggyötört asztalosinasét, hol pedig egy szánnivalóan elnyomott kis irnokét. A két réteg, a reális és az irreális megszámlálhatatlanul sok hiteles ténnyel és történéssel veszi birtokába a fiatalember tudatát, minden váltással újabb és újabb gyötrő szorongásokat támasztva benne. A misztikus befejezést és a regényen végigvonuló fantasztikumot ellensúlyozza az asztalosinas és az írnok életének, munkájának, környezetének nagyon is reális ábrázolása. A mű a freudi mélylélektan alaptételeire épül, de a kor súlyos társadalmi problémái is visszhangoznak benne. A regény merész szerkezete, tömörsége, szikrázó nyelve maradandó érték.

Könyvünk célja a magyar politikai gondolkodás áttekintése irányzatok szerint, a jelen valóságából kiindulva, de az eszmei, világnézeti hagyományok messzemenő figyelembevételével. Munkánk nemcsak abban tér el a jelenleg forgalomban lévő hasonló művektől, hogy a kortárs szerzőket és áramlatokat is átfogóan tárgyalja, hanem módszertani megközelítése is más. A könyv fejezeteinek hossza legjobban a tárgyalt politikai világnézeti irányzat történeti jelentőségével függ össze. A 19. század domináns irányzata a liberalizmus és a konzervativizmus, ehhez zárkózik föl a század utolsó évtizedeitől a tág értelemben vett baloldal. A 20. században kiemelten fontos a népiség gondolatköre. Ezek a leghosszabb fejezetek, amelyek között rövidebb terjedelemben tárgyalunk más irányzatokat is. A fejezetek sorrendje az egyes irányzatok karakteres történelmi megjelenését igyekszik követni, de önmagában ennek sincs igazán tudományos jelentősége, mivel a legtöbbjük esetében a gyökerek fölkutatása során egészen a 19. századig visszamegyünk. Balázs Zoltán - Molnár Csaba

Az Egri csillagok megírása után ismét egy országos esemény: Munkácsy Mihály festőfejedelem gyászpompás temetése ragadja el Gárdonyi Géza képzeletét s fordítja kutatókedvét Attila hun király legendás temetésére. Az i. sz. 5. sz. eseményeit leginkább Priszkosz rétornak a följegyzéseiből tanulmányozza, aki személyesen ismerte Attilát, de régészeti és néprajzi tanulmányokat is folytat, hogy hitelesen írhassa le a különböző nomád, félnomád népek szokásait, öltözködését, harcmodorát. Elutazik Franciaországba, fölkeresi az egykor volt Catalaunum határában lévő harcmezőt, hogy pontosan fölmérje, hány ember vehetett részt 451-ben Attila és Aetius összecsapásában. Csak ezután kezd a mű megírásához.

"Közhely, hogy a magyar irodalom fő "kulturális tere" a folyóirat. Amikor belekezdtem e könyv alapját képező Creating a Secular Jewish Culture in Hungary: Jozsef Patai and his Periodical Múlt és Jövő, 1911-1944 című PhD-dolgozat munkálataiba a jeruzsálemi Héber Egyetemen, kétségem sem volt afelől, hogy tucatjával találok effajta monográfiákat, amelyeket majd adaptálhatok. "A jó újságírónak semmit sem kell tudnia, csak azt, hogy kitől kérdezze meg" - a szintén zsurnaliszta apámtól kapott bölcsesség ezúttal csődöt mondott. A kívülről jött ember megdöbbenésével fedeztem fel, hogy nincs kitől kérdezni. Azaz eleddig nincsenek folyóirat-monográfiáink, s ami szinte már sokkoló - még a folyóiratok folyóiratának: a Nyugatnak sem. Ezért használható minták híján az anyagmegragadás módjának útkeresésében bolyongtam évekig. A szinte véletlenül ölembe hullott téma egy mélyebb összefüggésrendszeren való gondolkodás és kutatás lehetőségével ajándékozott meg, nevezetesen, hogy a folyóiratok elbeszélésében még feltáratlan mélységélességekkel ábrázolhatjuk történelmünket - különösen annak modern korszakát. Ugyanis ez a médium a feltáratlan társadalmi összefüggések és hajszálcsöves finomságú szerkezetek - sajnos éppen manapság kiapadó - "mélységes mély kútja". Ebben az Atlantisz-világba ereszkedem le, hogy elbeszélésem tárgyát: a magyar-zsidó viszonyt mint kivirágzás és kiszántás történetét két folyóirat - tézis és antitézis - regényében mesélhessem el. Ezen a terepen és ezzel a módszerrel a magyarrá váló zsidók kulturális részvételét, a szétszálazás és újraszövés summáját írom, amely hitem és tudásom szerint halhatatlanul beleszövődött a modern magyar hagyományba." (a Szerző)

Magyarország egyhelyben toporog. Évtizedek óta megoldatlan problémákat görgetünk magunk előtt, így a napi hírek is mintha ugyanazokról az ügyekről szólnának, mint tíz vagy akár húsz éve. "Valahol utat vesztettünk" - visszhangozza 1945-ös számvetésében Szekfű Gyula, a nagy magyar konzervatív történész Ady 1913-ban papírra vetett panaszát - és 2020-ban is magunkra ismerhetünk a zaklatott, nehéz verssorokban: "Babonáink megfakultak, / Csodáink elesteledtek, / Jövőink eleve multak..." A rendszerváltás ritka történelmi lehetőséget kínált a magyarságnak, olyat, amilyenhez hasonlóban évszázadok óta nem volt részünk. Közel fél évezrednyi alávetettség és kényszerpálya után végre ismét kezünkbe vehettük a sorsunkat. Senki és semmi nem gátolt bennünket többé abban, hogy szabadon megválasszuk, kikhez szeretnénk tartozni, milyen rendszerben szeretnénk élni, milyen célokat akarunk elérni. A közös nekibuzdulás után azonban a lendület hamar elapadt, és a magyar fejlődés - immár ellenséges megszálló hatalom felmentő körülménye híján is - zátonyra futott. NATO-s és uniós csatlakozásunk óta nincs közös álmunk, nincs közös célunk, amely, ha eltérő utakon is, de ugyanarra hajtana bennünket. Közéleti vitáink kiüresedtek. Az eltérő politikai víziók versenye gyakorlatilag elhalt. A jövőre vonatkozó gondolkodást, a stratégiai tervezést megfojtották a pártok közötti öldöklő verseny rövidlátó, választási ciklusokhoz igazított szempontjai. Egyetlen ország sorsa sincs előre megírva. Egy nemzet sem kijelölt vágányon halad a megváltoztathatatlan jövő felé. Minden generáció számára adott a lehetőség, hogy új célokat keressen és új lehetőségek után kutasson. Hogy új utakra leljen, amelyek túlmutatnak az ismert horizonton. Minden nemzedék előtt ott az esély, hogy jobb kilátásokat biztosító, élhetőbb és szerethetőbb országot adjon tovább az utána következőnek. Ennek érdekében időről időre újra kell gondolnunk három kérdést: 1. Hol állunk ma? 2. Hová szeretnénk eljutni? 3. Hogyan szeretnénk eljutni oda? Ez a kötet ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Jókai Mór méltán nagyra becsült, legolvasottabb alkotásából, Az arany ember című regényéből a magyar képregény hőskorának egyik legtehetségesebb alakja, Korcsmáros Pál 1962-ben rajzolt képregényt a Füles rejtvényújság számára. Az olvasók akkoriban 18 héten keresztül izgulhatták végig Timár Mihály, Tímea és Noémi történetét, amelyet most egy kötetben, összegyűjtve tárunk az olvasók elé.

Rolf Peter Sieferle Stuttgartban született 1949-ben. Történelmet, politikatudományt és szociológiát tanult. 1977-ben doktorált, 1984-ben pedig újkori történelem témakörben habilitált. Sieferle 1991-től rendkívüli megbízott professzor a Mannheimi Egyetemen, 2000-től a Sankt Gallen-i Egyetem történelemprofesszora. Der unterirdische Wald (A föld alatti erdő) című, 1982-ben megjelent könyve alapműnek számít a kőszén energiahordozóként történő elterjedését leíró történelmi munkák sorában. A "föld alatti erdők kiirtásáról" szóló beszéde a természeti erőforrások kizsákmányolása és a jövőt felélő pazarló életmód metaforájává vált. Rolf Peter Sieferle önkezével vetett véget életének Heidelbergben 2016 szeptemberében. Sieferle a német társadalom közérzetének anamnézisét és diagnózisát alkotta meg, amely történeti megalapozottságának, világos szociológiai-politológiai ábrázolásmódjának, illetve prognosztikus erejének köszönhetően mind a mai napig változatlan aktualitással bír. Pár évvel később, 1998-ban átdolgozta az írást, de ezt a változatot sajnos már nem adták ki.