Osiris Kiadó strana 9 z 19

Szabó István 1924-ben született Nádudvaron. A kisparaszti közegből, amelyen életét kezdte, az 1945 utáni változások lendítették ki. 1951-ben belépett az újonnan alakult Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, amelynek tagjai már a következő évben elnökükké választották. A téesz termelési módszerei és eredményei alapján Szabó István néhány év alatt egyike lett a nagyüzemi gazdálkodás "szocialista hőseinek". Bár Nádudvarhoz és a Vörös Csillaghoz mindig hű maradt, az 1960-as évektől az országos politikában is egyre fontosabb szerepeket kapott. Erdei Ferenc, Fehér Lajos, Dimény Imre, Losonczi Pál és Burgert Róbert mellett egyike volt azoknak, akiknek a nevéhez a magyar mezőgazdaság szocialista táborán belüli egyedülálló sikerei kötődtek. A rendszerváltás óta az ország egyik legeredményesebb mezőgazdasági szerveződésének, a KITE Zrt. Termelői tulajdonosait összefogó Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés Kft. Felügyelőbizottságának az elnöke.

A kötetben található 15 verses meséhez Réber László készített színes rajzokat.

Ez a könyv magyar eszmetörténeti sorozatom utolsó darabja. Ezzel a kötettel végződik az a szellemi viaskodás, amelyet az elmúlt majdnem két évtizedben a magyar történelem általam intellektuálisan legizgalmasabbnak tartott és legnagyobb kihívást jelentő, ugyanakkor legszövevényesebb és szinte áttekinthetetlenül szerteágazó problémáival folytattam (magyar-zsidó együttélés, antiszemitizmus, magyar nemzeteszme, nacionalizmus, nemzetiségi kérdés, magyar jobboldali hagyomány s annak megújítási kísérletei, végül most: magyar faj, magyar etnikum). Előző köteteim (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó-magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedtem, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. Talán egyszerűbb lett volna a könnyebb utat választani, s rögtön az elején lezárni mindenfajta vitát, mint egykor Kálmán királyunk tette. De mivel boszorkányok valahogy mégiscsak voltak, vannak (sőt -attól tartok- lesznek is), azaz a probléma történetileg és a jelenben is valami titokzatos módon mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem nagyon is élő probléma maradt mindmáig. Ez az eszmerendszer és politikai mozgalom ugyanis túlélte a XX. század harmincas-negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

Ez a könyv magyar eszmetörténeti sorozatom utolsó darabja. Ezzel a kötettel végződik az a szellemi viaskodás, amelyet az elmúlt majdnem két évtizedben a magyar történelem általam intellektuálisan legizgalmasabbnak tartott és legnagyobb kihívást jelentő, ugyanakkor legszövevényesebb és szinte áttekinthetetlenül szerteágazó problémáival folytattam (magyar-zsidó együttélés, antiszemitizmus, magyar nemzeteszme, nacionalizmus, nemzetiségi kérdés, magyar jobboldali hagyomány s annak megújítási kísérletei, végül most: magyar faj, magyar etnikum). Előző köteteim (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó-magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedtem, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. Talán egyszerűbb lett volna a könnyebb utat választani, s rögtön az elején lezárni mindenfajta vitát, mint egykor Kálmán királyunk tette. De mivel boszorkányok valahogy mégiscsak voltak, vannak (sőt -attól tartok- lesznek is), azaz a probléma történetileg és a jelenben is valami titokzatos módon mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem nagyon is élő probléma maradt mindmáig. Ez az eszmerendszer és politikai mozgalom ugyanis túlélte a XX. század harmincas-negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

Feljutni a Mount Everest jeges-sziklás csúcsaira? Elindulni egy törékeny hajón az Északnyugati-átjáró felfedezésére? Megírni a Divina Commediát? Megoldani az élet keletkezésének titkát? Nagy Sándorként meghódítani a fél világot? Ikaroszként felrepülni a Nap közelébe? - Igen, mindez nagy kaland. De nem törpül-e el mégis a végső nagy kaland mellett? Életünk céljának, értelmének keresése, életünk átalakítása tartalmas emberi sorssá: nem ez végül is a legfontosabb emberi kaland? Könyvében Hankiss Elemér áttekinti azt, hogy az elmúlt két-három évezredben az emberiség nagy gondolkodói, tudósai, művészei és mindennapi emberei milyen választ próbáltak adni arra a kérdésre, hogy: Mi lehet az emberi élet értelme?

A magyarság számára a 20. század nemcsak a minden addiginál gyorsabb technikai haladás és a minden korábbinál borzalmasabb önpusztítás, hanem a szétszakíttatás és a gyakori újrakezdések időszaka is volt. Romsics Ignác ennek a zaklatott korszaknak tíz "sorsdöntő" eseményét mutatja be - kezdve a 1920-as trianoni békeszerződéssel, folytatva a bécsi döntésekkel, s befejezve az 1989-es rendszerváltozással. Műve mindazoknak ajánlható, akik az elmúlt század magyar történelme iránt érdeklődnek.

A könyv "hőse" olyan író, akit a mesék emeltek a halhatatlanok sorába. Minden körülmény: a "rácpácegresi" örökség, a látásmódja, a fantáziája, a beszédmódja mesemondóvá tette. Gyermekeknek szóló történetei ismertebbek, kanonizálódtak - "A Négyszögletű Kerek Erdő" már beletartozik a mitológiánkba -, ezért szinte természetes, hogy műveinek bemutatása során különös hangsúlyt és kitüntetett teret kap gyermekirodalmi munkássága. De életművének a gyermekkönyveken túli része is nagy író alkotása, ugyanabban a fegyverzetben hozta létre azt is, novellái és meséi egy tőről fakadtak. Nemegyszer "párhuzamos" történeteket írt, ez e kötet struktúrájában is megjelenik. Az életút rekonstrukciója nem számít a kötelező tennivalók közé, de Lázár esetében a monográfia szerzője nem tekinthetett el az írói életrajz tényeitől, és nem feledkezhetett meg arról, hogy Lázár Ervin történetein áttetszik személyisége, értékvilága, szülőföldje és műveket inspiráló tájélménye. Magától értetődőek az első monográfia nehézségei, de tagadhatatlanok az első monográfus kiváltságai. Még meséltek neki az író élettörténetének szereplői, és ő nyithatta ki először a levelesládáját. Lázár Ervin életműve lezárult, elérkezett az értékelés ideje, helyének kijelölése a világirodalomban, a magyar irodalomban és a gyermekkönyvek írói között. A róla szóló könyv születésének hetvenötödik, halálának ötödik évfordulóján jelenik meg. Elsősorban a tudomány és az irodalom világának szól, de azokra a generációkra is számít olvasóként, amelyek Lázár Ervin művein nőttek fel.

Az interjúkötet Dr. Kukorelli István alkotmányjogász, egyetemi tanár eddigi életútját idézi fel, tanulmányai, pályája főbb korszakai, állomásai, közéleti szerepvállalásai mentén haladva, a téti gyermekkortól az alkotmánybírói pulpitusig, majd onnan napjainkig. A beszélgetéssorozat célja, hogy a szűk szakmai körön túl minél szélesebb közönséget megszólítson, és hogy a kötet alanyát emberközelbe hozza, minden érdeklődő olvasó számára érthető és élvezhető módon, függetlenül szakmai hovatartozásától. Kukorelli István kifejti gondolatait jogászságról, közéletről, politikáról, vallásról, hitről, barátságról, és mindezek kapcsán olyan múltbeli történésekről, amelyeknek részese volt; beszél jelenlegi meglátásairól is. Az interjúszövegek felidézik a rendszerváltás környékén indult értelmiségi generációk fordulat előtti és a fordulatot követő életérzését. Az egész életutat átívelő beszélgetésekből így nemcsak szakmai, hanem emberi portréja is kirajzolódik.

"Isten veletek, ti boldog Vendelinek - mondá Privát úr, amikor otthonában bezárta az ajtót maga mögött, - amint talán a búvár búcsúzkodhatik a világtól, mielőtt a tenger mélyébe leereszkedne. - Isten veletek, Vendelinek! - ismételte az úriember, amik or a kulcsot kétszer megfordította a zárban. Privát úr "boldog Vendelineknek" nevezte mindazokat, akik rajta kívül még ezen a földkerekségen éltek. Ugyanis az volt a véleménye a világ beosztásáról, hogy abban mindenki boldogabb, megelégedettebb, vidá mabb, mint ő, mert gonoszabb, közönségesebb, jellemtelenebb, hazugabb... A boldog Vendelineknek csupa ocsmány tulajdonságaik vannak úgy lelkileg, mint testileg... Azért csak "Isten veletek, ti boldog Vendelinek!" - ismételte Privát úr, amint elhelyez kedett a kályha mellett, amelyben kivételesen égett a tűz." - (Részlet a könyvből)

A kötet Molnár Ferenc három írását tartalmazza: -Liliom -Az üvegcipő -Játék a kastélyban

Szép Ernő életében megjelent utolsó nagyobb prózai munkája e kötet. E műben alig három hét eseményeit beszéli el, szól a csillagos házról, ahová költöznie kellett, majd arról, hogy szenvedő társaival együtt sáncot ásni hurcolják - hatvanéves ekkor-, éheztetik, kínozzák, megalázzák.

A sorozat kötetei:Illyés Gyula Puszták népe; Kosztolányi Dezső Válogatott versek; Madách Imre Az ember tragédiája; Móricz Zsigmond Pillangó; Nemes Nagy Ágnes Válogatott versek és esszék; Petőfi Sándor János vitéz - Az apostol; Pilinszky János Válogatott versek

A 19. századi egyetemes történeti szintézis egy kötetben kínálja Európa és az Európán kívüli országok történetét. A francia forradalomtól az első világháború kitöréséig követi nyomon és elemzi a nemzetközi eseményeket, valamint az egyes országok bels ő, nemzeti fejlődését. Napóleon birodalmi kísérlete után a 19. század első felében ismét helyreállt a nagyhatalmi ötös fogat és megkezdődött az európai diplomácia globalizálódása. A század második felében nemzeti átrendeződés következett. A német egy esítést (1871) követő kihívásra Franciaország két évtized múlva hármas koalícióval válaszolt, s mindkét oldalon tartós szövetségi blokkok jöttek létre. A századforduló imperialista rendszerében a korabeli politikai elit elégtelen felkészültsége hábor úba sodorta a világot, s megkezdődött Európa hanyatlása. A kötet egyaránt használható egyetemi és főiskolai tankönyvként, s tudományos kézikönyvként. Hasznos segítséget jelenthet továbbá a tanári továbbképzésben, valamint a történelem iránt érdeklődő igényesebb olvasóközönség számára.

A magyar történetírás közel ezeréves múltra tekinthet vissza. A magyar ősgeszta vagy őskrónika - amely nem maradt fenn - a 11. század második felében, Anonymus "Gesta Hungarorum" című műve pedig a 12. és a 13. század fordulóján keletkezett. A múlt kü lönböző fejleményeiről és aspektusairól azóta egyre többen és egyre szakszerűbben számoltak be könyvek, tanulmányok és nem utolsósorban forráskiadványok formájában. Romsics Ignác új könyve e gazdag hagyomány utolsó, ún. szaktudományos fázisáról nyújt sokoldalú áttekintést. A különböző 19. és 20. századi irányzatok, iskolák és egyéni teljesítmények bemutatása mellett részletesen foglalkozik a történetírás intézményi hátterével, időről időre megújuló fórumaival és persze vitáival. A magyar történe tírás fejlődésének háttereként a nemzetközi, elsősorban az európai történetírás főbb irányzatait, alkotóit és fontos műveit is tárgyalja. A szerző elemzését hasznosan egészítik ki az 1867-es kiegyezés és az 1989-90-es rendszerváltás közötti időszakba n keletkezett legfontosabb történetírói programok, hitvallások, nyilatkozatok és beszámolók, valamint a 18. század vége óta élt legjelesebb és/vagy legbefolyásosabb magyar történészek lexikonszerű életrajzai. A munka nemcsak a felsőfokú történelemokt atás szakirodalmi feltételeit javítja, hanem a magyar történetírás és történetpolitikai gondolkodás múltja iránt érdeklődő értelmiségiek figyelmére is méltán számíthat.

Az eddigi legteljesebbnek szánt magyar nyelvű Csehov-prózakiadás újabb kötetébe az 1880-1884 között született művekből találunk válogatást.

Az Osiris diákkönyvtár sorozat e kötetében Karinthy Frigyes 15 versét és 16 novelláját olvashatjuk.