Osiris Kiadó strana 9 z 18

"Muszatics Péter kötete különös mestermű. Mestermű irodalmi minősége miatt - erre még visszatérek - s különös tárgya miatt is (...) Magyarország, a magyarok most "Kelet-Európához" tartoznak? Vannak, akik ezt mondják, sőt hirdetik. De Muszatics nem ilyen hajlamú magyar. Európai magyar, történelemmel átitatott. Európai, aki a mostani Közép- és Kelet-Európával, városaival, történelmével van átitatva, komolyan és mélyen, mint Márai vagy Szerb. Nagy írók, és Muszaticshoz valahogy hasonlíthatók. Mi történt és mi történik ott? Mi Közép-Európa és mi Kelet-Európa? Hol vannak a határok? Ez érdekli Muszatics Pétert, erről számol be saját magának és nekünk. Kelet-európai Tallinn és Vilnius, Lemberg és Lódz, Szarajevó és Thesszaloniki - de Pozsony és Temesvár is? Megkérdőjelezhetők Közép-Európa és Kelet-Európa közkeletű fogalmai az utóbbi hetven év fényében? (...) Nehéz meghúzni a határokat. Itt nemcsak városokról van szó - márpedig a város az emberiség legértékesebb és legtörékenyebb alkotása, ahogy Szerb Antal írja -, hanem egy régió és Európa identitásáról. Identitásmeghatározási kísérletekről." (John Lukacs)

Jeszenszky Géza a rendszerváltozás egyik koronatanúja. A nemzetközi kapcsolatok történetét 1976-tól tanító egyetemi docens a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt, 1989 őszétől vezette annak külügyi bizottságát. Az 1990-es választási győzelmet követően Antall József őt, politikai nézeteit maradéktalanul osztó egykori tanítványát választotta ki a külügyi tárca vezetésére. A szovjet csatlós szerepből a demokratikus világba integrálódásnál is nehezebb volt megvalósítani a kettős célt: jó, lehetőleg baráti viszony az összes szomszédos országgal, ugyanakkor támogatni, előmozdítani a Kárpát-medence magyar kisebbségeinek küzdelmét a jogegyenlőségért és közösségük jövőjéért, annak legbiztosabb eszközéért, az autonómiáért. Ezt a törekvést nevezi a szerző a trianoni trauma orvoslására tett kísérletnek. Jeszenszky Géza könyve az Antall-, majd a Boross-kormány szomszédságpolitikáját és nemzetpolitikáját mutatja be a szerző birtokában lévő dokumentumokra és saját beszédeire, írásaira, feljegyzéseire, emlékeire támaszkodva. Szól az olyan sikerekről, mint a Visegrádi Együttműködés kezdeményezése vagy a történelmi barátság helyreállítása a horvátokkal. Választ ad olyan kérdésekre, hogy volt-e esélye a közép-európai határok megváltozásának, s hogy elrontottuk-e a viszonyt Oroszországgal. A kötet számos tanulsággal szolgál a jelen és a jövő magyar külpolitikája számára.

Magyarország a rendszerváltáskor számos kapitalizmusmodell közül választhatott volna. Ezzel szemben egy sehol nem létező, absztrakt tankönyvi modell alapján épített ki neoliberális kapitalizmust. Ennek következtében nem jött létre érdemi tanult, független középosztály, amely képes lett volna a demokráciát működtetni, fenntartani. A külföldi működőtőke-függő felzárkózási modell kudarca, a humántőkeképző alrendszerek (oktatás, egészségügy, szociálpolitika) gyenge szakpolitikai kapacitása és alulfinanszírozottsága miatt nem alakult ki elégséges foglalkoztatási arány, magas hozzáadott értékű, jól fizetett munkahelyek sora. A demokratikus viták demagógiába, kölcsönös démonizálásba, korrupciós cunamiba fordultak. Pogátsa Zoltán, könyvében bemutatja, hogy a kulturális túldetermináltság alibijét félretéve, a rendkívül sikeres skandináv modell intézményei lennének azok, amelyek még ma is lehetővé tennék a tényleges felzárkózást.

"Az emberben egyre csak erősödik az érzés, hogy a napjainkban tapasztalható bevándorlás és az arra adott reakciók eddig nem igazán vitték előbbre a nyugati társadalmakat. És egyre nyugtalanítóbb, hogy hazánkban, de a környező országokban is a tolerancia és a szabadság komoly szakítópróbának van kitéve. Korunkban a haladás az egyetlen mérce, és ha valaki sajnálja, hogy valami végleg eltűnik, automatikusan a fejéhez vágják, hogy az csak a múlt, mégpedig egy idealizált múlt iránti nosztalgia. Mániákusan átköltjük a valóságot, az elszegényedést gazdagodásnak, a hiányos nyelvtudást kétnyelvűségnek nevezzük, a szellemi korlátoltsághoz pedig jóindulattal illik viszonyulni. De bármilyen rugalmasak is a szavak, a valóság ettől még nem lesz elviselhetőbb. A bevándorlás nyomán támadt konfliktusokat így már nem lehet elkenni." Paul Sche­ffer (1954)-holland politológus és közíró. Pályáját újságíróként kezdte, majd a holland Munkapárt (PvdA) Társadalomtudományi Intézetének munkatársa volt. Egy időben politikusként tevékenykedett és a szociáldemokrata elveket követő párt ideológusának számított. 2003 és 2011 között az Amszterdami Egyetemen tanított, 2011 óta pedig a Tilburgi Egyetem Európai tanulmányok tanszékének professzora. A multikulturális dráma című írása, amely 2000 januárjában az NRC Handelsblad című napilapban jelent meg, és szokatlan nyíltsággal tárgyalt addig tabunak számító problémákat, mérföldkőnek számít a bevándorlók integrációjáról folytatott hollandiai vitában. Az érkezési oldal (Het land van aankomst) című könyvét 2007-ben publikálta, és a mű nemcsak hazájában, hanem Németországban és Nagy-Britanniában is komoly visszhangot keltett, és heves vitákat váltott ki. A magyar fordítás a 15. átdolgozott holland kiadás alapján készült.

"Bevezetőt egész tudományágakról vagy - a történetírásban - nagy történeti folyamatokról, korszakokat meghatározó jelenségekről szokás írni. Az 1956-os magyar forradalom helye a nemzeteken átívelő és a nemzeti történelemben, emlékezetének sajátos szerepe a későbbi időkben, a róla szóló irodalom sokasága indokol egy ilyen összegzést. Olyat, amely elsősorban történeti problémákra, máig tartó szellemi hatásokra figyel. Azt kérdezi, miért meghatározó esemény 1956 a történelem távlatában, miért fontos a ma embere, társadalma, közösségei számára, miért az nekünk, magyaroknak, s fontos-e valamiért a világnak." (részlet a könyvből) Rainer M. János (1957) történész, az OSZK 1956-os Intézet - Oral History Archívum vezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora.

Az egész világ megdöbbent, amikor 2014 nyarán a magát Iszlám Államnak nevező szervezet vezetője kikiáltotta a kalifátust, megtagadva nemcsak Irak és Szíria, de voltaképp az összes muszlim többségű állam létjogosultságát. A "vállalkozás" megdöbbentő kegyetlenséggel, brutalitással és tragikus terrormerényletek sorozatával járt, melyekkel mintegy kikényszerítette a nemzetközi közösség reakcióját; azonban egyértelmű visszaszorulása ellenére a mai napig meghatározza a nemzetközi közbeszédet és politikát. Ugyanakkor az Iszlám Állam jelenségével kapcsolatos alapvető kérdések a mai napig nyitottak maradtak. Milyen folyamatok teremtettek lehetőséget a szervezet létrehozására? Állam-e az Iszlám Állam, és ha nem, hogyan írható le? Mik a céljai, miben különbözik az al-Káidától, és hogyan hat a közel-keleti politikára? A szerzők e kérdésekre keresik a választ egy olyan mű keretei között, amely többéves kutatás és széles körű tudományos konzultáció eredményeként született. A kötet szerzőiről: Arany Anett, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa. N. Rózsa Erzsébet, az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense. Szalai Máté a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje.

A hanyatló Római Birodalom utolsó előtti fejezetének történetében egy legenda ragadja meg az írót. A Diocletianus császár korában élt Szent Bonifác legendája, aki pogány tisztből vált keresztény vértanúvá. Ezenkívül barátainak ösztönzése és személyes élményei késztetik a szerzőt a téma regényes feldolgozására. Quintipor és Titanilla romantikus szerelmében kicsit a saját idilljeit, régi szerelmeit élte át újból. Ahogy egyik méltatója írja: A bimbózó érzékiségnek ez a tiszta szerelemmel vegyített ábrándozása teszi az Aranykoporsót a serdült ifjúság vonzó, kedves olvasmányává.

1939. január 15-én a budapesti Ludovika Akadémián honvéd hadnaggyá avattak százhatvan férfit. Mindannyian az első világháború éveiben születtek. A második végére – már aki megérte, mert közülük minden negyedik meghalt – századosok lettek. Egy vert sereg katonáiként érte őket 1945. Újra kellett kezdeni az életüket. Ez a könyv róluk szól – a századosok történeteiről a 20. században. Rainer M. János (1957) történész, az OSZK 1956-os Intézet – Oral History Archívum vezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora.

A megújult Osiris Diákkönyvtár sorozat a magyar- és a világirodalom remekműveit gyűjti össze. A kötetek nemcsak új külsőt kaptak, hanem javított kiadások is egyben. Először 10 kötet jelenik meg, a közeljövőben továbbiakkal bővül a sorozat.

Minden kezdet meghatározó, emblematikus erővel bír, legyen bár egy közösségé vagy egy személyé; így van ez Árpád népének honfoglalásával is. A magyar őstörténet - a magyarok vándorlása és honfoglalása - iránti érdeklődés egyidős a magyar történetírással: már az első fennmaradt krónikánk szerzőjét, Anonymust is ez izgatta a 12-13. század fordulóján. Bár a következő évszázadokban inkább a magyarok testvérnépének tartott hunok legendás története és világhódító királyuk, Attila személye került a magyar történeti tudat reflektorfényébe, Anonymus Gesta Hungarorumának 18. századi felfedezése után - a soknemzetiségű Habsburg Birodalom keretében lezajló magyar nemzeti ébredés jeleként - Álmos, Árpád és vezértársaik szerepe ismét felértékelődött Attilával és hunjaival szemben. Az általuk végbevitt 9. századi Kárpát-medencei honalapítás pedig kitüntetett helyet kapott a közgondolkodásban. (...) A magyarok Kárpát-medencei beköltözése ma is - olykor komoly indulatokat kiváltó - vitatéma a tudományos és a közéleti diskurzusban egyaránt. Éppúgy, mint már legalább bő másfél évszázada az. Az előrelépést azonban nem csupán az új tudományos eredmények és azok közismertté tétele jelentheti, hanem sokat segíthet annak az útnak a feltérképezése is, ahogyan idáig eljutottunk. Annak az áttekintése, hogy elődeink - különböző történelmi helyzetekben - hogyan gondolkodtak Árpádról és honszerzőiről. Kötetünk éppen ebben kíván segítséget nyújtani.

A nagy klasszikusok sorozatban lát napvilágot Petőfi Sándor összes verse . A definitív igényű sajtó alá rendezés, szerkesztés Kerényi Ferenc munkája .

József Attila összes verseinek kiadása az ez idő szerinti leghitelesebb kritikai kiadás szövegét közli, olyan időrendben, amely az ún. zsengéket is keletkezési helyükre állítja.