Osiris Kiadó strana 7 z 19

József Attila összes verseinek kiadása az ez idő szerinti leghitelesebb kritikai kiadás szövegét közli, olyan időrendben, amely az ún. zsengéket is keletkezési helyükre állítja.

A megújult Osiris Diákkönyvtár sorozat a magyar- és a világirodalom remekműveit gyűjti össze. A kötetek nemcsak új külsőt kaptak, hanem javított kiadások is egyben.

A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű, középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival és tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az "őrülteknek" kijáró elnéző szeretet, hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer.

A megújult Osiris Diákkönyvtár sorozat a magyar- és a világirodalom remekműveit gyűjti össze. A kötetek nemcsak új külsőt kaptak, hanem javított kiadások is egyben.

A megújult Osiris Diákkönyvtár sorozat a magyar- és a világirodalom remekműveit gyűjti össze. A kötetek nemcsak új külsőt kaptak, hanem javított kiadások is egyben. Először 10 kötet jelenik meg, a közeljövőben továbbiakkal bővül a sorozat.

A nagy sikerű Utazás Európa mélyére című kötet megírása után Muszatics Péter elment néhány ukrán és orosz városba: a mai és az örök Oroszország érdekelte, erről ír új könyvében, száz évvel az 1917-es kommunista forradalom után. A kijevi Aranykaputól a gyönyörű vlagyimiri templomokon át a hatalmas moszkvai lakótelepekig, Tolsztoj írókamrájától Bulgakov titokzatos lakásán át a Kremlig, Nagy Péter kis szentpétervári faházától a Téli Palotán át az Auróra cirkálóig vezet az utunkegy hatalmas és egyedülálló kultúra mélyére. A fejezetek egymásra épülnek, de önállón is olvashatók; kalauzunk korábbi műveihez hasonlóan személyesen (és mint hangsúlyozza, töredékesen) mesél egy lenyűgöző és ellentmondásos ország lelkéről, emberi állapotáról – és Oroszország apropóján rólunk, Közép-Európáról és a Nyugatról is.

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, 1942. szeptember 5.) Magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Elemi iskolába 1886-87-ben Istvándiban, majd 1887-90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója, egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel.Debrecenben 1899–1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.1900 októberében Budapestre költözött. 1903-ban az Újság című lapnál dolgozott újságíróként egészen 1909-ig. Az I. Világháború alatt haditudósító volt, majd a háború utáni kormány ideje alatt a Vörösmarty Akadémia elnöke volt. Ennek bukása után színdarabjait nem játszották a Nemzeti Színházban és munkáit csak a Nyugat és az Est című folyóiratokban publikálták. 1929 végére a Nyugat című folyóirat prózai szerkesztője lett. 1905-ben feleségül vette Holics Eugénia tanítónőt (Jankát), aki depressziós hajlamai miatt 1925-ben öngyilkos lett. Ebből a házasságból három lánya és egy fia született, aki azonban nem maradt életben. 1926-ban újra megnősült, ezúttal Simonyi Máriát vette nőül, majd 1937-ben elvált tőle. 1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével (1916-1971) aki fogadott lánya lett. Róla mintázta Árvácskát az azonos című regényében. Csibe gyerekkori történeteiből 28 novellát írt, majd, mint később Móricz Zsigmond naplójából kiderült a lány nemcsak fogadott lánya, de szerelme és szeretője is volt. 1942-ben halt meg agyvérzésben.

Toldi - Toldi estéje - Buda halála

1939. január 15-én a budapesti Ludovika Akadémián honvéd hadnaggyá avattak százhatvan férfit. Mindannyian az első világháború éveiben születtek. A második végére – már aki megérte, mert közülük minden negyedik meghalt – századosok lettek. Egy vert sereg katonáiként érte őket 1945. Újra kellett kezdeni az életüket. Ez a könyv róluk szól – a századosok történeteiről a 20. században. Rainer M. János (1957) történész, az OSZK 1956-os Intézet – Oral History Archívum vezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora.

A szerző ötéves kutatási munkája során bonyolult és nehezen megválaszolható kérdéseket tett föl magának: vannak-e jól körülhatárolható ismertetőjegyei az európaiságnak? Vannak-e Európának közös gyökerei, tradíciói és értékei? Lehet-e föderációt alkotni közös európai identitás nélkül? Azonosak-e az európai polgárok, népek, nemzetek, régiók jövőre vonatkozó céljai és törekvései? Mit jelent az egyre szorosabb európai egység koncepciója? Mi a különbség a nemzetek Európája, az európai konföderáció és föderáció között? Lehetséges-e démosz nélküli demokrácia? Mi Németország helye és szerepe Európában? Mit gondolnak az oroszok Európáról? Ezek a kérdések csak látszólag széttartóak, összetartja őket a két fő kérdés, ami a szerzőt leginkább izgatta: mit jelent Európa, s merre tart földrészünk?

Arany János költői életművének (verseinek és elbeszélő költeményeinek) régóta nélkülözzük az irodalomtörténeti kutatás legújabb eredményeit is felhasználó, tudományos igényű, ugyanakkor széles körben is használható, népszerű kiadását. A félévszázaddal korábban készült, s már akkor is több ponton bírált kritikai kiadás óta napvilágot látott ugyan több, neves irodalomtörténészektől gondozott edíció, ám az életmű teljességét illetően, és a kronológiai kérdésekben, a szöveg pontosságában egyaránt számos alapvető kérdés megoldatlan maradt. Az Osiris Kiadó gondozásában megjelent ezen kiadás arra tesz kísérletet, hogy valamit törlesszen a magyar irodalomtörténet-írás és textológia Arany iránti adósságából: úgy törekszik a költő teljes életművének kiadására, hogy revízió alá veszi a kiadások öröklődő hibáit, helyesbíti a tévedéseket, s részletes szó-magyarázatokkal és keletkezéstörténeti kommentárokkal segíti az olvasót a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének felfedezésében. A kétkötetes kiadás ilyenformán egy új Arany-kép kialakításához is hozzájárulhat.

A 19. századi magyarországi építészetet és iparművészetet tárgyaló kötet után elkészült a korszak képzőművészetét ismertető könyvünk. A stílusirányzatok bemutatása mellett a kutatás a művészi képzésre, a kiállítási nyilvánosság megszerveződésére és eseményeire, a műgyűjtésre, az állami mecenatúrára, alkotó és közönség kapcsolati hálójára is kiterjed. A kötet vezérfonalát a művészet intézményivé válása, eszmei, történeti, kulturális környezete alkotja a reformkor kezdeti törekvéseitől a századvég autonóm mozgalmaiig. Az olvasó itt kap első ízben szintézist a szobrászat kiemelkedő teljesítményeiről, a kultúra fellegvárainak díszítőprogramjairól, illetve a populáris grafikáról és az esztétikai önállósodás útját járó fényképészetről úgy, mint a hazai látáskultúrát újszerűen formáló műfajokról a technika korában. A szerzők a magyar művészettörténet avatott művelői, akik témáikat a legújabb tudományos eredményekre támaszkodva összegzik. A kötet az MTA BTK Művészettörténeti Intézetében készülő azon sorozat része, amely a magyarországi művészet történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig.

Az egész világ megdöbbent, amikor 2014 nyarán a magát Iszlám Államnak nevező szervezet vezetője kikiáltotta a kalifátust, megtagadva nemcsak Irak és Szíria, de voltaképp az összes muszlim többségű állam létjogosultságát. A "vállalkozás" megdöbbentő kegyetlenséggel, brutalitással és tragikus terrormerényletek sorozatával járt, melyekkel mintegy kikényszerítette a nemzetközi közösség reakcióját; azonban egyértelmű visszaszorulása ellenére a mai napig meghatározza a nemzetközi közbeszédet és politikát. Ugyanakkor az Iszlám Állam jelenségével kapcsolatos alapvető kérdések a mai napig nyitottak maradtak. Milyen folyamatok teremtettek lehetőséget a szervezet létrehozására? Állam-e az Iszlám Állam, és ha nem, hogyan írható le? Mik a céljai, miben különbözik az al-Káidától, és hogyan hat a közel-keleti politikára? A szerzők e kérdésekre keresik a választ egy olyan mű keretei között, amely többéves kutatás és széles körű tudományos konzultáció eredményeként született. A kötet szerzőiről: Arany Anett, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa. N. Rózsa Erzsébet, az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense. Szalai Máté a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje.

Az egész világ megdöbbent, amikor 2014 nyarán a magát Iszlám Államnak nevező szervezet vezetője kikiáltotta a kalifátust, megtagadva nemcsak Irak és Szíria, de voltaképp az összes muszlim többségű állam létjogosultságát. A "vállalkozás" megdöbbentő kegyetlenséggel, brutalitással és tragikus terrormerényletek sorozatával járt, melyekkel mintegy kikényszerítette a nemzetközi közösség reakcióját; azonban egyértelmű visszaszorulása ellenére a mai napig meghatározza a nemzetközi közbeszédet és politikát. Ugyanakkor az Iszlám Állam jelenségével kapcsolatos alapvető kérdések a mai napig nyitottak maradtak. Milyen folyamatok teremtettek lehetőséget a szervezet létrehozására? Állam-e az Iszlám Állam, és ha nem, hogyan írható le? Mik a céljai, miben különbözik az al-Káidától, és hogyan hat a közel-keleti politikára? A szerzők e kérdésekre keresik a választ egy olyan mű keretei között, amely többéves kutatás és széles körű tudományos konzultáció eredményeként született. A kötet szerzőiről: Arany Anett, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa. N. Rózsa Erzsébet, az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi docense. Szalai Máté a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje.

"Bevezetőt egész tudományágakról vagy - a történetírásban - nagy történeti folyamatokról, korszakokat meghatározó jelenségekről szokás írni. Az 1956-os magyar forradalom helye a nemzeteken átívelő és a nemzeti történelemben, emlékezetének sajátos szerepe a későbbi időkben, a róla szóló irodalom sokasága indokol egy ilyen összegzést. Olyat, amely elsősorban történeti problémákra, máig tartó szellemi hatásokra figyel. Azt kérdezi, miért meghatározó esemény 1956 a történelem távlatában, miért fontos a ma embere, társadalma, közösségei számára, miért az nekünk, magyaroknak, s fontos-e valamiért a világnak." (részlet a könyvből) Rainer M. János (1957) történész, az OSZK 1956-os Intézet - Oral History Archívum vezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora.

"Az emberben egyre csak erősödik az érzés, hogy a napjainkban tapasztalható bevándorlás és az arra adott reakciók eddig nem igazán vitték előbbre a nyugati társadalmakat. És egyre nyugtalanítóbb, hogy hazánkban, de a környező országokban is a tolerancia és a szabadság komoly szakítópróbának van kitéve. Korunkban a haladás az egyetlen mérce, és ha valaki sajnálja, hogy valami végleg eltűnik, automatikusan a fejéhez vágják, hogy az csak a múlt, mégpedig egy idealizált múlt iránti nosztalgia. Mániákusan átköltjük a valóságot, az elszegényedést gazdagodásnak, a hiányos nyelvtudást kétnyelvűségnek nevezzük, a szellemi korlátoltsághoz pedig jóindulattal illik viszonyulni. De bármilyen rugalmasak is a szavak, a valóság ettől még nem lesz elviselhetőbb. A bevándorlás nyomán támadt konfliktusokat így már nem lehet elkenni." Paul Sche­ffer (1954)-holland politológus és közíró. Pályáját újságíróként kezdte, majd a holland Munkapárt (PvdA) Társadalomtudományi Intézetének munkatársa volt. Egy időben politikusként tevékenykedett és a szociáldemokrata elveket követő párt ideológusának számított. 2003 és 2011 között az Amszterdami Egyetemen tanított, 2011 óta pedig a Tilburgi Egyetem Európai tanulmányok tanszékének professzora. A multikulturális dráma című írása, amely 2000 januárjában az NRC Handelsblad című napilapban jelent meg, és szokatlan nyíltsággal tárgyalt addig tabunak számító problémákat, mérföldkőnek számít a bevándorlók integrációjáról folytatott hollandiai vitában. Az érkezési oldal (Het land van aankomst) című könyvét 2007-ben publikálta, és a mű nemcsak hazájában, hanem Németországban és Nagy-Britanniában is komoly visszhangot keltett, és heves vitákat váltott ki. A magyar fordítás a 15. átdolgozott holland kiadás alapján készült.