Osiris Kiadó strana 5 z 19

Az "Atkinson" új kiadása nemcsak formailag, hanem tartalmilag is jelentős átdolgozáson ment keresztül. Szerzői között a régiek közül csak Smith és Nolen-Hoecksema szerepel, (maga Atkinson is visszavonult), Frederickson és Loftus személyében pedig két kiváló, az elméleti kutatást s a gyakorlati szempontokat egyesítő szerző csatlakozott a csapathoz. A könyv a fejezetek sorrendjét és az anyag felosztását többé-kevésbé megtartotta (kivéve a személyiség-lélektannal és a szociálpszichológiával foglalkozó két-két fejezetet), de egészében véve valamivel terjedelmesebb lett. Az új, mindenütt előtérbe helyezett szempontok az evolúciós magyarázat keresését, a modern idegtudományi módszerek és eredmények részletes bemutatását s az alkalmazások részletes illusztrálását hangsúlyozzák. Új színfolt a kötetben az ellentétes vélemények ütköztetése, amely az "Érem két oldala" betétekben többnyire a szakma nagyjainak - sokszor gyökeresen ellentétes - véleményét ismerteti, érzékeltetve egyben azt is, hogy a pszichológiában nincsenek örök érvényű, megfellebbezhetetlen igazságok. Az új kiadáshoz kapcsolódódik a Pléh Csaba és Boross Ottilia szerkesztette Bevezetés a pszichológiába című olvasókönyv.

Tartuffe - A fösvény - Képzelt beteg

Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág - írta Schöpflin Aladár. - Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét." Wibra György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg, fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét. Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.

A görög történetírás legnagyobb alakjának nyolc könyvből álló műve a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) lefolyását Kr. e. 410-ig ismerteti. Az eseményeket saját kutatásai segítségével rekonstruálta, s munkájához írott forrásokat is felhasznált. A leírás folyamatába szónoklatokat illesztett, hogy megvilágítsa a háborúzó felek cselekedeteinek és politikai döntéseinek okait, illetve saját értelmezését minderről. A könyv egyik legdrámaibb s a szofisztikus vitairodalom magaslataira emelkedő jelenete a kicsiny Mélosz szigetét körülzáró athéniak és az erőszaknak nem engedő mélosziak párbeszéde, amely a nagyhatalmak és a kisállamok örök és - a kicsikre nézve többnyire végzetes - konfliktusának legjobb összefoglalása az egész ókori irodalomban.

Az Osiris Diákkönyvtár sorozat a magyar- és a világirodalom remekműveit gyűjti össze. Legújabb darabjában William Shakespeare három klasszikus drámája olvasható: Romeo és Júlia, Hamlet, dán királyfi, Szentivánéji álom.

Az Egri csillagok a műfaj klasszikus remeke. Nem történetszemléletének mélységével, a korábrázolásban rejlő aktuális tendenciák kifejezésével lett Gárdonyi életművének csúcsa, hanem mert ebben a művében meg tudta teremteni a nemzeti mitológiát. Ennek sarokköve az egyszerű emberek hősies helytállása, halált megvető bátorsága és tiszta érzésvilága. Azoknak a hétköznapi erényeknek becsületét állította vissza, amelyeket a századvég kérdésessé tett. Az elbizonytalanodó, kétkedő, illúziót vesztő világba Gárdonyi Bornemissza Gergely alakjával visszaállította a hagyományos értékrendet.

„Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág – írta Schöpflin Aladár. – Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét.” Wibra György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg, fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét. Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.

Alig hihető, de igaz: Petőfi Sándornak, a magyar nyelvterületen és a világirodalomban is legismertebb költőnknek 1896 óta nem jelent meg átfogó, tudományos megalapozottságú, a szerző önálló kutatásain (is) alapuló életrajza, és már 72 éve, hogy Illyés Gyula sok kiadást megért Petőfi-könyvét először olvashatták. Azóta egyrészt megszaporodtak a költőről, koráról, kapcsolatairól, eszmei tájékozódásáról szóló ismereteink, az ezeket feldolgozó résztanulmányok, sőt könyvek, másrészt azonban a kultusz és az ideológiai kisajátítások már-már eltakarták az olvasó elől Petőfi igazi arcát. Az Osiris Monográfiák második kötete az irodalomtörténet-írásnak ezt a régi adósságát törleszti. Kerényi Ferenc a költő tudományos igényű kiadásának több mint egy évtizede szerkesztője és sajtó alá rendezője, több népszerű kiadás szövegének gondozója, számos emlékhely kiállításának rendezője. Négy évtizede foglalkozik a reformkorral és benne Petőfivel; most összegezhette tapasztalatait. Munkája kritikai életrajz. Tartalmazza a költő tüzetes biográfiáját, feltárja életműve keletkezéstörténetét, bemutatja egykorú fogadtatását, a Kiadások és értékelések című bibliográfiai esszében a recepció legfontosabb irányait is. Mivel a könyvben maradéktalanul érvényesül a régi igazság, hogy tudniillik a valóság mindig izgalmasabb a legszebb legendánál is, vélhetően újabb olvasókat és újraolvasókat toboroz Petőfi Sándornak.

Az "Atkinson" új kiadása nemcsak formailag, hanem tartalmilag is jelentős átdolgozáson ment keresztül. Szerzői között a régiek közül csak Smith és Nolen-Hoecksema szerepel, (maga Atkinson is visszavonult), Frederickson és Loftus személyében pedig két kiváló, az elméleti kutatást s a gyakorlati szempontokat egyesítő szerző csatlakozott a csapathoz. A könyv a fejezetek sorrendjét és az anyag felosztását többé-kevésbé megtartotta (kivéve a személyiség-lélektannal és a szociálpszichológiával foglalkozó két-két fejezetet), de egészében véve valamivel terjedelmesebb lett. Az új, mindenütt előtérbe helyezett szempontok az evolúciós magyarázat keresését, a modern idegtudományi módszerek és eredmények részletes bemutatását s az alkalmazások részletes illusztrálását hangsúlyozzák. Új színfolt a kötetben az ellentétes vélemények ütköztetése, amely az "Érem két oldala" betétekben többnyire a szakma nagyjainak - sokszor gyökeresen ellentétes - véleményét ismerteti, érzékeltetve egyben azt is, hogy a pszichológiában nincsenek örök érvényű, megfellebbezhetetlen igazságok. Az új kiadáshoz kapcsolódódik a Pléh Csaba és Boross Ottilia szerkesztette Bevezetés a pszichológiába című olvasókönyv.

Ha valaki manapság kezébe vesz egy olyan könyvet, melynek címé¬ben a Trianon szó szerepel, szinte óhatatlanul a közélet antinómiái¬nak, más szóval egymást kizáró, egymásnak feszülő súlyos ellentéteinek a közepén találja magát. E kifejezést használta csaknem 90 évvel ezelőtt az e lapokon is megidézett Németh László, aki híres vitapartnere, Szekfű Gyula öt nagy ellentétpárját vizsgálta. A Három nemzedék szerzője műve új kiadásában úgy vélte, hogy a kisebbségi és az anyaországi magyarság távolodása alig egy évtizeddel a határok meghúzása után elkezdődött, hiszen a két közösség tagjai mind ke¬vesebbet tudnak egymásról. Németh László ennek okán a terméket¬len revíziós gondolatot bírálta, és új ösvényeket keresett, felfigyelve az egymás mellett élő kelet-európai népekre. PéterfyGábor, aki két évtizede kutatja a magyar népi mozgalom históriáját, különösen képviselőinek külpolitikai nézeteit, az új utakat keresőket mutatja be – Szabó Dezsőtől kezdve Féja Gézán át Kovács Imréig bezárólag. A régi vitacikkek nyelvezete, stiláris igényessége, műveltséganyaga, a geopolitikai horizont tágassága üdítően hathat nemcsak a csupán jelen korunk publicisztikai vitáin edződöttek, hanem a magyar múlt rejtett eszmei kincsei közt búvárkodók számára is.

Rod Dreher olyan keresztény, aki nemcsak komolyan veszi személyes elkötelezettségét, de egyúttal elismeri a saját konzervatív és keresztény volta közötti feszültséget. Jelen kötete nem szakzsargonba csomagolt, a mindennapi élettől távol eső elmélkedések gyűjteménye, hanem a legnemesebb értelemben vett gyakorlati teológia: egyszerre világos irányelveket és jól követhető példákat kínál az olvasóknak. Jóllehet a szerző hagyományos keresztény nézőpontból bírálja újkori kultúránkat, üzenete mégis pozitív. A Biblia, Szent Benedek Regulája, az egyháztörténet, a filozófia és a teológia története, valamint a nyugati társadalomtörténet szálaiból képes meggyőző érvelést szőni. A könyv oldalai egyként tanúskodnak szerzőjének személyes hitéről és kínálnak reményt olvasójának, ugyanakkor személyes felelősségvállalásra, tevékeny cselekvésre buzdítanak.

Magyarország egyhelyben toporog. Évtizedek óta megoldatlan problémákat görgetünk magunk előtt, így a napi hírek is mintha ugyanazokról az ügyekről szólnának, mint tíz vagy akár húsz éve. "Valahol utat vesztettünk" - visszhangozza 1945-ös számvetésében Szekfű Gyula, a nagy magyar konzervatív történész Ady 1913-ban papírra vetett panaszát - és 2020-ban is magunkra ismerhetünk a zaklatott, nehéz verssorokban: "Babonáink megfakultak, / Csodáink elesteledtek, / Jövőink eleve multak..." A rendszerváltás ritka történelmi lehetőséget kínált a magyarságnak, olyat, amilyenhez hasonlóban évszázadok óta nem volt részünk. Közel fél évezrednyi alávetettség és kényszerpálya után végre ismét kezünkbe vehettük a sorsunkat. Senki és semmi nem gátolt bennünket többé abban, hogy szabadon megválasszuk, kikhez szeretnénk tartozni, milyen rendszerben szeretnénk élni, milyen célokat akarunk elérni. A közös nekibuzdulás után azonban a lendület hamar elapadt, és a magyar fejlődés - immár ellenséges megszálló hatalom felmentő körülménye híján is - zátonyra futott. NATO-s és uniós csatlakozásunk óta nincs közös álmunk, nincs közös célunk, amely, ha eltérő utakon is, de ugyanarra hajtana bennünket. Közéleti vitáink kiüresedtek. Az eltérő politikai víziók versenye gyakorlatilag elhalt. A jövőre vonatkozó gondolkodást, a stratégiai tervezést megfojtották a pártok közötti öldöklő verseny rövidlátó, választási ciklusokhoz igazított szempontjai. Egyetlen ország sorsa sincs előre megírva. Egy nemzet sem kijelölt vágányon halad a megváltoztathatatlan jövő felé. Minden generáció számára adott a lehetőség, hogy új célokat keressen és új lehetőségek után kutasson. Hogy új utakra leljen, amelyek túlmutatnak az ismert horizonton. Minden nemzedék előtt ott az esély, hogy jobb kilátásokat biztosító, élhetőbb és szerethetőbb országot adjon tovább az utána következőnek. Ennek érdekében időről időre újra kell gondolnunk három kérdést: 1. Hol állunk ma? 2. Hová szeretnénk eljutni? 3. Hogyan szeretnénk eljutni oda? Ez a kötet ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Az Egri csillagok megírása után ismét egy országos esemény: Munkácsy Mihály festőfejedelem gyászpompás temetése ragadja el Gárdonyi Géza képzeletét s fordítja kutatókedvét Attila hun király legendás temetésére. Az i. sz. 5. sz. eseményeit leginkább Priszkosz rétornak a följegyzéseiből tanulmányozza, aki személyesen ismerte Attilát, de régészeti és néprajzi tanulmányokat is folytat, hogy hitelesen írhassa le a különböző nomád, félnomád népek szokásait, öltözködését, harcmodorát. Elutazik Franciaországba, fölkeresi az egykor volt Catalaunum határában lévő harcmezőt, hogy pontosan fölmérje, hány ember vehetett részt 451-ben Attila és Aetius összecsapásában. Csak ezután kezd a mű megírásához.

Könyvünk célja a magyar politikai gondolkodás áttekintése irányzatok szerint, a jelen valóságából kiindulva, de az eszmei, világnézeti hagyományok messzemenő figyelembevételével. Munkánk nemcsak abban tér el a jelenleg forgalomban lévő hasonló művektől, hogy a kortárs szerzőket és áramlatokat is átfogóan tárgyalja, hanem módszertani megközelítése is más. A könyv fejezeteinek hossza legjobban a tárgyalt politikai világnézeti irányzat történeti jelentőségével függ össze. A 19. század domináns irányzata a liberalizmus és a konzervativizmus, ehhez zárkózik föl a század utolsó évtizedeitől a tág értelemben vett baloldal. A 20. században kiemelten fontos a népiség gondolatköre. Ezek a leghosszabb fejezetek, amelyek között rövidebb terjedelemben tárgyalunk más irányzatokat is. A fejezetek sorrendje az egyes irányzatok karakteres történelmi megjelenését igyekszik követni, de önmagában ennek sincs igazán tudományos jelentősége, mivel a legtöbbjük esetében a gyökerek fölkutatása során egészen a 19. századig visszamegyünk. Balázs Zoltán - Molnár Csaba