Osiris Kiadó strana 3 z 19

A nagy klasszikusok sorozatban lát napvilágot Petőfi Sándor összes verse. A definitív igényű sajtó alá rendezés, szerkesztés Kerényi Ferenc munkája.

Könyvemet egy elkövetkező új nemzedéknek ajánlom. Balassa Péter esztéta és irodalomkritikus három évtizeddel ezelőtt azt üzente a mi nemzedékünknek, hogy „Ne hagyják, kérem, hogy a fejük fölött kibontakozzon valamiféle küzdelem a lelkükért – válasszanak, szelektáljanak bátran és szuverén módon. Ezért hangsúlyozom, hogy nekünk, idősebbeknek egyéb dolgunk nincs, mint hogy leküzdjük saját agyonkomplikált, agyonreflektált, csupán kényszerűségből és jó ízlésből toleráns, valójában nem demokratikus reflexeinket, és máris átadjuk a gyakorlati munkát, irányítást Önöknek. Be kell látni, hogy mi már foglyok vagyunk. Önök nem. Le kellene mondani még az árnyékhatalomról is, alkalmatlanságunk okán.” Ma, amikor kiderült, mi is múltunk foglyai vagyunk, és ebből mi sem tudtunk kitörni, így a mi alkalmatlanságunkra is fény derült, én sem tudok okosabbat mondani, mint Balassa Péter egykor. Illetve talán mégis: szerintem ugyanis egy elkövetkező nemzedéknek két dologra kell igazán figyelnie. Mindenekelőtt sokkal jobban tisztában kell lenni történelmünk eddigi zsákutcás megoldásaival, a magyar társadalom valós helyzetével és mindenbe belenyugvó természetével, valamint előre ki kell dolgozni ezek elkerülésének módozatait. Továbbá nem szabad hagyni, hogy egy politikai akarnok újra ellopja a jövőnket és az álmainkat.

Branko Milanovic szerb származású amerikai közgazdász az egyenlőtlenségek kutatásának nemzetközi szakértője, a Luxembourg Income Study (LIS) egyik vezetője, hosszú időn át a Világbank munkatársa, jelenleg a City University of New York professzora. Az Egyedül a kapitalizmus ,amely a Foreign Affairs szerint a 2020. év egyik legjobb könyve, rendkívül provokatív mű, a kapitalizmus híveit és ellenzőit egyaránt felháboríthatja majd, és újféle értelmezést ad a kommunizmus világtörténelmi szerepéről is. Milanovic fő tézise az, hogy a kapitalizmus általa azonosított két formája – a nyugati típusú liberális meritokratikus és a Kínában és más egykori kommunista országokban elterjedt politikai kapitalizmus – uralja majd a jövőt a hagyományos jóléti kapitalizmussal szemben. Ebben a kétfajta új kapitalizmusban a tőke egyre többet hasít ki a megtermelt jövedelemből, s az ebből fakadó egyenlőtlenség orvoslására a régi eszközök (szakszervezetek, szociális transzferek) nem alkalmasak, új politikai megoldásokat kell találni, ha az egyenlőtlenség további növekedését gátolni szeretnénk.

Vörösmarty Mihály összes költeményei új kiadásban (harmadik, javított kiadás) jelenik meg az Osiris Kiadó gondozásában.

Rolf Peter Sieferle Stuttgartban született 1949-ben. Történelmet, politikatudományt és szociológiát tanult. 1977-ben doktorált, 1984-ben pedig újkori történelem témakörben habilitált. Sieferle 1991-től rendkívüli megbízott professzor a Mannheimi Egyetemen, 2000-től a Sankt Gallen-i Egyetem történelemprofesszora. Der unterirdische Wald (A föld alatti erdő) című, 1982-ben megjelent könyve alapműnek számít a kőszén energiahordozóként történő elterjedését leíró történelmi munkák sorában. A "föld alatti erdők kiirtásáról" szóló beszéde a természeti erőforrások kizsákmányolása és a jövőt felélő pazarló életmód metaforájává vált. Rolf Peter Sieferle önkezével vetett véget életének Heidelbergben 2016 szeptemberében. Sieferle a német társadalom közérzetének anamnézisét és diagnózisát alkotta meg, amely történeti megalapozottságának, világos szociológiai-politológiai ábrázolásmódjának, illetve prognosztikus erejének köszönhetően mind a mai napig változatlan aktualitással bír. Pár évvel később, 1998-ban átdolgozta az írást, de ezt a változatot sajnos már nem adták ki.

Babits első regénye, amelyben könnyen kimutatható a freudizmus közvetlen hatása. A cím is a témára utal: a mesebeli kalifa gólyává változott és elfelejtette a varázsszót, amivel emberré változhat. Egy kettéhasadt tudatú fiatalember fantasztikus történetének ürügyén a költő érzéseinek és vágyainak kettősségét példázza: Tábory Elemér kétlelkűsége Babits nyugtalanságának, ellentmondásainak kivetülése. A regény hősét, Tábory elemért ismétlődően jelentkező kínzó álmai egy különös, kettős életbe szorítják. Ebben a tudathasadásos állapotban a valóság és a képzelet, a nappal és az éjszaka határai fokozatosan elmosódnak, az álmok követelőbben fonódnak rá a hétköznapok reális világára, nyomasztó hatalmukkal hovatovább az ébrenlét minden óráját beárnyékolva. Családjának büszkesége, Tábory Elemér hol egy kitűnő képességű, gazdag jövőjű úrifiú életét éli, hol egy meggyötört asztalosinasét, hol pedig egy szánnivalóan elnyomott kis irnokét. A két réteg, a reális és az irreális megszámlálhatatlanul sok hiteles ténnyel és történéssel veszi birtokába a fiatalember tudatát, minden váltással újabb és újabb gyötrő szorongásokat támasztva benne. A misztikus befejezést és a regényen végigvonuló fantasztikumot ellensúlyozza az asztalosinas és az írnok életének, munkájának, környezetének nagyon is reális ábrázolása. A mű a freudi mélylélektan alaptételeire épül, de a kor súlyos társadalmi problémái is visszhangoznak benne. A regény merész szerkezete, tömörsége, szikrázó nyelve maradandó érték.

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz... Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.

A kötet Nero császár uralomra kerülésétől a bukásig tartó időszak eseményeit tárja fel, miközben részletes leírást kapunk a zsarnokká válás lélektani folyamatáról is. Műve megírásakor Kosztolányi alaposan tanulmányozta az ókori történetírókat, olvasta az antik Rómáról szóló szakmunkákat, valamint konzultált az irodalomtörténész, műfordító és klasszika-filológus Révay Józseffel. A kritikusok közül sokan kulcsregényként értelmezték a szöveget. Nem egy kortárs (s részben erre alapozva a Kádár-korszak irodalomtörténészei közül is néhányan) Szabó Dezsővel rokonította Nero alakját - még a feleség is így emlékezik -, ám ez az olvasat több szempontból megkérdőjelezhető. Egyrészt sem Kosztolányi, sem Szabó nem tesz rá utalást, másrészt közös kultúrpolitikai működésük (a Magyar Írók Szövetségének megalapítása 1919 őszén) sem mutat sok hasonlóságot A véres költőben szereplő diktatórikus viszonyok és személyi kultusz rajzával. Az akkori jobboldali sajtóban (ahol egészen 1921 nyaráig dolgozott Kosztolányi) Nero alakja inkább a kommünre jellemző kultúrpolitikai működés metaforájaként jelenik meg. Mindezek ellenére nem állíthatjuk egyértelműen, hogy a szereplők egyértelműen megfeleltethetők lennének az író olykor politikussá "vedlett", vörös vagy épp fehér pályatársaival. "Senkit se akartam lemintázni, [...] úgy látszik, az élet jegyét viseli magán regényem. Az élet pedig akkor is csak olyan volt, mint ma. Színészek játszottak, fizetett tapsoncok működtek, kabaré-jeleneteket adtak elő, az írók szembe dicsérték munkáikat s hátuk mögött szidták egymást. Valóban, ez a hanyatló és betegesen kifinomult kor egy antik irodalmi kávéház képét mutatja, hetérákkal, ripacsokkal, műkedvelő írócskákkal, hadigazdagokkal, forradalmárokkal s titokban szenvedő nemes lángelmékkel" - nyilatkozta Kosztolányi 1922-ben.

A 19. századi egyetemes történeti szintézis egy kötetben kínálja Európa és az Európán kívüli országok történetét. A francia forradalomtól az első világháború kitöréséig követi nyomon és elemzi a nemzetközi eseményeket, valamint az egyes országok belső, nemzeti fejlődését. Napóleon birodalmi kísérlete után a 19. század első felében ismét helyreállt a nagyhatalmi ötös fogat és megkezdődött az európai diplomácia globalizálódása. A század második felében nemzeti átrendeződés következett. A német egyesítést (1871) követő kihívásra Franciaország két évtized múlva hármas koalícióval válaszolt, s mindkét oldalon tartós szövetségi blokkok jöttek létre. A századforduló imperialista rendszerében a korabeli politikai elit elégtelen felkészültsége háborúba sodorta a világot, s megkezdődött Európa hanyatlása. A kötet egyaránt használható egyetemi és főiskolai tankönyvként, s tudományos kézikönyvként. Hasznos segítséget jelenthet továbbá a tanári továbbképzésben, valamint a történelem iránt érdeklődő igényesebb olvasóközönség számára.

"Kosztolányi 1925-ös Aranysárkány című regénye először folytatásokban jelent meg, a Pesti Hírlap hasábjain. Könyv alakban is a napilap tulajdonosai adták ki - Jaschik Álmos borítékrajzával -, de a második kiadás már a Genius Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot az 1929-es könyvhétre. Az utóbbi változat több ponton is eltér az első kiadástól, a változtatások jelentős része pedig megfelel azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a szerző ekkoriban közölt, írással kapcsolatos esszéiben megfogalmazott. A regénynek a harmincas évek elején egy jelentősen átdolgozott ifjúsági kiadása is megjelent, ismét a híres képzőművész, Jaschik közreműködésével."

A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű, középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival és tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az "őrülteknek" kijáró elnéző szeretet, hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer.

Kierkegaard a Vagy-vagy megjelenésével egy időben írja: "Életem elért a végsőkig; undorodom a létezéstől, mely ízetlen, sótlan és értelmetlen. S még ha Pierrot-nál is éhesebb lennék, sem tudnám lenyelni az emberek magyarázatát! Ujjunkat a földbe dugjuk, hogy azt megszagolva meg tudjuk, hol is vagyunk, én ujjamat a létezésbe dugom - s nem érzek semmit. Hol vagyok? Mi a világ? Mit takar ez a szó? Ki csalt bele az egészbe, s hagy itt most megfürödve? Ki vagyok? Hogyan kerültem a világba, miért nem kérdeztek meg előbb, miért nem tudatták velem korábban az erkölcsöket és a szokásokat? Egyszerűen belöktek a sorba, mintha csak egy lélekkufár portékája lennék." Ezeket a sorokat Az ismétlés című, talán legszebb könyvében találjuk. A szerző: Sören Kierkegaard. Nietzsche mellett az elmúlt másfél évszázad legnagyobb hatású írója, filozófusa. - GYENGE ZOLTÁN

Az Összeggyűjtött versek negyedik, javított kiadása nemcsak öt verssel gazdagabb, mint előző kiadásaink voltak, hanem a versek keletkezési sorrendjét az eddiginél pontosabban állapítja meg, ami kihat az egész életmű értelmezésére, valamint a kötet végén közöljük a költemények első megjelenésének legfrissebb adatokkal kibővített jegyzékét.

Minden kezdet meghatározó, emblematikus erővel bír, legyen bár egy közösségé vagy egy személyé; így van ez Árpád népének honfoglalásával is. A magyar őstörténet - a magyarok vándorlása és honfoglalása - iránti érdeklődés egyidős a magyar történetírással: már az első fennmaradt krónikánk szerzőjét, Anonymust is ez izgatta a 12-13. század fordulóján. Bár a következő évszázadokban inkább a magyarok testvérnépének tartott hunok legendás története és világhódító királyuk, Attila személye került a magyar történeti tudat reflektorfényébe, Anonymus Gesta Hungarorumának 18. századi felfedezése után - a soknemzetiségű Habsburg Birodalom keretében lezajló magyar nemzeti ébredés jeleként - Álmos, Árpád és vezértársaik szerepe ismét felértékelődött Attilával és hunjaival szemben. Az általuk végbevitt 9. századi Kárpát-medencei honalapítás pedig kitüntetett helyet kapott a közgondolkodásban. (...) A magyarok Kárpát-medencei beköltözése ma is - olykor komoly indulatokat kiváltó - vitatéma a tudományos és a közéleti diskurzusban egyaránt. Éppúgy, mint már legalább bő másfél évszázada az. Az előrelépést azonban nem csupán az új tudományos eredmények és azok közismertté tétele jelentheti, hanem sokat segíthet annak az útnak a feltérképezése is, ahogyan idáig eljutottunk. Annak az áttekintése, hogy elődeink - különböző történelmi helyzetekben - hogyan gondolkodtak Árpádról és honszerzőiről. Kötetünk éppen ebben kíván segítséget nyújtani.

Tanár úr kérem - Válogatott írások - Osiris Diákkönyvtár

A szerző ötéves kutatási munkája során bonyolult és nehezen megválaszolható kérdéseket tett föl magának: vannak-e jól körülhatárolható ismertetőjegyei az európaiságnak? Vannak-e Európának közös gyökerei, tradíciói és értékei? Lehet-e föderációt alkotni közös európai identitás nélkül? Azonosak-e az európai polgárok, népek, nemzetek, régiók jövőre vonatkozó céljai és törekvései? Mit jelent az egyre szorosabb európai egység koncepciója? Mi a különbség a nemzetek Európája, az európai konföderáció és föderáció között? Lehetséges-e démosz nélküli demokrácia? Mi Németország helye és szerepe Európában? Mit gondolnak az oroszok Európáról? Ezek a kérdések csak látszólag széttartóak, összetartja őket a két fő kérdés, ami a szerzőt leginkább izgatta: mit jelent Európa, s merre tart földrészünk?